Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-20 / 42. szám

Áramlás oda is, [ vissza is Hefutópia — a füst nélküli város Hivatalos statisztikák és előrejelzések szerint az utób­bi években számottevően csökkent hazánkban a lakó­hely-változtatások száma és üteme. Mostani ötéves ter­vünk időszakában további 25 százalékos mérséklődéssel számolhatunk. A népesség megyék közötti megoszlásá­ban lényeges változások nem várhatók. Valószínű azon­ban, hogy a legnagyobb né­pességkibocsátó térség to­vábbra is áz Alföld — azon belül főként az északi rész — lesz. A bevándorlás zöme változatlanul az ország köz­ponti területére, mindenek­előtt a főváros vonzáskörze­tébe irányul. V.dekröl Budapestre Ez a szűkszavú összegezés is kifejezésre juttatja, hogy alábbhagyott a több mint harminc éve elkezdődötj, s időnként rendkívül erőteljes elvándorlás, városba törek­vés a kis településekről. Fel- szabadulásunk óta egyébként akkora belső népvándorlás ment végbe Magyarországon, amelyhez fogható évszáza­dokra visszamenően nem zaj­lott le. Elegendő utalnunk vagy emlékeztetnünk az ipa­rosítás fejlesztésének s vele egyidejűleg a mezőgazdaság szocialista, szövetkezeti át­szervezésének éveire. S arra, hogy később, a mezőgazdaság gépesítése, általános korsze­rűsítése és ugyanakkor a vi­déki ipartelepítés, az átfogó területfejlesztés következmé­nyeként százezrek, ha nem milliók változtattak foglalko­zást, munka- és lakóhelyet. Nincs az a statisztika, ame­lyik pontosan ki tudná mu­tatni, hány ember, család költözött a legutóbbi három évtized folyamán vidékről Budapestre, más városokba, ipari központokba, vagy — ha többre nem volt lehető­sége — legalább a főváros közvetlen közelébe. Amíg — a régi világ örök­ségeként — óriási, leírhatab- lanul nagy különbségek vol­tak a város és a falu, s ki­váltképpen a tanyavilág kö­zött, addig teljesen érthető volt a városba törekvés. Ezt követelte meg egyebek kö­zött az a gyors fejlődés is, amely azelőtt sohasem ta-. pasztáit mértékű, arányú munkaerő-szükségletet te­remtett régi és új városa­inkban, iparvidékeinken. Áramlottak is oda az embe­rek. tömegesen. Csakhogy el­érkezett az az idő, amikor a városok és az ipari közpon­tok nehezen vagy csak na­gyon lassan voltak képesek el­fogadhatóan, elviselhetően kielégíteni a városlakók és a városlakókká vált vidékiek gyorsan megnőtt igényeit. Oj gondok keletkeztek a lakáshelyzetben csakúgy, mint az áruellátásban, a köz­lekedésben, a szolgáltatások­ban, s a szociális és a kultu­rális ellátottságban. Divattá váltak a magas, több emele­tes lakóházak, s jó Ideje már, hogy minden valamire való, városi jellegű település szé­gyennek tartja, ha nincs mi­nél több korszerűnek, jövőt hordozónak vélt lakónegye­de. Várossá nyilvánított te­lepüléseink száma hamaro­san eléri a százat. Ámde kö­zülük soknak csak a papíro­sa van meg a rangról, s hosz- szú évek, ha nem évizedek kellenek igazi várossá válá­sához. Tanúi lehetünk annak, hogy mind több városlakó igyek­szik telekhez jutni, ott hétvé­gi házat vagy lakóházat épí­teni. S ez nem valamiféle mániákus megszállottságból fakad, hanem jórészt abból, hogy az álmok álma, a bu­dapesti vagy egyéb nagyvá­rosi életkörülmények, nem bizonyultak annyira eszmé­nyinek, amennyit és amit vártak tőlük. Tehát egész népünk, társadalmunk s éle­tünk minősége szempontjá­ból nem kizárólag a nálunk megismert városiasodási fo­lyamat továbbfolytatása je­lenti az egyetlen megoldást. S hozzátehetjük, hogy min­den bizonnyal a legjobbat sem. Váltoiik-e a városiasodás folyamata? _ i Tiszteletet és elismerést érdemlő vívmányaink közé tartozik, hogy ma már szin­te minden falu benne van a jónak mondható és ígéretes fejlődő tömegközlekedési há­lózatban. A régihez képest óriásit