Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
A közismert Pannonhalma Újonnan feltárt és rekonstruált középkori kerengő a főapátság épületében (MTI fotó — KS) Éppen egy évszázaddal a honfoglalás után, 996-ban érkeztek az első bencés szerzetesek arra a helyre, amelyet sokáig Szent Márton dombjának neveztek, mivel a legenda szerint azon a környéken született a névadó. (A domb aljában elterülő községet viszont már régen Pannonhalmának mondták, de egészen 1965-ig Győrszentmárton volt a hivatalos neve.) Hogy mikor kezdődött a mai Pannonhalma története, arról máig is vannak viták. Valószínű ugyanis, — c a környéken talált régészeti leletek ezt bizonyítják —, hogy a rómaiak, s a még régebben itt lakott népek is emeltek épületet a dombtetőn. A szerzetesek azonban eleinte kezdetleges, barlang- szerű lakásokban rendezkedtek be. Ám már egy évvel I. István királlyá koronázása után templomot avattak, s máig megvan a kolostor birtokait leíró alapítólevél ugyanebből az évből. A látogató ma Pannonhalmán együtt látja a legrégibb és a legújabb korokat. A várfalak előtt — autóparkoló. Élő bizonyítéka annak, hogy Pannonhalma iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Félóránként indulnak idegenvezető irányításával a csoportok a sokszázados látnivalók megtekintésére — s közben az épületegyüttes legújabb részéből magnózene hallattszik: gimnázium és diákszállás van ott. Bármilyen „bibliai szegénységben” kezdték Pannonhalma történetét az alapítók, későbbi utódaik nem szűkölködtek a világi javakban. Magyarország első királya már óriási birtokokat adományozott a dombtetőn mind jobban felvirágzott apátságnak abból az alkalomból. hogy — bizonyára nemcsak lelki, hanem fegyveres segítségükkel is — nagy győzelmet aratott Koppány vezér fölött. Két évszázad elmúltával pedig már olyan erős lett a várfalakkal körülvett apátság, hogy — egyedül az országban — ellent tudott állni a tatár támadásnak is. Oros apát bizonyára kiváló katona volt, hogy ezt a rendkívüli fegyvertényt vezetni tudta — de gazdának sem volt utolsó: a levéltárban ma is megvan az a Vörös Könyv, amelyben bőrbe kötve ösz- szegyűjtötte a kolostor vagyonára vonatkozó okleveleket. Ám írásos bizonyíték szól arról is, hogy már I. László király idejében, a XI. század második felében hetvennél több könyvet őriztek a bencések. Kétszer pusztult el a könyvtár — előbb a törökök martaléka lett, majd II. József rendfelosz- latási törvénye nyomán hordták szét a fóliánsokat —, ma mégis egyike az ország legnagyobb gyűjteményeinek: az itt őrzött kötetek száma meghaladja a 300 ezret. Egyedülálló látványosság a pannonhalmi könyvtár. Két emelet magas termében évszázadok felbecsülhetetlen értékű szellemi terméke van együtt. Felsorolni is sok volna azokat a ritkaságokat, kódexeket, kézzel írott könyveket, ősnyomtatványokat, amelyek egyetlen példányára csodálkozhat rá a látogató. A levéltárban gondosan őrzik — és másolatban is csak üveg alatt mutatják — a híres Tihanyi Alapítólevelet, amely 1055- ben kelt és 58 magyar szót őriz, mint legrégibb nyelvemlékünk. Különlegesen nagy értékű a pannonhalmi apátság pénz- és éremgyűjteménye is: az itt őrzött 15 ezer darab között vannak római pénzek, de hiánytalanul ösz- szegyűjtöttek minden pénzdarabot, amelyet valaha Magyarország és Erdély területén vertek. Érdekes módon — talán ehhez kevésbé értettek a pannonhalmi bencés szerzetesek? — a képtárban kevés a valóban nagy értékű alkotás. A festmények többsége nagy mesterek tanítványaitól és kisebb, alig ismert művészektől származik. Viszont külön helyiségben őrzik Benczúr Gyula kitűnő alkotását: a Vajk megkeresztelését. A hatalmas könyvtárterem mennyezetén Minervának, a tudományak római istenasszonyának képe — — némi ellentmondásban a katolikus egyházi előírásokkal. Oldalt pedig egy görög, a latin és a magyar irodalom nágyjainak portréi — amelyek sorában a látogató meglepetéssel felfedezheti Wer bőczi István képmását. (Utóbbi mint a híres-hírhedt „jogi” mű, a parasztság röghözkötését kimondó Tri- partitum szerzője került az alkotók galériájába. Tény, hogy a pannonhalmi apátság tudós gyűjtői nem voltak elfogultsággal vádolhatok, hiszen a páratlan értékű gyűjteményben a névtelen karthauzi barát feljegyzései, a XVIII. századi teljes Szentírás és más, katolikus egyházi emlékek mellett olyan „eretnekségek” is fennmaradtak, mimt Luther Márton röpiratának első kiadása vagy Heltai Gáspár Krónikája. Érdekes — bár nem nagy — a szoborgyűjtemény. A szabadtéri, többségében egyházi jellegű szobrokon kívül néhány érdekesség a termeket díszíti. így Fad- rusz Jánosnak Rónay Jácint püspökről készített szobra. Boldogfai Farkas Sándor Teleki Pál portréja, Kisfaludi- Stróbl Zsigmondtól pedig egy Herczeg Ferenc-portré. Irodalomkedvelők, _ képzőművészet iránt érdeklődők, az építőművészet barátai, numizmatikusok egyaránt megtalálják Pannonhalmán azt, ami legjobban érdekli őket. De nyújt élményt a természetbarátok- ■ nak, a botanikusoknak is. Az apátság 40 holdas parkja valósággal körülöleli a hatalmas épülettömböt, s benne 750 értékes fa- és cserjefajta található. Közte az a platán, amelyet Kazinczy Ferenc ültetett. Tulajdonképpen maga Pannonhalma is Kazinczy emlékét idézi: ezt a helységnevet először, levélcímként a nyelvújítás nagy alakja írta le. Tarkanyi Endre Humorszolgálat — Ma óriási szerencsém volt — dicsekszik egy gyűjtő. — Képzelje el, kaptam egy Napóleon-levelet, eredeti kézírással.,. — Ne mondja.. Ég mit írt magának? ★ — A kis Petrik a legroszszabb gyerek az osztályban — panaszkodik a • tanító néni a szülőknek. — Szinte már alig lehet kibírni. És ami a legrosszabb: még egyetlen egyszer sem hiányzott! ★ — Valóban azt mondta neked a jósnő. hogy a feleséged elhagy téged? — Nem fejezte ki magát ilyen világosan ... Csak azt mondta, hogy az életemben minden jóra fordul. ★ • A sötét utcán két férfi találkozik. Az egyik kést ránt elő a zsebből és így kiált: — Ide a pénzzel! A másik ekkor egy fejszét húz elő a kabátja alól és megkérdezi: — Mire kell neked á pénz? — Szerettem volna felváltani egy koronát... — hangzik a válasz. ★ ‘ Megállás nélkül esik a hó. A türelmetlen apajelölt minden pillanatban telefonál a szülészetre. A nővér nyugtatja és ezt mondja: — Legyen nyugodt, a gyerek már útban van. — Útban? Ebben az időben? ★ — Rögtön előkészítjük a szobákat önnek és a kedves lányának — mondják az őszülő úrnak, aki fiatal nővel érkezik a szállóba. A vendég idegesen válaszol: — Maga téved. Én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy ilyen fiatal lányom lehessen! Ez a hölgy a Jeleségem! \-wvwWVWWNAAm%»M LELKES MIKLÓS: Órák számlapján Az órák számlap-arca hő alatt. Boldog tükörben kék csillag szalad. Órák számlapján hőezüst ha ég — időtlen fák mögött a messzeség és varjú-medvék, árnyék-madarak egy hol-nem-volt diót feltartanak. Mennyit jártam e fényes földeket! Nyíltak, csukódtak szélpiros szemek. Fenyők között hányszor elnéztem itt paradicsom-anyókák házait. Az ablakokban múlttá lett virág beszéli még régenvolt Illatát és tűnt színét, mit zászlós, szép idő lobbantott fel, bízó, reménykedő. Bohőckezekbői felszálló rigók osztottak itt szét egy-egy füttynyi jót, csöpp gyermekkort. Nagy tükörben szabad, boldog csillag a múltba átszalad. Hegycsúcsokról annak ki völgybe ért, ha fáj, ha nem: a láthatár kimért. Bagolyhallgatás csendjét hallgatom. Hó csillog el nagy óraszámlapon. CSEH KAROLT: Pontos Az ember itt már annyira pontos: óraketyegéshez igazítja szívdobbanásait Fut felfelé lépcsők jambusain tovább gördítik dolgait a forintok kerek szonettjei Párnák fehér falához vezényli fejét vállát az éjszaka ■ vekkercsörgés sorozata öli halomra hullafoltos álmait — Falra fröccsen élete 8 asszonya jön szerelmével megtisztítani a falat Legújabb közmondások A háború azért ennyire embertelen, mert emberek csinálják. — A legemberszeretőbb ember — az emberevő! ★ A gépkocsi jármű, mely az emberiséget két részre osztja: elevenekre és holtakra. ★ Tartós használati tárgynak azt nevezzük, ami még akkor is tart, amikor már az utolsó részletet kifizettük. ★ Ha embertársad bajban lesz és segítesz rajta, biztosan nem felejt el, ha újra bajban lesz. ★ A legelső, amit az új dolgozó megtanul munkahelyén, hogy mennyi prémiumot kapnak a többiek. ★ Rossz dolog, hogy nyugdíj körül, amikorra sok emlékünk gyűlik össze agyunkban, kezd gyengülni emlékezőtehetségünk. ★ Egy szikrányi jó tanács többet ér, mint egy tüzijátéknyi figyelmeztetés. ★ Az igazi ezermester munkája ma abból áll, hogy a lakásában úgy végezzen el egy-egy javítást, hogy a kihívott mesterember még rendbe tudja hozni. ★ Olvasom, hogy a levegő szennyeződése ellen küzdeni kell, s hogy az áruházi tolvajok csak akkor lépnek munkába, ha a levegő tiszta. Következésképpen a tolvajok lassan kihalnak. Franciából: Dénes Géza vw»aaaaaaaa/väaaAaM/v>aaamaaav\aaaaaaaaa/wvwwwwwvaaaaaaa/vaaaa/wvvaa/wwwwwvswvvvv% telenül, komisz, késedelmes „munkáért” is — ma még az mondja, hogy „Hálás leszek!”, aki a saját zsebét rövidíti meg csupán azért, hogy a másik tolla- sodását elősegítse. Az a hiba, hogy túlsóban hangsúlyozzuk, legjobb meggyőződésünk ellenére, hogy hálásak vagyunk — nekünk viszont a kutya sem fejezi ki a háláját, címletekkel tetézve. Ki hálálja meg öt-tíz forinttal, ha egy újságíró a tollhegyére tűz egykét disznóságot, vagy valami jó kis marhasággal lop derűt mások életébe — ahelyett, hogy kilopna bármit, akárhonnan, mint teszi sok meg- borravalózott egyéni A fél világ magához ölelné a világ másik felét — mely fele a világon mindent magáévá tesz, hálát, jattot, elnézést. Mi, és annyi más társunk a bajban, pedagógusok, utcaseprők, közüzemi díjbeszedők, kukások és a többiek, borravalózhatatla- nok! Borravalózzuk le egymást! Így minden fillér visszakerül kibocsájtójához, közben mindannyian gavallérok is lettünk. Csak eszébe ne jusson valakinek a réges-régi szólásmondás. mely szerint: „öntudatos ember nem fogad el borravalót!" Mert akkor kezdhetjük elölről az egészet. Péreti Gabriella Egyik jó ebédhez szóló nótában danol- ja a dalnok, hogy- asszondja: ha netán egy halgazdaság halastavába próbálna pottyanni, kedvese véletlenül se nézze őt halnak, ne hagyja a vízben, halássza ki, de ki ne rántsa, tartárral fel ne tálalja esetleg éppen egy ugyanolyan jó ebédhez, mint amilyenhez ez a halasnóta szól. (Tudom, hogy kissé bonyolultan közelítem meg a lényeget.) A lényeg az inkriminált nóta refrénje, így hangzik: — „Hálás leszek érte!" Hát ez a refrén anyagira befészkelte magát a mindennapjainkba, hogy már- már vizuálisan, ta- pinthatóan, szagol- hatóan, testet öltött légkör gyanánt úsz- sza körbe-körbe a földet. Előzményei és tünetei a következők. Felhívja a Fél a Műveket. Igen ám, de a Művek olyasmi, mint a Szentháromság: csupán a képzeletben és a káromkodásokban létezik. így hát a Fél fohászát vaktában intézi Pogács szaki, Skripek főfő, Skul- téti átfő, Papcserov kartárs és a többi ki tudja-ki füleihez. Fent említett ki tud- ja-kik meg csak hallgatják. Nem meghallgatják! A meg igekötőt úgy kell hozzája kötözni a hallgat igéhez. Méghozzá forinttal. Speciális kötőanyag ez. Ha a Fél meleg kézfogással próbálja érzékeltetni forró nagyrabecsülését, s ez nem csupán üres gesztus, hanem reális címletekben ölt testet, hogy tényleg, mennyire becsüli az illető az illetékest — akkor ige és tett eggyé lön. A kötőanyag összeragasztja őket. Befárad az állampolgár a Központ színe elé. Igen ám, de a Központ is ködös fikció, Szentség, amelyet Kiss, Nagy, Közép. Nagy, Órjás és Nagyonnagy kartárs, valamint sokan mások együtt testesítenek meg, úgy-ahogy. Az állampolgár ájta- tos manó gyanánt simítja végig e végeérhetetlen Névsor magasztos íróasztalait, de hogy simoga- tása ne tűnjön ósdi, idealisztikus érzel- gősködésnek — oda- odarejt egy-egy papírfecnit is, melyeknek kék, vörös, padlizsán Wa árnyalata. azaz színdinamikája fejezi ki, hogy mily hőfokot ért el (ettől kék-lila-veres) az állampolgárnak Illetékes iránti megbecsülése. G ★ O A baj ott van, hogy az emberiség rük- vercben gondolkodik. Nem gátolni kell, hanem megfordítani a folyamatot. Nem a borravalóhappolók a kerékkötők, hanem azok, akik nem kapnak borravalót, soha, sehol. Gondoljuk meg: kinek is fáj a borravalózás? Ä borbély, a fodrász, a házmester, a pincér, a sofőr, a hentes, a szerelő — sír-e a b orravalóragály mi- ón? Majd ha megbolondult. Csak az fájlalja ezt a kórt — akinek nem jut belőle. Mi a megoldás? Adjon mindenki mindenkinek. Kapjon mindenki mindenkitől és a kör bezárul: létrejön az össznépi „Hálás leszek érte!” Kolumbusz tojása! Ma nem az a hálás, aki borravalót kap — akár érdemMecenatúra...?! Egy vidéki lap hasábjain cikk jelent meg a „képző- művészeti mecénatúra helyi gondjairól” (Észak-Ma- gyarország, 1978. dec. 15.). A címbeli szóalak többször szerepet kap a közlemény mondataiban is, ilyen jelzős szerkezetekben: állami, társadalmi mecénatúra. Az olvasók többsége tudja, mit jelent ez a latinból nyelv- használatunkba került megnevezés. Sokan még a hasonló latinos képzési sorba is bele tudják helyezni: kreatúra (teremtmény, csinál- mány), konjunktúra (a viszonyok kedvező alakulása), imprimatúra (szerzői nyomási engedély), klientúra (az orvosok állandó magánbetegeinek összessége), stb. Széles körben az is ismeretes, hogy a szóalak alapszava a latin Maecenas tulajdonnév. A megnevezés hordozója az a gazdag római polgár volt, aki bőkezűen pártfogolta a latin költőket, elsősorban Vergi- liust és Horatiunt. Nevével ma már általánosabb értelemben utalunk ezekre a fogalmakra: pénzes műpártoló, gazdag mübarát, minden művészetek erkölcsi és anyagi támogatója, stb. A latinos tulajdonnév köznévként nyelvünkben nagy szócsaládot teremtett maga körül: mecénás, mecénást, mecénásság, mecénáskodilc. mecénáskodó, mecénáskodás stb. A címben idézett mecenatúra nem tartozik a szótárakban számontartott szavak csoportjába. Nem is tartjuk szerencsésnek a jelentkezését. Az idegen, a latin eredetű alapszónak ugyancsak latinos utótaggal való ellátása felesleges, elsősorban azért, mert a magyar képzők segítségével keletkezett származékok is jól és egyértelműbben teljesítik kifejező és közlő szerepüket. A mecénáskodás tovább képzett megnevezést felesleges tehát felcserélni a minden ízében latin, illetőleg latinoskodó és ugyanakkor műveltkedő mecénatú- rával. Aki csak a magyar megfelelő elnevezésekből kíván válogatni, megteheti, gazdag a példatár: pártfogó, műbarát, műpártoló, a művészetek gyámolitója, támogatója, stb. Lehetséges azonban olyan beszédhelyzcit, hogy a szólás szerűen felhasznált latin megnevezéssel és a belőle képzett szóalakokkal kifejezőbben utalhatunk a lényegre. Csak egy példát ennek bizonyítására: Mecénásokra ma is szükség van alkotóinknak. A nagy sikerrel bemutatott rövidfilm Mecénások címe is találó, kár kitt volna magyar megfelelővel felcserélni. Dr. Bakos József
