Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
HÜ8VÉT ELŐTT... (Fotó: L’Humanité Dimanche) Magyarország keresztútjain R. Várkonyi Ágnes kötetéről Magyarország XVII. századi fejlődésének keresztútjait olyan alternatívák keresztezésében kellett megtennie, melynék mondhatni, szinte napjainkig nyúló kihatásai vannak. Az ország elveszti nemzeti függetlenségét, s territoriális egységét, a XVII. század elejétől kezdve évszázados harcot kezd nemzeti függetlenségének, s belső társadalmi fejlődésének biztosítására. Várkonyi Ágnes tanulmányai ennek az izgalmas kornak a szerteágazó kísérleteit választják a kutatás témájául. „Válság és fejlődés, abszolutizmus és rendiség, állami önállóság és az ország bekapcsolása a Mabsburg-birodalomba, örökös jobbágyság és a földesúri hatalom bilincselt szétfeszítő tendenciák, németesítés, az egy nyelvű — egy vallású ország utópiájának erőszakolása és az ország minden nyelvű népeinek művelődését biztosító anyanyelvi kultúra, vallásszabadság és szekularizáció: egymást keresztező politikai próbálkozások, harcok a történelmi fejlődés keresztútjain." Ezek azok a dilemmák, melyekkel a XVII. századi magyar fejlődésnek szembe kellett néznie. Magyarországnak az ezerhatszázas évek közepén kettős ellenséggel kellett felvennie a küzdelmet. A törökkel és a Habsburg-centrallzáclóval. „A két pogány közt egy hazáért" időszaka ez, az a periódus, amikor a rendi jogaiért küzdő nemesség olykor előtérbe helyezi az ország függetlenségének kérdését. Igaz, tartósan még a legmesz- ■zebbre látó nemesi-főúr! vezetőknek sem sikerült e kettős feladatot maradéktalanul érvényesíteni, mégis sikerül elérni, Magyarországot sohasem tudták maradéktalanul a Habsburg-birodalom részévé tenni. Mint ahogy a tanulmányok lg megállapítják, az időszakosan erősen feltörő Habsburg-központosítást nemcsak azért nem sikerült megvalósítani, mert annak anyagi eszközei hiányoztak, hanem azért, mert azt a rendi törekvések átmenetileg gátolták. A korszak nagy egyéniségei, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, ugyanazt akarták, Magyarország megőrzését, területi integritásának és állami függetlenségének visszaállítását. S mégis mennyire különböző eszközökkel és célokkal, Igaza van a szerzőnek abban is, hogy mindhármójuk milyen nagy feladat elé állította a történettudományt! Személyiségükben, politikájukban mégis sok közös elem van. Egyképpen felismerték, a polgárosodás folyamataiból Magyarországnak sem szabad kimaradnia, s azt, a jövő útjait Nyugat-Európa polgári tendenciái jelentik, nem pedig a Habsburg-birodalom. A kötet tanulmányainak egyik izgalmas részét képezik a nemzet és a haza fogalmáról alkotott történelmi értelmezések. Hiszen 152(1 és 1711 között minden rendi és tá- gabban vett osztályharcos megmozdulásnál felmerült, vajon a nemzet és a haza kiknek a közösségét jelenti. Természetszerűleg maga a szerző sem a későbbi polgári nemzetfogalomra utal, hanem olyan elsődlegesen emócíós elemeket tömörítő mozzanatokra, melyek közös táborba hozhatták a feudális társadalom két, ellentétes osztályát, a nemességet és a parasztságot Is. Világosan érzékelteti a szerző azt Is, a nemesi nemzettudat, mely csupán a magyar társadalom kiváltságos elemeit tartotta a legfőbb nemzetképző erőnek, az igazán veszélyes helyzetekben nem lehetett kizárólagos mozgósító erő. A patriótlzmus tágabb eszmekörére kellett hivatkozni a rendi-függetlenségi mozgalom vezetőinek is. Ezen eszmei érvek mellett azonban fellelhető egy komoly gazdasági Indok is, az árutermelésből és a kereskedelemből mind nagyobb hasznot húzó magyar birtokos nemesség az új közösségi ideológia kiformálásában az osztrák—német versennyel való eszmei szembeszegülés lehetőségét is komolyan számításba vette. (Gondolat, 78.) SZ0KE DOMONKOS Csak tengeri sót használok,,. Hiimorszoíyálal A tanár megkérdezi a diáké*: — Mennyi idős a papád? — Pontosain annyi, ameny- nyi én.., — De hiszen ez lehetetlen! — Miért? Hiszen éppen akkor lett az apám, amikor én születtem. ★ — Igen elváltam, de a férjem hibájából! — Mit csinált? — Beadta a válókeresetet ★ — Ez a nyakkendő 70 koronába kerül? Hiszen ennyi pénzért már cipőt is tudok venni! — Az igaz, de nem lenne furcsa, ha a nyakán cipőt hordana? ★ Végre elmentek a vendé gek. A háziak felsóha1tana'< és a feleség megkérdezi a férjet: — Mit gondolsz. méh' vendég volt a legkedvesebb? — Az, aki nem fogadta el a meghívást... ★ — Jelentsen be az igazga tónak! — Az Igaz esté elutazott. — De engedem be, én a fe!cséi*e vagyok! — Mindenki ezt mondja! ★ Kvacková asszonyt nagy öröm éri. Az udvarló eljött, hogy megkérje a lánya ka- zét. Édes mosollyal mondju a fiatalembernek: — Tehát maga az én vöm akar lenni? — Te jó isten! — riad meg a vőlegényjelölt. — Ezt a lehetőséget még egyáltalán nem tudatosítottam magamban! ★ — Egy héttel ezelőtt még halálosan szerelmes voltam Rudiba, és ma már látni sem tudom! — mondja az egyik barátnő. — A férfiak nagyon állhatatlanok ... — mondja a másik. ★ A színházi premieren két elegánsan öltözött hölgy találkozik össze a szünetben. — Hogyhogy egyedül vagy színházban? — kéédezi az egyik. — Miért nem jött el a férjed is? —' A férjemet nem érdekli a divat... — mondja a másik. ★ — A motorizáció jelenlegi fejlődése melleit legalább 100 km-kint kellene építeni egy korszerű szállodát — mondja az előadó. <— Es hány kórházat? — kérdezi az egyik hallgató. CSEH KAROLY: Testamentumoddá lett az élet (Apollinaire emlékének) Láttad a tornyok hidak bégető nyájait és a nyár-hajnali I*áris beragyogta szived mint szerelmeid de sápadt agyagú lövészárkokban gyertyalángnál éj-keretben izzott legfényesebben te Ttirtaiosz-szájú francia a társak megsebzett galambbá váltak már s éjszakánként a szökőkút zenéje is némább lett de felszökellt még töretlenül akár szerelmeid szíved aztán a léleknyi csendben hirtelen repesz-virág lelt párjára benned: felvérzett fejeden a szél egy újságot lobogtatott épp a nyirkos földön: érvet a szavak mellett és láttad mégegyszer a tornyok hidak tepett- riadt nyájait amint megszelídülnek a kettős harangszóban: a győzelem s halálod ünnepélyén tisztán s nem lett asszonnyá a szerelem tűz-fényű maradt örökre és benne testamentumoddá lett az élet Czinder Antal rajza Jövedelmező vállalkozás A* „ABBA" nevű svéd esztrádcsoport nemcsak a népszerűség, hanem a rentabilitás tekintetében Is rekordot ért el. A csoport „kereskedelmi forgalma” az 1977/78. pénzügyi évben 86 millió svéd koronát (20 millió dollárt) ért el, a nyereség pedig 50 millió korona volt (több mint II millió dollár). Ebben a tekintetben az „ABBA” maga mögött hagyta még a Volvo céget Is. Áuíoma 1hációóóóó síkra? — Na végre, hogy megértetted ... Tudod, az a helyzet, hogy a mi hpitzbu- bijaink a kutyának sem kellenek... De a gyárat azért nem lehet becsukni... De pazarolni nem akarunk... Fő az anyagokkal való takarékosság .., Így aztán a szalagon Intő kétszázötven spitzbubihoz most már nem kell nyersanyag, nem kell velük technológiailag bíbelődni, nincs beás kiszállítás, leltározás, meg egyéb marhaság... s csak két ember. És, öregem. a tudományostechnikai forradalom szellemében ezt a két embert is kiiktatjuk ... Teljesen automatizált lesz az üzemünk — húzta ki magát Pácolni és meghatódott tekintettel követte nyomon a surranó futószalagokat, hátukon a kétszázötven spitzbubival. Gyurkó Géza Notórius tamáskodók A címbeli nyelvi formával kapcsolatban egy levélírónk helytelenítette, hogy hivatalosnak tekinthető jelentésben is szerephez juthatott. Mivel nem tudjuk, milyen szövegösszefüggésben olvasható a rostára tett jelzős szerkezet, csak magáról a nyelvi alakulatról mondjuk el a véleményünket. A notórius jelző révén bizonyosra vehetjük, hogy rosszalló, elítélő minősítessél ruházták fel a jelzett szót. A nyelvhasználat a közismerten munkakerülő, csavargó embereket, a rossz hírű, megrögzött és javíthatatlan, személyeket szokta emlegetni a latinból átvett notórius szóalakkal. Ugyanakkor a közneves ült Tamás tulajdonnévvel és származékaival (tamáskodás, tamáskodó, tamás kodik) nem mindig elítélő szándékkal nevezzük meg ezeket a jelentés tartalma kát és használati értékeket: Kételkedő, hitetlenkedő, kételkedik, hitetlenül fogad valamit, kétségbe von; kételkedés, hitetlenkedés atb. A magyar azóláakinesnek is értékes elemed azok a szólásformák, amelyeknek nyelvi szövetében ez a személynév! eredetűr megnevezés játssza a kulcsszói szerepet: Tamás vagyok benne, amolyan tamáskodó ember, több bizonyosságnak tamáskodás a próbája stb. Ezekből a példákból is kitűmhetik, hogy a szóban forgó megnevezésekkel, szóláeváltozatokkal nem mindig az elítélés szándékával élünk szóbeli és írásbeli közléseinkben. Erről győznek meg bennünket azok a versrészletek is, amelyekben a legfontosabb közlő értéket a Tamás tulajdonnév testesíti meg. Bényei ^József Tamás című versét idézzük először: „Hívlak, mint ama bibliait, / ki ujjával érinti a sebeket, / mert nem hitt a feltámadásban I íme, pajzsul adom te- néked /fegyverét a kételkedésnek." Kálnoky László költeményének ez a részlete nemcsak etimológiai észrevételeket fogalmaz meg számunkra, hanem érzékletes értelmezést is nyújt az olvasónak: „Egy régi hang szólít eigy kéz felém int / és ujjam jól ismert sebeket érint, / bár kétkedőn, mint egykor szent Tamás” (Kálnoky: Jegyzetek a pokolban). Szellemes hangvételű versében Kiss Tamás is értékes információt nyújt a közleményünkben idézett nyelvi forma sajátos használati értékéről: „Ha nevemet mondjátok: „Tamás" / az öt jegy még nem tagadás / bizonyossága csak öt ujjnak / ahogy a foghatóba nyúlnak: /Hagyjátok hát, hogy ne higgyek / se szónak, se a szemeimnek/ én leszek akkor egy vele” Dr. Bakos József , — Na, mit szólsz hozzá? — mutatott büszkén maga köri a fehérre meszelt világos teremben Pacolai. A terem egyik oldalán nesztelenül és szaporán egy futószalag jött be, hogy aztán ugyanolyan nesztele* n#l kisurranjon a világos terem másik oldalán levő résen, — Érdekes ,.. — mondtam, mert mi mást mondhat’ tam volna arra, hogy egy szalag, q hátán valami izékkel besurran egv terembe és ugyanazokkal az izékkel a hátán kisurran a másik p}* dalon. — Csak annwí a mondandód, hogy érdekes? — méltatlankodott, Pacolai, aztán gyorsan megnyomott egy gombot és errefel a már surranó futószalag mögött az eddig állni látszó másik ií<r lag is futni kezdett, csak énoen a* ellenkező irányba, hátán vive ugyanolyan izéket.., — Spitsbubikat... — seoített ki ta~ | nácstalanságomat i látva Pacolai... ! ... szóval spilsbuí bikát vive tüsténkedő gyorsaságai, el- I lénkezö irányba, egy * f ft A 1 második résen be-, és egy negyediken kilépve. Különben | csend, sehol egy em- ' bér, csak a fehérre meszelt fqlak, a nagy ablakok és a ; két ellentétes irány- ' ba loholó szalag, hátukon a spitz bubik* , kai... — Még most sincs semmi mondán" 1 dód 7 Hit nem látod, 1 hogy nem látsz rajtunk kívül eav em- ’• bért se7 Ez. kérlek, 1 itt valóságos tudo- < mányos technikai 1 forradalom kicsiben. Valóságosan az — i pihegett lelkesen Pa- l colai. — Tényleg — . mondtam, mert • tényleg nem láttam í sehol embert... — ■ És nincsenek is eb* i ben az üzemben em■ berek? • — De van még , kettő van... Jövőre az ő munkájukat i is átveszi a gép.,, i Az egyik felrakó, a másik az átrakó.,. , A felrakó egyben - leszedő is átrakó is, míg az átrakó ugyanakkor, Mi az, nem . világos? — Hát, hogy is mondjam .Ml az hogy aki átrakó, az felrakó is, meg aki a leszedő, az meg ... — értetlenkedtem, ám Pacolai megértőén a vállamra veregetett .., — Ide figyelj, öregem .., Az, aki felrakja a spitzbubikat ß futószalagra, amely ' itt megy el előtted, ugyanaz veszi le a másik, az itteni mögött visszafelé futó 1 szalagról a spitzbubikat, és ismét átrakja, erre, hogy aztán a társa. aki... — Állj... állj. az isten szerelmére... ( Mi az, hogy leveszi, átrakja, meg hogy felrakja, meg... Hát , itt ugyanazokat az izéket,.. — Spitzbubikat... 1 mondtam már... .. .szóval. hopp mindig ugyanazok a spitzbubik mennek voltaképpen körbe- körbe a hét szalagon. csak az a kit ember állandóan ra- . kotgatja az egyik szalagról át a ma-
