Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
/ KIVÁLÓ ? ISMERŐSÖM 1954-ben elnyerte a sztahanovista címet, s hozzá jutalmul egy fehér inget a Corvin Áruházból.. Fényképe — dicsérő szavakkal — hónapokig függött az irodaház falán. Mikor megkérdeztem, büszke volt-e, csak annyit mond: az a fehér ing már nem. fehér, megfakult, a gallérja, a kézelője is szétfoszlott, de eltette, máig is őrzi. Az Állami Pénzverő üzemeiben évente több mint százezer „Kivál dolgozó” kitüntető jelvény készül. Először gépi veréssel az eloxált alumínium lemezből csillagot vágnak, erre kerül a fröccsöntéssel gyártott műanyag — szaknyelven: polisztirol — vörös csillag. A szalagrész ezüstözött sárgaréz. Automatán, aranyozott sárgarézből készül a lánc. A kitüntetés miniatűr változatán a jelvény aranyozott, a szalagrész pirosra festett. 'A részletes „gyártmányismertetővel” azért hozakodom elő, hogy érzékeltessem: e kitüntetés nem azért érdekes, mert a gyártása sokba kerül. Jár hozzá igazolványlap, amely feljogosítja tulajdonosát a jelvény viselésére. A jelvény: jelzés, amelyet tartalommal viselőjének munkája — kiváló munka tölt meg. Ebben rejlik a jelvények értéke. Ünnepi alkalmakkor azonban ritkábban látom viszont őket a zakók hajtókáján. Pedig tudom: évente több mint százezer készül belőle — jut belőle minden jutalomosztásra. Inkább az okozhat fejtörést, honnan veszünk mi minden esztendőben százezernél is több kiváló dolgozót. „Ma én, holnap te’’ — mondogatják olykor a brigádtagok, s aki nem vét durván a fegyelmi rendszabályok ellen, az előbb-utóbb kiváló dolgozó lesz. Gyakran még a termelési tanácskozást sem hívják össze, mert hirtelenjében, egyik napról a másikra kell megválasztani, ki is legyen „kiváló”. Persze, az is igaz, hogy formális a termelési tanácskozás, a jegyzőkönyvben szapora szó az „egyhangúlag^’, a „szorgalmasan”, a „hűséggel”, s a minősítés végére odabigy- gyesztik: „Igazolatlan hiányzás nem volt”. ETTŐL LESZ valaki kiemelkedő a munkában? Néhol kigombostűzik a javasoltak névsorát a faliújságra, hogy a munkásoknak leg-en idejük megvitatni: megérdemlik-e az illetők a jutalmat? Itt felkutatható az érdemi válogatás, a „ma én, holnap te” szemlélet legyőzésének akarata. Az egyik gyárban egy kétszeres kiváló dolgozóval beszélgetek. Kérdéseimre muszájból, panel- mondatokkal felelget: örül a megbecsülésnek, igyekszik hibátlanul végezni munkáját. .. Ahogy visszacammog gépe mellé, gondol egyet, s hátrafordulva nekem szegezi: „Aztán mit gondol, ér is valamit ez a kitüntetés? Tudja, hogyan kaptam meg a második jelvényt? Hátamra veregetett munka közbeh a művezető és odalökte a díszdobozt az orrom alá. Hozzátette: a pénzt majd másodikán megkapom.” Miközben igyekszünk közösségi keretekbe foglalni a családi ünnepeket, elfeledkeznénk a legtartalmasabb társadalmi ünnepekről? A gyárakban azt magyarázzák, hogy a jubileumokra, az avatásokra tartogatják a ceremóniákat. Egyik nagyvállalatunk igazgatója újságot vesz elő, címekre mutat, hogy látom-e, takarékoskodni kell, nem lehet minden egyes jól dolgozó munkás kitüntetésére ünnepséget szervezni. Különben is, világosít fel, az emberek manapság jobban örülnek a pénzjutalomnak, mint magának a kitüntetésnek. Nem hiszem, amit mond. Nem hiszem, hogy valaki a munkahelyén kétheti bérének megfelelő összegért dolgozik odaadóan, felelősséggel, azaz kiválóan. Inkább úgy áll a dolog, hogy sok helyütt a kitüntetést fosztották meg attól, ami: a jól végzett munka igazi elismerésétől. Közömbösség? Sietség? Figyelmetlenség? Vajon miért nem köszönti mindenütt a vállalati vezető a negyven évig egyazon helyen dolgozó, nyugdíjba menő idős munkást? A reprezentációs költségeket sok helyütt úgy takarítják meg, hogy „egyszerűsítik” a kitüntetések átadását. „Minek a sok formaság, nem adunk a külsőségekre!" — jelszóval a díszdobozt, benne a jelvényt, megkapja az üzemvezető vagy a művezető, aki — mit tehetne mást? — behívja a kitüntetettet, vagy kimegy hozzá, hogy ne akadályozza munkájában. S ez már nem egyszerű figyelmetlenség. Erkölcsi tartalmától fosztják meg így a jelvényt. A jelvény visszavedlik tárggyá. Alumíniummá és sárgarézzé, a díszdoboz pedig keménypapírrá. Nem tapad hozzá emlék, csak meg- bántottság. A társadalmi ünnepből családi ünnep lesz egy kicsit keserű szájízzel. Legalábbis, ahogy a kiváló dolgozó meséli: „Hazamentem, útközben vettem pár szál virágot, odaadtam az asszonynak, hogy „ezt neked küldik a bentiek", aztán elővettem a szép, piros műbőrbe kötött díszdobozt, a feleségem meg elsírta magát örömében. Kitaláltam neki egy egész ünnepséget, beszéddel, kézfogással, ö meg csak kgrte, mondjam, mondjam, ezzel telt el az egész este.” A kétszeres kiváló dolgozó nem érez büszkeséget. Nem büszkék rá munkatársai sem, nem is vesznek róla példát, hiszen azt sem tudja mind, hogy kitüntették. IDÉZZÜK CSAK FEL újra és újra a „Kiváló dolgo- zó”-jelvény alkotóelemeit: a megmunkált alumíniumlemezt, az aranyozott sárgaréz láncot és — a vörös csillagot. Tamás Ervin B. Kun Tibor szlovákiai riportsorozata Hegy, hö, barátság, indulatok János, Péter, Henriett... Szia. kiskoma, Kikkó — írom kétéves kisfiam címén magamnak a képeslapot —, ha jó leszel, elhozunk egyszer ide. Csók: apuka. A fiúk ezt is aláírják a besztercebányai sörözőben, s míg Jan rendelésére újabb korsó kitűnő sörök gördülnek elénk, összefoglaljuk az eddigi tapasztalatokat. — A szép, az szép. Eme bölcsességre persze inni kell. Az ivástól olykor megvilágosodik az elme. Egyikünk citálja Kantot: — Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Például a hegycsúcs. — Jó, jó — hangzik hévül, ten a válasz —, de mit csinál akkor a ,,Sílécét csatoló nő” című képpel... ? — Semmit. Fent felejtettem. Persze, ez így nem egészen igaz: a kép, az emlékek sokáig megmaradnak. Nemcsak a szépek, hanem a rosszak, a csúnyák, a borzalmasak is. Utóbbiak talán még inkább, mint a szépek. Példa erre Besztercebánya, vagy ahogy itt mondják: Banská Bystri- ca. ahol kies fekvésű parkban helyezték el azt a szabadtéri múzeumot, ahol együtt látható a kilőtt horogkeresztes tank és a szlovák felkelők tankja, ágyúk, lövegek, a régi és mégis aggasztóan közeli rémségek fekete. zöld és terepszínű embertelen emlékei. Chopok hófödte csúcsával •— ahonnan a Magas-Tátra már csak szinte karnyújtásnyira van — magunkkal hoztuk ezeket is. Kiránduláson azonban nemigen illik elkedvetleníteni vendégeket. A mi Jánosunk elmondja, amiről már útközben is olyan sokat beszélt, azt, hogy a szlovák nép számára, hasonlatosan más népek nemzeteihez — elmondhatatlanul fontos, lét vagy nem lét kérdése volt a felszabadulás. (Éppen május 9. méltó megünneplésére készültek ottlétünkkor.) És ennek nyomán ők is nagyszerű munkához kezdtek: gyárakat építettek, utakat, vasutakat, bányákat, házakat, iskolák, óvodák seregét, és ez tart ma is, milliárdokért, és ennek nagyszerűségén az sem változtat, hogy itt-ott — nálunk talán nem? — időnként bosszantó, érthetetlen hibák, huzavonák állják útját az éredményesebb munkának ... Tessék: az ember elmegy kirándulni, aztán előbb-utóbb megint csak a munka. Hiába, ha ketten összejönnek, már politizálnak, verik a vasat, hogy mi a jó, mi a rossz. Ezt tettük már a megérkezésünk utáni első estén is, amikor a Losonc közeli szálláshelyünkön, az apátfalusi textilüzem kies fekvésű to- hár-völgyi üdülőjében elhelyezkedtünk. Kemény igazságokat (vagy vélt igazságokat) vágtunk egymás fejéhez Szécsi Jenővel, a