Népújság, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-30 / 24. szám

e

A hangszóró mollott

Két mese valósága

A kisinas elkúáltja magát, hogy a király meztelen; az igazi anya elengedi gyermeke karját, vállalván ezzel, hogy valós a vád, nem övé a gyerek, de elengedi, csakhogy fájdalmat ne okozzon a hamis anyával érte való huzakodásukban.. Az emberi butaság és csalárdság leleplezése emiatt, a legigazabb emberi érzés, az ainyai szeretet mondába foglalása amott, — s mindkettő a magyar televízió képernyőjén. Hogy egy hétre nem sok e két folklór ihletésű tévéjáték a képernyőn? A kérdéisre bízvást azt lehetne válaszolná, hogy kettő az ugyan nem sóik, de két ilyen produkció egy héten már legalábbis nehezebbé teszi a befogadást a néző számára. Még akkor is, ha az egyik, A király meztelen, jószerint burleszkbe hajló vidám mesejáték, a másik a tragédia mélységeit is érintő, keményen realisztikus mese, sőt: mese az élet és az igazság realitásáról!.

És mindkét bemutató voltaképpen sikeres volt, a szombat este bemutatott Krétakör még sajátosan látványos is.

A király meztelen

Jevgenyi) Svarc színművéből került a képernyőre, a szovjet szerző művébe pedig a népmeséből, amelynek történeti magva egyaránt megtalálható számos nép folklórjában. Az ostoba és hiú' király, aki elhiszi, hogy a csalafinta takácsok varrta köpenyt valóban csak az ostobák nem látják, pedig ezt a köpenyt a „semmiből” fonták, szőtték, szabták, a számára, a talpnyaló udvaroncok, akik nem restek látni is a király pucér testén a nem létező palástot, s a mindezeket leleplező kisánas, áld vidáman kurjantja bele a világba, hogy: „...de hiszen a király meztelen”, — jó lehetőség és ürügy a vidám és tanulságos meséiéire. Ezt tette annak idején Jevgenyij Svarc és tette ezt most a színpadi mű alapján, sok rendezői ötlettel, néhány kulcsfigura maira öltöztetésével, módján aktualizálva is, könnyed, pergő ritmust diktálva a rendező, Várkonyí Gábor.

A felnőtteknek szánt mesejáték egy-két pillanatra döccent csak ki a saját magára vett, ez egyszer valós stíluspalástjából, amikor a rendező nem érezte feleslegesnek a summázó, tanító dikciót, feledvén, hogy ez a

mese pedig felnőtteknek szólt. Ám ez a néhányazori döccenő végül is nem vált fékjévé az előadásnak, amely kellemes, kedves szórakozás volt, egy csipetnyi

Részlet a Krétakörből

sóval és borssal, hogy íze- sebb és emlékezetesebb legyen az étek, igényesebb a tálalás. A nagy létszámú színészgárda kiérezhető jókedvvel — ebben is élen járt Sinkó László, Haumann Péter és Balázs Péter — játszotta el a mese figuráit, csak ennyi realitást cseppentve a figurákba, amiktől azok valóban tanulságok hordozóivá válhattak és oly sok vidámságot, mesés elemet keverve az alakításokba, amitől a komor-komoly gondolatok habkönnyű igazság-csókokká változhattak a játék jóvoltából

Krétakör

címmel Li Hszing-tao írt drámát a régi mondából, s rögvest azt is hozzá kell tenni, hogy a régi kínai monda nemcsak hazájában, de Európában is számos szerzőt ihletett meg az el- mlt században is már. Mégis Brecht az, aki révén és Kaukázusi krétakör címen ismertté vált áz alapsaituá- ció, bár Brécht egyértelműen politizálva és aktualizálva formálta meg drámáját a régi, a kínaii monda elemeinek felhasználásával.

