Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-22 / 44. szám

Színházi p*' Egerben AMI CSUK EGY MŰVÉSZNEK mon­dandója van a világról és a világhoz. Ezt a mondan­dót egyezményes jelekkel leírja és a maga részéről a művészet elintéztetett. Ez­után jön az olvasás művé­szete: az egyezményes je­leket magamban újra értel­mezni, s a jelekből kiala­kított élmény rendszert visz- szavetíteni a körülöttem való világra. Mindezt így irodalomnak hívják. A szín­ház az más. Az író-művész itt ugyancsak leírja az egyezményes jelekkel a mondandóját, de már jó előre tudja, hogy amit leír, azt nem olvasni fogják, hogy közte és a befogadó közé, az üzenő és az üzenet­kapó közé a közvetítő lép: a színház. Színészeivel, a ren­dezővel természetesen, a sú­góval, a fővilágosítóval, a függönyhúzóval és minden intimitást; ki?ánandón, — a nézőközönséggel. Mert a kö­zönség nem az egyes nézők összessége, nem felsorolható nevek lajstroma, hanem va­lami egészen más. Több és kevesebb is. Személytelen és személyes, valami minőségi­leg mindig új és mindig más. aki nélkül — amely nélkül — mint közvetítő nélkül az írói szándék el nem jut a ti­zedik sor négyes helyén ülő „a” nézőhöz. A könyv — az írás és az olvasás művészetének eszkö­ze — intim, otthoni barátunk. A színházba el kell menni. Az iménti individualista, az utóbbi kollektív élmény. Is! Hogy mindezt miért éppen egv Csehov-összeállítás. egy színházi előadás kapcsán ju­tott eszembe leírni, annak valójában egyszerű az oka: mert hogy éppen Csehovról van szó. Akit a színpadon is úgy kell játszani és játszatni, műveit úgy juttatni el a né­zőhöz, mintha az olvasó len­ne, és akit, ha olvasok, ha prózáiét is, akkor is a szín­ház élménye támad fel ben­nem. Azok a bizonyos „egyezményes jelek” a cse- hovi művészetben azonos kottából szólnak, ha más instrumentumokkal is: a könyvvel, vagy a színészi szó­val akár. MAS SZÓVAL Csehovot csak bensőségesen szabad játszani, derűjét kicsit keser­nyésen, keserűséget a derű iróniába hajló felhangjával inkább, még a harsányságot is, ahol ez kelletik visszafo­gottan. Egységesen. Nem le­het Csehovot játszani csak színdarabjaiból, mert a hi­teles játékhoz prózájának vi­lága is kelletik és fordítva is igaz ez: akkor hiteles bár­mely csehovi figura, ha ki­érezhető belőle és mögüle az egész csehovi atmoszféra. Pontosabban az a világ, mely­nek keserű valóságáról, a benine létező emberekről, em­bertelenségről. a lelkek mé­lyén mégis ott élő és fellel­hető humánumról a művész­nek mondandója volt, még­pedig napjainkhoz szólóan is. Nem napjainkra, hanem napjaink hoz szólóan. Véleményem szerint ez az egységes felfogás a leghite­lesebb díszlet ahhoz, hogy Csehov-világot kapjunk színpadról, s nem a belóga­tott. és a szájbarágóst szol­gáló nyírfaág az, amely ke­retet adhat a színpadi törté­nésnek. Ezzel a bosszantó nyírfaággal voltaiképpen és lénvegében már ki is mond­tam összes bosszúságomat A mi Csehovunk címmel, az egri színpadon bemutatott Csehov-show-val kapcsola­tosan. A többi megjegyzés a megelégedettségé már sokkal inkább. A néző megelége­dettségéé. aki jól szórakozott a színházban, s volt idő­szak. amikor ez másodlagos szempont volt, és az is öröm, hogy ez a másodlagos­sá g már csak múlt időnek Varga Gyula és Máthé Éva a Jubileumban (Fotó: Jármán György) tűnik. A Csehovot szerető, olvasó ember megelégedett­ségéé, hogy a könyv intimi­tása és gyönyörűsége ím a színpadról is visszaköszönt. És a kritikus megelégedettsé­géé is, mert számos hiede­lemmel ellentétben, aki iga­zán és igazul a kritikusi szakmára (?) adta fejét, an­nak az a voltaképpeni örö­me, ha alapvetően a dicsérő szavak kategóriájában „mu­togathatja kritikusi mivoltát. VAN MÉG, maradt még Csehov-mű bemutatlan Eger­ben. Maradt, ha Illés István, az elmúlt néhány színházi évad alatt, mintegy Csehov- ciklust is teremtve és ren­dezve megpróbálta, és job­bára sikerrel közel vinni a ma nézőjéhez a ma is eleve­nen ható Csehovot. De nem ..maradikról” van most szó. Két monológ közé három egyfalvonásos, az egész ösz- szeállításnak egy alcím — hogy Alpári történetek sok tanulsággal — meg a főcím természetesen hogy: A mi Csehovunk és közben vala­mi más érdekes dolog is történt a színpadon. Kiderült „is”, hogy lehet egyfelvoná- sosakat is játszani, hogy nem íigaz. miszerint a magyar színháznéző azonnal veszi a kalapját ha egyfelvonásost kell látnia, sőt. nem is a ka­lapiát veszi, hanem a je­gyét nem veszi meg (ha bér­letes, akkor marad a kalap), mert vele egyfelvonásosakat ugyan ne etessenek meg. A színház az' három felvonás, legfeljebb két rész, de egv darab, egy történet, egyazon hőssel... Csehov tehát nemcsak mint Csehov aratott sikert az eg­ri színpadon, de mint az egyfelvonásosak, mint az egy „darabon” belüli több történet szerzője is — Illés István koncepciójának jóvol­tából. És rendezői szándéka miatt is, mert valójában egyetlen színmű játszó­dott le a színpadon, Csehové! És ezért hangoztattam a jó elébb, hogy mitől lehet, mi­től lesz egységes egy előadás, hogy milyen óriási szerepe van Csehov egész életműve egységes értelmezésének, a még oly „kis” alkotásocská- ban is, mint például a Le­ánykérés. Ezt az egységes atmoszférát megteremteni, ez volt Illés István rendező el­tökélt szándéka, s hogy ez sikerült, ez a legnagyobb rendezői érdeme. A többi, a színpadi játék pillanatai, már a szakma mindennapi — de le nem becsült! — jó rutinjából fakadnak, játék­mesteri feladatok, amelyek­ben magabiztosan épít­kezhettek a jól „elkészített”, beton szilárd sá gú alapkoncep­cióra a rendezést illetően. ÉS EBBEN az atmoszfé­rában, mint déltengeri halak egy melegvizű akváriumban, valósággal úgy lubickoltak a színészek. Varga Gyula és Fehér Tibor elsősorban, kik­ben mindkettőjükben pedig ott-ott kísért néha a maní- mkkal, a külsősége« eszkö­zökkel való élés veszélye, akikből néha még ma is ki- kibuggvan a játék helyett a iátékosság is. De hogy nrí- lven jó színészek, ha igazán ió közegben vannak, azt most is igazolták. Nekem Fehér Tibor a Lakodalom Zsigalov- jában tetszett jobban, ahol a iáték kollektivitásában kel­lett egv ostoba fninnkó ka­rakterét mfl'Zvqizplnia, és tét­+ o cy*t+ V'it'H r‘l hcn rri f Tf "Cfq Ovúüí* A tiQ'hánvzó* ávt&l- másságáról írt monológ Nyu­még új és figyelemreméltó vonásokat. Öröm volt látni és hallaná a Jubileumban Péva Ibolyát, aki szinte újraszületett erre a szerepre, Máthé Évát és Máthé Etát, akik két ellen­pólusát, de jellegzetes figu­ráját vitték színre a cseho- vi női világnak — maguk­kal ragadóan. Vándor Éva a Leánykérés Natalja