Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
A t ■! I * 9 r* w fejlődés minősege Á „hisztis” Torna... A KÖZNAPI TUDAT a gazdasági fejlődést a meny- nyiaégá növekedéssel azonosítja. A megtévesztő Logika szerint, ha többet termelünk, aiz egyértelműen jó, ha kevesebbet termelünk, az már nem annyira jó. Volt olyan időszak, amikor ez a gondolkodásmód elfogadható volt, de jelenleg az előttünk álló feladatok megoldásának egyik legfőbb tudati akadá- lya. Nehezíti az igazán értéi-: alkotó tevékenység társadalmi ' elismerésiét, térhódítását az órtékpusstítás, -fogyasztás visszaszorítását. A mennyiségi szemlélet ugyanis több termelésre buzdítja azokat a vállalatokat is, .amelyek állami támogatásból élnek, abból képzik nyereségüket, s így nem termelik, hanem fogyasztják a nemzeti jövedelmet. A hatékonyság követelményének felismerését miért nem követte és követi kilépés a termelési, a gazdasági fejlődés mennyiségi bűvköréből? Ebben bizonyára szerepet játszik az, hogy a mennyiség konkrét, kitapintható, pontosan mérhető fogalom. A hatékonyság, a munka, a gazdálkodás minősége viszont sokféle tényezőből tevődik össze, alakulása csak közvetve mérhető. A mennyiségi szemlélet beidegződéséhez hozzájárult az eddigi szabályozás, amely a vállalatok számára lényegében egyenlő feltételeket teremtett, elmosva a . köztük lévő . hatékonysági különbségeket. Hozzájárult a propaganda is azzal, hogy elsősorban a mérhető, számszerű eredményeket népszerűsítette. De a tudati torzulásnak — a jelenség és lényeg felcserélésének — mindemellett van társadalmi^-gazdasági alapja, mondhatnánk történelmi gyökere, objektív táptalaja is. A SZOCIALISTA iparosítás időszakában mind a lehetőségeket, minid a sízük- ségletaket tekintve a meny- nyiségi fejlesztés vdtt a fő feladat. Bár a takarékosság, m. termelékenység-emelési, a korszerűsítés, a minőségjavítás tennivalói újból és újból szóba kerültek, á.m az ilyen nekibuzdulásokat a termelésnövekedés lendülete mindannyiszor az erőtlen jelszavaik közé sorolta. Az elmaradottság felszámolásához több kenyér, ruha, cipó, gép. épület kellett. Az elemi létszükségletek kielégítése, a foglalkoztatottság növelése, új munkahelye'; létesítése volt napirenden. A világgazdasági viszonyok szintén a menriyiségí törekvéseknek kedveztek. A munkaerő, a nyersanyag, az energia olcsó volt, gazdagon buzgó forrásai szinte ki- apadhatatlanaknak tűntek. Termékeink, bár magas műszáléi színvonalat nem képviseltek, mégis versenyképeseknek bizonyultak. A tartós fellendülés időszakában az értékesítés sem ütközött merev korlátokba. Mindez természetesnek tűnt mindaddig, amíg a 60-as évek végén, a 70-es évek elején csaknem egyidőben a* felsorolt valamennyi előny hátránnyá változott. A munkaerőforrások elapadtak, jelezvén, hogy a népgazdasági extenzív fejlesztésének időszaka lejárt A világpiaci cserearány- változás nyomán, megdrágultak a magyar importcikkek, a nyersanyagok, az energiahordozók, az intenzív fejlesztéshez szükséges korszerű berendezések. A műszakilag és minőségileg nem túl igényes exporttermékeink ára viszont olykor még a száguldó inflációval sem tartott lépést. A tartós kon- juktúrának pedig vége szakadt, a fejlődő országok kínálata nagyarányú árlemorzsolódásra vezetett. Végeredményben a magyar munka 20 százalékkal leértékelődött a világpiacon. Adriai kőolajvezeték épült, jelezvén, hogy a megdrágult szovjet kőolaj sem áramolhat hazánkba korlátlan mennyiségben... A gazdaságii fejlődés belső és külső feltételrendszerében valamennyi elmozdulás tehát a mennyiség ellen hatott és fokozott minőség«, hatékonysági követelményeket támasztott. Mivel ezeknek a követelményeknek 1978-ig megfelelni nem tudtunk, s az ország eladósodása fokozódott, az 1979. évi népgazdasági terv határozottabb módszerekkel egyebek közt, az ipari termelés növekedésének mérséklésévé! igyekszik kikényszeríteni a szükséges minőségi előrehaladást. Az ipari termelés az idén — mint ismeretes — 4 százalékkal nőhet. Ezen belül a mennyiségi feladatok ágazatomként, vállalatonként, termékenként erősen differenciáltak. A nem gazdaságos tevékenység stagnál, sőt csökken. A korszerű, versenyképes termelés pedig, ha. az egyensúly javítását szolgálja, szinte korlátilamil növekedhet. A mennyiségi ütem mérséklése tehát nem cél. hanem eszköz, a termelési szerkezet határozottabb .korszerűsítésének, a, külkereskedelmi egyensúly javítását kell szolgálnia. Ahogy a dolgozók lótnák <J Tervek, célkitűzések a Fi nomszerelvénygyárbán (Tudósítónktól) Összhangban a népgazdasági terv főbb célkitűzéseivel, az egri Finomszerel- vónygyár 1979. évi terve is magas mércét állít a vállalat kollektívája elé. A terv nem irányozza elő a termelés minden áron történő mennyiségi növelését, de törekszik a korszerű, gazdaságosan előállítható termékek kialakítására, s közben egész sor szociális intézkedés is a dolgozók érdekeit szolgálja. Mennyire szólnak bele a dolgozók saját vállalatuk életébe? Alkalmasak-e a szakszervezeti bizalmiak, hogy munkatársaik képviseletében, ha kell szavukat hallatva, konstruktív véleményükkel befolyásolják gyáruk célkitűzéseit? Ezekre a kérdésekre kaptak választ azok, akik részt vettek a gyári szakszervezeti tanács és a bizalmi testület együttes ülésén. Már az első percekben kiderült, hogy a bervai dolgozók nem rejtik véka alá a véleményüket.. A célkitűzésekről írásban előre kiadott tájékoztatót a szakszervezeti bizottság állásfoglalásaival kiegészítve minden dolgozó megismerte és a munkahelyi kollektívák véleményükkel ki is egészítették. A kibővített szakszervezeti tanácskozáson Kócza Imre vezérigazgató összegezte a dolgozók javaslatait, felsorolta azokat a változásokat, amelyek az üzemekből, munkahelyekről érkezett észrevételek alapján kerülnek a tervbe. Plédéül az előirányzott 4,5 százalékos bérszínvonal-növekedés egy sor szigorítás, egyszázalékos létszámcsökkentés eredményeként alakulhat ki. A szakszervezeti bizottság a hatékonysági mutatók javításával, a lét- számhelvzet alakulásának elemzésével az ötszázalékos bérfejlesztés mellett tette le a voksnf:. Az elhangzott tájékoztató után valóságos főrumhangu- I atban kérdést kérdés követett. s a vitában a gvár vezetőié. a sziaikiigaagatók és Czibik Márton, a szakszervezeti bizottság titkára adta meg a választ. Vass Ferenc, a vasasszakszervezet elnökségének kén- viselőieként a szocialista demokrácia jelentős állomásaként nyugtázta a. fi- nomszorelvénygyári tanácskozást. A SOK IS LEHET kevés, a kevés pedig sok. A ter- melesinövekedés egyértelműen káros, ha rossz hatásfokú és csupán a népgazdasági veszteség, a külkereskedelmi deficit gyarapítója. A termelés stagnálása, visz- szafejlesiztése pedig ilyen esetben pozitív folyamatok hordozója, elindítója lehet. A stagnálást, a visszafejlesztést a konkrét helyzet konkrét intézkedésének tekintjük. Változatlanul hangoztatjuk, hogy a fejlesztés és nem a visszafejlesztés pártján állunk. Ügy vagyunk ezzel, mint a régi városrészek rekonstrukciójával: az elavult, régi lebontása teremti meg az új alapját, de a szanálás még nem építés, még nem új városrész. Gazdasági építőmunkáinkban is az új teremtésen, az elavult, régi pozitív meghaladáséin van a hangsúly. Ahol lehet, gazdaságossá kell tenni a nem jövedelmező termelést, s fenntartani, fokozni a hatékony tevékenység versenyképességét. Csak végső eszköz a visszafejlesztés, a felszámolás, a szanálás. A régi, elavult dolgok meghaladása, az új teremtése nem mennyiségileg, hanem elsősorban minőségileg meghatározott. A dinamikus gazdasági fejlődés szintén az előrehaladás milyenségére utal. A dinamikus — az értelmező seótár szerint' — erős, mozgékony, belső energiában gazdag. A dinamizmus tehát nem meny- nyiségbajhászás, a dinamikus vezető pedig nem. valamiféle „csúcstartó”. A dinamikus gazdaság képes erőteljes, változásokra, hatásos újításokra, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásira. Más szavakkal: a dinamikus gazdaság nemcsak követi , a változó szükségleteket, s mind magasabb szinten kielégíti azokat, hanem vissza is hat rájuk, esetemként új igényeket támaszt, Vagyis a dina- miikus fejlődést olyan minőségi ismérvek jelzik, mint a korszerűség, a jövedelmezőség, a versenyképesség. A TERMELÉS mennyisége, szérianagysága azért nem teljesen mellékes, a gazdasági növekedés egyik fontos alkotó eleme. Súlyának megfelelően, szám öljünk tehát a mennyiségi tényezők pozitív és negatív hatásaival, de ne abszolutizáljuk a volument. Ezért tekintsük a természetbeni mutatóknál át togóbbniafc, fontosabbnak a különböző minőségi tényezőket. kifejező érték-kategóriákat: az árat (forintban, rubelben, dollárban), a ráfordítást, a megtérülést, a nyereséget, a hozamot stb. Az állami támogatások csökkentése, a termelői árrendszer továbbfejlesztése elősegíti majd. hogy ezek az ér- tékmuta-tók — mindenekelőtt. az árbevétel és a nyereség — hívőbben tükrözzék a tényleges értékalko- tást, a népgazdaság valós érdekét, a fejlődés miinősé- ségét. Kovács József Apad is, árad is — Egy híd rövid krónikája Figyelmeztetés ellenére — 100 hektár víz alatt Veszélyben az alsó szakasz környéke Aldebrőn. a Vörösmarty utca 21. szám alatti ház kertjét már elöntötte a Tárná; Fehér Sándornéék homokból építik az udvart védő gátat (Folytatás az 1. oldalról) ken? Maruzs János tanácselnök: — Vasárnap reggel észleltük először, hogy „hízik” a Tárná. Egiész nép esett az eső, s este hat óra körül már több. mint 150 cm-rel haladta meg a szokásos szintet. Aztán, apadni kezdett, s hétfőre virradóan majdnem Le is vonult az árhullám. Ám késő este a gáitőr riasztott, hogy újra emelkedik a viz. Két óra tájban az árhullám meghaladta. a vasárnapi maximumot.! És most kedden megint szelíden „csordogál” a patak... Tegyük hozzá. hogy Recskinek nincs félnivalója, mert igen előrelátóan szabályozták a medret, kiépítve két év alatt, a védőművéket is. Erről jutott eszünkbe, hogy a Tarnia mente „érdekeltségei” szférájában van néhány kilométerrel lejjebb Vadkerti Miklósáé országgyűlési képviselő választókörzete. A képviselőnő már nemegyszer hangoztatta, hogy - nem elsősorban a gátak t emelésére kell az erőket fordítani — bár természetesen ez is szükséges. — hanem a > meder mélyítésére, valamint, az átereszek naprakész tisztán tartására. A mélyítéssel, kapcsolatban eklatáns példa a jelenlegi tarnaszentanériai helyzet. A község. határában, ahogy Polgár József, a verpeléti nagyközségi közös tanács elnöke elmondotta, egy huszas években épített híd tartja stresszben ilyenkor a helybelieket. Ez a híd kiállta az idők .próbáját, van A tarnamérai gátőrházban lIRH n és telefonon beérkező jelentéseket összegzik a szakemberek: Csorba M'klósné. Herezegh Karoly és Vasinszky Pál ügyeletesek. Mrgáradl az eddig oly szelíd Laskó-pafak is (Fotó; Szabó Sándor es Szántó György) háborús múltja is, tízmázsás jégtáblák nem bírtak vele az 1964-e® árvíz idején, s amikor a jeget robbantották és egy trotil* alóúszva felrobbant, a híd csak nevetett... Az a baj, hogy közben egyre töltődött a meder, olyannyira, hogy csekély hordalék i.s eltoria- szolja már a víz útját. A Tairna megvonja a vállát ekkor, és hanyagul átlép a híd fölött. Mint most is, és riadalomban tartja a környékbelieket, hiszen mór a kertek is víz alatt állnak, s a szennyes ár házak küszöbét nyaldossa. Ezen a szakaszon önkéntes rendőrök, tűzoltók, katonák, tsz-dolgo- zők, az erdőgazdaság alkalmazottai vették fel a harcot az áradással. Közülük is meg kell említeni Török Bélát. az erdőgazdaság gépkezelőjét, akii éjjel-nappal, esőbben-hóban dolgozott és dolgozik, hogy kiemelje a veszélyes hordalékot a híd alól. Ezen a szakaszon csak amolyan felületes becsléssel is több, mint szá,z hektár termőterületet öntött el ' a víz, nem beszélve meg az ugyancsak hivattam belvizekről Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tájékoztatása szerint a Tárná alsó szakaszán további áradás, illetve tetőzés várható, a felső szakaszon viszont apad. Különösen veszélyezteti a helyzetet a Tamóca-. és a Bene-patak, amelyek szorgalmasan gyűjtik, s adják tovább a vizet a Tárnának. Simon Lajos, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának helyettes vezetője lapzártakor elmondotta, ; hogy Tamasssa- dány és • Nágyfüged térségében van szükség a fokozott védekezésre. A helybeliek mellett segítenek ebben a tárna őrsiek, az enkiiek és a zaránkiak is. A harmadfokú készültséget Síroktól lefelé továbbra is tartják. Ezek szerint még lesznek álmatlan éjszakái a Tárná gátjai felett őrködő vízügyi szakembereknek és a veszélyeztetett községek riasztott lakosadnak. Szerencsére a hétfői 485 centiméteres tetőzés után kedd hajnalban megkezdődött a>z apadás a legveszélyesebb helyein, Tárnáméra és Jászdózsa között. önmaga többszörösére dagadt. a békés állapotban mindössze 20 centiméteres Laskó- patak is, amely tegnap délutón elérte a 285 centiméteres magasságét. A szakemberek szerint ma-mar fokozatos, de még lassú apadásra. lehet, számítani, de csak akkor, ha a vízgyűjtő terület nem kap komolyabb esőt. így tehát ember és gép továbbra is megfeszített erővel dolgozik, erősítik, védik a gátiakat. (hátai) JéEkm® 1979. január 31., szerda
