Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

Edzőmérkőzések Dunántúlon A Spartacus BaVafonberénybe készül Cjabb feladat előtt egy kis eligazítás. Az előtérben jobbra Czimmermann edző, balra Bányai. Kilenc előtt néhány perc­cel már alig van üres fogas az öltözőben. Az is csak azért, mert a pályaedző Fekete László ezen a dél- előttön nem jön, s Ferencz, a gyors, fiatal jobbszélső sé­rülése miatt nem vetkőzhet. Czimmermann Gyula, az NB II-es zöld-fehérek edzője, a kezdés előtt, ott helyben tart egy gyors síppróbát, majd a játékosok felé for­dul: — Irány az edzőterem, labdát mindenki hozzon ma­gával! Az ötperces egyéni beme­legítés elegendő arra. hogv néhány szót váltsunk a gyöngyösiek vezető szakem­berével. Elöljáróban a tava­szi bajnoki mérkőzésekre alapozó keret névsorát tud­tuk meg. Tulajdonképpen semmiféle változás nincs a Spartacusnál, illetve mégis: egy harmadik kapust is szerződtettek Schrüffel személyében. A játékost egyébként nem most igazol­ták, hanem még tavaly a Lehel SC-től. Schrüffel biz­tonsági . okokból lépett a legjobbak közé, mert sokáig kérdéses volt, hogy az izom­szakadást szenvedett tarta­lékkapus Keller rendbe jön-e. A Gyöngyösi Sparta­cus napi két edzését a kö­vetkezők* látogatják: Ko­vács, Keller, Schrüffel (ka­pusok). Eisemann, Adonyi, yícs, Kelemen, Juhász, Me­ző' (védők), Vágó, Huszár, Ullmann, Baráth, Gábor, Szabó, Galgóczi dr. (közép­pályások), Király, Bányai, Szilágyi, Göcző, Ferencz, Deli (csatárok). Czimmer­mann edző a kerettagok ne­vének felsorolása közben is odanéz fiaira. — Ne csak egy sarokban mozogjanak! Használjuk ki a termet, amennyire csak lehet — harsan a hangja. A bemelegítés után kez­dődik valójában a kemény munka. A fizikai megterhe­lést az ezután következő gyakorlatsorok jelentik. Iz- zadtságcsepp, veríték jelzi a nem könnyű munkát, s az árulkodó jelekre nem kell 11 óráig várni, már fél tíz után gyöngyözik valamennyi játé­kos homloka. A terembe nem sokkal később Horváth l.ászló néz be. Nem mezbe öltözötten, hanem civilben. A kérdés éppen ezért kikí­vánkozik: mi van Laci? — Játszani még fogok, de már csak kedvtelésből. Na­gyon komoly megbízatást kaptam, januártól én vagyok az első csapat technikai ve­zetője. Persze egyelőre fél évre, ennyi a próbaidő. A kitűnő középpályás te­hát sportvezető lesz. Har­minchét évesén, a pályán megismert erényei alapján ítélve továbbra is a Sparta­cus erősége maradhat. A technikai vezető és a vezető edző együttes tájékoztatása adott teljes, kerek képet a további felkészülési menet­rendről. Az első csapat napi két edzéssel készül a február 18-i bajnoki rajtig. Eddig a városi sporttelepen készül­tek: délelőtt az edzőtermet, délután — amennyire az idő engedte — a kinti pályákat használták. Február elsején az együttes két hétre Bala- tonberénybe utazik, főhadi­szállásuk az ottani OKISZ- üdülő lesz. Természetesen a formába hozás érdekében több edzőmérkőzést játsza­nak majd. Eddig négy talál­kozót sikerült lekötniük. El­sején, odautazóban, rövid időre Székesfehérvárott meg­szakítják útjukat, mert az NB I-es Székesfehérvári MÁV Előre ellen lépnek pá­lyára. Február 4-én Nagyka­nizsán az Olajbányász ven­dégei lesznek. Február 7-én Kaposvárott lépnek pályá­ra a Táncsics SE ellen. Visszautazóban, február 14- én ismét megállnak Székes­fehérvárott, s újra a MÁV A bordásfal ezúttal a láberősités eszköze (Fotó: Szabó Sándor) Eisemann labdás bemelegítés közben Előre lesz ellenfelük. A csa­pat vezetői azonban szeret­nék, ha még legalább két mérkőzés szolgálná a formá­ba hozást, a bajnoki rajt előtt. Balatonberényből „ki­ruccanva” a nagykanizsai MÁV NTE, a Fűzfő, vagy a Keszthelyi Haladás neve ke­rült szóba edzőpartner gya­nánt. Szó se róla, erős ellenfe­lek! — Én örülök ennek — mondja Czimmermann Gyu­la, s mindjárt indokol is. — A nyitány előtt tudniillik valós képet akarok kapni arról, hogy hol tartunk. Az ellenfelek játékereje erre nagyszerű alkalmat kínál. Az edzőteremben dolgozó játékosok közül Kovács Fe­rencet „elkértük” pár percre a foglalkozásvezetőtők A Spartacus egyéniségei közé számító 32 éves kapustól azt kérdeztük, vajon ő személy szerint mit vár csapatától tavasszal ? — Elnézegettem az őszi végtabellát, s azt a követ­keztetést vontam le, — is­merve már a tavaszi sorso­lást —, hogy 32 ponttal bi­zony osztályozóra lehet men­ni a keleti csoportból. Én úgy vélem azonban, képesek leszünk tavasszal 18—19 pontot gyűjteni. A sorso­lásunk kedvező, hiszen a ki­eső- és osztályozóra jelöltek közül Gyöngyösön fogadjuk a mezőtúri H. Szabó L. SE-t, a Szolnoki MÁV-ot, a Kis­váráét, a Lehel SC~t és a Szarvast. Mindjárt a febru­ár 18~i sikeres rajt a Szabó L. SE ellen, olyan lendületet adhat a társaságnak, hogy gondmentesen nézzünk a kö­vetkező fordulók elé. A Gyöngyösi Spartacus célja a biztos NB II-es tag­ság kiharcolása. Erre gon­dolnak a játékosok, ezt a feladatot kell teljesítenie az edzőnek. Ezért kíváncsiak a szurkolók a látványban szürke edzésre is. Mi eljöt­tünk még a délelőtti foglal­kozás vége előtt, de az ajtó­ban ott maradtak a kíván­csiskodók. Elvégre kedven­ceiket két hétig nem láthat­ják. Budavári Sándor A moszkvai olimpia emlékérme tifeus képzettségét. — Szor­galmasan gyakoroltam, 1971- bem tagja lettem a TSC Bér­űn csapatársaik, 1974-ben pe­dig már a válogatottnak is. S a kézilabda kárpótolt az úszásban elmaradt további sikerekért. Kétszer megnyer­tük a Bajnokcsapatok Eu­rópa Kupáját, a montreali olimpián ezüstérmesek let­tünk, a tavalyi világbajnok- _ ságon pedig győztesek! Ügy ’ érzem, van még bennem annyi erő, ambíció és képes­ség, hogy a moszkvai olim­pián is tagja legyek csapa­tunknak és hozzájáruljak egy újabb érem megszerzé­séhez. Egy tucat gólt rúgott az olimpiai keret Mexikó és Montreal után Moszkvában is éremért Kevesen akadnak, — vagy talán nincs is? — a világ jelenlegi sportolói közül, akik Roswitha Krausehoz hasonlóan két sportágban is olimpiai érmet szereztek már. Az NDK női kézilabda- válogatottjának tagja ugyan­is 1968-ban Mexikóban az úszásban és 1976-ban. Montre­alban már új sportágában lett egyaránt ezüstérmes. S a neves sportoló most újabb merész terveket sző: a moszkvai olimpián újabb éremmel szeretne búcsúzni aktív pályafutásától. Roswitha Krause „kettős élete” tízéves korában kez­dődött Ekkor orvosi ta­nácsra megtanították úszni és a kislány nagyon megsze­rette a vizet. A Dynamo Berlin szakosztályának lett a tagja, s 19 esztendősen be­került a mexikói olimpián részt vett úszóválogatottba, a 4x190 méteres gyorsváltó tagjaként ezüstérmes volt. Abban az időben a 100 méteres gyorsúszásban az 1:02.4 perces egyéni rekordja figyelemreméltó eredmény­nek számított, de az utána jövő korosztályok tagjai ha­mar túlszárnyalták s ő kénytelen volt elbúcsúzni a medencéktől „Ez nagyon fájdalmas volt nekem, de tudomásul kellett vennem, hogy kiöregedtem az úszás­ból. ..” — mondotta. A 175 cm magas, 75 kiló súlyú sportoló azonban nem akar­ta teljesen befejezni sport­karrierjét, kereste a lehető­ségeket, hogy más verseny- ágban folytassa szereplését. Így került a berlini Hum­boldt egyetem női kézilab­dacsapatába, ahol jól ka­matoztatta az úszásban szerzett átlóképességét, atlé­„Lakat-szisztéma” szerint folytatta felkészülését kedden délután az olimpiai labdarú­gó' válogatott kéret másik csoportja is — négyszer 30 perces edzőmérkőzésen vett részt a társaság a délelőtti taktikai megbeszélés és mú­zeumlátogatás után a Nép­ligetben a Bp. Építők NB 11- es együttese ellen. Olimpiai keret—Bp. Építők 12— 1 (1—0, 1—0. 8—0, 2—1) Népliget, 500 néző. V.: Tompa. Góllövők: Tieber (4), Schmidt (3), Kovács J., (2), Pogány, Tatár, Péter, illetve Mészáros. Az olimpiai keret a követ­kező felállásban játszott (a cserékre 2x30 perces játékidő után került sor): Csepecz (Katzirz) — Tep- Szics (Csonka), Kerekes A. (Judik), Kovács I. B„ — Pásztor (Kovács J.), Tatár, Kovács II. B. — Szoő, Schmidt, Pogány (Tieber). — Jó volt a pálya, helyen­ként a játék is, nagyjából elégedett vagyok a teljesít­ményekkel — így kommen­tálta Lakat Károly edző az olimpiai keret keddi teljesít­ményét. irm A Népújság tippjei az 5. hétre i 1. Bologna—Ascoli X 2. Catanzaro—Lanerossi 1 2. Lazio—Avellino 1 4. Perugia—l'.-nazionálé X 5. Torino—Atalanta 1 aiiäl 6. Verona—Juventus X J19M 7. Bari—Udinese X 8. Léccé—Monza 1 9. Pistoise—Pescara X 10. Rimini—Genoa 1 X 11. Sampdoria—Cagliari X 1 12. Sanbenedettese—Cesena 1 13. Spal—Taranto Pótmérkőzések: 1 14, Fcggia—Ternana t 1b. Palermo—Nocerirta X 18. Milan—Róma 1 * Hidegkúti a csapatáról Musztafa Abdul és a Magyar Express Hidegkúti Nándor, a ma­gyar aranycsapat legendás hírű középcsatára, 68-szoros válogatott, rövid időt újra Budapesten töltött. Ahogy elmúltak az ünnepek, repült vissza — ahogy ő mondja — a „kairói Margitszigetre”. Megérkezése után nyilván­valóan nagy kő esett le a National-rajongók szívéről. A lapok karácsony előtt ugyanis azt írták, hogy Hi­degkúti Nándor nem megy vissza a klubhoz. Július 31-én jár le a szer­ződése. A National élete vé­géig tartaná, de csak akkor marad ott tovább, ha nem lenne itthon rá szükség. De miért is a National ragasz­kodása? — Nehéz erről beszélni nekem, de azt mondják -ró­lam; hogy átvarázsoltam a legnépszerűbb egyiptomi csapatot — ielelte Hidegkú­ti. — A régi MTK-stílus hí­ve vagyok, de a National felgyorsítva játssza. Két kö­zéppályás és két csatár rendkívül gyors, a mutatós adogatások után őket játsz- szák meg a többiek, s máris gólhelyzet adódik. Mit ér­tünk el? Háromszor egymás után nyertük meg a baj­nokságot. Az elmúlt idény­ben 1 ponttal szorultunk a második helyre a Zamalek mögé. A döntő mérkőzésen a bírónak jelentős szerepe volt abban, hogy kikap tunk. Amikor azután a kupa- mérkőzést vívtuk és nyu­gatnémet bíró fújta a sípot., 4:2-re győztünk, a sajtó azt írta, hogy a Zamatokét lesöpörtük a pályáról. Most az első helyen áll­nak, a Mahala előtt, s a Zamalek előtt pedig 7 pont az előnyük. Két vetélytár- suk a bajnokság második felében 3 mérkőzésen pá­lyaválasztó, nyolcszor ide­genben szerepel, a Natio- nalnál ez éppen fordítva van. Hozzájuk megy a Ma- halla és a Zamatok is, ha nyernek, már bajnokok. — Megvertük a Bayern Münchent 3:2’-re, a Mön- chengladbachhal 2:2 volt az eredmény — folytatta. — Udo Lattek ámult-bámult, hogy így játszik a csapat. Csapatomból 12—13 játékos állandó Válogatott kerettag, általában kilencen szerepel­nek a legjobbak között, így a két kapusom is. Amikor átvettem a Nationalt, egy válogatottja volt. Több játé­kos feltűnést keltene Euró­pában. Ilyen például az egyik legjobb és legnépsze­rűbb, Musztafa Abdul, a 1-90 centi magas jobbszélső. De ahogy Pelével kapcso­latban az Edmondo Nasci- mento hivatalos nevet. keve­sen ismerték, így van jobb­szélsőmmel is. Mindenki Magarinak, azaz Magyar­nak hívja, az újságokban is így szerepel. Azt mondják, azért, mert gyors, mint a Magyar Express és jól ját­szik, mint annak idején ma­gyar edzője. Különben Hidegkúti Nán­dor működésé elején tolmá­csot kapott: egyik kapusát, aki olaszul beszélt. Ma már — sőt régen — nem szüksé­ges a közreműködése: Hi­degkúti megtanult arabul. „Szükség volt arra, hogy elképzeléseimet én közöljem játékosaimmal, ne pedig tol­mácson át kapják meg. Megtanultam... ” Budapesttől messze tölti napjait — de mindenről tud. Járnak neki a magyar la­pok, érthető, hogy különö­sen a sportra, ezen belül is a labdarúgásra figyel. — Nem tagadom, más vártam a VB-től és mást a magyar válogatott őszi mér­kőzéseitől — mondotta Hi­degkúti. — Ismerem a je­lenlegi állapotot, szerintem senkinek sincs önbizalma, enélkül pedig ez a játék nem megy. Pedig tudni kel­lett valamit ahhoz, hogy a válogatott bekerüljön a vi­lágbajnokság tizenhatos döntőjébe, s ezt a tudást nem veszíthették el. Nem szeretek erről beszélni, nem is tartozik rám, de úgy vé­lem, nem sikerült a felké­szítés a VB-re, ez voll á ba­jok oka. Nem osztom a teljesen elkeseredettek, a mindent sötéten, reményte­lenül látók véleményét. Nyugodt körülmények kö­zött, az egyéniségek tudását szabadjára engedve, vissza­szerzett önbizalommal rövid idő alatt rendbe lehet min­dent hozni. A magam ré­széről nagyon hiszek abban, hogy ez rrti előbb sikerülni fog. 1979. január 31., szerda;

Next

/
Oldalképek
Tartalom