És megtörtént az Brecht által és jóvoltából, ami egyébként nem is oly ritka a világirodalomban, hogy elébb ismertük meg a feldolgozást, mint az alapötletet adó eredeti mondát,

előbb vált fogalommá a Kaukázusi krétakör „mondaköre” és mondandója, mint közismertté az ember igazságtevő bölcsességének ősi kínai szimbólum-mondája, amely egyben az önfeláldozó anyai szeretet kifejezője is lett.

Bódy Gábor — nem kell felhúzni a szemöldököket a jelzőtől — szépen csinálta ezt a tévéjátékot. Nem megcsinált volt, nem kicsinált, hanem igekötőktől fosztott- tan, a lényegre törő rendező ihlietettségével, feszes szerkesztésével, kevés, de dinamikus mozgással készített, kifejező erejű tévéjáték. A szereplők, Pao Cseng alakját leszámítva, csak annyira „viselték” a stilizált maszkot, amennyire ezt megkövetelte egyrészt a játék atmoszférája és történeti színhelye, másrészt amennyire még elbírható és megérthető volt az a néző számára, úgy, hogy számára ne a maszkok egzotikus látványa, hanem a történés sodra legyen az elsődlegesen lényeges. Udo Kiér maszkja viszont remekbe sikerült, „túllkomponáMsáiga” egybeesett a rendezői és a drámai szándékkal: ő az igazság, a kérlelhetetlen, a megbízható, a mindenek felett álló, a már nem is emberi és ezért a végső, a megfellebbezhetetlen döntés.

Bánfalvi Ágnes, Márkus László, Voith Ági, Simor Ottó, Csiszár Imre, Újlaki Dénes és a már említett Udo Kiér közös érdeme, hogy a Krétakör egy egzó- tifkus és moralizáló irodalomóra heli"ett izgalmas, érdekes és művészi hatású tévéjáték lett. Barta László díszletei, Tomola Katalin maszkja és Horányi Mária jelmezei expresszív alkotássokként hatottak, nélkülük elképzelhetetlen lett volna a tévéjáték hiteles atmoszférájának megteremtése. Halász Mihály képei szinte „észrevétlen” közvetítették a dráma maigávtal ragadó pillanatait.

Kár, hogy a kritikus nem színesben látta a Krétakört, mert a tévéjáték mondandójának, drámai atmoszférájának még a fekete-fehér képernyőn is kiérezhetően fontos fegyvertánsaii voltak a színek és a most jól, hangulatában simulóan alkalmazott elektronika is.

Gvurké Géza

Mi lett volna?..., a

rádió tudománytörténeti játéka a maguk korában meg nem valósult; találmányok, ki nem bomlott szellemi, társadalmi áramlatok lehetőségeinek, aiz elképzelt jövendőre gyakorolt hatás- vizsgálata is. A feltételezések játéka, a megismertekre támaszkodó, ugyanakkor azonban a jövő felé mutató tere fene felnőttnek, gyermeknek egyaránt.

Erdei Grünwald Mihály és oknyomozó partnerei ezúttal azt a kérdést feszegették, mi lett volna, ha repül Leonardo gépe.

Leonardo, ez a „uomo universale”, akit minden érdekelt és aki mindent tudott a repülés elemeiről, bizonyos, hogy képes lett volna megszerkeszteni az első sárkányrepülőt és annak változatait tovább fejleszteni, ha Firenze és az olasz városállamok örökös torzsalkodása, Franciaország és a Habsburgok bekebelezései törekvései lehetővé tették volna számára a nyugodt munkát. Ismerte a dinamika törvényeit, a leve- gőetlenálilást, a madarak repülését a belső égésű motor alapelveit. „Az okosok lelkesedtek, a butábbak az ördög cimborájának tartották”, és -ha megvalósul találmánya, ő lett volna Firenze leggazdagabb embere, Firenze Európa leghatalmasabb városa, mert ezzel a szerkezettel minden ellenségét elpusztíthatta volna. (Firenze akkor, a XV. és XVI. század fordulóján, amikor gazdagsága virágkorét élte, jobban gyűlölték az olasz városok, mint a leigázásukra szervezkedő Habsburgokat)

