Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
Kórházi menü I; Avagy mi kerül a beteg ányérjába? A kérdésre nem ;önnyű válaszolni. Kezdjük »Ián egy kis számítással: Az ország gyógyintézetei- ien 90 ezer ágy van, vagyis taponrta ennyi beteg étkez- etéséről kell gondoskodni. Vz előírt ételmennyiség át- agsúlya személyenként 1,5 cilogramm, értéke 22 forint. V kórházak konyháiról tehát laponta 135 tonnányi meleg is hideg étel kerül a fekvőbetegek tányérjába. Ez 20 ;zer forint híján kétmillió érint költséget jelent. Csak- logy ennek egy harmad át lem eszik meg a betegek, >t thagyják a tányérjukon, >nnan pedig a mo&léktáro- lókba jut. Minden szépítés léikül: naponként több mint ’él millió forint értékű, 45 »rimányi ételmaradékot szállítanak el a kórházakból. Az okot keresve, kétségtelen felvetődik: talán baj van a koszt minőségével? Kihat a gyógyulásra Élete során kevés ember kerüli el a kórházat. Ha ő nem, akkor a családjában biztosan akad, aki megismeri a kórházi étlapot. Megoszlanak a vélemények a megfelelő és az ehetetlen fokozatok között. Nem eszi meg a beteg az ételt, ha hideg, vagy ízetlen, gyakran ismétlődik a menü, nincs gusztusosán tálalva, nagy az adag. Más a befogadóképessége, étvágya egy 40 évesnek, és más, a 80 éves, gyenge öregembernek. A betegélelmezésben viszont nincs „zónaadag”. Az összképbe tartozik az is, hogy sok beteg jóllakik a büfében, vagy eltelik a hazaival, a „diétás” disznótoros káposztával, zsíros rántott húsokkal, s akkor már nem ízlik a kórházi menü. A magyar ember szereti a gyomrát, , — ha beteg, még kényesebb rá — az étkezés befolyásolja közérzetét, hangulatát, az pedig kihat gyógyulására. A gyógyszer — esetleg a műtét — és a diéta egységet alkot a betegségek gyógyításában. Könnyű vegyes. pépes, zsírszegény, sószegény ételek hatásos összetétellel a kezelés fontos kiegészítői, gyorsítják a gyógyulást Csak egyet kiragadva: a cukorbetegek esetében elsődleges a diéta megszabása, betartása. Az egészség mielőbbi visszanyerése azon is múlik, hogy az étel megfelelő mennyiségben, minőségben, a szükséges hőmérsékleten jusson el a beteghez. Ehhez az kell, hogy tökéletesen működjön a betegélelmezési lánc: az orvos megállapítja a diagnózist, tájékoztatja a dietetikust vagy a diétás nővért, aki összeállítja a gyógyításhoz szükséges ételek diétás sorát milyen nyersanyagokból, hogyan készüljön az étel stb. Mindezt közli a konyhával, ahol az előírásoknak megfelelően készül el az éteL Ezután következik a szállítás speciális 'kocsikban, hőtartó edényekben, végül az étel kiosztása. A központi tálalóban a tányérokon már előre, név szerint megjelölik, melyik ételt ki kapja. Ez az elmélet S mi a valóság? Adagolás — szemmértékre A fővárosi és vidéki kórházakban — kevés kivétellel — a betegélelmezési láncon még sok a javítanivaló. Kezdve a kiindulásnál: az orvostudományi egyetemeken hat év alatt legalább 50 tárgyból vizsgáznak a hallgatók, de önálló tárgyként a dietetika nem szerepel, csak egyes betegségeknél utalnak rá. Ezt a szaktudást önképzéssel sajátítják el az orvosok. Pedig az alapokat az egyetemen kellene tanítani. Dietetikus, diétásnő- vér... Elméletben 100 ágyanként egy diétásnővért kell foglalkoztatná. Most az ország kórházaiban összesen 400—500-an vannak, tehát fele a szükségesnek. A hároméves egészségügyi főiskolán évente 30—40 dietetikus végez, vagyis a szakember- képzés, az utánpótlás még hosszú távon gond lesz, ha csak átmeneti megoldásként nem szerveznek rövidített tanfolyamokat. A konyhák többsége jól főz, a kórházi rekonstukci- ókból nem maradnak ki az élelmezési üzemek. A tanácsok is szorgalmazzák korszerűsítésüket, gépesítésüket. A kritikus láncszem inkább a szállítás. Főleg a pavilonrendszerű, nagy — 1000— 1500 ágyas — kórházak gyenge pontja ez. Az udvaron át, kocsikon hordják a 3—20 literes edényekben zötykölődő ételt. Míg a konyháiból a pavilonokig ér, majdnem teljesen kihűl. Jobb esetben — ahol van erre lehetőség — újból melegitik, aztán a nővér, vagy a takarítónő tányérokba meri — szemmértékre. A cukorbetegek diétáját is, holott nála a szénhidrát mennyisége grammokhoz kötött. Ahol nincs tálalókonyha, ott mindez a folyosón zajlik le. A tömbépületekben már kedvezőbb a helyzet, ott megoldható a központi tálalás, s így jobb az étel minősége is. Diétásrendszer Nálunk a dietetikának hagyományai vannak, nemzetközileg elismert a kórházi betegélelmezés rendszere. Csaknem egy évtizede alakult az Országos Dietetika! Intézet, ahol tudományosan foglalkoznak a betegélelmezés fejlesztésével. Budapesten és vidéken már több kórházban alkalmazzák korszerű diétás rendszerelméletünket. Az Egészségügyi Minisztériummal együttműködve az intézet országosan megszervezte a megyei diétás szakfőarvosá hálózatot. Ennek feladata a többi között a dietetiikai továbbképzés, amelyen a szervezés- és módszertani tudnivalókat is elsajátítják az orvosok, a dtiétásnővérek. Elméletben tehát minden rendben lenne, csak a gyakorlati átültetés még sok helyen várat magára. Pénz, munkaerő és szervezés kérdése az egész — állítják az egészségügy szakemberei. Olyan, mint a gordiuszi csomó... Persze, ha már ennyire pénzszűkében vannak, előbb azpn kellene változtatni, hogy ne kerüljön -naponta több mint félmillió forint a moslékóskannákba. Horváth Anita Ä Mátraalji Szénbányák Sokszor hallottunk hirt tavaly azokról az egymást érő csúcsteljesítményekről, amelyeket a Mátraalji Szénbányák visontai külfejtésében értek el az ott dolgozók. Lehet, hogy volt köztünk olyan is, aki már szelíden mosolygott az újabb csúcs bejelentésén. Mert az ember olyan, hogy a jót sem tartja jónak, ha az állandósul, ha nincs közben egy- egy kis rossz is. Erre mondják, a fény is csak az árnyék mellett, azzal együtt érzékelhető igazán. így igaz az is, hogy, ha azok mögé a csúcsok mögé betekintünk, akkor derül ki, mennyi nehézséget kellett legyűrni, elhárítani, megkín- lódni ahhoz, hogy az a bizonyos termelési grafikon következetesen felfelé kúsz- szon. Az egész ország figyeli Visonta nem helyi érdekeltségű ügy. Nem is csupán csak megyei vonzású. Ha arra gondolunk, hogy a Tho- rez-külfejtés önmagában az egész ország széntermelésének több mint a negyedét adja, már nem keil tovább emlegetni az üzem gazdasági fontosságát. Hány vállalat tudja ugyanezt az arányt produkálni a határainkon belül? Ezért fontosak azok a sokat emlegetett termelési csúcsok. Mert hihetetlenül nagy értékeket fejeznek ki. Példaként említsük, hogy tavaly a széntermelési tervük 6,8 millió tonna volt. Ha azt mind vagonokba raknák és egy összefüggő vasúti szerelvényt állítanának össze belőle, hogyan övezné körül az egész földet ez a kocsisor? Pedig ennyivel sem elégedtek meg bányászok. Még 220 ezer tonna szenet tettek rá a tervükre, így jutottak túl a hétmillió tonnán. A képviselőnő élményei India — dióhéjban Sok ezer kilométer, millió élmény — nehéz megemészteni, nehéz kipihenni, s ami a legnehezebb: mindjárt a hazaérkezés után megfelelő csokorba kötni az emlékeket. Mert azonnal megrohanják az embert először a család, aztán a szomszédok, majd a munkatársak, s előfordul — mint jelen esetben —, hogy bekopog az újságíró is. Vadkerti Miklósáé, megyénk országgyűlési képviselője is tagja volt a Péter János vezette parlamenti küldöttségnek, amely február 13—22. között Indiában járt. — Mit mondjak.;, gyönyörű út volt! Jártunk több városban: Calcuttától Bom- bay-ig, Agrától Bangalore- ig ... még most szedegetem össze az emlékeket, s igyekeznem kell, mert több felől jelezték, hogy meghívnának élménybeszámolót tartani. — Kezdjük az út „hivatalos jellegével”. — Parlamenti küldöttség lévén, természetesen mi is az ottani ezzel kapcsolatos dolgokat tanulmányoztuk. Más nép, más társadalom, de az el nem kötelezettség talaján. Részt vettünk az alsóház, a felsőház, majd pedig a két „ház” együttes ülésén is. Elég viharosak voltak. Emlékszem, az egyik képviselő felpattant, és kiabálta, hogy az elnök ne angolul, hanem hindi nyelven beszéljen. Nagy lárma kerekedett, de csak végigmondta az illető angolul, aztán ugyanazt hindi nyelven is. Találkoztunk külön baráti beszélgetésen több képviselővel is. Országnyi területet képviselnek, például a kommunista párt főtitkárának a feleségét hétmillióan delegálták. — Nem véletlen, hogy női példát mondott...? Elneveti magát. — Persze, hogy nem! Mert mi büszkék lehetünk, hiszen országgyűlésünkön a képviselők egyharmada nő. Indiában már az nagy eredmény volt, hogy a több mint hétszáz képviselő közé negyven nő is bekerülhetett. A beszélgetések során többen is feltettek kérdést nőpolitikánkról, s amikor elmondtam, mi mindent értünk el á szocialista építés során, bizony elcsodálkoztak. Egyébként azokban a napokban több tüntetést is láttunk például Indira Gandhi mellett, de még többet a kínaiak vietnami agressziója ellen. S ha már a tüntetésnél tartunk, egy beszélgetés során hallottam, hogy tetszenek ugyan a magyar Ikarus autóbuszok, csak azt sajnálják, hogy túlságosan nagyok az ablakok. „Miért baj ez?” — kérdeztük. „Azért — mondták őszintén —, mert a tüntetők elsősorban az ablakokat igyekeznek betörni...” De komolyra fordítva a szót: igen zsúfolt programot kaptunk, egy nap két fogadásnál kevesebb nem volt. Fogadott bennünket a köztársasági elnök is. Aztán jártunk több gyárban — államosított gyárban —, ahol volt módunk az ellentéteket tanulmányozni. Igen, mert a leírhatatlan nyomor és a leírhatatlan gazdagság, az elmaradottság és a haladásért való küzdelem jellemzi Indiát. Az állami gyárakban viszont már kiegyensúlyozottabbak a munkások körülményei másokéhoz képest. Érdekes, hogy ha ?z ezt az egyik gépAz indiai államfő fogadásán. gyárban mesélték el — valaki üzemi baleset miatt nem dolgozhat tovább, az ötvenszázalékos nyugdíjat kap, aki viszont megöregedvén leteszi a szerszámot, egy fillért sem. Ez ellen kétféleképpen védekeznek. Vagy úgy, hogy sok a gyerekük, s majd azok eltartják őket, vagy pedig bizonyos összeget bent hagynak a fizetésből, s öregségükben abból próbálnak megélni. — Sajnos, csak dióhéjban beszélgethetünk Indiáról, gondolom, egy könyvet is összeírhatnánk róla ... Mégis, néhány érdekes látnivalóról szívesen hallanánk. — Talán ezt a legnehezebb felsorolni! Jártunk például a híres Elefánt-barlangban, a hindu istenek kollektív szentélyében, láttuk a világhírű, s a valóban leírhatat- lanul csodálatos Táj Mahalt (nagy veszélyben volt a legutóbbi árvíz . idején!), aztán végigsétáltunk a mysorei szultán pompás palotáján, ahol magyar vonatkozású emlékekkel is találkoztunk. Széchenyi Zsigmond annak idején arrafelé vadászott tigrisre, s néhány trófeáját a mai napig is őrzik, de őt magát is emlegetik. Természetesen Körösi Csorna Sándort, meg Germanusz professzort is emlegetik. Hozzá kell tennem, hogy ennél többet csak igen kevesen tudnak Magyarországról... Mi volt még furcsán érdekes a számunkra? Például az is, hogy bárhol kedvünkre gyönyörködhettünk a szemtelenül kedves kis majmokban, bosszankodhattunk a szent tehenek miatt, s elkönyvelhettük, hogy Indiában temetkezési gond nincs. Láttunk gyönyörű mozgású táncosnőt, kígyóbűvölést, med- vetáncoltatást, modern lakóépületet, a tövében nyomortanyákkal ... és sok mindent, ami európai szemmel megdöbbentő, érdekes vagy érthetetlen. — Elmenne megint Indiába? — Előbb hadd pihenjem ki magam ... Kátai Gábor csúcsai Mi van emögött? Nem kevesebb, mint egy hihetetlen erős fejlődés. A számok bizonysága szerint az utóbbi három évben a termelés évente fokozatosan nőtt, mégpedig átlagban harminc százalékkal. Nem is valamiféle öncélú, adatokat hajszoló bűvészkedés, a közvélemény elámulására építő csúcskerge tés váltotta ki ezt a fejlődést. Nagyon praktikus célt szolgáltak vele: a Gaga- rin hőerőmű energiaéhségét csillapították ezzel a temén- telen lignittel. Ha úgy vesz- szük, a fejlődésüket kikény- szerítette az erőmű, mivel a Thorez-bányának egyetlen feladata van: ellátni elegendő és meghatározott minőségű lignittel az erőművet. Elég csak arra utalnunk, hogy három évvel ezelőtt néhányan már ott tartottak, leírják a bányát. Fuccs, vége, nem tud a feladatokkal megbirkózni. És mi történt? Látszólag csak annyi, hogy a Thorez szinte saját poraiból éledt újjá. A határozott intézkedéseket határozott tettek követték és a termelési grafikon elkezdett kapaszkodni felfelé. Állandóan és egyenletesen. Mennyi emberi erőfeszítés, verejték, gürcölés, kínlódás mozgatta meg azt a grafikont? Ezt senki sem képes mérni, csak sejteni lehet. A mennyiség sem minden Több mint hatmillió forintot vitt el tavaly az a kis lazítás, aminek következtében az erőmű nem kapott olyan minőségű lignitet, mint amilyen jár nfeki. Pedig azzal is büszkélkedhetnek a bányászok, hogy a tervben előírt kalóriaértéknél tavaly átlagban tíz százalékkal jobbot szállítottak a Gagarin erőmű kazánjainak etetéséhez. Ez is egy csúcs, ami igaz is, ha a részleteibe belemélyedve azt is meg kell állapítani, hogy itt már nem volt minden a legtökéletesebb.. Egy bizonyos eltérés a lignit fűtőértékében, elfogadott. De a tűrés a valóságban nem lehet a megállapított szint többszöröse. Mert ilyen is voLt. Az ilyen rossz lignittel a kazánok nem tudnak mit kezdeni. Ügy is mondhatnánk, hogy a nagyon alacsony kalóriaértékű lignit már nem táplálja a tüzet, hanem eloltja azt. A bányászok pontosan tudják, mitől romlott le a lignit az első félévben tavaly. Ennek megismétlődését el akarják kerülni. Mit tesznek ezért? Kiegyenlítik a termelésből kikerülő lignit kalóriaértékét. Az átlagnál jóval jobb lignitből félretesznek, hogy a rosszhoz hozzá tudják keverni, ha erre szükség van. A minőséget a bányászok akarják mindenekelőtt megkövetelni, méghozzá ön maguktól. így van ez rendjén. Hogy ne kelljen utólag magyarázkodnunk sem, egymást elmarasztalniuk sem, de kötbér fejében súlyos milliókat kifizetni sem a nyereségük rovására. Ha úgy tetszik, önző érdekük is a minőség színvonalának a fenntartása. Ezt ők jól tudják. Még az atomerőmű is Nagy vállalat a Mátraalji Szénbányák. Hiszen csak úgy, „mellékesen” Oroszlányban, Tatabányán és Kazárban is működtetnek egy- egy kisebb külfejtési bányát. Ezeknek összesen az idén mintegy 300 ezer tonnfc szenet kell adniuk. Ügy voltak ezekkel a messzi külfejtésekkel, ha már szükség van rájidt és meg is kérték őket, hogy segítenék a külfejtés meg* nyitásában, később az öze: meltetósében is, nem mondhattak nemet, jó szívvel ráálltak. Pedig ez sem csak annyiból állt, hogy no, emberek, ugorjunk már el erre a három helyre, aztán egy-kettőre összeütjük az egészet. Nem, nem. Még emberük sem volt elegendő. Az ecsé- di üzem, amely ezt a feladatot megkapta, gondolt egyet és vezetőstül elkezdett utazgatni, bányászt látogatni. Főként a volt, nyugdíjas bányászokat, akikről tudták, hogy még jó erőben vannak. Mi lenne, ha megint a fejükbe nyomnák a kobakot ezek az öreg harcosok? Megkérdezték őket, azok válaszoltak is rá: hát, ha kell, ha ismét szükség van ránk, megyünk. Mert a mi életünk a bánya volt, az is marad. Ilyen a bányászszív. Jó, jó, de mi köze van ennek a paksi atomerőműhöz? Minek kellene ahhoz a bányászszív? Igaz. Nem is bányász, hanem acélszerkezetű cellák kellettek oda. Korábban ez sem volt a vállalat profilja, de ha már megkérték őket, segítsenek, miért ne tették volna? No, emberek, meg tudjuk csinálni? Meg, válaszolták rá a gépüzem dolgozói. Csinálják is, elismerést is kapnak érte. Persze, előbb meg kellett tanulniuk ezt a munkát. Megtanulták. Ennyi az egész. Ez is csúcs, nem akármilyen teljesítmény. Hányán tudják, mennyi akarás feszül mögötte? , Mi lesz a milliókból? Lehetne játszani a nagy számokkal, ha kedvünk telne benne. Hosszasan sorolhatnánk a tíz- és tízmilliókat, de a százmilliókat is. Hiszen csak egyetlen rézsű- híd gyártása jugoszláv megrendelésre — 800 ezer dollárt hozott a bányának. Tavaly az anyagokra kerek 800 millió forintot terveztek, és hogy ebből sikerült „valamit” megtakarítaniuk, az már majdnem 90 millió forintot tett ki. Olyan számok ezek, amelyeket nagy természetességgel használunk, de tartalmukat hiánytalanul felfogni: aligha vagyunk képesek. Tíz- és százmilliók, ilyen számokkal dolgoznak, fogalmaznak. Mi térül meg ezekből a bányászoknak ? Mi jó származik nekik ezekből az óriási számokból a fizetésen túl? Ha a prémiumokat, a nyereségrészesedést, a hűségjutalmat nem vesszük figyelembe, akkor még ilyen tételeket sorolhatunk: ötven- személyes óvoda Petőfibá- nyám, hatvan: bányászlakás az idén Gyöngyösön. Ugyanakkor 16, úgynevezett KISZ- lakás is. Ezekhez még tegyük hozzá azokat az összegeket, amelyekkel a vállalat dolgozóit támogatják a családi házak építkezésében. Ezeket a forintokat kedvező feltételekkel adják kölcsönt Szándékosan csak a lakások és az óvoda ügyét emeltük ki, mivel manapság ezek a legnagyobb érdeklődést kiváltó tételek. Erre a két területre a legérzékenyebbek az emberek. Mindez így együtt arra is alkalmas, hogy jelezze, a Mátraalji Szénbányák különböző termelési csúcsai mögött mindig ott az ember, a maga erőfeszítéseivel is, örömeivel is. G. Molnár Ferenc íNwjtiMj® 1979. . március 4„ vasárnap