Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

Minden kevés

A mozi, a jó film és a közönség

Szabálytalan montázs arról, hogy valami baj van

Szüle.

Véget ért a ______________ tizenegyedik,

i

smét gazdagabbak lettünk egy hazai szemlével. Beszédek hangzottak, vitázók cseréltek véleményt, bemutatták a legújabb filmeket. A lapok hasábjain szinte mindennap szerepelt a mozi és a magyar film, egy hétig az érdeklődés középpontjába került a hazai filmművészet.

Ilyenkor ugyan meg környékezi az embert némi optimizmus, ám igyekszik szabadulni ji csalóka hangulattól, mert köztudomású, hogy nem egyetlen hétből áll a világ, még az esztendő sem. s a hétköznapi tapasztalat gyakorta ellentmond az ünneplésnek, sőt olykor cáfolni látszik a megszépítő nyilatkozatokat is, Akik rendszeresen nézzük a filmeket, évek óta tapasztaljuk, tudjuk, Írjuk: baj van a mozival, még inkább baj van a magyar filmekkel, ímelyeket egyre gyérebb ér- leklődéssel tisztel meg a cözömség. Mintha megrongá- ódott volna a híd, amelyet a hatvanas évek sike- ■ei emeltek a filmművészet 'S a közönség összekapcso- ására. A pillérek helyén pedig egyre mélyül a szakadék.

Maaiaiázal. | “SS

lettünk egy szemlével. De vajon okosabbak, bölcseb- bek-e? Figyel-e jobban a hazai közönségre a magyar filmgyártás? Meg tudja-e újítani túlzottan beszabályozott, ám mégis csikorgó mechanizmusát a forgalmazás? Szónoki ásnák tűnő kérdések ezek, amelyeknek a végére az aggódás, az elbi- zonytalankodás rakja fel a kérdőjeleket. Mert mi tagadás. nemcsak lovas, hanem magyarázó nemzet is va- jjyunk. Éppen mozijaink siralmas állapotát, avagy filmjeink egysíkú tematikáját, esetleges sikertelenségét ne tudnánk megindokolni?

Tudjuk. Sajnos. egymást sorjázzák a bizonyítvány- magyarázatok. A stúdióvezetők szép kerekre fogalmazzák nyilatkozataikat, ismertetik munkamódszereiket. beavatnak műhelygondjaikba. Pedig a közönséget a film érdekli. Iia még érdekli egyáltalán. A forgalmazás pedig a csökkenő adatokat tapasztalván felszisszen olykor, kezdetét ve- -szi a csűrés-csavarás, finomabban szólva a kozmetikázás, aminek eredményeképpen megtudhatja a kedves olvasó, hogy:

1) igaz ugyan, hogy 1960- bain még 140 milliós nézőszámot jegyzett a hazai statisztika, tavaly pedig csak 73 milliót, de aggodalomra semmi ok, hiszen a csökkenés világjelenség:

2) ami pedig a magyar filmek közönségét illeti: lem vitás, hogv 1978-ban több mint kétmillió néző hiányzott a mozikból, de csupán az új magyar filmekhez váltottak ennyivel kevesebb jegvet. mert az állami filmgyártás 30. évfordulóiét kí'érő szeles körű felállításokkal sikerült. pótolni a hiányt:

3) nem emelkedett ugyan i magya’- filmek nézőinek a száma, de nem. is csökkent ... Stagnál. Ez a helyes megfogalmazás.

Ebben az évben psdic 'zárt fog c«ökk=’M a nézők •■"ima, mert.. Ezt majd

""őre ma<r

......Szmk.

U

jjjjif I Az összkép oer- • I sze nem ilyen

egyértelműen sötét. Néhány megvár film az elmúlt évben is eljutott a hazai közönséghez, külföldön pedig immár hosszr’-h távon is örvendetesen ió hírt v’vott

ki maginak a megvár film- mflvésze*- F!! *•' 'nke' jegyzik a nem k V gamn A7.t r TV ' * rre"

koVáiiW'hegy a külföld’ szsk • közvélemény

— és a közön-ég is — mintha érzékenyebben rea- •ealna filmjeink valóságfe! táró realizmusára. Jó tudni, hogy -az elmúlt évben a . nemzetközi fesztiválokon tíz magyar film kapott díjat, közöttük nagydíjat Zsombolyai János Kihajolni1 veszélyes cimű alkotása, amelyet idehaza igencsak megkérdőjelezett a kritika. Egy másik fesztiválról a zsűri különdíját hozta el a Legato — Gál István filmje —, s öröm, hogy András Ferenc remeklése, a Veri az ördög a feleségét, amely 1978-ban idehaza a kritikusok díját: kapta, Karlovy

Varyból ezüst fődíjjal, egy másik nemzetközi mezőnyből pedig a humordíjjal tért haza.

Bár eddig is tudtuk, mégis hasznos volt, hogy a szemlét kísérő rádiós sajtó- konferencián is megerősítést nyert, miszerint: nemcsak

eszmeileg jegyzik magas értékkel szerte a világon a magyar filmet, hanem anyagilag is. Arról van szó, hogy annak a hat-nyolc filmnek az árából, amelyet évi termésünkből a népi demokratikus országokban és Nyugaton el tudunk adni, megvásárolhatjuk mindazokat a külföldi filmeket, amelyeket a hazai mozi park e&y év alatt bemutat.

II arcom/ ? I Filmgyártásunk

Gll> ! I — ha lehet így

fogalmazni — külkereskedelmi mérlege tehát egyensúlyban van. Filmjeink kül- lolctön állják a versenyt.

Es idehaza? — kérdezheti joggal az olvasó, aki gyakorló mozinéző is egyben.

Tulajdonképpen idehaza is állják. Azokkal a filmekkel persze, amelyekkel egy súlycsoportba hozhatók. A magyar filmek ugyanis nem a Pokoli torony típusú szuperprodukciók, a látványos Abba, vagy az izgalmakkal teli Félelem a város felett kategóriájában versenyeznek. A mi filmjeink elsősorban elkötelezettségükkel, gondolatiságukkal, a társadalmi felelősségtől áthatott értő. gondolkodó közönségnek akarnak fontosat és időszerűt mondani.

Mindez persze távolról sem ilyen egyszerű. A moziba ugyanis egyre kevesebb igényes néző vált jegyet. (Többek között azért is, mert filmszínházaink elavultak, s még az ilyenből is nagyon kevés van.) A többség nem tartalmat, nem társadalmi mondanivalót, egyszerűen csak szórakozást keres a moziban. S bizony alig akad már olyan magyar film, amely maradéktalanul kielégítené a szórakozni vágyó közönség igényeit. Ilyen vonatkozásban már nem állják filmjeink a versenyt, sőt nem is vállalják a könnyed szórakoztatást, szinte feladják a terepet a nyugati produkciók számára. Noha az amerikai, a francia és az olasz filmesek kifogyhatatlan ötlettel és mesterségbeli tudással művelik ezt a sokszínű r műfajt, — e téren valóban nem vagyunk versenyképesek — a magyar filmgyártás mégsem mondhat le arról, hogy részt vállaljon a nézők millióinak igényes szórakoztatásában.

fjátfiko'! |ir Ä

persze! Ezt sürgette a minap a rád'ó kerekasztal- műsora is. ám a szakma képviselője akként nyilatkozott, hogy az alkotóműhelyekben, azért hiánycikk a filmvígjáték, mert nehézkes és túlontúl bonyolult a forgatókönyvek elfogadási rendszere. Nem tudom. Láttam a tdvalyi filmeket, ne kerteljünk: a fele megbukott. Legalábbis a közönség előtt.

Igaz. , nem egyformán j iktak meg ezek a filmek, I hiszen nálunk nincs pontosan körülírva, meghatározva. milyen fokú érdektelenség szükségeltetik a bukáshoz. Gondo'orn. filmje, rendező5“. stúdiói a és kritikusa is ia. S 7 «-rintern —

ha szabad mondanom — a túlzottan alábecsült igényekhez igazított cigányzenés szórakoztató film, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül — amelyet Egerben csak 47 százalékos kihasználtsággal játszottak és ennél is gyengébben az országban — bizony megbukott. Vígjátékhoz mérve, feltétlenül. S e bukáson már az se segít, ha tudjuk, hogy több külföldi forgalmazó megvásárolta a filmet.

Ezek után hajlamos az ember arra. hogy kacérkodjon a gondolattal: talán nem is olyan nehézkes nálunk egy-egy forgatókönyv elfogadása. Sőt!...

Ne legyünk igazságtalanok: nemcsak gyenge, vagy vitatható értékű filmek készültek az elmúlt esztendőben, hanem olyan művek is, amelyek méltán sorakoznak a korábbi sikerek mellé. A filméit sommázása több oldalról is megközelíthető, de talán a filmkritikusok díjai helyes értékrendet állítva fejezik ki filmművészetünk követésre méltó törekvéseit. Két film nyerte el a díjat: a történelmünket vallató Ménesgazda (Gáli István regényéből Kovács András rendezte), és a dofcumentalista eszközökkel készült Filmregény (Dárday István alkotása).

Ha díjat nem is kapott, mindenképp az év legjobbjai közé sorolom Fábri Zoltán Magyarok és Sára Sándor 80 huszár című filmjét is. de figyelemre méltó alkotás a K. O., az Egyszeregy és a BUÉK.

