Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Össznépi szemetelés Allatsőgok Hallhatunk, olvashatunk híreket a megye legkülönbözőbb • településeinek tisztasági heteiről, hónapjairól. Lapunk is rendre beszámol arról, hogy a városukért, községükért mindenre kész polgárok patikatisztaságúra suvickoltak minden talpalatnyi földet, áldozatvállalásukért a legkiválóbbak kitüntetésben részesültek, s aztán, hogy letelt a kampány, vígan folyik tovább az össznépi szemetelés. Az átlag szemetelő (próbáljon a legjobb barátja utcai cipőben belépni a szobájába!) a kuka mellé önti a szemetet, unottan köpködi a szotyola héját (vajon mennyibe kerülhet az egri stadion szotyolátlanítása, takarítása egy-egy telt ház után?), rendre a hulladék- gyűjtő kosár mellé dobja elhasznált autóbuszjegyét, kiürült cukorkászacskóját, kiolvasott újságját, miközben megmosohv gja a szöszmötö- lő utcaseprőket, narancssárga mellényüket, amely pedig fontos munkavédelmi felszerelés. Szóval az átlagszemetelő, aki alkalmasint felháborodik pátriája tisztáta- lanságán, amondó, hogy „nem érdemes lelkizni ezen az egészen, a szemetet össze kell szedni, el kell szállítani - és kész”. Egerben a köztisztaság dolgozói évente 126 ezer köbméter szemetet szállítanak a különböző lerakodóhelyekre. Ez egyrészt átlagon felüli erőfeszítést igényel a krónikus munkaerőgondokkal küszködő városgazdálkodási vállalattól, másrészt örvendetes is, hiszen köztudott, hogy a szemétmennyiség arányosan nő az élet- színvonallal. Vagyis: hál’is- tennek van miből szemetelnünk. .. Olyannyira, hogy nemritkán nagyvonalúan kiterpírhulladék s ez az arány még fokozható. S ha netán valamilyen csoda folytán egyik napról a másikra papírhulladék-felesleggel rendelkeznénk, külkereskedőink minden mennyiséget játszva értékesíthetnének. Nem kevésbé aggasztó a műanyagpocsékolás. A műanyag hulladék 1975-ben 60 tonna volt, 1980-ban 130 ezer, 1985-ben pedig várhatóan 200 ezer tonnára rúg majd. Ugyanakkor a műanyag hulladék elégetve majesztjük a szemét fogalmát így aztán minden valamirevaló háznak van saját guberálója. Az egyik eleinte csak odasettenkedett a kukához s mustrálgatta a kínálatot. Két napra rá előkerült a felöltője alól egy zsák s abba, villámgyors mozdulatokkal különböző holmikat rakott át a kukából. Néhány nap múlva már asszonyostul jött a hajnali szemlére, méghozzá kerékpáron. Az egyik zsákba a kenyér- és ételhulladék (tíz hízót etetnek belőle), a másikba a hasznosítható hulladék kerül: sértetlen üveg, konzervdoboz, újságok, „uraságról levetett” cipők, ruhanemű. Mikor mi van. A kukásautók rakodói, de a szeméttelepek dolgozói is „válogatják" a szemetet. Nincs tiltva, legfeljebb a szemet bántja a guberálás — valamikor ez volt a legszegényebbek aranybányája. Ma persze távolról sem az, mindössze annak felismerése, hogy a hulladék nem szemét, hanem újra feldolgozható érték, s mint ilyen, jelentős anyagi forrás lehetne. Lehetne, mert ma még távolról sem az. A lakótelepi szemét 38 százaléka papír, 4—5 százaléka műanyag. E fantasztikus érték java része azért is kerül a szemétbe. mert a lakótelepeken nincs MÉH-felvevőhely vagy egyéb értékesítési lehetőség. Márpedig a honi papírtermeléshez felhasznált rosttömeg 44 százaléka paQMmusm \ 1879. ápriífe U vasárnap gas kalóriaértékű tüzelőanyag, keverhető bitumenbe, kitűnő minőségű hőszigetelő, vagy akár paplan is készíthető belőle, s nem utolsósorban: beolvasztás után úgynevezett másod- nyersanyag gyanánt bármire (akárcsak előző életében) hasznosítható. Nem túlzás azt állítani, hogy — szemérmességünket félretéve — üdvös lenne végre termelékenyebbé tenni a rossz emlékű guberálást, hiszen milliókat dobunk’ ki esztendőről esztendőre a szemétbe. Hogy mást ne mondjunk: egy tonna vashulladék felhasználásával 4 tonna vasérc és 2 tonna feketeszén takarítható . meg. Egy tonna használt papír 2,5 köbméter fát ment meg, 12—15 élő fából kivonható cellulózt pótoL És így tovább. Lám, mi mindenre nem terjed ki a szemetelő ember figyelme. A szemetelő emberé, akinek manapság, mondjuk meg őszintén, meglehetősen könnyű dolga van. Hiszen mindenki kedvére kiélheti szemetelhetnékjét, s jóformán csak a saját lelkiismerete akadályozhatja meg ebben. Sokan a társadalmi ellenőri hálózat létrejöttét sürgetik, pedig ebben az országban minden kinevezéstől vagy választástól függetlenül tízmillióan érezhetjük magunkat társadalmi ellenőrnek, s tehetünk feljelentést az első arra járó rendőrnél vagy a tanács szabálysértési csoportjánál. Mégis, az utcai feljelentések 99 százaléka (a helyszíni bírság megtagadását követően) rendőrtől származik. Hazánkban több mint negyedszázaddal az intézményesített szemétszállítás honosítása előtt, 1830-ban „testi fenyítéssel büntették a szemét és hó kijelölt területeken kívüli lerakását”. K. P. Védett állat lesz az-én kis unokám Valami jó vice április elsején Éppen fájt a fogam, egy orrszarvú rálépett a villamoson a szemüvegemre, amikor felkeresett néhány barátom. Kezükben egy-egy csokor szóvirág, cipőjükben szarkaláb. Azt mondták, csináljunk valami jó viccet. Április elseje van, ilyenkor mindenki kitalál egy csomó jó tréfát, mi se maradjunk szégyenben. Egyre jobban fájt a fogam, így hát csak bólintottam: tényleg, csináljunk valami igen jó viccet, hiszen április elseje van. Így azután kitaláltunk mindenféle nagyszerű dolgot. Először lementünk az utcára, és összecseréltük a szezont a fazonnal. De ez még semmi! A környező házak pincéit felvittük a padlásra, a szobahőmérsékletet pedig beleengedtük a Dunába. Majd megszakadtunk a röhögéstől, olyan jól szórakoztunk. Ezt követően újabb és újabb csínyeket eszeltünk ki. Ekkor már nemcsak a fogam fájt, de Mtyósom is hozzánk költözött, úgyhogy egyre jobban kezdtem érezni magam. Vettünk egy öreg elemlámpát, és jó fényt vetettünk a farkától bűzlő halra. Miután ezzel végeztünk, kikérdeztük a veszettfejsza nyelét: mit tud a Deákné vásznáról, és ha nem, hol az olló komámasszony? Ezek már igencsak jó viccek voltak, a fél város ott röhögött, ahol tudott. Mondtam is a barátaimnak, hogy ezek tényleg igen jó tréfák, de még kellene valami roppant szellemes, hiszen április elseje van. Leszereltük hát az International szálloda feliratát és felírtuk rá nagy betűkkel, hogy MUNKÁSSZÁLLÁS. De még ez sem volt elég! összecseréltük a férfi és női vécék falára firkált ábrákat és feliratokat. Gurultunk a röhögéstől, olyan jól éreztük magunkat. Ekkor jöttem ráhagy elfelejtettem bedobni a nyertesnek látszó lottószelvényemet, s ettől egyszeriben jó kedvem támadt. Mondtam is a barátaimnak, mit szólnának ahhoz, ha a szívhangot a normál „a” hanggal helyettesítenénk? Ezen teljes harminchét percig nevettünk, de hamar letelt az idő, abba kellett hagynunk. Délután moziba mentünk. Megnéztük a Merre ráng a bumeráng? című magyar filmet, egy zárkózott barátunkat pedig feloldottuk sósavban. A nevetéstől kifolyt az összes könnyünk. Sajnos, este vissza kellett vinnünk a táblákat a helyükre, s ki kellett békülnünk a farkától bűzlő hallal is. De azért nagyon meg voltunk elégedve magunkkal, hiszen rengeteg jó tréfát csináltunk április elsején. A legjobb vicc persze az volt, hogy senki sem vette észre, hogy minden fordítva van. Ezen azután akkorát röhögtünk. hogy kidülledt a szemünk az erőlködéstől. Jövőre, azt hiszem, megint kitalálunk valami nagyon jópofa dolgot Földi S. Péter Már a púpomon jönnek ki ezek a rossz viccek Minden ellenkező híresztelés "Hevére, minden hírünk igenis igaz Gondolkodom, tehát vagyok Ez a kis kutya nagykutya r többiek között. Mert párnázó*4 ‘otel van alatta?-<---------------R émes, azt álmondtairi', Y hogy lefogytam I (Fotó: Perl Márton)