Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-27 / 97. szám

Ki figyelje a költségeket?

NEM NEHÉZ válaszolni a címben feltett kérdésre, hiszen kézenfekvő, a költségek szemmel tartása azok dolga, akik ezért kapják a fizetésüket. A könnyen megadott válasz pontosan arra figyelmeztet, ami a gondokat okozza: a hibás szemléletre, ami leszűkíti a költségelemzés és -gazdálkodás sokrétű feladatát néhány emberre. A termelőtevékenységben az előrelátás olyan, mint gépkocsivezető kezében a kormány; az iránytartás nélkülözhetetlen feltétele. Az előrelátásnak viszont elengedhetetlen eleme a költségek ismerete, s nemcsak utólag kiderítve, mi mibe került, milyen ráfordításokkal készült el, hanem a cselekvést megelőzve is tudva, mi mennyibe jöhet, azaz megéri-e egy-egy lépés a gyártás-, a gyártmányfejlesztésben az árát, megtérítik-e a hozamok a kiadásokat?

Idén megszűnik hazánkban a személygépkocsiabroncs- termelés — nem gazdaságos —, ugyanakkor a tehergépkocsik és az autóbuszok abroncsainak előállítása

gyorsan bővül, nagy mennyiség kerül belőle kivitelre is. A két irányban tett lépést a költségelemzés diktálta, az bizonyította, mit érdemes, mit nem érdemes tenni. Üjabb példáért nyúlva: a

villamosgép- és -készülékiparban egy év alatt hetvennégy cikk gyártását szüntették meg, ezek átlagos kora — a termelés kezdetétől eltelt idő — 10,6 esztendő volt. Ugyanakkor 258 — egyedi és sorozat — termék előállítását kezdték meg, s 1,4 milliárd forint értékűt már el is adtak azokból. Reprezentatív vizsgálatok szerint a szóban forgó új áruk egy- harmadánál nem készült részletes előkalkuláció; azaz a gyártók ugrottak egyet a sötétbe, abban bízva, mégis sikerül a dolog.

Két-három éve nagy visszhangot keltettek az értékelemzési ujjgyakorlatok, amikre néhány nagyobb vállalatnál sort kerítettek. A meghökkentő vizsgálati eredmények fölverte por azonban már leülepedett, ismét nagy a csend, a termékek java „kerül ■ amibe kerül” alapon hagyja el a készáru-raktárakat. Az idézett esetek, bármennyire véletlenszerűen választottak is, tanúsítják: gyenge lábakon áll a költségek súlyának elismertetése, egyszer-egyszer ugyan látható némi nekibuzdulás, de utána marad a járt út, a „kerül, amibe kerül”. S marad annak gyakorlata is, hogy törődjenek a költségekkel a közgazdasági osztály, a kalkulációs csoport beosztottjai, az ő munkakörük ez. A költségek alakulásának befolyásolása: mindenkinek a munkaköre!

SZÉNABOGLYABÓL húzkodva a szálakat: lefaraghat a költségekből tekintélyes részt a szállítási osztály, a legkedvezőbb továbbítási mód kiötlésével, hiszen ne feledjük, ma már a termékek árának nyolc-tizenkét százaléka — csekély értékű, de nagy tömegű cikkeknél har- minc-ötven (!) százaléka — a szállítás fedezete. Hozzájárulhat a minőség-ellenőrzés is 'a költségek kedvezőbbé tételéhez; a villamos forróvíztárolók egy év alatti javításának — 91 ezer eset — a fele — 45,7 ezer eset — garanciális kötelezettség teljesítése volt. Ennek fedezete ugyan benne foglaltatik a termék árában, csakhogy elkerülhetetlen utolsó fillérig igénybe venni azt?! S persze, mindezeket, a hasonlókat megelőzően a költségek útjelzőit figyelve kellene haladnia a termékfejlesztésnek, a gyártás korszerűsítésének, a termékösszetétel változtatásának. Summa summarum: nincs olyan poszt, ahol ne akadna teendő.

