Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-09 / 290. szám

I

<

Új magyar film

Drága a „muzsikaszó”

„Drága a muzsikaszó” így mondtak régen annak, aki sokallta valaminek az arát. Ez'.el is jelezve a kialakult értékrendet, misze- r;n: semmj egyéb, csakis a ..m .akaszó” lehet drága. A trust bemutatott új magyar filmen persze más a helyzet, hiszen láttuk, hogy a Balázs-napi vigadalomban és az azt követő dáridóban a cgányok „hozómra” húzták a mindennapi talpalá- valót. A zenebona árát a cselédekre durván ripakodó szende hitves, Pólika fizette ki némi késéssel. Merthogy mulatós kedvű férjurának, az eladósodott kis dzsentrinek már annyi tartása, méltósága sem maradt, hogy fizessen.

Márpedig a muzsikáért fizetni kellett. És kell napjainkban is. Nem szokásom ugyan firtatni, mennyibe kerül egy film, ám az unalmas jelenetek, az elnyújtott csendek, az egymást ismétlő fáradt képsorok láttán most bizony felmerült bennem: nagyon drágán muzsikál (nekünk!) a magyar filmgyártás legújabb alkotása. Inkább csak: produkciója. Drágán, mert a már-már feledésbe ment fékeveszett mulatozások, a sírva vigadó magyar úri murik hangulatának vissza- idézéséhez — vagy elsi Tatásához? — nem társult magasabb igény, jó ízlés, valamint a filmcsinálás oly nélkülözhetetlen kelléke, az ötlet sem.

Pedig vártam ezt a filmet, hiszen tapasztalom, hogy a közönség igényli a szórakoztatást, a moziknak pedig szükségük van a kellemes, könnyed hangvételű produkciókra. A rendező személye is növelte érdeklődésemet: Sík Ferencnek — aki a Koldusopera nagyszerű rendezésével Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban diplomázott, s azóta sok-sok rangos színházi siker, újszerű bemutató fűződik tehetségéhez — ez az első filmje. Arra gondoltam, ha ez a sokoldalú rendező a korai és gyengécske Mó- ricz-regény, a színpadra is átírt, majd évtizedekkel ezelőtt Jávor Pál főszereplésével mozivászonra került Nem élheiek muzsikaszó

nélkül megfilmesítésére vállalkozik. akkor biztos akar mondani valamit. És ehhez a valamihez vannak használható ötletei is .

Sajnos sem Sík Ferencnek, sem az adaptációt fémjelző Thurzó Gábornak nem voltak ilyen ötletei. Hacsak az nem, hogy a háromhely- színes, kimondottan színpadi történetet egy kis téli szórakozással, a látványosság irányába bővítette a film. Ami viszont a mondanivalót illeti, az még inkább rossz vágányra siklott. Móricz ürügyén, de az írói szándék ellenére forgatták a filmet, a regény finom jellemrajza, halvány társadalomkritikája helyett a kérlelhetetlen leleplezés szándéka csendül ki a képsorokból. Vagyis 1978 vége felé a film megmutatja nekünk, hogyan éltek, mulatoztak „ők” annak idején. Mindezt rájátszva, az ízléstelenségig jelnagyítva, karikírozva, meghamisítva a regény hiteles dzsentrifigúráit. s egymás mellé terelve különböző stílusokat, a népszínműtől a kabaréig.

Nem hiszem, hogy a mai közönséget különösebben érdekelné, hogyan mulattak a dzsentrik. Ilyen torz tükörben láttatva, még inkább nem. Mint ahogyan az sem olyan drámai kérdés számunkra: megbékél-e Pólika folyton-folyvást murizó férjevei, vagyis hogy ki az úr a háznál. A három ri- golyás öreglány figurája ne- çHg túlontúl sablonos, és öncélú is egy egész estét betöltő. filmhez. Marad hát a nosztalgia, illetve a muzsika.

A szereplőket az illem kedvéért sorolom. Balázst Oszter Sándor, Pólikát Szirtes Agnes játssza. A szigorú Zsani, a süket Mina és a pityókás Pepi szerepében Tolnay Klári, Máthé Erzsi és Gobbi Hilda igyekezett humorra hangolni a közönséget. Operatőr: Andor Tamás.

Mj van akkor, ha mindezek ellenére és "dacára a közönség jegyet vált megnézni, sőt tetszéssel‘fogadja a kritikusok által megkérdőjelezett filmet? Semmi. Vannak fordított esetek is. S ha netalán hosszú sor állna a pénztárak előtt, s Ba- lázs-Oszter meg úgyabbul toporzékol is a kocsma közepén. ennek á filmnek akkor sem hiszem el, hogv a távolodó csengős-pántlikás lovak olyasmit repítettek magukkal ki a történelemből, amire filmgyártásunknak ma érdemes odafigyelnie. tg y!

