Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

Megyei építőanyag-iparunknak súlya van a szakmában AZ ÉPÍTŐ SZAKMÁBAN megyénkben foglalkoztatott mintegy 17 ezer dolgozó je­lentős hányada az anyag­iparban tölti műszakjait, s mindennapi munkájával szá­mottevően hozzájárul a nép­gazdaság fontos feladatainak megoldásához. Nemcsak „szűkebb hazánkban”, ha­nem országosan is súlya van e tevékenységnek, ennélfog­va méltán kerül újra meg újra az érdeklődés előterébe. Néhány hete — mint la­punkban korábban már hí­rül adtuk — a megyei párt- bizottság kibővített ülésén is érthető figyelemmel fordul­tak a terület felé, gonddal elemezvén helyzetét, kilátá­sait, meghatározván a to­vábbi tennivalókat. Mérlegre téve építőanyag- iparunkat, különösebb vizs­gálódás nélkül is megálla­pítható, hogy az utóbbi évek. ben lényeges változások tör­téntek megyénkben. Szembe­tűnő a fejlődés, hiszen új üzemek épültek Selypen, ' Hatvanban, Egerben, Mátra- derecskén, Bélapátfalván pe­dig állami nagyberuházással a szakma egyik legnagyobb cementgyára születik. A ha­gyományosabb termelés mel­lett sikerült már kavicsbá­nyászattal, csőgyártással, vázkerámia-készítéssel is színesíteni, változatosabbá tenni a munkát. Korszerű technológiák egész sora vál1 totta fel a régebbieket, ame­lyeket az idő túlhaladott. Napjaink követelményei­nek megfelelőbb tégla- és cserépgyárak kerültek me­gyénk ipari térképére, meg­történt az exportjával világ­hírűvé vált Parádi Üveggyár rekomtsrukciója s a Mátra vi­déki kőbányászat fejlesztése alkalmával hét üzem gépe­sítésére került sor. Nőtt a termelés, szélese­dett, a piaci igényeknek megfelelőbbé vált a gyárt­mányválasztók, javultak a munka- és életkörülmények. Egyszóval: általában elége­dettek lehetünk eredménye­inkkel. S biztató, hogy ez a fejlő­dés tovább tart. Bélapátfal­ván —, hogy csupán a leg­ismertebbre utaljunk — még az idei év közepén megkez­dődhetnek a nagyobb üzem­próbák az új gyárban, s 198'2-re olyan ipari létesít­ménnyel számolhatunk, amely évi 1,25 millió tonna cementet ad a szakmának. Eközben persze — ■ nem hagyhatjuk szó nélkül — gondjaink is vannak. Több más mellett például' kelle­metlen, hogy ha Bélapátfal­ván szerencsére sikerül is majd megszüntetni a szak­mára jellemző levegőszeny. nyezést, a Selypi Cementgyár porártalmának csupán több száz millió forintos beruhá­zással lehetne elejét venni. Ami bizony aránytalanul ma. gas a jelenlegi állóeszközök értékéhez képest, ennélfogva pedig ugyancsak meggondo-^ landó. Annál is inkább mert az itt előállított fehér cement exportjának gazdaságossága egyre csökken, a beföldi ter­melés pedig az új nagyüze­mek mellett úgyszólván je­lentéktelen. Ezért célszerűbb­nek látszik itt a cementgyár­tás fokozatos visszafejleszté­se és a sokkal kifizetődőbb azbesztcement-nyomócsőgyár bővítése. A KÖRNYEZET ROMBO­LÁSA MIATT panaszkodnak — s hadd , tegyük hozzá mindjárt: jogosan — a sás­tói kőbánya működése miatt is. Mégis, noha évek óta sür­getik a megoldást, ma is za- jong, porol a kis üzem, za­varván a nagy hírű üdülőkör­zetben pihenő emberek nyu­galmát, gyógyulását, nem utolsósorban pedig csúfítván a szép természeti tájat. Vi­tathatatlan, hogy már igazán megérett az idő a fejtés, a zúzás megszüntetésére, — s újabb kutatásokkal, feltárá­sokkal pótolván — mielőbb abba kell hagyni ezen a he­lyen a termelést. A gazdaságtalannak mu­tatkozott gyöngyösi téglagyár felszámolása után máris el­kerülhetetlennek látszik, hogy a hatvani üzem szintén hasonló sorsra kerüljön. S ezzel számolni kell akkor is, ha átmenetileg esetleg ellá­tási nehézségek mutatkoznak, majd ebben a térségben, az egri és mátraderecskei kor­szerű, nagy gyárak mellett szükséges lesz a megyén tú­Koncentráljcik a cukorrépa-termesztést Befejezés előtt áll a cu­korrépa vetése, a tervezett termőterület mintegy 95 szá­zalékán végigmentek a vétő­gépek. Valamivel 110 hektár fölött alakul majd az idén a cu­korrépa termőterülete, így 10 ‘ezer hektárral kevesebb a tavalyinál. A terület csök­kentését az indokolta, hogy a rendelkezésre álló cukorré­pafajták genetikai képessé­gét a termelők nem használ­ták ki teljes egészében. s amennyiben javítanak az ag­rotechnikán és betartják a műtrágyázás helyes aránya­it, úgy visszafogott termőte­rületről is biztosítani lehet a cukorgyártás alapanyagát. A rendelkezésre álló répafaj­ták akár 500—600 mázsás hektáronkénti termés eléré­sét is lehetővé teszik 16— 77 százalékos cukortartalom mellett. Ezt a „teljesítményt” természetesen csak a legjobb üzemek tudják elérni, a roszabb talajokkal és hiányo­sabb termelési feltételekkel rendelkező gazdaságok sze­rényebb átlagokkal is meg­elégszenek majd. Viszont a hektáronkénti 200—250 má­zsás termést „felmutató” gaz­daságok lassan-lassan kiszo­rulnak a termelésből, ilyen alacsony átlagokkal nem ér­demes foglalkozni a cukor- ■ répával. Ennek a felismerésnek a jegyében került sor a szerke­zetváltásra. Egyes termelő­üzemek összesen 15 ezer hek­táron hagytak fel ezzel a növénnyel, kedvezőbb felté­telekkel rendelkező, illetve a cukorgyárakhoz közeli gaz­daságok viszont ötezer hek­táron területbővítést hajtot­tak végre. Mindent egybevet­ve 122 gazdaságban leálltak a cukorrépával, 192-ben csökkentették a területet, 132 üzemben viszont növelték. Az üzemek átlagos cukorré­patermő területe 192 hektár, ami lényegesen nagyobb a tavalyinál. li, őrbottyáni téglagyár se­gítsége is. Beszédes eredményeink el­lenére is nem kevés még a feladatunk az építőanyag­iparban. Most, hogy számos fejlesztésen már tú] vagyunk, új, modern üzemek álltak „csatasorba”, s maholnap birtokba vehetik dolgozói Bélapátfalva korszerű nagy­üzemét is, elsősorban a meg­levő adottságok, lehetőségek ésszerűbb, jobb kihasználá­sára kell törekedni. Ugyanis jócskán akad még tennivaló a belföldi ellátás javításában, s a gazdaságos export bőví­tésében. Az Észak-magyaror­szági Tégla- és Cserépipari Vállalat egri 1-es ' illetve, mátraderecskei gyárában, vagy akár még a Parádi Üveggyárban is a minőség további javítása, a piachoz történő jobb alkalmazkodás legyen a következő hónapok és évek célja, Selypen az eddigihez hasonló egészséges törekvések segítsenek a jövő teljesebb megtalálásában. Ugyanekkor folytatni kell a megyei kő- és kavicsbányá­szat korszerűsítését, mert mint ismeretes, az építőipar követelményed szüntelenül fokozódnak. MEGYÉNK KEDVEZŐ GAZDASÁGFÖLDRAJZI HELYZETÉRŐL, természeti adottságairól, az építőanyag­ipar lehetőségeiről, a szak­mát .ismerő, szerető s ilyen­féle hagyományait gondosan ápoló dolgcftóiról évtizedek óta ismert. Nos, a további­akban azon kell munkálkod­nia kinek-kinek a maga te­rületén, hogy ezt a jó hírt munkával lehessen öregbíte­ni. 1 Gyóni Gyula Egerszólátról Vietnamba Mezőgazdasági delegáció utazott a Vietnami Szocialista Köztársaságba, hogy a hazai tapasztalatok alapján segít­séget nyújtson a lúdtenyész- tés meghonosításában. A de­legáció vezetője Dér József, az egerszóláti Ho Si Minh Termelőszövetkezet elnöke, az ország legnagyobb libate- nyésatő közös gazdaságának megalapítója. A küldöttség­gel utazott dr. Bögre János docens, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem oktatója, valamint dr. Szalag Gyula, a Hajdú-Bihar megyei Állat­egészségügyi Intézet szakál­latorvosa. A mezőgazdasági delegáció a helyi adottságok és lehe­tőségek tanulmányozása után javaslatot tesz az élelmezé­si programban fontos szere­pet játszó lúd tenyésztés fej­lesztésének módjaira. Tavasz a szőlőben Egymillió oltvány Megélénküli a markazi halár Barta Ferenc és Országh Istvánná áz előhajtatott oltványok kezelését végzi A Mátra déli lábánál va­lamivel korábban kezdődik a tavasz. A nap jobban meg, fekszik a lejtővé szelídült hegyoldalakon, ahol igazi hazája van nemcsak a sző­lőnek, de a szőlő- és bor­kultúrához nélkülözhetetlen szőlőoltványoknak ás. A markazi Mátra Völgye Termelőszövetkezet több mint ezer hektáron gazdál­kodik ezen a tájon, s nö­vénytermesztésében igen fontos szerepet játszik a sző­lő. A közös gazdaság, mint az egyik leghíresebb oltványt előállító tsz, jelentősen ki­veszi részét nem csupán az úgynevezett bikavérprog­ramból, hanem a történelmi borvidéken folyó rekonst­rukciós munkákból is. Az elmúlt' esztendőben félmil­lió oltvány került ki a mar­kazi határból, hogy utánpót­lást adjon az új telepítések­hez. Az idén kilenchektár- nyi területen egymillió sző- iőoltványt iskoláznak a ter­melőszövetkezet dolgozói. Valószínű nagy kelendőség­nek örvend majd az új osztrák kékszőlőfajta, a ZWeigeltrebe. Ebből a, vörös bort adó szőlőfajtából hat­százezer oltványt iskoláznak ki a hónap végére a szabad­földre. A termelőszövetkezet maga is jelentős felhasználója az oltványoknak, hiszen a két és fél száz hektár szőlős te­rülettel rendelkező gazda­ságban az idén is 32 hektár új telepítés várja a valóban meleg tavaszi napot a dom­bok hátán. A szőlőoltvá­nyoknak csaknem 15 száza­lékát majd minden eszten­dőben saját telepítésre hasz­nálja fel a markazi tsz. A telepítés nem tartozik az ol­csó „mulatságok” közé. Az elöregedett tőkéket, a már kevés hozamot adó fajtákat és táblákat azonban rend­szeresen és tervszerűen cse­rélni kell. Ebben az eszten­dőben több újítást vezettek be a szőlészeti ágazatban is. Az új táblák kialakításánál harminc fizikai munkást helyettesít például a DT—75- ös traktorra szerelt hidrauli­kus gép, amely a támberén- dezések földbe helyezését végzi el. Az ötletes szerkezet háromfőnvi kisegítő sze-^ mélyzettel naponta 1200 ^ámberendezést helyez ei a kialakítandó táblákon. A kordonokat szintén gépi erővel feszítik ki a támszer- kezetek között. A traktorváz. ra szerelt csörlő segítségé­vel egyszerre négy sorban történik a huzalok felszere­lése. Nagy előnye a beren­dezésnek, hogy nem csupán az ötletet adták a termelő- szövetkezet szakemberei, de a kivitelezést is a helyi mű­it * szaki garda valósította meg. A markazi termelőszövetke. zet már az elmúlt esztendő­ben is egyik kezdeménye­zője és megvalósítója volt a konténeres szüretnek, az idén pedig tovább folytatják a praktikus gépesítést. Taggyűlések. küldöttgyűlések 1979 tavaszán Vége felé közeledik a KISZ-élet évről évre vissza­térő tavaszi eseménysoroza­ta: május elsejéig ország­szerte 29 ezer alapszervezeti közösségnek és csaknem 850 ezer ifjúkommunistának egész évi mozgalmi munkája kerül nagyító alá. A KISZ- alapszervezetek értékelő és vezetőségválasztó, valamint tervező taggyűléseinek, illet­ve munkahelyi, tanintézeti» küldöttgyűléseinek eddigi ta­pasztalatairól Deák Gábor, a KISZ KB titkára njd latkozott az MTI munkatársának. — A mozgalmi munka ta­vaszi eseménysorozata ki­emelkedő jelentőségű — mondotta bevezetőben Deák Gábor. — A most zajló ér­tékelésekre épülhet a követ­kező időszak munkájának megtervezése,- a vezető szer­vek megválasztásával pedig a további eredményes mun­ka személyi.feltételeit bizto­sítják a kollektívák. Hozzá­tenném. ez év májusára a I központi bizottság — a szer­vezeti szabályzat alapján — összehívta a KISZ országos értekezletét. A mintegy 600 ifjúsági vezető tanácskozásá­nak éppen az lesz a feladata, hogy az elmúlt három év ta­pasztalataira alapozva meg­vonja a kongresszusi hatá­rozatok B végrehajtásának mérlegét, felmérje és meg­rajzolja a még hátralevő tennivalókat. Bizonyosak le­hetünk abbail, hogy a tavaszi taggyűléseken és küdöttgyű- léseken megfogalmazódó vé­lemények. az ifik önértéke­lése ió alapot nyújt az or­szágos szintű elemző mun- káhoe. — A taggyűléseken el­hangzó vélemények a fiata­lokat leginkább foglalkoztató társadalma gondokat, a pá­lyakezdés, az otthonteremtés nehézségeit is tükrözik. Ezzel egyidejűleg a szabad idő kulturáltabb eltöltésére is átfogó programot és még jobb feltételeket igényelnek a fia­talok. — A taggyűléseken, a kül­döttgyűléseken megválaszt­ják a vezető szerveket, s en­nek nem elsősorban a KISZ- vezetők kicserélése, hanem a vezetői munka minősítése a célja. A KISZ-tagság igen­lő, vagy nemleges szavazata egyúttal értékítélet is egy- egy KISZ-vezető éves mun­kájáról. magatartásáról, ve­zetői képességeiről. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizo­nyítják. hogjr a jól dolgo­zó KISZ-vezetŐk évről évre bizalmat kapnak a tagságtól. Hosszabb ideig maradnak funkcióban, mint korábban. — Az 1979/80-as központi akcióprogramok széles ská­lán kínálnak cselekvési le­hetőséget az alapszervezetek­nek. Arra ösztönzik a kollek­tívákat, az ifjúsági szövetség tagjait, hogy öntevékenyen, kezdaményezően olyan helyi akcióprogramokat alakítsa­nak ki, amelyekben megfe­lelően ötvöződnek a helyi feladatok országos céljaink­kal, akcióinkkal — mondot­ta befejezésül Deák Gábor. A Mathiász János női szőlészeti brigád tagjai mintegy 119 hektáron végzik el a szálvessző kötözését < Kovács Izidor DT 75-ös erőgépével a szőlősorok között a kultiválást végzi (Fotó: Szabó Sándor) Előre a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! i

Next

/
Oldalképek
Tartalom