Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-29 / 99. szám

V Készült, tanár néni? Mármint a saját szaktár­gyából, esetünkben, a kémiá. ból, mennyit tudnak, hogyan készültek fel a gyöngyösi és a járási általános iskolák ta­nárai: ez volt a kérdés. Nem is egy kérdés, hanem több. Pontosan úgy, ahogy a kis­diákok szoktak felelni, a vá_ laszokat pontszámokkal érté. kelve, amik végül kiadtak egy meghatározott érdemje­gyet. Senki sem lelkesedett az ötletért, bár ebben a húzó- dozásban sokkal több volt a vidám kötözködés, mint a komolyság, mégis azt bizo­nyította, hogy felelni negn könnyű. Még a tanárnak Sem.. Micsoda visszájára fordí­tott vagy fejtetőre állított eset az olyan, ahol a tanár­nak kell számot adnia a tu­dásából ? o o o o A gyöngyösi 3-as számú általános iskola úttörőter­mében gyülekeztek a kémia- szakosak. Beültek a kis pa­dokba, az előttük lévő aszta­loknál helyet foglalt Lövey János szakfelügyelő, aztán megkezdődött a foglalkozás. Ügy nevezik ezt: szakmai továbbképzés. — Az idén a hetedikes kémiaanyagra készülnek fel a kartársak, a tanév folya­mán összesen négy alkalom­mal, jövőre ugyanezt csinál­juk meg a nyolcadik osztály kémiaa n yagáb ól. A felvilágosítást a szakfel. ügyelő adta. — A tanárok készülnek fel az iskolai anyagból? — Igen, mert a kémiát előbb a hetedik osztályban kezdjük el az új, az úgyne­vezett anyagszerkezeti alapon tanítani, ugyanakkor a nyol­cadikban pedig még megma­rad a régi alap. Igen, ígv van, kétféle kérniát taníta­nak egyszerre a kartársak, de hát egyszer el kellett kez­deni. — Valahol meg kellett hágni a vonalat? — Pontosán. Nem könnyű feladat ez a felkészülés, mert egészen új és meglepő megállapítások vannak a ké­miában. Lehet fejet csóválni, hüm- mögni, tamáskodva moso­lyogni, de egyet nem lehet: elfeledkezni arról, hogy a tudomány micsoda lépések­kel halad előre. Ennek pe­dig az iskolai tanítás anya­gában is meg kell mutatkoz­nia. O O O O Akárha egy könnyűzenei koncerten, valamiféle diszkó­klubi összejövetelen lennénk: nagyon kellemes zene hang- I zik fel a magnóról. Mi az, ' táncolni akarnak a kémiata- ' nárok? Pedig az előbb egy 1 nagyon kellemes női hang [ azt is bejelentette, hogy a szakismereti anyagot hol : vették fel magnószalagra, a szöveget kik mondták rá a mágneses műanyagcsíkra, és akkor ez a tánczene... ? Kis idő múlva azonban a hangulatot mintha elvágták volna. Most mogorva, komor és szigorú férfihang közölte, milyen kérdésekre kelj vá­laszolniuk a tanároknak. Aztán mintha megmozdult volna a méhkas. Olyan han­gos neszezés támadt annak nyomán, ahogy a tanár né­nik és a tanár bácsik elkezd­ték forgatni a könyvek lap­jait. Mi tagadás, szorgalma- , san puskázott a többségük. ) — Ráírjuk a lapokra az érdemjegyeket is? — kér­dezte meg kis kötözködéssel Lövey János. ' — Neeeemmm... ! — mintha vezényszóra hangzott volna fel a kórus. De azt nem lehetett elke­rülni, hogy az összehasonlí­1979. április 39.. vasárnap tást elvégezzék a saját vála­szaik és a helyes feleletek között. Mi tagadás, nem minden válasz „klappolt”. Ismét lehet fejet csóválni, hümmögni és elnézően mo­solyogni. Méghogy a taná­rok sem ... ? Bocsássanak meg nekem egy nagyon személyes jelle­gű megjegyzést, mivel nem tudtam elkerülni, akkor