Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-28 / 98. szám

tk» emonri KOZOJseg Kaszkadőrök A végig izgalmas mutat­ványokat felsorakoztató film után a nézőben felme­rül a kérdés: hogyan nem jutott eddig eszébe egyetlen filmesnek sem, hogy ilyet csináljon. Nos, ez egyszer a kaszka­dőrök közelébe enged ez a film. de csak annyira, hogy el&zórakozzunk, elizgulhas­sunk egy-két valóban nyak­törő mutatványon. Kaszkadőrnek lenni álla­pot. Fizikai és lelki tekintet­ben egyaránt elütő a min­dennapitól. Valakinek az át­lagon felüli mértékben kell rendelkeznie igen előnyös testi adottságokkal, ügyesség­gel. hogy egyáltalán e 'ki­csiny. de érdekes csoportba bejuthasson. De hogyan lesz itt valakivé? Hiszen a kezdőkörbe sem léphet be az, akinek nincsenek Vneg a lelki adottságai, hogy a ve­szélyt. a halálosat, a min­dennaposat ne tudla elviselni természetes, hétköznapi, ma­gától értetődő körülmény­ként. helyeként felfogni és véeigélni. Ölem. a *őhős meg is kapja a kérdést: ho­gyan tudott átnyergelni a középiskolai tanári szintről erre a pályáira? Válasza szavak nélküli, egy messzi­re tekintés, mert ő a vak­nak hiába magyaráz a szí­nekről, Pedig szerelem is van a kíváncsiság mögött a filmbeli kérdező részéről, A film abban elsőrangú és őszinte, ahogyam a tech­nikai előkészületeket, az egyes mutatványok végrehaj­tását bemutatja. A helyszí­nen érezzük magunkat, oly­kor — a kamera szuggesztí- ven láttat — benn vagyunk abban az autóban, ahol a halál árnyéka vetődik a fő­hősre, fenn vagyunk a hat­emeletes zuhanás kezdő mozdulatánál, vagy legalább­is azt a mélységet matat­hatjuk a szemünkkel, amely­re elindul a kaszkadőr. Ha akar. Lehet olyan, hogy egy vakmerő ne akarjon? Ebben a filmben Bruce Lo­ftan operatőré a legjobb és a legnagyobb munka. Kép­sorai sehol nem hagy iáik ki azt a lényegeset, amitől a mutatvány lélegzetelállítóvá lesz. Mark Lester, a rendező, a mozgalmas ksszkadő^fel- vonulás csendosohh nliitinn- tait Is megörökíttetl, lelkizik Is, mert a történetben annak az összetartozásnak is he­lvet kell kapnia amelv csak ilyen elemekből ekkora jel­lemekből tevődhet össze. Szinte felmerül a kérdés: hányféle veszélyre és össze­tartozásra lehet szövetkezni ebben a világban? Robert Förster, Fiona Le­wis. Joanna Cassidy, Darrel Fetty állnak a jó színész- gárda élén, Farkas András Kiállítás, értékes dokumentumok... Hatvani vasutasok és a Tanácsköztársaság Aki ezekben a hetekben a hatvani vasútállomás kör­nyékén megfordul. vagy fölfigyel a városszerte ki­függesztett plakátokra, s ve­szi magának a fáradságot: ér­tékes. sok úidonsággal szol- 'gáló kiállításban gyönyör­ködhet. A péyaudvar fél­emeletének művelődési ter­mében föltárni a hatvan esz­tendővel ezelőtti múlt. föl­tárulnak a Tanácsköztársa­ság jobbára helyi eredetű dokumentumai ámelvek mind a közlekedésüggyel, a vasúttal kapcsolatosak. A fo­tómásolatok illetve eredeti tárgyi emlékek rendezése Gadmecz Bélát, a Vasútku- tató Intézet főmunkatérsát dicséri elsősorban, de kora­beli pénzekkel, jelvények­kel. sajtótermékekkel, fegy­verekkel segítette a vállal­kozást n Heves megyei Mú­zeumok Igazgatósága és an­nak történész munkatársa. Csiffári Gergely. Miről vallanak, mit tár­nak elénk a kiállítás tab­lói. vitrinjei? Ritka, eleddig ismeretlen dokumentumok is napvilágra kerültek. Lát­hatjuk például a „Magyar Vasutas” című lap egyik 1919-es számát Landler Je­nő levelével, amelyben a hatvani vasutastársadalom- hoz fordul a munkáshatalom támogatása végett. A Ta­nácsköztársaság, számtalan törekvése közepette, igyeke­zett rendezni a közlekedési dolgozók béreit, s az erre