Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
jog és kötelesség UTAZNI JO. A megállapítással aligha száll vitába bárki is, sőt annak igazát sem érdemes kétségbe vonni, hogy a határainkon túli barangolás sem számít ma már az elérhetetlen álmok közé. Ha ki-ki kedvét zsebe lehetőségeivel egyezteti, annak a későbbiekben nincs oka arra, hogy különösebb nehézségekre számítson. Az egyszerűsödő útlevélrendelkezések mind a szocialista, mind pedig a tőkés országokba utazók előtt szélesre tárják hazánk határainak kapuit. Csak egyetlen szám is elég bizonyításul: az elkészült statisztikák 1978 első háromnegyed évében három és fél millió magyar állampolgár külföldi utazásait rögzítik. A folyamat azonban kétoldalú. Ugyanez az időszak alatt — rövidebb-hosszabb időre — több mint 12 millió idegen lépte át határainkat. Mindkét adat kedvező tendenciákat sejtet: bővültek a mi kiutazási lehetőségeink, s egyidejűleg megnövekedett érdeklődést tapasztalhatunk hazánk iránt is. A ki- és beutazók többsége világot látni indul és érkezik. Elhatározásait a jó szándéle és a megismerés vágya vezérli. Nem mehetünk el azonban szó nélkül azok mellett sem, akik különféle számításoktól vezérelve folyamodnak útlevélért. Hogy miféle „számításokról” van szó, arról ismét egy — időarányos, idei — adat szolgál érZékeltetőül : határainkon mintegy 45 millió forint értéket foglaltak le a vámszervek. A bűnözésnek ez a módja enyhén emelkedő tendenciát sejtet, s azt mutat- 'a. hogy nem kevés az anya- i előnyök megszerzése érdekében útra kelők száma. Akár érkezőről, akár távozóról legyen szó — s tegyük hozzá: kivétel nélkül valamennyi határállomásra jellemző a megállapítás —, a hatóságok rugalmas és udvarias ügykezelése megköny- nyíti a határátlépést, ám akadnak néhányan, akik megpróbálnak visszaélni a vélt Lehetőségekkel. Rajtavész-e minden próbát tevő? Többségük igen, még akkor is, ha esetenként túljut a vámosokon. Álljon itt igazolásul két példa. Az egyik egv lengyel állampolgár ese' Ügyében a napokban hirdetett ítéletet a Fővárosi Bíróság. Európai útját csempészéssel kötötte egybe, s bár Becsből sikerült Pestig menekítenie egy jókora zacskó kvarcórát, ám a Keleti pályaudvarnál már szemet szúrt és lefülelték. A másik történet szálai is a fővároshoz kötődnek: egy nyugati útra készülődő férfi kéz alatt próbálta megtetézni a Nemzeti Bank adta valutát. Szakértelem híján — ráadásul jóval a hivatalos árfolyam fölött —, hamis pénzt vásárolt külföldiektől. Legendaszámba menő rémtörténetek keringnek olyanokról, akik idegen országban próbáltak szerencsét „illegális valutával”, tény azonban, hogy aligha örültek nekik. És ami természetes: ezek az esetek az itthoni bűnüldöző szervek előtt sem maradnak titokban. A KÜLFÖLDÖN TARTÓZKODÓ magyar állampolgár szabadsága minden percében köteles tiszteletben tartani hazánk törvényeit. S ha vét ellenük, számíthat rá, hogy elmarasztalása itthon sem késik soká. Képviseleteink bármikor rendelkezésükre állnak, jogaikat védik és érvényesítik. Ám természetesen nem lépnek fel azok mellett, akik összeütközésbe kerülnek a törvénynyel, akár gépkocsikarambolról, akár történetesen női fehérneműk eltulajdonításáról van szó: felelni kell itthon is! A megnövekedett turizmus bizonyos ágazatokban a bűncselekmények számában is tetten érhető. A „valutázás” és a „csencselés” mellett szólni kell a mind gyakoribb közlekedési balesetekről is. A külföldiek leggyakrabban az előzés szabályait és a sebességkorlátozá- sj előírásokat szegik meg. Ebben az esztendőben kétBudapesten rendezik 1979. február 12. és 17. között a sorrendben XI. magyar já- tékfilmszemlét. Huszonnyolc magyar játékfilm kerül a közönség elé, ebből tizenhárom olyan produkció, amely még nem szerepelt a mozik programjában. A korábbiaktól eltérően most úgy szervezik a szemle vetítését. hogy a nyitóest után — ahol a Dialóg-objektív stúdióban készült Magyar rapszódia, Jancsó Miklós új filmje lesz műsoron — rendszámú gépkocsi rótta hazánk útjait, s amikor fokozott figyelemre intjük kiutazóinkat, joggal várjuk el ugyanezt az érkezőktől is. S ha már a törvény előírásairól szóltunk, beszélni kell arról is, hogy előfordulnak tudatosan, előre tervezett bűncselekmények elkövetésére érkezők is, akik például kereskedők megbízásából, nemzeti értékeinktől próbálnak megfosztani bennünket. A Kék fény is bemutatott egy ilyen esetet: az ellenőrzés lazasága, magyar betörök közreműködése és a kikerülhetetlen befejezés: a börtön. A turizmussá! kapcsolatos ügykezelésünk évről évre egyszerűsödik. A Belügyminisztérium útlevélhatóságai az idén a szocialista országokba utazni kívánók kérvényeinek majdnem mindegyikét kedvező elbírálásban részesítették, s a nem szocialista országba utazni szándékozók űrlapjaira is csak alig 4 százáalékban került az elutasítás megjegyzése. Ennek a csekély töredéknek is elsősorban devizalehetőségeink miatt kellett elodáznia kirándulását. A MENÖVEKEDETT LEHETŐSÉGEK azonban egyidejűleg felvetik a nagyobb felelősség követelményét. A ki- és beutazóktól egyaránt elvárjuk, hogy tartsák tiszteletben az előírásokat Az útlevelekkel kapcsolatos, új, törvényerejű rendelet kimondja, hogy a magyar állampolgár külföldre utazása jog. Ám — mint minden jog —, ez is kötelességekkel párosulva teljes ... mindenap egy-egy stúdió mutatkozik be. ősbemutatója lesz a Magyar rapszódián kívül a Fogjuk meg és vigyétek, a Tíz év múlva, a Csillag a máglyán, az Erőd, a Kinek a törvénye?, a Szabadíts meg a gonosztól, a Mese habbal, a Trombitás, a Kilencedik emelet című filmeknek. Február 17-én a játékfilmszemle zárónapján tanácskozást rendeznek a Fészek klubban 1978. játékfilmjeiről. milliónál is több külföldi a L XI. magyar játékfilmszemle 23. Karikó Imre eltervelte, hogy csónakázni viszi Mártit, hadd legyen minél szebb a vasárnapjuk. De a lány hallani sem akart a Dunáról. Ehelyett a Sárga Csikóban dédelgette a nagyapját, udvaroltatott magának a nyugdíjasokkal, sört ivott és cigarettázott.' Egyáltalán, bolondul viselkedett, amire semmi magyarázatot nem talált a szerszámlakatos legény. Amikor pedig ajánlották a nyugdíjasok, hogy jó lenne végre meginni az áldomást az egész Burján családdal a ház elkészültének örömére, Márti még furcsább lett. Ideges élénkséggel megragadta Karikó kezét: — Gyere... Most haza kell mennünk — és vonszolta maga után az udvarlóját. Meg sem állt vele Editék QMnmöA 2978. december 10„ vasárnap lakásáig. A szögletes fejű, kerekszemű legény mit sem értve hebegett köszönés kép- pen. — Csókolom, Editke... Jó napot Dezső bácsi... Türelmetlenül, követelő élénkséggel kérdezte a lány: — Hát Károly? Hova lett Károly? Edit belülről is elhalkulta meglepettségtől. — Jó napot, Imre.. Márti annál hangosabban követelte a tanárt: — Hol van Károly?! Dezső jól kiöltözött a ház iránti érdeklődők fogadására. Csillogó alpakka öltönyben feszített, hatalmas mellére ezüstmintás bordó nyakkendő terült. Mártira ri- vallt: — Elcserélték malacért! Miféle házkutatás ez?! Mit akartok itt?! Legkevésbé Karikó Imre ismerte ki magát a buta helyzetben. Masszív, összefogott lényével ellentétben elfogta a bizonytalanság, s ezt nehezen tűrte. S az sem tetszett neki, hogy kiabálnak a lánnyal, akit szeret. — Nem akarunk semmit Mártinak volt fontos, hogy feljöjjünk. — Igen — dacoskodott a lány. — Imrének meg kell tudnia, hogy mire készültök. De ti mondjátok el neki! Különben is muszáj volt hazajönni. Nagyapa küldött bennünket. — Igen? — gyanakodott Dezső. — Mi a szösz. Szóval az öreg pandúrkodik fölöttetek? — Csak üzenetet küldött. Itt söröznek a Sárga Csikóban azok az öregek, akik segítettek az építkezésnél. Áldomást akarnak inni veletek. Hohó — ébredt fel a ré- senlét a kőfaragóban. Nem kevesebbet akart a lánya, mint azt, hogy zárt ajtók fogadják az apróhirdetésre jelentkezőket. Ravaszkodva köntörfalazott Mártinak, mert még mindig remélte, hogy nem kell részletezniük az ügyet Karikó előtt — Áldomásra most nincs pénzünk. De a következő hónap első vasárnaoján. Akkor majd kiteszünk magunkért. Mondjuk három darab százassal én is beszállhatok. — Micsoda könnyelműség — álmélkodott gúnyosan Márti. Noha még nem tudta pontosan a szerszámlakatos, miféle ellentét lappang a ház-' beliek rendellenes viselkedése mögött, afelől bizonyos volt hogy botránynak néznek elébe, mégoedig az új házzal kapcsolatban. Nem csak szerelmi elvakultságből, de értelme sejtése szerint is a lányhoz húzott. — Nem kell az öregek- Mk az a három darab száTiéiM. Ók szeretA kubai nő: ma A nőszövetség küldöttei nyilatkoznak Elba Caro: A legnagyobb munkánk: tanulni. A forradalom előtt és a forradalom után. Mintha új időszámítás kezdetét jelentené 1959. a kubaiak életében. Ilyesforma érzés támad az emberben, amikor kubaiakkal beszélget. S valóban, ha a naptárban nem is. de az emberek életében lemér- hetetlenül nagy változást hozott 1959. Új és hatalmas dolgok kezdődtek, amelyekben megváltozott, megújult az ember értékének fogalma. Erről beszélgettünk a megyénkbe látogató két kubai asszonnyal. Elba Cará- val és Winifred Amóval, akik a kubai nőszövetség küldötteiként ismerkedtek hazánkkal. Elöljáróban ismerkedjünk meg a kubai nőszövetséggel, milyen felépítésű, és mit tart ma legfontosabb feladatának e kétmilliós taglétszámot számláló társadalmi szervezet? — A kubai nőszövetség nem sokkal a forradalom után. 1960 augusztusában alakult. Legfelsőbb szerve a Kongresszus, amely a két kongresszus közötti időszakra megszabja a legfontosabb feladatokat. Az országos, megyei titkárságok e határozatok szellemében dolgoznak. A legkisebb egység az alapszervezet, amely városokban. községekben dolgozik. A nőszövetség természetesen összehangolva munkáját a tömegszervezetekkel — a párt által meghatározott legfontosabb feladatokra mozgósítja az asszonyokat. Így a forradalom után az egyik legnagyobb feladatunk az analfabétizmus felszámolása volt. Azóta is és jelen pillanatban is másik fontos feladatunk a nők műveltségi szintjének állandó emelése. Részt veszünk ezen túlmenően a családjogi törvény és a munkahelyeken a munkajogi törvények betartásának ellenőrzésében. Szövetségen belül e hónapkoban a legnagyobb feladatunk az 1979-es kongresszus előkészítése, ez természetesen magába foglalja, hogy értékeljük az eddig végzett munkánkat — Mit jelent egész pontosan fogalmazva, hogy a nők érdekvédelmi képviselői is? E munkát a szak- szervezettel közösen vállalták? — Nálunk is törvény az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének betartása. s ennek ellenőrzését a szak- szervezetek mellett a nőszövetség is vállalta. Figyelemmel kísérjük a nők helyzetének alakulását a különböző vállalatoknál, munkahelyeken. A forradalom a kubai nő életében nagy változást hozott, de ahhoz, hogy ez valóban érvényesüljön, nagyon sokat kell foglalkozni a tanulással, a politikai, művelődési szint emelésével. A technikai forradalom napjaiban a nőknek is lépést kell tartaniuk a fejlődéssel. És ez nehéz és nagy feladat ott. ahol húsz évvel ezelőtt més jogtalan volt a nő, törvények Írták elő, hogy engedelmeséggel tartozik urának, köteles azt elkísérni, bárhová költözik és a közös vagyon fölött csak a férj rendelkezhet. — Tapasztaltuk. hogy Winifred Ámo asszonyt különösen érdeklik a mindennapi kérdések mellett a nép- művészeti munkák. Ez hobby, vagy mást is jelent az érdeklődés? — Jelenleg még nem tudunk minden kubai nőnek megfelelő üzemi munkát biztosítani. Másrészről sokan élnek a háztartásokban, a gyermekek nevelésével foglalkozva. Az ő számukra próbálunk bedolgozói rendszerben munkát biztosítani. Él a népművészet Kubában is — horgolás, szövés, hímzés —. ezt kívánjuk újra fejleszteni. Részben azért, hogy az asszonyok keresethez jussanak, ez is egyik feltétele az életszínvonal javításának. Ugyanakkor olyan terveink is vannak. Winifred Amo: Epxortké- pessé akarjuk tenni a kubai háziipart. (Fotó: Tóth Gizella) hogy a népművészeti cikkele árusítása is szolgálja a turizmus fellendítését. Szeretnénk a népművészeti termékekből exportálni más országokba is. A népművészetek iránt világszerte nagy az érdeklődés és mi úgy érezzük, hogy a kubai népművészet felveheti a versenyt más országokkal. Magyarországon nagyon sikeresen fejlesztették ezt, sikerült modern dolgokra is alkalmazni a népművészeti hagyományokat. Erről van már némi ismeretünk, s úgy látom, nagy lehetőségem van e téren tapasztalatok szerzésére. Nálunk is jó lenne a divatban, a lakásberendezésnél jobban hasznosítani a népművészeti termékeket. — Két hét alatt sok. élményt lehet szerezni, tapasztalatot leszűrni, mi az, amit mint magánemberek is a legkedvesebb élményként visznek haza? — Elsősorban a vendég- szeretet: az első perctől kezdve otthonosan érezhettük magunkat. Lépten-nvo- mon tapasztaltuk, a magyarok szívükbe zárták a kubaiakat, figyelemmel kísérik eredményeinket. — Ami engem megragadott ,a szolidaritásnak az a hőfoka, amivel a magvarok harcainkat kísérik. Külön öröm volt számomra az életben megismerni mindazt amit Magyarországról eddig csak könyvekből olvashattam. És minden színesebb és érdekesebb az életben. Köszönjük, hogy lehetővé tették számunkra a személyes tapasztalatok megszerzését. — Mi pedig a beszélgetési köszönjük. nének fizetni. Meg akarják vendégelni az egész családot. Színészies méltósággal tiltakozott Dezső. — Hát erről szó sem lehet. Csóró nyugdíjasok, itt kuliztak hónapokon át, és akkor ők fizessenek? inkább nem megyek le. Mintha érezte volna a piros garbós fiú, hogy nyomon van, következetesen hajtogatta: — Mégis el kell menni az őregek közé. Egy pohár sör senkinek sem árt meg. — De igen! — harsogta le mérgesen Dezső. — A jegelt sörtől mindig náthás leszek! Márti támadott is, könyör- gött is újabb rohamával. — Imrének tudnia kell az igazságot. Családtagként járt el ide dolgozni. Az én kedvemért! Nem csaphatjuk be. Legalább vele legyünk becsületesek ! Elérkezettnek látta az időt Edit, hogy ne köntörfalazza- nak tovább. Megelőzendő a nagyobb bajt, egyszerűen közölte Karikóval: — Az én ötletem volt, hogy eladjuk a házat. Hihetetlenül hangzott ez a sűrű legénynek, mégsem látszott rajta döbbentség, hanem inkább jókedélyű fölény. — Mondom én, hogy le kell menni sörözni az öregekhez. Illő lenne nekik is elmondani ezt a meglepő ötletet. Vagy falán szemérmesek? Akkor majd mi. Gyere, Már- tlkám... — Helyes — mondta felvillanyozva a lány. — Érdekel a véljeménvük. Máris indultak. Ám Dezső, aki mindeddig terhesnek érezte a fiatalok jelen......... .......................................'S lé tét, váratlanul ragaszkodni kezdett a társaságukhoz. — Az ifjúság marad. Kíváncsi lennék, mitől ilyen magabiztos, amikor még jóformán semmit sem tud. — Hadd menjenek — szólt közbe Edit. Karikó egyetértett vele: — Ügy van. Az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Azt hiszem, a részletek még jobban zavarba hoznának. Dezső az ajtónál termett. Nagy testével elállta az utat. — Tessék fékezni, gyermekeim. Azt mondtam, hogy maradtok. Ne avatkozzatok a felnőttek dolgába. — Belátom, nincs jogom a család ügyeibe avatkozni, de megdöbbent az elhatározásuk. Van valami halaszthatatlan ok, amiért meg kellene válniuk a háztól? Imponált Editnek a szerszámlakatos tartása. Ehhez mérten komolyan vette és úgy szólt hozzá, ahogy tekintélyes emberekhez illik. — Van rá okunk, Imre. A szegénység. Maga modern fiatal, meg kell értenie. Ezt a házat eladjuk, újra munkához látunk, újat építünk. Akkor aztán otthonunk is lesz, és anyagilag is rendbe jövünk. Ebben az egész dologban a maga jövője éppen olyan fontos, mint a miénk. Mit válaszol rá? — Mentsen fel a válasz kötelezettsége alól. Senkit nem akarok megbántani. Dezső harsányan rontott a fiúra: — Csak nyugodtan sértegess bennünket! Nagyot röhögök rajta! Te is énoen olvan élhetetlen vagy, mint a többi proli! (Folytatjuk) Deák Rózs^