fejlődött a legtöbb község áruellátása, vendég­látóipari és másféle szolgál­tatása. Rohamosan — bár az igényekhez viszonyítva nem eléggé gyorsan — nőtt vidéken is a személygépko­csik száma. Fogyatékossá­gokkal terhelten ugyan, de szembetűnően gyarapodtak a kulturálódás, a közművelő­dés lehetőségei. Közelebb ke­rült a falu a városhoz azál­tal is, hogy termelőszövetke­zeti és más forrású támoga­tással, közreműködéssel egy­részt igen sokan jutnak el budapesti és más városokban levő színházakba, másrészt jelentős színészek lépnek fel gyakorta a községekben, fal­vakban is. Mindennek fontos’ szerepe van abban, hogy ma már aránytalanul kevesebben kí­vánkoznak a faluból a város­ba. S elgondolkoztató a még nem általános, de észrevehe­tő és az előbbivel ellentétes folyamat, a visszaáramlás. Itt az ideje, hogy nagyon alaposan és évtizedekre elő­retekintve fontoljuk meg, mi a teendő, ha a mai fiatalok és a következő nemzedékek életkö­rülményeit minél jobbá, mi­nél kedvezőbbé akarjuk ten­ni. Az-e, hogy mindenáron a már meglevő és ezután ki­alakuló városok mostani irányzatú fejlesztését szorgal­mazzuk, vagy elképzelhető más, az ország és népessége szempontjából előnyösebb megoldás is? Aligha téved­nek, akik azt vallják, hogy lehetséges a jelenlegitől el­térő és célravezető gyakor­lat. Ingázók mindig lesznek. Ingázók mindig lesznek Hazánk települési adottsá­gai s a már véghez vitt vi­déki ipartelepítés jelenlevő következményei ezután is el­képzelhetetlenné teszik az ingázás megszüntetését. Mér­sékelni persze lehet, de olyan világ sohasem lesz, amikor mindenkinek ott van a mun­kahelye, ahol lakik. Hosz- szabb-rövidebb távolságra sok-sok embernek kell eljár­nia gyárba, mezőgazdasági nagyüzemi telepre vagy más­hová, ahová foglalkozása kö­ti. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy Budapest és a többi város nem bővíthető korlátlanul. Éppen elég gond­dal küszködnek a nagy vá­rosok már ma is. Egyébként is: mi értelme volna annak, hogy az eddig faluról eljárt emberek későbben, városi la­kosokként legyenek kényte­lenek ugyanannyit ingázni, mint manapság, csak éppen az eddigivel ellentétes irány­ba induljanak hajnalonként. Tucatnyi megfontolniva- ló van az elmondottakon kí­vül is. A végeredmény min­denképpen az. hogy a leghe­lyesebb, ha távlatilag vala­mennyi jövős községben, te­lepülésen igyekszünk gyor­sabban javítani a vezetékes vízellátást, a csatornázást, ál­talában a közművesítést, s hasonlóképpen a különféle szolgáltatásokat. Ez termé­szetesen azt is jelenti, hogy egy-egy kiválasztott város fejlesztésére nem vonnak el anyagi erőket a többi tele­püléstől. S nem térhetünk ki annak a felismerése elől sem, hogy több emeletes lakóhá­zak és középületek nélkül is lehet igen jó emberi körül­mények között élni, egészsé­ges szellemű közösségeket ki­alakítani. Nagy vándorlás volt oda — a városokba —, s megkez­dődött vissza — a kisebb te­repülésekre —, amelyeket nem is olyan régen gondolat­ban vagy nyilatkozatban is meglehetősen sokan halálra ítéltek. Ma már mindenki előtt világos lehet, hogy té­vedtek. Gulyás Pál FELTŰNÉST KELTŐ be­jelentés hangzott el a közel­múltban a Ruhr-vidéken: „szmogriadót” rendeltek el. Az intézkedés célja az volt, hogy megelőzzenek egy olyan tömegszerencsétlenséget, amely 1952-ben Londonban több ezer ember életét kö­vetelte. Nálunk a tv által közvetített NSZK-riportjá- tékfilm hívta fel a témára a figyelmet. A szmog a smoke (füst) és a fog (köd) angol kifejezé­sek összevonása — magyarul tehát: „füstköd”. Keletkezése egyrészt meteorológiai, más-* részt mesterséges tényezők­re vezethető vissza, s min­denekelőtt az erősen iparo­sított és nagy forgalmú nagy­városokat fenyegeti. S mint­hogy a fejlett nyugati orszá­gokban a lakosság 70 száza­léka városlakó (az előrejel­zések szerint ez a szám 2000- re 85 százalékra emelkedik), a szmog leküzdése ott már­is halaszthatatlan feladat. Az amerikai Maryland egyetem professzora. H. E. Landsberg tudományos mun­kásságát annak szenteli, hogy kidolgozza egy szmog­mentes metropolis terveit. Megállapítása szerint a nagy­városok „melegszigeteket” hoznak létre, megváltoztat­ják a vidék klímáját. A me­leg évszakokban a városok . légköre felhősebb és csapa­dékosabb, de ugyanakkor — a csatornázás okozta kiszá­radás miatt — alacsony pá­ratartalmú. Á levegő mind­ezek következtében nagy mennyiségű mérgező .anya­got és gázt tartalmaz. Télen a magas légnyomás akadá­lyozza a légmozgást és szmog keletkezéséhez vezet. Landsberg megtervezte a jövő városát, amelyet „Me- tutópiá”-nak nevezett el. A terv a nagyvárosi légkör okozta veszélyeket kívánja megelőzni. METUTÓPIA építésekor a lehető legnagyobb mérték­ben meg kell őrizni az ere­deti növényzetet. Az egyes épületek között nem egysze­rűen füves „zöldterületeket” képeznek, hanem minél több fát és bokrot hagynak meg, vagy telepítenek, mert ezek megőrzik a lehullott csapa­dékot és a lassú párolgás révén nyáron .hűtik a város levegőjét. A jövő városában' a gép­kocsiforgalmat a minimális­ra redukálják, a parkolásra pedig föld alatti garázsok, kisebb részben pedig parko­lóházak szolgálnak majd. A gyalogjárdát az úttestek vagy árkádok alá helyezik. A gyárak és erőművek füst­je nem hevíti és szennyezi többé a levegőt. Csöveken az utak, autópályák és hi- \ dák alá vezetik, ezzel meg­akadályozzák a jegesedést, a közlekedési baleseteket. A lakóházakat egymástól megfelelő távolságra építik, hogy szabad járást biztosít­sanak a szélnek. Nem lesz­nek szűk utcák. Mindennek különösen akkor van jelen­tősége, amikor a magas lég­nyomás következtében úgy­nevezett inverzió keletkezik, amely a talaj fölött úgy­szólván megszünteti a leve­gő mozgását A ROBBANŐMOTOROS járművek közlekedését a mi­nimálisra csökkentik. A sze­mélyforgalom túlnyomó ré­szét sűrűn induló, föld fe­letti. vagy föld alatti elekt­romos tömegközlekedési esz­közökéi bonyolítják majd. A távolsági forgalmat szolgáló utak elkerülik a nagyváro­sokat, a köztes területeket erdősítik. Metutópiában a magas vérnyomást, idegrendszeri bántalmakat, légcsőhurutot, tüdőrákot, ólommérgezést stb. előidéző légszennyező­dés megelőzésére elektromos meghajtású szállítóeszközö­ket alkalmaznak. Az ipari gázokat és a mérgező anya­gokat föld alatti vezetéke­ken a városon kívülre veze­tik, ott méregtelenítik és szigorú meteorológiai ellen­őrzés mellett bocsátják a szabadba. Ha az előrejelzé­sek szélcsendes időt jelez­nek, a szén- és olajtüzelést földgázra állítják át. A hul­ladékégetés hőjét megfelelő meteorológiai biztonsági in­tézkedések mellett energia- nyerésre használják fel. Az energiatakarékosság ér­dekében nagy gondot fordí­tanak az épületek hőszige­telésére. Az ablakokat és más üvegfelületeket nyáron fény- és hővisszaverő zsalu­zással látják el, télen pedig hőelnyelő üveghomlokzato­kat alkalmaznak. Az olvasónak bizonyára feltűnt, hogy Metutópia sok vonatkozásban nem is any- nyira utópia: egyes megál­lapításait már ma is alkal­mazzák a várostervezők. Genfben például nemrég készült el a hatalmas föld alatti garázs, a Genfi-tó alatt. Stockholmban és Hel­sinkiben az új városnegye­dek építésénél messzemenő­en tekintetbe veszik, hogy a természetet a minimális mértékben károsítják, a meglévő faállományt mesz- szemenően kíméljék. Nem­csak Nyugaton, de a fejlett iparral rendelkező szocialis­ta országokban, így hazánk­ban is találunk hasonló tö­rekvéseket. A jövő városai­nak tervezésénél az embe­rek egészségének megóvása érdekében elengedhetetlen a meteorológusok és az építők szoros együttműködése. NEM KÉTSÉGES, hogy mindezek a berendezések nagy anyagi eszközöket igé­nyelnek. Az emberiség jö­vendő . nemzedéke egészsé­gének megóvása azonban olyan parancsoló szükséges­ség, amely minden másnál' előbbrevaló. Gáti István Műemlékek Barcséban A Tokaiban levő egykori görög kereskedőház felújítá­sával megkezdődött a mű­emlékek ez évi helyreállí­tása Borsodban. A nagyköz­ség főterén levő, tizennyol­cadik századi műemléképü­letben múzeumot rendeznek be. Itt. muta,:/ik be többek között a tnkaj-heg.yaljai sző­lőtermesztés és borkezelés emlékeit, a hajdani kismes­terségek, a kádárok, mé- zesk'a lácssü tők, bogná rok eszközeit és készítményeit., valamint a tokaji várral kapcsolatos emlékeket. A Borsod megyei tanács és az Országos Műemléki Felügvp’őség közötti meg­állapodás alanián az idén tovább folytatlak a közép­kori eredetű, reneszánsz fa­ragásokkal díszített pncini vő "kastély helvrcállílását is. Holvreállftiák a XVTTT. a-í-sdhan épült mádi zsina gőgát. tg. 3me,'"ben a t&t-eek szerint községi minta-könyv­tárat rendeznek be. A következő eset a Műbi­be Beporzó Vállalatnál tör­tént. Hogy mikor? Éppen kedden délelőtt, amikor a be­porzó igazgatója vissza­jött ország- és világjáró kör­útjáról. s jelentették neki, hogy Zigler Jani bácsi nyug­díjba készül, illő lenne a vál­lalat nevében is elbúcsúztat­ni, hiszen több mint húsz esztendeje foglalkozik a bi­bebeporzás előkészítését vég- ■ ző brigádok munkájának irá­nyításával. Igaz, hogy mun­kája mindössze napi tíz tele­fon lebonyolításából és kábé három levél aláírásából állt, de ezt nagyon jól csinálta. A munkaidő fennmaradó ré­szét egészségügyi sétával töl­tötte, előrehaladott korára és 'időközönként kiújuló lábujj- fagyására való tekintettel. Tisztességben öregedett meg — jelentette a személyi ! ügyekkel foglalkozó szaki — tisztességes búcsúztatást kell neki rendeznünk. Egy kis ez. egy kis az. ajándék meg mi­fene, virág, kézfogás, búcsú­csók és a többi... Az igazga­tó a legmesszebbmenőkig tá­mogatta az ötletet, annál is inkább, mert nem felejtette el. hogy Jani bácsi annak idején a Hahóka hegyen lévő mindössze hétemeletes vityi- i lA:ának építéséhez hány szo- ! rmUstn, brigádot rändelt ki társadalmi munkára. Jani há* nyugdíjba készült Egy beszélgetés alkalmával az igazgató a homlokára ütött: — Jani kedvenc virá­ga a kamilla. Javaslom, ve­gyünk neki kamillavirág ala­kú nyakkendőtűt, aranyból, platina foglalattal, a közepén egy aprócska brillel. No két anyagbeszerző rög­vest el is indult, végigjárták az ékszerboltokat, de sajnos egyikben sem volt található ilyen nyakkendőtű. Volt ugyan kamillavirág alakú, de annak a közepén nem brill volt, hanem kvarcóra. Jelen­tették ezt az igazgatónak, aki nem lelkesedett ezért a kom­binációért, ragaszkodott ere­deti elképzeléséhez. A két anyagbeszerzőt természete­sen fél nap alatt leváltották, ugyanis időközben rájöttek, hogy teljesen alkalmatlanok az általuk betöltött pozícióra. Az ügy immáron az anyag- ellátási főosztályra került. Itt személyesen a főosztály vezetője foglalkozott a témá­val. De mivel a Bibebepor­zó Vállalat vidéki napu- üzem volt, s nagyvállalat lé­vén töbh ^v-endeltséggél és üzemegvfSagel rendelkezni az ország minden táján, be­vonták a keresésbe a kihe­lyezett üzemrészek vezetőit is. Eltelt egy nap, eltelt ket­tő, időközben a vállalat te­lefonszámlája a tizenhatszo­rosára emelkedett. A beszer­zéssel foglalkozó dolgozóknak egy hét alatt sikerült felmér­niük az ország kamillavirág alakú nyakkendőtű-készletét. Tizenkét oldalas kimutatást terjesztettek az igazgató elé. árakkal, részletes műleírás­sal és több nyelvű tájékozta­tó prospektusokkal egyetem­ben. A kimutatás azt is tar­talmazta, hogy melyik típus