Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Gondolatok mai

■ f ff ff f . I ffl

kepzomuveszetunkrol

A képzőművészet fogalma kibővült, űj, szélesebben értelmezett szerepe most kezd kialakulni. Az életritmus; a felvilágosodás változtatja meg a régi, beidegződött funkciót -r— a gyönyörködtetést, ünnepi emelkedettséget — és ennek nyomában a régi műfaji megkülönböztetés, a hierarchikus értékrend is fokozatosan eltűnik.

A művészet körébe tartozik minden, ami a vizuális kultúrát befolyásolja. Épített környezet, az ipari forma, az alkalmazott művészet megszámlálhatatlan változata.

Ez az úgynevezett „nagy művészet” korábban kiemelt helyet kapott. Ma is ebben mutatkozik meg legjobban a kísérletek iránya, jellege, itt nem kell alkalmazkodni térhez, épülethez, nyomdatechnikához, szériagyártási feltételekhez. Kiemelt helyzetét az is magyarázza, hogy „saját kézzel festett, formált” művészet — segédeszközt, ipari sokszorosítást nem vesz igénybe. Egyenes ági örököse a művészet kézmíves formájának. A másik értéke, amely meglehetősen vitatható manapság, hogy ez a fajta alkotás nem megrendelésre készül, nem a társadalom meghatározott szükségletét elégíti ki —, hanem a művészből kikívánkozó élmény formába öntése, megfogalmazása, egyetlen példány létezik belőle — jó esetben —, és az érdeklődő saját esztétikai örömére, az intézmény művészettörténeti dokumentáció céljára vásárolja meg.

A művészi szabadság, formakísérletezés, akár eredeti, akár külföldről honosított stílusról van szó, — korlátlan. A művész sorsa nem magányos gyötrődés, életműve nem műteremfalak közé zárt holt anyag, s a bíráló észrevételeket sem követi társadalmi bojkott, megélhetési probléma.

Gondolkodásunk középpontjába került a környezet esztétikája. A sivár, nagyvárosi lakótelepek, az ipari formatervezés nehézségei azt az ellentétet mutatják meg, amely a fokozódó jólét és a társadalmi mechanizmus megrögzött módszerei között fennáll. A szemlélet változását rossz beidegződés akadályozza, elmaradott ízlés gátolja. Persze sok minden történik ennek felszámolására, de az esztétikai nevelés közvetlen és közvetett formái nehezen valósulnak meg. De az igény az otthon, a hétköznapi tárgyak hasznos szépsége iránt a „befogadó” részéről is növekszik.

Az elmúlt esztendők legnagyobb vívmánya az, hogy a művészet társadalmi üggyé vált és családalapítóvá nőtt fel az a generáció, amely az élet természetes megnyilvánulásának fogadja el, eredményeit használja Mindez tudatosan vagy észrevétlenül szemléletét is befolyásolja.

Mennyire felel meg napjaink művészete ennek a várakozásnak a hétköznapi életben és mennyire állít „ércnél maradandóbb” emléket korunkról jövő századoknak?

A film, fotó és televízió képi, az újságok szöveges információi elöntik a világot. A művész a láthatón, a közvetlenül érzékelhetőn túl, bizonyos jelenségek felmutatásával akar érdeklődést kelteni. Céljai között a legfontosabb a társadalom elemzése, kritikája, az embert jobbító szándéka. Festményben, rajzban, plasztikában is ez a törekvés a legerősebb A dokumentum igényű életforma vagy állapot bemutatása mellett a szenvedélyes állásfoglalás, az emberek közötti kapcsolatokról, háborús feszültségekről, eredményekről, hibákról. Ennek tartalmi léptéke a művész temperamentuma szerint változik, és az emberiség nagy kérdéseit feszegető alkotássá terebélyesedhet.

A másik, képet-szobrot inspiráló téma az emlékezés.

• A művész saját régi emlékei, a kultúra, vagy elmúlt korok műbe kívánkozó élménye, a népművészet öröksége stb. A szemlélet itt is sokféle. Gyermekrajzok naív szelleme, vagy az egykor volt stílusok ideológiája — a középkor miszticizmusa, a barokk formaburjánzása, a szecesszió, a kubizmus életértelmezése fedezhető fel a mai művész munkáján. Ezek a stílushagyományok nem mindig tartalmi meghatározók és az emlék kifejezése is igen összetett. Hiszen a néhány perce látott táj is emlék, a futó megfigyelés is emlékké rögzítheti az arcókat. De a formaemlék sokszor befolyásolja a képi gondolkodást és behatárolja a tartalmat.

I

A harmadik felfogás a kompozíciói formát teszi az alkotás mondanivalójává. Színek és arányok, felületek és viszonylatok —, ezek drámai, lírai, vagy dekoratív válfajai — elsősorban a festészetre jellemzőek, a film, a fotó, a vegyi eljárások és egy sor művészeti segédeszköz a grafika technikai találmányait szolgálja, a különféle szokatlan anyagok egyidejű használata a szobrászatban terjedt el.

És bár ma már naturalista munka is lehet elvont, és geometriai formák is hordozhatnak gondolati tartalmakat, az eszköz sohasem lehet maga a mondanivaló.

A kísérletezés korszakában él a magyar művészet. Sokféleképpen értelmezi a nemzeti és egyetemes hagyományokat, s a kísérletek társadalmi fogadtatása sem mindig egyértelmű. Fejlődésének időnkénti aritmiája abból a nézetkülönbségből fakad, hogy az alkotók egy része mindent újrakezdeni és más része a hagyományokat folytatni kívánja, és ez utóbbi táborban is megoszlanak a vélemények a hagyományok értékéről. Ez az ellentét ma is legjobban a hagyományos képzőművészetben, a kiállításokon mutatkozik meg. Más országokkal összevetve, nem panaszkodhatunk készség, tehetség és formakultúra és kísérletezés dolgában, de nem lehetünk elégedettek művészetünk gondolattartalmával.

Azok a katartikus élmények, amelyek a világ mai festészetét, szobrászatét, grafikáját életre szólítják, akár az elmúlt háborúra, akár a ma sem szűnő ellenségeskedésre gondolunk, de kisebb léptékben a lelki válságok, szorongások közérzetet befolyásoló jelenlétére, — ritkán és nem elég megdöbbentő erővel szólalnak meg, de ritka a kor nagy vívmányai, heroikus küzdelmei előtti megrendülés is. A múltba felejtkezés, formai meghök- kentés mindezeket nem pótolhatja. S bár a létbiztonság, a harmónia kiegyensúlyozott, tartalmában közömbös művészetet is létrehozhat; a művészet nem adhatja fel eredeti küldetését, a kor jelzéseinek továbbítását.

D. Fehér JEsuzSa

edves Édesapám és Édesanyám! Tudatom veletek, -hogy megszületett harmadik fiunk, aki a ke- resztségben a János nevet kapta. A fiúcska nagyon eleven és hála a gondviselésnek, olyan egészséges mint a makk. István olyan, ahogy mondtátok, nagytürelmű, halk szavú és nagyon jóságos. Esténként ott ül mellettünk és azt mondja nekem; majd meglátod, édes Máriám, hogy ő már igazi boldogságra született. Ez a század, amely egyidős vele — mondogatja esténként István — olyan csudálatos dolgokat fog véghezvinni, aminőt el sem képzel az ember. Szeretettel ölelem Édesanyámat és Édesapámat. Szerető lányuk Mária."

„...a fő cél most az, hogy a hadseregben tömegesen terjedjen el a géperejű jármű, vezessék be a géppuska és golyószóró használatát és indítsák meg a szervezett pilótakiképzést.”

„Ti drága otthoniak. Nem is tudjátok elképzelni, hogy mi a legszörnyűbb az egészben. Az, hogy az egész nap után vízben és sárban kell elaludni. A csizmáknak már nemcsak tálpuk nincs, de száruk is alig. Nagyon fázik a lábam. Ha tudtok, küldjétek meleg alsóneműt és a borítékba tegyetek bele lereszelt vadgesztenyét, mert állítólag azt a hasmenést, ami a táborban van, csak a lereszelt vadgesztenye állítja meg. Ha lehet, a műhelyből ne adjatok el semmit. Csókollak benneteket: István."

„Kovács István zászlóst utódaiban is jutalmazni kívánjuk a császári és királyi hadseregben tanúsított példamutató hűsége és hősies, igaz magyar hazafihoz méltó viselkedése, önfeláldozása miatt. Ezért utólagosan neki a vitézi címet adományozzuk, és utódait vitézi telekhez juttatjuk.”

„Abban bízom, hogy ez az új kutatási diadal, amelynek eredményeként megszületett a penicillin, döntő kihatással lesz az emberiség további életére.”

Fleming

„Itt a házak felfelé épülnek. Annyi ember van benne egy házban, hogy az egész Panyola meg még Ki- sar is beleférne. Az útról már írtam, meg a nagy hatalmas gőzhajóról is, amivel jöttünk. Szerencsére mindannyian egészségesek vagyunk és már munkába is álltunk. Itt mindenért megfizetnek bennünket és igazságosak-velünk. Ha a jó is-' ten is úgy akarja, akkor két-, három esztendő múltán úgy térünk haza, hogy soha többet nekünk gondunk nem lesz az életben, összespórolok annyi pénzt, hogy megvesszük magunknak a földet. Lesz saját házunk is. Sanyikéra vigyázzál, kedves Juli- som, és akármit is beszélnek a népek, te ne hallgassál senkire. Majd meglátod, hogy minden jóra fordul.”

„Klotildom, Drágám! Kész van a ruhája, amit a méltó- ságos asszonyék báljára varratott. Még van egy-két elintéznivalóm, de majd igyekszem haza. Egyébként itt, Bécsben sem lehet olyan színű selyemtapétát kapni, amelyet Halassyéknál láttunk. Egyébként is változatlan a véleményem, hogy a szoba enterienjéhez nem illik. Természetesen a világért sem kívánok beleavatkozni magánügyeibe, főleg pedig abba, hogyan kívánja berendezni saját szobáját. Ez az általam mindig nagy becsben tartott demokrácia megsértése lenne”.

LeveSeh a XX. századból

„Tisztelt Apám. Nem azért hagyom el a szülői házat, s vele együtt minden kényelmét és lehetőségét, mert felháborított Klotild nevű barátnőjével folytatott, egyébként valóban erkölcstelen viszonya. Anyám ezt semmiképpen nem érdemelte meg. De nem erről van szó. Nem tudok tovább olyan házban élni, ahol minden, vagy csaknem minden este bankárok, dzsentrik és igazi arisztokraták szivarfüstbe burkolózva fennhangon viselik szívükön a nép sorsát. Új életet kívánok kezdeni. Kernelem különb, igazabb és tisztább lesz, mint amilyen az apámé volt. Neveltetésemre fordított figyelmét utólag is köszönöm.”

„Egy ilyen vezér csak jót akarhat a népnek. Az autógyári munkásoknak azt ígérte, hogy négy éven belül mindenkinek meg lesz a saját Volkswagen ja.”

A 154. számú hadparancs kiegészítő utasítása minden tengeralattjáró parancsnokának: „Tilos az elsüllyesztett hajók személyzetének megmentését célzó bármiféle kísérletet végrehajtani, tehát vízből kimenteni és mentőcsónakba felvenni, részére élelmet és ivóvizet adni. A mentés ellentmond a hadvezetés részéről az ellenséges hajók és személyzet megsemmisítésére irányuló legelemibb követelményeknek.” Dönitz.

Édesanyám. Igaz, mióta otthonról eljöttem, nem jelentkeztem. Négy éve élek saját munkámból és a magam belátása szerint. Most azért írok, mert beleegyezését szeretném kérni — hiába a neveltetés — házasságomhoz. Egy Halina nevű lengyel lányt kívánok feleségül venni. Ha anyám láthatná, biztosan megszeretné. Én a szülői házba többé be nem lépek, de ha anyám megtenné, hogy meglátogatna bennünket, nagyon boldogok lennénk.”

írásbeli útmutatás a Birodalmi Biztonsági Főhivatalnak:

„A szlávok feladata, hogy számunkra dolgozzanak. Ha nem lesz rájuk szükségünk.

akár meg is dögölhetnek.” Rosenberg.

„Kedves fiam és lányom. Meghatott, ahogy fogadtatok. Halirja szépsége mögött te még biztosan nem látod a sokkal nagyobb értéket, azt, hogy hűséges, megértő és szerető társad lesz mindvégig az életben. Jó anyja lesz gyermekeiteknek és ez a legfontosabb a világon.” Anya.

„Szinte lehetetlen volt koporsót szerezni. Holttestek .százai feküdtek a temetőkben vagy a környéken, egyszerűen újságpapírba csomagolva." A. V. Karaszev.

„A partizánok elleni harcot minden rendelkezésünkre álló eszközzel és a legnagyobb kíméletlenséggel folytatni kell. Védelmembe fogok venni minden parancsnokot, aki kíméletlenségével túllépi m;> jd a nálunk megszokott mértéket.

1. Mindenki, akinek fegyver és robbanóanyag van a tulajdonában és azt nem jelentette be a legközelebbi német parancsnokságnak, felkoncoltatik.

2. Mindenki, aki menedéket vagy támogatást nyújt a partizánoknak, ruhaneművel, élelemmel vagy fegyverrel segíti őket, felkoncoltatik.

3. Mindenki, akiről kiderül, hogy bár ismeri a lázadók valamely csoportját, vagy akár egyetlen lázadót is és ezt nem jelenti a legközelebbi német parancsnokságnak, felkoncoltatik.

4. Minden falu, amelyről bebizonyosodik, hogy partizánok laknak benne, porrá égettetik. Az ilyen falvak 18 éven felüli férfilakosai felkoncoltainak, a nők és a gyermekek pedig munkatáborba intemáltatnak.” Kesselring.

„... azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?”

Cseh Tamás: Levél nővéremnek.

„Halinám. Mindenségem. Hát túléltem. Megyek haza. Itt a fogságban arról beszélnek az emberek, hogy végre egy igazi emberi világ kezdődik el a történelemben. Szerdán érkezünk. Várjál, ölellek”.

„Az úgynevezett távolságok eltüntetése, amely az első szamár megszelídítésével és az első csónak felépítésével kezdődött, csak a mi századunkban jutott arra a fokra, hogy első ízben lehetővé tette az emberiségnek, hogy egységes társadalomba olvadjon. Az atomkorban hatalmunkban áll, hogy utoljára válasszunk: megsemmisítsük magunkat, vagy pedig, a történelemben első ízben egyesüljünk. Az atomfegyver felfedezése óta

Orosz János:

Nagy Lajos földi vonulása

még mindig úgy élünk, mintha az atom előtti korszakban lennénk. Mindannyian nacionalizmusunk rabságában élünk ...”

A. Toynbee levele Nyiko- laj Kondradhoz.

„A Nautilus atom-tenger- alattjáró a mai napon sikerrel áthaladt az északi pólus jégpáncélja alatt.”

„Az óceánban egész or- szágnyi, több tízezer négyzetkilométeres területen csak élettelen korálltörme- lék található. A legutóbbi húsz év alatt az óceán egész élővilágának mintegy 40 százaléka pusztult el. A földgolyón végbemenő minden szennyeződés, beleértve a radioaktivitást is, végül az óceánban koncentrálódik. Az óceán élővilágának pusztulását a szárazföldi élővilág, köztük az ember nem sokkal fogja túlélni.”

Cousteau

„Mért ha még oly előrelátó lett volna, akkor sem képzelhette el, hogy a XX. században a forradalom élharcosait éppúgy, mint egyszerű katonáit, nagy tömegeit, mint a nép ellenségeit végzik ki, vetik börtönökbe, küldik eleve halálra ítélve munka táborokba. Ezt a korszakot a történelem a személyi kultusz korának nevezi, de azt hiszem ez az elnevezés csak egyelőre állhatja meg a helyét. Ténylegesen nem fejezi ki azokat a szörnyű tetteket, amelyeket a forradalom, annak vezetői és védelmezői ellen elkövettek.” Kun Béláné született Gál Irén

„A neutronfegyver az eddigi legtisztább háborús eszköz. Nem dőlnék romba a házak, nem mennek tönkre az üzemek és a gazdasági egységek, csupán az élő közeget hárítja el utunkbói.”

Nágy László édesanyjának

lei) éle:

„Mi csak megvagyunk, mint máskor. Hol jobban, hol rosszabbul. A kertai erdőben azt mondja egy asz- szony, nem idevalósi, hogy most meg asszonytáltosok járnak. Ez nem lehet igaz, de a kukoricában mégis félek. Megnéztünk benneteket a televízióban JézuséknálJ Szép volt, de apátok többet nem megy, szégyellj, hogy elgyöngül a szép szavaktólj Vártunk az ünnepre, de hiába. Apád annyira várt, felöltözött ünneplőbe, rakta a tüzet. Mindig olyan meleg a szoba, alig bírom, ö meg fázik. Köszönöm, amit küld- tél névnapra. Már be is fejezem, mert dolgom van. No meg kik haltak meg: Mátis Kálmán, Antal Lajos meg Zsupány... Elfogy a falu.”

Kedves Anna! Megkaptam a szerkesztőségbe címzett levelét. Igazán örülök, hogy sikerült némi érdeklődést felkeltenem a téma iránt, amikor klubjában a kultúra és civilizáció egységének kérdéseiről és veszélyeiről esett szó. Kérdezi tőlem, hogy mi a személyes véleményem az ezredforduló utáni világról. Őszintén bevallva, nekem ehhez sem elég felkészültségem, sem műveltségem, sem pedig áttekintőképességem nindsenj Csupán azt merném meg-, kockáztatni, hogy ha az emberi faj rövid időn belül nem emelkedik fejlődésének egy minőségileg magasabb kategóriájába, nem programozható át sokkal nagyobb fokú tanulékonyságra, ön. zetlenségre és racionalitásra, a XXI. századból nem maradnak levelek a XXII-re. Örülök, hogy tetszett az ajánlott könyv és Szent- Györgyi káprázatos szelleme valóban értelemközeibe hozta, hogy mennyire csodálatos. páratlan kincsünk az élet.

Baráti szerétettél:

Szigethy András