Népújság, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-19 / 90. szám

SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: rí Tárgyalási készség KÁR LENNE ELÉBEVÁGNI az eseményeknek, maradjunk hát a tényéknél. Biztató jel, hogy oly sok huzavona után szerdán Hanoiban megkezdődtek a vietnami—kínai tárgyalások. Moszkva és Peking kapcsolatában is uj fejlemény, hogy Andrej Gromiko külügyminiszter a szovjet fővárosban jegyzéket adott át a kínai nagykövetnek, válaszul a Kinai Népköz- társaság április 3-i jegyzékére. A Szovjetunió és Kína esetleges tárgyalásainak célja és témája felől érdek­lődik a moszkvai jegyzék. Mindkét hir reménykeltő. Egyszersmind hiven tükrözi, hogy napjaink világpolitikai eseményeiben nincs olyan téma, amelyet ne lehetne — úgy is fo­galmazhatjuk: ne kellene — békés tárgyalások útján megoldani. Kifejezésre jut a hírekben az is, hogy a szocialista diplomácia egyik alapvető jellemzője, meg­határozó tényezője a tárgyalási készség. Kétségtelen, hogy akár az egyik, akár a másik téma tekintetében nem számíthatunk látványos elő­rehaladásra, máról holnapra bekövetkező kedvező fordulatokra. Hanoi és Peking kapcsolatai — nem a vietnami fél hibájából — véres konfliktussá fajultak. A febru­ár 17-én indított nagyszabású katonai támadás súlyos károkat okozott Vietnamnak, s a közös határövezet­ben máig sem csillapodott a feszültség. Érthető, logi­kus álláspontra helyezkedik a vietnami kormányzat,- amikor a békés egymás mellett élés elvei alapján helyreállítandó kapcsolatok feltételéül a függetlenség, a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartását követeli. AMI MOSZKVA ES PEKING viszonyát illeti, hatásában és kisugárzásában sokkal szélesebb körű, mint általában két szomszédos ország kapcsolatáé. A kétoldalú barátsági, szövetségi és kölcsönös segít­ségnyújtási egyezmény „szétszakításáért” minden fe­lelősség a kínai vezetőket terheli. A szovjet álláspont évek óta változatlan: Moszkva kész a tárgyalásokra, amelyek közismerten nem a szovjet vezetés hibájából váratnak magukra. A tárgyalási készség önmagában természetesen nem vezethet eredményre. A kínai vezetők — Moszkvával éppúgy, mint Hanoival szem­ben — ellenséges magatartást tanúsítanak. Ennek ellenére némi reményre jogosítanak föl a szerdai hírek: a tárgyalásokról és a nézetek cseréjének kilá­tásba helyezéséről olvasva a béke és a nemzetközi- biztonság távlatai mindig közelebbinek tűnnek. Kegyetlen terror tombol Esteliben SAN JOSE, MANAGUA, WASHINGTON Kegyetlen terror tombol vasárnap óta a nemzeti gár­da által visszafoglalt nicara- guai városban, Esteliben. A nicaraguai vöröskereszt ada­tai szerint a város ostromá­nak mintegy ezer áldozata van, és ezt a számot tovább növelik a jelenleg folyó tö­meges kivégzések. A Costa Rica-i La Brensa lap szerint a nemzeti gárda a tisztogató akciók során a San Juan de Diós kórházban negyven fiatalt mészárolt le. A szemtanúk beszámoltak arról, hogy az utcákon szu- I ronyokkal összeszurkált pol- I gári lakosok holttestei he­vernek, és a somozista ka­tonák a házkutatások során legyilkol fák a sandinisták ár­tatlan hozzátartozóit is. köz­tük gyermekeket és asszo­nyokat. Nicaragua más városaiban Is hasonló kegyetlenséggel járnak el a katonák. Anastazio Somoza nicara­guai diktátor az Egyesült Madridi megállapodás Megszületett a megállapo­dás a Spanyol Szocialista Munkáspárt és a Spanyol Kommunista Párt küldött­ségei között az április 3-án megválasztott községi és vá­rosi tanácsokban való együttműködésről. A válasz­tások másnapján a két párt végrehajtó bizottsága elvi­leg megállapodott abban, hogy a tanácsok alakuló ülésein kölcsönösen támogat­ják egymás jelöltjeit, hogy így minél több helyen vá­lasszanak baloldali polgár- mestert. 1979. április 19„ csütörtök Államokból való visszatéré­sekor kijelentette, hogy „jo­gunkban áll mindenkit meg­ölni, aki szemben áll a ha­tóságokkal”. Egy másik fiatal tiszt, aki épp ebben az időben kezdi meg csapatszolgálatát, s ké­sőbb maga is a vezérkari akadémia hallgatója lesz — s aki ugyancsak legénységén keresztül ismerkedik a nép, az ország nyomorúságával, s ennek hatására kezd ol­vasni falukutató irodalmat, nyugati szociológusokat és népi írókat, marxista köz- gazdaságtant és polgári filo­zófusokat — így ír az 1937- ben kelt levelében: „Körülbelül úgy áll a hely­zet, hogy forradalom nélkül alig lehet már segíteni a dolgokon. Viszont egy for­radalom biztos hogy piszok­ba fullad, ahogy most né­zem azokat, akik szívesen csinálnának egy forradalmat. Olvastál a Szálasi-féle tár­saságról? Az a barom ve­zérkari őrnagy volt? Persze, ha a vizsgákon ilyen alako­kat engednek átcsúszni, ak­kor ne csodálkozzunk, ha őrnagy korukban fejükbe száll a vér, és érvényesülni akarnak. Szomorú az, hogy egy vezérkari őrnagy ilyen bornirt dolgokat írhasson le. Gömbös azzal, hogy minden­hová katonákat tett be, ren­geteget ártott Még csak ilyen Szálasi-féle emberkék kellenek — hisz ez szintén nem gondolt volna politikai tevékenységre a Gömbös-éra nélkül —, hogy jogos gya­nakvással fogadjanak min­denkit, aki a katonaságtól jön". A levelet az a Pállfy György írta, aki két évvel később otthagyja a hadsere­get és maga is politizálni kezd: s aki 1944-ben már a kommunista fegyveres akció- csoportokat irányítja. S' aki 1949-ben a magvar néphad­sereg altábornagyaként lesz koncepciós per áldozata. A „hogyan történhetett?” Magyarország élelmiszert, víztisztítókat szállít a katasztrófa sújtotta Crna Gorába Joszip Broz Tito jugoszláv elnök megtekintette a földrengés sújtotta településeket (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) BELGRAD A katasztrófa sújtotta Crna Gora-i tengermelléken szün­telenül esik az eső és a föld­kéreg sem nyugodott meg. Az elmúlt 24 órában szinte sza­kadatlanul mozgott a talaj. A műszerek vasárnap reggel óta összesen 35Q ren­gést jeleztek. Közülük ked­den majd szerdán reggel is néhánynak az erőssége a Richter-skála szerint elérte a négy fokot, s így újabb ká­rokat okozott. Az éjjel-nappal dolgozó romeltakarító, valamint a helyreállító brigádoknak szerda reggelre Bar kivételé­vel sikerült helyreállítani a villanyhálózatot és az áram­szolgáltatást biztosítani. Az ország egész lakosságá­nak szolidaritási akcióiról újabb és újabb jelentések számolnak be. Több száz üzem kollektívája egy napi bérét ajánlotta fel gyorsse­gélyként a földrengés áldo­zatainak. Külföldről is érkezik a se­gítség. A jugoszláv rádióállo­mások beszámoltak arról, hogy Magyarország 1 millió forint értékben küld élelmi­szert, sátrakat, takarót, víz­tisztító berendezéseket Crna Gorába. A természeti csapás érte vá­rosokban és falvakban egyre több tábori konyha műkö­dik. így két-három nap után a lakosság újból meleg étel­hez jut. A rögtönzött eláru­sító helyeken tejet, konzervet, kenyeret, ásványvizet árul­nak. A legszükségesebb élel­miszer elegendő mennyiség­ben rendelkezésre álL Április 27-re összehívták a szövetségi parlament rendkí­vüli ülését, amely a kataszt­rófa következményeinek fel­számolására foganatosítandó intézkedésekről tárgyal és dönt majd. Momcsillo Csemovics, a föld­rengés sújtotta Crna Gora-i Köztársaság kormányának elnöke nyilatkozatban kije­lentette. hogy a károk elhá­rítására több szakaszos tervet dolgoznak ki. Az első sza­kaszban a lakosság ideigle- les elhelyezésére szolgáló létesítményeket építik fel. Ez várhatóan az év végéig is eltart. A kárbecslő bizottsá­gok a jövő hét elején kezdik meg működésüket. A legutóbbi éjszakát még mintegy 15 000 ember töltötte a szabad ég alatt. A jugo­szláv rádióadásokban ezért újabb felhívások hangzottak el, hogy a köztársaságok és tartományok lehetőség szerint sürgősen indítsanak útnak további sátorszállítmányokat. Szaad Haddad, a Dél- Libanonban tevékenykedő jobboldali keresztény mili- cisták parancsnoka szerdán az észak-izraeli Metullah- városban kinyilvánította az ellenőrzése alatt álló terü­let „függetlenségét”. A jobboldali milíciák és az izraeli hadsereg provo­kációja ellenére a libanoni hadsereg nehézfegyverekkel felszerelt mintegy 500 főnyi egysége szerdán elfoglalta kijelölt állását Dél-Libanon- ban. A kedden útnak indí­tott csapategységnek az a feladata, hogy helyreállítsa a libanoni kormány fenn­hatóságát a jobboldali fegy­A belgrádi szeizmológiai intézet közlése szerint a va­sárnapi földrengéskor felsza­badult energia két és félszer nagyobb volt, mint az 1963. júliusi skopjei földrengés al­kalmával. A mostani föld­mozgások epicentruma 40 km hosszú és 100 km széles volt. Ez fokozta romboló hatását. veresek és az izraeli kato­naság által zaklatott dél­libanoni határtérségben. A dél felé tartó libanoni katonákra szerda hajnalban a határtérség középső terü­letein tüzet nyitottak. A tá­madást a jobboldali milíci­ák és a határ túloldalán ál­lomásozó izraeli nehéztüzér­ség hajtotta végre. A libanoni csapategység végül elfoglalta kijelölt ál­lását az ENSZ-erők által ellenőrzött területen, Tibnin Maraka, Harisz és Khehabi- ja térségében. A tudósítók beszámoltak arról, hogy a helyi lakosság örömmel fo­gadta a libanoni katonákat. Libanoni katonák a zaklatott határtérségben Száraz György: a„ nemzetvezető” kérdésre választ keresőnek elég messze kell visszanyúl­nia a magyar történelembe. Talán egészen Mohács utá­nig, amikor az ország afféle „vadnyugatja” lesz Európá­nak: örök csatatér, hadak országútja. Csonkult állami­ság, lemaradás a fejlődés­ben, megmerevedő nyelv, keserves próbálkozások a függetlenség visszaszerzésé­re; végül: már-már a teme­tő csöndje. S hogy „párdu- cos Árpád” elfajult vérei” újra megkapaszkodhassanak a történelemben, ehhez nem volt elég a nyelv megújítá­sa, sem a honi kezek szabta hazafias gácsi posztóruha; kellett a hun—magyar kon­tinuitás, kellettek a délibá­bos képek a „dicső előidők- ből”; de nem kellettek Dó­zsa bocskorosai, és főként nem kellett a „halszagú” északi rokonság. De a délibábos történelem csak addig volt hasznos, míg be nem töltötte „nemzetéb­resztő” hivatását. Tovább élt mégis, immár vak felsőbb- ségtudatként, megalomániás hatalmi képzetekben. S hiá­ba akadtak mindenkor a ha­misítással szembeszegülő ma. gánosok vagv csoportok, ez az „eszmeiség” — nem kis mértékben a népiskolák se­gítségével, ahol még Petőfi­ből is többnyire ezt tanítot­ták: „Hajh. nagy volt haj­dan a magyar. Nagy volt ha­talma. birtoka! Magyar ten­ger vizében hunyt el Észak, Kelet és Dél hulló csillaga!” — az alsóbb rétegekbe isle­szivárgott, s hamis „össz- nemzeti” tudatot alakított. Keserves árat fizettünk ké­sőbb a tanulságért: a míto­szokon, legendákon hizlalt önzés és elfogultság, gene­rációk hamis tudatának fenntartása és erősítése a történetiség állapotában levő nemzetet belül roncsolja, ki­felé elszigeteli, végül tragé­diába viszi. Trianon pedig meghozta az ítéletet: igaz­ságtalanságra igazságtalan­sággal. A „30 milliós magyar birodalom” légvára szerte­foszlott, s csaknem vele pusztult az egész magyar ál­lamiság. De még ezt sem követte kijózanodás. A bethleni konszolidáció igen nagy mértékben geron- tokrácia, öregek uralma is volt. A félig vagy egészen elaggott politikusok fenntar­tottak egy létében, szellemi­ségében. metodikájában anakronisztikus rendszert, s úgy csináltak kül- és belpo­litikát, mintha még mindig egy birodalom nevében cse­lekednének. Alattuk, mögöt­tük pedig forrt az akkori kor „elveszett nemzedéke: apáinké, akiket gyerekként ért a háború, de 1914-ben bevonult apáik nyomán még elérték annak utolsó ütkö­zeteit, s akik pelyhedző ba­jusszal lettek vöröskatonák vagy éppen Horthy darutol­lasai. Ez a nemzedék átélt két forradalmat, fehérter­rort. idegen megszállásokat, intemálótáborokat járt, szök. dösőtt régi és új határokon át, lakott elcsatolt tájak me­nekültjeként vagonokban, s a lehetőségeiben is szinte életképtelenné vált ország — s annak idegen fegyver és belső erőszak szülte anakro­nisztikus rendje — se mun­kát, se kenyeret nem adott neki. E nemzedék egyes cso­portjai „hetumoger” ábrán­dokban, turáni szittyaságok- ban kerestek inkább vigaszt, mint lehetőséget. Mások — a hivatalos szemléletnek megfelelően — görcsösen hittek a magyar szupremá- cióban és az „isteni, örök igazságban”: az elképzelt történelmi Magyarország „feltámadásában”. Megint mások az előretörő fasiz­musban, annak szociális és — az örökölt, hamis míto­szokkal összecsengő — faji demagógiájában vélték meg­látni a „nemzeti megújho­dás” lehetőségét. A császári- királyi totyakosságoktól megcsömörlött fiatal tiszti­kar — láttuk az imént — nemzedéki alapon is öröm­mel üdvözölte az „új embe­reket”. Másokat épp a jobb­oldal előretörése, a tömeg­nyomor, a német terjeszke­dés veszedelme vitt balra: a marxizmus, a népiség, népi­esség, a polgári humaniz­mus, a Duna-vögyi sorskö­zösség, jegyében kovácsolód- tak politikai nemzedékké. Pálffy György 1937-ben, még a Horthy-hadsereg fő­hadnagyaként tanulmányt írt a Magyar Szemlének a német geopolitika veszedel­méről. Ebből a — soha meg nem jelent — tanulmányból idézek: „A trianoni keretbe magát oly hamar beletalált nemzet sem politikai vezetőitől, sem szellemi elitjétől, sem egész társadalmából kiindulva... irányt, biztatást, kezdemé­nyező lökést nem kap. Ahol Röviden TIRANA: Az Albániát vasárnap sújJ tó földrengés következtében 35 ember meghalt, 37P pe­dig megsebesült. Több nint 9300 lakóépület és 1200 gyár-, illetve középület összeom­lott vagy súlyosan megron­gálódott TEHERÁN A Khotneini hatalmas kép­másaival felvonuló dís/- egyenruhás katonák sorai hot a teherániak ezrei csatlakoz­tak szerdán délelőtt, hoav nagyszabású tömegdemons - rációval tegyenek hitet a forradalom vezetője vala­mint a hadsereg és a neo egysége mellett. Hasonló megmozdulások kezdődtek \ hadsereg napja alkalmai >1 több vidéki nagyvárosban is. VARSÓ Az. elmúlt éjjel a lengyel­országi Krakkó mellein Nowa Hutában ismeretlen személy robbantást haitott végre — jelentette be szer­dán a PAP lengyel hírügy­nökség. A robbanás követ­keztében több lakóház abla­kai betörtek, és a szilánkok! a lakásokban tartózkodók közül 5 személyt megsebesí­tettek. Jelentéktelen káro­sodást szenvedett az utcán álló Lenin-szobor. A hatósá­gik intenzív nyomozást in­dítottak. NAIROBI Az Amin-féle alakulatok megtorlásai elől a kenyai határ felé menekülő ugan­daiak egv csoportja szerdán beszámolt arról, hogy a volt államfő fegyelmezetlen, szét­szóródott katonái valósággal lemészárolták Tororo telepü­lés lakosait. Noha százával menekültek el az arra tartó fegyveres csoportok elől, na­gyon sokan ragadtak a vá­roskában és kerültek az Amin-alakulatok kezére. HAVANNA Michael Manley, jamaicai miniszterelnök, aki a na­pokban a Szovjetunióban járt hivatalos látogatáson, visszaérkeztével sajtóérte­kezletet tartott. Moszkvai útját méltatva többek kö­zött kijelentette, hogy a szovjet vendéglátókkal alá­írt egyezmények nagy je­lentőségűek a jamaicai nem­zetgazdaság fejlődése szem­pontjából. nem találkozunk a magyar­ság történelmi küldetését be­fejezettnek tartó pesszimista felfogással, ott a nézetek romantikus és indokolatlan reménykedések, csoda foly­tán ölünkbe hulló — üs azon túl már nem gondoló — teljes revízió, egy köze­lebbről meg nem határozott dunai együttműködés, res­taurációra alapozott keleti Svájc, misztikus vagy mo­dern szentistváni államgon­dolat ködképei, s ezek összes lehető variánsai között inga­doznak. Bármilyen legyen is felfogásunk és becslésünk a jövőről: az éppen szerepet játszó generációk nyakába hamarosan olyan heroikus feladat szakad, amelyet kel­lő előkészítés nélkül ellátni nem tudhat. Az a generáció, amely még nagyobb keret­ben szerezte politikai iskolá­zottságát, ha az időpontot esetleg meg is éri, már kora miatt sem alkalmas a veze­tésre. De a teljesen más helyzet is olyan eszközöket és módokat követel, ame­lyekkel nem rendelkezhetik. Az újabb nemzedékek pedig erre a feladatra nincsenek előkészítve. Egyedül a nem­zet egészséges politikai ér­zékében bízni, amikor min­den jel ennek a praktikái érzéknek rohamos hanyatlá­sát mutatja: önbecsapás) Csukott szemmel, vagy leg­jobb esetben lidércfcnyektöl elkápráztatva megyünk a kényszerű feladatvállalás felé". A diagnózis tökéletes, s egyben pontos magyarázattal is szolgál arra a csaknem megmagyarázhatatlan vala­mire, amit — divatos szóval — Szálasi-jelenségnek nevez, hetnénk. — Vége — 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom