Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-05 / 286. szám
Szépet és il SZÊPSËO és a hasa. rmsság fogalmairól, kapcsolatáról, az emberi gondolkodás kezdeteiről miridmáig vitáznak a filozófusok. Eszünk ágába sem jut avatatlanul beleszólni ebbe a filozófiai eszmecserébe, csupán arra a nagyon is gyakorlati terepre invitáljuk az olvasót, ahol a szép és a hasznos — olykor pedig a rút és haszontalan — mindennapos megjelenési tormáit filozófiai tankönyv nélkül is tanulmányozhatjuk. Ez a terep: a boltok pultja. Amiből alighanem máris kitetszik, hogy a szépséget ezúttal nem Arisztotelész vagy Kant közreműködésével próbáljak ábrázolni, hanem alkalmazott és tömeges, tehát gyári és árusítási alakjaiban. Ez et tanulmányozási módszer pedig egyenesen elvezet az ipari formatervezés témaköréhez. Ám mielőtt erről azőtnánk, érdemes még egy pillanatra fölidéznünk az iménti filozófiai párosítást: a szépnek és a Jónak, a hasznosnak a kapcsolatát. Kérdés lehet ugyanis! mi a keresnivalója a formának, tehát a szépnek abban a növekvő erőfeszítésben, amely éppenséggel a hasznosság — más szóval: a gazdaságosság — gyarapítására irányul? Bármily különösnek tűnjék azonban: a forma, s vele együtt a formatervezés gyakori mellőzése, háttérbe szorulása is a termékszerkezet av újságával, a gazdaságosság mérsékelt javulásával függ össze. Aligha kell bizonyítani ugyanis, hogy az ipari forma a legszorosabb kapcsolatban van az ipari tartalommal; azzal tehát, hogy a tetszetősebb külsejű, szép vonalú, ízlésesen csomagolt, modem színekben megjelenő áru kelendőbb, itthon is és az exportpiacokon is jobban értékesíthető. Ehhez járulnak még azok a közvetlenebb kapcsolódási pontok, amelyek a forma és a gazdaságosság összefüggéseit egyértelműbbé teszik; ilyen például a gépiparnak az a lehetősége, hogy a funkcióhoz pontosan igazodó forma anyagot is megtakarít, kizárva, hogy túl súlyos, szükségtelenül kilóra gyártott alakot öltsön a gép. AZ IPARI formatervezés tehát — azon túl, hogy ízlésformáló, közművelődési szerepköre nyilvánvaló — nem valamiféle kívülről vagy felülről a gyártási folyamatba erőszakolt „ráadás”, hanem a korszerűség, s vele együtt a gazdaságosság mellőzhetetlen tényezője. S ha mégis mellőzik, az közvetve bár, de a korszerű termékszerkezet kialakítására ösztönző vállalati nyomáshiányt tükrözi! Ebbe a nagyobb összefüggés-rendszerbe illesztve célszerű szólnunk két jogszabályról; mindkettő a közelmúltban jelent meg, s azt célozza, hogy a forma és a tartalom az ipari termelésben is jobban közelítsen egymáshoz. Az Elnöki Tanács legutóbbi ülésén új törvényerejű rendeletben Raktár vagy szállítóeszköz? Vajon a címben jelölt fogalmak közül melyik illik a vasúti teherkocsira? Gondolom, mindenki rávágja: Persze, hogy a szállítóeszköz. Pedig nem egy gazdasági vezető széles e hazában raktárként kezeli a szállítási csúcsok idején olyannyira kevés vasúti kocsit. Legalábbis erre vallanak a számok. Tehervagonjainkban ugyanis átlagosan csak mintegy harminc órát van úton a termék, ötven órát pedig ki-, illetve berakás alatt, vagy „csak úgy”, áll. Mint akármelyik raktárban, azzal a különbséggel, hogy a raktárra máshol nincs szükség, a vasúti kocsit viszont úgy keresik, mint a cukrot. Pedig nem olcsó a raktározásnak ez a módja. A szállítási költségeken felül kocsiálláspénzt is fizetnek a vállalatok. ha nem rakják ki időben a részükre szállított árukat. Persze nem azok fizetik, akik a vállalat szállítási problémáinak megoldásáért felelősek. Abban is hasonlít a „gördülő” raktár az igazira, hogy költségeit — a kocsiálláspénzt — ugyanúgy a vállalati költségek között számolják el, mint az egyéb raktározási díjakat. Népgazdasági szempontból egyik zsebünkből a másikba tesszük a pénzt, s ebből a műveletből minden lehet, csak több vasúti kocsi nem. Más lenne a helyzet, ha a felelősök is ráfizetnének a boltra. Ekkor sem teremne nagyobb szállítási kapacitás, de talán jobban szorgalmaznák a korszerű szállítási és rakodási módszerek elterjesztését. Ez pedig csökkentené az állásidőt, s a jelenlegi harminc óra helyett lényegesen nagyobb szám jelezné a tényleges szállítási időt. A módszerek ismertek, a rakodólapok alkalmazása, egységrakományok kialakítása és a konténeres szállítás segítségével nemcsak gépesíthető, hanem gyorsítható is a ki- és berakodás. Mindez *természetesen pénzbe kerül, de azt mindenki tudja, hogy az idő is pénz. Azzal a különbséggel. hogy a várakozással eltöltött idő nem fektethető be okos gépek vásárlására, míg a megspórolt kocsiálláspénz — ha nem is közvetlenül —. igen. Valahogy a környezetvédelmi bírságokhoz hasonlóan kellene kezelni a kocsiálláspénz ügyét. (S megvizsgálni a vállalatokat, mit tesznek a gyorsabb kocsifordulókért.) Ha gazdaságosabb nekik a büntetés kifizetése mint a korszerű szállítási módszerek elterjesztése, tegyük ezt gazdaságtalanabbá. Legalábbis áthidaló megoldásként addig, amíg a vagonokat raktárnak használó vállalatok jobb belátásra nem térnek G. J, jót korszerűsítette a mindmáig érvényben volt, 71 esztendeGyorsmérleg az állami gazdaságról je született jogszabályt az ipari mintaoltalomról. Arról van szó, hogy az ipari termékek külső, formai jegyeit — azt a szellemi produktumot tehát, mellyel ez a külső alakot öltött —, külön védelemben, szaknyelven: ipari mintaoltalomban részesíti az Országos Találmányi Hivatal. Talán nem felesleges hozzátenni, hogy sok egyéb mellett az új jogszabály előírja: a mintaoltalommal védett termékek megalkotásáért a tervezőknek anyagi ellenszolgáltatás is jár. A másik jogszabály: négy ipari miniszter közös rendeleté formatervezési nívó- díj alapításáról. Az évente odaítélt díjakra olyan ipari gyártmánnyal vagy gyártmánycsaláddal lehet pályázni, amely — immár a rendelet szóhasználatával — „célszerűen és esztétikusán kialakított, kimagasló és előre mutató értékű külsővel rendelkezik”, továbbá : „műszakilag kifogástalan, gyártása gazdaságos és előnyösen értékesíthető”. A SZÉPNEK és a jónak, az esztétikusnak és a gazdaságosnak korszerűen értelmezett összhangját tükrözi a jogiszabály. Korszerű? Nos, ne hamarkodjuk el a választ, a következő sorokat ugyanis Arisztotelésztől idézzük: „... szép az, amire törekednünk önmaga mivoltáért érdemes, és ami ezért dicséretre méltó, vagyis az, ami... jó és éppen mert jó, kellemes.” Erről van szó napjainkban is, és ámbár sokirányú elfoglaltságuk miatt aligha ajánlhatjuk a gyárak irányítóinak, hogy nagy horderejű döntéseikhez tanulmányozzák az ókori szerzőt, nem árt tudniuk: a szép önmagáért is dicséretes, egyszersmind — a bevétel oldaláról nézve — kellemes is. Tábori András Az egyik szemük sír, a másik nevet, mintha a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság idei tevékenységére találták volna ki ezt s mondást. Mert csakugyan így van : mi örömük lehetne abban, hogy a gyümölcsöseikben előbb szüretelt a fagy, a rossz időjárás és a jég, mint ahogy elkezdhették a termés begyűjtését a gazdaság emberei. De miért ne örülhetnének annak, hogy a szőlő mégiscsak átlag huszonöt százalékkal adott többet, mint annak idején, amikor még nem fejlesztették ki az iparszerű termelését? így sir az egyik és nevet a másik szemük. ■ ■ ■ ■ Teljes vonal. így mondják, amikor a szőlőtermesztés szóba kerül. Ennek a kifejezésnek feltétlenül van olyan hangulata, ami a komolyságot, a jelentőséget sugallja. Teljes vonal. Tehát hiánytalan, tehát oda kell rá figyelni. Mit is értünk ezen? A gazdaság az oltványtermesztéssel kezdi a szőlő munkáit, aztán a telepítéssel folytatja, majd a növény- ápolással és a szürettel, végül a bor megérlelésével és palackozásával zárja, illetve: értékesíti is a hegy levét. Ez a teljes vonal. önmagában véve ez a módszer még nem érdemelne nagyobb figyelmet, ha nem tartozna hozzá a teljes gépesítés is. Vagyis a különböző munkafolyamatok elvégzése a célgépek segítségével. Tegyük még azt is hozzá: ezeknek a gépeknek egy részét itt kellett nekik kitalálni és megcsinálni. Méghozzá úgy, mivel ők a szőlőtermesztési rendszer gazdái is, hogy a különböző talajok szerkezete ne zárhassa ki a célgép használatát. Legyen jó itt, de akár két megyével arrébb is. Ma már a konténeres sző- lqoltvány sem álom. A metszést végző gép is kilépett az elképzelések világából. A szüretelő kombájn pedig évekkel ezelőtt jelent meg először a mátraalji szőlőskertekben. A feldolgozó és palackozó üzemükre pedig egyetlen beszédes adatot: óránként két és fél ezer palackot tudnak megtölteni és dobozba csomagolni. Három állami gazdaság és öt tsz csatlakozott a gyöngyösi szőlőtermesztési rendszerhez. A gazdaüzem azt vállalta, hogy évente öt mázsával lehet a termés átlagát növelni a társult üzemekben, ha az útmutatásainak eleget tesznek. És az eddigi eredmény? Huszonöt százalékos növekedés. Több mint jó eredmény. Pedig a kezdet csak 1974- re nyúlik vissza. Van a gyöngyösieknek egy cseppet sem rejtett titka. Levélanalízissel és talaj- vizsgálattal kötik össze a gazdálkodást. Ebből az is következik, hogy ismerik a talaj tápanyagtöltöttségét, a növény élettani működését, tehát pontosan meg tudják határozni, melyik táblába milyen és mennyi műtrágya kell, mit igényel a növény a várt termés elérése céljából. Magyarán: sem többet nem adnak a növénynek, sem kevesebbet, mint ameny- nyire szüksége van. A takarékosság eredménye tehát nemcsak a műtrágya ésszerű felhasználásá következtében mutatkozik meg, hanem a termésátlagok alakulásában is. Mindez így, utólag, pofon egyszerűnek látszik. De megfogalmaztatja azt a kérdést is: miért nem hasznosítja laboratóriumát az állgmi gazdaság a megye egész területére? Amikor erről tájékoztatta a gazdaság igazgatója, Prje- vara János a megyei tanács elnökét, Fekete Győr Endrét, mindjárt kiderült az eljárás gyenge pontja is. Ehhez, bizony, számítógép kell. A pécsiek lehetőségeit használta ki eddig a gyöngyösi gazdaság, de ez a jövőt ille- ------------------------------------------R ekord tapsifülesek és gyöngypuíykák Dán lapály, új-zélandi óriás fehér és francia néma fekete A húsprogramért egy makiári portán Mindig szívesen foglalkozott az állatok nevelésével, tenyésztésével Cseh Lajos. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor először a Bervába ment dolgozni, gcpszállítónak vették fel az éïÿilô gyárba. Ma az üzemrendeszeti osztály a munkahelye. A főportás civilben azóta. sem lett hűtlen a háztáji állatokhoz, erről győződtünk meg lakása portáján. — Jó kikapcsolódást jelent számomra az egész napi elfoglaltság után saját nevelésű jószágaink között tenni- venni — magyarázzza a dán lapály anyasertés óljában, ahol máris kattant a fényképezőgépünk. — Hetvenkilenc első negyedére van szerződve! — fűzi hozzá széles mosollyal a szépen fejlett tíz süldőre tekintve, és készséggel vezet a többi látnivalóhoz: A nyulak. Mind törzsfaj. Legbüszkébb az új-zélandi óriás fehérekre. — Angol vérvonal! — mutatja nagy szakértelemmel. 1964-ben kerültek ezek a tapsi fülesek Magyarországra. a legjobb háztáji fainak tartják. Ellenálló a betegségeknek. kimondottan védett a mixymatózis ellen. Igénytelen, a legrosszabb minőségű takarmányozás mellett is rekordsúlyt ér el. Három hónapra átlag 2,9 kilós darabonként. Jellemző fülnagyságuk eléri a 11 centimétert. Amott csincsillacsalád, egy másik ketrecben magyar óriás szürke, a szomszédságában meg német ezüst nyűlúrfik társalognak. Fent postagalambok húznak. lent hamuszürke kékszalagos tőkés jércék pipe- réznek. A sok látnivaló közül melyiket vegyük először szemügyre? A sárga cocini dísztyúkokat, vagy az egyenként fi kilót, is elérő óriás brámákat? A