Népújság, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-17 / 64. szám

Színes illusztráció ea/ .iires eposzhoz A sah fia gyermeknevelés közös társadalmi ügyünk Firdauszi eposza a mesés keleti világ színes, gazdag krónikája. Nem tartjuk vé­letlennek, hogy a filmesek képzeletét is megmozgatja ez a szélesen áradó történe­lem, ez a versekből, tarka képzelettel felépített, a ré­gi Időket visszaidéző kaland­sorozat. Firdauszi Sahnáméja innen-onnan ezeréves és a perzsa mondákból azt öleli fel, amit egy alkotó szellem jónak és igazságnak ismert meg. Más azonban az eposz és más a film. Az eposz höm­pölygő eseményáradatát, a királyok körül fonódó csel­szövések gubancait, a foly­ton változó királyi kegy és magatartás indításait, a ha­talomért folyó harc aljassá­gait és az egyenes jellemek döntéseit nem mindig lehet képekben megmagyarázni, •úgy, hogy a néző minden ponton részese legyen az eseményeknek. Három órán át pereg a történet az Irán—Túrán kö­zötti viszályról. Színes ké­pekben elevenednek meg azok a maszkok és emberek, akikről minket, késő százá- dok élőit szobrok és elhal­ványuló rajzok, festmények tudósítanak. A hajviselet, a szakáll formája, a ruhák szabása, a kardok alakja, a harci szekerek kiképzése, az akkori seregek mozgásban tartása érdekel bárkit, hi­szen a történelem mindig is izgalmas a kíváncsi ember számára. Kavusz sah palotá­ja, az a familiáris közvetlen­ség, ahogyan főemberek érintkeztek uralkodójukkal, a hatalomnak egy másik, talán érdekesebb fajtáját térképezik fel, mint aho­gyan azt ma elképzeljük az az akkori időkről. Az asz- szonyok ármánykodó rára- gyogása a hatalomra, mindig is velejárója volt a törté­nelmi tragédiáknak. Mert hisz ebben a műben, a Sah- náméban is akkor izzik fel igazán a költő mesélő ked­ve, amikor a tragédiát vo­nultathatja olvasója elé, an­nak az embernek a tragédiá­ját, aki hitt az emberi jó­ságban és az öldöklésmentes igazságban. A rendező, Borisz Kimja- gorov■ és stábja kétségtelenül az eposz igézetében élnek. Sok-sok részletet elmondat­nak a műből, a párbeszé­deket úgy szavaltatják el, hogy a lefordított költe­mény fordulatai kárba ne vesszenek. És talán ez a túl­buzgóság megy leginkább a film rovására. Innen van az, hogy ez a három órán át tartó színes képzuhogás többször ismétli önmagát és a néző olykor sürgetné-siet- tené a hősöket, hogy na­gyobb lendülettel és keve­sebb Szavalattal törjenek céljaik felé. Davlat Hudonazarov operatőr a film részleteiben vonzó, egzotikus tájakra visz el bennünket és ott olyan környezet vár, amely a szem számára feltétlen szórako­zást nyújt. A jellemszínészek illúziót keltőén mozognak a költői és hatásos környezet­ben. Szijavus tényleg a le­gendák ifjú hőse, Szudaba valóban királynői jelenség. Farhad Juszufov, Szvetlá­na Orlova, Otar Koberidze, Bimbulat Batajev, Fajme Jurme és Dilorom Kamba- rova jó alakításokkal nem egy jelenetet, epizódot tesz­nek hatásossá. Arif Melikov Ki tud többet a Tanácsköztársaságról ? Megyei vetélkedő Egerben Vasárnap délelőtt 10 óra­kor kezdődik Egerben, a Megyei Művelődési Köz­pontban a termelőszövetke­zetek kulturális vetélkedője. A Tanácsköztársaság meg­alakulásának 60. évforduló­ja alkalmából a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsa és a Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége a múlt év márciusában hir­dette meg a versenyt. Me­gyénkben 125 szocialista brigád nevezett be, s mint­egy 2500 termelőszövetkeze­ti tag indult a helyi ver­senyeken. Szőlészek, kerté­szek, állattenyésztők, mér­nökök, adminisztrátorok. A négy járási vetélkedő február végén