Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-31 / 76. szám
Fogadóórán kívül Gépesített vágánycsere SZOMSZÉDOM HIVATÁSOS PATRIÓTA. Tanácstag. Míg elődje valóságos elefántcsonttoronyban élt, addig tőle alig jutnak lélegzethez választói. Fáradtságot nem ismerve szondázza a közvéleményt, búvárkodik, kutat, beadványok százait indítja útjukra, három tanácsi bizottságban tevékenykedik, a tanácsüléseken meg ő az örökös felszólaló. Mesélik, hogy az elnök egy ízben akkor is megadta neki megszokásból a szót, mikor nem is jelenkezett szólásra... A körzetében valahogy megszokták, talán kendőzetlen, szűnni nem akaró segíteni akarása miatt. Ahogy hallani néha: „az emberek manapság elfoglaltabbak annál, semhogy rendre a más dolga után szaladgáljanak”. A példa persze csak óvatosan általánosítható, hiszen ahány körzet, annyiféle tanácstag, legfeljebb abban rokonítható legtöbbjük,' hogy hűséggel szolgálják azt a tisztet, amelyet választóik bizalmából betöltenek. Vagy közönyéből... mert bizony jó néhány olyan választókörzet akad az országban, ahol tisztújításról tisztújításra a jelölőgyűlésen csak úgy kong a terem az ürességtől. A választáson a népfront nyilván bölcsen kiszemelt jelöltjére látatlanba adják a voksukat. Ám erről a megválasztott mit sem tehet. Ahogy arról sem, ha szolgálata alatt egyetlen csoda nem fűződik a nevéhez. De hát nem is csodatevésre való a tanácstag, hanem arra, hogy talpalja ki, ami a körzetét megilleti. Szem előtt tartva természetesen az egész település érdekeit. Így van ez akkor is — kivált év elején a költségvetés és a fejlesztési alap felosztásánál —, ha gyakran olyan érzésünk van, hogy kevesebb jut abból a bizonyos nagykalapból a falu végére, mint mondjuk a korzó környékére... Tehet róla a tanácstag, meg nem is. Azt persze nem vitatom, hogy a fellépés ma is sokat nyom a latba, s bizony akinek több összeköttetése van — s ezt nem kell feltétlenül elmarasztalóan értelmezni —, azt a választói jobban értékelik. Mégha azelőtt nem is tudták róla, hogy kiféle-miféle ember. CSALHATATLAN RECEPT persze nincs. Legfeljebb annyi, hogy e megtisztelő hivatal viselőjének benne kell élnie abban a közegben, amelyet képvisel. Folyamatosan és intenzíven. Ezért fura az, hogy jó néhány körzetben ingázó a tanácstag ... Ott kell laknia, ahol a választók, és ha lehet, nem kell mereven ragaszkodnia a fogadóórákhoz. A kapcsolat afféle jószomszédi legyen, mint ahogy á Anno 1979 „Valahol mindig elakad az ügy...” Egy elkeseredett telektulajdonos monológja Hat évvel ezelőtt vásároltunk egy .kis hétvégi telket Egertől tíz kilométerre. Állt rajta egy öreg faház, amelyet eleinte foltozgattunk, szépítgettünk, aztán elhatároztuk, hogy lebontjuk és építünk helyette egy korszerűbb hétvégi házat. Ez a döntésünk 1975-ben született meg, akkor elmentünk az egri városi tanács műszaki osztályára, ahol közölték, hogy az egész területet újból felmérik. A mérés befejezése előtt — 1976 tavaszáig — ezen a részen senkinek nem adnak építési engedélyt. Ezt még kivárjuk, gondoltuk, addig legalább összegyűjtjük az építési anyagot. Ezt tették a szomszédaink is, ám hiába való volt az egész készülődés, mert 1976 tavaszán még semmi biztatót nem tudtak mondani a tanács illetékesei. Végre, legnagyobb örömünkre 1977 nyarán azt a választ kaptuk, hogy beadhatjuk az épí- tésiengedély-kérelmet. Megcsináltattuk a tervrajzot, s szeptember 13-án benyújtottuk a kérelmünket a városi tanácshoz. Kiderült ázonban, hogy hiányzik a dokumentumok közül a földhivatali térképmásolat, illetve az adóhivatal igazolása. Mindkettőt beszereztük, s azzal a boldog tudattal mentünk haza, hogy nemsokára hozzákezdhetünk a kis pihenőház építéséhez... De nem így történt. Az egri járási földhivataltól ugyanis egy olyan térképmásolatot kaptunk, amelyen a mi telkünk a szomszéd területére került, az övé pedig egy másikéra és így tovább. Erre a térképre a műszaki osztályon nem adtak építési engedélyt, mivel a teleksor „eltolódási” ügyét előbb tisztázni kell. Igen ám, de közben az is kiderült, hogy a szomszéd telek tulajdonosa 1941 óta ismeretlen helyen tartózkodik, adót azóta nem fizet, így újból megakadt az ügy. Közben a megyei földhivatal elvállalta a telekrendezési és az elkülönítési térkép elkészítését azzal a biztatással, hogy ezután a műszaki osztály kiadja majd az építési engedélyt. Az új felmérés során az addig 100 négyszög- öles telkünk majdnem 150 négyszögöles lett, ebbe aztán belekötött az adóhivatal. Közöllek, Ji.ogy ez’ két telek, s amíg az egyiket el nem adjuk, addig nincs építési engedély... ! Ismét eltelt egy év. sikerült eladnunk az egyik telket, egy gyulai család vette meg, mert a beteg gyermeküknek jó hegyi, erdei levegőt ajánlottak az orvosok. A telek vételára ügyvédi letétben ván, mert a telekügy még a mai napig sem rendeződött, addig viszont nem tudja átíratni a saját részére. Arra a kérdésre, hogy miért nem lehet végre lezárni az egész ügyet, ezt a választ kaptuk a földhivataltól: ha előkerül az 1941 óta ismeretlen helyen tartózkodó szomszéd, vagy a telkét állami tulajdonba veszik, minden megoldódik magától... Elmentünk a noszvaji tanácshoz, mert az állami tulajdonba vétel az ő hatáskörükbe tartozik. Itt megígérték, hogy utánanéznek • az illetőnek az országos nyilvántartóbari és megpróbálják elintézni az állami tulajdonba vételt. Eközben ismét eltelt egy fél esztendő, aztán újabb hónapok múltak el: 1978. végén megtudtuk, hogy elkészült a teleksor új térképe. Talán elhárult minden akadály, az építkezés elöl, gondoltuk, s felkerestük a megyei földhivatalt. De minek: kiderült ugyanis, hogy a telekrendezés megtörtént, de nagy baj van. mert közben állami tulajdonba került az ismeretlen szomszéd telke. Miért baj ez? Ugye, önként adódik a kérdés, hiszen eddig ez volt az egész ügy akadályozója, emiatt nem haladt a probléma hatósági intézése? Nos, pofonegyszerű a dolog: miután a telek állami tulajdonba került — közölték a földhivatal illetékesei —, a rendelkezések szerint három évig nem lehet semmit kezdeni, például rendezni sem a határvonalait. . . ! Közben az építési engedélyünk határideje 1978. szeptember 13-án lejárt, a hat éve- kinn tárolt építőanyag teljesen tönkrement. Most már teljesen tanácstalanok vagyunk, mert van egy telkünk, de minek. Az ügyvédi munkaközösségben fekszik a pénzünk, ki tudja még meddig, mert valahol mindig elakad az ügy... Hát nem érthetetlen? Elmondta: Szepesi Istvánné Lejegyezte: Szilvás István legtöbb helyen olyan is. Kivált ott, ahol már a sokadik ciklust szolgálják becsülettel a mandátumukat megtartó tanácstagok. Tanácstag-betegség persze akad nem is egy. Van, akit például beválasztottak egy vagy több bizottságba, s azután már csak azzal törődik, hogy a körzetében megtartsa a beszámolókat s azzal kész. Persze teheti, ha hagyják. Márpedig hagyják, főleg ott, ahol már a választásnál érdekeltség mutatkozott. Másik kóreset a pasz- szivitás: „aki nem kockáztat, az nem hibáz”. Lényegében az ilyen tanácstagok ludasok abban, hogy a testületi ülések sok helyütt, mint azt nemrég a Minisztertanács is szóvá tette, túlságosan csendesek, mentesek az éltető vitától. Vannak, akik akkor sem emelkednek szólásra, ha valami nyomja a szívüket, azt gondolván, hogy „akik az anyagot előterjesztették, náluk úgyis okosabbak.”. Ami persze nem jelenti azt, hogy akár a legbölcsebb előterjesztés is mellőzni tudná a kollektív bölcsesség értő, újraalkotó visszaigazolását, így aztán — nagy hiba lenne elhallgatni — még manapság is születnek, főleg kisebb településeken, de olykor városban is, mérlegelés nélküli, formális döntések. A TANÁCSI MUNKÁBAN, csakúgy, mint az élet megannyi területén, jócskán vannak tartalékok. Ezek feltárásából nagyobb részt vállalhatnának magukra a tanácstagok s ugyanakkor fokozottabban lehetne támaszkodni rájuk. Ez markánsabban minősítené munkájukat s egyszersmind megmérété- sül is szolgálna. Jóllehet olyat nem hallottam, hogy valakit két választás között alkalmatlannak találtak volna e valóban megtisztelő, meglehet nem túlságosan hálás tisztség gyakorlására. Rendhagyó ti^ztújításra legfeljebb akkor kerül sor, ha valaki meghal, messzire költözik vagy uram bocsa’ mindenkinek szemet szúró dolgot követett el. A jónál is keresni kell a jobb megoldást, hát még a felületes, társadalmi küldetését csak úgy tessék-lássék. elvégző, a választó közösséget ezzel károsító tanácstagnál. K. P. Az idén a GYSEV (Győr—Sopron Ébenfurti Vasút) több vonalát felújítják. Ezekben a napokban Fertőhöz és Balf között két kilométer hosszban cserélték ki a vágányokat A felújítási munkát korszerű gépek végzik. (MTI fotó — Matusz Károly felvétele — KS) Irány az NSZK Elkészült az ötezredik kombáfn- adapter Alig két esztendővel ezelőtt átszervezték a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat egri gyárát és ezzel együtt új termék készítését kezdték, meg. A Német Szövetségi Köztársaságban tevékenykedő Claas-cégnek, valamint Dánia legnagyobb mezőgazda- sági gépgyárának, a dronnin- borgi gyárnak — megrendelésére gabonakombájnokra szerelhető adaptereket gyártanak. Az új termék bevált, a külföldi megrendelők elismerése ezt bizonyítja. A gyár 11 szocialista birgádja a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére elkészítette az ötezredik adaptert, melyet házi ünnepség keretében adtak át Szikora Andrásnak, a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat igazgatójának. Az adapterek azóta már úton vannak a Német Szövetségi Köztársaságba. Ennyire nem! „Bélapátfalván a zsámolyok hiánya miatt az ételes edényeket a padozaton tárolják..„Párádon a leveses tálak és a merőkanalak zománchibásak, és így fertőzésveszélyesek.. „Verpeléten az alumínium evőeszközök kicserélésére, az egri Nagyvárad úti óvodában pedig az edényzet és az evőeszközök pótlására lenne szükség...” A fenti mondatokat abból a népi ellenőrök által készített jelentésből idéztük, amelyben az egri járási-városi NEB szakemberei utóvizsgálatként a napokban ismét csokorba gyűjtötték a gyermekélelmezés helyzetének egri és az egri járásban tapasztalt pozitív és negatív példáit. S hogy miért „akadt meg” szemünk a hiányzó zsámolyokon, a fertőzésveszélyes mérőkanalakon. a hiányos alumínium evőeszközökön? Mert nem hisszük, hogy ennyire szegények lennének az érintett települések tanácsai, hogy ne jutna néhány zsámolyra, rendes mérőkanálra, késre, villára. Persze az sincs kizárva, hogy a sok egyéb és más fontos munkájuk mellett az étkeztetés finanszírozói is a népi ellenőrök jelentéséből, esetleg e néhány sorból értesülnek először a hiányzó zsámolyokról, a hiányos étkészletekről, így sem lehet azonban vita tárgya, mielőbb intézkedniük kell Bélapátfalván, Párádon, Verpeléten és Egerben is. Mert nem milliókról, százezrekről, hanem mindössze néhány száz forintról van szó. És természetesen: a gyermekek étkeztetéséről! — koós — 1 Á veszteség nyeresége Üueghöz MisonGin — liuEGsicEcslcltőia^B Közismert, hogy hazánk sem bővelkedik éppen energiahordozókban, néha inégis a keveset is pazaroljuk. Lehetőségeink és tapasztalataink alapján mind fontosabb feladataink között a takarékosság, a különféle fűtőanyagok leghatékonyabb felhasználása. Szerencsére nemcsak beszélünk róla, hanem teszünk is érte. Intézkedések egész sora születik napjainkban az energiagazdálkodás javítására, figyelmet érdemlő törekvések mutatkoznak az élet különböző területein. Ilyenféle igyekezet keltette fel az érdeklődést többi között a Gagarin Hőerőmű légkondenzációs hűtőberendezései, a szakmában elterjedt Heller—Forgó-tornyok iránt is. amelyeknél — mint kiszámították, lemérték — óránként nem kevesebb, mint 230 millió kalória a felszabaduló, s általában kárba is menő hőmennyiség. Vajon mit lehetne csinálni ezzel a „meleggel”, hogyan lehetne — ha nem is megszüntetni. legalább jelentősen csökkenteni a tetemes veszteséget? — találgatták a műszakiak, kutatók egyaránt. Mígnem akadt egy igen figyelmet érdemlő ötlet, terv. üvegházat létesítenek a nagyüzem szomszédságában, s növénytermesztésre hasznosítják az eddigi úgynevezett hulladékhőt. Nos — hangsúlyozni sem kell különösen — az Energiagazdálkodási Intézet kezdeményezése kedvező visszhangra talált „szűkebb hazánkban”. Megyénk vezető testületéi támogatólag álltak a nemes ügy mellé, s a lakossági ellátásban évek óta jelentős szerepet vállaló Hevesi Állami Gazdaság készséggel hajlott a sokat sejtető kísérletre. A tudományos intézmény szakembere, Várhelyi László tervei alapján így készül most a visontai határban 0,3 hektáros területen az a létesítmény, amelynek már a születését is nemzetközi kíváncsiság kíséri. A Heller— Forgó-féle hűtőtornyok ugyanis — a hazai feltalálók dicséretese legyen mondva! — meglehetősen elterjedtek á világon, Japántól Angliáig egész sor országban, s másutt is megtalálhatók. S természetsen mindenütt szeretnének ésszerűbben dolgozni velük! Az AGROBER Heves megyei Kirendeltségének koordinálásával, műszaki ügyintézésével, a jászberényi Hűtőgépgyár. a Jászsági Építőipari. Szövetkezet, a Kaposvári MEZŐGÉP letenyei gyáregysége, az ÉMÁSZ, a generálkivitelező Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat gyöngyösi főépítés-vezetősége osztozik a vállalkozásban a hőerőmű és az állami gazdaság lakatosainak értékes segítsége mellett." Hetvenhat méter hosszúságú a hathajós üvegház, amelynek acélszerkezetén már a beszabályozást végzik az építők egyéb, kisebb- nagyobb munkáikon kívül. Teljesen egyedi megoldású lesz majd a létesítmény, miután a későbbiekben elhelyezésre kerülő fűtőberendezés, egyben az erőmű ipari forróvizének szükséges hűtését is elvégzi, ami az üzem számára külön gazdaságos. A víz csővezetéken érkezik az épület két oromfalához, s hőjét légfúvással terítik szét a télidőben meleget igénylő növények számára. Nyáron pedig, amikor nincs szükség ilyesmire, egyszerűen kihúzzák ezt a gépegységet a szabadba, s csupán erőműi célokat szolgál. Jellemző a munkára, hogy több kilométerré tehető a csőhálózat hossza, csaknem ezerméternyi ebből, ami, csupán a belső öntözéshez kell, s a négyezer négyzet- méternyi üveg alatt mintegy ötezer szórófej permetezi a vizet. Tizenkét ventillátor végzi a hőbefúvást, automatika gondoskodik a növényház szellőzéséről, motorok nyitják-zárják a tetőzetet. Az elektromos berendezések működtetéséhez külön transzformátorállomást kellett építeni, ami egyébként csak az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat soron kívüli munkájával sikerült. S ugyanekkor még más kiegészítő létesítmények is készül, nek. Állami támogatást élvezve, a MÉM Műszaki Fejlesztési Alapjából, s az állami gazdaság saját forrásából, hozzávetőlegesen 26—28 millió forintos beruházással még a tavasszal, a tervek szerint májusban elkészül az érdekes üvegház, amit eredményes próbaüzem után az őszszel harmad-harmadrészben be is telepítenek paprika-, uborka-, és paradicsompalántával. Ügy. hogy az idei karácsonyra Ízletes primőrt adhassanak Visontáról! Két-három termelési ciklus idejére terjednek a kísérletek, s ha eredménnyel zárulnak: természetesen bővítik a mostani üvegházat. Több lépcsős fejlesztésről lehet szó a következő években: tsz-ek társulásával előbb „csak” hat, később 12 utána pedig 18 hektárosra nagyobbíthatják a létesítményt, hiszen az erőmű ak.ár 60 hektárosat is ,.clbír”, elláthat hulladékhőjével. A Hevesi Állami Gazdaságban bíznak a sikerben, megvalósíthatónak tartják a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel tervezett együttműködést mind a további beruházásokban, mind pedig a primőrtermesztésben és -értékesítésben. S remélik, hogy közös munkával lényegesen folyamatosabbá, biztosabbá tehetik a megye zöldségellátását. Gyóni Gyula rNwmsmGl 1979. március 3JU szombat
