Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 5. szám
AA/VWWWv * « . . . PÁKOLITZ ISTVÁN: Ujesztendőre Hú, de izgalmas. (Fotó: Gomboyab) Hűm o7utolsö rablása Szolgálat A feudális társadalom elleni ösztönös paraszti tiltakozás egyik formája a betyárélet vo!it. Aki nem tudott a jobbágyi kötöttségek szerint élni. nem akart idegen országokban császári zsoldosként szolgálni, vagy ösz- szeütközésbe került a hatóságokkal. az gyakran választotta a társadalmonkívüliség- nek ezt a módját. A szegény- legények sokszor a nemzeti ellenállás népi hőseinek számítottak. Elsősorban a gazdagokat fosztogatták, a falvak és puszták szegényei ezért segítették, támogatták őket. A múlt század 30-as éveiben a Dunántúlon Sobrl Jóska volt a leghíresebb betyár. Eredetileg Pap Józsefnek hívták. x1834-ben kisebb lopásokért két évre bezárták a zirci börtönbe. Innen sikerült megszöknie, és mivel más választása nem volt, fel- csopott betyárnak. Olyan hírre tett szert, hogy a környék betyárjai — Milfaísz, Mógor. Pap Andor — sorra csaf/cT koztak hozzá. Elsősorban' Sopron. Vas, Veszprém és Győr megyékben tevékenykedtek. Utolsó nagy akciójuk Hunkár Antal földesúr kirablása volt — ez Okozta a vesztüket is. A nádor nagy számú katonaságot és zsan- dárságot rendelt ki kézre kerítésükre, a dunántúli vármegyékben statárium lépett életbe. Sobrira és társaira magas vérdíjat tűztek ki. Hunkár Antal Szolgagyő- rött történt kirablásáról több korabeli híradást találhatunk. elsősorban családi levelekben. A Tolna megyei Csapó Dánielnek például sógora. Gindlu Antal több levélben is beszámolt a rablásról. A gyors és részletes híradást azért tartotta szükségesnek hogy Tolna várrre* gye nemesei is készüljenek fel az esetleges betyártámadásra. „Javaitokat. pénzeiteket jó előre ellátni. biztos helyre hordani talán nem fog ártani" — tanácsolta. Tudtodra adni kívánom — szólt a levél — azon szomorú hírt, hogy folyó hónait 8- ik éjjelén szeretett barátunk. Hunkár Antal házában meglepetvén, csúfosan kiraboltatott Sobri és társai által.” Az egész csapat megszállta a házat, úgy, hogy ,.kiki a rablók közül kötelességét előre” tudta. Sobri Hunkárral foglalkozott: ..felvont dupla pisztolt mellének szegezvén az úrn'ak. parancsolta nekie, minden pénzét, s ezüstjét elől adni.” Egy másik betyár „az asz- szonyj ékességeket elől kérvén áz asszonyságtól, s minden. ami nékiek megtetszett összeszedték. ... de még az asszonynak jegygyűrűjét is uj.iáról lehúzván.” Gindly Antal 1836. október 22-i levelében részletesen is leírta a rablást, ekkor már beszélt Hunkárral, mert tőle akarta megtudni, „hogy történhete ily csúfos kirablása, kinek 17 fegyvere készen állott a rablók men- köszöntésére.” A betyárok támadása ünnepnap előtt való estén történt, amikor m cselédek nem tartózkodtak #Min»n. Sobriék előzőleg (hegt * gyei táír. hogy Hunkár «türmen este megnézi a lovait, ezért kint található az udvaron. Itt lepték meg. A levél részletes leírást ad a betyárok viseletéről: „mindannyian kanász szűrben, dupla puska, két pisz- tol. s baltával felfegyverkeztek. s fehér hosszú rojtos gatya” van rajtuk. „Űri forrna magas tetejű kalap, de nem igen nagy karimával. széles fekete pántlika rajta két arany, s ezüst zsinór forma belé szőve”. Sobri Jóska a veszprémi főoszolgabíró jelentése szerint ekkor 27 esztendős volt. magas, sudár termetű, vállbán és csípőben széles, fehér, tiszta, kisasszonyos ké~ pű, fekete nyírott hajú. fölfelé álló kis fekete bajúszú, fekete szemű ember. Gindly Antal hírül adta Csapó Dánielnek, hogy az egyik haramiát. Milfaiszt sebesülten egy kocsmában elfogták. Megtalálták nála Hunkár 700 forintját, és t ibo arany holmiját. A betyár, aki a leírás szerint ..különösen szép fiatalember”, mindent bevallott. A statáriális bíróság azonnali akasztásra ítélte. A levél részletesen beszámol a betyárok üldözéséről. ,.Itt 20 ezer ember, amint mondatik 4 regiment- beli katonasággal hajtja 10 napig, s minden kikutattatik a legkisebb csárda is... kerületi vadászat tartatik 3—4 vármegyékben, azzal a biza- dalommal”. hogy a rabiók nem tudnak átmenni a gyűrűn. A Dunát egész hosszában dragonyosokkal rakták meg. ,.Ha eddig nem, ezután el nem mehetnek.” Gindly Antal harmadik levele 1837. január 10-én kelt. Örömmel közölte, hogy Hunkár elrabolt vagyonának nagy része megkerült. ..A fő orgazda egy számadó magyar juhász volt Veszprém vármegye szélén.” Itt „megfő- • gatott két rabló — ú. m. személyes leírásaik szerint is olvasható első Nagy János — alias Mogor. második Kiss Jancsi — alias Fűmag vagy Kalarábi." Sobriról még egyelőre semmi hírt sem hallott Gindly. „Minden elkövettetik. hogy Pap Andor megkapattassék. ennek fejére 200 frt. vagyon Ígérve.” A következő levélben Gindly Antal már Csapó Dánieltől várt híreket, mivel Sobri a Tolna és Somogy határán lévő lápafői erdőbe menekült. ..Sokféle a hír, de egy sem bizonyos! In- nend 50 gyalog katona 4 nap előtt már kiindult, ama Szakcs tájékán tanyázó rabló cimbora elfogására, két főtisztekkel” — írta. Sobri és több társa valóban a lápafői erdőben keresett menedéket. Itt sikerült 1837. február 17-én ártalmatlanná tenni őket. A többszörös túlerőben lévő katonaság körülkerítette az erdőben rejtőzködő betyárokat. Háromórás tűzharc alakult ki. Az egykorú leírás szerint „midőn Sobri látta már. ho^y elfogják, először a hozzá közeledő kapitányra szegezte pisztolyát, s mielőtt elsütné, visszafordítván úgy meglőtte magát, hogy a golyóbis szívén is keresztül hatván azonnal kimúlt a világból” Kisasszondy Éva Adjon Isten minden jót olyan ami sosem volt A kétkedőt nagy hit óvja midőn gyötri meddő óra Kesergőnek kacagásra forduljon lepittyedt szája A beteg erőre kapjon két bak-arasznyit ugorjon Jobb munkához tisztességet nagyobb kedvet emberséget Minden lánynak jó szeretőt ha nem elég egy hát kettőt Pulyákat az asszonyoknak ameddig nem hervadoznak Ordas erkölcs dölyfös ármány kezesed jen: kezesbárány Katonának bodzapuskát telt kulacsot hátsósunkát Jó parolát hű tenyérnek a világnak békességet Nem egy évre se kettőre de örökös-mindörökre Adjon isten minden jót amilyen még sosem volt FARKAS ANDRÁS: Ez a patak... A kisfiú kérdezi a papát: — Papa, nagyon drága a tinta? — Nem. hogy lenne drágái Miért kérdezed? — Mert a mama akkora botrányt csinált, amikor egy kicsit ráöntötttem a díványra. A kisfiú meséli a barátjá" nak: — A nővéremnek olyan szerencséje volt! — Miért? — Házibulin volt, ahol azt játszották, hogy minden fiúnak meg kellett csókolnia egy lányt, vagy pedig egy doboz csokoládét kellett neki adnia. — És? — És a nővérem 12 doboz csokoládét hozott haza! A papa dorgálja a kisfiút: — Elfelejtetted, hogy nem szabad a gyufával játszani? — Én egyáltalán nem játszom. Rá akarok gyújtani... A mama szemrehányóan fordul a kisfiúhoz: \ — Már annyiszor megkértelek arra. hogy ne zavard a papát, amikor azt hallgatja. amit neki mondok! A papa kérdezi a kisfiút: — Képzeld el, hogy ülsz az autóbuszon, már minden he" lyet elfoglaltak és akkor hirtelen felszáll egy öreg néni. Mit csinálnál? — Azt kiáltanám: ,,Minden hely megtelt, a kocsi indul!” Ez a patak csak menne folyton, Kövekre lépve csak szaladna, Kicsiny csík útjának szalagja, És fényt hív, hogy vigasztalódjon,' Fut a patak a szürke bolygón, Ahogy talán nem is szabadna, Bölcs gondot tűzdel bús szavakba, Megilletődve és mosolygón, Minő bolondság! Am tegyük fül, Ha most a fénnyel felrepülne A fellegig, a barna Bükkből, Cs zsongó dallamig hevülve A földi létet ott kimosná, S átírna mindent tűzpirossá! — Mit gondolsz, felemelik a...? — Az a körülményektől függ, kérlek. .. Ha a dolgok megfelelően jönnek össze, akkor igen, ha nem, akkor természetesen nem emelik fel... Ez persze optika kérdése is. Mert úgy is lehet fogalmazni, hogy ha olyanok a körülmények, amelyek megfelelőek ahhoz, hogy ne emeljenek, elképzelhető. hogy akkor nem is emelik fel a... — Várjunk... várjunk... Beszéljünk világosabban. Egyértelműen, ha úgy tetszik... Én azt mondom, nem emelik fel... Te mit mondasz? — Az attól függ, hogy a... — Nagyon kérlek, öregem, hagyd a mellébeszélést:.. Határozott választ várok... Nemcsak mi tanakodunk itt, hogy felemelik-e, vagy sem, hanem nézz körül, öregem, mennyien teszik ezt... Tehát? — Szerintem.... szóval, nem ilyen egyszerű a dolog, öregem. Mert igaz, hogy eleddig még mindig felemelték, de hátha éppen most nem... De az is igaz, hogy emlékezünk még rá sokan, néhányszor azért mégsem emelték fel, de ha most ezekre az emlékekre hagyatkozunk, akkor meglepetés érhet. ha mégis felemelik... — Nekem akkor lenne, öregem egy egyszerű javaslatom. .. Fogadjunk... Én azt mondom, hogy felemelik... Te mit mondasz? — Igazán kellemetlen helyzetbe hoztál, kérlek... Ha te már előre kijelented, hogy felemelik, s erre fogadni akarsz velem, akkor evidens, hogy számomra, ha egyDoszt és dosztig Egy levélírónk arról pa-7 naszkodik, hogy a két címbeli jövevény szóalakot feleslegesen gyakran használjuk. Még akkor is, amikor sok jó magyar megfelelővel világosabban fejezhetnénk ki a mondanivalót. Különösen sokszor halljuk ezeket a kifejezéseket: van munkánk doszt, ennivaló és innivaló is akad doszt dosztig jóllaktunk. dosztig kijutott a feladatokból, dosztig vagyunk már a problémákkal stb. Abban igaza van levélírónknak, hogy vannak magyar megfelelői, s a két szláv eredetű szóalak szervesen illeszkedik bele ebbe a rokon értelmű magyar kifejezéssorba: van munkák elegendő, bőségesen el vagyunk látva feladatokkal, torkig vagyunk a barátsággal stb. A dosztig kiiktatására igen alkalmasak ezek a magyar formák: untig, rogyásig, mértéken felül, torkig, teliden teli, dugtig stb. Azt is tudomásul kell azonban vennünk, hogy a bizalmas beszédhelyzetekben jól teljesítheti nyelvi szerepét mind a két megnevezés. A tréfás hangulatú és gunyoroskodó értelmű közlésekben szinte kulcsszerepet játszhat ez a két jövevény. Ennek bizonyítására ezeket a versrészleteket idézhetjük: „A lét akkor zsúfolt volt: hisz azzal is, mit elvett, '/ kegyelt még, torkig („dosztig!") lakatott. / Könnyet, nevetést faltunk.(Illyés Gyula: A lét akkor zsúfolt volt). — „Iksz meg Ipszilon / maszek bezzeg jól él. míg a nép /gürizik doszt! (István Marian: Elég?). Hogy a dosztig az irodalmi nyelvben milyen régen vállal sajátos stilisztikai értékű szerepet, főleg a versek nyelvi szövetében, arról Csokonai Vitéz Mihály két humoros hangvételű versi- részlete bizonykodik: „S éh leányságtokat dosztig tarthatjátok (Dorottya). — ,.Hol vette az ennyi sok úri vendéget, / Kik dosztig locsolják a spongyia gégét?’’ (Kata napra). \ A beszédes példák ellené-' re, mégis az a véleményünk, hogy mind a doszt, mind a dosztig inkább csak a szóbeli megnyilatkozásokban jelentkezzék, az írásban éljünk a jó magyar megfelelőkkel. Dr. Bakos József j Kcsz..., vigyázz..., víz! ■ • (Fotó: Zeit im Bild) Keifen is beszélték általán fogadópartnered akarok lenni, nem marad más választás, mint azt mondani, hogy nem emelik fel... — Na és? Mi van ebben a gond? Mondd azt, arra fogadok, hogy nem emelik fel a... — Álljunk meg, kérlek, álljunk csak meg egy szóra... De hátha nekem Is a véleményem, hogy igenis felemelik a... — Hm.., Azt hiszem, igazad van. Akkor viszont mit csináljunk? — Ne fogadjunk. Várjunk, kérlek. Nézzük, hogy felemelik-e, vagy sem*. — Rendben van, öregem, nem fogadunk, várunk és nézünk. .. Bár azért én bevallom neked őszintén, ha mégis fogadnék, arra tenném a voksot, hogy felemelik a... . — Most hallgass, nézzük csak... Már kezdik is... — mondta a kopasz izgatottan a nyurga másiknak és csendben figyelni kezdték, hogyan jönnek be egymás után a dobogóra a súlyemelők, és hogyan emelik fel egymás után a kezdő súlyokat magabiztosan, szinte könnyedén... — Na, látod —jegyezte meg halkan a kopasz — mégis felemelték. .. Akár meg is jósolhattuk volna. .. — Akár meg... De hát ki mer nálunk jósolni ilyen helyzetben — legyintett a nyurga és vadul rágni kezdte a gumit a szájában. Gyürke Géza t