De hát mindez történelem

és tény. A játék? Mátyás király, aki abban az időben már nem élt, amikor Leo- nardót a repülés problémája foglalkoztatta, minden bizonnyal hadserege számára megvásárolta volna a szerkezetet Hogy felvonuló török seregeket bombázta volna? Inkább Bécset, hiszen volt uralkodásának egy korszaka, amikor a humainieta- tudományos központ Budán történő kiépítése céljából fontosabbnak tartotta Bécs semlegesítését, mimt a török elleni hadjáratokat (Mindezt a hálás utókor épp eleget a fejére olvasta.) A másik, aki minden pénzt megtagadott volna ezért a találmányért, Fugger Jakab volt, aki a Nürnberg—Velence—Antwerpen között dűlő kereskedelmi háború idején a piaci hírszolgálat érdekében repülő futárszolgálatot szervezett volna.

Lehet, ha Leonardo terve akkor megvalósul, eigy időre megállt volna a tudományok fejlődése, hiszen a modern tudományosság egyik lényeges eleme a reneszánsz eszmények tagadása volt, tagadása ennek a tőrre és mérge épített olasz politikának, amely kisszerűsége miatt inkább akadálya, semmint előmozdítója volt a fejlődésnek. És folytathatnánk a sort a tudománytörténet részeredményeire hivatkozva.

Érdekes játék volt, szemléletessé tette a képzelt riport Leonardo és a kiváncsi riporter között, néhány mondat az izgatott városról, a nagy kísérletező egy bölcs tanácsáról: „ez a szerkezet semmitől sem véd meg”. A vetélkedőkhöz hasonlóan az ilyen játékok alkalmasak ama, hogy elevenné tegyenek a tudat mélyén szumy- nyadó ismeretieket, de arra, is, hogy tágabbma vonják a látóhatárt a múlt elfelejtett alakjai körül. Élővé tehetnek elvetélt szellemi áramlatokat, nemes törekvéseket, amelyek kibontakozását a kor-viszonyok, emberi hiúságok és apró aljasságok megakadályozták.

★

Vészi E n d r e szatírá ja, A sárga telefon a mam- mut vállalat megboldogult vezérigazgatójának emlékét idézte, aki eltávozta után is mint komor őrszeMem figyeli, irányítja a kilenceme- letes vállalati székház életét és belső rendjét. De mily boldog is korunk, hogy nem hisz a visszajáró lelkekben, s amelyből kivesztek a meteoropata, automatizált hadseregekkel játszogató vezér- igazgatók, hivatali leveli békék és vállalati spicliki

A sárga telefon csilingelő, követelő hangjával jelkép és vívmány, maga 4

hatalom. Kagylóját csak as igazgató emelheti föí, a hívó számok is titkosak. Ezen érkeznek naponta a legfrissebb pécsi vicceik, ezen számol be a pécsi üzemegység igazgatója a grázi rádió meteorológiai 'előrejelzéseiről, ezen érkeznek az irodába a büfé pletykái, az igazgató személyét becsmérlő ítéleteik, ezen folyik a mindent feloldó beszélgetés a főnök és szeretője között. Egy egész magánhadsereg ól a sárga telefonból.

A csupa króm és üveg székházban minden az 5 eszét, szervezőképességét, ragyogó üzleti manipulációit őrzi, a mahagóni íróasztal], a svéd tölgyfa bútorok az iráni bőrgarnitúra, az aukció* kon vásárolt' festményei. Alakját, szokásait munkatársai formálják időállóvá. Kedvenc étele a szarvas- comb narancsmártással és a fényezett borjúszegy. Ebéd után egy órácskát szundít a hivatali kanapén, esetleg játszik ólomkatonáival.

