Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-06 / 30. szám
A beszámoló taggyűlésekről jelentjük: Állattenyésztésünk idei terve Negyvenezer emberről gondoskodnak A Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat Heves és Nógrád megye területén működik, Bélapátfalván, Egerben, Gyöngyösön, Salgótarjánban és még sok helyen üzemi munkások, iskolás gyerekek étkeztetését látja el. Naponként legalább negyvenezer, de az idegenforgalmi szezonban mintegy ötvenezer emberről gondoskodnak. Idejében megkapják-e az ebédet, meleg, vagy hideg a leves, a hivatalosan megállapított nem sok forintért, milyen és mennyi a második fogás? Ha jó az élelmezés, javul az emberek Nem valami rózsás hangulatban dolgoznak ezekben a napokban a bélapátfalvi új cementgyár építői. Kedvüket nem a sok munka vette el, — az elmúlt hónapokban példás szervezettséggel és lelkesedéssel dolgoztak — hanem az, hogy ismét akadozik a fűtés a munkásszállókon. Legutóbb délben is csak hét fokot mértek a szobákban, igy nem nehéz meg- saccolni, hogy hány fok lehet este, vagy éjszaka. Ráadásul nemcsak a radiátorok hidegek, langyosak, hanem a meleg vízből sem jut mindenkinek, így aztán az egész napos kinti, megfeszített munka után még arra sincs mindig lehetőségük, hogy lefürödjenek és kényelmesen kipihenhessék magukat. Pedig hogy megígérték a nyáron: az idén — tavaly, tavalyelőtt is baj volt a fűtéssel — mindig lesz meleg víz, és a radiátorok sem lesznek majd hidegek. A szó elszállt, a hideg viszont megközérzete, jobban megy a munka. Negyven-ötvenezer ember esetében ez politikai kérdés. Ugyanannyi pénzből, hasonló feltételek mellett az egyik helyen jól főznek, másutt jogos kifogások merülnek fel, itt elégedettek, amott zúgolódnak a koszt miatt. Ez azt bizonyítja, hogy sok múlik az emberek akaratán, szakmaszeretetén és tudásán. Milyen szellem lesz úrrá a vendéglátó egységekben és a vállalati központban? Az önző nyerészkedés, a harácsolás, vagy az üzemi munkásokat, az iskolás maradt. Ahogyan a dolgozók is megfogalmazzák: a szégyennél is több ez már! És elsősorban azokra nézve, akik megint cserbenhagyták az új gyár építőit. Hogy mi a baj, mi a gond a fűtéssel, annak okai megállapítására nem mi vagyunk az illetékesek. Sokkal inkább azok, akik nemcsak a beruházás kivitelezéséért, hanem az ott dolgozó emberekért is felelősséget vállaltak. A fűtésért felelős vállalatok most egymásra mutogatnak, az építkezést a helyszínen irányító gazdasági és politikai vezetők pedig fűhöz- fahoz szaladgálnak, hogy mielőbb meleg legyen a munkásszállókon. Fáradozásukat minden bizonnyal nagyobb és gyorsabb siker követné, ha az építkezés első. számú gazdája, az Építés és Város- fejlesztési Minisztérium, illetékes vezetői is mielőbb befűtenének azoknak, akik megint nem számoltak a téllel, a hideggel Bélapátfalván. — koós — gyerekeket és a vendégeket becsületesén kiszolgálják? . , Amikor Orosz Lajosáé, a pártszervezet titkára a végzett munkáról beszámolt, joggal hangsúlyozta, hogy a kommunisták munkájának, szavának és példamutatásának milyen nagy szerepe van az ellátás javításában, a fegyelem, a munkaerkölcs javításában. A vállalatnál és kinek-ki- nek a saját munkakörére vonatkozóan hogyan kell értelmeznie és mit kell tennie a Központi Bizottság 1978. december 6-i határozatának végrehajtásáért, az idei tervek teljesítéséért? A beszámoló, az előterjesztett cselekvési program és a felszólalók több oldalról közelítették meg a kérdést. Helyesen egészítették ki a beszámolót, hasznos észrevételeket és javaslatokat lettek a párt gazdaságszervező és -irányító munkájának, a szervezeti élet, a világnézeti nevelés, az oktatás eredményeinek fokozására. Szabó István és Szigeti Lászlóné a városi pártbizottság megbízásából ismertették az alapszervezet munkájáról szóló elismerő minősítést, illetve a pártmunka további javítására javaslatokat tettek. Arra a következtetésre jutottak,- hogy erősíteni kell a pártszervezetet, megfelelő előkészítés után több arra érdemes nőt és fiatalt kell a párt soraiba felvenni. Azokra gondolnak, akik gazdasági munkájukkal, a KISZ-ben és a szak- szervezetben tanúsított politikai magatartásukkal rátermettségüket bizonyítják. Több észrevétel és indokolt kérés hangzott el, hogy a vállalat maradjon önálló és hosszú várakozás után a vállalat irányítására az illetékes felügyeleti szerv nevezzen ki igazgatót. F. L. —^- ■ - ■■ -— ....................—< T öbb mint szégyen! Lőrinciben Elcsendesedtek a hullámok A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására — mint ismeretes — igen jelentős létszám-átcsoportosításra kerül' sor az utóbbi esztendői'ben a Mátra Hőerőműnél. .Jellemző a „leépítésekre’', hogy az 1976. januárt 897 dolgozóból az év végére 529 maradt Lőrinciben a vállalat munkahelyein. Aztán a következő 12 hónapban további, csaknem százzal apadt a gárda, míg a tavalyi időszakot már mindössze 375-en búcsúztatták... Hangsúlyozni sem kell különösebben, hogy az intézkedés — noha az eltávozottaknak csupán mintegy kétharmadát érintette: hiszen néhá- nyuk kivételével az új vállalat kötelékében is változatlanul a régi ipartelepen maradhattak — meglehetősen nagy hullámokat vert. Mert számos régebbi, nagy tapasztalaid embernek is mozdulnia kellett megszokott posztjáról, nem egy hű harcostársnak, elvtársnak kellett megmondani, hogy bizony, vele sem tehetnek kivételt. Titkolhatatlan bizonytalanság kezdett lábra kapni az erőműben, a harmincadik éve felé közeledő vállalat jövője egyre homályosabb, idegesítőbb lett. Jó néhá- nyan meg sem várták, hogy rájuk kerüljön a sor, a legnagyobb megnyugtatás, marasztalás ellenére már maguktól is elmentek. —. Vajon elült-e a régi vihar — kérdem Balázs Páltól, az üzemi pártbizottság titkárától, hogy hosszabb idő után újra találkoztunk Lőrinciben. A titkár határozottabban derűsebb, mint legutóbb. — Azóta nyugodtabb idők járnak felénk is — mondja —. a „hullámok” elcsendesítitek... Ha az evekig csapán tartós hideg tartalékra állított ötös, hetes kazánokat végül selejtezésre ítélték is, úgy tudjuk, hogy nemcsak a VI., hanem még a VII. ötéves terv is számol a munkánkkal. A nagy létszámmozgás igencsak lecsökkent, a továbbiakban már kisebb, inkább belső munkahely-változásokról lehet szó, többnyire csak a nyugdíjba vonulóktól búcsúzunk. .. Jobbára az a gondunk, hogy az önkéntes kilépők olyan területekről is elmentek, ahol még szükség lett volna rájuk, s igy most nehezen lehet megbirkózni a feladatokkal. Ugyanekkor, másutt még mindig tartalékaink vannak. Amíg például a turbinaüzemben túlságosan is „szorít a cipő”, nem egy alkalommal 12 órás műszakokkal lehetett teljesíteni a követelményeket, a kazánüzemben tagadhatatlanul kényelmesebb a helyzet. S vesződséges az aránytalanságok kiegyenlítése! Sok esetben kell szembeszállni a régi, helytelen szemlélettel, bizonygatni az igazunkat, ha valakit feleslegesnek találunk a reszortjában s más segítségre kérünk, más munkakörbe szólítunk. .. Különben, megy a „verkli”! A tavalyi cselekvési programban meghatározott célkitűzések döntő többségét megvalósítottuk. A 170 millió kilowattórás termelési tervet az időközben elrendelt kéthónapos nyári leállás mellett teljesítettük 161 millióra... Balázs Pál, miközben az utóbbiakról beszél, a vállalati munkaversenyt is emlegeti. A versenyt, a lelkesedést — gondolom magam is — aligha mozgathatná, fűthet- né holmi bizonytalanság. Mák Lajos, a hotechmkai osztály műszerésze pedig megerősít ebben: — Az igazi, a legkipróbál- tabb törzs, úgy érezzük — magyarázza — itt maradt. S rájuk, szocialista brigádjaikra mindig lehet számítani! Igyekezetük eredménye egyebek mellett, hogy amíg tavalyelőtt még négyezer kilokalória hővel termeltek egy kilowattóra villamos energiát, tavaly már 3900-ra vállalkoztak, végül azonban még megtakarítottak 33-at minden kilowattóránál. Amivel: önmagában is kétezer tonnányi pakurát lehetett megmenteni! Munkatársaink iparkodnak figyelmesebben dolgozni, újításokon törik a fejüket. Ha jól emlékszem: az elmúlt évben negyvennyolcán 26 javaslatot nyújtottak be, s a 20 megvalósított újítás népgazdasági eredménye a négymillió forintot is meghaladta! Az üzemünk: csúcserőmű. Ez azt jelenti, hogy ha elrendelik, csökkentjük az áram- termelést, ha kell, teljesen leállunk., S természetesen ilyenkor sem tétlenkedünk. Nos, szaktársainkról elmondható, hogy tavaly jól kihasználták az ilyen periódusokat is: a selejtezésben, nagyjavításokban segédkeztek, mindig ott, ahol leginkább szükség volt rájuk. Így jelentősen kevesebbet kellett fizetnie vállalatunknak az ERŐKAR munkáiért, S még 'sorolhatnám tovább! Kardos Márton igazgató is dicséri „csapatát”: — Örömmel mondhatom, hogy trösztünk minden lényegesebb elvárásának eleget tettünk, sok területen túl is teljesítettük, amit kértek tőlünk. Elég szép megtakarításokat sikerült elérnünk, készleteinket a tervezett alá szorítottuk, számottevő sal- gatarjam beruházásunkat Naponta egy liter tejjel többet Az állattenyésztés, az állati termékek előállítása az V. ötéves terv során Hevgs megye mezőgazdaságában is kiemelkedő helyet foglal el. A hús, a tej, a tojás, a gyapjú az élelmiszer- és a textiliparnak nyújt fontos nyersanyagot. Emellett az exportkötelezettségek ellátását is segíti. Megyénk állat- tenyésztése 1978-ban jelentős fejlődést ért el és túlteljesítette tervét. PÓTOLTA A VESZTESÉGEKET Lemaradás csupán a szarvasmarha-tenyésztésben volt. Nem sikerült ugyanis a tervezett 60 ezres állományt elérni, így december 31-ig 58 ezer 480 szarvasmarha volt a közös gazdaságokban. Ezen belül mégis a tervezettnél 12 százalékkal több volt a tehén és 26,6 százalékkal pedig a húsmarha, az előző évinél. Jelentősen fejlődött a sertéstenyésztés is, amit bizonyít, a tavalyi 196 és fél ezres állomány, valamint a 210 ezer mázsás húsértékesítés. Gyarapodott a juhállomány, gazdaságaink ugyanis jelentős erőfeszítéseket tettek fejlesztésére. Ennek köszönhető például a 11 690 mázsa húsértékesités, melynek nagy része tőkés exportra kerül. Tejből 49,8 millió litert, tojásból 17 milliót és gyapjúból 2798 mázsát adtak el 1978-ban Heves megye nagyüzemei. határidőn és a megadott költségkereteken belül megvalósítottuk, üzemi eredményünket növeltük. S meggyőződésem, hogy hatékonyabban is tudunk dolgozni! — Azon vagyunk, hogy még mindig meglevő tartalékainkat a legteljesebben feltárjuk minden területen — folytatja. — S nemcsak mi szeretnénk igy, munkatársaink is ezt akarják. Gyakran maguk, figyelmeztetnek bennünket arra, hogy itt, vagy ott „sűrűbben” vannak, többen, mint kellenének. Egyre inkább belátják, kire-kire másutt is szükség lehet, mint ahol megszokta, minden feladat fontos, megengedhetetlen bármiféle válogatás, ha a helyzet cselekvést igényel. A sokoldalúbb, a több munkát természetesen ösztönözzük is. A differepciált bérfejlesztésnél azokat vesszük figyelembe, akiknek két vagy több szakmájuk van,' illetve erre törekszenek, s ezt szükség szerint kamatoztatják is. Az érdeklődőknek tanfolyamokon, ismeretfelújító és ismeretgyarapító oktatásokon biztosítunk lehetőséget a tanulásra, aztán a nagyobb teljesítményeket a jutalmazásoknál is értékeljük. Nem annyira létszámcsökkentéssel, mint inkább egészséges létszám-megtakarítással többre képes dolgozóink változatosabb foglalkoztatásával is megpróbáljuk gyarapítani a bérkeretet, hogy aki megérdemli, nagyobb arányban részesülhessen a rendelkezésre álló pénzösz- szegből. Ilyesféléket mond az igazgató, s hasonlókakról beszélgetünk másokkal is. Nem derül ki, hogy teljesen elültek volna a hullámok — de tény, hogy másabbak a vélemények, mint esztendeje, két éve, főleg pedig még korábban. Inkább befelé, mint kifelé tekingetnek az emberek, közös dolgaikat figyelik. S bizakodóbban osztoznak a hajdaninál jelentőségében ugyan kisebb, de semmiképpen sem jelentéktelen, fölösleges hőerőmű mindennapi tennivalóin. Győni Gyula A számok ékesen bizonyítják, hogy tavaly az állattenyésztés, az állati termékek előállítása mennyire eredményesen segítette és pótolta a növénytermelést, valamint a kertészet veszteségeit. Ez mégsem jelentheti azt, hogy az idén ne fejlődjön tovább megyénk állattenyésztése, hogy üzemeink elégedettek lehetnek az eredményekkel. Nagyon fontos az előrelépés, főleg a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejtermelésben. Heves megye V. ötéves tervének megfelelően az idén üzemeinknek el kell érniük a 63 ezres szarvasmarha-állományt, ami a múlt évihez képest négy és fél ezres létszámnövekedést követel! Reális ez a terv és teljesíthető is, ha a gazdaságok a rendelkezésre álló férőhelyeket ésszerűen hasznosítják. A tehénállományt ne úgy növeljék, mint többnyire ed- dig tették, hogy a 4—5 éves állatoktól, mert éppen kevés tejet adtak,, „megszabadultak”, hanem keressék meg ennek az okát, és ésszerű takarmányozással, a minőség javításával, a fajtára jellemző biológiai képesség kibontakoztatására törekedjenek. NE „SZÜKSÉGES ROSSZNAK” TEKINTSÉK A legfontosabb törekvés az, hogy a megyében jelenleg öt és fél, hatéves tehenek átlagéletkorát 7—8 évre növeljék. Ez biológiai sziikség- ' szerűség is, nem, beszélve arról, hogy tenyésztésük így sokkal gazdaságosabb mint most. Lényeges és nem elhanyagolható a tejtermelés fokozása sem, melynek messzemenő függvénye a helyes takarmányozás. Sajnos még mindig szemléletbeli probléma, hogy sok üzemi vezető szinte „szükséges rossznak” tekinti a tejtermelést, noha a Miniszter- tanács által korábban meghirdetett szarvasmarha-tenyésztési program továbbra is kedvezően ösztönzi ezt. Éppen ezért használják ki a gazdaságok az ebben rejlő lehetőségeket. Ahhoz azonban, hogy az idén több tejet ^emelhessenek mint tavaly, élcgendhetetlen, a január 1- töl december 31-ig folyamatos, elegendő mennyiségű és minőségi takarmányozás. Közös gazdaságaink az idei terv szerint több mint 50 millió liter tej átadására kötnek szerződést a felvásárló vállalatokkal. Ez nem kevés, az viszont elgondolkodtató, hogy 1978-ben Heves megyében az egy tehénre jutó tejtermelés 2816 liter volt. Noha volt fejlődés, ez még mindig kevés! Pedig ha csak naponta egy literrel növelik a tejtermelést, az évi 300 literrel többet jelentene a mostaninál és ezzel teljesíthetnék a gazdaságok az idei tervet. Mi kell ehhez? A Heves megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség munkatársai szerint nemcsak a mennyiségi növelés, hanem az is, hogy milyen áron és mennyire gazdaságosan folytatják ezt. Mert ahhoz, hogy az idén gazdaságos legyen a tejtermelés, egy liter előállításához 40 dekánál több abrakot nem használhatnak fel! Ennek feltétele pedig a jó minőségű takarmány, amely tartalmazza mindazokat a tápanyagokat, melyek az állatnak a tejtermeléshez nélkülözhetetlen. Ahhoz, hogy több tej legyen, több takarmány is kell! GAZDASÁGOSABB TAKAR MAN VOZAST A szarvasmarha mellett üzemeink az idén is tovább fejlesztik a sertéstenyésztést. A terv 208 ezret irányoz, elő a tavalyi 190 és fél ezerrel szemben. Ez csak akkor teljesíthető, ha a gazdaságokban a malacok felnevelésére az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítanak. így az állatelhullást 8—10 százalékkal csökkenthetik, 10—12 ezer mázsa többlet hústermelést jelenthet. Ehhez a tenyésztői munkát, a technológiai fegyelmet mind á tizenegy szakosított telepen javítani kell, hogy nagyobb szakmai hozzáértéssel a gazdaságosabb takarmányozást is elősegítsék. Mert az idén csak akkor válhat igazán gazdaságossá a sertéstenyésztés megyénkben is, ha egy kiló hús előállításához négy és fél kiló abraknál többet nem használnak fel az üzemek. Jelenleg ennél több a felhasználás, ami azt jelenti, hogy több energiadús abrakot etetnek az állatokkal, mint amennyit hasznosítanak. Ez pedig pazarlás! További töretlen fejlődés várható a juhászaiban. A vágójuh és a pecsenyebárány iránt változatlanul nagy az érdeklődés a tőkés piacon. A szakosodás érdekében várható, hogy még az idén a pélyi Tiszám,enti Termelőszövetkezet, valamint a Füzesabonyi Állami Gazdaság irányításával társulást hoznak létre a tenyésztés javítására. KAPCSOLAT lUNAVAKSANNYAL A nagyüzemek mellett ebben az évben is komoly gondot fordítanak a kistermelő gazdaságok fejlesztésére. A legfontosabb, hogy a kisüzemek megtartsák jelenlegi nagyszámú állatállományukat és a gazdaságos hús-, tojás- tejtermelésre törekedjenek. A figyelem különösen a nyúltenyésztés felé fordul, mivel exportja továbbra is növekszik. A fogyasztási szövetkezetek megyeszerte eddig is nagy szorgalommal szervezték a kisállattenyésztő szakcsoportokat. A további fejlesztés érdekében mégis valamilyen termelési rendszerhez irányítsák a kisgazdaságok tevékenységét. Erre már vannak kezdeményezések, és várhatóan a megyében is ismert dunavarsányi termelőszövetkezet által irányított kisállattenyésztési rendszerhez csatlakoznak. Heves megye állattenyésztése tehát jelentős ■ fejlődés előtt áll 1979-ben. Ahhoz, hogy a tervben meghatározott célkitűzések valóra váljanak, úgy kell dolgozniuk a gazdaságoknak, hogy mihamarabb felnőjenek a nagyobb feladatokhoz, a jövedelmezőbb termeléshez. Mert csak így várható, hogy ez a nagyon fontos ágazat sikerrel zárhatja majd az idei évet, és hozzájárul 1979-ben is a közös gazdaságok árbevételéhez. Mentusz Károly 1319. február 6., kedd «
