Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

Hóágyúk és „verebek” Képújság Kupa Kézilabda­Á mérlegen: 1978 Gibicsár csúcsa 210 cm! RÖVID HÍRBEN ADTÁK TUDTÁRA minden érdekelt* nek, hogy Dobogókőn elké­szült a sípálya rendezése és hamarosan egy újabb sífel­vonót vehetnek birtokukba e szép téli sportág szerelme­sei. Dobogókőn a másodikat. Országos viszonylatban — ha hihetünk a síszövetség adatainak — a tizennyolca­dikat. Hogy Magyarországon hány gyakorló híve van a síelesnek, erre nézve csak becslésekre vagyunk utalva. Tizenöt- és negyvenezer kö­zöttire tehető a számuk. Két dolog azonban a pontos adattól függetlenül, is biztos Az egyik az, hogy még a minimális becslés szerint sem elhanyagolható létszám­ról van szó. A másik: a létszám vitathatatlanul nö­vekvő irányzata! Egy igazi havas hétvégén Budapesten jóformán nem lehet szabad síterepet találni, a Szabad­ság-hegy és környéke ilyen­kor mindenre alkalmasabb­nak látszik, mint „üdítő időtöltésre”. Nem sokkal jobb a helyzet hazánk leg­népszerűbb téli sport körze­tében, a Mátrában sem, hi­szen már az is kivételes sze­rencsének — s ritka bra­vúrnak — számít, ha valaki autójával fel tudja navigál­ni magát legalább Mátrafü- redig. összegzésképpen: a hobbisíelők jelenlegi tábora egyértelműen ki- és túlnőt­te a hazai lehetőségeket, s az egészséges időtöltés iránt megnövekedett társadalmi érdeklődés (főként az erre irányuló propaganda) alap­ján meglepő, hogy ez a fel­ismerés mennyire nem nyil­vánul meg a gyakorlati tet­tekben. Miért meglepő? Komoly erőfeszítések tör­ténnek annak érdekében, hogy megmozduljanak az elkényelmesedett emberek. Óriási szellemi és nem ke­vés anyagi energiát igényel­ve szerveződnek a különféle tömegsportakciók, ugyanak­kor viszont a közfigyelem­ből kiesnek már aktív tíz­ezrek. Ez valóban furcsa, érdemes is a miérten elgon­dolkozni. AZ EGYIK LEHETSÉGES VÁLASZ, hogy aki szeret valamit csinálni, az mindig megkeresi és megtalálja a lehetőséget kedvenc időtöl­tése űzésére, tehát minek őrá figyelni és különösebben segíteni. A másik válasz, hogy Magyarország szeszé­lyes időjárása nem nyújt semmiféle garanciát arra, hogy az efféle befektetések megtérüljenek. Egyik sem jó válasz. Az első azért nem, mert nem számol kellően a példa ere­jével. A másik pedig nem támaszkodik reális adatokra; a felületes ítélkezők beleka­paszkodnak egy-egy kivéte­lesen enyhe tél tényébe, s még csak arra sem hajlan­dók, hogy végigböngésszenek évtizedes statisztikai átlago­kat. Magyarországon nincs „eléggé tél” a téli sportok­hoz? Ha a versenysport kö­vetelményei felől nézzük a dolgot, van benne igazság. Ha azonban a hobbisíelők, az egészséges szabadidő-ki­használás felől, akkor sem­miképpen. Viszont: éppen efelől nézve lehet azt el­mondani, hogy nem is föld­re teperően nagy anyagi erőfeszítésekkel milyen ked­vező irányban lehetne mó­dosítani a természeti lehető­ségeket. Ha például lenne egy egy­szerű hóágyúnk, az emléke­zetes december eleji hideg