vonatkozó okiratot a kor­mánybiztos Hatvanban írta alá. Ennek fénymásolatát is a kiállításon találjuk, mint ahogyan ott van több olyan Márnán Katóra utaló emlék, ami hatvani kapcsolatát tár­ja elénk, Ilyen például a pénztárossá történő kineve­zésének ügyirata. A kiállítás rendezésének során derült ki az is. hogy Hantán Katón kívül igen sok hatvani vasutas játszott szerepet a Tanácsköztársa­ság vívmányaiért folytatott '979. április 28., szombat küzdelemben, noha nevük azóta feledésbe merült. Most, a kiállítás jóvoltából, méltó módon adózhat emlé­küknek az utókor. Fényké­pek idézik többi közt Hor­váth Ferenc, Kozsa József tetteit, s bírósági jegyző­könyvkivonatok vallanak . róla, milyen élet várt a vá­ros forradalmáraira a Hor­thy-rezsim hatalomra jutásá­nak éveiben. Múltait idéz. a jelennek beszél tehát e kiállítás min­den tárgyi emléke, vagy plakátokon, újságcikkekben rögzített jelszava, gondolata. S tanúsítja, hogy a múzeo- lógia milyen hatékony esz­közökkel segítheti a ma tár­sadalmának formálását, az elődök, az áldozatvállalók megbecsültetését. A tártait május 16-ig lesz nyitva egyébként, ilyenformán bő­ven jut idő megtekintésére, amit Idősnek és fiatalnak egyaránt ajánlunk. (m. gy.) Szükség van rá átmenetileg Felmérés a magánorvosi tevékenyeségről Első ízben készített az egész országra kiterjedő teljeskörű felmérést a magánorvosi te­vékenységről az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete. A közelmúltban befejeződött vizsgálatról dr. Gulyás Judit, a szakszerve­zet egészségpolitikai osztá­lyának vezetője nyilatkozott. — Hazánkban jogszabály teszi lehetővé, hogy az álla­mi egészségügyi szolgálat orvosai magánorvosi tevé­kenységet folytathassanak — mondotta. — Ennek sok év­tizedes hagyománya van. — Ismert, hogy az arány­talan területi eloszlás miatt egyes vidékeken a szüksé­gesnél kevesebb az orvos, a szakorvos. Mindenekelőtt ar­ra voltunk kíváncsiak, hogy mennyiben segít ezen a hely­zeten a magánpraxis. Felmé­résünkből kitűnt, hogy egyes megyék, például Bács-Kis- kun, Békés, Szolnok megye lényegesen kedvezőbb hely­zetben vannak a magánren­deléseknél, mint általában az orvosi ellátottságot illetően, Szabolcs-Szatmár és Borsod megye azonban mindkét szempontból az utolsó he­lyeken áll. Tehát egyenes összefüggés nem állapítható meg. A kedvezőtlen helyzet­ben levő megyékben termé­szetesen a viszonylag kisebb magánrendelés-klnálat is enyhíthetné az ellátási gon­dokat, ha az a hiányszak­mákban lenne. A megyék több mint fe­lénél jelentős — Bács-Kis- kún, Csongrád és Győr me­gyékben 40 százalék fölötti — azoknak az orvosoknak az aránya, akik főállásuk és magánrendelésük mellett má­sod- és mellékállást is vállal­nak. Szabolcs-Szatmár me­gyében pedig — meglepő módon — jó néhányan még plusz készenlétre és helyet­tesítésre is elkötelezik ma­gukat. Ez nemcsak az ő egyéni érdekükből érdemel figyelmet, a túlterhelés az ellátás színvonalának a ro­vására is mehet. — Felmérésünk kiterjedt a különböző szakterületeken folyó magánrendelésekre. Lé­nyegesen kevesebb például a magánrendelést folytató szü­lész-nőgyógyász; országosan alig 22, Budapesten pedig csak 16 százalékuk fogad magánrendelőjében betege­ket. A csecsemő-gyermek­gyógyászoknak országosan 10, a fővárosban 4,5 száza­léka folytat hivatalos ma­gángyakorlatot. A legmaga­sabb az arány a fogorvosok körében, országosan 54, Bu­dapesten pedig 70 százalékuk rendel otthon Is. — Ez év elején az egész­ségügyi közéletben, az igaz­gatásban, a szakmai irányí­tásban jelentős szereppel bí­ró húsz orvossal beszélget­tünk a mindennapi gyakor­latról, a felmérés tapasztala­tait pedig a közelmúltban mélyrehatóan elemezte szak- szervezetünk elnöksége. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a magánpraxissal még számolni kell, de a mai hely­zetet átmeneti állapotnak kell tekinteni. Ez a gyakor­lat ugyanis ellentmondásban van a szocialista egészségügy- alapelveivel, amely kimond­ja, hogy az ellátás állami feladat, ingyenes és egységes. A magánrendelést az alap­ellátás — a körzeti, a gyer­mek-, a fogászati, az üzemi ellátás — ma még meglevő hiányosságai, sok esetben alacsony szakmai színvona­la, szervezetlensége teszik le­hetővé. Javítását az egész­ségügy vezetésének feladatául szabta a kormány is a kö­vetkező ötéves tervekben. További fejlesztéssel, korsze­rűsítéssel, eredményesebb szervezéssel megszüntethe-í tők azok az ellentmondások,1 amelyeket egészségügyi el­látásunkban a magánpraxis jelenléte még okoz. Addig is, újból rendezni kell a ma­gángyakorlat engedélyezésé­nek rendszerét. Szükséges, hogy az engedélyek kiadá­sánál az eddiginél jobban vegyék figyelembe a hiány­területeket, a társadalmi szükségletet, a szakmai szem­pontokat, az orvos munkahe­lyének a véleményét, amely a többi között a szakmai és etikai alkalmasságot is tük­rözi. — Elnökségünk javasolja a rendszeres ellenőrzést, En­nek ki kellene terjedni az állami rendelőkhöz hasonló dokumentációra, elszámolási rendszerre, s nem utolsó­sorban a szakmai színvonal­ra. Ügy gondoljuk, egyetér­tenek velünk az orvosok is, ha azt javasoljuk: a műkö­dési engedély méltánytalan­ság, etikétlanság, fegyelmi vagy bírósági elmarasztalás esetén akkor is visszavonha­tó legyen — és véglegesen —, ha ezek nem a magán- gyakorlat keretében keletkez­tek — mondotta dr. Gulyás Judit. (MTI) Belejezüdöit az országos szakközépiskolai tanulmányi verseny Gyöngyösön Mint már hírül adtuk, nyolcadik alkalommal ke­rült megrendezésre a villa­mos. és gépipari szakközép­iskolások országos szakmai tanulmányi versenye. A döm_ tőre ezúttal Gyöngyösön, a Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolában került sor. A háromnapos vetélke­dőn 76 diák mérte össze tu­5. A — Ml most karácsonyfát lopunk? — Nem! Csak segítünk a Jézuskénak, mert 6 sem tud minden gyerekre gon­dolni ... — Adj már egy szippan­tást! — húzódott a gverek a bátyja felé. — Nesze, itt van. — mu­tatta Toncsi a cigarettát és nagyujját dugta az Öccse szájába. — Hülye vagy! — köpött Jancsi és mérgesen rugdos­ta a havat. •— Ráérsz még! A do­hányt nem elég szívni, meg is kell keresni az árát. Ha majd dolgozol és nem aka­rod. hogy telfeles szájúnak nézzenek, akikor rágyújt- hntsz^... Tovább indultak. A feny­ves közelében meghúzódtak egy fa mögött és Toncsi elő­húzta a kabátja alól a bal­tát. — Te Itt várj. amíg nem jövök vagy amíg nem uga­tok, mint a róka. Ha róka­ugatást hallasz. akkor azonnal Indul! a nyomon. Már menni akart, amikor Jancsi visszahúzta; — Toncsi! Hogy ugat a róka? En még sohasem hal­lottam. — Te szerencsétlen! Las­san már kijárod az iskolát, és még nem hallottál róka­ugatást? Akkor majd fával kopogok és olyan lesz, mint a harkálykopogás. Csodálatosan szép volt a fenyves. Az egy-két méte­res fenyők ágain úgy ültek a hópihék, mint a vattacso­mók. Itt-ott jégkristályok csillogtak a gallyakon, és a fehér hóabrosz alatt elfelej­tett régi vadcsapások hú­zódtak. Toncsi kinézett magának egy fenyőt. — Ez jó lesz! Szép, for­más is, a zsákba is belefér. Az éles balta két-három csapásra földre fektette a kis fenyőt. Toncsi nyaka egyszerre teleszaladt friss porhóval, de aztán megrázta magát és az előbbi nyomon visszafelé indult. — Szép Jézuskánk lesz, gondolta, de gondolatait hir­telen Jancsi kiáltása szakí­totta félbe: — Toncsi! Vigyá... Toncsi az elfojtott hangból érezte, hogy valaki hirtelen torkon kapta a gyereket, vagy tenyerével befogta a száját, azért eldobta a fe­nyőt és az erdő széléhez fű­lött. Az erdész állt ott puská­val. ~ Gyere csak, te tolvaj! kiáltott Toncslra és köz­ben tenyerével erősen fogta a gyerek száját. — Itt vagyok. Hanem a gyereknek békét hagyjon! Amikor a gyerek száját elengedte, az fuldokolva jaj­gatott, amíg Toncsi rá nem kiáltott: — Csend! Szavadat ne halljam! Az erdőőr látta, hogy nem kíván menekülni a tolvaj, ezért ceruzát, noteszt vett elő. — Mi a neved? — Ne tegezzen! Nem va­gyok én taknyos gyerek. — Milyen célból jött ide? — Karácsonyfát lopni. — Miért lopni? — Mert nincs pénzem, hogy vegyek és azt gondol­tam, hogy ennyivel nem lesz szegényebb az erdő. — Hol dolgozik? — Molnárinas vagyok Su- selka úrnál! — Iparos ember és lop? — tolakodott elő a gúnyos megjegyzéssel az erdész. — Mit szól majd ehhez Suselka úr? Toncsinak jól is, meg rosz- szul estek a szavak. Annak örült, hogy, iparos ember­nek titulálták, de arra mind­eddig ő sosem gondolt, hogy ha kitudódik a dolog, akkor mit szól majd mindehhez Suselka úr? Közben havazni kezdett és az erdész, mintha a pa­pírt féltené, zsebébe tette a noteszt. — Szóval, maga molnár? Toncsi bólintott. — Nagy ott a vldrajárás maguk felé, aztán ha mond­juk Suselka úr megengedné — közbenjárására —, kiül­nék egy-két éjszakára. Toncsi mindjárt tudta, hogy a karácsonyfaügy ezzel el is intéződött, ezért hety­kén odaszólt a gyereknek: — Eredj a nyomon, és hozd elő a fenyőt 1 Azt ne higgye az erdész úr, hogy kivágtuk a fél erdőt... Az erdész széttúrta csiz­mája alatt a havat és ke­ményen csapkodta a bokáját: — Húsz pengő egy vidra- bőr 1 Toncsi vállat rándított: — Szóvá tehetem' éppen a kérését Suselka úrnál... Az erdész vállára dobta a puskát, majd előhúzott egy pálínkásüveget a zsebéből: — Igyon, öcsém! Erre a régen kirágott fenyőre meg ne legyen többet gondja... (Folytatjuk) dósat — 57 szakközépiskola 800 jelentkezőjének legjobb­jai. A tanulók nemcsak el­méleti ismereteikről, de gya. korlati jártasságukról is szá. mot adtak e végső erőpró­bán. A több hónapig tartó prog, ramsorozat pénteken ünne­pélyes eredményhirdetéssel ért véget. Ez alkalommal Szendrei József, az Oktatási Minisztérium osztályvezető­je mondott beszédet, majd Szabó Béla, a Kohó- és Gépipari Minisztérium osz­tályvezetője nyújtotta át a díjakat. A győztes a finom- mechanikai tagozatban Sőre- gi Balázs (Gyöngyös); a gé­pészetben Zámbó Kornél (Gyöngyös); a gyártástechno_ lóglában Hegyi József (Győr). A jutalmak mellett a leg­jobb tíz-tíz versenyző főis­kolai, illetve egyetemi felvé­telt nyert. A reggel Reggel az ember magáhc tér, kitörlf szeméből a ross vagy a jó álmok emlékét, t felkel. A másik reggetle azaz A reggel című Berzm nyl-verssel kapcsolatba azonban a feltámadd jut az ember eszébe. Példái annak, aki igyekezett mez fejtem a Népszabadságba közölt rejtvény sorait (ápr, lls 22-i szám), amely Berzse nyí Dánielt idézte A regei című vers ürügyén. Akát honnan is nézte a megfejt — ,,rejtvény-jogüeg“ megtá madhatatlan munkát végez ve — csak nem jön ki a igazi, legalábbis az )944-e meg a legújabb Berzsenyi kiadványban talált A reggi megfelelő sora. Feltéieiezzill hogy a hajdani nagy költ feltámadt, és titokban — mé hozzáférhetetlen helyen lév — kötetében átírta ejt a ver set. A többi a rejtvény szer kesztőjének a dolga-, bocsa, nem talált egy még jobt bercsényibb verset valame lylk költő tollából. k. g,

Next

/
Oldalképek
Tartalom