Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
r A címzett; a MÁV Kocsihiány miatt — termelnek.. T ai0CB®^Mcirolc a legfMo mentén Bankos József és munkatársai a leendő istálló vasbeton szerelvényének készítése közben Furcsa képet mutat a gyártelep Mátraderecskén. Messziről látszanak a termékei, tégla és cserép szinte mindenütt, amerre néz, ahol csak jár az ember az udvaron. Akkora már az összegyűlt árukészlet, hogy maholnap lehetetlenné válik az üzemek közötti közlekedés, moccanni sem lehet a munkahelyek környékén. — Kimondani is sok — halljuk Panyik Sándor gyárvezetőtől —: kis méretű egységben számolva, téglából kereken ötmillió, cserépből pedig 1,2 millió várja, hogy elvigyék! Olyan mennyiség ez, hogy belőle a község házainak negyédénél kicserélhetnék a falakat s szinte minden lakást befedhetnének. .. Válaszolná a kívülálló: ha így áll a dolog, ha nem kell, amit gyártanak — hát hagyják abba a termelést. A fogyasztó ítélete ugyanis világos, érthető. Mátraderecskén azonban — mint gyorsan kiderül — másról van szó. Meggyőzően beszélik, hogy nincs baj a kereslettel. Változatlanul igénylik az itteniek munkáját, a vásárlóknak nagyon is megfelelnek a készülő építőanya-' gok, amelyek különös módon most ennyire megszaporodtak a rakodótéren. Főként, hogy lassan-lassan tavaszba fordul az idő, s kedvezőbb körülmények között lehet folytatni vagy éppen kezdeni a „fészekrakást” Csupán a legutóbbi hét végén a napi termelés több, mint másfélszeresét vitték el a kislakásépítők kocsijaikkal. S a gyárvezető asztalán hivatalos diszpozíció mutatA TAVASZ ELSŐ NAPJÁN kevéske hó esett. Nem sok, csak annyi, hogy pihét vonjon a földekre. A Jókai utca ugyanúgy, mint a többi | Pélyen, sűrű, vastag sarat hord a hátán, mely felcsap még a járdára is. De bent a kiskapun túl már tisztaság van. A kertben a bokrok tövében meg szemernyi hó villan, a ház falának nekifeszülő napnak azonban már ereje is van. A keskeny ablakon belátni a konyhába. A tűzhelyről, meleg gőz száll ■ fel, behomályosítja az ablakot. A pokróccal leterített ‘ ágy szélén ül Molnár János, mellette Erzsiké néni, a felesége. Csendben ülnek. Egymás kezét fogják még akkor, amikor belépek, leve- ' szem a sapkám. Az asszony gyengéden a váltamra teszi • a kezét, hellyel kínál, János bácsi, igazi házigazdaként, szemével tessékel a szék felé A tavaszról beszélünk, _ a fényről és a melegről. Üldögélünk a konyhában. Jóleső félszavakkal is értve , egymást. Először egy régi tavaszról mesél. A több mint harminc évvel ezelőttiről, az 1945- ösről, amikor áprilisban hárman a faluban megalakították a kommunista pártot. Kouács Alberttal és Kiss fel Józseffel, Egyszerűen, rövi- sj dm mondja a történetét, ja, hogy az üzemnek március végéig az Alfa-2 blokkból csaknem az egész készletre szállítási kötelezettsége van. Mégis, meglehetősen lassan mozdul a „depó”, még néhány nap, s annyira megtelik a tárolótér, hogy a terméknek a gyártelepen kívül kell keresni helyet: igénybe kell venni raktározási célra a tanács nyári parkolóját, a vasút és a sportpálya közötti, legközelebbi szabad részt. Vagy pedig: valóban leállítják a termelést... — Természetesen: egyiket sem szeretnénk — mondja a gyárvezető —, hiszen az előbbinél minden bizonnyal lényegesen megnőne a szállítási selejt, s emelkednének a különböző járulékos költségeink is, az utóbbi esetre pedig gondolni is rettenetes. Valamit azonban feltétlenül tenni kell, mivel egyszerűen megengedhetetlen, ami itt van! Azon túl, hogy már alig férünk a sok téglától, cseréptől, harminc emberünk áll naponta eléggé felesleges készenlétben, vasúti kocsira várva. Nos, igen, ahogyan a gyárvezető szavaiból is kitűnik: vasúti fuvareszközből van Mátraderecskén hiány. Az az igazság, hogy a naponta kért 8—10 kocsi helyett olykor hetekig egyet sem kapnak. .. Jellemző, hogy csak az idei január 1-töl összesen 713 vagont