Sztye- panovája. Remek karakter­alakítás ez, nem is ő a sze­reppel, hanem az él vele együtt, és külön örvendetes, hogyan tudja felhasználni testi adottságait a magafor­málta alak kifigurázásához. Gágogó kis buta, nyúlt nya­kú liba perlekedik Maróti Gáborral, a játékbeli Lomov- val, aki olyan ostoba, hogy már inkább szánjuk, mint­sem nevetjük. Somló Ferenc, Matus György, Ittes József, Somló István járultak még hozzá egy-egy szerep karak­terisztikus megfogalmazásá­val a vitathatatlan sikerhez. A mozgásra néha kevés teret biztosító és a belóga tott nyírfaágat, mint valami­féle jelrendszert felhaszná ló, egyébként azonban egé­szében véve kifejező díszle­teket Gergely István készt tette. A ruhák, amelyek Fe­kete Mária munkáját dicsé­rik, a szereplők jelleméről is sokat mondva járultak hoz­zá a játék hitelességéhez. EGY MŰVÉSZNEK mon­dandója volt a világhoz a világról. Ez Csehov volt. Több művésznek Csehov okán és jogán szántén volt mondandója hozzánk — ők is megtették. Most már csak rajtunk, nézőkön — és az olvasókon — a sor, hogy a művészek vallotta világot magunkban újraéljük, a tör­ténetek tanulságait levonva, magunkat a körülöttünk va ló világgal szembesítsük. Ha még jobbítani is akarjuk, akár csak egy pillanatra is, már nem voltunk hiába An­ton Pavlovics Csehov szín­házában. Gyurkó Géza Hetvenöt éve, M04. február Sí-én született Nagy István romániai magyar író, a két vi­lágháború közötti erdélyi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. Tollát a munkás- mozgalom érdekébe állította, már első regé­nye is (Földi Jánost bekapta a város) a vá­rosi proletár és a paraszt érdekazonosságát hirdette. A világháború előtt kapcsolatot ta­lált a magyarországi baloldali mozgalmakkal, írásai egyre ismertebbek — és elismertek hazánkban is; írói munkásságáért magas román és magyar állami kitüntetésben ré­szesült. Hetvenötödfk születésnapja alkalmá­ból egy 1939-ben írt vallomás erejű tárcájá­nak közlésével köszöntjük az írót. Nagy István: Régi történet Régi történet jut eszembe. Tizenegyedik évemben jár­tam, mezítláb. Iskolai szün­idő volt. Szobafestő mester­nél próbainaskodtam napi negyven krajcárért, hogy legyen könyvre való az ötö­dik elemiben. Édesapám ugyanannál a mesternél fo­rintos mázolósegédként dol­gozott. Szaktársai gyakran megcibálták a fülemet. Oly­kor bizony meg is rugdos­tak. Mindennél sokkal gyöt- rőbb volt az, hogy nem akartak elismerni nagyfiú­nak. Percenként így kiáltot­tak rám: — Te kicsi, hozz egy kár­tya vizet. Te kicsi, törjél budai földet. Te kicsi, mi az anyádért hoztál okker he­lyett szatinóbert? Hiába mázoltam be ma­gam olajfestékkel, nagylá­bam ujjától' a fejem búbjá­ig, hiába húztam a talyigát inam szakadtáig, hiába foj­tottam tortkomba a sírást a hajnali koránkeléseknél, mert még a szomszédok is így kicsinyítettek: — Ó, te szegény Pistu- ka ... — Pedig én szüntele­nül arról ábrándoztam, bár­csak Istvánnak szólítanának már engem is, mint apámat. Mert ő csuda nagy ember volt, ha nem is növésre, de kenyérkeresetben. Akkori­ban állt be önkéntes tűzol­tónak is. Főterjesztője volt Kolozsváron a Népszavának, de ezt csak elvből vállalta. Emellett télen szűcs volt és jegyszedő a nyári színkör felső erkélyén. Anyám ugyanott ruhatáros. Ha apá­mat a színházhoz osztották be szolgálatra a tűzoltóság­tól, akkor jegyszedő és na­pos tűzoltó volt egy sze­mélyben, s mindig félt, hogy emiatt majd egyszer elveszí­ti mindkét keresetét, öt test­vérem közül engem, mint legnagyobbat, sokszor be­csempésztek függönyhúzás után a sötétben, s én az er­kélylépcsőn ülve szégyenkez­tem végig a felvonásokat. Az utolsó jelenetnél, lámpagyúj­tás előtt, mindig ki kéllett jönnöm. Annyira megalázó­nak éreztem ezt a színhá- zasdit, hogy azon a nyáron, mikor először dolgozni ad­tak, a második fizetésnél ki­jelentettem, ezután csak úgy megyek színházba, ha jegyet váltanak nekem, hogy szá­mozott padba ülhessek. Apám nagy nehezen bele­egyezett. Egy júniusi vasár­nap estére készült a nagy esemény. Kimondhatatlanul boldog voltam. Azt hittem, attól kezdve belátják, hogy mégis nagyfiú vagyok. Szü­leim készülődésében is ünne­pélyességet éreztem. De mi­kor végre elindultunk lefelé a bűzös Lépcső utcán, ko­ma bácsink szemberohant velünk, s valamit izgatottan hadart apámnak, ki csak ennyit mondott neki lehor- gasztott fővel: — Hogy a fene ott egye meg őket Szarajevóban ... Koma bácsink helyeslésé­vel egy időben fekete lobogó került a színház homlokza­tára. Az előadást nem tartot­ták meg. Búsan ácsorogtunk a gyászlobogó alatt. Ö, nem a meggyilkolt magyar trón­örökösért • búsultunk. Apá- mék talán nem is sejtetnék, hogy azt a zászlórudat az én szívembe döfték. Apám nemsokára bevonult. Kivit­ték a harctérre. Máról hol­napra nagyfiú, sőt család- fenntartó lettem külön szín­házjegy nélkül is. Pedig de tiltakoztam, hogy én nem így gondoltam. De most már senki sem akarta elhinni, hogy még kisfiú vagyok. Be kellett állani a nagyolt h&í . lyére a gyárba és mindenJ hova ... Azóta, ha nagy vá­gyak elérésére törekszem^ mindig elfog egy kis kételyj s gyötrő bizonytalansági ér­zés bénítja meg akaratomatj Ilyenkor mindig félek, hogy közbejön valami, s a magam szemében mindörökre kisfiú maradok. Ez az érzés fokoj zódott öntudatos munkatár-J saim révén is, akiktől mái* inaskoromban állandóan azt hallottam, hogy mindaddig újabb és még borzalmasabb» világháborúk törnek reánk,' amíg a mai társadalmi vi­szonyok uralkodnak. Ha eU gondolom, hogy az úgyneve­zett békeévekben erdőtűzként égett hol Kína, hol az ame­rikai kisállamok, majd Abesszínia, aztán a spanyol félsziget, — akkor be kell vallanom, hogy az Európa közepén mostanában fellánh golt új háború nem is oko-i zott különösebb meglepetéstj Egyszerűen megállapítottam,1 hogy harmincöt éves va­gyok, tehát három évvel máris többet éltem, mint aa , apám, aki harminckét éves korában tűnt el a galíciai fronton. Elfog valami dühös sietség: befejezni mindazt,’ amit lehet. Nagyon szeret­nék még élni, de ha most mégis az apám sorsára ju­tok, olyan ügyért akarok meghalni, ami a fiamnak és kortársaimnak boldog jöven­dőt teremt, hogy ne foglal­kozzanak végrendelkezz gon­dolatokkal harmincöt éves korukban, mint én, kinek zaklatott életét, s egyénisé­gét félig kész regények és • befejezetlen színdarabok jel­lemzik. VA Mister MacAreck üzletei uv*. • • !• • •. V\ ■*. • • I «• v.' % »V * * * * v (Fordította: Bába Mihály) 40. Az amerikai távozása után azonenal telefonált New Yorkba. Amikor a kagyló­ban felhangzott a The Chase Manhattan Bank egyik igaz­gatójának hangja, a Crédit helyi képviseletének főnöke értesítette, hogy mister Mac Arecktól százezer dollárra diszkontócsekket kapott, és kérdezi van-e erre fedezet, ezenkívül kéri blokkolni ezt az összeget. Az óceán túlsó felén felhangzott a nevetés: — Nevetséges kérdés, hogv MacAreck úr csekkjének van-e fedezete. Százezer dollárra? ötször nagyobb l cssaegstis.: füzetünk. „ Se­gyék a csekket a borítékba és küldjék el a címünkre. Mi azonnal kiadjuk telefo­non a diszpozíciót a megbí­zottunknak, az Angol—Ame­rikai Banknak Párizsba, hogy utalják át az összeget. Két órával később a Cré­dit Lyonnais-ban megszólalt a telefon Párizsból. Az An­gol—Amerikai Bank értesí­tette őket, hogy New York­ból érkezett utasítás szerint a nizzai Crédit fiók javára írtak félmillió új frankot, mely százezer dollárnak fe­lel meg. A bank igazgatója nagyon elégedett volt, hogy ilyen jó ügyfele akadt, és ö maga ellenőrizte, hogy mis­ter MacAreck csekk-köny­vecskéjét a lehető leggyor- , sabban .intézzék-«V § a por­tás holnap reggel vigye az Ambassador szállodába. Eközben a mi amerikaink visszatért a szállodába, A portás udvariasan tájékoz­tatta, hogy az utasításnak megfelelően a kocsi várja. MacAreck úr megkapta a kulcsot, beült a kocsiba és hajtott a Le Chaps testvérek cégéhez. Mindkét úr udva­riasan meghallgatta az ügy­felet és dicsérték a dönté­sét. Közölték, hogy megfe­lelő tőkével jó üzletet lehet csinálni a tengerparti ingat­lanvásárlással. Az árak ha­marosan felszöknek. Az ügy­fél azonban megmagyarázta, hogy nincs szándékában házvásárlásba fektetni va­gyonát. Megfelelő villára van szüksége. Európában kiterjedt üzletet folytat, és itt saját lakást akar. Lehet­séges, ha néhány vagy tíz­egynéhány év múlva vissza­vonul az üzleti élettől és örökre elhagyja az Egyesült Államokat, a Riviérán te­lepszik le. Ügy ahogv tette ezt már nagyon sok barátja és ismerőse. A cég tulajdonosai meg­ígérték MacAreck úrnak, hogy megfelelő villát keres­nek. Ha a tisztelt ügyfelük holnap reggel befáradna, együtt mehetnének Nizzába és a közeli Cannes-ba körül­nézni. MacAreck közölte, hogv reggel néhány ügvet kell elintéznie, de délután egv órakor már szabad és elinthetnének megnézni, azo­kat a villákat, amelyeket Le Chaps urak figyelemre méltóknak tartanak. Az amerikai ekkor elővette pénztárcáját és kiVett belő­le egy ezerfrankost és le­tette az asztalra. — Mi, üzletemberek — mondta —, az előlegtől kezdjük számítani az üzle­tet. Nagyon sajnálom, hogy ebben a pillanatban nem tu­dok nagyobb összeggel szol­gálni önöknek, mert még nem intéztem el minden formalitást, hogy a csekk­számlámat megnyissák a Crédit Lyonnais-ban. Az ingatlankereskedő cég tulajdonosai elismervényt adtak az összegről. — Nem tudnak véletlenül egy eladó sport Ferrarit? Kész vagyok komoly össze­get fizetni érte. — Arra időt kell áldoznia, uram — tanácsolta Le Chaps úr, — meg kell érdeklődnie minden használtautó-keres­kedőtől, hogy nem rendel­keznek-e vele. A francia Riviérán és Monacóban sok ilyen cég van. Gondolom, ezekben a garázsokban ta­lál megfelelőt. Hogy éppen Ferrarira akad-e? Szeren­cse dolga. Viszont, ha hosz- szabb ideig óhajt megtele­pedni nálunk, akkor érde­mes megrendelni a gyártól. 1979. február 22.. csütörtök (Eolytatjuki

Next

/
Oldalképek
Tartalom