Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-13 / 60. szám
Felboflotlam a Küszöbök ben A HAT RÉSZRE tervezett tévéfilmsorozatból kettőn már túl is vagyunk: hosszú „csend” után Berkesi András ismét betört a televízióba. És vele együtt — mármint a televízióval együtt — vélhetem, hogy új Berkesi-láz lobbanhat be ki« hazámban, a meglehetősen hosszasra nyúlt csendesebb időszak után. Berkesi Andrásról azt tartja a jó szándékú kritika, hogy amit mível, az ugyan nem több lektűrnél, és még abból sem az irodalomhoz közelállóbbat értve ez alatt, de eszmeisége, elkötelezett egyértelműen szocialista, tehát hasznos. És Berkesi András a szocialista ponyva — ezt most nem pejoratív értelemben használom — újjá- és megteremtője, a szocializmus eszmeiségének glóriájával bevonult az irodalomba. Mert hogyan is mar radhatna kívül azon a bizonyos irodalmi falakon egy olyasvalaki, aki írásban eszmeileg elkötelezett a szocializmussal. Berkesi András tehát jelentős íróvá avattatott és népszerűsége folytán ez üzletileg sem jelentett rossz vállalkozást a szocializmusnak, illetőleg a szocialista gazdaságnak. Valóban óriási példányszám, többszöri kiadás, tisztes haszon — nem neki, mert itt és most nem az érdekel, hogy mennyit keresett a szerző a könyveivel, színdarabjaival — a magyar államnak is. És Berkesi András már a falakon belül is, mármint az irodalom falain belül is, kezdett megkülönböztetett helyet megteremteni magának. Most, aki azt hiszi, hogy nékem Berkesi Andrással bármi bajom van, mint az egyfajta kalandos történetek írójával, az téved. Nekem Berkesi Andrással volt és van bajom, mint regényíróval, mint tör- ténelmiregény-íróval, mint moralistával, egy olyan könyvíróval van gondom, akinek orvén és ürügyén — és még nem is ő tehet róla — egy aggasztó és leszerelő KÉPERNYŐ ELŐTT „elv” uralkodhatott el a magyar szellemi életben, és így sajnos a televízióban is. NEVEZETESEN: ha eszmeiségében a szocializmus építő nép igényeit szolgálja, ha elkötelezett az író, akkor nem kell olyan nagyon elemezni az alkotások esztétikumát. Amiből persze tökéletesen és gyorsan levezethető az egyenlet: nem baj, ha rosszul írsz, az sem baj, ha papírfigurákat írsz, ha azok a figurák a megfelelő helyen és időben a szocializmusra hivatkoznak, akkor keblünkre veled és veletek. Ez az újfajta és egyfajta megbocsátó és leszerelő sematizmus végig kiérezhető Berkesi „összes müveivel” kapcsolatban. így csak örülni lehetett, hogy az utóbbi évekbeli elcsendesedett hazánkban a Berkesi-láz és véle elcsendesedni látszottak azok is, akik szerint egy alkotás első Ismérve nem az, hogy jó, igaz legyen, hanem az, hogy eszmeileg (?) fecsegjen minél többet az eszméről, más szóval, hogy rossz regény is lehet jó, ha szocialista frakkba öltözik. Megértem a televíziót: kell a sorozat. Nemcsak azért, mert a közönség igényli, de kell azért is, hogy változatosabb legyen a program, hogy ellensúlyozni (?) lehessen a külföldi | sorozatok nem mindenkor éppen üdvözlendő hatásait, s nem utolsósorban kell a sorozat azért, mert irodalmunk kincsesbányájának számos már felkutatott és még nem feltalált értéke már terjedelménél fogva sem férne bele egyetlen este műsorába, fgy tehát azt is megértem, hogy ennyi „kényszer”-körülmény közepette nem könnyű a választás: mi is legyen ez a sorozat. A televízió Berkesi András Küszöbök című regényének tévéváltozatát vélte választani. Rosszul tette. Már a két első rész is igazolja, hogy az a szirpplifi- kált történelemszemlélet, mellyel Berkesi megírta ezt a regényét is — ha kalandregényt ír, istenemre, szavam sincs ellene, de ez történelmi regény igényű, még a könyv fülszövege szerint is —, nos, hogy ez a szemlélet még csak tetőző- dik a figurák gyermekdeden naiv voltával, szövegük csacskaságaival, kijelentéseik szólamszerűségeivel. A tévéadaptáció nem elfedte, de kihangsúlyozta a regény — hm — gyengeségeit. ÉS ITT, KISSÉ MÉG sajnálkozva a színészek felett és miatt, be is fejezhetném eszmefuttatásomat a Küszöbökkel kapcsolatban. Ha nem jutott volna eszembe, hogy a minap, éppen egy műsor fölött töprengve, emlékezetemben mintegy átlapoztam az elmúlt esztendő tévéműsorait. Tessék velem együtt emlékezni: a hétvégeken, szombaton és vasárnap túlnyomó többségében, ugye hogy krimi váltotta egymást a krimivel? És hányszor, de hányszor a közelmúltban bemutatott Derrich-epizódhoz hasonló, még a krimiben is botorságnak számító silányságokkal. Lehetséges, hogy a Magyar Televízió félreismeri, vagy lebecsüli a' nézők tényleges szórakozási igényeit? Valahol és nem is végtelenben, a krimik siserehada a képernyőn és a Küszöbök-sorozat bemutatását elhatározó akarat — találkozik. És ez a találkozás, úgy érzem, nem szolgálja jól a szórakoztatást a televízióban. Sőt: biztos vagyok benne! És nemcsak azért, mert most felbotlottam a Küszö- bök-ben. Gyurkó Géza Dzsessz, film, pop Vukánék és Kati Csupán a bőgőt és az éneket erősítették fel a koncerten. Ezeket sem annyira, hogy a zongorát vagy a dobot elnyomták volna. A dzsessztrió a Megyei Művelődési Központ színháztermében kis kamaraegyüttesnek tűnt, s a könnyedebb, zongorafutamokkal bélelt swinges stíusával pedig valódi klubhangulatot idézett fel a hallgatók soraiban. A szombati hangversenyen a kitűnő pianista és zeneszerző, Vukán György, a bőgős Berkes Balázs és a dobos Jávori Vilmos muzsikált háromszor negyven percen át. Fellépett velük Bontovics Kati énekesnő is, aki már több mint négy éve koncertezik a zenekarral. — Hogyan lett dzsessz1. — És arra, ott? — kérdezte a férfi. Intett a feleségének, hogy jöjjön, nézze meg ő is. — Az ott a kamra — mondta a sovány, magas öregember, s máris kinyitotta az ajtót. — Tessék. Lépcső vezet a padlásra. A polcok egészségesek. Nincs pince. — Pince nincs? — csodálkozott a nő. — Hát az nincs — ismételte az öregember. — De ez a kamra éppen elég. Hideg ez. Már úgy értem, nyáron is. Hűvös. Télen meg eláll itt minden. Terményt úgysem tartanának. — Népi, azt nem — mondta elgondolkozva a férfi. Átlépte az útjába került kis- széket. benézett a kamrába. — Nem, terményt nem, á! ugvan! — Üres üvegek sorakoztak a polcokon; egy elég nagy vaslábos meg mindenféle limlom, tál, daráló hevert szerteszét. — Na, mit szólsz hozzá? — fordult a feleségéhez. *A Központi Sajtószolgálat 1978. évi novellapályázatának 2. díjat nyert alkotása. teMnúim * m mittau» kedd A nő a kockás tweed kabátjának ujjába dugta a kezét, fázott. össze is húzta magát a fűtetlen konyhában. A falak alaposan áthűltek, sugárzott belőlük a tél dermesztő hidege. — Mióta áll üresen az a ház? — kérdezte az öregtől. — Hát... úgy november dereka óta. — Fázik a lábam — kapaszkodott a férje karjába. — Na, de mit szólsz hozzá? — Kicsi. — Kicsi — bólogatott gépiesen a férfi. — De azért nézzük meg mégegyszer a szobákat. Az öregember készségesen előre akarta engedni őket, a férfi azonban intett, hogy menjen csak, nyitogassa az ajtókat. Amint követték, egy pillantással még felmérték a konyhát. Az ablak alatti asztalon viaszosvászonra állítgatva hervadt muskátlik meg apró kaktuszok árválkodtak régi, sg- létromos cserepekben. A kopott kredencen réz serpe- nyős mérleg, körülötte, csak úgy odaborítva, egy halom téli körte. A fásládán poros papírcsomagok, zsineggel átkötött dobozok; a tűzhely alatt két pár cipő. Meg valami rossz kabát lógott az ajtófába csavarozott fogason. — Hát akkor, ügyé... ez a verénda — mondta az ember, amikor beléptek . a következő helyiségbe. — Ez a verenda, az meg a szoba. Cserépkályhával fűthető. Ide meg vaskályhát lehet állítani. Ott a kéménylyuk. Tetszenek látni, mi van... csak ez az asztal, néhány szék... a varrógépe... a kanapé és a sublót... Nem is tudom... kaeatok, ez-ez, a holmija.,. — A sublót tetején a porcelán figurákat, halomba rakott képeslapokat, leveleket egy hímzett terítő fedte. Az ember megemelte a terítő sarkát, várt türelmesen, fedetlenül hagyta az egészet, hadd nézegessék. Körbejárt; kinyitotta a szoba ajtaját. — Ez is úgy van itt, ahogy laktak. Ágy, szekrény, dívány, tükör... a falióra, virágállvány. .. Ezek családi képek, ezeket majd elviszik. — És a bútorokat? — érdeklődött a férfi. — Hogy azokkal mi legyen? — Nekem ezek nem kélle- nek... egyik sem kell — mondta gyorsan az asszony. —- Hát én nem tudom — vont vállat az öreg. — Megbíztak, hogy mindent eladhatok a házzal együtt. Ha kell a vevőnek. Ha nem, akkor másként rendelkeznek. — Megmarkölászta az ágy támláját. — Megjegyzem, erős holmik ezek. A nő meg se hallgatta. Két kezét, mint valami muffba, bebújtatta a kabátja ujjaiba. Magas sarkú csizmájában le-fel járt az ura után. A selyemsál hátracsúszott fekete hajáról. Kinézett az ablakon a kertre. — Elég kicsi ablak. — Kjcsi — mondta töprengve a férje. Egyre csak számolt, számolt, hogy megérné-e a vásár? A telkek már -nagyon drágák itt a Duna mentén, nem is igen lehet üres telket találni. És niindennek megy fél az ára. A ház rtem valami élsőrendö, de ay aratónak megtenné, — Hát igen, kicsi, kicsi — mondta bólogatva. — És nem vizes ez? — állt az öreg elé az aszony. Fel kellett rá néznie, olyan hórihorgas ember volt. Közel került hozzá; nem tudta, hogy az az áporodott szag, amit érez, a házból, vagy az öregember ruhájából árad-e? Elfordult, hátrább lépett. — Nincs itt talajvíz? — Az nincs, mert elég messze esik a folyótól, meg aztán dombon vagyunk... — Hát ez az, hogy messze a folyó — kapott a szón az asszony. — Én nem engedhetek az árból. — Na, nem Is azért — fordult hátra a férfi. — De a háromszáz-hetvenezer az sok. — Sok — bólintott rá az asszony. A férfi kinyitotta az ablakot; rángatni kellett a keretet, egy szilánknyi le is pattant a deszkából. — Sok — mondta közben a férfi. — Az nagyon sok. Az öregember nem szólt. Állt türelmesen, kezében megcsörrentek a karikára fűzött kulcsok. Várta, hogy nézelődjenek. A családdal úgy egyezkedett, hogy ötezer forintot kap, ha eladja a házat. Egy összegben kapja, függetlenül a vételártól. Nem akart százalékot. Ki tudja, mikor adják el, hogyan alakulnak az árak, meg minden. Ki mondhatná meg, mi lesz a pénzzel, az is lehet, hogy fillérekért kell eladni, mert megszűnik ez a fene nagy költekezés, ötezer — az ötezer. — Nézd csak — hívta az ablakhoz a feleségét a férfi. — A kert nem csúnya. — Nem ám! — mondta az öregember. — Meg aztán be is lehet füvezni. Akár én is elvállalhatom. Tavaszig meg is lenne. A fákat is megmetszeném időben. (Folytatjuk.) . énekesnő, hiszen először a pophoz vonzódott? — kérdeztük a csinos, fekete hajú lányt, az előadás szünetében. — Még gimnazistakoromban kezdtem énekelni, s akkor a beat meg a sóul volt a kedvencem. Egyébként nem is hagytam abba ezt a műfajt, különböző popzenekarokkal ma is koncertezek. Legtöbbször a Nautilusszal. Örök szerelmem azonban a dzsessz marad. Elvégeztem a konzervatórium dzsesszéne- kes szakát, s a tanárom éppen Vukán György volt. Most is tőle tanulok, illetve vele próbálok dalokat. — Hol énekel a közeljövőben? — Készülök Lengyelországba, ugyanis májusban rendezik meg Lublinban az európai dzsesszénekesek versenyét, s az idén én képviselhetem Magyarországot. Nem szeretnék szégyent vallani, hiszen 1977-ben Berki Tamás is első lett. Legközelebb a rádióban Rúttkay Évával szerepelhetek együtt egyórás dzsessz- és sanzonesten. Az összeállítás szerkesztő^ je és zeneszerzője Vukánj György. — Verseket zenésftetterrt meg — mondta. — Többek között Federico Garcia Lorca, vagy az amerikai beat-nemzedék költőinek,1 például Ginsbergnek és Ke~ rouacnak az alkotásait. AÍ műsort március 18-án su^ gározza a' rádió. A sokoldalú muzsikul nemcsak zongorázik, tanít,' komponál, szerkeszt, hanem szívesen filmez is; mintegy 30 magyar játékfilmhez ír< zenét. — Legújabb munkái? — Fábri Zoltán folytatja' a Magyarokat, Balázs József Fábián Bálint találkozása Istennel című regényét fii- mesíti meg, s ehhez is én írom a zenét. Ezenkívül dolgozom Bacsó Péter legújabb filmjének a muzsikáján. Re-| mélhetőleg még az idén befejezzük; s a. címe az leszj Ki beszél itt szerelemről? — És a dzsessz? — Természetesen a triő állandóan próbál, s mindenütt muzsikálunk, ahová csak meghívnak. j Józsa Péter Á nemzetközi gyermekév jegyében Az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát szakszervezeti bizottsága ülésén a nőbizottság előterjesztésében foglalkozott a nemzetközi gyermekévvel, és feladattervet fogadott el. Felhívással fordultak a szocialista brigádokhoz, hogy a patronált gyermekintézményekkel közösen készüljenek az idei gyermeknapra és a télapóünnepségekre. Elhatározták, hogy az év folyamán kismamatalálkozót szerveznek, amelynek keretében meghívott orvos és pszichológus tart előadást a gyermekek egészséges neveléséről. Tervezik ifjúsági író meghívását az író-olvasó találkozóra, ahol a gyermekek is részt vennének. Felhívták a műhelybizottságok titkárainak figyelmét arra, hogy a gyermeknap alkalmából a munkahelyeken kirándulást szervezzenek kulturális és sportprogrammal és erre hívják meg a dolgozók gyerJ mekeit. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézettel közösen kiadványt adnak az általános iskolai tanulmányokat befejező gyermekek részére.' Elősegítik pályaválasztásukat azzal, hogy ismertetik a kombinátnál történő ösztöndíjas továbbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségeket. , Az „Egyetértés”, „Ikarus”, „Bacchus” és „Eger Csillaga” szocialista brigád konkrét vállalásokat tett a nemzetközi gyermekév programjainak maradéktalan megváló-: sítására. A vállalat brigádkollektívái működési terű-: létükön 33 gyermekintézményt patronálnak. Az elmúlt évben a kommunista műszakok munkabér-járandóságából, 91 ezer forintot utaltak át gyermekintézmények támogatására. Lukács András Előadássorozat a háztájiról A TIT Heves megyei. Szervezete az idén is megszervezte — méghozzá megye- szerte azt. az előadássorozatot, amelynek célja az, hogy elősegítse a háztáji és a kisegítő gazdaságok fejlesztését szolgáló elképzelések valóra váltását. A munkatársak alaposan felmérték az igényeket, s ehhez mértén alakították ki a témákat. Arról is gondoskodtak, hogy az érdeklődőket jól felkészült szakemberek: á ZÖLDÉRT, az állatforgalmi és húsipari vállalat, valamint az áfészek munkatárs sai tájékoztassák. A februári mérleg kedveu ző, hiszen kíváncsiakban nem volt hiány. Március végéig még szó lesz a szarvas- marha-, a sertés-, és a nyúl- tenyésztésről, a fólia ala'tl termesztésről, az értékesítés, a felvásárlás szabályairól, ezek jogi vonatkozásairól, .4 (Fotó: Perl Márton)