Az új igazgató a munkai a takarékosság embere, a főigazgató szerint „elefánt a porceláinboitban ”, szeretne néhány újítást bevezetni, de> ezeket nem engedélye®, tehát nem marad más számára, mint „meditálni, töprengeni, tűnődni, rágódni”. „A* ilyen alak, aki ennyire meg—- játssza a puritánt, pjiszcÄ« egy sikkasztó lehet... Ha megvakarod a puritánt, ott van alatta az álpuritán, A» hazugság legveszélyesebb- formája a tüntető szerénység” — mondják a büfé mindentudói. Így aztán együtt is vannak a jó dráma feszültségeit jelentő pontok és ellenpontok. Káli hogy néhány túlrajzolt szereplő, a kegyelet morbiditása, az illatos bőrű szerető negédessége megtörte az egyébként jól szerkesztett játék természetes hullámzását Az aprólékosain felépít tett jelenetek egyhangúságát, a vontatott előkészítést Varga Géza szakavatott rendezése feledtette és Oldotta feL ,

Egergényi Tibor !

Magány és lemondás?

iizúi

Mister

MacAreck

üzletei

ÍBT5T "

• • •

• • \

• • f

. i-— • • •

i v. •. *.

^ w.‘

(Fordította: Bába Mihály)

XV \ •>

20.

— Fontos, hogy észrevegye. A többi nem érdekel. A költségekre. — A bankjegy villámgyorsan eltűnt a hajóinas kezében, aki megígérte, hogy elintézi az ügyet, és azonnal eltűnt a kabinból.

Délután a hajóinas diszkréten közeledett MacAreck úrhoz. Egy pohár ital felszolgálásának leple alatt súgta:

— Duíay úr két órával ezelőtt meglátogatta az ékszerészt. Megmutatta neki a zöldköves gyűrűt. Az ékszeOSÍMM&

'.. t—

1979. január 30.. kedd

rész biztosította, hogy soha életében nem látott még olyan szép. zöld gyémántot. Csiszolás után kétszázötvenezer dollárt ér, ha nem többet.

— Nagyon köszönöm — mister MacAreck láthatóan örült a hírnek és egy másik százas is eltűnt a hajóinas markában.

Ezen az estén minden hölgy elbüvölőnek találta MacArecket. Nagyszerűen táncolt, soha nem részegeden le, úgy anekdótázott, mint senki a világon, és nagyszerű humora volt. Ez a férfi sokkal érdekesebb az amerikai férjeknél. akik csak az autóról tudnak beszélni, és arról, ki mennyit keresett. Esténként rendszerint fáradtak, s csak a tőzsde utolsó híreire várnak.

Másnap Dufay úr sugárzó arccal látogatta meg mister MacArecket és visszaadta neki a gyűrűt.

— Ez valóban fenomenális — mondta. — Amikor az uj- jamon volt, éreztem, hogy gondolataim világosak. Ingadozás nélkül tudtam, hogyan döntsék. A döntésem helyes volt. Most már megmondhatom önnek, hogy miről volt szó. Javasolták, hogy az egyik gazdag lelőhelyű bányát vegyem meg. Választanom kellett a javasolt ár mellett, vagy alkudoznom. Tudtam, hogy a konkurren- cia is meg akarja venni ezt az objektumot, de nem voltam biztos benne, hogy mennyit áldoz rá. Döntöttem, hogy a kért árból elveszek másfél milliót. Kiderült, hogy én még mindig százezerrel többet ígértem, így tehát megvettem a bányát, és szép összeget kerestem, bár már kész voltam annyit adni érte, mint amennyit kértek.

— Nagyon örülök, hogy segíthettem önnek. Számomra ez semmiség — mondta MacAreck és nyugodt mozdulattal húzta bal keze újjá- ra a gyűrűt.

— Olyannyira meghatott ez az esemény, hogy elhatároztam, megszerzem öntől ezt a talizmánt. Kérem, adja el nekem.

— Nincs szándékomban. A világon mindent meg lehet vásárolni és éladni. De, hogy adjak el egy ilyen gyűrűt? Mennyi lehet ennek az értéke? öt dollár? Más olift álról viszont hiszem, hogy ennek az üvegnek és rézfoglalatnak különös ereje van. Ezért ennek az ékszernek, ha egyáltalán ékszernek lehet nevezni, nincs értéke a számomra.

— Engem sem a gyűrű valódi értéke érdekel, hanem egyedül a csodálatos tulajdonsága. így nem is javaslok önnek öt dollárt, hanem sokkal, de sokkal sokkal többet.

— Mennyit? — Mr. MacAreck hangja ugyanolyan kimért volt, mint mikor kártyázott.

Dufay úr oskáig töprengett, végül azt mondta:

— Kész vagyok önnek ezért a kőért ötvenezer dollárt fizetni.

Mister MacAreck vidáman felnevetett.

— Óriási összeg egy da- rabkra rézért és egy kissé csiszolt zöld üvegdarabért. De ön is, meg én is hisszük a talizmán különös erejét, így hát nem fizetődik ki nekem ennyiért eladni. Ha az ujjamon van, többet ke- resekk vele.

— Mennyit akar érte?

— Nehéz erre válaszolni. Ha egy valóban jelentős ösz- szeget hallanék öntől, talán úgy döntenék, hogy megválók tőle. Pénzre most nincs szükségem. Komoly jövedelmem van, nem számítva apám vagyonát. És ahogy mondani szokás, nincs kés a torkomon. Mindenesetre számomra a talizmán sokkal többet ér.

(Folytatjuk)

Űj magyar zene címmel hangversenyt adtak a KISZ Központi Művészegyüttes Üj Zenei Stúdiójának tagjai vasárnap este Egerben, a Megyei Művelődési Központ kamaratermében. Kísérleti darabok bemutatásáról volt szó és valóban négy mű először hangzott el nyilvános hangverseny keretében. Ez alkalommal inkább a szakma — zenetanárok, karvezetők — érdeklődött az esemény iránt és azok a zenebarátok, akik egyetlen zenei eseményről sem akarnak lemaradni.

Az előadott hét szám sajátos életérzést közvetített. Ügy tűnik, ez az alkotóműhely, amelynek az a célkitűzésé, hogy valami újat hozzon a magyar zeneirodalomba, takarékra csavart lobogással éli át az életet. A halk lírai elomlás után várnánk valamit, robbanékonyabb ütemet is, amikor és amiből kitetszik: az em- ember végül is cselekvő lény, az életet a maga dinamikájával és ki-ki a saját temperamentumával éli át. És ha cselekszik — például zenét alkot — megvalósítja mindazt, amit szenvedélyeivel, képzeletével, érdekeiből és egyéb indítékaiból adódóan megszerezni, alkotni kíván, a győzelem ittasságáig, az öröm mámoráig.

S amikor mindezt leírom, az ellentételt állítom tükörként a fiatalok zenei és aH kötői szemléletével szembeni Már csak azért is, mert a műsorra tűzött zenei anyag mögött szemléletet érzek, azt. hogy egy nemzedék — az alkotásokból ítélve — valamilyen oknál Ifogva lemond a lélek ■ bonyolultabb élményeinek kifejezéséről, és mintha az egyszerűség nagyon is komoly vállalásával, a lemondásnak ezzel a már- már zenét tagadó és a cserri det. a némaságot nagyon tisztelő aszkétizmusával irr kább a fáradtság, vagy a közömbösség állapotát érzékelteti. A Rameau liliomai (Dukay Barnabás) hosszan tartó merengés, a Midőn épp alszik (Serei Zsolt) melankólia, a Kilátás a Horn’ fokról csak zenei ötlet a Madárka, madárka elfojtott líra (mindkét mű Csapó Gyuláé), a Valse triste (Je- ney Zoltán) talán itt és most a legelevenebb lüktetés, m ig a Polonaise funébre (Vb dovszky László) egy sajátos haláltánchangulatot áraszt

Pászthy Júlia énekelte Je- ney Zoltán Monodg-ját éa erről az átélten előadott búcsúzásról Albion és onnan is inkább a nyomasztó köd jutott eszünkbe.

Honnan ez a sók magány, és ez a sók-sok lemondás

(farkas) ,

/