Móricz Zsigmondnak annak ideién, 1913-ban talán igen. De csakis az ő mó- riczi nyelvén megírva.

Márkusz László

22.

— Belátom, vesztettem. Maradjon meg a lakás. Nem adok neked igazat, nem fogadom el az érveidet, de miattam ne menjen tönkre a házasságunk. Nélküled a pénzre sincs szükségem.

Megint a bőröndért nyúlt, s ezúttal ellenállás nélkül birtokba vehette. A szekrényhez ment vele, kinyitotta, tartalmát sietség és beszéd nélkül vísszarakosgatta a helyére. Nem érezte magát legyőzöttnek. Sőt bizakodó várakozás feszült benne.

Danka viszont úgy lézengett a szobában, mint a hajától megfosztott Sámson, önmagát keresve járkált, próbálta rendezni felborult gondolatait. Felesége már az öltönyt is visszaakasztotta a szekrénybe.

— Azt mondtad, hogy nem fogadod él az érveimet.

— Most is azt mondom. Soha nem fogok mást mondani. De kérlek... felejtsük el.

Zuhanó repülőből szokás olyan hirtelen kiugrani, amiQsmsM

1978. december 9.. szombat

lyen gyorsan átnyilalt a tanáron a gondolat:

— Értem pedig ne hozz áldozatot. Éppen azért ne hozz, mert hajlandó vagy rá.

Ösztöne közölte az asz- szonnyal, hogy elérkezett a fordulat. Feszültsége jóleső- en kiengedett.

— Hogy értsem ezt?. ; ;

Ügy társalgóit a tanár,

mintha jelentéktelen dologról beszélt volna.

— Számomra is elfogadhatatlanok az érveld. Soha nem fogom belátni, miért kelletie megválni az otthonomtól a nagyobb pénz kedvéért. De legyen meg az akaratod.

Semmi másra, csakis erre számított Edit, mégsem hitt a fülének.

— Jól hallok?!.::

— Ne legyen okod arra, hogy veszteségről beszélj. Veszteség árán hozzám senki ne ragaszkodjon. Legkevésbé az, akit a legjobban szeretek.

Bolond szertelenség robbant Editben, repült Danka nyakába.

— Te drága. ; Most győztél le igazán... De ezt a vereséget boldogan vállalom. Büszke vagy és nagyszerű.. Nagyszerű!...

Inogva tartotta Danka zabolátlanul ficánkoló asszonyát. Aztán derékon ragadta, a rekamiéra lendítette. Csókolták, harapták egymást, összegabalyodtak komikusán és fenségesen.

Dezső motorhoz értő embernek képzelte magát. Fürdőnadrágra vetkőzve, hasán és combján olajos kéznyomokkal dekoráltan szerelt a diófa alatt. Jószerével csak a váza maradt egyben a zöld Pannóniának. Többi alkatrészéből valódi kirakodóvásárt rendezett a kőfaragó. Indián csíkokkal díszített képe felragyogott, amikor megpillantotta az udvarra lépő Editet, aki Dankába csimpaszkodva le sem tagadhatta volna, hogy jól tartották öleléssel.

Harsányan és tapintatlanul bömbölte a kőfaragó:

— Mindenütt szerelem! A lányom randevúra rohan, a húgom meg a férjét zabálja. Micsoda ízlés !...

A tündöklőén tiszta és egészséges Edit nevetve kiáltotta a diófa alá a fontos újságot.

— Jöhetnek a vevők!

Dezső meglepett csodálkozással lépett ki a lombok árnyékából. Elismerő fölénnyel fürkészte a tanárt

— Nocsak. Félreismertelek, sógor?

— Biztos vagyok benne — hagyta rá a tanár, és elnéző mosollyal viszonozta a kőfaragó képzelt fölényét.

Dezső megbocsátó kedvében volt.

— Semmi baj. Az a fő, hogy megjött az eszed.

— Eddig tehát eljutottunk

— próbált úgy viselkedni Danka, mintha nem tűnne fel neki Dezső faragatlansá- ga. — A többit rátok bízom. És még valamit: az új ház építésénél számíthattok az izomerőmre. — Feleségéhez fordult, arcon csókolta.

— Sók szerencsét... Estére mégiővők. Ne csodálkozz, ha spicces leszek.

Ki neveljen — és hogyan

A KÉRDÉS tulajdonképpen örök. Lélezik. amióta az iskola és a szülő együtt törekszik rá: ember legyen a gyerekből. Vagyis ki nevelje a gyereket? A pedagógus? Az apa és az anya?

Válasz — mégpedig igencsak kézenfekvő — jócskán akad. Az egyik közülük az iskolára hárít minden felelősséget, mondván, a nap jelentős részét az" osztálytársai között, a pedagógusok felügyelete mellett tölti a diák. Neveljen hát az iskola. Különben is ez a dolga. A szülőkre szavazók az érzelmi kötelékre hivatkoznak. Arra a valóságos hatásra, amelyet a szülő elér gyermekénél. Mert — mondják e nézet képviselői — igaz ugyan, hogy az iskolába több időt tölt el a diák, mint otthon, ám az apa és az anya nagyobb hatással van rá — elsősorban a köztük levő érthetően szorosabb kapcsolat miatt.

Persze elképzelhető olyan felelet is. amely szerint az iskolának és a szülőknek együttesen kell felnevelnie a gyereket. Az efféle nézet logikus természetes észjárásra vall. csak éppen a gyakorlatban eltorzulhatnak a dolgok. Elég példa hallható a kettős vagy (ha a nagyszülő is beleavatkozik a nevelésbe) esetleg a hármas nevelésről. Miért lenne olyan egyszerű a dolog, hogy az iskola és a család egyet akar. azonos elvek alapján próbálkozik a pedagógia korántsem könnyű tudományával.

Kétségtelen, mindhárom véleményben van némi igazság. még akkor is, ha jómagam tisztában vagyok vele — igencsak sarkított példákat említettem meg fentebb. Vitatkozni ugyanakkor felesleges igazságukon, mert az igazság, itt is, és most is. bizonytalan valami. Mint általában a vitáknál.

BIZONYTALANNÁ pedig a gyakorlat (kis nagyképűséggel élve: az Élet) teszi az előbb elmondottakat. Nem kell hozzá különösebb tudományos ismeret, hogy akárki rájöjjön: furcsa dolog leszűkíteni a pedagógiai hatásokat iskolai és családi ere- detűekre. Furcsa dolog. s kissé hamis.- A tapasztalatok szerint ugyanis egy nyílt, érdeklődő, felnövőben levő ifIgéretében benne volt, hogy úgysem váltja valóra. De a reményt is kifejezte, hátha elmarad a vásár. Editet valósággal megemelte a hála. Alig lépett ki Danka a hallási távból, komolyan kérte bátyját:

— Légy vele tisztelettu- dóbb. Megérdemli.

Elnézőn sandított húgára a kőfaragó. Beleegyezése jeléül Edit orra hegyéhez érintette olajos ujját.

— Jól van na. Tőlem naponta leporolhatod toliseprővel.

— Beleegyezése sokkal többet jelent számomra, mint gondolnád.

— Egyéb közölnivalód nincs? Mert nekem van.

— Tehát? — sürgette Edit.

— Először a ti lakásotokra találjunk vevőt.

így akarta Edit is, de azért meglepte a kívánság.

— Mit jelentsen ez a kikötés?

— Hogy aztán ne legyen semmi curikk — adta meg a kőfaragó a tiszta magyarázatot.

— Jó. De Zoliék hol fognak lakni?

— Zoliék állnak a legjobban. Mennek Rózsi anyjához. Eszes öcsém e pillanatban az anyósánál vendégeskedik. Nyert ügye van, mert vitt az öreglánynak egy kis köménymagos likőrt.

Már Edit sem törődött a motorkerékpár szétszórt alkatrészeivel. Nehéz aggodalom zajdult meg benne, i

— Köménymagos likőr... mi ez ahhoz képest, hogy apánkat az angol korona- gyémántokkal sem lehet megvesztegetni...

Fölment a lakásba, kedvetlenebből, mint ahogy a biztató körülmények indokolták.

(Folytatjuk)

júra minden hat. amit csak lát maga körül. Nemcsak az iskolában, a családban észlelteket illeszti korábbi tapasztalatai közé. hanem az összes őt ért hatást, legyenek azok közvetlenek, vagy éppen közvetettek. Mert aligha cáfolható a tény: a gyerek, aki élénk figyelemmel kíséri a felnőttek kulturáltnak éppen nem mondható vitáját az utcán, az autóbuszon vagy éppen sorbaállás közben az üzletben, minden bizonnyal hasznosítja a hallottakat. És miért éppen neki lenne olyan fejlett az erkölcsi érzéke, hogy megkülönböztesse a helyest a helytelentől. az ildomost, az illetlentől. Q csak a beszélgetést hallja a neki általánosan példaképül állított felnőttek között, s ha éppen azt gondolja. jól gondolja. hogy neki se kell másképpen viselkednie hasonló helyzetben.