napokban akár kétméteres havat is lehetett volna fel­vinni a jánoshegyi pályák­ra, ahol aztán még hetek múlva is síelhettek volna az emberek. Egy hóágyú ára — átszámítva az osztrák Schil­lingen — mintegy kétszáz­Üttörö oMmpa—birkózás Sike András Az óesztendő utolsó nap­jaiban rendezték Abonyban az 1978. évi úttörő-olimpia országos döntőjét birkózás­ban. Heves megyét mindösz- sze két gyöngyösi és egy egri pajtás képviselte a legjob­bak küzdelmében, mivel csak ennyien szereztek jogot az indulásra. Hármuk közül Sike • András, . az egri VII. számú Általános Iskola ta­nulója szerepelt legsikere­sebben, aki a 35 kg-os súly­csoportban a második he­lyen végzett és így a dobogó második fokán állva vehette át a jól megérdemelt ezüst­érmet. A gyöngyösi Tóth Tamás 38 kg-ban negyedik, Péter Alvarez nehézsúlyban az ötödik helyen végzett. Sike András — képünkön — alig több mint két éve birkózik rendszeresen, de ez idő alatt is jelentőssé duz­zadt. éreíngyűjteménye. Első edzője Ludriai József volt, jelenleg Soós László és Kál­lai Sándor irányítja felké­szülését.. Az Eger SE birkó­zó-szakosztályának egyik if­jú reménysége az alábbiak szerint számolt , be az úttörő- olimpia döntőiről. — Az első izgalom még a verseny előtt adódott. Az orvos kisebb hőemelkedést állapított meg. de végül en­gedélyezte az indulásom. Sorra arattam a győzelme­ket. hármat tussal, kettőt nagy fölényű pontozással. tora*), január 3., szerda ezüstérmes Egy számomra ismeretlen szombathelyi pajtással bir­kóztam utoljára, aki előző­leg szintén legyőzött min­denkit a súlycsoportban. Küzdelmünkből ő került ki győztesen, bár a menet ele­jén nekem is sikerült tus­helyzetbe hozni őt.. Hátrányt jelentett számomra, hogy az úttörő-olimpiát szabadfo­gásban rendezték, mert ez jobban kedvezett a riváli­somnak. Én kötöttfogásban versenyzek rendszeresen. „Bandi” nyilatkozatából az is kitűnt, hogy nem elé­gedett teljesen önmagával, szeretett volna első lenni. Reméljük, lesz még módja arra is, hogy korosztályában első legyen az országban, ha nem úttörőként, akkor majd később. Tehetsége, szorgal­ma révén legmerészebb ál­mait is valóra válthatja sze­retett sportágában. Az ezüstéremhez szívből gratulálunk, s további' sike­reket kívánunk számára az új esztendé versenyein. ezer forint. És most legyünk anyagiasak: mondjuk ezek mellett a hóágyúval „télie­sített” pályák mellett sílif­tek működnek, s uram bo­csa’ használatukért elkérné­nek néhány forintot... Hány nap alatt térülne meg a befektetés? Igaz, valutáról van szó; de még akkor is... A SPORTÁG HÍVEI elő­szeretettel emlegetik, hogy a sísport, a téli testedzés üz­letnek sem rossz, s erre jó példákat tudnak felhozni a szomszédos országokból. Va­lóban, a gondozott pályák, a megfelelő turistalétesítmé­nyek, a sífelvonók pénzbe kerülnek ugyan, de — hoz­nak is pénzt! Ha csehszlo­vák szomszédainknak meg­éri, hogy műanyaggal borí­tott pályáikat — amelyek­nek egy négyzetmétere száz­ötven koronába kerül — óránként negyven koronáért használják a havat kivárni nem tudók, hogy síliftet ál- szinte minden al- lejtő mellé, érthetet­len, hogy nekünk miért nem éri meg. Hazánkban mindössze ti­zennyolc kiépített sípálya van, de közöttük nem egy olyan, amelyhez harminc éve hozzá sem nyúltak. Ezek már olyan rossz állapotúak hogy csak harminc-negyven centi hóvastagsággal hasz­nálhatók, s még így is éven­te százezer forintnyi értéke­ket tesznek tönkre az alat­tomosan megbúvó kövek... Hosszú lenne a sor, ha min­den panaszt fel kívánnánk jegyezni. Igaz, ha a tíz év előtti helyzethez hasonlítjuk a mostanit, lehet bizonyos változásokról beszélni, de ezek is inkább még csak tervek, elképzelések, és nem a valóság. A valóság csupán az igény, a több tízezer síked­velő. „A” síző aki egyre bosszúsabban járja hegyein­ket, s aki ha csak teheti in­kább átrándui a szomszéd­ba, ahol kap is valamit a pénzéért. Ha nincs hó, akkor műanyag pályát, ha nincs hó, de van hideg, akkor hó­ágyút, s ha van hó, akkor sífelvonót, szállást, megfele­lő ellátást. És bizonyára fe­jét ingatva olvassa az egy­re szaporodó propagandaírá­sokat, felhívásokat, amelyek arra buzdítják hazánk pol­gárait, hogy mozduljanak végre meg. Hiszen ő és ők, néhány tízezren, ]jiár meg­mozdultak! DE HOGY A LENDÜLE­TÜK MEGMARADHASSON, kellene néhány apróság. El­fogadható áron léc a lábuk­ra, gondozott lejtők, mellé­jük csúszóliftek, esetleg egy- egy hely, ahol forró teát ihatnak, s persze mindenek­előtt — hó. Igazság szerint ma már ez utóbbihoz sem kell az égiefere várni. Kocsis L. Mihály mérkőzés-sorozat a körcsarnokban Szerkesztőségünk- a Heves megyei Lapkiadó Vállalat és Eger Város Tanácsa V. B. Testnevelési és Sportfel­ügyelősége közös rendezésé, ben nagyszabású kézilabda- mérkőzés-sorózat kezdődik január 13-án. Egerben. a városi körcsarnok küzdőte­rén tíz női és tíz férfi ké­zilabda-együttes kezdi meg háromhetes vetélkedőjét a Népújság Kupáért. Á versenykiírás felnőtt női. férfi, valamint leány és fiú ifjúsági csapatok rész­vételéről tájékoztat. A fel­nőttek mezőnyébe meghí­vott csapatok: Miskolci Sp„ Salgótarjáni TC- Váci For­te, Nyíregyházi Tanárképző, Martfű Tisza Cipő SE, Nyír­egyházi Volán, DVSC- Deb­receni MEDICOR. Ózdi Ko­hász, Eger SE (nők). Zalka SE- Gyöngyösi V. Izzó, Jászberényi Lehel STC, Ba­lassagyarmati SE. Ózdi Ko­hász, Füzesabonyi VSC- Egri Tanárképző, Egri Finom- mechanika. Egri Forgácsoló (férfiak). A Népújság mind a négy kategóriában vándorserleget alapít, amelyet az első he­lyezettek kapnak- s emellett tiszteletdíj jutalmazásban részesülnek az 1—3. helye­zett csapatok. Labdarúgás Hatvanban a városi sport- csarnokban rendezték meg a „Hatvan Kupa” elnevezésű serdülő teremtornát járási és városi válogatottak rész­vételével. Eredmények. „A”-csoport: Eger város—Hatvan város A 5—2, Hatvan A—Füzesabo­nyi járás 5—2, Gyöngyösi járás—Eger város 3—8, Fü­zesabonyi járás—Gyöngyösi járás 5—1, Hatvan A—Gyön­gyösi járás 4—2, Eger város —Füzesabonyi járás 4—2. „B”-csoport; Gyöngyös város —Egri járás 7—3, Hevesi járás—Hatvan B 7—4, Egri járási—Heveai járás 3—4, Gyöngyös város—Hatvan B 14—1, Hevesi járás—Gyön­gyös város 1—4, Egri járás— Hatvan B 6—4. A helyosztó mérkőzések eredményei: Hatvan B—Gyöngyösi járás 7—2, Füzesabonyi járás— Egri járás 4—3, Hevesi járás —Hatvan A 2—4, Eger vá­ros—Gyöngyös város 3—2. A sorrend: 1. Eger város 8, 2. Gyöngyös város 6, 3. Hat­van város A 6, 4. Hevesi já­rás 4, 5. Füzesabonyi járás 4, 6. Egri járás 2, 7. Hatvan város B 2. 8. Gyöngyös járás 0 ponttal. A torna legjobb kapusának Szécsi Gyula, a hevesi járás labdarúgója bi­zonyult. A gólkirály címet Bakó Csaba (Gyöngyös vá­ros) nyerte el Füzér Zoltán (Hatvan város) élőt! A díjakat Tóth János, Hat­van város tanácsának elnök- helyettese és Viczián Zoltán, a Heves megyei Labdarúgó Szövetség utánpótlás bizott­ságának elnöke adta át Heves megye férfiatlétái­nak az ügyességi számokban elért múlt évi eredményei: Magasugrás: Gibicsár Ist­ván (Egri TK) 210. A to­vábbi sorrend: 191 Papp Miklós (GYESE). 191 Sághy (H. Kinizsi), 190 Gordos Csaba (Eger SE), 190 Csa­bai Csaba (Eger SE). 186 Bíró Csaba (Eger SE) 180 Zámbó Kornél (GYESE), 175 Fejes Péter (Eger SE), 175 Kádár Nándor (Eger SE), 170 Hlavács László (GYESE). Távolugrás: Sághy Antal 691. A további sorrend: 678 Csa­bai- 663 Villangó B. (Heve­si SE) 655 Seres János (Eger SE), 655 Tóth Dezső (H. Ki­nizsi), 650 Fekete Károly (Egri TK), 604 Magda Ist­ván (Hevesi SE). 601 Maksa László (H. Kinizsi). 593 Tóth László (Hevesi SE), 593 Orosházi J. (H. Kinizsi). Hármasugrás: Tóth Dezső 14,16 m. A további sorrend: 13.45 Sághy- 13,23 Makkos Iván (Eger SE), 13,14 Lipko- vics Gábor (Egri TK) 13-05 Seres, 12,85 Ondecs Ferenc (Egri TK), 12-21 Soós János (Mátrafüred), 12,17 Buro- vincz J. (Heves), 12-16 Koczka Tivadar (Gyöngyösi Vak Bottyán). 12,00 Lovász János (Eger SE). Rúdugrás: Sághy Antal 400 cm. A to­vábbi sorrend: 370 Maksa, 360 Tövis György (H. Kini­zsi)- 320 Csabai, 310 Seres, 290 Szőke T. (H. Kinizsi) 280 Buborék (H. Kinizsi), 260 Orosházi 260 Karácsony G., 240 Bolla J. (H. Kinizsi). Súlylökés: Teicht István (Egri TK) 15,11 m. A továb­bi sorrend :,12-88 Sághy, 11,38 Szalay M. (GYESE). 10,78 Czitrom Tibor (GYESE), 10.46 Juhász Tibor (GYE­SE). Diszkoszvetés: Teicht 42, 58 m. A további sorrend: 38-78 Czitrom. 38,72 Sághy, 34.40 Szalay, 31,14 Maksa. Gerelyhajítás: Bártfai István (Egri TK) 63,00. A további sorrend: 6110 Zámbó Kor­nél (GYESE). 60,92 Sághv, 56,64 Pethő Péter (Eger SE). 56.40 Szalay, 50,80 Balázs Csaba (Eger SE). 55,84 Far­kas Imre (Egri TK). 50,76 Burovincz János (Hevesi SE), 50.40 Makkos- 49,02 Adonyi Kálmán (GYESE). Az ügyességi számok kö­zül a magasugrással kezd­tük a rangsort. Ebben a számban az egri főiskolás atléta. Gibicsár István kitű­nő egyéni csúccsal javította meg a megyei rekordot. Ta­valy óta fejlődött, s maga­san listavezető. Tagja az utánpótlás válogatott keret­nek is. Mögötte a gyöngyösi Papp eredménye . megyei serdülő és ifjúsági csúcs, a 191 cm-es eredményével egyébként országos bajnok­ságon a 3. helyen végzett korosztályában. A magasug­rók között a rangsor első 15 helyezettje között csak két húsz éven felüli versenyzőt találunk, a listán jó ered­ménnyel szereplő 1962—64_ es születésűek minden bi- I zonn.yal tovább fognak fej­lődni: Csabai Csaba,, Bíró Csaba. Gordos Csaba. A távolugrás sokszor em­lítettük már, hogy függ a rövidtávfutók színvonalától is, mivel 100 és 200 rruen elég gyengécskék az ered­mények- így nem véletlenül gyengék a távölugró-ered- mények is, ahol Sághy áll az élen. Hármasugrásban, noha tia versenyzőt tudtunk rangso­rolni, ebben a számban je­lenleg nincs kimagasló atlé­tánk, bár a listavezető Tóth D. elérte a II. osztályú szintet. A sérült és katonás­kodó Szalay Miklós nagyon hiányzik a mezőnyből. A rúdugrásban szintén Sághy került az élre. aki tízpróbaverseny közben előbb 390, majd 400 cm-re javította a megyei felnőtt csúcsot. Itt Maksa és Tövis eredménye megfelelő. Csa­bai a tízpróba kedvéért ug­rott. Súlylökésben Teicht Ist­ván 15,11 m-es eredményé­vel elérte a II. osztályú szintet. Mögötte Sághy ki­vételével csak alkalmi súly­lökök szerepelnek gyenge eredményekkel. Az utánpót­lás sem biztat sok jóval mert a fiatalabb korosztá­lyok könnyebb szerrel vég­zett eredményei szintén a várakozás alattiak. Diszkoszvetésben Teicht valamivel túl dobta. Czit­rom (42 éves!) és Sághy megközelítette a 40 m-t, mindhárman elérték a III. osztályú szintet... Gerelyhajításban a volt if­júsági válogatott Bártfai alig indult versenyen, 63 méteres eredményét kora tavasszal érte el. Zámbó Kornél hosszú betegeskedés után fokról fokra javult, fő­leg a technikája csiszolódott, két versenyen is 60 méter fölé került, és 61,10-es do­bása mindössze 90 centimé­terrel marad el az aranyjel­vényes szinttől. A középme­zőny itt a legtömörebb. Többen indultak gerelyhaji- tásban, mint a másik két dobószambain együttvéve. Kalapácsvetésben nem in­dult felnőtt atléta csak négy ifjúsági, serdülő vett részt egy-két versenyen kezdetle­ges eredménnyel. Közülük a hatvani Megyeri A. ért el bronzjelvényes szintet. Ci Az összetett számokban nagyobb sikerekről adhatunk számot, többen is értek el igen jó eredményeket. A Hatvani Kinizsi kitűnősége, a felnőtt Sághy több verse­nyen indult és mindig javí­tott a megyei csúcson, csak­nem elérte az I. osztályú szintet hétezer ponton fe­lüli teljesítményével! Maíc- sa László (H. Kinizsi) a 19 évesek tizpróbahainoksá- gán második leit aranyjel­vényes pontszámmal. Az egri Csabai Csaba a 17 éve­sek között végzett a 3. he­lyen, szintén aranyjelvényes eredménnyel. Mellettük az ugyancsak egri Gordos Csaba is dobogóra állt a serdülő országos bajnokság ötpróbaszámában. mint bronzérmes. Klubtársa, Ká­dár Nándor pedig a 14 éve­sek országos négypróbabai- nokságát nyerte nagy fö­lénnyel, aranyjelvényes eredménnyel (Folytatjuk) Komiéi Károly $3 Haveicmge „maga ellen" szavaz... Furcsa helyzetbe került Joao Havelange, a Nemzet­közi Labdarúgó Szövetség elnöke. Néhány nap múlva Zürichben a NOB végrehaj­tó bizottságával kell vitába szállnia, amelynek — maga is tagja! A januári zürichi tárgya­lások napirendjén csak egy, de mondhatni fogas kérdés szerepel, s ha ennek meg­oldását. a nemzetközi labda­rúgósport, illetve az olimpiai mozgalom vezetői nem old­ják meg. még az is előfor­dulhat, hogy a labdarúgás „kivonul” az olimpiai műsor­ból. A FIFA májusban úgy döntött, hogy az 1980-as nyá­ri játékokon mindazok az európai és dél-amerikai lab­darúgók, akik az 1978-as vi­lágbajnokság mérkőzésein is szóhoz jutottak — nem ve­hetnek részt. Ügy is lehet mondani: világbajnoki sze­replésükért — amatőrségük­kel fizettek. A májusi határozat után nagy volt a fölzúdulás és a FIFA-val ellentétes véle­ményét fejtette ki a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság is, mondván, hogy a döntést diszkriminációként fogja föl, amely az európai, illetve a dél-amerikai labdarúgó­sportot sújtja. A FIFA úgy védekezett, hogy határozata nem ellenszegül, hanem tel­jes mértékben táüogatja a NOB szabályzatát, s csak félig-meddig értékelhető elv­ként arra is fölhívta a fi­gyelmet, hogy döntése ellen egyetlen tagszövetség sem nyújtott írásbeli tiltakozást. Üjabb vihart kavart, hogy az 1980-as olimpia csoportbe­osztása nem valami „fénye­sen” sikerült, hiszen több olyan csapatot sorakoztatott egy csoportba, s ítélt ezzel kiesésre, amelynek eddigi eredményei alapján a döntő­ben lenne a helye. A NOB ezzel kapcsolatban is kifejezte egyértelműen rosszalló véleményét, mi több. az év második felében Lord Killanin és Joao Ha­velange már több óvatosan fogalmazott, de valójában „csípős” levelet váltott. 'Szemtől szemben viszont csak januárban fejtik ki mindazt, ami a lelkűket nyomja... Az olimpiai mozgalom ve­zetőihez közelálló körök biz­tosak abban — mégsem haj­landók megnevezni magukat, —• hogy a FIFA, élén a tár­gyalóasztalhoz ülő JoaQ Ha- velange-zsal és főtitkárával dr. Helmut Kaeserrel — be­adja derekát. A megoldás kulcsa: a FIFA nem vonja vissza májusi döntését, csak — rugalmasan — nem 1980- tól, hanem csak később sze­rez érvényt annak. így az­tán mindazok a játékosok akik Argentínában is ott voltak, hozzájárulhatnak a moszkvai játékok labdarúgó- tornájának sikeréhez. Ellenkező esetben... Rossz rágondolni! Előfordulhat, hogy Havelange az asztalra csap és „ma ”, illetve tes­tületé, a NOB végrehajtó bizottsága ellen szavaz. A következő lépésként pedig a FIFA odáig is elmehet, hogy a labdarúgást törölteti az olimpiai programból. Ez per­sze — futballnyelven szól­va — öngól lenne! Tételezzük fel, hogy Zü­richből Lord Killanin és Joao Havelange is elégedet­ten távozik. Akkor viszont a FIFA-nak gyorsan lépnie kell — még április előtt —, mert az 1979-es esztendő első felében már több olimpiai selejtező mérkőzésnek is sor­ra kell kerülnie.—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom