Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
Közhangulat és ügyintézés „Fegyelmezett" sertések Vannak íratlan törvények, amelyeket a tapasztalatok formálnak következetesen érvényesülő igazsággá. Ilyen törvényszigorú igazság az is, hogy a közhangulat alakításában és alakulásában kulcsszerepük van a tanácsoknak. Figyelmes törődésüktől a bürokráciamentes, érdemi ügyintézéstől függ a hétköznapi életben az állampolgárok nyugalma, kedélyállapota, kiegyensúlyozottsága. Nem túlzás így beszélni a tanácsi munkáról. A valamikori köz- igazgatási „idézést” a nép nyelve „időzésnek” nevezte. Ebben benne foglaltatott az a sok keserű, megalázó tapasztalat, amelynek nyomán egyértelmű volt a minősítés: az államigazgatás nem az emberekért, hanem az emberek ellen van. Zaklatja az állampolgárokat, rabolja idejét, pénzét és nyugalmát. Ez a vélemény nem változott meg máról holnapra. Ma mégis azt mondhatjuk, hogy bár az emberek általában idegenkednek a hivatalos ügyintézéstől, mégis köny- nyebb szívvel, nagyobb bizalommal keresik fel a tanácsok dolgozóit. Évente öt és fél millió beadvány A tanácsok feladatköre a kormányzati intézkedések hatására terebélyesedik, így munkájuk növekvő hatással befolyásolja a települések fejlődését, a lakosság ellátását. Maradjunk az ügyintézésnél, vagy ahogyan szaknyelven nevezik, a hatósági tevékenységnél. Talán kevesen gondolnák, hogy a tanácsi köztisztviselők évente öt ,és fél millió beadvánnyal foglalkoznak, két és fél millió ügyben hoznak határozatot és mintegy 30 millió esetben foglalkoznak a hozzájuk Takarékoskodunk ? Elvben igen. Nincs az a vezető, aki fennhangon nem hirdetné: nálunk az ésszerű takarékosság alapkövetelmény. Milyen érdekes. Ugyanennek a vezető beosztású személynek az irodájában két- arasznyi szélességre kitárva az ablak.- ' Mert süt a nap odakirt — jegyzi meg magyarázatként. Másutt a rossz fűtőtesteket szidj.k. A tanácskozáson nemcsak az elnök izzadt, hanem azok is, akik csak hallgatták a beszámolót. Nem nyithatták ki az ablakokat, mert az utcazaj olyan erős, hogy elnyomta volna az előadó hangját. A következmény? Izzadt a tisztelt tanácskozás, hogy nem győzték törülgetni homlokukról a verejtékcsöppe- ket. Ezeknek az irodáknak, tanácskozótermeknek egyike sincs bekapcsolva Gyöngyösön a távfűtésbe. A kazánok kezelője tehát ezekben épületekben úgy fűt, ahogy ö jónak látja. Attól pedig öt veri ki a hideg verejték, hogy neki az igazgatója, vagy munkaadója üzenjen: — Nincs elég meleg az irodában. Mit tesz tehát? Jól befűt. És ezért senki sem szól. Inkább izzadnak, jobbik esetben ablakot nyitnak és ha kell, levetik a kabátjukat, kigombolják az ingük nyakát.. A nők már eleve számítanak erre a harmincfokos benti hőmérsékletre és lenge nyári blúzokba öltöznek munkába indulás előtt. — Nincs is itt hőség — mondják aztán, ha valaki megjegyzést kockáztat meg a hőmérőre mutatva, az íróasztal innenső oldalán állva vagy ülve. Érdekes, még egyetlen távfűtéses épület lakója sem panaszkodott arra, hogy túl- fűtik a lakását. Vagy az energiával való ésszerű takarékosság nem vonatkozik az irodákra? ......... í—árj f ordulókkal. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak — beleértve a- csecsemőket is — évente legalább három esetben van hivatalos ügye. A tanácsok általában megnyugtatóan intézkednek, az ügyek 95 százalékát az előírt határidőn belül zárják le. Létrehozták az ügyfélszolgálati irodákat. írásos útmutatók, tájékoztatók készülnek, munkaidőn túl is fogadják az ügyfeleket. A bürokrácia azonban ma is kísértő rém. De nem hétfejű sárkány, amelyet nem lehet legyőzni. Igaz, azt sem mondhatjuk, • hogy nincs szükség állandó küzdelemre. Azt mondtuk az előbb, hogy a tanácsok az ügyek 95 százalékát határidőre intézik el. Ám akinek az ügye éppen az öt százalékban foglaltatik, azt aligha vigasztalja a 95 százalékos eredmény. A jogszabály keretei között A követelmény a százszázalékos ügyintézés. Rögtön azt is hozzáfűzhetjük, hogy a mennyiségi, formai teljesítés csak alapkövetelmény. Sokkal fontosabb az ügyek érdemi intézése, az ügyintézés jogpolitikai elveinek, következetes alkalmazása. A kulturáltság, a gyorsaság, a törvényesség, méltányosság elválaszthatatlan egymástól. Különösen a méltányosság körül vannak zavarok. Az igaz, hogy ezzel csak a jogszabály keretei között lehet élni, de fontos, hogy a jogszabályok módot adjanak a méltányosságra. Olyan 'gyakorlatra van szükség az államigazgatásban, ami az ügyeket megoldja és nem csupán formálisan zárja le. Azt persze figyelembe kell venni, hogy minden ügy, a magánügy is. — ha például két szomszéd pereskedik egymással —, két szemben álló felet jelent. Olyan döntés elképzelhetetlen, hogy az államigazgatás mind a két félnek igazat adjon. De megnyugtató, törvényes megoldásra mód van és az ilyen következetes döntés nemcsak lezárhatja az ügyet, hanem a demokratikus jogérzetet is erősítheti mind a két ügyfélben. A jó ügyintézéshez hozzá tartozik az alapos és következetes hatósági ellenőrzés, főleg h szövetkezetek törvényességi felügyelete, az árellenőrzés, a munkaerőgazdálkodás és 'a környezet- védelem ellenőrzése. Nem az állampolgárokra tartozik elsősorban, de meg kell jegyezni, hogy a jobb ügyintézés érdekében javítani kell a tanácsi munka tárgyi adottságait: kisgépek alkalmazásával, a nyomtatványok korszerűsítésével, a munkát gyorsító technikai eszközök elterjesztésével. Formalitás és rátermettség A tanácsok egyre több állampolgárt vonnak be az ügyek intézésébe, mint véleményezőket, mint javaslattevőket. Hasznosak az úgynevezett tanácsi bizottságok; mintegy 16 ezer tagjuk között nemcsak tanácstagok vannak. Ezeket a bizottságokat persze nem lehet a szocialista demokrácia egyedüli letéteményeseinek tekinteni. Nem megnyugtató tapasztalat az, hogy az utóbbi időben túlságosan elszaporodtak a különféle szakbizottságok. Van néhány megyei tanács, ahol a tanácsi bizottságok mellett vagy negyven szak- bizottság működik. Szinte törvényszerű, hogy ilyen esetben sök a formalitás és a párhuzamosság. Lábra kapott például olyan felfogás is,- - hogy több szerv együttműködését csak társadalmi bizottságok szabályozhatják. Ez így nem igaz. A bizottságok, amelyekben kiváló szakemberek foglalnak helyet, hasznos tanácsokat adhatnak, jó javaslatokat terjeszthetnek a hivatásos ügyintézők elé, de semmiféle bizottság nem vállalhatja át az apparátus, a kinevezett vezetők, vagy választott tisztségviselők feladatát. A bizottságok nem dolgozhatnak a tanácsok helyett. így például különböző intézmények koordinációját csak a hivatásos vezetők láthatják el, akiknek erre hatáskörük, hivatalos befolyásuk van. A bizottsági munka tehát a . demokrácia fontos eleme, és ha ezt komolyan gondoljuk, akkor le leéli hántani róla a demokratizmus ellen ható formális elemeket. A legfontosabb feladat a munka minőségének javítása, ehhez kell megteremteni a kedvező feltételeket, s mindinkább bevonni a lakosságot az élet ezerfajta dolgának intézésbe. Soltész István Ha már húsról van szó, mindenki azonnal odafigyel. A téma önmagában is érdekes, hiszen arra gondolunk, bizonyára valami jó hírt hallhatunk. Olyat, hogy a termelés növelése következtében javulni fog a boltokban a választék és a kínálat mennyisége. Utóvégre ez a célunk, nem? Csalódást kell okoznunk. Igaz, most egy korszerű sertéstelep gazdálkodását igyekszünk bemutatni, de nem azért, mert az itteni eredmények bármiben is befolyásolnák a húsellátásunk pillanatnyi állapotát. Az is igaz, a várható kedvező változást csak a sertéstelepek javuló gazdálkodásától várhatjuk. Ha ezt vesz- szük figyelembe, mégiscsak fontos, mi történik ott, ahol évente több ezer sertést nevelnek fel és adnak el a húsiparnak. A várakozás évei Amikor a gyöngyösi és a markazi tsz összefogott azért, hogy közös erővel felépíttessenek és működtessenek egy modern sertéskombinátot, abban bíztak, hogy jó ügyet' szolgálnak. Jó ügyet, mert a népgazdaság számára a hús jelentős árucikk, de a maguk hasznát sem tartották mellékesnek. Volt abban nem is kevés büszkeség, ahogy a 3-as útról oda lehetett mutatni az épületcsoportra, a kombinátra. . Éveken át nem is telt más örömük az alapítóknak a telepben. Szép, mutatós számokat tudtak ugyan hangoztatni, ha a termelés adatait hozták szóba, de ezek a számok csak a tervek szintjén voltak szívderítőek. Ha már a tényeket akarta valaki számon kérni, rögtön elment a kedve mindentől. Volt ok a magyarázatra, nem is kellett senkit biztatni arra, hogy a különböző objektív okokra hivatkozzék. Pénz viszont ebből nem lett. A két társult gazdaság | tartotta a markát, de abba nem pottyantak a forintok, sőt: csak kifelé indultak útnak Nem csoda, ha többször és egyre, többen tették fel a kérdést: minek ez a sertéstelep ríekünk? Lehet a legszebb, a legmodernebb, ha csak ráfizetéssel jár, be kell csukni, lakatot az ajtajára, az még mindig sokkal olcsóbba kerül. Úgy látszik, most is a derűlátóknak lett igazuk. Megcsörrent a forint Az idén már szépen „fiad- zott” a befektetett forint, több mint félmillió jutott belőle az alapító szövetkezeteknek. Szép eredmény ez valóban? A korábbi évekhez képest feltétlenül az. A fordulat éve azonban 1977 volt. Ennek a végeredménye már a pénzügyi kimutatásokban haszonnal zárult. Ha azt vesszük azonban figyelembe, hogy az éves teljes termelési értékhez mérve most mennyi az eredmény, akkor a mérleg végösszegéhez képest elég szerény százalékot kapunk. Ez a tény pedig azt jelzi, hogy a jó irányba vezető útnak még nagyon az elején van a gyöngyösi sertéshizlaló közös vállalat. Az is tény, hogy az egy évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva viszont határozottan fejlődött. Ha ennek a növekedésnek az okait is keressük, akkor olyanokra kell rámutatnunk, mint az értékesített sertések minőségének a javulása, a