Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk

A hét 3 kérdése

Szovjet—jugoszláv csúcsértekezlet Moszkvában és trónbeszéd a londoni Westminsterben, a Toryk programjával; Éleződő összecsapások Irán hogyan továbbjáról és kemény küzdelem a reakcióval ' Afganisztánban: Fidel

Castro Mexikóvárosban, s tanácskozások a Közel-Keleten; Rendezési próbálkozások Cipruson és egyoldalú kínai lépés a Vietnammal folytatott tárgyalások fékezésére. — A heti esemény- özönből kiragadott példák is bizonyítják, hogy a májusi kánikula aligha bágyasztja el a világpolitikát. A szokásoktól eltérően ezúttal mégis egyetlen kérdésnek szenteljük heti összefoglalónkat. Budapesten tartotta ülését a varsói szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága, amelynek során a hét szocialista ország új, egyeztetett kezdeményezéseket tett az enyhülés előrevitele érdé-' kében.

Az immár három esztendeje működő bizottság harmadik ülésszakán két fontos probléma szerepelt napirenden. A katonai enyhüléssel kapcsolatos tennivalók, valamint az 1980 novemberére összehívott madridi találkozó. az európai biztonság ügye. Időszerűségüket aligha vitathatja bárki. A katonai enyhülés továbbra is kulcskérdés, hiszen nehéz, sőt szinte lehetetlen folytatni az enyhülést, ha fokozódik a katonai szembenállás és meredeken ível a fegyverkezési hajsza felfelé. A SALT— II. küszöbön álló aláírása kedvező lehetőségeket és légkört ■'gér további fegyverzetkorlátozáshoz, csakhogy ezek nem valósulnak meg maguktól, páratlan erőfeszítéseket kell tenni minden lépésért. A

madridi összejövetelt azon a belgrádi találkozón határozták el, amely meglehetősen felemás módon folytatta a helsinki konferenciát, minden esetre alatta maradt a reményeknek, várakozásoknak és lehetőségeknek. Ezért olyan körülményeket kell kialakítani, hogy Madridban minél konstruktívabb hozzájárulásra kerülhessen sor az európai biztonsági konferencia nevezetes záróokmányának maradéktalan végrehajtásához. Igaz, van még jó másfél esztendő, de ne feledjük, hogy 1980 választási kampányév lesz az Egyesült Államokban és az NSZK- ban, s tapasztalataink szerint a felkorbácsolt belpolitikai szenvedélyek nem serkentik, hanem inkább hátráltatják az ésszerűségen és kölcsönös érdekeken alapuló nemzetközi párbeszédet.

De míg a madridi előkészületek felvetése a viszonylag hosszabb távra történő töprengést, gondolkodást szolgálja, a katonai enyhülés vonatkozásában igen konkrét és határozott indítványok kerültek az asztalra. E javaslatok során a külügyminiszteri bizottság ismét hangsúlyozta néhány korábbi javaslat megvalósításénak sürgető szükségességét. Mégsem egyszerű ismétlésről van szó, hanem módosítások és kiegészítések történtek, figyelembe vettek bizonyos változásokat, sőt nyugati oldalról elhangzott ellenvetéseket is. így az a terv, hogy a helsinki harmincötök tegyenek ünnepélyes nyilatkozatot: semmilyen körülmények között nem használnak nukleáris fegyvereket, kiegészült a hagyományos fegyverzetre vonatkozó,

ilyen irányú kötelezettségvállalással. Ez egy általános megnemtámadási szerződést jelentene a varsói szerződés és a NATO valamennyi tagja között, az öt atomhatalom közül négynek a bevonáséval. Egyúttal megkönnyítené a megállapodást az erőszak alkalmazásáról történő lemondással kapcsolatosan is. A meglévő katonai tömbök „létszámstopja” ezekben a napokban ugyancsak különös nyomatékot kaphat, miután Brown amerikai hagyügymi- niszter spanyolországi látogatása során Madrid NATO- tagsága is szóba került.

A budapesti tanácskozás azonban egy rendkívül fontos, eddig még nem tárgyalt javaslatot tett. Indítványa szerint, lehetőleg még ebben az évben, politikai szintű konferenciát kellene összehívni az európai és északamerikai kontinens országainak részvételével a bizalomépítő intézkedések kiterjesztése érdekében. (Ezek közé tartozhatna például a nagyobb csapatmozgások kölcsönös előrejelzése, a nagyobb szárazföldi manőverek mellett a tengeri és légi hadgyakorlatok bejelentése, s ezek érvényesítése a Földközi-tenger térségében is.)

A konferencia ily módon kiegészítené az eddigi leszerelési fórumokat: közismert, hogy különböző részvétellel és szinten folynak a megbeszélések a hadászati támadófegyverrendszerek korlátozásáról, a közép-európai haderőcsökkentésről, a teljes atomcsendről, az atomsorompó erősítéséről, a vegyi fegyverek eltiltásáról s más témákról. Az európai bizalomépítő-konferencia a katonai enyhülés érdekében újabb területen tenne lehetővé hasznos megegyezéseket.

A varsói szerződés tehát ismét lépett, s a válasz sora most a NATO-n van. A végleges felelet valószínűleg az atlanti tömb közeljövőben esedékes hágai tanácsülésén fog megfogalmazódni — ha megfogalmazódik... Egy pozitív válasz előjelei egyelőre

nem túlságosan rajzolódtak ki, az atlanti hadügyminiszterek brüsszeli ülése ügyanis a fegyverkezés újabb útjairól döntött, s ismét a „keleti fenyegetés” lejárt lemezével próbálja igazolni tetteit. Természetesen figyelmen kívül hagyva a valóságot, így a legutóbbi szocialista javaslatokat is. (A NATO-döntések között szerepel a magas költségekkel járó Awacs légikémlelé- si rendszer kiépítése, a középhatósugarú rakéták számának növelése Nyugat- Európában, s általában a katonai költségvetések emelése.)

Pedig a NATO hadügyminisztereinek — jóllehet tudjuk, hogy nem a leszerelés a szőkébb szakmájuk, — tudomásul kell venniök: a stratégiai egyensúly korunk meg- rendíthetetlen realitása. A szocialista országok nem a gyengeség, hanem a határozott magabiztosság, védelmi képességeik ismerete alapján tesznek javaslatot a katonai enyhülésre, az erők kölcsönös mérséklésére. Egyedül azonban nem cselekedhetnek, ha valahol, e hallatlan érzékeny területen, minden kettőn múlik. Éppen a: budapesti tanácskozással időben véletlenül szinte egybeeső Pajzs ’79, gyakorlat mutatta meg, hogy a szocialista országok korszerű alapokon felkészültek hazájuk és társadalmi rendjük megvédésére — eltökéltségük azonban messzemenő kezdeményezőkészséggel és rugalmassággal párosul az enyhülés érdekében.

Ezért lett ez a problémacsomag — sok más jelentős esemény közepette is — a hét kérdése. Sőt nem túlzunk, ha úgy fogalmazunk, hogy tartósan egyik központi kérdése ez a hónapnak, az esztendőnek.

Réti Ervin

Kínát

terheli a felelősség

Kína pénteken egyoldalúan félbeszakította a tárgyalásokat.

A vietnami—kínai kormányközi tárgyalások első szakaszának kudarcáért Kínának kell vállalnia a teljes felelősséget, Így foglalhatók össze a vietnami központi lapokban szombaton megjelent kommentárok.

A Nhan Dan, a VKP köz. ponti napilapja megállapítja, hogy a kínaiak egyetlen konkrét problémát sem vol_ tak hajlandók megvitatni. A hadifogolycsere ügyét nem tudták elkerülni, de e kérdésben is a tárgyalások alapelveivel ellentétben, egyoldalú döntéshez folyamodtak.

A kínai tárgyalóküldöttség visszautasította Vietnam minden javaslatát,

Venezuela szombaton ultimátumban szólította fel a salvadori venezuelai nagykövetet elrabló „Népi Forradalmi Tömb” tagjait, hogy három nap haladékot adnak a nagykövet szabadon bocsátására — jelentette szómba, tön Caracasbó! a venezuei- lai hírügynökség.

A venezuelai követelést a kormány megbízottja, Regu- lo Velasco adta át a gerillák vezetőivel San Salvadorban folytatott megbeszélése során.

egyik szavával a másiknak mondott ellent, s még a sa. ját maga által előterjesztett problémáról sem volt hajlandó tárgyalni. Valójában mit akar Kína? A pekingi vezetők fenn akarják tartani a háborús fenyegetést, hogy ily módon Vietnamot behó- doltassák Kínának. Mindaddig, amíg e nagyhatalmi magatartás a mérvadó, amíg egyfajta „kínai békéről” ál.' modoznak, a tárgyalás nem lehet eredményes.”

A VKP központi napilapja végezetül azt hangsúlyozza, hogy Vietnam változatlanul türelemmel törekszik a kínai néppel e jószomszédi viszonyra, a határtérség békéjének és stabilitásának a helyreállítására, de — mint teszi hozzá a lap — „ehhez szükség van a kínai fél jóakaratára is”.

A megbízott azt is kérte,’ hogy a gerillák tegyék le. hetővé bebocsátását a nagy- követség épületébe. Ismeretes, hogy egy héttel ez. előtt egy tíz főből álló kommandó megszállta a követség épületét és túszul ejtette a képviselet több tagját, köztük a nagykövetet.

Salvador több körzetéből eközben egyre kiújuló össze, csapásokról érkeznek jelen, tések, a fővárostól mintegy negyven kilométerre gerillák támadást intéztek a haditengerészet laktanyái ellen.

Kanadai választások

Trudeau erőpróbája

Pierre Elliott Trudeau nevével sűrűn találkoztunk az utóbbi évben a lapok hasábjain: a 60 éves politikust fele annyi idős felesége hagyta el, tág teret adva a csapodár nej új és legújabb partnerei kitárgyalására. A kanadai miniszterelnök most összehasonlíthatatlanul komolyabb összefüggésben sze. repel a hírekben: országában május 22-én parlamenti választásokat tartanak.

Nem véletlen, hogy kiírásukkal Trudeau megvárta a jogilag lehetséges legkésőbbi időpontot. A mostanáig halogatott erőpróbán várhatóan két téma játszik döntő szerepet: a québeci önállósági törekvések és az ország gazdasági helyzete — a liberális kormány pedig egyik téren sem mutathat fel megnyugtató eredményt A megfigyelők ezért — az utolsó, októberi pótválasztások kimenetelét is figyelembe véve — kétlik. hogy a 16 éve kormányzó Liberális Párt megőrzi abszolút többségét. Noha Trudeau már három ízben (1968, 1972, 1974.) vezette győzelemre pártját és 11 éve tölti be a miniszter- elnöki posztot, most a jelek szerint az ő legendás tapasz. taltsága és személyes vonzereje is kevésnek bizonyulhat..

yjdöiíteit bomba”

A 23 milliós Kanada 10 tartományból álló szövetségi állam. A népesség negyede francia anyanyelvű, akik gazdasági és kulturális értékeiket látják fenyegetve a döntően angolszász amerikai környezetben. Erősödő önállósági törekvésük a hatmil1979. május 20., vasárnap

liós Quebec tartományban vált jelentős problémává — itt ugyanis a francia anyanyelvűek teszik ki a lakosság 80 százalékát. Három éve vezetéshez jutott pártjuk, a Parti Québécois hivatalos célja az államjogi függetlenség. Ennek első lépéseként olyan „szuverén társulás” kialakítását tervezik, amelyben önállóan döntenének törvényhozási és adóztatási kérdésekben, ugyanakkor fenntartanák a közös gazdasági-pénzügyi rendszert és a NATO-tagságot is. Törekvésük veszélyes példát mutathat más — főleg az olajban gazdag nyugati — tartományoknak, amelyek a szövetségi államok gyakorlatához'képest igen kiterjedt jogkörüket is keveslik és az ottawai központi kormányzat irányító szerepének csökkentésére törekszenek. S bár a nyílt elszakadást a fel. mérések szerint Quebec lakosságának nagy része ellenzi, a borúlátók már Kanada teljes szétesésétől tartanak. A Time-magazin például az USA határainál ketyegő időzített bombának nevezi a québeci problémát, amelynek hatástalanítására Trudeau minden erőfeszítése elégtelennek tűnik.

Gazdaság és szomszédság

Valójában persze a québeci elégedetlenség mélyén társadalmi okok állnak: a tartomány az elhanyagoltabb területekhez tartozik, ahol a francia kis. és középtőke reménytelen versenyt folytat a legtöbbször amerikai tulajdonú óriásvállalatokkal. (Az Egyesült. Államok a gazdaság minden terén uralkodó szerepet játszik. Kanada behozatalának és kivitelének is majd 70 százalékát déli szomszédjával bonyolítja le.) Az ország gazdaságát más nehézségek is jellemzik: évek óta nem csökken a munkanélküliség, az infláció 9 százalék körül mozog, a költségvetési hiány pedig elérte a 12 milliárd dolláros

Picrrc Elliott Trudeau

rekordot. Szembeötlő a kanadai valuta gyengülése: míg régen többet ért 1 USA-dollárnál, addig ma a kanadai dollárt, csak 85 cent körül jegvzik. Ráadásul —a természeti kincsek kínálta hatalmas lehetőségek ellenére — Kanada számos körzete még az említett átlagnál is rosszabb helyzetben van. Kedvezőbb kénét csak az ország enersiaellátottsá- ' ga nyújt: saiát forrásaik is bőségesek és tárgyalások' folynak az Egyesült Államokkal az alaszkai olaj behozataláról.

4 sütet tó

A választási kampány során Trudeau Kanada egységének fenntartását, kezelte első számú problémaként — magát pedig az ennek elérésére leginkább alkalmas politikusnak állította be. Kétségtelen. hogy a Liberális Párt sikere Quebecben biztosított, a legnépesebb — és így a választások kimenetelére legnagyobb hatással levő — Ontarióban viszont

r

Joseph Clark

népszerűsége erősen csökkent. Előretört ellenben a fő ellenzéki erőt képviselő Haladó Konzervatív Párt, amelynek vezetője, a Tru- deau-tól jobbra álló Joseoh Clark, inkább a gazdasági kérdéseket hangsúlyozta. Kérdés, hogy hat-e a konzervatívok jelszava: ,.Az új körülmények új politikusokat kívánnak”? A „sötét lónak” számító, 49 éves Clark — aki még párthívei szerint sem különösebben magával ragadó egyéniség — jobbára megelégedett a miniszterelnök bírálatával, s kevéssé részletezte saját elképzeléseit

Az ottawai parlament 264 helvéből jelenleg 133-at liberális és 08-at. konzervatív képviselő tölt be. Mivel a knzvéleménv-kutatási irodák előrejelzései szerint a mostani ver.senv téliesen nvílt. elképzelhető olvan eredmény is. amelyben égvik nagy nárt. sem szerzi meg az abszolút többséget. Ebben az esetben a most 17 mandátummal rendelkező szociáldemokrata irányvonalé Hj Demokrata várt szerepe nőne meg. Támogatásával a várakozás szerint a liberálisok alakíthatnának kisebbségi kormáért. — ilyenre volt már oéldq 1079 és 1074 között A mostani közdn'nm- ben Tvudenp a halfában ngvao iavítbot. még ‘helyzetén. de a CSÚCS elérésérp

mást jóval kisebb v psélvp Szépei Gábor

I

Art Buchwald (USA)

Washington „saját mihasznája"

A napokban benézett dolgozószobámba az egyik ismert amerikai kommentátor.

— Idehallgass, te kiket támogatsz Nicaraguában — Somozát vagy a kommunista, kát? — szegezte egyenesen a mellemnek a kérdést.

— Miért kell csak a dik„ tátor és a kommunisták között választanom? És ha nekem Lopez tetszik?

— Ki az a Lopez? — kérdezte csüggedtén beszélgető- partnerem.

— Csak a példa kedvéért mondtam ezt a nevet. Tegyük fel, ez egy olyan ember, aki gyűlöli Somozát és egyidejűleg a kommunisták iránt sem táplál különösebb szimpátiát.

— Ha kedvesek számodra az amerikai érdekek Közép. Amerikában, feltétlenül Somozát kell támogatnod!

— De én nem akarom! Somoza zsarnok, és ráadásul — ahogy az újsághírekből ismeretes — nagy gazember is. Uralma több mint negyven esztendeje alatt kifacsarta ‘ az országot, mint a citromot. Remélem, hogy haíriaroran fülöníögják és kipenderítik.

— Hogy Somoza milyen ember és mivel foglalkozik, az nem a mi dolgunk. Vasv nem érted: ha elmozdítják a helyéről, akkor a kommunisták veszélyeztethetik a Panama-csatornát? 1

— De hiszen világos, hogy Somoza diktatúrájának hamarosan vége. És számunkra nagvon fontos, hogy Lopez ne legyen ellenünk hangolva. Ám vaion lehetséges-e ez. ha továbbra is amerikai katonai tanácsadók fogják

•.tanítani Somoza Nemzeti Gárdáiét. hogvan kPll lelő- dözni Nicaragua népét?

;— Ezzel azt akarod mondani. hogv Castróval kell egv csónakba szánnunk?

— Nem. én csak azt akarom mondani, hogv egyálta lában nem értem, miért kell mindig azokat a katonai juntákat támogatnunk, melyek ellen fellázad a nép.

— Épnek nagyon egyszerű oka van. A Dél-Amerika néhány államában uralmon levő tábornokok többsége a West Point-i katonai akadémiát végezte, köztük Somoza is. Jól beszélnek angolul, és nekünk könnyű együttműködni velük. Ha viszont a nép jut hatalomra, hat hónap múlva az országból egy második Kuba lesz!

— No de mikor Somoza csak az Egyesült Államok támogatósának következtében maradhat hatalmon?! Nicaragua népe pedig ame- rikaellenesre van hangolva, mert tudja, hogy Somoza Washington jó embere. Úgy gondolom, ha Lopezt segítjük, ez még nem jelenti azt, hogy úgy táncolunk, ahogy a marxisták fütyülnek.

— Nem tudjuk, merre vezetné Lopez az országot, So. moza felől viszont teljesen nyugodtak lehetünk. Megle. hét, hogy mihaszna, de a mi saját mihasznánk!

— Ebből az következik, hogy a világ összes mihasz- náját támogatnunk kell, ha ez megfelel az érdekeinknek?

— Természetesen; Ellenkező esetben olyan államférfi veheti kezébe a hátaimat,, mint Salvador Allende, ahogyan annak idején Chilében történt..

— Allendét azonban a nép választottá meg az elnöki posztra, az Egyesült Államok viszont elősegítette a megbuktatását.

— Erre súlyos okaink voltak. De a katonái puccs óta legalább nyugodtak lehetünk Chile felől.

— Én mégsem fogom So. mozát támogatni — mind. azok ellenére sem, amiket elmondtál.

— Hiába beszélsz így. Amikor Lopez majd államosítja az amerikai United Fruits társaság. vállalatait, te is más nótát fogsz fújni.

(Zahemszky László fordítása)

Venezuelai ultimátum