Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
Sajtófotó '78 Sajtófotó 7* címmel Kiállítás nyílt a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében. Képünk a tárlaton j készült. Branstetter Sándor felvételének címe: Vidám: ballagás a Műszaki Egyetemen. Könyvtári szabályzat 1458-ból A középkorban a könyvek túlnyomó részét a kolostorok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg és feladatukat már a XII—XIII. században írásban rögzítették. Több ilyen szabályzatot ismerünk; a legérdekesebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi domonkos rendi apácáké. Ennek egy 1458-ban készült másolata korunkra maradt. A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban ismertetjük. Eszerint könyvtárosnak olyan valakit kell kijelölni, aki „szereti a könyveket és szorgalmas". Kötelességei elég sokrétűek. A könyveket külön cellákban tartották, olyan helyen, amelyet később, ha az állomány növekszik, na- gyobbítani lehessen. A könyveket itt polcokon vagy Zárt szekrényekben helyezték el, mégpedig szakok szerint csoportosítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszerre, s ez a rendszer jól tükrözi a kolostori könyvtárak állományának túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szakba kerültek a szentírások, a B-be a szentírásmagyaráza- tok, a C-be a szentatyák művei, a D-be a szentekről szóló művek, az E-be a krónikák, Históriák és egyéb munkák. A szakokon belül a kötetek eggyel kezdődő egyedi raktári jelzetet kaptak. A könyvek könnyebb megtalálása céljából a könyvtárosnak az állományról katalógust kell készítenie. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájékozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácának a kötetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató címet, ilyesféleképpen:,, Szent Domonkos atya élete” vagy „Szent Ágnes legendája”. A cím mellett fel kellett tüntetni a tulajdonos kolostor nevét is. A szabályzat szerint a szerzetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék gz ilyen művek beszerzéséről. A több példányban meglévő művek közül a legjobb példányt tartsa meg a kolostor részére, a többit a főnöknő engedélyével adja el, s a befolyt összegből szerezzen be más műveket. Ugyanígy tegyen azokkal a könyvekkel, amelyek nem alkalmasak a lelki épülésre. Évente egyszer vagy kétszer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével nézze át az összes könyvet, állapítsa meg, hogy nincs-e hiány, nem okozott-e valami féreg vagy penész az állományban kárt. Ezután gondoskodni kell az esetleges sérülések kijavításáról. A könyvtárosnő jegyezze fel, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz olvasni, mert így „feledé- kenység miatt egy könyv sem fog elveszni". Azt, aki a kivett könyvet rongálja, rendetlenül heverni hagyja, intse meg négyszemközt vagy szükség esetén tegyen jelentést a főnöknőnek. Ha más kolostornak ad kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsönvett művet és a kölcsönzés napját pontosan feltüntető elismervényt a kölcsönvevő kolostor elöljárójától; visszavételkor pedig gondosan vizsgálja át a könyvet, hogy tisztán, jó állapotban, sérülésmentesen szolgáltatták-e vissza. Egyéni, feladatai is voltak a könyvtárkezelő apácának. Az ő dolga volt, hogy pergament, papírt, tintát, tollat, dörzskövet, krétát, festéket és az íráshoz szükséges egyéb dolgokat beszerezze. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondosak, ésszerűek, okosak, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhat. Különösen fontos, hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtárakat, akik „szeretik a könyveket és szorgalmasok”, _______ _ J~ V4ttesy-MMös>-v H umorszolgálat Brown tárcsázik. — Üdv — mondja a hallgatóba. — Mrs. Brown? — Mrs. Brown. — Itt Jack beszél. Nem el- lenzed, drágám, ha egy tucat vidám fickó jön ma hozzánk ebédre? — Dehogy ellenzem, drágám! — Halló, szivecském, hallottad, hogy mit mondtam? T- Igen, drágám, azt kérdezted, magaddal hozhatsz-e egy tucat vidám fickót ebédre. Hát persze, drágám. — Bocsánatot kérek, tisztelt asszonyom, tévesen tárcsáztam, ez nem lehet az én feleségem — dünnyögi Brown és leteszi a kagylót — Amikor nyugdíjba vonulok, az égvilágon semmit sem fogok csinálni. Az első hónapokban csupán a hintaszékben üldögélek majd. — És azután? — Azután... elkezdek hintázni, .. A fiatalember szörnyeit nem akart bevonulni katonai szolgálatra, ezért az orvosi bizottság előtt azt mondta a főorvosnak, hogy sem enni, sem inni, sem aludni nem tud. — Remek! — lelkendezett az orvos, s megszorította a fiatalember kezét. — Minél több ilyen emberre volna szükségünk, mint amilyen maga, Jones, és akkor a katonai szükségletek kielégítésére fordított kiadásaink is önmaguktól csökkennének! Az őrmester így szól az újoncokhoz: — Ma aztán az igazi lustáknak való munka akad. Emelje fel a kezét, aki neki akar látni. Valamennyi katona egy emberként emelte fel a kezét — egy újonc kivételével. — Hát te miért nem emelted fel a kezedet, Svensson? — Lusta vagyok hozzá, őrmester úr... Két koldus beszélget: — Tudod, mi történt George barátunkkal? — Nem. Ugyan mi? — Munkát vállalt. — Én mindig gyanakodtam, hogy ez az alak pénzért mindenre kapható! Az ügyvéd kérdezi a klienst: — Tulajdonképpen ki az oka annak, hogy elválnak? — A postás. Odaadott a feleségemneg egy levelet, ami nekem szólt... CSEH KAROLT: A Hazatérő Ajtónyílásnyl világosságban számvetést csinál ki küszöbén áll: A konyha kövén elszórt vízcscppek fillérjeit számolja a magány Sorsáért előre fizet annak aki belép s vágyait leteszi kés és kenyér közé az asztalra s küszöbön túlmaradnak könnyei Kulcsra fordítja az estéket a gond-felhőkből haja havazik S álmában összesöpri a holnap lehulló hópelyhek csillagjait UTASSY JÖZSEF: Föllázad a víz éjszaka csörömpöl a tél ablaka inai a hó s hajnalba’ már zöld aknára lép a madár Kilőtt harckocsik a sziklák napsugár-sorozat ropog emelt fővel és mezítláb szeretőmhöz gyalogolok MMR Lás*$ő fnjvukje gyelmesen végighallgatta, aztán visz- szaadta a beadványát: — Menjen a bérelszámolóba. Ott majd mindent tisztáznak. Alimhan benyitott a bérelszámolóba. — A volt férjem fizetése száznyolcvan. .. — Értem, értem, de az ügy nem rám tartozik — szakította félbe a tisztviselő. — Forduljon a pénztárhoz, ott majd felvilágosítást adnak önnek. Alimhan nagyot sóhajtott, és a pénztárosnő keresésére indult. A pénztárosnő újból az igazgatóhoz Alimhan felkereste az igazgatót, és félénken megszólalt: — A volt férjem az önök vállalatánál dolgozik. Száznyolcvan rubel a fizetése, de csak tíz rubel nyolcvanhárom kopejka tartásdíjat fizet. Aziránt szeretnék érdeklődni, hogyan lehetséges ez... Az igazgató átfutotta Alimhan beadványát, aztán visszaadta neki: — Érdeklődjön a főkönyvelőnél. Jobbra a második ajtó. Alimhan a főkönyvelőnek is elismételte a panaszát: — Száznyolcvanat kap, de csak tíz rubel nyolcvanhárom kopejka tartásdíjat fizet... A főkönyvelő fiküldte, az igazgató a főkönyvelőhöz, a fő-; könyvelő a bérelszámolóba, a bérelszá-í móló a pénztárosnő-} höz, az pedig ismét j az igazgatóhoz. A bűvös kör titkát < Alimhan csak később j tudta meg. Az igazgató a volt í férj sógora volt az l új asszony révén, a j főkönyvelő a szesz- j testvére, a bérelszámolóban dolgozó < tisztviselő a szom-S szédja, a pénztárosnői pedig az új feleség j legjobb barátnője. De mire mindez \ kiderült, a gyereknek hosszú fehér szakálla nőtt... (Fordította: Zahemszky László) megfelelője: Anekdoták tudósokról Fryderyk Sänger angol biokémikus (született 1918-ban) 1958-ban Nobel-díjat kapott. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinál a kapott pénzzel, gondolkodás nélkül felelte: — Ö, az én feleségemnek biztosan lesz valami ötlete arra, hogy hogyan költsük el a pénzt. Einstein éppen látogatóban volt, amikor esni kezdett az eső. Búcsúzáskor felajánlották, hogy kölcsönöznek neki egy kalapot. Einstein azonban visszautasította az ajánlatot. — Minek? Amikor elindultam, tudtam, hogy eső lesz, és szándékosan nem hoztam magammal kalapot. A kalap ugyanis sokkal lassabban szárad, mint a hajam. Ampere-nek két macskája volt, egy nagy és egy kicsi, amelyeket nagyon szeretett. A macskák azonban sokszor zavarták azzal, hogy kapargatták az ajtót. Végül jó ötlete támadt: két nyílást vágatott az ajtóba: egy nagyot, a nagy macska, és egy kicsit a kis macska részére. Kép és szó EGY TÁRGY ÉS NEVE VERSBELI SZEREPEKBEN A tárgynak; illetőleg készüléknek a képével együtt idézzük most a nevét is: laterna magica. Ennek a latin jel- :*js szerkezetnek magyar bűvös lámpa. De nevezték így is: varázs lámpa. A XVII. század találmánya volt. Üveglapra festett áttetsző képeket felnagyítva vetítettek vele. Annak idején varázslatos világnak tetszett a falon megjelent képsorozat, s bűvkört vont a képi világ tárgyai és a né-, zői köré. Nem véletlen tehát, ha a tárgy, a készülék, s főleg a neve versbeid motívumként is gyakran jelentkezik. Közleményünkben olvasható vers- részletekben a laterna magica jelzős szerkezetnek nemcsak sajátos információt hordozó szerepe van, hanem nagy a hangulatfestő ereje is. Erre épít több magyar költő is, ezzel olvasóinknak nemcsak érzékletes képsorokat teremtenek, hanem a merészebb képzetkapcsolások vállalására is késztetik őket. A sort Szász Károly nyitja meg: „Múlt és jövő bűlámpa képekint / Egymást tolongva hajtja, s átsuhan” (Emlékezés apámra). Megállítja az olvasót Kosztolányi merészebb képkapcsolása is: „S játszani kezd elhagyott szívünkben / az életünk laterna magicá-ja” (A kártyás sír). Dsida Jenő költeménye címéül is a latin megnevezést választja, s a készülékkel végzett műveletek háttérraj- zával teszi érzékletesen hatásossá mondanivalóját: „Egyszerre fény gyűlt, és a messzi égre, /mint nagy vászonra berregő motor, /zúgó, öles nyalábbal vetítette / tűnődő lelkem — lassú reszketőssel — / lehúnyt pillájú, alvó arcodat” (Dsida: Laterna ma-, gica). Hogy a modem hangvételű mai versekben is milyen változatos közlő, kifejező szerepet vállalhat ez a motívum és nyelvi forma, tanúskodjanak róla ezek a versrészletek: „A bőrös lámpát megmentettem én, / enyém a modern Laterna magica” (Ozsvald Árpád: Laterna magica). — „Nézz e bűvös ládába, mely / új távlatot nyit neked” (Papp Lajos: Laterna magica). — Szinte alkotói mozzanatokra is készteti az olvasót Pilinszky János, hogy követni tudja a költői gondolatok kapcsolatainak merészségét és mélységét abban a versrészletben, amelyben a latin megnevezés a kulcsszó szerepét vállalja: „A fényérzékeny levegőben / csukott szemhéjak. Anya és fia. / Fehér kezek és még fehérebb ráncok. (Piéta és laterna magika” (Fehér piéta). Dr. Bakos József / *