fejeződött be, s ezen 43 hattagú csapat mérte össze tudását. A va­sárnapi döntőre az első és a második helyezettek ju­1919. március 17., szombat tottak be a következő hely­ségekből: Hatvan, Heves, Vámosgyörk, Pély, Ecséd, Visznek, Poroszló, Mezőtár- kány, Ostoros, Mátraderecs- ke, valamint Gyöngyöspata két csapata. A csoportok tudása, fel- készültsége mellett a járási zsűrik értékelték azt az egy­éves folyamatos közművelő­dési munkát is, melyet a gazdaságok tagjai a szűkén vett versenyen kívül végez­tek. A döntő szóbeli és írásbeli részből áll majd, s a 14 for­dulóban a kérdések a Ta­nácsköztársaság előzményei­hez, a tanácshatalom fenn­állásának idejéhez és a bu­kását kövétő évekhez kap­csolódnak. A legjobb csapa­tok jutalomban részesülnek, és természetesen továbbjut­nak az országos versenyre. Amíg a zsűri tanácskozik majd, a Megyei Művelődési Központ vonósnégyese, nép­táncegyüttese és kamarakó­rusa ajándékműsorral szóra­koztatja a vetélkedő résztve­vőit. zenéje az epikus részeket igyekszik érzelmileg feldúsí­tani. Farkas András (Folytatás az 1. oldalról) taglalta, hogy sajnos nem ritkaság ma még a szülői ház és az iskola egymás el­len nevelnek. Ennek kárát a gyermek látja. Az sem ele­gendő, ha ugyan egyforma céllal nevel a szülő és az is­kola, de nem alakul ki kap­csolat közöttük. Az ideális, a kölcsönös tapasztalatcsere, tanácsadás, a gyermek neve­lése érdekében. A szülői ház és az iskola kapcsolata ak­kor lehet igazán eredményes, — folytatta, — ha az a tel­jes és kölcsönös bizalmon alapul. A közös munka a személyiség helyes irányba való fejlesztését, a meglévő tehetség kibontását, a gyer­mekben kétségtelenül meglé­vő negatív vonások vissza­fejlesztését, s felkészítését az életre kell, hogy szolgálja. Beszélt annak fontosságá­ról is az előadó, hogy meg 200 kőszobor Üjra faragják az Országház mintegy kétszáz kőszobrát, a Kőfaragó- és Épületszobrászati Vállalat dolgozói. A törté­nelmi alakokat süttői mészkőből formálják meg. A képen: Erdődi Tamás horvát bán szobrát készíti Búzái Károly. (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) kell találni a kapcsolatot azokkal a szülőkkel is, akik nem járnak el rendszeresen a szülői értekezletekre, nem veszik igénybe a pedagógus segítségét a gyermek neve­lésében. A vitaindító előadás után sok szülő kért szót, — fel­szólalásában is alátámasztva mennyire fontos ez az együtt­működés. Dr. Vajon Imre például a család és az isko­lai nevelés ellentétének egyik forrására hívta fel a figyelmet, amikor arról, be­szélt, mennyire, káros, hogy a szülők engedélyezik a ser­dülő gyermekek dohányzá­sát, s elnézik, ha egy-egy pohár alkoholt fogyaszt. Ez szöges elentétben áll az is­kola törekvésével. Kolozsvári Andrásné el­mondta, szülői munkaközös­ségük sikerének titka, hogy egyre több szülőt vonnak be a választmány tevékenységé­be, s minden szülőnek igye­keznek megtalálni a hozzá legjobban illő feladatot. Több szülő beszélt arról, milyen hatása van azoknak a kap­csolatoknak, amelyek össze­kötik azzal az őrssel, vagy rajjal, ahol gyermekük tevé­kenykedik, meghívják őket otthonukba is, s esetenként kirándulni viszik a gyerme­keket. Bukta Tibor az egri Gárdonyi Gimnázium szülői munkaközösségének elnöke arra hívta fel a figyelmet, milyen fontos és a minden­napi munkában milyen le­hetőségeket rejt magában az, ha a szülők is keresik egy­mással a kapcsolatot. A hasz­nos tapasztalatok között so­rolták fel a hozzászóló szü­lők azt is, hogy az iskolában folyó munka egyre nyíltab­bá válik. Részben úgy, hogy különböző előadásokon tájé­koztatják a szülőket az is­kolai