sem. — Valamikor, húsz évvel ezelőtt, megboldogult szakfel­ügyelő koromban is hasonló bosszúságok foglalkoztattak minket: nem érkezett meg a szükséges segédkönyv, az­tán óriási vitát kavart az is, hogy a központilag ösz- szeállított tanmenetet miért kell mindenkinek még egy­szer lekörmölnie. Nem vál­tozott a helyzet azóta sem­mit? — Ezek a gondok ma is gondok, de’ mégis nagyon sok a változás is — vála­szolta a kémia-szakfelügyelő. — Ha csak azt nézzük, hogy ma milyen technikai felsze­relések állnak a szakmai to­vábbképzés rendelkezésére és micsoda kiváló szakmai anyagok jutnak el a neve­lőkhöz, ez is sokat elárul a változásokból. — Ha maguknak, tanárok­nak ilyen nehéz ezekre a kérdésekre válaszolniuk, mit követelhetnek a kisdiá­koktól? A selypi iskolában tanító Mácsik Györgyné eloszlatta a kételyeimet. — Ez csak nekünk nehéz, mert mi a régi alapokon ta­nultuk a kémiát. A gyere­kek már az újat tanulják, nekik nagyon könnyű dol­guk lesz. — Én egy éve jöttem ki a főiskoláról — jegyezte meg az Ecséden tanító Baj­za István —, és jól emlék­szem, a gyakorlóban semmi gondot nem okozott a gye­rekeknek az új kémia. De ez a továbbképzés nekem is jó, mert legalább feleleveníthe­tem az ismereteimet. — Kell ez a továbbképzés — csatlakozott a kollégája véleményéhez a gyöngyös- tarján! Ludányi Margit ta­nár —, mert enélkül nem tudnánk a munkánkat jól elvégezni. Sok időt vesz el, fáradságos is, de saját érde­künkben muszáj ezeken a foglalkozásokon részt ven­nünk. — Gyakran hangoztatják, hogy nem a lexikális isme­retek a fontosak, hanem a gondolkodási készség fejlesz­tése. Mégis, szinte minden alkalommal, ahogy történt itt is és most is, a számon­kérés az ismereteket követe­li meg. Önök is puskáztak. Es ha a gyerek ilyet csinál? Parázs vita kerekedett ki. — Nem mindig puskázás a puskázás. Ha az alapisme­reteket tudja valaki, akkor a könyvek... — A táblázatokat mindig szabad használni. — A lényeg az, hogy tud­ja, mit hol talál meg a szakkönyvekben. — Azért a feleletkor ne olvassa ki nekem a könyv­ből a választ, mert... — Sajnos, a lexikális is­meretek számonkérését még nem tudjuk nélkülözni. De hát arra törekszünk, hogy... Mindebből talán kitetszik, hogy a nézetkülönbségek mellett erőteljesen érvénye­sült a nézetazonosság is, mert mégiscsak a gondol­kodási készség — ugye ... ! o o o o Nálunk a futballhoz és a pedagógiához mindenki ért. Űjabban már a közgazdaság­hoz is. Igaz, hogy a futbal- lunk... De hát ezt hagyjuk, maradjunk a kémiatanárok továbbképzésénél. Néhány olyan percet les­hettünk el, amiről diáknak, szülőnek fogalma sem le­het. Már ez is megérte. Az­tán eljutottunk egy nagyon fontos következtetés meg­fogalmazásához is. Tudják mit, játsszunk egyet: ennek a következtetésnek a megfo­galmazása lesz most a „há­zi feladat”. Aki megoldotta, küldje el osztályzásra a szakfelügyelőnek, Petőfibá_ nyára. Kiváncsi lennék rá, mi­lyen osztályzatokat kapnak. G. Molnár Ferenc 5. Karácsony után aztán be­köszöntött az igazi tél. Ton- csi nem győzte a tüsköt hordani a tűzre, mivel Su- selkáné fázós volt és folyton meg akarta venni az Isten hidege. Örölnivaló is csak elvétve akadt, inkább a fa­lusiak daráltattak, de közü­lük is csak azok, akik nem vágták le karácsonyra a disznót. Toncsi a parányi