Elkerülve a szószaporítást, a lényeg igen egyszerű: a

diákra nemcsak az iskola és a család hat. hanem a környezete is. Ügy, ahogy van. Az összes értékeivel és elvetendő példáival. Aki szerencsésebb a gyerekek közül. több jót lát. mint m>sz- szat. akinek nem adatott meg a pozitív minta, köny- nyedén a rosszat tarthatja jónak, s igazodva hozzá később nem érti: mit kifogásolnak magatartásában. Nemcsak a szülők, a tanárok. hanem mi mindannyian nevelünk tehát minden gyereket. Ha összekerülünk velük az utcán, a moziban, vagy tudja az ég hol.

A folyóirat közli az MSZMP Központi Bizottsága november 19-i ünnepi ülésének teljes anyagát: Kádár János beszédét, Németh Károly megnyitóját és zárszavát, Pothornik József, Szentágothai János és Szűcs Istvánné köszöntőjét a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából.

Losonczi Pál „Történelmi lépés a társadalom érdekében” címmel emlékezik meg arról a húsz év előtti fontos párthatározatról — és születésének körülményeiről —, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről döntött. Komócsin Mihály a Csongrád megyei és Pap János. a Veszprém megyei Pártbizottság első titkára a szerkesztőség kérdéseire adott válaszaikban a pártmunka oldaláról világítják meg az időszerű gazdasági tennivalókat. Művészeti ér- tékiegyeink — a reaiizfhus. a pártosság, a néöiség — kérdéseit az újabb kutatáEs még néhány szó a peJ dagógusokról. Annyi bizo-' nyos, nincsenek könnyű helyzetben. Nem csupán a gyerekek miatt. Ezt a tényt most elhagyjuk. Gondoljunk inkább az ellenőrzésükre. Pontosabban arra, hogy többnyire milyen elvek, követelmények alapján vizsgál-- gatják az erre illetékesek; hogy jól dolgozik-e a pedagógus. Az alap mindenhol a tanterv. s a benne foglalt utasítások. Ha eleget tesz nekik a tanító vagy a tanár — jól dolgozik. Ha nem, el-* marasztalást érdemel.

Kívülállóként kissé különösnek tetszik az említett gyakorlat. Az ellenőrizendőla köréből ugyanis éppen a lényeg hiányzik. A gyerek. Pedig mi sem egyszerűbb annál — és erről volt szó az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is —, mint a gyerekeken, tudásukon, magatartásukon lemérni: hogyan minősíthető a pedagógusi ténykedés. Mert a vallott cél (a nevelés) diktálta követelmény nem lehet más) embert faragni a diákból.

MÁR CSAK AZÉRT is szükséges az efféle nézőpont, mert a nevelésről szólva, például a családnál, soha sem az apa. az anya elveit boncolgatja a szigorú környezet. A gyereket nézik, ő a mérce. Tulajdonképpen joggal, hiszen az ő formálódó személyisége fontosabb kell hogy legyen, teszem azt a tantervi követelményei« betartásánál vagy megszegé-: sénéL

M. P. 1

sok fényében elemzi Zoltal Dénes tanulmánya.

A „Kritika” című folyó-" irat „Ifjúság és marxizmus” vitájához fűz megjegyzést két Lövei Emil írása, amelynek címe „Marxistának lenni: tudva tenni”.

„A belkereskedelem feladatai a lakosság ellátásiban” erről szól Selmeci La- josné cikke. Két üzemi Ue- szélgetés a vállalati termékváltás hosszú távú teenc1*i_ hez illetve a belső tartalékok mozgósításához tár rel hasznosítható mó Iszereket.

„Vietnam és a 1 ina; nagyhatalmi törekvések” címmel Zalai István ad alapos elemzést a térség világpolitikai jelentőségű | -oblérr.a- köréről. A gazdasá- ssság és a pártmunka néhány NDK- beli tapasztalatát ös xege á Kocsis Tamás írása.

A Sarló-moxaalomról — alakulásának 50. évfer 3 alkalmából — Barláné K. Nagy Magda emlékezik meg.

Új űftörőház

Benépesült a harmincötmillió f''rin!os költséggel épült ríj megyei úttörőház Veszprémben. Az ifjúsági intézményben harmincöt szakkör tevékenykedik.

(MTI fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS)

Megjelent a Társaim! Szera!s Éj száma