igényeltek a gyáriak a MÁV-tól, de a kívánt mennyiségből mindössze 261 gördült be a telepre az elmúlt hét végéig. — Mióta akadozik ennyire a szállítás? — kérdezzük az üzemieket. — Még a tavalyi ősztől, mondhatni: szeptember elúgy, ahogy volt. Nem hősként, nem jövőbe látóként cselekedett akkor. Azt mondja, akkor úgy gondolta, hogy azt a pártot a munkások csinálták meg Pesten. Az egyik munkás meg a másiknak nem akarhat rosszat, AZTÁN EGY MÉG RÉGEBBI tavaszról, 1919-ről, amikor már szerették egymást a feleségével, és ebben az esztendőben össze is házasodott az abaujlaki béresgazda fia és egy cselédlány, aki kilencéves kora óta csak annyit tudott a családi otthonról, hogy az mindig ott van, ahol szolgál. Erzsiké néni kendője alól veti rám szeme fényét, úgy mondja. — Tizenegy hónapos voltam, amikor meghalt az édesanyám, kilencéves, amikor az apám. Olyan fi- . gyelmes voltam, olyan dolgos, hogy 1917-ben már megtakarított pénzem volt a gyöngyösi bankban. Akkor ott szolgáltam Gondos Adol- féknál. Ügy bíztam akkor, hogy minden rendbe jön majd. Aztán jött a gyöngyösi tűzvész. Leégett a bank, ahol a pénzem volt, leégett a ház, ahol szolgáltam, az az egy ruha maradt meg, amiben kint voltam dolgozni a szőlőben. Szerencse soha nem kísért az életben, csak raktárra sejé'től. S ez nem kevesebb, mint négymillió forintnyi árbevételi kiesést jelentett nekünk tavaly s csaknem egymilliót elvitt a nyereségünkből is! S az idén sem akar javulni a helyzet. Ismét jelentősek az anyagi veszteségeink, a tébláboló készenléti gárda pedig észrevehetően rontja a munkamorált. — S ennyiben hagyják? — Szó se róla! Már unalmas, annyit levelezünk a MÁV-val! Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalatot azonban inkább csak biztatja a miskolci igazgatóság, a közeli, recski állomásfőnökség pedig sajnos, még biztatni is alig tud bennünket — mondja Panyik Sándor. — Ugyanis az az igazság, hogy itt a környéken többnyire kiszállító vállalatok dolgoznak, olyanok, amelyekhez leginkább üresen jön a kocsi, s utána megrakva indul tovább. Ha esetleg fordítva lenne, jobban, könnyebben kaphatnánk talán vagont Recskről is. Így azonban Miskolcra és Recskre is leggyakrabban csupán várunk... Nem nehéz megállapítani, hogy bizony valóban áldatlanok ezek az állapotok, s feltétlenül mielőbb elfogadható megoldásra, sürgős segítségre van szükség Mátraderecskén. A népgazdaság ily fontos ágazatában ugyanis ez az üzem sem dolgozhat feleslegesen, haszontalanul. Raktár helyett a fogyasztók számára kell termelnie! akkor, amikor megismerkedtem Molnár Jánossal. A rokonságom hozzá akart adni valakihez, de akikor Molnár János azt mondta, inkább elveszlek én, mert ott nem jó dolgod lenne. így volt-e, párom ? — Így, Erzsikéin. Akkor Hatrongyoson voltunk. Ott volt az apám béresgazda. Mi ketten összeházasodtunk — ennek most hatvan éve — és azóta nekünk jó. Nem mondom, kijutott a munkából mindkettőnknek. Én először elálltam cselédnek Pélyre, aztán aratóember lettem. Tizedében, meg tizenegyedében vágtuk a búzát. Ügy éltünk, hogy ne kelljen sokat költeni, mert szerettünk volna egyszer saját házban lakni. Meg is vettem azt a házat 1940-ben. Addig kellett dolgozni érte. Kis ház volt, ámbitusa se volt, az alvégben is volt, de a mienk volt. Jó volt benne lenni. — A felszabadulás után kaptunk hat hold földet. Négy évig gazdálkodtunk rajta, aztán a falu szegényei összeálltak és megcsináltuk az első téeszt 1949-ben. Rákosi téesz volt a neve. Az első két-három év nagyon jól sikerült. Jó idő is volt, rengeteget is dolgoztunk, jó pénzt kerestünk. Akkor még terményben fizettek és azt mi adtuk el a kereskedelemnek. Csak rizsből tisztán négy mázsát adtam el. Amikor a többiek látták, hogy jól megy a mi téeszünk, még három téesz lett a faluban. EGY JÖVAL KÉSŐBBI emlék hívódik elő Molnár János emlékezeténél, amikor abbahagyta a munkát, és várta egy dolgos élet után a nyugdíjat- Ahogy emlékezik és rám suhintja életbölcs szürkeségű szemét, még csak csalódottság sincs a hangjában, amikor kimondja a számot: háromszázhuszonnyolc forint járadékot kapott először. — Mit csináltam volna. Ha akkor kommunista voltam, amikor a pártot alakítottuk, meg akkor, amdkora Csöndes délelőtt a Zagyva völgye Termelőszövetkezet elnöki irodájában. Varga Jánossal szemközt csak Tilicz- ki József pártszervezeti titkár foglal helyet, hogy még egyszer áttekintsék a tavaszi munkálatok ütemtervét. Jó hírrel fogadnak. A kedvező idő eredményeként a gépek kivonulhattak a zöldborsótáblákra, hogy megkezdjék a simítást, a barázdák behúzását. Ha így halad, március végéig 283 hektáron földbe kerül a jó minőségű vetőmag, aminek minden termését a hatvani konzervgyárnak szállítják majd. A cukorrépával, a gabonafélével sem lesz gondjuk, ősszel alaposan előkészítették a talajt a vetéshez. Nyugalom, bizakodás ül az arcokon, amire egyébként is joguk-okuk van a Zagyva völgye tagjainak. — Bár közepes esztendőt zártunk 1978-ban, az alig hátéeszt szerveztük, miért ne maradtam volna akkor is az, amikor kézhez kaptam ezt a pénzt. Valahogy megéltünk belőle. Akkor még dolgozni is tudtunk, hát megéltünk. Most már jobb lenne. Kettőnknek háromezer forint a nyugdíja, mindenre elég, ami két ilyen öregembernek kell. Az öregségről beszél akkor is, amikor bevezet, megmutatja a hálószobát, a makulátlan tisztaságú bútorokat, a szekrényben a szürke öltönyt, amelyben holtomig- lant-holtodiglant fogadott élete párjának és tartotta mind. a mai napig. Elmondja, hogy soha nem fűtenek a hálószobában. Pénz az lenne rá, de egészségtelén. Fényképeket nézegetünk a falon. Két lányuk van, öt unokájuk. Az egyik leány- unoka már felnőtt, orvos. Nem büszkélkedik vele. Ugyanolyan természetes, mint ahogy másik kettő té- esztag. . / A hangja csak egyszer lesz fakó, amikor fia halálát mondja el négy kemény mondattal. Még tavaly télen történt. Hazament, megvacsorázott. Az asztalnál halt meg, szívrohamban. Fiókokot húzogatunk, emlékeket morzsolgatunk. Csak úgy véletlenül . kerül elő nyolc bronzplakett, amelyet önzetlen pártmunkájáért kapott. A szekrényben kabátja hajtókáján kétszer villan fel a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetés, és egy másik dobozban a Munka Érdemrend ezüst fokozata húzódik meg szerényen. Egy szót nem szólt róla, amíg beszélgettünk. KÉRDÉST CSAK EGYET teszek fel, amikor kikísérnek a kapuig. — Mi a legfontosabb az életben, János bácsi? — Ügy dolgozzál, hogy az másoknak is hasznára legyen, meg tiszteljed, akit szeretsz — mondja a férfi, aki egyidős a századdal és még az utca végéről visszanézve is azt látom, hogy egyik kezével int, másikkal gyengéden tartja élete párját. Méltó legyél hozzájuk, XX. század! Szigethy András romezer hektáras gazdaság nyereségét a tervezett hatmillióról sikerült csaknem kilencmillió forintra növelni — jegyzi meg Varga János elnök. — Jól fizetett a kenyérgabona, majdnem háromszáz mázsás átlaggal takarítottuk be a cukorrépát, s különösen sokat lendített mérlegünkön a tejtermelés, mivel a 972 ezer liter kétmillió forintnál több prémiumhoz juttatta a gazdaságot. Sokoldalú beszélgetésünk arra is fényt derít, hogy lehetett volna még sikeresebb az elmúlt esztendő, ötven- hektárnyi. mákjuk például kész ráfizetés volt, mivel nem sikerült leszerződni a termést, illetve igen alacsony áron vette át a kereskedelem. A baromfiágazat jövedelmezősége szintén romlott, mivel egy kilogramm hús előállítására 264 dekagramm takarmányt használtak fel, ami igen magas átlag. S bár elismeréssel regisztráltuk a tehenészet teljesítményét, lehetett volna fokozni a termelést, ha nem négy különböző helyen fejnek egyszerre. — Nem kendőzzük e problémákat, hanem inkább azt nyomozzuk, hogy mi az eredőjük! — ölt a társalgásba Tiliczki József. — Ráfáztunk a mákra, de rajtunk ‘ kívül álló okból, így az a döntés született, hogy az idén ezt a földterületet is cukorrépával vetjük be. A baromfiágazatnál ugyanakkor vizsgálatot indítottunk, s remélhetőleg mihamar kiderül, hogy technológiai, állategészségügyi ballépéseket követtünk-e el, vagy a gondozók magatartásában, munkájában rejlik a hiba. Végül a tejhozam! Nos, egy-két éven belül nem lesz gátlója a többlettermelésnek, mert egyetlen nagy, szakosított telepre hozzuk össze a Holstein-friz és magyartarka keresztezésű állományt. Két nagy istálló alapozása már meglehetősen előrehaladott, ezekhez jön a harmadik. Éspedig olyan ütemben, hogy november végén, fogadhassák a különböző helyekJ ről ide költöző teheneket, szám szerint 429 darabot. Hogy az 1981-ig elhúzódó munkálatok mibe kerülnek? A terv szerinti költségelőirányzat 36 millió forint, plusz évente a húszszázalékos építési tartalék. Az alapösszegből 16 milliót állami támogatásként kap a Zagyva völgye, további 12 millió forintot hitelként nyújt a Nemzeti Bank, a saját befektetés pedig a fennmaradó 8 millió, illetve a tartalék, amely három esztendő alatt 7 millió forintra rúg. Ezt az összeget azonban szeretnék megmenteni a szövetkezetiek. S van rá lehetőség, ha az építkezés során nem lépik túl az előirányzott költség- keretet. Most aztán erre ügyelnek, erre vigyáznak, miközben lendülettel, s a selypi medence üzemeinek a támogatásával folyik az építkezés. Szakipari munkákra ugyanis ott találtak vállalkozót, egyebekben a gazdaság melléküzemága illetékes. Döntöttek a megürülő régi istállók sorsáról is! Kettőt átalakítanak borjúnevelés, elletés céljára, az öreg magtárból pedig étkezőt, mosdót alakítanak ki a tehenészet dolgozóinak. Ha pedig mindezt futja a 36 millió, a tartalék 7 millió forintot visszavonhatatlanul a gépállomány kicserélésére költik. A cukorrépa-terület megnövesz- tése különösen a betakarító gépsor duplázását sürgeti. Említettük, hogy a mák termesztésével felhagy ez évben a Zagyva völgye, mivel nem kifizetődő. A termékszerkezetet azonban tovább módosítják, mert lemondanak az ugyancsak balsikerű fajtaborsó, a repce vetéséről, s helyettük 330 hektáron napraforgót juttatnak földbe. Egyebekben marad a profil, s a tagok erős elhatározása, hogy minden területen tartják a múlt esztendei eredményeket, illetve a nyújtott teljesítmény megszilárdítására törekszenek. Az eredmény, a haszon’ növelését inkább a költségek csökkentése, a hatékonyabb, szervezettebb munka révén kívánják elérni. Jó példa erre a múlt esztendő, amikor a terméshozam 14 százalékos növekedését úgy érték el a lőrinci, apci, zagyvaszántói szövetkezeti tagok, hogy a ráfordítás csak 11 százalékkal emelkedett. Korábban fordított volt a kép! Természetesen sqkféle módja van a gazdaságosság fokozásának. Közéjük tartozik a művelhető földterület minőségének óvása. Ha utánaszámolunk, százhektárnyi terület gazdagabb hozama valóban sokat segíthet a viszonylag kis közös gazdaság hétköznapi gondjain... Moldvay Győző Mmsw& 1979. március 11., vasárnap Győni Gyula Fénykép írógéppel A történet — mint már annyiszor — egy férfiról, és egy nőről szól. Molnárékról nem készült regény,; alakjukat nem őrzi celluloid szalag, tetteiket nem < jegyzi napló. Pedig történelmet alakítottak maguk! körül, események súlyos sodrását forgatták hitükkel | és még ma is — nyolcvanévesen — szerelmükkel beragyognak egy sáros utcát Pélyen, ahol a házsor nekiszalad a végtelen mezőnek. Legyen ez a tollal, majd írógéppel, majd pedig ! életsúlyú ólombetűkkel készített fénykép egy újságíró köszöneté Molnáréknak, akik tündöklő emberségükkel igyekszenek visszaadni ősi méltóságát az • egymásrautaltságnak, az érzelmeknek és az akarat-! nak. Hát akkor a fénykép: Molnárékról. A friss zöldtakarmány helyett egyelőre még a tavalyi lucernaszénát silózzák az állatoknak. (Fotó: Szabó Sándor)