nevelés hatékonysága, ami mögött a gondosabb munka húzódik meg. Van azonban még valami, amiről szemérmesen hallgatnak az érintettek. Ez pedig áz anyagi érdekeltség fokozása. Egy évvel ezelőtt elég nagy vitát kavarj például a premizálás elveinek megfogalmazása. Azoknak lett igazuk, akik azt vallották: az eredményes munkát a nagyobb jövedelemmel kell elismerni. Amilyen arányban fokozódik a gazdaságosság, olyan arányban kell a vezetőket is, a beosztottakat is premizálni. Az év végi elszámolás adatai ennek a felfogásnak a helyességét bizonyították. A sertéseken is múlott Látszólag merész elhatározással, gyakorlatilag azonban az egyetlen helyes döntéssel: átálltak a HUNGAHIB rendszerre. Ezt a lépést is viták előzték meg. Főként azért, -mert a költségek sokakat elriasztottak. A statisztikai adatok azt mutatják, az átállás beváltotta a hozzáfűzött reményeket, A szaporulat, az elhullás, a súlygyarapodás számai mind ezt a tényt húzzák alá. Ezért mondhatjuk a kicsit szokatlan szóhasználattal: ezek a mostaniak ..fegyelmezett” sertések, teliát nem okoznak csalódást senkinek. Sok minden múlik tehát a sertéseken, a tenyésztésre befogott fajta tulajdonságain. Aztán gyorsan hozzá kell tenni, arról már nem tehetnek, hogy mivel etetik őket, mennyire óvják őket a betegségektől, mennyire korszerűek a telep berendezései, végül, hogy hány dolgozó foglalkozik velük. t A felsorolás nem voll öncélú. arra akart figyelmeztetni, hogy a megfelelő sertésfajta kiválasztása ugyan alapkérdés, de még nem gld meg mindent. Hogy ezzel a jó sertésfájtával milyen eredményeket érnek el, az már főként a velük foglalkozó embereken múlik. Mennyit ér a munka? A fő kérdés a jövedelmezőség, ezt már senki sem vitatja. Azt már mondtuk, hogy a tavalyi év gazdálkodása haszonnal zárult. Érdemes azonban néhány számot egymás mellé állítani. Az értékesítéskor 28,48 forintot kaptak kilogrammonként, ami több mint ötven fillérrel jobb a tervezettnél és több mint egy forinttal az előző évinél. Tegyük mellé mindjárt az önköltség 25,59 forintját, és akkor látjuk, hogy a nyereség egészen szép százalékot ad. Milyen jó volna, ha ez az arány a végső elszámolásnál is fellelhető lenne. De hát van a telepen még néhány olyan dolog, ami viszi a pénzt, lecsipked ebből az eredményből. Nem kell hozzá sokáig elmélkedni, hog^t kitessék: csakis a költségek csökkentése lehet a megöl* dás. Ezt jelzik a számok is, hiszen a költségek ugyancsak túllépték a tervezett szintet.1 Lehetne még bűvészkedni a számokkal, mivel olyan adat is femutatható. amely szerint a jövedelmezőség majdnem eléri a tizennégy százalékot, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a fel nem osztható költségek jócskán lefaragnak ebből az arányból.' Maradjunk annál a mutatónál, hogy a nettó árbevétel 2,93 százaléknak felel meg. Ez jó, ha a korábbi éveket néztük, tehát elismerést ér* dérnél, de nem megnyugtatói ha a jelen követelményei szerint értékeljük. . Bizony, van még tennivaló. G. Molnár Férenc Költséges beruházás nélkül... mSeggűJulQ áss laes'iMSBrBi áfesz-árutiáz (Fotó: Szabó Sándor) a hódmezővásárhelyi Alföldi — Míg ön vásárol, mi felújítjuk az áruházat... A hatvani áfész nyugodtan kirakhatta volna ezt a Kossuth téri épületre, amely hajdan posztógyár volt, később azonban a helyi kereskedelem legfontosabb hajléka lett. A hatalmas üzletet ugyanis január elején megrohamozták a szerelők, az építők, az asztalosok, hogy mielőbb új köntösbe bújtassák, s korszerű berendezéssel növeljék eladóterét. Mégpedig menet közben. Anélkül, hogy különösebben akadályoznák a forgalmat, a lakosság ellátását. — Bár szerepel távlati elképzeléseinkben egy minden igénvt. kielégítő nagyáruház építése, ennek sürgetésétől el kell tekintenünk gazdasági megfontolásból — mondotta Bocsi László igazgatósági elnök a téma kapcsán. — Helyette döntöttünk úgy, hogy az ésszerűség határai között átszervezzük, átépítjük a meglevő központi üzletet, így téve alkalmassá a növekvő igények kielégítésére. ★ Két hónap sem telt el, s a vásárlók szeme láttára való-. bán megújult, kitágult az áruház. A szükséges kőművesmunkák után jászberényi eredetű, Tyler-rendszerű bútorzat, polcrendszer, váltotta fel az elavultat. Több osztályt összevontak, kiterjesztették az önkiszolgáló módszert, könnyítve az eladók dolgán. S van olyan ágazat, mint például a jármű-kereskedelem, amely itt nem ' is működik tovább, hanem a Mártírok útján, közvetlenül egy szomszédos épületben kap otthont. E részleg' házilagos kialakítása szintén javában tart, március végén nyitni szeretnének. — A járművek, a jármű- alkatrészek kivonásával igen sok teret nyertünk az üzletben, továbbá megjavultak a raktározási körülményeink —- jegyezte meg áruházi sétánk közben Szöllőskey Zoltán igazgató. — S már az első idő azt igazolja, hogy érdemes volt áldoznunk a vásárlási körülmények javítására, hasznunkra vált az osztályok áttekinthetősége, . a különböző árucikkek gazdagabb tálalása. Elég talán, ha csak annyit mondok: most két hét alatt olyan forgalmat bonyolítunk le. mint azelőtt egy hónap során! Őszi Sándorné szomszédos faluból, Boldogról jött a városba, s ha már jtt jár, megnézi az üzleteket. Gondolja, erre nagyobb a választék. — Bizonyisten, nagyobb! Azt se tudom, miféle mosószert vigyek haza. Szerencse, hogy eligazítottak, melyik kell a mi keményebb vizünkhöz ... Visszamegyek még az edényekhez is. Az előbb belebotlottam néhány jópofa lábasba, csak nem tudtam dönteni. Összetalálkozunk a cukorgyár igazgatójával, Vrabecz Mátyással. Azt mondja, égen-földön nincs zománcozott, kisebb bogrács. .Pedig jön a hét végi kirándulások ideje. Az áruházvezető karon ragadja, magával cipeli. — íme... Hányat adjunk? ★ Hátul, az eladótér mélyén, ízléssel összeácsolt fakalitka. — A járműosztály helyett nyitjuk ezt, ahol a legkülönbözőbb ajándéktárgyakat lehet vásárolni. Díszgyertyatar- tótól. papírkéstől a komoly értéket jelentő karperecig, ötvösmunkáig. A napokban pedig különleges hatvani emléktárgyak ügyében utazom Porcelángyárba! Több ezres tételben készülő, a Grassal- kovich-kastély, a városcímer színes nyomatával díszített hamutálcák, vázák, kisebb és nagyobb tányérok rendelésére ütünk bélyegzőt. Az év második felében talán már árusíthatjuk is őket. Indulóban tekintetűn' megakad a pult fölé bigy- gyesztett széles táblán: Su- venir. Áldassék a neve, aki megreformálta a francia her lyésírást, s kiötlötte a kurta szöveget. Mert Hatvanban, ugye, illetlen dolog magyarul kínálni a portékát...?! (moldvay) 1979. március 3., szombat