Azt mondják, több filmet kellene gyártani. De hát kis ország vagyunk, ennyire telik. Pedig csakugyan kell a film, a jó magyar film. Évi 22—24 alkotással is lehetne okosabban gazdálkodni, s jobban a közönség igényéhez igazítani a műfajok választékát.

Riasztó előrejelzés: az elkészült s április végéig beosztott 14 új magyar film egy kivétellel társadalmi dráma. Az az „egy" pedig: történelmi dráma.

Nincs filmvig játékunk.

Csak morózus rendezőink vannak...

Márkusz László

bu

Karcagi

művész

Hatvanban

A Hatvani Galéria, most, februárban Györfi Sándor, kisplasztikáit, érmeit, plakettjeit mutatja be a Heves megyei közönségnek.

A fiatal, pályakezdő művész két oldalról is rokonszenves alkotónak tűnik. Amit témáiról elmond, és a mód, ahogyan elmondja, őszinte érzelmekkel telített. Nem sokat, nem sokrétűt tár elénk, nem is akar a témák felhordásával és a stílus zsúfoltságával meghökkenteni, elkápráztatni: érzelmeit, sokszor megélt hangulatait viszi bele munkájába. Györfi Sándor élményanyaga a közvetlen környezet által körülhatárolt. A méretek csaknem mindenütt tanulmányi szinten találhatók, mert az arányok erényét és a pontos fogalmazást így hamarabb ki lehet deríteni, illetve a hibát az alkotásban korábban lehet felfedezni.

A legnyilvánvalóbban a lírai belállítottság és. az érzések túlsúlya a nőkről készített szobrain érhető utói. Böbi, Zsuzsa egyként kerekre pontosra formált arcok, a realitás, a jellem mindkettőjükön nyomon követhető, bár

Pihenő’ parasztember.

a haj elrendezése mindkét figuránál más ritmust késztet megjelenni. A Leány-tanulmány egybevethető az ugyancsak tanulmányként készült Fiúval.

A felnőttekről, a „nagyobb” férfiakról más hangnemben vall Györfi Sándor, mint környezete más tagjairól, az idős elmélázó, a lócán vagy az ágy szélén, szótlanul, már semmit egymásnak mondani nem tudó emberpárokról. A kis méretű dr. Kátai Gábor nyilván a szülői regélésekből és egyéb mondandókból lépett elé megmintázandó témának; az arcban a sajátos vonások és a szakáll viszonylag nagy tömege észreveheJátszó lovak.

(Fotó: Szabó Sándor)

tőén magabiztos, tartásba merevítik a régen-volt doktort, aki Karcagnak bizonyára híressége lehetett. Bárhova nézünk, bármelyik alkotást keressük vissza -a szemünkkel, mindenütt és mindenben a valóság kemény rendje, uralkodik.

A játék az emberek körül és között itt nem lehetséges. Itt minden komolyan 'van vé- •vé. itt á lovak játszhatnak, de azok nagyon és szépen, csaknem költőien. A kiállítás látogatója nem szabadul attól az érzéstől, hogy ez a művész gyerekkorának ' legnagyobb élményeként őrizheti a felszerszámolatlan' lovakat. Győrfinek az emberén kívül a legfőbb témája a lovak. Rákóczira gondolva is ott ugratnak a levegőben kinyújtott testtel szinte úszó lovak, hogy a szabadságharc szárnyalását, a pro libertate jelszó dinamikáját felfogha- tóvá és érzékelhetővé tegye a művész..

S ha már az elvont dolgoknál,. a hazaszeretet és tudat kérdéseinél időzünk, vegyük szemügyre a homlokán is 1 parancsoló 48-as tábornokot, majd tőle nem. sokkal messzebb az ülő és pihenő paraszti öregeket és akkor megértjük a művészt:, ebben a környezetben, ezekben az arcokban van .az ő érzés- .és gondolatvilága és -ő nem • tértiét mást. - minthogy ■ ezeken -az arcokon átszűrve megmutatja’ önnön belső valóságát.

Á plaketteken. érméken látható életképek és érthető elvontságok csak kiegészítik tájékozódásunkat a magát őszintén megmutató művészről.

Farkas András

* T •

» . »

Mister

MacÄreck

üzletei r.

ÍRT . ....

Jerzy • 'x\\ Edigey y.;

(Fordította: Bába Mihály)

37.

A próbákat is éjszaka végezték, a Ford-cég próbapályáján. Ilyenkor a közeli gyárépületekből is eltávolítottak mindenkit. Végre minden elkészült, beindult a szalagtermel«, ugyanakkor megindult az új típusú, autó reklámozása. Elhatározták, hogy 1959. január elsején dobják piacra az USA minden államában egyszerre.

— Ugyanakkor a konkur- rencia megelőzte Fordot és korábban piacra dobta a hasonló kiskocsit?

— Nem! A titok titok

maradt. Az első hír, hogy Ford új típusú kocsit fejezett be, meglepte a General Motors céget, amely hasonló autót egy esztendő múlva szándékozott piacra dobni, mert el volt foglalja az európai piaccal: megvásárolta az Opelt, és a híres Opel-Rekord gyártására készült.

— Hogyan lehetett akkor ártani a Fordnak az új típusú autó piacra dobásával?

— Ártani nem lehetett, de nevetségessé tenni igen. Mint említettem, a „Fal- con”-t 1959. január elsején akarták piacra dobni. Erről az egész amerikai sajtó óriási hirdetései adtak hírt: „Mától kezdve a Ford-cég minden üzletében vásárolhatsz „Falcon-t.” Másnap az egyik amerikai lapban megjelent egy hirdefés: „Használt . ,Ford-Falcon’-l féláron eladok.” A sajtó megismételik és magyarázta a hirdetést. 139 millió amerikai jót nevetett a nagyszerű viccen. Henry Ford őrjöngött. Különleges nyomozást, folytatott,1 hogy megtudja, ki adta fel az „átkozott hirdetést”. Semmit sem jelenteti. A Konkurrencia is tudott titkot tartani, az új típusú autót nevetségessé tették. Milyen lehet annak a kocsinak az értéke,, amelyet már másnap, az első eladási nap után, féláron lehet venni?

A portás mindenre figyelő tekintete észrevette, hogy áz egyik bőröndön egy kis diszkréten rajzolt kereszt volt. Nemzetközi jel. A szállodák portásai kölcsönösén

tájékoztatják egymást a vendégeikről. Ez a kereszt azt jelenti, hogy az érkező vendég nem fösvény, nem takarékoskodik a borravalóval és nincs vele sok baj. Valószínűen londoni szállodában tették rá a keresztet, mert a bőröndre teljesen új szállodai címke volt ragasztva.

— Kérem, itt írja be a nevét a vendégkönyvbe. Kérem az útlevelét a rendőrségi bejelentés miatt.

Az új vendég kivette a zsebéből az elegáns tollát, és nagy olvasható betűkkel beírta nevét a vendégkönyvbe: ..Henry MacAreck, New York". Aztán a pikolófiú kíséretében felment a szobájába. Egy jó óra múlva ismét megjelent a hallban. Ezúttal könnyű, szürkéskék öltönyben volt.

— Tessék, az útlevelem — az amerikai letette a főportás elé az útlevelét. — Szeretnék beszélni a szálloda igazgatójával.

— Kérem, balra az első ajtó — tájékoztatta a portás.

A vendég arra indult, kinyitotta az ajtót és bement.

— Miben állhatok szolgálatára? Nem elégedett a szobájával? — kérdezte az igazgató, amikor üdvözölte vendégét.

— De, kérem. A szoba nagyszerű, pompás kilátás van a tengerre. Teljesen meg vagyok vele elégedve. New Yorkban az ismerőseim el vannak ragadtatva az önök szállodájától, és látom, hogy egyáltalán nem túloznak. Ha lenne a számomra egy perce, szeretném tanácsát kérni.

— Örömmel állok szolgálatára. Kérem, foglaljon helyet. Cigaretta vagy szivar? Bor vagy egy pohárká konyák? ■ ' '

— Köszönöm. Alkoholt nagyon keveset fogyasztok, ay, önök’ 'cigarettája; ; pedig égy

kissé erős a számomra. Inkább én kínálom meg magát szivarral. Igazi havannai!

— Hallgatom, uram — mondta az igazgató, amikor szivarra gyújtott.

— Tudja, uram — kezdte mister MacAreck. — Amerikai gyáros vagyok, de az üzlet gyakori európai látogatásra kényszerít. Állandóan úton lenni, szállodában lakni, ríva itt, holnap «tt, már nem--ne- kem való. Elhatároztam, hogy Európában egy állandó támaszpontot teremtek,, ahol úgy érezném magamat, mint New Yorkban. Ért engem, uram?'

— Igen. Sok amerikai üzletember cselekszik hasonlóan.

— Az > én választásom a Riviérára esett. Különben nem lehet ezen csodálkozni. Gyönyörű itten, és a klímája mérsékelt. Nem olyan', mint a mi benzinszagét New Yorkunk.

A szálloda igazgatója bólintott, így köszönte meg a dicsérő szavakat. Az amerikai folytatta:

— Ezért elhatároztam, hogy házat veszek. Nem nagy villát, legfeljebb 19—12 szobásat. Egy családi házat, kerttel, garázzsal, közel a tengerhez. Persze motorcsónak és vitorlás is legyen. Valamikor hajóztam. A háború alatt, nem is olyan nagyon messze ■ innen. Máltában ha- dihajó-narancsnok voltam. Nem feltűnő villát akarok, hanem szép, kényelmeset, ahol barátaimat fogadhatom •néha. •

(Folytatjutó}