Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
r Ci Tábla az út elején Nem akármilyen tábla az, mivel több mint hárommillió forintot ér. Aki csodát akar látni, nézze meg. Ott található az útelágazásnál. Valamikor itt lehetett Gyöngyöstarján felé elfordulni a Gyöngyösről kiinduló útról. Ez a tábla viszont tilosat jelez. Egy lélek erre se be, se ki. Aki be akar jutni a községbe, kerüljön egyet, rázassa magát és kocsiját egy régi hepe-hupás, porta- lanított, mostanra már agyoncsigázott útféleségen. Majd megtudja, milyenek voltak hajdanában az utak mifelénk. De térjünk vissza a milliókat érő táblához. Minek van az ott? És mitől olyan fenenagy az értéke? Régi nóta: csúszás Senki sem állíthatja, hogy nem kavart már elég vihart a gyöngyöstarjáni Hősök útja, amely meredek lejtővel vezet le a község központjához, a hídhoz. Évek óta már eleget emlegették, hogy a föld felső rétege csúszik itt, és ahhoz, hogy megnyugtató megoldást lehessen találni, ne vigye el a környező házakat is az alattomosan mozgó talaj, a község önereje nagyon kevés. Mint ahogy erről is, majd a következő lépésekről is tájékoztattuk olvasóinkat, ismert: megmozdult a járás és a megye is, meglett az a néhány millió, ami nélkül hozzá sem lehetett fogni a partfal megerősítéséhez. A Budapesti Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkásai az idén, február 10-én kezdték el a munkát. A befejezés határideje a mostani szeptember vége lenne. Lenne, de a község vezetői, ahogy ezt Horváth Sándor vb-titkár mondta, nagyon szeretnék, ha már a nyáron elvonulnának a mélyépítők. Ennek is jó oka van. Nem is akármilyen. Út helyett utat Az a bizonyos tábla azért került a gyöngyöstarjáni elágazáshoz,' hogy lezárják az építkezés területét a forgalom elől. Különben sem a gép, sem a munkások nem tudnának zavartalanul dolgozni. Mély árkokat hasítanak a talajba, megkeresik azt a réteget, amely már nem engedi át a vizet és ezekhez beton gyűjtőteknő- ket alakítanak ki, amelyeket csövekkel kötnek össze. A talaj eléggé szeszélyes elosztású, tehát a víz-át- nem-eresztő réteget is a legkülönbözőbb mélységben érik el. A régi utat tönkreteszik az árkolás folyamán. Nem az egész útfelületet, de hát a lényegen már ez mit sem változtat. És itt jutunk el ahhoz a bizonyos határidőrövidítéshez. A Hősök útja ugyanis a KPM kezelésében van. Ha a csatornázást befejezik a mélyépítők, akkor jönnek majd az útépítők, ahogy ezt a KPM Heves megyei Közúti Igazgatósága megígérte. Korszerűsítik is az utat, tehát mindenekelőtt szélesítik, ahogy ezt a vb-titkártól megtudtuk. Ezért nézik annyira a naptárt mostanában Gyöngy östarjánban. Mert nagyon szeretnék, ha őszre, a betakarítás nagy csúcsforgalmára már a megfiatalított úton járhatnának a terménnyel megrakott gépkocsik. Segít az egyetem is Kacifántos munka, ami a partfal megfogását jelenti. De ennek terveit elkészíteni sem akármi. Olyan szakember kellett hozzá, akinek tanácsadása aranyat ér. Dehát honnan vegyenek elő ilyen szakembert a gyöngyöstarjá- niak? És mekkora tiszteletdíjat fizethetnének neki? Miből? Csak a csatornázás több mint hárommilliót emészt fel. Milyen is a véletlen! Valakitől hallottak egy nevet: dr. Kezdi Árpádét, aki a Műszaki Egyetem tanszék- vezető tanára. Európa-szerte ismerik és kérik a segítségét. Nem voltak restek a község vezetői, valahogy úgy: lesz, ami lesz, legfeljebb nem hallgatják meg a kérésüket. Dehát vesztenivalójuk nincs; 'ők legfeljebb csak nyerhetnek. Ember, láss csodát: dr. Kézdi Árpád az első hallásra a legnagyobb készséggel felajánlotta a segítségét. Méghozzá minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. És amit vállalt, azt olyan lelkesen csinálja, hogy csak ámul rajta az egész község. Nemcsak a tervezőket látja el állandóan instrukciókkal, hanem gyakorta leutazik Gyöngyöstarjánba is, még a tanszékének hallgatóit is magával hozza, hogy ők is tapasztaljanak az élet adta valóságos gyakorlat