malom­ablakon keresztül gyakran leste -a kanyargó utat. A zuzmarás fákat, a tollaikat borzoló fekete varjúkat, a nagy fakereket, amelynek oldalán, mint hárfahúrok lógtak a csillogó jégcsapok. A víz szinte füstőlgött és a vadkacsák néhanapján egé­szen a malomkerékig me­részkedtek. — Nem lesz ez a molnár- ság rossz mesterség, — hányta-vetette magában a gondolatokat és a fagyos té­li dermedtség bámulatában titokban tervezgetni kezdte a saját jövőjét: — Egyszer, — ha sok pén­zem lesz, — talán meg is ve­hetem majd Suselkáéktól ezt a malmot, aztán Katicával összeházasodnánk... Suselka úr kiabálása sza­kította félbe a gondolatait. Az öreg most pipázva jött ki az ajtón és jő lábbal lé­pett le az ágyról. — Iszol-e forralt bort, legény? Toncsi nagyot nézett, mert ilyesmivel őt még sohasem kínálta senki: — Mukkanj hát valamit! Forralt bor, fahéjjal, bors­sal, pirospaprikával? A konyhában körülülték az asztalt. Suselkáné is de­rűsnek látszott, de azért Ton­csi még egy bőhönc tuskót dugott a tűzre. — Ez a fiú még a gondo­lataidat is kitalálja —, ne­vetett furcsán Suselka úr az asszony felé, és akkor Ton­csi észrevette, hogy Suselka úr túl van már egy-két bög­rén. Suselkáné Toncsi elé tett egy félliteres bögrét. — Igyál, a gazdád egész­ségére! Ma van a születés­napja. .. Toncsi ráemelte a bögrét, aztán ez szaladt ki a száján: — Ilyen hideg januárban született, Suselka úr? Toncsi köhögött, prüszkölt, csuklott a forralt bortól, de Suselka úr bíztatta: — Igyál, fiam, a keservét a világnak! Ügyis rövid az élet, ki tudja, meddig ihatsz? Jó ideig iszogattak, fújták a füstöt, de a második bög­re után Suselkáné tiltako­zott: „Országjáró” óvodások Az egri Széchenyi úti óvo­da apró lakói — a ha­gyományokhoz híven — az idén is kirándulással kö­szöntötték a tavaszt. Ez­úttal Gyöngyösre látogattak, az Eger—Mátra vidéki Bor- gazdasági Kombinát jóvoltá­ból. Évek óta szoros a kap­csolat az óvoda és a Bor­kombinát között, s most is tőlük kapták a gyerekek az autóbuszt az utazáshoz. Képünkön az „országjárók” az Orczy-kert bejáratánál. (Fotó: Szabó Sándor) Akciók, rendezvények világszerte a gyerekekért A nemzetközi gyermekév eddigi eredményei, program^ ja központi témaként szere­pelt a szocialista országok nőszervezetei vezetőinek Ulánbátorban, április 17— 23 között tartott tanácsko­zásán — mondatta Erdei Lászlóné, a Magyar Nő(k Országos Tanácsénak elnö­ke, a találkozón részt vett magyar nőküldöttség veze­tője hazaérkezésekor az MTI munkatársának adott nyilat­kozatában. Örömmel állapítottuk meg, hogy a nemzetközi gyermek­év keretében még jobban kiszélesedett a nők nemzet­közi évtizedében eddig ki­alakult együttműködés, és az akciók egész sora valósul meg nemzeti, valamint nem­zetközi szinten. A legifjabb nemzedékről gondoskodva, a szocialista országokban valósítják meg az ENSZ gyermeki jogok nyi_ latkozatának mind a tíz pontját. További intézkedé­sekkel fejlesztik az anya- és genrmekvédelm et, az egész­ségügyi ellátást, a közokta­tást. Az idén különösen gaz­dag programokat rendeznek a gyermekek számára. A bol­gár gyermekek meghívták a világ gyermekeinek képvi­selőit: augusztusban vegye­nek részt a szófiai találko­zójukon, ismerkedjenek, ba­rátkozzanak. — A magyar nők küldött­ségének is volt miiről be­számolnia, hiszen sokat tet­tünk és teszünk azért, hogy gyermekeink gondtalanul él­jenek. A gyermekévben foko_ — Magának nem adok többet, Jánosom! Csalóka dolog a forralt bor, könnyen megárt az öreg embernek... — öreg a vízikerék, — virtuskodott Suselka úr, az­tán kiegyeztek egy fél bög­rében. Toncsi nak hirtelen eszébe villant valami! Arra gon­dolt, hogy miután ilyen jó ing van Suselka úron, meg­említi neki a vidralest, bár nem akart ajtóstól a házba rontani, ezért óvatosan kezdte: — Cudar hideg januárunk van, Suselka út. — Hát aztán, mi bajod ve­le? A molnár nem ázik, mert feje fölött a malom, nem fázik, mert — ha esze van — tüzel magának, a víz meg magától forgatja a ke­reket. Ezért is mondtam én neked, hogy itt jó felé for­dítottad a szekered rúdját. Ha megbecsülöd magad... — Itt elcsuklott Suselka úr hangja, ezért az asszony gyorsan eltette előle a for­ral tboros bögrét. Toncsi gondolta, hogy mi­után elgyengült Suselka úr és biztosan lepihen, ezért legjobb, ha most mindjárta tárgyra tér: — Suselka úr azt mondta, hogy “ilyenkor járnak a vidrák... — A vidrák! Azokat mon­dod? — Húsz pengő egy vidra­prém, Suselka úr! Most ke­vés a munka, ezért — ha már megígérte — úgy gon­doltam, hogy elkérném azt a puskát... Suselka úr tűnődött egy ideig, aztán odaszólt az asz- szonynak: — Akaszd le a szögről a puskát! Patront is adj mel­léje öt-hat darabot. zódik a gondoskodás, az egészséges gyermekkultusz. A testvérszervezetek vezetői értékelték azt a kezdemé­nyezésünket is, hogy az ENSZ tagállamai naik kor­mányszakértői június első napjaiban Budapesten, nem­zetközi fórumon vitatják meg a gyermekek jogainak érvényesülését. — Ulánbátorban a szo­cialista országok nőszerveze­teinek vezetői tájékoztatták egymást annak a világkon­ferenciának az előkészüle­teiről is, amelyet szeptem­ber 7—11 -e között Moszk­vában tartanak. Minden gyermek békés és biztos jő vajéért jelszóval. A konfe renciát előkészítő bizottság alakuló ülésén — ez év feb­ruárjában Moszkvában — tettek közzé, amelyben hangsúlyozták: a gyermekek problémáinak megoldása a társadalmi-gazdasági fejlő­dés szerves része keli hogy legyen. A világ minden gyermekének békében kell 21 nemzetközi és regionális szervezet küldöttei felhívást felnőnie. A világkonferen ciára meghívják a nemzeti előkészítő bizottságoknak, a különböző társadalmi szer­vezeteknek, politikai és val­lási szervezeteknek, a gyer­mekkérdéssel foglalkozó szakembereknek, a pedagó­gusoknak, a tudósoknak, a kulturális területen dolgo zóknak. valamint az ENSZ nek és szakosított intézmé­nyeinek a képviselőit. Az Ulánbátort tanácskozá­son megbeszélték a hők év­tizedes soron következő vi­lágkonferenciájának napi­rendjét is. A nők évtizedével és a nemzetközi gyermekévvel kapcsolatos tapasztalatokról folytatott tanácskozáson ter- mésztesen szó volt a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ről is. Kifejezték szolidari­tásukat Vietnam népével, asszonyaival és elítélték a kínai agressziót, amely újabb szenvedéseket okozott Viet­namnak. (MTI) Toncsi csodálattal vette kezébe a kakasos, öreg sö­rétest és megilletődve nyi­totta széjjel. — Bántál-e már puská val? — Nekem még csak bod­zafából volt puskám, Su­selka úr. Délre harangoztak, amikor Suselka úr minden csínját- bínját elmagyarázta a pus­kának, és kellően kioktatta V Toncsit a vidravadászat fe­lől: — A vidra leginkább hi­deg, csikorgós, holdvilágos éjszakákon mozog. Nappal is előfordul, de olyankor csak egy-egy pillanatra vil­lan ki a vízből. Takarásban légy, ez nagyon fontos! Zsá­kot csavarj a lábadra, a de­rekadra a kabátod alá, ne­hogy fázni kezdj és mocor- gásoddal elijeszd a vidrát. Szénát rakj az üleped alá, hogy meg ne fagyj és várj türelemmel. Ha megvillan, ne lőjj azonnal! Jön az kij­jebb is! Kiül a vízpartra, vagy egy nagyobb kőre. Piszkít, nyaldossa magát, szóval, időt tölt. Akkor az­tán pontosan célozz! Ha meglőtted, ugorj utána, mert könnyen hűlt helyét leled... Toncsi alig várta az estét. Délután még kitett magá­nak egy szalmával kitömött nyúlbőrt és célba lőtt. — Minden szem sörét ben­ne van, — lelkendezett Su­selka úr, aztán még mielőtt elköszönt volna Toncsitól, megjegyezte: — Azt mondtad, hogy húsz pengő egy vidrabőr? Toncsi bólintott. — Akkor majd felezünk, mert hogyan lenne neked a vidra puska nélkül? (Folytatjuk) Segítség, mentők! Az idén kezdte el a tevé­kenységét a hegyimentők mátraházi segélyhelye, amely a társadalmi összefogásnak köszönheti létezését. A SZOT Üdültetési Igazgatósága adta a helyiséget a Sportüdülő épü­letében, a Vöröskereszt 10 ezer forintot biztosított a munkához, a gyöngyösi Bu­gát Pál Kórház pedig a fel­szereléshez járult hozzá. így tudták január 1-én megnyit­ni a segélyhelyet, amely minden szabad szombaton és munkaszüneti napon nyolc órán át tartott szolgálatot. Eddig 14 ügyeleti napon nyolc balesethez és hat egyéb egészségügyi problé­mához nyújtottak segítséget. A különleges segélyszolgá­latról országos tanácskozást szerveztek a hét végének két napján, > aminek egyik programja Mátraházán zaj­lott le. A vasutasaid ülőben előbb Bartha József, a he- gyimenitő alegység vezetője adott tájékoztatást, majd Gere István, a Vöröskereszt Heves megyei vezetőségének titkára ismertette a mátra­házi segélyhely tevékenysé­gét. A tanácskozáson és be­mutatón részit vett az Egész­ségügyi Minisztérium, a Bel­ügyminisztérium, a Vörös- kereszt és a tanácsi szervek minden illetékes előadója vezetője. A mátraházi segélyhelyen Vas Borosi Györgyné és Mé­száros Ágnes fogadta az ér­deklődőket. mindketten ön­kéntes ápolónők, akik társa­dalmi munkában látják el a szolgálatot, természetesen más vöröskeresztes aktívák­kal együtt. Azt Tar József- nétól, a Vöröskereszt gyön­gyösi szervezetének titkárá­tól tudták meg a jelenlevők, hogy csak az üdülő telefon­ján keresztül tudják értesí­teni a mentőket, akik a se­besültet eddig Hatvanba szállították, újabban pedig Egerbe. Orvosi segítségnyúj­tásra is berendezkedtek a se­gélyhelyén, de a tényleges orvosi munka megszerveríce erre a mátraházi hegyvidéki segélyhelyre — gondot oko­zott, nem is kicsit. Az országos tanácskozás mátraházi programja is azt bizonyította, hogy a külön­leges segélyszolgálat tevé­kenységére ma mór reális igény mutatkozik éppen a turizmus gyors ütemű fejlő­dése- következtében, a meg­valósítása pedig nem tör­ténhet meg csak a társadal­mi összefogás módszerével, hanem központi forrásból származó anyagi eszközökre ia szükség van ehhez. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom