Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

Amikor a delfinek mosolyognak. Találkozás Stanislaw Lemmel Műve: eddig a világ hu­szonöt nyelvén jelentek meg, összesen 7 millió példányban, öt regénye — „Asztronauták”, „Nyomozás”, „Solaris”, „A fabrikált ember”, „Prix pi­lóta története” — filmforga­tókönyvek alapjául szolgált. Stanislaw Lem 1946-ban jelentkezett először — alig múlt akkor 25 éves — a „Marslakó” című regénnyel, melynek alapján mint rend­kívül tehetséges irodalmi fik­ciót létrehozni képes szerzőt ismerhették meg az olvasók, aki egyaránt biztos kézzel bánik a tudományos valóság és a tudományos feltevések szolgáltatta anyaggal. Hosz- szú évek múltán, a feltett kérdésre: segít-e és ha igen, mily módon, a tudományos irodalom a regényírásban, Lem sajátos humorral vála­szolt. „Mint ahogy a tehén­nek füvet kell legelnie ah­hoz, hogy tejet adhasson, ne­kem is figyelemmel kell kí­sérnem a tudományos iro­dalmat ahhoz, hogy írni tudjak. De mint ismeretes, sem ja tej, sem a túró — egy­általán semmiben sem emlé­keztetnek a fűre”. Követke­ző műveiben Lem az irodal­mi fikcióból már olyan hely- zetmodelleket alakított ki, melyek lélektani és filozó­fiai analíziseket is lehetővé tettek. Írói munkásságára jellemző, hogy a kalandjel- legű művekről áttért az er­kölcsi és filozófiai mérlege­lésekre. Egy interjúban így vall: „Egyáltalán nem gondo­lok az olvasókra írás közben, mivel azon kívül, amiről ép­pen írok, másnak már nem jut hely a fejemben. Tudato­san nem akarom boldoggá tenni az emberiséget, kiok­tatni, megfelelő irányba te­relni vagy akár figyelmeztet­ni is bármire.. Egyszerűen ar­ról írok, ami érdekel. S mi­vel általában mindig több öt­letem volt, mint azoknak a megvalósítási lehetősége, szi­gorú szelekciót kellett beve­zetnem. Természetesen, igyekszem mindig valami olyasmit csinálni, amit még senki sem csinált előttem vagy olyat, amit én nem csi­náltam még eddig”. Meglehet, hogy az idézett nyilatkozat első bekezdése némileg megdöbbenti az ol­vasót, viszont a befejezésé­vel egyet kell értenünk. Lem, az úgynevezett „science-fic- tion irodalom” nyersanyagát kézben tartva, a legkülön­bözőbb, ritkán előforduló formákat alkotja belőlük: — krimiket („Nátha” című re­génye), groteszket („Csillag­naplók”), meséket („Ciberiá- da”), filozófiai elmefuttatá­sokat („Tökéletes légüres tér”), tudományos esszéket („Summa technológiáé”). A lemi alkotómunkásság­nak ' ez a sokfélesége teszi, hogy műveit nemcsak a tu­dományos-fantasztikus iro­dalom rajongói olvassák. Az író-olvasó találkozókon a megjelentek nemegyszer arra kérik, hogy olvasson fel va­lamit fiatalkori verseiből, or­vosi tanácsot adjon (a krak­kói Jagelló Egyetem Orvosi Tanszékét végezte el), mond­ja el, mi a véleménye a koz­mosz lakóival létesítendő kapcsolat lehetőségéről. „Né­hány évvel ezelőtt” — me­sélte egy alkalommal Lem — „Magyarországon keresztül utaztunk, a feleségem meg én. autóval. .Letértünk a. fő­útvonalról és eltévedtünk. Egy faluban találtuk magun­kat, ahol a helybeliek siettek segítségünkre. Mivel nem tudunk- magyarul, a homok­ba rajzolva próbáltuk meg­értetni velük a helyzetünket Azonban nem akadt senki, aki megértett volna minket. Végre nagy örömünkre, kéz­zel lábbal megmagyarázták, hogy mindjárt jön valaki, .akivel tudunk beszélni. Meg is jelent egy férfi és így szólt: Zdrasztvujtye. Zdraszt­vujtye, válaszoltam és élői­ről kezdtem mesélni a ka­landunkat. Figyelmesen hall­gatta az elbeszélésemet, majd mikor a végére értem, így szólt „zdrasztvujtye” és kezet nyújtott. Kiderült, hogy csak ezt az egy szót ismeri. Egy­szóval, azt is mondhatnám, hogy bizonyos értelemben valamiféle megértés létrejött közöttünk, mivel üdvözöltük egymást. De a köszöntésen túl már nem tudtunk lépni. Ha az idegen világűrlakók­kal mondjuk meg tudnánk egyezni, abban, hogy 2X2 az négy, nem lenne éppen rossz, de kevés lenne”. Ewa Blachij-Lesniewska Érdekességek röviden BORBAN AZ IGAZSÄG. O. Gurejev, a „Vasmacska” nevű vendéglő pincére, merőben újszerű módszert dolgozott ki félszáraz borok készítésére: a száraz borokat... felerészt vízzel hígítja. SPORTOLOK, FIGYELEM! A mucsai konfekciós gyár új atlétatrikók gyártását szervezte megi A trikókat futóknak szánják, s hátrészükön ez a hímzett felírás olvasható: „Előzésnél légy körültekintő!” AZ ÜJ LAKÓK ÉRDEKÉBEN. Egy vidéki bútorgyár, a házgyári új lakások szilárdságának fokozása végett, olyan lakószoba-garnitúrák gyártásához fogott hozzá, amelyek­hez páncélszekrény is tartozik. RÖVID JELLEMRAJZ. Ezt az embert bármilyen időben munkahelyén lehet látni — latyakban, farkasordító hideg­ben, sőt még hóesés közben is. „Az embernek az a benyo­mása. hogy ez az alak még a jégveréstől sem fél” — mondják csodálkozva az utca lakói .. .az utcaseprőről Humarszalgálat Amikor Dusán úr hazatér a húszéves érettségi találko­zóról, a felesége megkérdezi tőle: — Milyen volt? — Egy csomó régi arc és sok új fog — hangzik a vá­lasz. — Hogy tetszik neked ez a kabát? — kérdezi az üzlet­ben Magda asszony a férjét. — Vedd csak meg — taná­csolja a férj — már éppen ideje, hogy olyan legyél, amilyennek egy komoly, idős hölgynek lennie kell! ★ A házaspár vendégségből tér haza, A feleség lelkese­dik: — Nagyon jói éreztem ott magam. Még életemben nem láttam ekkora rendetlen­séget! ★ — Jóska, mit főzzek ne­ked ebédre? — Metéltet. — Ahhoz túl kevés liszt van itthon... — Akkor csináld rövi- debbre! — Doktor úr, rosszul al­szom ... . ' ---------­--- ~ * ­— És akkor is, ha beveszd a porokat? — Akkor elalszom ugyan, de azt álmodom, hogy nem tudok aludni. ★ A vezető mondja az új dol­gozónak: — Szeretem az őszintesé­get. Ami a szivünkön, az a szánkon. Most pedig mond­ja meg nekem, tulajdonkép­pen miért kellett eljönnie az előző munkahelyéről? — Azért, mert ami a szí­vemen, az a számon... ★ — Tavaly remek szabad­ságunk volt a feleségemmel — És hol voltatok? — Azt nem tudom, hogy a feleségem hol volt. Én ott­hon voltam. VILLANYI LÁSZLÓ: Idegen város A vonatról rossz oldalon szálltam le. Talpfákba botlottam. A pontos helyen nem várt senki. Acsorogtam fél órát, aztán lementem az alagútba, ahol csak a szemet világított, a falra kosz rajzolt nemi szerveket. \ A város olyan volt, mint az alagút. Végigmentem a főutcán, eleredt az eső. Zoknim elázott, ingem hátamra tapadt. Ebédre fonottkalácsot vettem. Elindultam az állomás felé. a kalácsot eldobtam, mert kiflit sütöttek belé. A vonatnál nem várt senki. Éreztem, hogy homlokom zsíros, de ujjammal nem mertem megnézni, nehogy sikamlós legyen. Nedves zoknimban lábujjaimat mozgattam, vállaimat hátranyomtam, mintha össze akartam volna érinteni őket; amíg bírtam, a hideg ing nem ragadt hátamhoz. Jártam a várost, s minden vonatot megnéztem, hátha valamelyikhez kijönnek elém. Éjszaka váróteremben, asztalra dőlve aludtam. Reggel a pontos helyen már vártam a vonatot. OLÁH JÁNOS: szavak a szavak bányamélybe szállnak nincsen mód követni őket az üzenet iefoszlik róluk a világ elveszett míg föl nem ismered milyen aztán meg már magad is elveszetté válva holdudvarán bolyongsz a döngölt világos földön kerítéstől kerítésig ott a disznóól horzsolódott palánkja mentén megállsz nem támaszkodsz a falnak salétromízt bocsát le hozzád a tégla az istálló száraz lőszar szagát küldi kehegve mert nem tudtál együtt érezni soha és senkivel miért hogy ma is egész másnak talállak mint minek kellett volna lenned Nem szabad tüsszenteni.. Különböző forrásokat vizsgálva, sók jogi furcsaságra bukkanhatunk. Megtudjuk például, hogy Minnesota állam­ban még máig is hatályban van egy olyan törvény, amely szerint tilos ugyanazon a kötélen egymás mellett női és férfi fehérneműt szárítani. Egy Kentucky állambeli tör­vény szerint pedig .. annak a nőnek, akin csak fürdő­ruha van, valamilyen kemény szerszámot kell magával vinnie esetleges ^védekezés céljából”. Essex Fallsban vi­szont (New York' állam) este 22 és reggel hat óra között a kutyáknak nem szabad ugatniuk és a kakasoknak kuko­rékolniuk ... Az ilyen kuriózum jellegű paragrafusok, amelyek az Egyesült Államok törvénykönyveiben máig is szerepelnek, az egész világ törvényhozásában felbukkannak időnként, a legkülönbözőbb korszakokban. ★ Az ókori Görögországban a legkirívóbb intézkedések közé a gyermekgyilkosság legalizálása tartozott. Polibius szerint Görögországban az i. e. II. században a típuscsalád az egy- vagy legfeljebb kétgyerekes család volt. Több gye­rek felnevelésére egyszerűen a nehéz anyagi körülmények között nem volt lehetőség. Ezért törekedtek, ha nem is a születések, de, a népesedés szabályozására. A gyermekgyil­kosság tényét azokban az időkben sem a jog, sem a val­lás, sem a filozófia, sem az erkölcsi felfogás nem bélye­gezte meg. Csak Théba volt kivétel. Ugyancsak jogtalan­nak tartotta a csecsemőgyilkosságot V. Macedóniai Fűlöp király is. Általánosabb tiltakozás a gyermekgyilkosságok ellen azonban csak a császárság idejében kezdődött meg, Rómában. ★ A furcsa jogszabályok szerzői közé tartozik Alexander Severus császár Is, aki az egész országban kihirdette: „Senki, aki magát tolvajnak tudja, nem üdvözölhet engem, mert leleplezése esetén halált szenved”. ★ A VII. században Angliában közzétett kódexből meg­tudhatjuk, hogy attól az idegen embertől, akivel az erdő­ben találkoztak, vagy aki a falu bejáratához közeledett, elvárták és megkövetelték, hogy fújjon bele kürtjébe és ilyen módon jelezze érkezését már messziről, mert ellen­kező esetben mint tolvajt megölhették. ★ I. Ranalona madagaszkári királynő halálbüntetés terhe alatt tiltotta meg alattvalóinak, hogy neki álmában meg­jelenjenek. Azok, akik ezt mégis „megtették”, életükkel fizettek érte. A királynő ettől eltekintve érdemeivel írta be nevét Madagaszkár történelmébe: eredményesen szem­beszállt az idegenek, különösen a franc1 ák és az angolok befolyásával és az ősök hagyományaihoz híven a keresz­tény missziókkal. ANNA marta­Ezt a mondatot akkor ejtettem ki, amikor az utcám egy szőke lány mellé ér­tem aki idegen nyelvű szövegekkel keresztül-kasul tele­pingáit importblúzt viselt. — Micsoda? — ér­tetlenkedett a lány. — Z kiss you — ismételtem. — An­golul azt jelenti, hogy: csókolom ma­gát”... — Szemtelen frá­ter — állapította meg a lány. — De hogy gon­dolhat ilyesmit.., én csupán elolvastam azt, ami magán áll. Itt van ni... Ez pe­dig: „Tetszik a sze­me és az arcocská­ja... maga a vilá­gon a legelbűvölőbb teremtés...” — Komolyan? — csodálkozott a blúz tulajdonosnője. — Hát én nem is tud­tam! összeismerked­tünk. Az import­blúz alapján kelet­kezett szerelmi re­gény viharos gyorsa­sággal bontakozott ki — de rövid idein tartott. Kapcsola­tunk soron követke­ző tisztázása után kénytelen voltam kijelenteni: — Meggyőződtem róla hogy a blúzon olvasható szöveg nem felel meg a va­lóságnak. Egyáltalán nem vagy olyan szép. mint ez rajta áll. Ami pedig az eszedet illeti. , — Te vagy a bo­lond! -r mondta a lány és örökre fa­képnél hagyott. Tehát, ki-ki meg­maradt a maga ál­láspontja mellett. De megtörtént az, ami a legfontosabb: ta­pasztalatra tettem szert. Ezt meg kel­lett szilárdítani. S egyszer odaültem egy lány mellé, aki szin­tén ilyesféle szöveg­be volt csomagolva. — A maga bájos szájacskája érett meggyre emlékeztet — fuvoláztam. — A szeme pedig olyan világoskék, akár a júliusi ég ... A lány figyelmesen végighallgatta a mű­fordításomat, azután pedig megkérdezte: — De hol áll ez, amit a meggyről mondott? — Hát itt... — mutattam rá kissé bizonytalanul. És akkor az a nő­személy egy igen hosszú angol monda­tot kam/arított. — Mi-mi — hüle- deztem. A lány pedig kije­lentette: — Tanulj meg an­golul, tudatlan frá- tef — és faképnél hamiott. Ki nem állhatom a művelt lányokat! Fordította: Gellért György Benn vagy bent? Az önkéntes, .vagy éppen önkényes nyelvkiigazítás ér­dekes példájára figyelhettünk fel az egri Bajcsy-Zsálinsaky utcában. Az egyik ház bejá­ratánál ez a közlés olvasha­tó: Virágüzlet benn az ud­varban. Valaki áthúzta a benn határozószó végén levő n betűt, helyette a t írásje­gyet írta. Szerinte tehát nem megfelelő a benn nyelvi for­ma, ő csak a bent alakot is­meri el helyesnek. Vajon má késztette erre? A nyelvérzéke talán, vagy a nyelvművelő túlbuzgalom szülte egyéni okoskodás? Vagy úgy érezte, hogy a két nyelvi forma használati értéke nem ugyanaz? Bármilyen ok és szempont vezette a hibá- zás jelzésében, nincs igaza. A belső helyviszonyt kife­jező, a bennlétet tükröztető benn és bent határozószók olyan alakvá ! tokátok, ame­lyeket vagylagos alakoknak kell tekintenünk. így haszná­lati értékük teljesen azonos: jelentésbeli különbség nincs közöttük. Tehát mondhatjuk és írhatjuk bármelyik válto­zatot: Benn a házban, bent a házban, benn él a város­ban, bent dolgozik az üzem­ben stb. A nyelvhasználat különböző szintjein bárme­lyikkel élhetünk. íróink, köl­tőink is így teszik. Vagylagos nyelvi alakula-' toknak tekinthetjük ezeket az összetételeket is: bennla­kás vagy bentlakás, bennla­kó vagy bentlakó. Bármilyen beszédhelyzetben felcserél­hetek ezek a nyelvi formák: benn marad vagy bent ma­rad. benn tart vagy bent tart, benn levő vagy bent le­vő stb. Nincs vagylagosság ezekben az esetekben: benn­szülött, bennfentes, benn­szakad, bennpusztul. bennég, benntörik stb. Hogy a vagylagos alakok közül melyiket választjuk, azt sokszor az egyéni nyelvi ízlés dönti el. Vannak, akik az alakváltozatokat stiliszti­kai értékük szerint is minő­sítik. Szerintük pl. az We­ben n inkább irodalmi nyelvi alak. az idebent pedig köz- nyelvibb illetőleg hivatalos színezetű. Nyelvhasználatunkban ha­son! óan viselkedtek ezek a határozószók is: fenn vagy fent, lenn vagy lent, kinn vagy kint. Ez utóbbi alak. párnak van egv harmadik változata 'is. a künn. Sokan tájnyelvi ízt éreznek rajta, mások meg ..irodalmiasnak’’ ítélik. Valószínűleg Kosztolá­nyinak erre a mondatára is gondoltak minősítésükkel: „Olykor egv-egy zajt hallasz künn az utcán”. Dr. Bakos József

Next

/
Oldalképek
Tartalom