vegyszertől szinte szétmart kezű Szászi Ferenccel, az „öreg”, 52 éves Szécsi Sándorral, meg Bartus Bélával. Ártatlanul indult a dolog mint sok más esetben: hogy miért nem jött több ember erre a kirándulásra, hiszen sokan fértek volna még a buszban. Szászi Ferenc: Négy emberen kívül, akik a kukori- cavetésben vannak, mindenki jöhetett volna. Többen: Ök az igazi kommunisták! Mert vannak, akiknél ez csak szöveg. Szécsi Jenő: Hat szocalis- ta brigád van nálunk, eszik egymást, a másik kárán örülnek. Bartus Béla: Vannak, akik azt hiszik, úgy is megy a nóta, ha nem muzsikálnak. Pedig ... És zuhognak egymás után a megjegyzések, néha a most elhangzottnak ellentmondó, egymással is vitatkozó szavak. — Nekem féltésem van. — Ugyan, ne mondja! Mi baja van ezzel a szövetkezettel, amikor egy év alatt ötmilliós hiányt gazdálkodott ki úgy, hogy még hatmillió nyeresége is lett?! — Igen?! De hogy: nekem, kérem, azért vontak le ezret a fizetésemből, mert azt mondták, rosszul vetettem. Tudják, mi az, ha ezer embertől vonnak le ezret... ? ! így tessék számolni: öt, meg hat, az ugye tizenegy. Tizenegy millió forint. Ha így nézzük, akkor mi van azzal a tizenegy millióval... ? ! Szóval: kemény küzdelem volt, mondta mindenki a ma. gáét, másnapra aztán kiszállt belőlünk a méreg, s mire fellibegtünk arra a szép, magas hegytetőre, nem volt semmi más a hócsatánkban, Szikes földön, útszéleken ezekben a napokban dúsan virágzik a kamilla. A hevesi áfész déli községeiben több százan fésülik a mezőt, gyűjtik a kamilla '. ágot. Idén mintegy ezer mázsára számítanak. Hevesvezekény határában naponta 3(1—4(1 mázsa virágot gyűjtenek és adnak át az áfész-felvásárlónak. Képünkön: Szabó András feleségével és a sógorával, Csomós Lászlóval, egy délelőtt másfél mázsát gyűjtött. Kamillaszezon Mire jó májusban a dohányszárító pajta? Ide szállítják kerékpáron, taligán és személykocsival zsákokban a kamillát, ahol Tóth Józsefné felvásárló rostálás után veszi át. Az értékes alapanyagból mintegy 200 mázsa átvételére számítanak, amelyet a HERBÄR1A füzesabonyi üzemébe küldenek. (Szabó Lajo felvételei) (Tudósítónktól) Kéthetes késéssel beérett a kamilla a hevesi és jászsági mezőkön. A késés oka a hűvös, csapadékos tavasz volt. Május közepétől azonban — mintha a természet pótolni akarná a lemaradást — mindenfelé kivirágoztak a kamillamezők. A szikes rétek és legelők, vízjárta területek, lucernások és búzatáblák gyomnövénye egyben értékes gyógynövény is a gyógyszeripar számára. A Herbária Vállalat füzesabonyi és besenyőtelki feldolgozó üzeme időben felkészült egyik legfontosabb termékfélesége, a kamilla fogadására. Rendbe hozták a gépeket, a szárítóberendezéseket és a szövetkezeti' hálózat segítségével jó előre megszervezték az átvételt, s a szállítást. Az első szállítmányok néhány nappal ezelőtt Jászapátiból és környékéről érkeztek Füzesabonyba és az átvétel azóta is folyamatos. Heves, Borsod és Szolnok megyék területéről érkeznek be ide a szállítmányok, amelyeket több száz felvásárlóhelyen gyűjt be előzőleg a szövetkezeti hálózat. Kollár Lajos üzemvezető elmondja, hogy az elmúlt csak az öröm, a jókedv — és egy kis megbékélés a hétköznapi gondunk-bajainkban gyökerező, jogos vagy jogtalan indulatainkkal. Három nap jutalomból Szlovákiában, a komlói Má- us 1. Termelőszövetkezet dolgozóinak. Azoknak, akik a legjobbak közé számítanak. Három nap: hegy, hó, indulatok. És örömök és békességek és barátságok. Az, hogy jobbára „te” lett ab' bál, ami eddig tartózkodó „maga” volt, és az, hogy szlovák földön remek embereket mondhatunk barátainknak. Mindenekelőtt Jánost, aki végigdajkálta ezt a kis csapatot, meg a tohá- ri-völgyi házigazdák, Szőtök József és a felesége, a csiklandó nyelvű Mária, meg a CSEMDOK-nál (a Munka Érdemrendet viselő, Csehszlovákiai Magyar dolgozók Kulturális Szövetségénél) viszontlátott — vagy most megismert — hozzánk annyira figyelmes „gyerekek”: Péter, Henriett és Marika ... Háromszor huszonnégy óra — három, élményekben gazdag, sugaras szép nap: eredménye a komlói termelőszövetkezet és a Polona textilüzem, valamint a Sztrojár autódarugyár több éve tartó bensőséges, jó kapcsolatának. Búcsúzkodásnál sajátos módon nyert ez megfogalmazást. — Mondja, Mária — kérdezte Csáti Jenő a háziasz- szonyunkat, Szoták Máriát —, maga egyformán beszéli mind a két nyelvet, mégis: magyar-e inkább, avagy szlovák? Mire Mária: — Ez is, az is. De leginkább: barátság. Vagy druzsba vagy friend- ship. Jó, ha minél több nyelven megtanuljuk. Hogy minél többen érezzük melegét. (Vége.) évi gyenge kamillatermés után az idén sem várható nagy terméseredmény, közepes termésre számítanak. Húsz-huszonöt vagon nyers kamillát vásárol fel az idén a füzesabonyi üzem, de ezt a menyiséget még egy kiadós jó eső tovább növelhetné. Jó mellékjövedelmet ad most a szezon a kamillaszedőknek. A kilónkénti 6 forintos átvételi ár igen kedvező. A felvásárlóhelyekről naponta 5—6 tehergépkocsival, mintegy másfél vagon nyersárut szállítanak ide, ahol három műszakban folyik a szárítás, a válogatás, fertőtlenítés. osztályozás és a szabványok szerinti csomagolás. Az idei termés többsége elsősorban hazai felhasznál—;t nyer, a gyógyszertárak-és a gyógyszeripar számára. Jut azért külföldre is, nyugati exportra, hiszen. NSZK és Ausztria, mint régi kereskede.mi partnerek, előszeretettel veszik át a magyar kamillát. A kamilliszezon után is folyamatos lesz az üzem egész évi munkája. Bodzavirágot és levelet, kaport, szőlőlevelet és többféle nyári gyógynövényt vásárolnak és dolgoznak fel a kiváló vállalat címmel kitüntetett füzesabonyi üzem munkásai. Császár István Fakitermelés, felújítás Megelevenedtek az erdők az elmúlt hetekben, megkezdődött a fakitermelés és az erdők felújítása mind az erdőgazdaságok, mind pedig a termelőszövetkezetek területein. Az egri állami erdőrendezőség — mely négy megye: Borsod, 'Nógrád, Heves és Pest erdőművelését ellenőrzi és szervezi — adatai szerint ebben az évben több mint 900 ezer köbméter fát termelnek ki az ide tartozó gazdaságok. Ennek kisebb része, természetes, úgynevezett felújító vágás. Ezeken a részeken elsősorban a már elöregedett, vagy beteg fákat vágják ki. A nagyobb hányada, mintegy 55 százaléka pedig úgynevezett tarvágásra kerül. Legnagyobb mennyiségben cserfát vágnak majd ki, dé jelentős lesz a bükk és tölgy termelése is. Gondoskodnak természetesen a kivágott erdők pótlásáról is. Mintegy 650 hektáron mesterséges erdősítéssel, 850 hektáron pedig új erdők telepítésével gondoskodnak a „fautánpótlásról”. ü termelőmunka fokozásáért Uj KISZ-alapszervezet a malomnál A Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat központja Gyöngyösön van. Az egri malomnál mindössze ötvenen dolgoznak, s akad köztük néhány fiatal, KISZ-korú is. Bogya Magdolna, a mostani KISZ- titkár kezdeményezésére elhatározták, hogy csatlakoznak a gyöngyösi bizottsághoz, de mivel ez nem volt lehetséges, helyben alakítottak egy alapszervezetet nemrég, májusban. Ahogy a KISZ-titkár elmesélte, a „esecsemő”korban levő alapszervezetnek már volt egy közös társadalmi munkája a vállalatnál, s a főleg fizikai dolgozókból, férfiakból álló alapszervezet a termelő- munka fokozását tűzte ki célul, saját vállalatukon belül keresni az egyszerűbb, jobb megoldásokat a munka minőségének javítására és a teljesítmény fokozására. Ez a mai gazdasági helyzetben a legjobb, legtöbbet használó akcióprogram. MmüsmSí 1939. május 31., csütörtök