Abban a tényben, hogy a vállalatok ún. költségérzékenysége a kívánatosnál alacsonyabb, sokféle hatás ösz- szegződik. Mert hiszen természetes, a költségek igazi súlyának érzékeléséhez valós viszonyokat, arányokat, értékeket tükröző árrendszerre éppúgy szükség van, mint az egyes költségnemek reális elkülönítésére. Nemcsak vállalati gyengeségek, tétovasá- gok, következetlenségek sűrűsödnek tehát a mai helyzetben, hanem hasonló jelző- jű irányítási, szabályozási elemek is. Ezek együttesen vezetnek arra, hogy például az elő- és az utókalkuláció szállításai között mehökken- tő eltérések mutatkoznak, felületesség, alaptalan ootimiz- mus stb. miatt. Ez eg bként új beruházások soránál is — sajnos — igazolódik, ahol — banki utólagos vizsgálatok ismétlődően figyelmeztetnek rá — az előzetes számításokkal szemben a tényleges termelési költségek 30—150 (!) százalékkal magasabbak! S az szintén elgondolkoztató, az ún. egyéb költségek sokkal gyorsabban nőnek, mint a termelési kiadások egésze.

NINCS OLYAN tényezője a termelési költségeknek — az anyagtól a munkásszállás működtetéséig —, ahol ne lehetne megállapítani a szükségest és a fölöslegest elválasztó határt. Amihez ' kell némi többletenergia, ám termelőhelyek nem csekély részén csupán annyi szükségeltetne hozzá, hogy megadják a költségek rangját, tiszteljék a forintot, s ne pusztán bevételben, hanem elkerülhetetlen kiadások, s elérhető haszon viszonyában lássák, mérlegeljék terveiket, gyakorlatbani lépéseiket.

Mészáros Ottó

Lakossági összefogás — Egerért

— Érdemes ezért a városért ■ dolgozni — jelentette ki Firtkó Miklós, az egri városi tanács társadalmi munkát szervező munkabizottságának elnöke. — A hétköznapokban talán nem is olyan látványos, a járókelőknek fel sem tunikádé egy bizonyos idő elteltével csak észrevesszük a változást, a szépülést.

Valóban így van. De ha már észrevettük, dicsértünk is, és támadnak újabb gondolataink: hogyan lehetne még szebbé tenni környezetünket. Meg keill adni, hogy gondolatgazdagság, nagy adag lokálpatriotizmus és nem utolsósorban önzetlen munkavállalás jellemezte az utóbbi esztendőben az egrieket. Nem véletlen tehát, hogy Heves megye Tanácsa a lakóhely szépítést versenyben az elmúlt évi eredmények elismeréseként az első helyezésért járó oklevéllel és 200 ezer forint pénzjutalommal tüntette ki Eger Város Tanácsát.

— Persze inkább jelképesnek mondható ez az összeg — mondta dr. Varga János tanácselnök —, bár sok mindent megoldhatunk belőle (szeméttárolók létesítése például), de a legnagyobb érték továbbra is az a munka, amit az egriek végeznek Egerért.

— Ki lehet ezt forintban is fejezni ? ...

— Részben... Elég, ha azt mondom, hogy évente tizenkétmillió forint értékű társadalmi munkára számi ■ tunk, annyit is tervez a tanács, ezzel szemben évente 22—24 millió forintra tehető a városért végzett társadalmi munka. Duplája a tervezettnek! S ilyenkor mondja az ember, hogy tulajdonképpen nem is lehet értékben meghatározni a — városszeretetet...

Kis falu a hegyek alatt

Hétköznap Bátorban

Ahogy megérkezik az ember a bátor! „főtérre” autóbusszal, mindjárt egy közkút elé toppan a leszállás után. Ez egyike annak a három (!) iható vizű kútnak, amely a községben található. Hétköznap délelőtt van, s az otthon levő asszonyok sorba jönnek vízért. Kannával, vödörrel, s van, aki demizson- naL Kincs Bátorban a jó víz.

Pedig ha valaki, hát az itt élők bizony nem panaszkodhatnak a vízhiányra: a

falut kacskaringózva két patak is átszeli, az Aranyos és a Laskó. Ha inni nem is igen lehet ezekből, mindenképpen hangulatossá teszik ezt a Mátra és a Bükk nyúlványai között elterülő községet.

„Telt ház” az oviban

— Nem szádékoznak vízmüvet építeni?

— Óh, már sokszor volt róla szó — válaszolt a községi közös tanács elnöké, Ficzere Sándor. — A három faluban —* Bátorban, Egerbocson és Hevesaranyoson — évekkel ezelőtt felvetődött ez a kérdés. Akkor még csak hat-hétezer forint lett volna, ma már tízezer fölött ienne a hozzájárulás. Hozzákezdenénk mi, de egyelőre nincs pénz, s így a vízmű építése elhúzódik a következő tervidőszakra. Bátor egyébként kis falu, alig hatszázan élnek itt, s közülük is a többség idős, ezért érthető, hogy ők folyóvízre már nem szívesen áldoznak. Megszokták a kutat a kert végében, vagy a ház előtt, s végül is azok vizéből főzni, mosni lehet.

— De hát itt van az új óvoda is.

— A buszmegállónál levő kút szinte teljes egészében az óvodáé, amely tulajdonképpen a falu legnagyobb „intézménye”. Alig két éve lett kész, a régi művelődési házat alakítottuk, bővítettük, úgy, hogy ötven gyerek kényelmesen elférjen. Az egész óvodát, teljes mértékben társadalmi munkával építettük.

Rögtön az út mellett magasodik az épület. A kertben, ebéd előtt jól kiszala- dozzák magukat a kicsinyek, akik meglepően sokan vannak.

— Mind a három községből idejárnak — tájékoztat a vezető, óvónő, Réthy Istvánná. — Az eredetileg ötven férőhelyesnek készült óvodában most. hetvennyolc beiratkozott gyermekünk van. Pedig eleinte — főleg az egerbocsiak és a hevesaranyosiak — húzódoztak attól, hogy idehozzák csemetéiket. Ebben volt egy kis sértődés is: miért nem ott épült fel? Ma már lassan vissza kell utasítani a jelentkezőket. hiszen láthatja, meglehetősen szűkén vagyunk.

A kis ágyak valóban egymást érik a nagyobbik helyiségben, s áz ebédhez is felváltva ülnek az asztalokhoz az apróságok.

— Hát megszaporodtunk — neveti el magát a vezetőnő, de látni rajta, hogy ennek ő igazán örül.

Csehiben lesz az iskola

A község általános iskolájában is többen vannak, mint két-három évvel ezelőtt, amikor is úgy tűnt, hogy

Bátor lakossága rohamosan csökken. Mostanában nemigen vándorolnak el, s több gyerek is születik. Mindössze két ház áll üresen, a gyesen levő kismamák száma is húsz.

Az iskolában is húsz diák van, az alsó tagozat négy osztályában Verrasztó János huszonkettedik éve tanít a községben:

— Most a körzetesítés foglalkoztatja a szülőket, a gyerekeket, s természetesen engem is — mondja a pedagógus. — Első reagálás az volt, amikor összeültünk megbeszélni, mi legyen, hogy miért kell annyira távolra vinni a gyerekeket. Lehetett választani: vagy Pétervásá- rára mennek a tanulók kollégiumba, vagy buszoznak Egercsehibe. A szülők az utóbbi mellett döntöttek, úgyhogy ősztől már oda járnak a kisdiákok.

Mint a kis településeken általában a tanító egyben a „közművelődés felelőse”. Bátorban is így van: a pedagógus a klubkönyvtáros.