fehér gyóngy- pulykák kelletik magukat. Egy-egy jól megtermett háziszárnyas a húsz -kilót is haladja ! Valóságos fotómodellek a Rajna menti büszke ludak. Tőlük csak a kínai néma fekete és a francia néma fehér kacsák a szerényebbek. — Nem értem, hogy miért kuka a derék hápi? Kicsi korában hangos volt, de mire felnőtt fegyelmezett lett — így a gazda. Sok Joesu (Fotó: Pásztor Tibor) fecsi társának példaképe lehetne. — Sokba kerülnek az udvar lakói? — Ami azt illeti, nem kevésbe, de aki szereti a jószágot és örömét leli az állatok tenyésztésében, megiu- lálja a számítását is. A népgazdaságnak seni közömbös az a húsmennyiség, amit évente a szerződés után és legtöbbször még azon felül is átadunk: Mindennap korán kel az egész család és a fáradozás fejében az élmény mellett még anyagiakat is jelent Cseh Lajoséknak a nagy kedvvel és szakértelemmel gondozott derék négylábúak és szárnyasok tartása. I óimon Imre tőén már kétségessé válik. \ pécsiek ugyanis közelebb i® tudnak maguknak elfoglaltságot találni. Kérjenek Egertől segítséget a gyöngyösiek, ajánlóé i a megyei tanács elnöke. új számítóközpont erre e- hetőséget nyújt. Cserébe ledig vállalja az állam; gazdaság, hogy a megye ala- mennyi mezőgazdasági ivemének elvégzi a szükséges elemzéseket. Gondoljuk el, mii jelent ez a takarmány termeszt es szempontjából. Van az állami gazdaságnak egy kísérleti telepe, ahol összesen ötven fajta szőlőt termesztenek. Itt vizsgálják, hogy a különböző szőlők a mi éghajlati és talajviszonyaink között hogyan élnek, teremnek. Ennek a megfigyelésnek a haszna adott: csak azokat a faltukat érdemes a Mátra vidékén termeszteni, amelyek a legmegfelelőbbek. így derül ki, hogy a sokak által kedvelt olaszrizling babérjait meg kell tépázni. A kísérleti munkájuk egyik eredménye egy sherry-jeíle- gű ital előállítása is. Ennek a feladatnak a végrehajtásában az idővel is bírókra kellett kelniük. Ma már nem mellékes körülmény, hogy egy ital mennyi idő alatt érik be. Ez a gyöngyösi sherry, a Helios, két évet követel a szürettől a fogyasztásig. A sikere pedig akkora, hogy már az 1980-as szállításról is tárgyalnak. A borkülönlegesség üzletnek is bevált. ■ B ■ ■ Almából méltán számítottak a hétszáz vagonra az idén is, de ennek alig tele termett meg. Még a tavalyi jég is közrejátszott ennek a végeredménynek a kialakulásában. Másik fontos gyümölcsük az őszibarack, az idei termés is ezt mutatta. Hogy a gyümölcs értékesítése még gazdaságosabb legyen, építettek Gyöngyösön egy kétszáz, Recsken pedig egy százhúsz vagonos hűtőházat. Ezek segítségével a téli hónapok végén is tudnak a’ piacon almát kínálni. Az idén jóval szerényebb keretekkel készülnek a jonatán és a starking értékesítésére az új év első heteire. Kevesebbet tud a közvélemény az egyik növényükről, a napraforgóról, mint amennyi figyelmet az megérdemelne. Pedig büszkék erre a tevékenységükre a gyöngyösiek. A borsót, is ehhez a körhöz csatolják, ha módjuk van felemlíteni. A feladatokból eddig sem volt hiányuk, de a jövőben még újabb is vár rájuk. Már emlegetik, hogy a vi- sontai külfejtés nyomán a rekultivációs munka nagyüzemi módszereit nekik kell kialakítaniuk. És mindjárt u kérdések sora ugrik elő: a frissen kihordott talaj még mozog, a vízgazdálkodási rendszere kialakulatlan és így tovább. Mit lehet ettől várni? Igaz, az állami gazdaságoknak mindig is volt bizonyos úttörő szerepük a mezőgazdaság tevékenységében. ■ fl ■ ■ Pénzügyi adatokat még nem szívesen hangoztatnak a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban. Azt mondják, áz év december 31-én ér véget. Addig még. .. Egy számot mégis előveszünk. Az átlagjövedelem az évi negyvenezer forintot érte el. Ettől nem akarják lejjebb adni. Érthető. Sőt,: mindenki azt várja, hogy a növekedés folyamata ne törjön meg. Az idén sem. G. Molnár Ferenc jimm® J.97S, december ä.. kedd