alapján annyit, amennyi segíti szakmai felkészülésüket. Csoda-e, ha a gyöngyöstar- jániak nagyon megtanulták a Műszaki Egyetem profesz- szorának a nevét? Már majdnem teljes Ügy tetszik, a mátraalji település lakói megfogták az isten lábát. Mintha minden a kezükre játszana. Az évek hosszú során át tartó izgalmuk, idegeskedésük, bizony- talankódásuk a kedvező befejezéshez közeledik. Illetve. .. ! Van egy hídjuk a Hősök útján. Igaz, több híd is van a községben, de ez a maga nemében egyedülálló, mert műemlék jellegű. A régvolt híres, gyöngyösi hídépítőmesterek még megmaradt alkotásainak egyike. Nagy tisztessége volna ez a ritka műtárgy a községnek, ha nem volna annyi bibéje, hogy kicsit szűkre szabták annak idején a hídépítők. Az akkori, lovaskocsi-forga- lomnak megfelelő méretekre készült. Szabad-e feláldozni egy ilyen hidat a modern forgalomnak? A kérdés túlságosan élesre hegyezett, de a valóságból nőtt ki. Mindjárt enyhíteni lehet rajta, ha olyaténképpen formáljuk meg: lehet-e úgy korszerűsíteni a hidat, hogy a műemlék jellege megmaradjon? Egerben már történt ilyen, tehát nem előzmény nélkül való megoldás lenne. Persze: a pénz... ! A KPM megyei igazgatóságától már folytattak tárgyalást hídügyben is a helyi hatóságokkal. Készségük akkor is nyilvánvaló volt. Mi is tudjuk, igényeket bejelenteni nagyon könnyű és AAS.von. népszerű maga-- tartás. “Ezt azonban -mi szeretnénk elkerülni. < Csupán arra gondoltunk: a most következő hónapok nagyon alkalmasak lennének arra, hogy „egy füst alatt” el lehessen végezni minden szükséges korszerűsítést. Mert csak elodázni lehet legfeljebb. G. Molnár Ferenc Rekord a Gagarínban Hazánk villamosenergiaellátásában meghatározó sze. repe van a Visontai Gagarin Hőerőműnek, hiszen a magyar „származású” villamos energia egynegyedét ma is ez a vállalat állítja elő. Ráadásul nem is akármilyen körülmények között kell nap mint nap helytállniuk az erőmű dolgozóinak. A termeléssel párhuzamosan készül ugyanis a száz és a kétszáz megavattos blokkok felújítása, a turbinák, a generátorok és a többi berendezés úgynevezett emelt szintű karbantartása. A Gagarinban mindezek ellenére is kiemelkedő munkasikerek születtek az elmúlt napokban a termelésben és a felújítási munkálatokban is. Ahogyan Bódi Bélától, a vállalat igazgatójától és Zsirka Lászlótól, a vál. lalati pártbizottság titkárától megtudtuk: a kettes számú blokk felújítását úgy fejezték be határidő előtt — amely egyben több százezer forintos megtakarítást jelent —, hogy közben az év első három hónapjában minden eddiginél több energiát térnél tek. A siker főszereplője a vál. lalat szakmáját értő és szerető kollektívája, a több mint hetven szocialista brigád, a termelés és a karbantartás igen magas színvonalú összehangolása éa szervezettsége. Természete, sen kijár az elismerésből az erőmű felújításában részt vevő „idegen” vállalatok — ERŐKAR, VITÉV, Hőtechnika — szorgalmas és jó minőségű munkát végző dolgozóinak is. Időközben megkezdődött már a hármas számú blokk főjavítása, utána pedig a négyes következik. A vállalat technikai berendezéseinek korszerűsítésére ez évben több mint 35(1 millió forintot fordítanak majd. Ha befejezik az igen jelentős munkálatokat, akkor az erőmű modernebb és korszerűbb lesz, mint valaha is volt. Képes riportunk azokról készült, akik időt, energiát nem sajnálva végzik a nagy szakmai ismereteket igénylő karbantartási munkálatokat. Sz országos úttörő vezetői konferencia küldötte: Összegifüjteni minden üfdons^got, jő őtiefiet... Cél: a tapasztalatszerzés Egy pillanat alatt megegyeztünk abban, hogy csak a gyermekekről beszélgetünk. Azt hiszem, nem is lehetett volna másról társalognunk, mert Dudaskó And- rásné figyelmét az utóbbi hetekben egy nagy megbízatásra való felkészülés kötötte le, s ez a feladat a gyermekekkel kapcsolatos: a Gyöngyösi VI. számú Általános Iskola tanárnője ugyanis a Kecskeméten holnap kezdődő Vll. országos úttörő- vezetői konferencia Heves megyei delegációjának tagja. Nem csoda hát, hogy az elutazás előtti napok izgalmas munkával, a helyi tapasztalatok összegzésével teltek el. Mindezt az is bizonyította, hogy — igaz, teljesen véletlenül — a gyöngyösi városi tanács művelődési osztályán, Katona Istváné irodájában találkoz- 1 tunk. — A városi kisdobos szak- bizottság vezetője vagyok, s éppen az április 23—28. között rendezendő akció, a Mi világunkért elnevezésű játékos vetélkedő szervezése ügyében jöttem be — ült le meglepetten, mert mindenre számított, csak arra nem, hogy két újságíró „húzza ke. resztül” a napi menetrendjét. — Miután most délutános vagyok az iskolában, reggel a nyakamba vettem a várost, s az említett vetélkedővel kapcsolatban felkerestem néhány kolléganőt, kollégát — kezdte a napi teendők felsorolását. — Ezután még haza is kell mennem, rendbe teszem a lakást, s a fiammal is foglalkozni szeretnék egy kicsit... Ahogy ezt kimondta, elmosolyodott, mert eszébe jutott az egyezség: a gyerekek, röl beszélgetünk. Azokról az első-másodikos lányokról, fiúkról,1 akikért annyit dolgozott már eddig is. — Kilencedik éve vagyok pedagógus, a VI-osban tanítok, ahol annak idején először léptem fel a katedrára. S ahol belecsöppentem az apróságok világába, mint a betűvetésre. az olvasásra tanító nevelő, s mint a leendő kisdobosok irányítója, ve. zetője. Azóta nyaranta a dunapataji tábort járom velük, kirándulunk együtt, tíz iskola — mert hozzám tartozik a hat városi mellett a mátrafüredi, a gyöngyössoly- mosi, a gyöngyösoroszi és a gyöngyöshalászi is — apróságainak szervezek különböző programokat. Bár mindegyik helyen gyakran megfordul, termé. szetes, hogy a saját iskolájában folyó úttörővezetői munkát ismeri a legjobban. — A gyerekekkel már óvó. dás korukban elbeszélgetünk, mesélünk nekik a pajtásokkal együtt az elkövetkezendő iskolaévekről, a kisdobos- és az úttörőéletről. Így, amikor hozzánk kerülnek a kicsik, nem ismeretlen körülmények közé jönnek. Aztán megkezdődik a munka: a tanulás mellett megismerkednek azokkal a követelményekkel, amelyeket teljesíteniük kell a leendő kisdobosoknak. Egyéni és kollektív feladatokat kapnak, segítenek otthon a. szüleiknek, albumot készítenek ezekről az eseményekről. A többiekkel együtt pedig kirándulásokon vesznek részt, testvérkapqso- latot alakítanak ki az úttörőjelöltekkel. Aztán jön a nagy esemény: november 7- én jelentkeznek kisdobosnak, s *aki megérdemli, azt májusban kisdobossá avatják. Az egész csapat szerepel ilyenkor, mindenkinek van dolga a nagy ünnepen, mind a százhúsz gyerek tudja, hogy mi a feladata. Sok munka fekszik egy-egy ilyen folyamatban, de megéri __ — Bizonyára erről beszél majd a konferencián is, a kisdobosok körében végzett munka tapasztalatairól. — Ha választani lehet a témák között, akkor minden, képpen erről, vagyis a Kék nyakkendőért próba gyöngyösi eredményeiről, s természetesen nagyon figyelni fogok, mert össze szeretnék gyűjteni minden újdonságot, jó ötletet erről a munkaterületről. Mert ezek lesznek az alapjai a következő három év úttörővezetői munkájának, s a kisdiákok tevékenységének. Először veszek részt ilyen jelentős konferencián, s ha már eljuthatok Kecskemétre, olyan tapasztalatokkal szeretnék hazatérni, amelyeket nemcsak én. de a környezetemben dolgozó valamennyi úttörővezető hasznosítani tud majd a jövőben. Hiszen a kezünkben van az apróságok formálásának. nevelésének minden lehetősége, s felelősek vagyunk azért, hogy milyen emberekké válnak majd a ma kisdobosai, úttörői... (szilvás) Kinyílt a hármas blokk teteje, s kezdetét vette a nagy-, javítása Safrankó Béla és Geng László a füstgázt elszívó generátort javítja A szállítószalag hajtóművét Zaja Sándor és Lukovszki György újítja föl A vezérlőteremben Molnár István műszerész ellenőrzi és próbálja ki a berendezéseket Szöveg: KOOS JÓZSEF Fotó: PERL MARTON ,Nwüsm& 1979. április 8., vasárnap X