Népújság, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

Nagyobb figyelmet a felújításokra Nem lesz kevesebb lakás Kevesebb pénzből, a leg­fontosabb feladatokra kon­centrálva, szigorúbb sorren­det kell tartaniuk idén a tanácsoknak is a fejlesztési feladatok elbírálásakor. Nyilvánvalóan érezteti ez hatását a megye lakásprog­ramjának teljesítésében is; de az eddigi ütemet, s a tervidőszak hátralevő éveire való felkészülést ismerve mindjárt az állapíthatjuk meg, hogy legfeljebb a túl­teljesítés mértékét befolyá­solja csupán a mostani hely­zet a megyében. Az eredeti programban nem lesz lema­radás. számok szerint Nézzük először az elmúlt esztendőt. A megye városai­ban módosított, igencsak megemelt lakásépítési tervet kellett teljesíteniük az épí­tővállalatoknak, a szövetke­zeteknek. Központi keretből kevesebb pénz jutott a cél- csoportos lakásokra; ebben az ötéves tervben egyébként is az OTP hiteleinek támo­gatásával, nagyobb saját erő befektetésével megvalósuló lakásszövetkezeti társashá­zak aránya lett a döntő. A megyeszékhelyen épült hatszáz lakás között volt csupán több a célcsoportos, állami: összesen mintegy 250. Az OTP 235 lakás szer­vezésében vett részt, a többi társas, illetve családi ház. Gyöngyösön tavaly 400 la­kás épült, ebből 142 a ta­karékpénztár szervezésében és 154 a társasházakban. Ezekhez képest csekély a célcsoportos keretből épült lakások aránya és természe­tesen a családi házaké is. Hatvanban egészen kis számban adtak át tavaly új lakásokat. Mindössze hatot a célcsoportos keretből és 16-ot az OTP értékesítésé­vel. Ezzel szemben nyolc­van családi ház épült. Na­gyon sok a félig kész lakás, amelynek átadása az idei évre húzódott át, s ezért kérte egyeztető megbeszé­lésre az építőket a hatvani városi tanács. Részletes megállapodás született, pon­tosan programozva az idei átadásokat. A terv szerint 48 lakás fejeződik be taná­csi számlára, 214 új otthon pedig az OTP szervezésével készül el. Ha kevesebb csa­ládi ház építésére számíta­nak is, a városban három­szor annyi lakás készül el. az idén, mint tavaly. Ebben az ■ esztendőben egyébként Gyöngyösön is több lakás átadására számí­tanak a város vezetői. A te­lepszerű építkezéseken lesz több mint négyszáz új lakás és mintegy negyven családi ház is épül. A megyeszékhe­lyen viszont csökken az át­adások üteme, a tavalyi hat­száz helyett 530 lakás át­adását tervezik. Ön ölt családi házak Hogyan készültek fel az építők? A Heves megyei Állami .Építőipari Vállalatnak van még tartozása az elmúlt év­ről, 56 lakás átadásával csúsztak át az egri Cse- bokszári-lakótelepen. Per­sze. emellett mindenképpen szólni kell arról is, hogy minisztériumi kijelölésre ott volt a vállalat a budapesti lakásépítkezéseken, s 128 lakást adtak át a Heves megyeiek. Ebben az ' esz­tendőben tovább javíthatják a felkészültségükét, hiszen pályázat útján nagyobb ösz- szegű, vissza nem térítendő támogatáshoz jutottak 1978- ban. Hasonlóképpen kapaci­tásfejlesztő támogatást ka­pott a Heves megyei Taná­csi Építőipari Vállalat is; ennek fejében az évenként átadandó 280 lakás helyett a tanácsi építők már tavaly jóval többet, 400-at tervez­tek. Területelőkészítési hiányosságok, a programok módosulása miatt nem si­került ezt teljesíteni, 340 la­kást fejeztek be az év végé­re. Az idén viszont már 430 lakás a tervük, s bár még nem mindenütt tisztázták a beruházók a költségek for­rásait, úgy tűnik, sikerül ez a rekord a vállalatnak. Az már nem újdonság, hogy az építési eljárások mindkét vállalatnál a leg­korszerűbbek közé tartoz­nak. Az idén az állami épí­tők is leállnak a -kevésbé termelékeny blokkbeépítés­sel, s marad a házgyári, il­letve öntött technológia. Az utóbbi években szé­pen fejlődött a gyöngyösi építő és karbantartó szövet­kezet is, újjal akarja felvál­tani a hagyományos mód­szereket; a kisebb épületek, családi házak építésére al­kalmas angol „no-fines” ön­tött technológiát veszik meg. Gyors, korszerű, keve­sebb élőmunkát igényel, mint a tégla rakosgatása. Árakról persze egyelőre itt még nemigen lehet beszélni. Félmilliárdos igény A lakásprogramról szól­va. elsősorban mindig az új épületeket kísérte figyelem, erre összpontosították ener­giájukat eddig a kivitelezők is. Azt azonban már szintén tudomásul kell vennünk: régóta adunk át évenként nagy tömegben új otthono­kat, s az évtizedekkel ez­előtt épült elhasználódott házak mellett ezek is mind alaposabb karbantartást igé­nyelnek. Pálinkás József, a megyei tanács. építési osz­tályának vezetője úgy tájé­koztatott, hogy legalább fél- milliárd forint már a fel­újítási igény, amelyet egye­lőre meg sem közelítenek teljesítményükkel az ilyen munkát vállaló szövetke­zetek, vállalatok. Ezért szü­letett meg a lakásfelújítási mintaszervezet kialakításá­nak gondolata. A tanácsi építőipari vállalat, amely a pincemegerősítésekkel együtt tavaly 147 millió forint ér­tékű felújítást végzett el, 1980-ra 200 milliós teljesít­ményű, önálló egységet hoz létre a vállalat keretei kö­zött. A fejlesztések — ta­valy például 40 millió fo­rintot költöttek el új gépek­re — jó felkészültséget ígérnek. Az idén már 800— 820 millió forint termelési értéket tervező tanácsi vál­lalat az új ötéves terv ele­jére „milliárdossá” nő, s olyan gépekkel rendelkezik, hogy alkalmas lesz a speciá­lis felújítási munkák el­végzésére. Ugyanakkor meg is tudja szervezni ezeknek a gépeknek a hatékony üze­meltetését. Nem „fáznak” tehát a ta­nácsi építők a felújítási, karbantartási feladatoktól. Gazdaságossá tehető ez a tevékenység is, jó szervezés­sel. Az idén már 150—160 millió forintot tesz ki a fenntartási munkájuk, ha a minta »beválik, megszülethet végre a megyében is a kor­szerűsítéssel, felújítással gyorsan, jó minőséggel, ha­tékonyan foglalkozó építő­ipar. Hekeli Sándor / „Akkor vizes lettem..." Bajnok a mozdonyon Tízszer csörren a készü­lék, Gaal Zoltán mozdony vezető mindannyiszor moz­dulatlan. Már nyúlnék a kagylóért, amikor csendes szigorral megjegyzi. — Tilos! A főnökhelyettes szolgálati telefonja. Ha nem interjú készülne, én se ül­hetnék ezen a pamlagon. Minket ide csak hívnak, állva jelentünk, aztán me­gyünk ismét a dolgunkra. — Nem bántó ez? — Megszoktuk. Vasút nincs fegyelem nélkül. Mint ahogyan a sereg is megkö­veteli a szigort, a pontossá­got. Vékony arcú, gyakran csak az orra alá beszélő fiatalem­ber a mozdonyvezető. Mel­lékesen a hatvani vontatási főnökség büszkesége. Hu­szonötéves fejjel, alig fél esztendő alatt, három külön­böző szintű versenyen utasí­totta maga mögé a hazai mezőnyt. A pesti döntőbe már csak húszán jutottak. — Érdekes volt nagyon. Ahogy első pillanatban kö­rülnéztem, csupa ismerős arc. Miskolcról, Váráshely- ről, Szolnokról, Pécsről. Va­lamikor együtt jártunk a vasútgépészet! technikumba, rengeteget marháskodtunk, s mind az ellenfelem. — Mitől félt? — Akkor már semmitől, hiszen az első fordulóban nyolcszázan kezdtük, mind harmincon aluli. Gondoltam, ha idáig eljutottam, nagyot nem bukhatok... Ráadásul bejött a tétel. Ugyanaz, mint az érettségin. A 43-as soro­zatú, szilícium egyenirányí- tású villanymozdony védelmi rendszerét kellett ismertet­nem. Persze ez csak a szó­beli ! Később felküldtek egy üzemképtelenné tett gépre, s öt perc szintidőt adtak, hogy a hibákat kiszűrjem. Másfél perccel hamarább végeztem. Rengeteget jelentett. Tulaj­donképpen itt ugrottam meg a mezőnytől, mert a politikai kérdéseknél egyformán hoz­tuk a pontszámot. — Utólag visszagondolva az eseményekre, érdemes volt? . — Nem vagyok széplélek. Ráadásul építkezünk. A fe­leségem gyesen a kis Sza­bolccsal. Szóval időben jött a nyolc-tízezer forint, amit a három döntőben összeszed­tem. S még következik egy külföldi út. Gondolom, va­lamelyik szomszédos szocia­lista országba... De, tudja, más döntött tulajdonképpen. Van egy oktat.ótisztünk: Vass György villamos mér­Ä beszámoló taggyűlésekről je'entiük Személyes példamutatással a sikeredért nők. Ö duruzsolt á fülünk­be. Később ugyancsak ö vál­lalta az alapos felkészítést. Hát igy, ez a két dolog len- dített előre. Persze, nem­csak .engem! Hiszen a kate­góriában Papp József máso­dik, Németh János tizedik­ként végzett. Ha ez öttusa, akkor hétszentség, hogy Hat­vané a csapatbajnoki arany is... ■ 811 Rövidre terveztük a talál­kozást, s lassan kiutálnak bennünket az irodából. De hát itt van meleg a szóhoz. S itt van viszonylagos csönd a hatalmas pályaudvaron, amely Gaál Zoltán munka­helye. Innen indul, ide ér­kezik. Ahogy mondja: rend- szeres rendszertelenséggel. — S nagy távolságokat fut be? — Nem. Budapest, Szol­nok, esetleg Miskolc. In­kább fárasztó ez a szolgálat. Különösen a hajnali mun- kájáratokon. Minduntalan készenlét. Aztán indíts, gyor­sítás, fék, újra indítás. Jó- szerint sebességben sincs a mozdony, már újabb megál­ló következik. A 406-os gyors, a Keletiből, az jó. Szinte egy szuszra Borsod­ban van az ember. — Megfizetik? Ha csak a pénzt nézi, Az elmúlt évi szeszélyes időjárás a Hevesi Állami Gazdaságban sem kedvezett. Főleg a paradicsom, papri­ka termett kevesebbet, és a minőséggel sem dicsekedhet­tek. Viszont az egy mázsa termésre eső költségek, a szolgáltatás és a fenntartás költségei emelkedtek. De mi sem tettünk meg minden tő­lünk telhetőt, a párta lap­szervezet gazdaságszervező, irányító munkája nem volt mindig következetes, a ha­tározatokat nem hajtottuk pontosan végre, olykor kö­vetkezetesebb ellenőrzésre lett volna szükség — mondta Cseh Flórián, amikor a He­vesi Állami Gazdaság 2. sz. pártalapszervezelének éves beszámolóját tartotta. A gépműhely dolgozói iparkodtak, hogy a gépek idejében és kifogástalan ál­lapotban a termelés rendel­kezésére álljanak. A két új istálló, a rákháti üzemi út és a visontái növényház az építők szorgalmát dicséri, a szállítás egész évben egyen­letes, jó teljesítményt nyúj­tott. A központi dolgozókra is gondolt a pártszervezet vezetősége, amikor a pártta­gok eddigi helytállásáért kö­szönetét mondott. Forgács József, a pártve­zetőség megbízása alapján ismertette az alapszervezet minősítését. Az értékelés szerint a 2-es pártcsóport dolgozott a legeredménye­sebben, elismerték Jakab Ti- bőmé bizalmi rátermettségét. A 3-as pártcsoport bizalmi­ja, Tábori Mihály az utóbbi időben Visontán dolgozik, részben ezzel magyarázható, hogy az ő munkájuk az utóbbi időben visszaesett Az 5-ös pártcsoport a legne­hezebb körülmények között dolgozik. Mit tettek .jói és mit mu­lasztottak el az elmúlt év­ben? A helyes válasz érde­kében a beszámoló és a fel­szólalók is visszatértek az előző évi határozatokhoz, a feltételeket és az adottságo­kat vizsgálták. A valóság elemzése után azt állapítot­ták meg. hogy a pártcsopor­tok munkája javult, ott jobban érvényesül a kritika 5s az önkritika. De az alap­szervezet tevékenysége nem volt mindig folyamatos, a napi politikai munka nem alkalmazkodott kellően a határozatok maradéktalan végrehajtásához. A párttagok főleg akkor hangsúlyozták ezt a megállapítást, amikor az elmúlt évi munka mérle­gelése után az idei nagyobb feladatok megoldásának módszereit vizsgálták. A párttagok kezdeményez­zenek többet és bátrabban, az alapszervezet foglalkoz­zék jobban és folyamatosan a szocialista brigádokkal. Mindenki a maga helyin tegyen eleget kötelessége- nefe, akkor az idei év ered* menyei a tavalyinál jobbak lesznek. A vezetés minden posztján nyíltak, őszinték legyenek az emberekkel. Mondjuk meg, hogy a ki­adott. munkáért mennyi jár és annyit fizessenek. Ne ar­ról beszéljenek, hogy ki ke­res öt-, vagy hatezer forin­tot, azt nézzük meg. hogy az illető mennyit dolgozott és annyit fizessenek — hang­súlyozta Szu romi Ferenc szo­cialista brigád vezető és ez­zel a véleménnyel a párt­tagság egyetértett. Veres István felszólalásá­ból az igazgató felelősségé­nek többlete tűnt ki. ami­kor a hiányosságokat emlí­tette, de az egyenlő jogú párttag jogán kérte a párt­tagság segítségét az idei fel­adatok megoldásához. A gaz­daság készletgazdálkodása még nem megfelelő. Az idén kevesebb beruházással, az eszközök jobb kihasználásá­val kell gazdálkodni. Magyar Ferenc, a taggyű­lés elnöke megállapította, hogy a beszámoló a való­ságnak megfelelően értékel­te az előző évi munkát, a párttagok- a politikai munka javításával, a személyes pél­damutatás fokozásával ipar­kodnak az idei feladatokat megoldani. F. L. Verpeléti beszélgetés Elsők a szépítésben — Nyáron kellett volna idelátogatni — kezdi a be­szélgetést Birinyi Béla, a verpeléti tanács végrehajtó bizottságának titkára! — Olyankor minden virágos és tiszta. Most télen legfeljebb elmesélni tudom, mire kap­tuk mi ezt a kitüntetést az idén. —• Azért láttam, hogy a házak előtt a járda le van szórva ■ salakkal, s az utak menten is homokbuckák je­lezték, hogy nemcsak nyáron törődnek errefelé az em,be­rek környezetükkel, utcáik­kal, házaikkal... — Igaz, nálunk ennek már évtizedes hagyományai vannak, s az eredmény sem marad el. 1974-ben harma­dik, 1976-ban második, és most elsők lettünk a lakó- helyszépítési és virágosítási versenyben a megyében. Annak idején nehezen in­dult, de ha sikerült egy-két ___________I________ e mbert rávennünk, hogy te­gyék széppé házuk elejét, az utcát, ezt mások is követték. Először inkább csak a riva­lizálás miatt, később pedig már igényelték is, sőt fi­gyelmeztetik egymást, ha el­hanyagolt utcát, házat lát­nak. Élnek idős .emberek, akik már nem tudják beül­tetni a ház elejét virággal, kitisztítani az árkot. Nekik a KISZ-esek segítenek. A közterületek rendbetételéből kiveszik részüket az ÉMÁSZ, a Fénycsőgyár, a tcesz, a VOSZK, vagy a borgazdaság szocialista brigádjai is. Tavaly több mint egymil­lió 700 ezer forint társadal­mi munkát végeztek a köz­ség lakói, ez személyenként 358 forintot tesz ki. A nagyközségi kategóriá­ban lettünk elsők, így 150 ezer forintot kaptunk, amely­nek nagy részét a mozgalom továbbfejlesztésére szánjuk. " -------------------------------\ a kkor igen. Műszakpótlék­kal, alaphoz kapcsolt rang­köri százalékkal öt-hatezer forint körül viszek haza fi­zetéskor. .. Csak hát a fele­lősség! Nemrég egy kolléga hárommilliós kárt kozott gé­pével. Most perli az állam. S talán nem is rajta múlt a dolog. Szövevényes a mi kö­telmünk. — És Gaál Zoltán három­szoros bajnok hátán megiz­zadt már az ing? Emlékek közt keresgél. — Talán három esztende­je! Aszód előtt van egy ka­nyar, egy ív. Jó lejtős. Svunggal hozom a gépet, amikor az éjszakában fölpa- rázslik előttem egy szerel­vény hátsó lampaja. Pár (Fotó: Szabó Sándor) száz méter választott el tő­le. Kétezer tonnát itt nem lehet megfogni. Vonatveze­tőm már ugrik ki az ajtón, én teszem a dolgom. Fék, óriási rángatózás. Aztán be­le a pirosba... Percek kel­lettek, mig fölfogtam, hogy csak egy leszakadt biztosító lámpa hevert a sínek közt. Akkor vizes lettem. Talpig. ■ I 1 1 — S meddig lehet ezt csi­nálni? — Nézze, megírták már, talán a Moldova, hogy a vasútnál egy esztendő, az el­ső év a vízválasztó. Aki any- nyit kihúz, az innen megy nyugdíjba. Esetleg elküldik. Én a nyolcadik évemet kezd­tem most januárban... Dísznövényeket, rózsatöveket vásároltunk, ha még marad a pénzből, akkor ezt az ösz- szeget az óvodai konyha bő­vítésére szánjuk, bár ehhez az építéshez üzemek támoga­tására is szükségünk lesz. ★ Kuzmam Mátyás bácsi már nyugdíjas, de valamikor a téeszben elnökhelyettes volt, s most már évek óta az egyik választókörzet tanács­tagja. — Matyi bácsi, mi volt a tanácstagok feladata ebben a szépítési, virágosítási mozga­lomban? — Mikor az egész mozga­lom elkezdődött, úgy 15—20 évvel ezelőtt, a téesz alaku­lásához a tanácstagokon ke­resztül mozgósítottuk az embereket. Kezdetben min­denki olyan virágot ültetett, amilyen éppen volt neki ott­hon. Pontosan megbeszéltük, hogy milyen szélesek legye­nek a virágágyak, hogy egyik sem tűnjön ki . a többi közül. A járdát is társadal­mi munkában csináltuk. ★ — Én csak tényeket emlí­tenék — mondja Lévai Jo­lán tanárnő, ajf iskola igaz­gatója. (Hozzá is .ellátogat­tunk, hiszen lépten-nyomon azt hallottuk: a gyerekek így segítettek, a gyerekek úgy segítettek ...) — Tavaly a felső tagozatosok a, Kölcsey - parkban tartottak rendét, gereblyéztek, ültettek, gyom­láltak. Amikor rózsákat hoz­tak az iskola előtti parkba, akkor nem lehetett napodig várni, délelőtt szólunk a gyerekeknek, délután már jöttek is. Most egy kicsit a ter­vekről szeretnénk szólni. 1979-ben közlekedési parkot építünk az iskola előtt, a Fénycső Ktsz már megígérte a segítséget, de lényegében a fizikai munka legnagyobb részét, a szülők és a gyere­kek végzik majd.-k Végül ismét a tanácstit­kár veszi át a szót. — Ha elsők nem is lehe­tünk mindig, de a szép kör­nyezet akkor is kárpótol a fáradságért, s ahol már megszokták ezt az emberek, ott mindig újra igénylik és büszkék rá. Tóth Márta Moldvay Győző 1979. február 2, tusnteJs

Next

/
Oldalképek
Tartalom