Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-10 / 83. szám
«Sí KÉPERNYŐ ELŐTT B Vadvizcrszág utód nélkül NEM ALL RENDELKEZÉSRE — de tálén szükség nincs rá — pontos statisztika a népszerű, tudomáijyos, ismeretterjesztő filmek nézettségi arányairól. Azt azonban minden statisztika nélkül meg lehet állapítani, hogy a nagyvilág kisfilmjei és a kisfilmek a nagyvilágból, különösen, ha azok a városokban vegetáló „hominidák” számára az egzotikus állat- és növényvilág titokzatos életéről szólnak, rendkívül népszerűek. Cousteau kapitány mélytengeri riportfilmjei messze lepipálták e téren akár a Hosszú, forró nyár-t Is, lévén hogy azok egyszerre elégítették ki a fotel mélyén kalandot átélni akaró civilizált ember vágyait, s ugyanakkor az ember örök tudni és többet tudni akarását is. Ám mit kezdjen az ember, ha magyar? Hol vannak nekünk afrikai sztyeppéink orrszarvúakkal, sakálokkal, oroszlánokkal, vagy óriási gnu nyájakkal; hol vannak az olyan őserdők, ahol szabadon él a csimpánz, a gorilla, vagy a tigris, az ana- konda kígyó; és hol vannak nálunk tengerek, ahol félelmetes kalmárok harcolnak a fizetérekkel, ahol óriási halrajok menekülnek a még óriásibb ragadozók elől, ahol a delfin él és a tengeri teknős például? Hol? így tehát az ismertterjesztő filmek egy egész — és talán legnépszerűbb — családja „made in külföld“ a számunkra és még jó, hogy a televízió filmforgalmazása gondol néha ránk és ezekre a filmekre. MEGNÉZTEM ÜJRA a Vadvizországot, a Gyöngyvirágtól lombhullásig-ot, amelyeket újra vetített a televízió, s emlékezetemben felidéztem azokat, amelyeket talán nem vetít újra, illetőleg amelyeket nem láttam újra. „Üjra" — használom e kifejezést, mert ezek a filmek valamikor két évtizede, vagy még annál is több ideje, igen nagy sikert arattak a mozikban, s ez a siker most sem maradt el, majd negyedszázad után sem — a televízió képernyőjén. Kiderült — pontosabban újra kiderült —, hogy ha van kellő tudományos igény, türelem és hit abban, hogy az embereket érdekli az őket körülvevő világ, és ha van rátermettség, készség is, hogy népszerűén, hitelesen mutassuk be ezt a világot: egyetlen vízcseppben is visszatükröződik ama bizonyos tenger gazdagsága. Nincs szükség égbenyúló hegyekre, soha nem járta, vagy alig járta tájakra, a tengerek titokzatos mélységeire. A szegedi fehér tó, a gemenci erdő, sőt azoknak csak akár egy- egy kis sarka is alkalmas arra. hogy megmutassa a természet szépségét, hazai gaz- dagságát, hogy tanítson, szóVasárnap véget ért Miskolcon a negyedik országos vasas dalostalálkozó, amelyen az ország minden részéből 29 kórus mintegy 1800 dalosa vett részt. A nagy múltú munkáskórusok melQJHMkM W?9. április 10.. kedd rakoztasson, hogy kielégítse az „egzotikumok” iránti örök és természetes vágyát az embernek. A sajnálatos azonban az, hogy ezek a filmek immár negyedszázadosak, hogy hazánk szép tájainak, élő világának bemutatásáról, gondos hiteles és érdekes feltérképezéséről azóta sem készült önálló alkotás a mozikba, sorozat a televízió számára. A Bükk és a Mátra állat- és növényvilága a nemzeti parkká nemesedett Hortobágy, a Tisza mellék, a Baa Vadvízorszagbét kony — hogy csak néhányat említsek hazánk nagyobb tájegységeiből, legfeljebb rövid útifilmek formájában jelentkeznek, ha egyáltalán jelentkeznek a képernyőn. Pedig, hogyan is lehetne jobban és izgalmasabban, sőt elkötelezettebben rávezetni fiatalját-öregjét e hazának a környezetvédelemre, mint úgy, hogy megmutatjuk e környezet még oly kis darabjának is gazdag és változatos életét. Tény és való, hogy sok türelem, szakértelem kelletik ehhez, s jó néhány „megszállott” is, olyan, aki évtizedenkint, ha egy akadt. De hátha már itt van az új, az olyan évtized, amelyben szerencsés konstellációba került a tudományos ismeretterjesztés hazai csillagzata és csupán arra lenne szükség, hogy a televízió ösztönözze, biztassa az erre fellelkesült alkotókat: van még vadvízország, erdőbirodalom bőven Magyarországon. II 3-as stúdió Néhány nap óta megváltozott a televízió híradó s véle együtt most már a HÉT — háttere. Az új 3-as stúdió lehetővé teszi — a technikai gyorsaságon túl, illetőleg azzal együtt —, hogy háttérvetítéssel mozgalmasabbá és egvben folyamatosabbá tegyék a képernyő híreit. A mozgalmasság, a folyamatosság, az ezzel együtt járó vizualitás „mélységének” növekedése pedig egyet jelent a televíziósze- rűség növekedésével. Ellentmondásnak tűnhet a szó használata, de mégis így van: nem látványosan — pontosabban és világosabban —, nem hivalkodóan tűnik be a háttér az egykor szűr. ke és most már sivárnak tűnő díszletfalak helyébe, a kommentátor mögött. Tér- mészetesen magátólértető- dőn mintegy rávezetve — az autópályák mellett felvezető sávként — a soronkövetkező kénriport eseményeire. Kínálkozik az ünneprontó alkalom: ó, miért oly későn? De inkább p megkopottnak lett az idén első alkalommal vettek részt a háromnapos seregszemlén az Ipari szakmunkásképző intézetek fiataljaiból alakult énekkarok. * A vasárnapi záróhangversenyeket a diósgyőri Vasas Művelődési Központban, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban és a 2, számú Általános Iskolában rendezték. (MTI) tűnő, ám mégis az igazat tartalmazó közhelyet: jobb későn, mint soha. Mert a televízió is csak addig nyújtózkodhat a híradóban is, a HÉT-ben is, amíg a — forintjai érnek. B f.lm a képernyőn nem Óhajtom most és itt belebonyolódni, hogy milyen szerepe is van a filmnek — a mozifilmnek természetesen — a televízióban. Mert minden bizonnyal, még mélyebb dramaturgiai elemzés nélkül is megállapítható az, hogy két alapvető funkciója mindenképpen van: a film végtére is rokona lévén (öregebb testvére?) a tévének, nem érzi rosszul magát a képernyőn. Legfeljebb a rossz filmek miatt érzi magát rosszul a néző. Ez lenne tehát az egyik funkció: műsort adni, a legkézenfekvőbb módon. A másik,' az már a fontosabb, a tiszteletreméltóbb : a filmkultúra terjesztése. Hiszen egy filmet még ha gyenge is, akkor is százezrek, ha nem milliók néznek meg egyetlen alkalommal ugyan, de egyszerre, — hát ha még ez a film az értékei, a szépségei miatt kívánkozik a képernyőre. Akkor is, ha százezrek vagy esetleg milliók látták is a mozikban évvel, vagy évekkel ezelőtt nálunk. Mégha a képernyő óhatatlanul csökkenti is a film hatását a másfajta közeg okán. Nos, ha első-sorban az utóbbit illetően lett is volt volna bennem valaha is kétely, most az minden bizonynyal elszállt volna, mert a képernyőn is láthattam, újra láthattam Vaszilij Suksin magával ragadó szépségű, mélységesen emberi őszinte, tiszta filmjét a Vörös kányafát. Ilyenkor méltán örül az ember szíve ha a képernyő elé ülhetett, mert joggal érzi — mégis okos dolog volt, hogy feltalálták ezt a „házi- mozit” amit úgy hívnak, hogy: televízió. Gyurkó Géza PAPP ZOLTÁN: II. De még nincs vége. Puskákból is nagy a választék. Egycsövű, kétcsövű. Golyós, sörétes. Fényesre csutakolt csőbarázdák, hideg tapintású tusák, fém-, olaj-, kenőzsírszag. — Errefelé igyekszik mindenki jól fölszerelni magát — mondja John, miközben kibiztosította a kétcsövűt. — Nálunk a fegyver... Könnyed mozdulattal meghúzza a ravaszt. Halk cset- tenés. Az asszonyok síkkan- tanak, arcuk elé kapják kezüket. John mosolyog: — Aki csak valamelyest is ért a fegyverekhez, azzal soha nem fordulhat elő, hogy,.. MI is mosolygunk. Leteszi a puskát, kiemeli a tokból újra a medveölőt. Hüvelykujjával megpörgeti a forgódóbot. Kát. kát. kát... — mondja a fémhenger. A „főszereplők" egyike Vasas dalos találkozó A nevelés csodákra képes , • . ... Egy kísérletező tanítónő alkotóműhelyében második osztályt. Bukás aligha lesz. Megszokták a környezetet, s alkalmazkodtak a követelményekhez. Termükben öröm szétnézni. Az itt észlelhető tisztaságot bárki megirigyelhetné. A tanszerek, a füzetek nem vesznek el. valamennyien vigyáznak rájuk. A mosakodást, a higiéniát, az ápolt- ságot ma már mindenki természetesnek tartja. Az apák-anyák el sem tudják képzelni, hogy másképp bocsássák útra kicsinyeiket. Az apróságokban — persze szintjükhöz mérten — kialakult a közösségi szellem, az egymás iránti felelősségérzet. A nem cigány származású fiúkban, lányokban és szüléikben nyoma sincs semmiféle ellenérzésnek, kísértő előítéletnek. Aki mindezt látja, valamiféle csodára gondolna. A tanítónő azonban eloszlatja a félreértést. — Nincs ebben semmi különös, hiszen csak az alaposan megvitatott elképzeléseket váltottam valóra... Lehet, hogy így van, de nem könnyű a példát követni. Ezért izgalmas dolog arra válasizt keresni, hogy miként születhettek meg ezek a rangos eredmények. Pillantsunk hát az alkotóműhely titkaiba. — Kezdődött a körültekintő. az egyéni adottságokat is felmérő pszichológiai tájékozódással. Tudnom kellett: ki mit hozott otthonról, kiben milyen értékek rejlenek, s azokat hogyan aknázhatom ki mind maradéktalanaibbul. Jó néhámyan megfeledkeznek az elismerés, a dicséret befolyásoló erejéről, pedig ez szárnyakat ad azoknak az emberpalántáknak, akiket a dorgálás, a folytonos feddés tesz visszahúzódóvá, gátlásossá, vagy éppen ellenállóvá, csak azért, is emberszegü- lővé. Nem elég hosszú távra tervezni, mert olykor máról-holnapra módosítok. Fontos az is, hogy a szülőkkel szót értsek, s a családlátogátásokkor mindent megbeszéljünk, méghozzá úgy. hogy érezzék: érettük is szorgoskodom. Helyi és kiskörzeti gyermek- és ifjúságvédelmi felelős is vagyak. Ez többletelfoglaltság, de az így szerzett tapasztalatokat jól hasznosíthatom neveltjeim javára. Ha tanítványaim jelzik a bajokat, akkor — szükség esetén — a munkahelyemhez fordulok, s támogatásukat kérem. Ezt szerencsére ma már természetesnek tartják, s közösen rendezhetjük az ügyeket. Jó érzés elmondani, hogy a cigány fiatalokból to- családjukkái törődő dolgozókat esetenként meg is jutalmazzák. Állítom: a felnőttek számára szintén ösztönző ez a figyelmesség. Számíthatok a tanácsiakra is, ha kell együtt járjuk a lakásokat, ellenőrizzük az italboltokat. Szerintem csak az ilyen összehangolt munka hozza meg idővel gyümölcsét. Érdemes elgondolkodni a gyakorlatból fakadó meglátásain is. Íme néhány javaslat, megszívlelendő tanács! — Rájöttem arra. hogy az elkülönítés mindenképpen helytelen, mert kisebbrendűségi érzést sugall. Ez akkor is tény, ha az apróságokban nem tudatosul. Az sem igaz, hogy a cigányfiatalokból to- borzódott osztályokban jobban boldogulnak a pedagógusok. Ugyanez vonatkozik — pedig sok helyütt csinálják — a nyári táborozásokra is. Azt vallom, hogy a közösségbe mindenki beletartozik, s csak az ilyen egészséges légkörben' produkálhatunk valamire való oktatómunkát. Mindez nem szólam, hiszen a véleményt hiteles adalékok sora igazolja. A kísérlet ugyan még nem fejeződött be, s hosszú éveken át folytatódik. Az eddig megtett út azonban máris tanulságos. Az állomások azt jelzik, hogy az igazi nevelők nem ismernek lehetetlent, ha ifjonti kezdeményezőkedv sarkallja őket. Pécs! István A cigánygyerekek oktatása, szellem- és jellemformálása elméleti és gyakorlati pedagógiánk egyik nagyobb gorvdja. A kevésbé bizakodók sokszor reménytelennek látják az egész vállalkozást. Akadnak “azonban olyanok is, akik nem csak a holnapi feladatot érzékelik, hanem a távolabbi célt is látják, s igyekezetüket, képességeik legjavát latba vetve soha nem fogyó türelemmel küzdenek annak megvalósításáért. Ilyen Pituch Béláné, alsó tagozatos nevelő, aki tizenkilenc esztendeje tevékenykedik Halmajugrán, mégsem fáradt meg, hanem a fiatalokat leköröző frisseséggel keresi az új, az eddiginél jóval hatékonyabb módszereket. Kísérletező kedve töretlen. Ezzel magyarázható az, hogy majd két évvel ezelőtt készséggel csatlakozott — a megyében már négy kollégája tette ezt — a nyíregyházi főiskola által meghirdetett programhoz. Hitt abban, hogy a rendezett sorsú diákokhoz zárkóztathatja fel a hátrányos, a veszélyeztetett helyzetű gyerekeket. — Ügy vélem: nem véletlenül esett a választás erre az oktatásd intézményre. Nálunk mindig sok volt — legtöbbször a negyven százalékot is meghaladta — a cigánytanuló. Épp ezért nem panaszkodhattunk, hanem össze kellett fognia a testületnek. Véleményem szerint ennek az alapállásnak, az ebből fakadó „haditervnek” köszönhető az, hogy mind kevesebben ismételtek osztályt. s a fiatalok zöme befejezte általános Iskolai tanulmányait. Tulajdonképpen azt folytattam, amit korábban csináltam, csak jóval tudatosabban, átgondoltabb szempontok szerint. Nem egyedül. nem masamra hagyatva, hanem kollégáim segítségével. Eltelt majd két esztendő. Akkori optimizmusát az idő igazolta. A hajdani, a fejlődésben visszamaradt apróságok hamarosan elvégzik a — Egyszer egy éjjel kimentem az udvarra, kilőttem egy egész dobbal. Csak . úgy bele a vakvilágba ... Mint az ágyú ... Körös-körül a szomszédok azonban .. De ez még nem itt történt. Hanem .,. Végül a finn kés. A puha bőrtokból halkan csúszik ki és kékesen villog a penge. Széles, kissé görbült. És az éle.,. — A világ legjobb kése. Ezzel még a... Belevág vele a levegőbe. Csak egy villanás az egész. Mint amikor a vaku gombját megnyomják. — No, még egy koktélt? .. Itt kezd romlani a környék. New Jerseyben már épül az új ház. Csak áthajt az ember a Hudson alatt a Lincoln-alagúton. Még öt percbe se telik... És röhögni kell: az már egy egészen más világ. Más adó, más törvények. Amit szabad New Yorkban, az ott tilos. Ami meg... ‘ Üjabb koktélt tölt, Tom meg lemezt tesz fel. — Valahol persze el kellett kezdeni. Alul a fenében. Es nem megragadni, sehol. Menni tovább, egyik állásból a másikba ... Ebből lesz a respekt... Eleinte még éjszaka ráhúztam: taxiskod- tam... Tom erősít a zenén. — Aztán lassan kezdett kialakulni az egész. Most már ismernek b énnüket. Tóm rémekül ért a tapétázáshoz, meg mindenféle berendezési munkához, csakhát ő... Tárgyalni mindig én megyek. Ml is csak ismert embereknek dolgozunk: írók, művészek, bankárok ... Fifth Avenue, Park Avenue, Ma- dison Avenue... Central Park South ... Elegánsnak kell lenni. Kézbevenni, megsimogatni az idős hölgy kutyáját, elismerő pillantást vetni a hölgy briliánsgyűrűire .. .És beszélni, beszélni, beszélni: eléönteni az elképzeléseket. Minél többet... Végül hozzávetőleges árat mondani, persze a valóságos kalkuláció ötszörösét. Aki itt olcsó, azzal többé szóba se állnak ... Hat munkásunk van, négerek. Tudják a dolgukat, értenek a szemvillanásból is, nem kell nekik mindent elmagyarázni ... Ja, van egy ügynökünk a tőzsdén is ... Igaz, csak kicsiben ... Idc- telefonál például, hogy megy fel a cukor ára... S már intézkedik is ... Ezzel Is meg lehet keresni egy évben körülbelül ... Éjfél után fél kettő. Reggel hétkor indulnánk Washingtonba. A lemezjátszó egyre bömböl, és Tom újabb koktélokat hoz. Az asszonyokat táncra invitálják. Csak úgy reng a ház az ugra-bugrától. Számban kesernyés ízek. Napok óta alig aludtam valamennyit. Arcom gyűrött, szemem alatt sötét karikák. Már képtelen vagyok udva- riaskodni. Gyerünk! Kint újra ugatnak a kutyák, vékony törzsű fák hajladoznak a feltámadt szól- „ben. John előáll az 1977-es Oldsmobile-lal. Csak akkor riadok fel, amikor már az East Riveren hajtunk át. A Queensborn Bridge ívén túlról idelátszik a Wefare-sziget keskenyen sötétlő csíkja. A kocsi lágyan ringatódzik. a motor halkan duruzsol, a műszerfal akár egy elfektetett sokfényű karácsonyfa. Rendőrautó húz el mellettünk, tetején villog a fény, közben szakadatlanul sugározza vészjeleit, melyek elektrónikus puttyogáshez hasonlítanak. Annyira már ébren vagyok, hogy észreve- gyem: a két jel nincs szinkronban egymással. Egy puty- tyogás éppen két felvillanás közé esik. Hajtunk a rendőrautó nyo^ mában, csak a Central Park sarkánál fordulunk délnék, a Fifth Avenue-n. Innen már csupán néhány utca: ötvenhét, ötvenhat, Ötvenöt... A Times Square fényárban úszik. A Negyvenhatodik utca sarkán, az önkiszolgáló étterem előtt sötétlő tömeg, rendőrautók gyűrűjében. — Fényképész is van — mondja John. — Ha fényképészt is hoznak, akkor gyilkosság történt. — Hangja kissé rekedt. Majd gázt ad az Qldsmo- bile-nak. (VÉGE) _
