Népújság, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-18 / 114. szám
Hol vannak az újítók? A Minisztertanács megtárgyalta Szövetkezetünk, félidőben Jó néhány évvel ezelőtt a VILATI egri gyárában részt vettem egy ötletnapon. Az üzemcsarnokban munkaidő ütán jöttek össze a dolgozók, ki székeken, ki asztalokon, munkapadokon ült, oda, ahol éppen hely jutott. Az igazgató mellett ott volt a műszaki vezetői gárda és egy pénztáros. A beszélgetés a következőképpen zajlott: valaki jelentkezett és előadta, hogy szerinte ésszerűsíteni lehetne egy bizonyos régen megszokott munkafolyamatot, vagy mondjuk, ha az anyagokat másképp tárolnák, sok időt lehetne megtakarítani rakodásnál, vételezésnél. Az illető szakterület vezetőjének rögtön véleményt kellett mondania az ötletről, s ha kellő indoklással elfogadták, azonnal fizettek is érte. Akinek sok jó gondolata volt, sok ötven-, meg százforintost vitt haza aznap este. Miért lett ez az ötletnap sok esemény, téma közben is ilyen hosszú ideig emlékezetes élmény? Egyrészt azért, mert azóta sem sok hasonló kezdeményezésről hallottam. Másrészt pedig azért, mert azt tették ezen az ötletnapon, amiről általában máskor csak beszélünk: azonnal elbírálták és rögtön fizettek érte. Persze, biztos, hogy az újításokkal csak így nem lehet foglalkozni. Egy-egy nagyobb horderejű, kidolgozást igénylő javaslat elbírálása is tovább tart, felelőtlenség lenne elhamarkodottan ítélni róla. De az igaz, hogy az újítót ötlete gyors elismerése, megvalósítása lelkesíti a legjobban, a gyors erkölcsi siker a pénznél is többet ér. S ezt a gyorsaságot sajnos mindmáig nélkülözi a mozgalom. Hónapokig tartó kilincselés után végül már így vélekedik az ötlet kitalálója: „minek törjem magam, ahhoz a pénzhez másképpen is hozzá lehet jutni.,.” Megyénk több vállalatánál most zajlik az újítási hetek, hónapok kampánysorozata. Ilyenkor különös figyelem illeti meg az ötleteikkel, ész- szerűsítő javaslataikkal jelentkezőket, kitüntetéseket, jutalmakat osztanak ki a legjobbak között, a szocialista brigádok részvételével an- kétokat rendeznek.- A mozgalom kifejezés erre az időszakra illik leginkább. Aztán következik majd a kiértékelés, amelynek tavalyi tapasztalatai szerint inkább csak látszateredmények születtek a kampányidőszak heteiben. Ha számba több is volt a beadott javaslat, értéke nemigen lett nagyobb. A mezőgazdaságban alapjában a határozott stabilizálódás jelei mutatkoznak a foglalkoztatottak számának alakulásánál. Elsősorban az állami gazdaságokban mérséklődött a munkaerő elvándorlása; a létszám tavaly mindössze 0,5 százalékkal csökkent. A tsz-ekben a korábbi években kimutatott 25—30 ezres létszámvisszaesés szintén mérséklődött. 1978-ban az összesítések szerint 10—15 ezer dolgozó hagyta csak el a közös gazdaságokat — mindez a MÉM-ben készült összesítésekből derül ki. Az állami gazdaságokban különösen figyelemre méltó, hogy a fizikai foglalkozásúak létszámában jelentős változás nem történt. Az emberek ragaszkodnak munkahelyükhöz. Ellenben az aL kalmi munkavállalók manapság már nehezebben kötelezik el magukat, akárcsak rövidebb időszakra is. A korábbi intézkedések nyomán a nem fizikai létszám is állandósult. Az összes foglalkoztatói laknak mindössze 13 százaléka tartozik ebbe a fc*tegóriába, ami lényegesen Mcrveiőbb arany, mint a jfwKigazaaság más ágazataiban. Örvendetes, hogy a fi_ eiJfcai létszámon belül nő a Hogy mi lesz az idei eredmény, még nem tudni, de az utóbbi időben különösen úgy tűnik, az ötletektől egyébként is „megszállott” állandó csoportokon kívül nemigen gondol senki arra, hogy valamiféle ésszerűsítő, a munkát könnyítő, megtakarítást hozó javaslattal előálljon. Szerencsére túl vagyunk már azon a régebben sokszor hallott véleményen, hogy a korszerű gépeken, modem technológiával dolgozó üzem. ben nincs mit újítani. Meg aztán, jó képességű, felkészült, gondolkodva dolgozó ember sincs kevesebb nálunk, mint más országokban. Ez tehát nem lehet akadálya az újítómozgalom terjedésének. Van viszont sajnos olyan szemlélet, hogy „már megint ugrálsz, és csak nekem okozol vele többletmunkát”, meg „a hóbortjaid kivitelezésére nincs nekünk pénzünk”. Mert meg. szoktuk a nyugalom állóvizét, mert az új mindig bajjal, kockázattal, sőt, olykor ráfizetéssel is jár. Ott jó a vezető és jó a kollektíva is, ahol ugyan nem tépik szét magukat a munkában, de na. gyobb gondokat sem okoznak. Persze, hogy ilyen környezetben elszürkül a mozgékony agyú ember is; vagy idejében felmond, vagy a „közvéleményszinthez” si- lányodik. Szóljak már arról is — mondhatja most az újítómozgalom terheivel megrakott vállalati vezető —, hogy a pénzügyi szabályozás a legfőbb korlátja az újítások méltó elismerésének. Meg arról is: legtöbbször az sem tisztázott, mi tekinthető egy- egy vezető beosztású dolgozó újító ötletéből munkaköri kötelességnek és mi az, amit külön is díjazni lehet. Való igaz, nagyon jó lenne végre több lehetőséget adni az újítások érdemük szerint való elismerésének. A részesedési alapból nagy pénzeket kiszakítani, akkor, amikor úgyis olyan, kicsiny lesz ez az alap, bizony nemigen lehet. Különösen akkor nem, ha az illető újítás haszna „csak” közvetetten jelentkezik, például jobb minőségű lesz a termék, vagy éppenséggel könnyebb lesz általa a munka. Ugye: ki tudja ezt manapság megfizetni? Megint csak az évekkel ezelőtti ötletnap jut az eszembe. Nem tudni, milyen manőverekkel kerítették a pénzt, de amikor valakinek hasznos gondolata támadt, nyílt a kassza és az illető a pár korsó sörre valóval is olyan ramagasabb szakképzettségűek aránya. Tavaly ez pz összes dolgozók számának harmadát tették ki a szakmunkások. A termelőszövetkezetekben főleg azzal magyarázható a létszámnak a korábbihoz képest kisebb arányú csökkentése, hogy a gazdaságokban jó ütemben fejlődik a termékfeldolgozási és -értékesítési tevékenység, ami állandó munkaalkalmat biztosít. A dolgozói létszám 90 százaléka egyébként tartósan foglalkoztatott aktív korú tag és alkalmazott. Az ösz- szes foglalkoztatott közül 76 ezer dolgozik szellemi munkakörben, közülük 16 ezernek van felsőfokú, 30 ezernek pedig középfokú végzettsége. A szakember-ellátottság országos átlagban megfelelő, mivel egy-egy tsz-re tíz felsőfokú és 20 középfokú végzettséggel rendelkező szakember jut. Valójában azonban nem ilyen jó az arány. A városokhoz közeleső, jól felszerelt nagyüzemekben, lényegesen nagyobb számú egyetemet, főiskolát végzett szakember dolgozik, míg a kedvezőtlen adottságú tsz-ek ellátottsága rosszabb. Gyakran csak egy-két mérnök tevékenykedik egy-egy rosszabbul fi. zető üzemben. (MTI) gyogó arccal ment a helyére, mintha főnyereményt ütött volna meg. A többiek meg vagy irigykedtek, vagy nem, de mindenképpen törni kezdték a fejüket: „hátén nem tudnék valami jót kigondolni?” És máris megindult a gondolatok özöne, kiderült, hogy tényleg nagyon sokan értik, szeretik a munkájukat, nemcsak a műszak végét várják a fusizás meg a telek miatt. Egy másik példa: nemrég a Mátravidéki Fémművek egyik művezetője mesélte büszkén, hogy kollektív újításuk díjaként éppen annyi pénzt kapott, amennyit a munkásla- kás-akcióba belépéshez fizetnie kellett. Két papírt írt alá a takarékpénztárban és máris előjegyezték az egyik lakásra. Hát lehet ennél ösztönzőbb sikerélmény? S nem is elsősorban az összeg nagysága miatt. Mindenképpen meg kell találni (meg is lehet) az újítások elismerésének méltó formáját, s jó ötletekért nem szabad sajnálni a pénzt. Mert az is biztos,, hogy ez a pénz kamatozik a legtöbbet, a vállalat, a nagy kollektíva, a népgazdaság javára. Az elmúlt évben újítások révén több mint három és fél milliárd forint megtakarítás született hazánk gazdaságában. Milliókat hoz vállalatainknak éppen a sokat emlegetett hatékonyság javításával. A központi rendelkezések keretet adnak csupán, iránymutatóként szolgálnak s o munkahely sajátosságai határozzák meg, mi is szerepel az évenként kiadásra kerülő újítási feladattervekben. Persze, hogy sok dolguk van vele a vezető beosztásúak- nak, s a mindennapi munka mellett néha valóban többletfeladatokkal jár az újítómozgalom támogatása. De ettől még a kötelességük marad. Említettük az imént a nyugalmas, csendes állóvíz hasonlatát, Hadd térjünk visz- sza újra ehhez a hasonlathoz. Mai körülményeink közt egyre inkább úgy tűnik: a csendes állóvízben, ahol pezsegnek a levegő buborékjai, hamar meg is lehet fulladni. .. Hekcli Sándor Mi a véleménye a kram- pampuliról? Kóstolta már? Ne tessék nevetni, ez nem vicc. Ahogy nem az a narancs sorbet és a pastasuta sem. Hogy mik ezek? Valamennyien és még sokan mások, ha nem is ilyen fura nevjűek: enni- és innivalók, méghozzá nagyon ízletesek és még csak, külhonba sem kell menni értük. Mindez kiderült azon a bemutatón, amit a Borsod— Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat rendezett Mátrafü- reden, az Avar Szálló vadásztermében. Ezt az eseményt már közöltük olvasóinkkal. Hogy újból felemlítjük, annak egyetlen oka van. Nevezetesen: szeretnénk álmélkodá- sunkat kifejezni. No, nem a rendezvény miatt, hanem azok fölött az ételek és innivalók fölött, amiket ott a jelenvolt vendéglátós szakemberek megízlelhettek és így azt is megállapíthatták, hogy aránylag olcsón, egy kis törődéssel ugyancsak felfrissíthetnék étlapjaik_ már unos-untig megszokott kiválóságait, mint amilyen a bécsi szelet, a sertéspörkölt és még néhány olyan „jellegzetesség'’. ami minden étteremben, vendéglőben visszaköszön a valami igazán jellegzetességre. a már sablonossá vált ételektől eltérőre áhítozó vendégre. De hát nem sokkal egyszerűbb csinálni egy szimpla húslevest, mint palóc zöbi- babpulyást ajánlón-? F-niíla ebben sincs semmi ördöngösség. Állítólag jeles írónk A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta azt a tájékoztatót, amelyet a TOT nyújtott be a két évvel ezelőtt tartott termelőszövetkezeti kongresszus határozatainak „időarányos” teljesítéséről. A beterjesztett anyagból kiderül, hogy a kongresszusi határozatok teljesítése jól halad. Ami a legfontosabb: tavaly a tsz-mozgalom bruttó termelési értéke 20 százalékkal volt magasabb az 1975. évinél. Az érték 114 milliárd forintról 136 milli- árdra növekedett, ami vitathatatlanul „népgazdasági léptékű” tétel. Jól haladt a tudományos eredmények átültetése a gyakorlatba, új nagyobb teljesítőképességű növény-és állatfajták jelentek meg. Erősödött a szövetkezetek közötti összefogás. Sikerült az elvárt ütemet tartani a háztáji gazdálkodásban is. Fejlődött a kívánatosnak tartott kiegészítő tevékenység, ez a ténykedés' azonban számottevő mértékben csak néhány megyére jellemző, elsősorban a legfejlettebb iparvidékeken. A tagság személyes jövedelmének növekedése csaknem azonos az előirányzattal. Növekedett a szakértelem, javult a vezetés. Közben pedig a mozgalomban jelentős „öntisztulás” következett be, fejlődött a külső és belső ellenőrzés. A társaA Heves megye termelő- szövetkezeteiben dolgozó szocialista brigádok múlt évi munkáját értékelte a területi szövetség azon az értekezleten, amelyet a brigádvezetőknek tartottak csütörtökön délelőtt Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban. Sramkó László, a Heves megyei TESZÖV titkára beszédében rámutatott, hogy a tavalyi munkaversenyben a közös gazdaságokban tevékenykedők csaknem 40 százaléka vett részt. A szocialista brigádok a termelési feladatok mellett a tanulásra, a társadalmi munkára, a köfedezte fel, amikor sietségében a gulyást és a zöldbablevest összeöntötte és így a kétféle ételt együtt kanalazta ki a tányérjából. Vagy mi az, hogy csavart orsó hortobágyi raguval? Ez nem valamiféle tornakunszt, hanem megdarált, közönséges pörkölt, hozzá egy kevéske tejszín vagy tejföl és a kifőzött tésztára ezt teszik rá túró vagy dió helyett. Ha egy kis paradicsompürét és miegymás fűszerfélét még hozzáteszünk a daralt pörkölthöz és ezt kavarjuk el a kifőtt tésztával, akkor máris pastasutát tálalhatunk. Az a bizonyos krampampuli pedig olyan tea, amiben különféle gyümölcsök is találhatók, néminemű szeszes italok társaságában. Csak eny- nyi az egész. Bárki, bármikor megcsinálhatja és megbűvölheti vele kedves vendégeit, avagy családjának tagjait. Az éttermekben pedig igazán könnyű mindezt „eladni” és „megetetni”. Végül is azon töröm a fejem, miért éppen a nagykereskedelmi vállalatnak kell mindezt kitalálnia és tudomására adnia azoknak, akiknek a munkájuk a vendéglátás? És miért pont a FÜSZÉRT-nek kell agitálnia a vendéglátósokat azért, hogy ők, mármint a vendéglátósok igyekezzenek a kedvébe járni a vendégnek? De hát, ahogy van, úgy van. a fontos csak az, hogy mielőbb kilépjünk a bécsi sr.e.letex r*‘ phrxöitck bűvköréből. Nem igaz? (gmf) dalmi tulajdonban okozott — felderített — kár például két év alatt 56 százalékkal csökkent. A tájékoztató megkülönböztetett figyelmet fordított azokra a kérdésekre, amelyekben szükséges lenne az állami segítség, vagy legalábbis nagyobb törődés. Talán a leggyötrőbb kérdés a termelőszövetkezetek differenciálódása, amely már-már megközelíti az el- viselhetőség határát. A gyenge adottságú, vagy más okból gyengélkedő tsz-ek jelentős része már nem képes önerőből növelni eredményeit, egyik szanálásból a másikba botladozik. Egymást követik az intézkedések, de érdemi változás nincs. Márpedig két és fél millió hektár földről van szó, a gondot meg kell oldani, egyedül a szövetkezetek ereje ehhez már kevés. Az állami akarat érvényesítésében, az állami szervek és a szövetkezetek együttműködésében volt javulás, de ismét visszaesés következett be. Az aprólékos adminisztratív intézkedések, a szinte mérhetetlenné duzzadt „adatgyűjtés”, valamint az alacsonyabb szintű jogszabályok, értelmezések, állásfoglalások dömpingje főként az erős szövetkezetek mindennapjait keseríti. A népgazdasági tervek teljesítésének mechanikus számonkérése, a többlettermésre zösségi élet fejlesztésére is jelentős felajánlásokat tettek. Az értékelés során megállapították, hogy