— Amíg volt művelődési házunk, s' ott állandó mozi, addig gyér volt az érdeklődés ' a filmek iránt, s most, amikor havonta csupán Kétszer jön a vándormozi, mindig telt ház van — folytatja a tanár. — Az ifjúsági klubnak tizenöt-húsz állandó tagja akad, s nem mondhatni, hogy nagyon jól működik. Elsősorban azért, mert a vezetőjét igen leköti mun- ■ kahelye — a dohánygyárban dolgozik. Azért a könyvtárban minden hónapban tartunk érdekes programokat. Nagy sikere volt márciusban

annak a jogi előadásnak, amelyen a nyugdíjtörvényről esett szó. A költészet napjáról kis műsorral emlékeztünk meg. Mindezt csak azért mondom, mert ezek tartoznak hétköznapjainkhoz. Egy kis községben nincsenek látványos bemutatók, előadások, itt az élet tempója is lassabb, mint városon, de nekünk ez az otthonunk.

Közel a város

Bátorból busszal fél óra Eger. Már majd harminc családnak van autója, s a bankbetétek is megközelítik a tízmillió forintot. A város és az üzemek, gyárak közelsége meghatározza e falu életét is. Szinte nincs olyan ház, ahonnan ne járna el dolgozni valaki Egerbe, a dohánygyárba, vagy a tanácsi építőipari vállalathoz, a Finomszerelvénygyárba, Sírokba, a Fémművekhez.

Reggel, délben és este egymást érik a munkásjáratok. Még gyakori a három műszak. Aztán a negyedik otthon: a házépítés. Egyre több kétszintes, modern családi házat látni errefelé is. A Nagyverő, a Gyöngyvirág és a Vasjancsi nevű hegyek aljában, az erdők övezte Bátorban megváltozott az élet. Ma már csak egy brigád dolgozik a fakitermelésnél, a közös termelőszövetkezetben jobbára állattenyésztés folyik, s farmotoros buszok képében belépett ide az ipar is.

A késő délutáni egri busz tele volt fiatalokkal. Így mondták: Beugrunk Egerbe.

Józsa Péter

Sokat jelent az együttműködés; pozitív vonásaival lépten-nyomon összeakadhatunk. A beszélgetések során a ‘tanács vezetői minden — jó értelemben vett! — felelősséget a tanácstagokra, a népfront- és pártkörzetekre, a szakszervezetekre és az állampolgárokra hárítottak, a társadalmi munkát szervező bizottság elnöke v- szont arról beszólt, hogy a tanács ösztönzése, támogatása nélkül kevésbé lett volna olyan szép az eredmény.

— Természetesen — tette hozzá még Firtkó Miklós

— nemcsak a kollektívákat

— szocialista brigádokat, iskolákat — illeti dicséret és köszönet az eredményért, hanem személy szerint mindenkit, aki már azzal kezdi a lakóhelyszépítést, hogy

— egy közmondással visszaélve — a maga háza előtt seper ... Régi ismerőse a lajosvárosiaknak például Szilágyi Gyűri bácsi, akit mindenki úgy emleget: a fa- ültető. Sok utcában már le- gényesednek azok a fák, amelyeket ő ültetett el, illetve amelyeket az ő példájára egyre többen ültetnek.

— Várjuk vendégeinket és mi is szeretnénk jól érezni magunkat ott, ahol élünk és dolgozunk — mondta dr. Varga- János tanácselnök.

Ehhez, ügyeimmel a növekvő és jogos igényekre, sok pénzre lenne szükség. Viszont — mosolyod ik el — „Állam Bácsi’’ pénztárcája nem kimeríthetetlen. Ha azonban látja, hogy mi is teszünk valamit az asztalra, a jutalom már nem marad el. Hangsúlyozom, hogy Eger a fiatalok városa, s jólesik látni, amint kivonulnak valamilyen lakóhelyszépí- tési munkára. De az sem közömbös, amikor a kommunista műszakok bevételét valamilyen fontos közcélra — iskolabővítés, tornaterem-építés, sportpálya-létesítés, óvodabővítés, vagy felszerelés és sorolhatnánk —, tehát hangsúlyozottan közcélra ajánlják fel.

A kitüntetés jólesik, jólesik, ha a munkát elismerés követi, de ... De természetesen akkor van mindennek még nagyobb jelentőssége — ezt hangsúlyozta a tanács elnöke, és ezt a véleményt támogatta ‘ „társadalmi oldalról” Firtkó Miklós is —. ha ösztönző erőt szül hatásában. Ösztönzőt a további munkára, és arra isi, hogy védjük, becsüljük, amit eddig tettünk: építettünk, takarítottunk, ültettünk!

(kátai)

Egy hét az egészségünkért

Mint arról tájékoztattuk mór olvasóinkat, április végén egy héten át folyt egy nagyon határozott célzatú tevékenység Gyöngyösön az egészségünk védelme érdekében.

— Mi indofcölitá ennek a rendezvénysorozatnak a megszervezését? — kérdeztük meg Tar Józsefnét, a Vörös- kereszt város szervezetének titkárát.

— Tulajdonképpen a nemzetközi gyermekév, és annak jelmondata: Egészséges gyermek, biztos jövő, indított bennünket arra, hogy az egészségügyi hetet megszervezzük.

— Volt-e valamiféle sajátosan gyöngyösi célja is ennek a rendezvénynek?

— Arra gondoltunk, hogy a gyermekkor egészét átfogjuk, ezért a kismamáktól kezdve, tehát az emberi lét kezdeti szakaszától a serdülő korú fiatalokig minderikit bevontunk a számukra érdekesnek tartott témákba. Nagyon örülünk annka, hogy az érdeklődés a várakozásunkat is meghaladta.

— Milyen gondot okozott a szervezés? — érdeklődtük meg Csépány Lászlónétól, aki a megyei egészségnevelési csoport munkatársa.

— Készséggel segített minket dr. Balla Gyula városi főorvos, aki az előadóknak küldte el a meghívó, felkérő leveleket. A címzettek mindegyike örömmel fogadta el kérésünket.

— Még dr. Czeizel Endre

— Megmutathatnám, milyen levelet kaptunk tőle. Biztosak vagyunk abban, hogy az előadására nagyon sokan lesznek kíváncsiak április 28-án. Lehet, hogy a művelődési központ színház- terme is kicsinek bizonyul. Április 23-án, a nyitó napon is annyi volt az érdeklődő, hogy hinni sem akartuk. Általában is mondhatjuk, hogy sikert ért ed az egészségügyi hét.

— Az idei rendezvényt követni fogja máskor is hasonló program?

— Háromévenként szoktuk megtartani az egészségügyi nevelési előadásokat ilyen koncentrált formában, tehát a mostani rendezvényünk s egy folyamat része, ami a jövőben sem szakad meg.

Érdemes néhány témát kiemelnünk a mostani rendezvényből. A pszichológus a játékról beszélt, a szerelem és a házasság kérdéseiről fórumon foglalkoztak az ipari szakmunkásképző intézetek fiataljainak bevonásával, a családi életről pedig a Ne- mecz József Kollégiumban alakítottak ki kerekasztal-be-, szélgetést. Az emberi élet kezdeti szakaszáról, a gyermekvárás idejéről dr. Czeizel Endre szólt befejezésként.

A gyöngyösi egészségügyi hét programja tehát jól szolgálja a célt, hasznosan teljesíti megfogalmazott feladatát.

(gmfh

Köszöntjük a szocialista brigádokat, a miinkaverseny résztvevőit!

Fórum az ipari szakmunkásképzőben.

(Fotó: Tóth Gizella)