hol található, mennyi van még belőle. Sajnos az igazgató időköz­ben rájött, hogy Jani ked­venc virága nem is a kamil­la, hanem a sárga gébics, s ennek megfelelően ki is adta az új szentenciát, hogy szerezzenek sárga gébics ala­kú nyakkendőtűt, a bibéket rubin helyettesítse. Egy hét múlva a vállalat telje# ap­parátusa. gébics alakú nyak­kendőtű-kereséssel töltötte cl munkanapja jelentős ré­szét. Időközben leálltak a bi­bekompresszorok, eltömődtek a beporzókoloa,vAk.o * ti exportszállításokra váró tartálykocsikat sűrű csipke­bokor tette megközelíthetet- lenné. Ahogy telt-múlt az idő, a vállalat dolgozói közül mindenki vidékre távozott. Csupán ketten maradtak itt­hon, Jani bácsi s az igazga­tó, akit a nátha döntött ágy­ba. A vidéki utakról vissza­térve mindenki új fent tűke­resésre indult, de most már a környező államokba. Cseh­szlovákiába Juliska nénit, a takarítónőt küldték. Lassan elérkezett az idő, hogy Jani bácsi nyugdíjba menjen. Fogta magát, be­ment a munkaügyre, megha­jolt az üres asztal előtt, majd átment az írószerrak­tárba, s letette a polcra a tollat és a lyukasztót. Ezt követően kivonult az üres gyárból. Azaz, csak szeretett volna kijutni, mert a csip­kebokor már a gyárkapukat is benőtte. Két héttel szomo­rú halála után Csehszlová­kiából megérkezett Juliska néni az igazgató által elkép­zelt nyakkendőtűvel. Sajnos a gyárba nem juthatott be, de azt nem is nagyon bánta, mert a piacon éppen akkor kezdődött a nagy ünnepi cscncselcs. Rövid idő alatt sikerült eladnia a gébics ala­kú tűt selyemgarbóért és az­óta is boldogan él, míg meg nem hal. Gizella ■ ■ Ml •; it é M [A1 l M US OKOK.! Rímé KOSSUTH 8.27 Régészeti kalandozá­sok. 8.57 Dallal, tánccal a világ körül. 9.44 Farsangnapi kutyabál. 10.05 MR 10-14. 10.35 Zenekari muzsika. 11.40 Maros menti ének. 12.20 Ki nyer ma? 12.35 Törvénykönyv. 12.50 Hang­verseny délidőben. 13.55 Porból és színekből. 14.14 Népi zene. 15.10 Lili. 15.28 Nyitnikék. 16.05 Balettzene. 17.07 Olvasók Párizsban és Budapesten. 17.32 Händel: g-moll szonáta. 17.45 A Sza­bó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Filmdalok. 19.28 A számítógép útja Pascaltól Neumannig. 19.58 Hallgassunk operát! 21.05 Húszas stúdió. 22.30 Nép­dalok. 22.50 Meditáció. 23.00 Chopin-felvételek. PETŐFI 8.05 Kemény Egon dalai­ból. 8.33 Társalgó. 10.33 Ze­nedéiéi ott. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiákoktól. 13.25 Állatbarátoknak. 13.30 Éneklő Ifjúság. 14.00 Ket­tőtől hatig... 18.00 Tip-top parádé. 18.33 Nótacsokor. 19.23 Borodin: Közép-Ázsia pusztáin. 20.33 Pénelopé férje. 21.03 A fizika kultúr­története. 21.13 Az európai popzene csillagai. 21.52 Offenbach operettjeiből. 23.15 Dzsesszt el vételekből. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00: Hírek, időjárás. — Fiatalok zenés találkozója. — Szerkeszti: Vasányi Zsu­zsa. — A tűzi kutya... A hagyományos paraszti la­kások zárt és nyílt tűzhe­lyei voltak. — A két típus­hoz más-más tüzeléstechni­kai eszközkészlet tartozott. — Viga Gyuláné, a Hermán Ottó Múzeum munkatársá­nak előadása. — 18.00; Észak-magyarországi króni­ka. — A zsolcai házgyár­ban. — A szikszói csibekel­tető állomáson. — Melis György énekel. Hírek, lap­előzetes. .. Td 8.00 Tévétorna. 14.50 Isko­latévé (Ism.). 16.35 Ember és föld. 16.55 A nyelv vilá­ga., 17.30 Mindenki iskolája. 18.40 Egészségünkért. 18.50 Kertészkör. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv-hiradó. 20.00 Az Onedin család (Angol film). 20.50 Tisztelendök. 21.15 Nézőpont. 22.15 Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Beszélgetés Nagy Ist­vánnal. 20.55 Tv-híradó 2. 21.20 Szalmaláng (NSZK— francia film). f ff ff 13tä. fabsr»A-» 2A_ kedd r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom