Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
A tofi-iiciem oktatásáról Nem igazsággyűjtemény Elismerve és továbbra is hangoztatva a régi mondást: — A történelem az élet tanítómestere — úgy érzem, mintha újabb mondás kívánkoznék megszületni, egyelőre még formátlan, csattanó nélküli alakban, valami ilyesféle értelemmel: ha az élet minden területén megkívánjuk az úgynevezett történeti gondolkodásmódot, mennyivel inkább meg kell kívánnunk ezt a történelem oktatásánál. Történelemtanításunk szemlélete, szelleme és módszere nagyon sokat változott az elmúlt tíz-tizenöt évben, s e változásnak köszönhetjük, hogy már nem a lélektelen leckefelmondás, a mindent el- szürkítő magoltatás ellen kell hadakozni; ezek az ősrégi, konzervatív bástyák már csaknem mindenhol végképpen leomlottak. S megjelentek az iskolákban a nagyon szükséges taneszköz-garnitúrák, sok helyen a múzeum és a levéltár is bekapcsolódott a történelem oktatásába, azaz a történelemoktatás rálépett az élménynyújtás és az elemzés útjára. Hogy énnek az oktatási módnak közben vadhajtásai is születtek, hogy a múzeumi történelemórák néhol egyszerűen jó heccé váltak a gyerekek számára, a tanár számára pedig a feladat egy órára szóló átruházását jelentették, az természetes, s ilyesmivel számolnunk is kell. . MIRŐL, S MENNYIT? Régi és örökké létező gondja a történelemoktatásnak, hogy miről beszéljen, s hogy mennyit arról, ami szóba kerülhet a szűkre szabott időben. Válogatásra persze nemcsak az idő szűk volta késztethet. Az 1962- es tanterveket megelőző időben például becsületét veszítette a történelemoktatás a tendenciózus, torzító válogatás következtében: az ötvenes években, az élő valóságot nagymértékben szociológiai sémákkal helyettesítették, s a töméntelen heroízálás és deheroízálás nagyon ártott a történelem tudományos hitelének. Persze az oktatás tartalmilag sohasem lépheti át a tudomány árnyékát, az oktatás tartalmi, szemléleti hibáiért a tudomány is mindig felelős. Napjainkban a történelemoktatás a szilárd történelmi tények és folyamatók, a múlt idők történeti valósága alapján járatja végig a tanulókat a megismerés útján, kicsiben és egyszerűbben — de sosem vulgarizálva — láttatva azt, amit a tudomány nagyban és összetettebben lát. S szerencsére a történelemoktatás anyaga nálunk ma már az igazságok gyűjteményéből az igazságok megismerési lehetőségeinek gyűjteményévé kezd válni. Tanára válogatja, hogy a tanteremben rögzített, s a tankönyvek által kodifikált anyagot hogyan teszi élményszerűvé, s a maga ismeretanyagával, élettapasztalatával dúsítva hogyan képes egy-két percet ellopni a szűkre mért időből, hogy — akár anekdqtikus jelleggel is — lehetőséget adjon a marxista történelemfilozófia megérzésére. JÁTÉKOSÁN, „VILLAMTRÉFAKKAL” Az előbbi gondolat többféleképpen megvalósítható, de talán legvonzóbb, ha a gyerek játékos kedvére játszik rá a tanár, s ahogyan egy — engedelmet kérek a profán hasonlatért — kabaré műsorát felpezsdíti egy sor villámtréfa, bizonyára így van ez egy végigdrukkolt történelemórával is. Ha a tanár, mondjuk, ezt a nevet dobja be az osztályba: „Johanna”, máris kész a játék. Két nevezetes Johanna: Jeanne d’Arc és Örült Johanna — a százéves háború és Amerika felfedezése. -Johanna a máglyán; hallottatok már Honegger oratóriumáról? Hát Shaw drámájáról? Mennyi idő is telt el a roueni boszorkányégetéstől Örült Johanna szüleinek és Kolumbusznak megállapodásáig? Hogyan is állt ez időben Franciaország és az új spanyol királyság? Katolikus Ferdinánd és Izabella uralkodása hogyan is kapcsolódik a Habsburgokhoz, és így Magyarország sorsához? Van összefüggés? Már hogyne volna. Lássuk az összefüggéseket! Vagy nézzünk még távolabbesőknek látszó dolgokat. A kínai nagy falat a pun háborúk idején építették; Nagy Károly kortársa volt Harun al Rasidnak; amikor Erdélyben Bethlen Gábor uralkodott, akkor kötött^ ki Amerikában a híres Mayflower az „alapító atyákkal”; s Rákóczi szabadságharcának idején indult útnak Tyi- mofejevics Jermák, hogy a cár számára meghódítsa Szibériát. Van összefüggés? Már hogyne volna. Lássuk az összefüggéseket! Nem hiszem, hogy akadna épeszű, egészséges gyerek, aki ne örülne az ilyesfajta játéknak, az ismereteken és azok összefüggésein való zongorázásnak, amely játékból egymással szorosan kapcsolódó hangok akkordjai hangzanak fel. AZ ÜJ KÖNYVEK IS ELAVULNAK EGYSZER Az új történelemtankönyvek, s az új és új tantervek természetesen idővel elavulnak, méghozzá olyan Ütemben, amilyen ütemben a történettudomány fejlődik. Csakhogy évente nem lehet új tanterveket készíteni, új tankönyveket kiadni, (az új felfogású történelemkönyvek kiadása tavaly kezdődött meg, s kiadásuk a nyolcvanas évek elején fejeződik be). Azt mondhatjuk, hogy kereken tízévenként adódik mód az intézményes váltásra. A tanárnak azonban ezt nem szabad, nem lehet megvárnia, a tanárnak nem szabad szakaszosan átvennie a tudomány új és új eredményeit, a tanárnak nem az új tankönyvből kell értesülnie valamely új történettudományi álláspontról — folyamatosan kell ezt tennie. Voluntarista és dogmatikus felfogást tükrözne az a magatartás, amely nem venne tudomást valamely új történeti igazság felderítésének fényéről, s szolgai módon ragaszkodnék egy esetleg nyolc-tíz évvel korábbi állásponthoz, pusztán azért, mert -a várt új tankönyv még nem jelent meg — ez egyébként tipikus példája volna a tanár részéről a történelmietlen gondolkodás- módnak. Magától értetődik persze, hogy a tudomány és az oktatás között bizonyos fáziseltolódás mindig van, s mint ahogyan a technika sem tudja azonnal átvenni a tudomány eredményeit, a tanártól sem lehet, megkövetelni, hogy fárasztó és nagy szellemi koncentrációt igénylő oktató-nevelő munkája mellett naprakészen ismerje mindazt, ami a történettudományban történt és történik. De az újratanulás kötelezettsége nemcsak a műszaki, hanem 4a humán szakmákra is vonatkozik, s éppen a történelemtanítás az a terület, ahol a nyomtatott anyag, a könyv „tehetetlenségét" az emberi szellem mozgékonyságának és frisseségének kell kiegészítenie. kemény Mednyánszky László: Szerbiában AKTÁK, EMLÉKEZTETŐK, JEGYZŐKÖNYVEK Hazánkban a papíripar rendkívül dinamikusan fejlődik. 1969-ban 138 ezer, 1975-ben 343 ezer, míg 1977- ben 424 ezer tonna papírt 'és kartont állítottak elő. De fokozódott az import is, 1977-ben a papírbehozatal megközelítette a 235 ezer tonnát. Jelenet a televízió HÉT című műsorából. Riporter: — Szeretném bejelenteni, hogy a készülékem meghibásodott. Ügyintéző: Telefonbejelentést nem fogadhatunk el. Kérjük, hogy írásban, a név és a cím pontos megjelölésével kérje a készülék javítását. Riporter: — De hát telefonon is megmondom a pontos címet... Ügyintéző: Telefonon nem lehet, csak írásban. Riporter: — De miért? Ügyintéző: Az utasítás az, hogy csak írásban, a név és a cím ... Riporter: De a levelet iktatni kell, válaszolni rá, telefonon meg... Ügyintéző: Kérem, ez az utasítás, nem tudok mást mondani, csak hogy írásban lehet... □ □ □ A szövetkezeti mezőgazdász még mindig dohog, ha a tavalyi őszre emlékezik. — Esős volt az ősz, pontosan a kukoricatörés idején. Mit tehettünk? Nedvesen nem lehetett a termést tárolni, szinte éjjel-nappal működött ■ nálunk is, másutt is a szárító. Ez természetesen azzal is járt, hogy több fűtőolajat használtunk fel, mint áz -előző években. Éppen elég gondot okozott nekünk is a többletköltség. És erre még több ízben is jelentést kellett készítenünk, és megmagyarázni a többletfelhasználás okát. Pedig mindenki láthatta, hogy milyen idő volt, csak ki kellett nézni az ablakon. És vajon mi értelme volt a jelentésnek? Okosabb lett tőle valaki? □ □ □ V. I. igazgatási dolgozó: — Volt olyan testületi ülés, amelyen hat napirendi pontot kellett megtárgyalni, s a kiküldött anyagok terjedelme . meghaladta a nyolcvan oldalt. Nem azt mondom, hogy ez az általános, de az már igen, hogy nem anyag az anyag, ha nem terjedelmes. El lehet képzelni, hogy nyolcvan oldalt ki tud tüzetesen, alaposan áttanulmányozni. Szinte senki. Éppen ezért, az ilyen üléseken alig kér szót valaki, mindenki szégyelli, hogy nem tud érdemben hozzászólni, butaságokat meg nem akar mondani. így viszont mi értelme van fontos témákat napirendre tűzni, elkészíttetni sok példányban a terjedelmes anyagokat? □ □ □ L. K. hivatali vezető: — Azért is születik olyan «ok papír, mert valahogy megkopott az adott szó becsülete. Mindenki igyekszik „lefedezni magát”, hogy igenis, én papírral is tudom igazolni, hogy észrevettem, szóltam, intézkedtem, nekem a téma kapcsán ez, meg ez volt az észrevételem. De to- vábbvive a dolgot, azt is hadd mondjam el, hogy sokszor az emberek, a munkatársak is elvárják a papírt, illetve a rangot adó papírt. Próbáljon meg valaki, akár egy belső, házi értekezleten is, papír nélkül előadást tartani. Ügy érzik, hogy nem készült fel kellően, nem fordított rá figyelmet az ember, hogy a kollektívát megtisztelje. És ez a papírmánia csak terjed, terjed. □ □ □ K. M., egy testület tagja: — Tudja, hogy melyik az a szó, amelyiktől rögtön ideges leszek? A tevékenység. Hány jelentést láttam, hallgattam már végig valamely szerv, testület stb., stb. tevékenységéről. Illetve lcnye- géhén semmiről, mert a jelentéskészítők azon a hat vagy nyolc, vagy nem tudom, hány oldalon igyekeznek a termeléstől a bérezésig, a versenymozgalomtól a szakemberek képzettségéig, végzettségéig mindent belevenni az anyagba. így aztán a végén senki, semmiről nem tud meg semmit. Ha nyelvész lennék, törölném ezt a kifejezést a magyar nyelvből... □ □ □ Nem szó szerinti idézet egy hozzászólás jegyzőkönyvi kivonatából: — A téma. illetve a téma felvetése nagyon indokolt járásunk területén is. Mind a központi szervek, mind a megyei szervek foglalkoznak vele, de megtárgyalása járási szinten is indokolt, sót nem árt. ha lejjebbi szinteken is felvetik a kérdést. Az időszerűségen túl, társadalmi vonatkozásban is aktuális a versenymozgalommal való foglalkozás, hiszen a versenymozgalombán, különösen a szocialista brigádok tekintetében, vannak még tartalékok. A szocialista módon élni, dolgozni, tanulni jelszó ma is érvényes, és a brígádmozgalomnak tartalmi Vonatkozásban is lehet még fejlődni. Ezeknek a tartalékoknak a feltárása nagyon helyes, sőt kötelessége mindenkinek. Éppen ezért továbbra is nagy figyelmet kell fordítani .......... .......... aktuális..................helyes ............ érdemes A z előterjesztés, az írásbeli kiegészítéssel és a jegyzőkönyvvel együtt, több mint negyven oldal. □ □ □ N. Z. jogász: — Tulajdonképpen a társadalom fejlődése együtt jár a papírmunka reneszánszával. A társadalomnak egyre több információra van szüksége, s ez nyilván több jelentés, statisztika megszületését eredményezi, Viszont rendelkezések szabályozzák azt Is, hogy kinek, mikor és milyen adatokat kell közölnie. Tehát intézkedések születnek, hogy a különböző szerveket, gazdasági egységeket ne zaklassák különféle statisztikák elkészítésével. Csakhogy készülnek az úgynevezett „zugjelentések”, mert ki tud ellenállni, ha X vagy Y átszól. hogy: öreg, csinálj már nekünk egy jelentést arról... □ □ □ F. P. csoportvezető: — Készítettünk egy jelentést a KB-határozat alapján a . munka- és üzemszervezésről. Meg is dicsérték a kollektívát, hogy jó munkát végzett. Csakhogy — mondta az illető — problémák is vannak. Az első az, hogy a bevezető részben nem fejtettük ki eléggé, hogy a Központi Bizottság miért hozta a határozatot. A középső részben nem vázoltuk eléggé a pozitív tendenciákat, a befejező részben pedig nem elemeztük eléggé a várható eredményeket. Mondom erre, hogy az első részb'en azért nem szóltunk arról, hogy miért született a határozat mert magában a határozatban benne van, hogy miért. A középső részben azért nem boncoltuk eléggé a pozitív tendenciákat, mert több negatívumot találtunk. A végén pedig azért nem vázól- tuk a várható eredményeket, mert nem vagyunk jósok. Erre az illető megmagyarázta, hogy a jelentés az jelentés, megvannak a maga szabályai. És úgy kell csinálni. Mit mondjak? A végén át is fogalmaztuk, és a tíz oldalból lett harminckettő. De az is biztos, hogy a jövőben nem szívesen vállalok ilyen megbízatást. □ □ □ D. 1. mérnök, beruházásokban jártas szakember: — Nem viccelek, néha kilószámra hordom magammal a papírokat. Az emlékeztetők tömegét. 1970 januári megállapodásunkra, majd az azt követő, 1977. márciusi megbeszélésre, majd az azt követő ... i tanácskozásra hivatkozva félhívom a figyelmüket, hogy ha a szóban forgó munkát nem fejezik be határidőre, akkor... Tudja, hány példányban készülnek az emlékeztetők? Nem ritkán huszonöt-harmincban. És hányszor? Főként azért, mert nem tartják, nem tartjuk a határidőket, és mindenkinek kell írásos bizonyíték a maga igazolására. □ □ □ M. L. osztályvezető: — Ha baleset történik — és ez is előfordul sajnos — 48 órán belül kivizsgálva jelenteni kell. Ez helyes. De ha minden esetet jelentünk, akkor minek kell még negyedévenként, félévenként összesítőket is küldeni róluk? Hiszen pont azok kérik az összesítőkét is, akiknek mindent esetenként is jelentünk. □ ti □ N. K. igazgatási szakember: — Az iratok, adatok stb. tárolása nemcsak nálunk gond, hanem országosan is igen nagy problémát jelent. Kevesebb, de érdemibb Papírmunkára lenné szükség, □ □ □ Hazánkban évről évre, egyre több papírt h" '.nálunk. Nem csupán csomagolásra, oktatási célokra, hanem jelentésekre, beszámolókra, jegyzőkönyvékre, emlékeztetőkre, átiratokra is. Bizonyára sok tonnát meg lehetne takarítani — a fölösleges papírmunkák csökkentésével. De nem is főként napírt, hanem időt, energiát, emberi munkát. Kaposi Levente «