tanítás új módszerei­ről, másrészt az úgynevezett nyitott napokon a szülők fel­kereshetik az iskolát, végig hallgatják a tanórákat. Ez is közelebb hozza a szülőt az iskolához, s közelíti a neve­lési módszereket a követel­ményrendszerrel. Beszéltek a szülők az is­kolák körzetesítésével kap­csolatos gondjaikról is, ne­vezetesen arról, hogy a gye­rekek átmenetileg megsíny- lik a környezetváltozást, de kifejezték gondjáikat amiaft is, hogy a kis községekben megmaradó, de osztatlan osztályokból jelentős háti ránnyal indul a gyermek n felső tagozatba. Napirendre került — mini ahogy minden más gyermek^ neveléssel kapcsolatos meg«j beszélésen — az iskolai nap^ közik problémája. A lehetőségekhez képest több napközi otthonos férő­helyet kértek elsősorban a községekben lakó szülők, a ugyanakkor azt is sürgették; hogy ahol arra mód és leá hetőség van rá oldják meg a felső tagozatosoknak a menzai ellátást. Figyelemre méltó volt Tóth Józsefnének a hevesi általános iskola küldötténekl fejtegetése az ideológiai ket­tős nevelés káros hatásáról! Már korán képmutatásra tai nítják a gyermeket, s amél-4 lett olyan válaszút elé állíta ják, hogy döntse el, kinek van igaza. Ezt pedig nem döntheti el anélkül, hogy} károsodna személyisége. Az úttörőszövetségben fő* lyó nevelőmunkáról, és a szövetség által megszabott új feladatokról Ferencz Éva a KISZ megyei bizottságának tagja, a megyei úttörőelnök! számolt be, Nagy Katalin a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettese a gyer­mekek beiskolázásával kap­csolatos feladatokról szólott; hangsúlyozva egyformán fel­adata a szülőknek és a pe­dagógusoknak, hogy lehetőleg minden gyermek végezze el az általános iskola nyolc osz­tályát 14 esztendős koráig; Aláhúzta ismételten a szülői ház és a pedagógusok kap­csolatának fontosságát. A hozzászólások után dri Szabó László zárszavában összefoglalta az új oktatási nevelési tervből következő feladatokat, megismételte mi­lyen fontos, hogy az együtt­működésre a szülőket ráne­veljék. — Olyan közszellem­nek kell kialakulnia — mon­dotta végül, melyben min­den szülő érzi, hogy felké­szültebben, okos szeretettel kell nevelnie, gyermekét. A tanácskozás Jenei Ar+ turné zárszavával ért véget. Deák Rózsi * — avagy az első novella — 2. Attól kezdve, hogy elétárult a szabad térség, átadta ma­gát a sebesség élvezetének. A túloldalon a Bűvész már a Fő fordulását próbálta, két keréken, de nem ment. Hetvenöt. Erősebben belelé­pett. Nyolcvanöt. Kilencven. Száztíz. Gázt még! Száz­negyven. Az utazósebesség. Surrogtak az átforrósodott betonon a gumik. Mennyi lehet egy ilyen kocsi? A Ja­guár egymillió frank. Jobb­ra fordította lassan a kor­mányt. Aztán vissza balra. A kezében érezte a nagy kocsitest fordulását. Nagy­szerű érzés volt. Tízéves ko­rában találkozott az eredeti­jével otthon, amikor a ke­rékpár először engedelmes­kedett a legkisebb kézmoz­dulatának. .. Elől, messze még feltűnt a gyakorlótér két és fél méter magas be­tonkerítése. Otthon. Hát az tavalyi hó. Bele a gázba. Ki tudja, ül­het-e még életében ilyen kocsira. Száznegyvenöt. Száz­ötven. A mutató a skála leg­végén rezgett. Tovább nincs. Hatalmas félkörben kanya­rodott el bal felé, és pár­huzamosan futott a beton­pálya kerítésével. A kerítés háromméteres szakaszait egy-egy világító fehér betű fedte. PHILIPS TV. TV PHILIPS. Fékezni kezdett, fokozatosan leengedte a se­bességet harmincig — soká eltartott. Akkor kis ívben, gyorsan megfordult, és visz- szafelé kezdte zavarni ke­gyetlenül a Citroent a kerítés mentén. Megint föltornázta a sebességet: volt rá hely. Nyolcvan. Száz. Százhúsz. Százötven. A