a brigádok 90 százaléka teljesítette a szocialista cím elnyeréséhez szükséges feladatokat. A megye szövetkezeteiben dolgozó szocialista brigádok kor- és szakmai összetétele 1977-hez képest kedvezőbben alakult. Főleg a fiatalok aránya növekedett. A munkaverseny a szövetkezetekben az önkormányzat része lett, például az Egri Csillagokban, Gyöngyöspatán, Hatvanban, Andornaktályán, Poroszlón, Erdőtelken. A brigádok termeléssel összefüggő vállalásai főleg az anyaggal 1 és az energiával való takarékosságra, a tejtermelés növelésére és a zöldségtermelés fokozására irányultak. A detki termelőszövetkezet Törekvés brigádja például 360 ezer forint értékű alkatrészt és üzemanyagot takarított meg 1978-ban. A zagy- vaszántóiak állattenyésztő brigádja félmillió forinttal több értékű, tejet termelt. A való gépies törekvés viszont a kedvezőtlen adottságú körzetekben fékezi a termék- szerkezet átalakítását, a valóságos lehetőségekhez való alkalmazkodást. Az emberközpontúság jellemzője volt a kongresszusnak és jellemzője a TOT tájékoztatójának is. Kétségtelen, hogy a munkakörülmények a tsz^ekben at kongresszus óta is sokat1 javultak. Ennek része van abban, hogy a munkaerőhiány csak egyes körzetekben fékezi a termelést, és a szövetkezeti tagság fokozatosan megfiatalodik. Az aktív dolgozók átlagéletkora ma már nem több, mint 41—42 esztendő. Továbbra is érzékelhetőek azonban a különbségek ipar és mezőgazdaság között a munkásszállításban, az üzemi étkeztetésben, az üdültetésben, a lakásépítésben. Ehhez járul a „saját öregek” gondja. A nyugdíjas a feznek továbbra is tagja marad, gondja a közösség ügye. Az alacsonv nyugdíjat kapók, az elesettek támogatása anyagilag sem mellékes tétele a közös kasszának, ezzel azonban a pénzügyi szabályozó rendszer nem számol. Mindezeket az örömöket és gondokat nem csupán a két kongresszus közötti időszakban, hanem a közelgő hatodik ötéves terv kidolgozásakor is szükséges figyelembe venni. (KS) tarnaméraiak lakatosüzemi Tyereskova brigádja terven felül öt és fél millió forinttal több terméket állított elő. A hatvani Lenin Termelő- szövetkezet Petőfi brigádja újításaival 700 ezer forintot takarított meg. Hasonló jó eredményeket tudhat magáénak a vámosgyörki Gagarin, a markazi Lenin, a mátra- derecskei Petőfi és. a sarudi Hámán Kató szocialista brigád is. A termelési feladatok mellett előbbre léptek a továbbképzésben. a közművelődési tevékenységben is. író-olvasó találkozókat, közös színház- látogatásokat és kirándulásokat szerveztek. A brigádok a társadalmi munkából is aktívan kivették részüket, melyek pénzbeni értékét főleg gyermekintézmények, óvodák, iskolák támogatására fordították. A tanácskozás végén 44 szocialista brigád és 8 versenybizottsági elnök, , illetve a versenyszervezésben közreműködő pénzjutalomban részesült. (m. k.) Egy per® alatt A repülőgépes növényvédelemben jól hasznosítható újítást valósított meg a karádi Arany Kalász Tsz két dolgozója, Schwartz István gépesítési fő-ágazatvezető és Brávácz Imre műhelyvezető. Olyan műtrágyatöltő berendezést készítették, amellyel lerövidíthető' a helikopter földi állásideje. így jelentősen megnövelhető annak termelékenysége. A földet éréstől az újabb felszállásig — a króbbi négy-öt perc' helyeit — ;\:g egy perc tel-k el. A képen: a már elkészített hét töltőberendezés egyike a tsz gépműhelyében. (MTI-fotó — Bajkor István felvétele — KS£ Mezogazdasagi nnunktserämerSef Krampampuli é társai Gyöngyösi brigádvezetők 4 k