Philips TV fel­iratot lemezes megoldással készítették, így ebből az irányból is szép sorban mu­tatta a betűit. TV PHILIPS. PHILIPS TV. A leeresztett kocsiablakon bevágott a szél. Fél kézzel fogta a kormányt, a másikat kilógatta az abla­kon. Messze, alig láthatóan a betpnsivatag fehérjében, az épületek mellett, vele pár­huzamosan futott a fekete kocsi, a Bűvész. Ügy látszik, neki is tetszik az ügy. Ami­kor decemberben felfütyült érte, hat forint volt a zse-. bében, úgy jött le. Kenyé­rért. A háróm kétforintost állandóan a zsebében hordja most is, nagyon vigyáz rá­juk. Ö is százötvennel me­het, mert megmaradnak egy vonalban. Amióta otthona ról eljöttek, mindig együtt maradtak, Ausztriában is, a táborban, Chateauban, az is­kolában, aztán, amikor vá­lasztani kellett, hogy három évi francia gimnázium után leérettségiznek, vagy pedig önállósítják magukat, együtt mentek el mázolni. Átnézett a túloldalra, látta, hogy a fekete béka valamivel lema­radt. Ö is engedett a sebes­ségből. Százhúsz körül me­gint egyvonalba kerültek, ak­kor felgyorsított száznegy­venre, aztán már csak pró­bálta tartani. A Bűvész mindig ott volt mellette. A metróban is azon a hi­deg hajnalon, amikor a há­rom virágszirom-érzékeny­ségű homokos algériai agyon akarta verni, mert nem bír­ták elviselni a visszautasí­tást. Mind kettőjüket meg­késelték volna, ha nem ug­rik közbe Bala, a szakállas nigériai medikus. Az vitte el őket aztán az Américain esz­presszóba, ahol külön asztalt tartanak lábfelvetés céljára, és ha elfogy a whisky, újabb jegeket lehet belerakni ren­delés helyett, és ő mutatta meg a házat a Pigalleon, ahol kétezret kérnek a lá­nyok, de már kétezerötve- nért extrát is nyújtanak. A fekete kocsi kis ívben a pálya közepe felé fordult a túloldalon. Megpróbálta ő is a pontos tükörmozdula­tot. Egész jól sikerült. Hur­kot írtak le befelé, aztán to­vább egyenesen. A Bűvész észrevehette a dolgot, mert most már szándékosan így diktálta a figurákat. Le­írtak két nyolcast, pontosan szimmetrikusan, aztán fel­gyorsítottak, majd hirtelen megálltak, és ötvennel ro­hantak hátrafelé. A gyora mozdulatoknál persze min­dig lemaradt egy fokkal, a hátramenetnél még a beál­lítást is keresgélte, de a lassúaknál csaknem egybe tudták hangolni a két kocsit. A fekete fiú egy idő után lekopott, de a Bűvész ott volt mellette a Nemzeti Ünnep estéjén is, amikor ő egyszerre lett torkig a pá­rizsiak bárgyú boldogságá­val és a saját nyomorúságá­val, és elordította magát az utcabál kellős közepén, hogy Le július 14-ével és Éljen a Bastille. — A bas le Quantorze Ju- illet! Vive la Bastille! — az­tán a Bűvész vele futott egy kemény fél órán át a feltá­madt népharag elől. Jó volt Hogy végül mégsincs egye­dül. Most, ahogy újra előrehúz­tak, egyre gyorsabban, min­dig egyvonalban, a Bűvész százötvennél enyhén feléje fordította a kormányt. A két kocsi negyedkörívben for­dult be a közép felé; a pá­lya szélessége volt a kör át­mérője. Ha a manőver jól si­kerül, középen épp szembe kell kerülniök egymással. Eszébe jutott egy régi könyv. Cskálov, a Levegő Hőse. Vagy oroszlánja. Szovjet pi­lóta. Talán a finn háború­ból. Légi párbaj. Az idegek harca. Két ellenséges vadász­gép. Szembe repülnek egy­mással. Nem nyújtanak cél­pontot a másik mereven rög- zitett géppuskáinak. Repül­nek, óránként 500 kilométe­res sebességgel, szinte az összeütközéig. Akkor az egyik pilóta már nem bírja cérnával. Felrántja a ma­gassági kormányt, a gép fel­vágódik, és a másik géppus­kái szinte felmetszik a ha­sát, (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom