Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-30 / 306. szám

Ran ód y fiimié Babift frása nyomán Rózsaillatú remek komédia Na BUMM! És BUMM! És újra BUMM! A tortakölte­mények méltóságteljes ura- kon és még méltóságtelje- sebb hölgyeken csattannak. A néző felszabadultan hahó" tázik, a kritikus pedig, mi­közben a könnyét törli, azon lelkesedik milyen szép is az» amikor a tejszínhab tartal­masán, mondanivalót hor­dozóén csöpög a szereplők fejéről lefelé, nemcsak ügy, egy feltartom-a-kisujjamat­poén kedvéért. De ez már a csúcs, a Hat. holdas rózsakert című ma­gyar film — amelyet a tele­víziós vetítés után a napok­ban mutatnak be a mozik — egyik befejező jelenete. A föntebbíektől azért nem kell elszörnyednl, ugyanaz­zal a finom ironikus Idéző­jellel értendők, ahogyan Ra- nódy László rendező Babits Mihály írása alapján film­jét készítette. Nos, a boldog békeidőkben vagyunk. Abban a régi szép­ben, amikor is úgymond még nem volt divat a hosszú fia­talság, s ha valaki mégis agglegény maradt, mint Gru­ber Franci, annak tragikusan — ezúttal tragikomikusán — komoly okai lehettek. A mese, jó darabig akár szokványosnak Is nevezhető lenne. Az ifjú joggyakorno­kot, aki egy hatholdas sze­relemillatú rózsakert közepén bérel olcsó szállást, a tulaj­donosnő (Tolnay Klári) min­denáron igyekszik egy rokon leányzóval összeboronálni. Ebben a minden árban ben­ne foglaltatik, hogy Franci mást szeret, hogy akarata el­lenére mégis kompromittálja a számára kiszemelt jöven­dőbelit, hogy a cél érdeké­ben egy egész város nyelve pletykázva peregni kezd, hogy rokonok hada mozdul tettre készen ,.. (Kiss Ma. nyi, Páger Antal, Fónay Márta). Mindez önmagában nem lenne túl érdekes. De Babits nevet, nevet a koron, amely ilyen szituációkat teremt, ne­vet azokon, akik a fura szo­kásoknak engedelmeskednek’ és Ranódy, aki Nádasy Lászlóval írt forgatókönyvet, szintén nevet, azokon is, akik máig visszasírják ezeket az időket, na és a remek szí­nészek segítségével — akik közül kiemelkedő a fősze­replő, Tahi Tóth László — Orvos és pártmunkás 75 eve szeletel dr. Szóra lieor 1903. december 30-án szü­letett Budapesten Szőnyi Ti­bor. a magyar és a nemzet, közi munkásmozgalom ki. emelkedő egyénisége. Orvosi tanulmányait Bécsben vé­gezte és itt szerzett ideg. gyógyász szakorvosi diplo. mát 1928. ban. A Tanácsköztársaság le. verése után a magyarorszá­gi munkásmozgalom, a kommunista mozgalom szá­mos résztvevője talált me- nedéket Ausztriában. Itt került kapcsolatba Szőnyi Tibor is az emigráns ma. gyarokkal és ösztönzésükre kapcsolódott be a munkás, mozgalomba. 1930-ban ha. zatért. Rövid ideig jtthon. dolgozott. majd visszatért Becsbe, de most már mint az illegális kommunista párt tagja. A párt összekö­tője lett. Ausztria német megszál­lása után Csehszlovákiába, majd Svájcba emigrált. Zü­richben az orvostudományi egyetemen az idegkllntkai intézetben dolgozott. Közben aktiv kommunistatevékeny, sápét lejtett ki a Svájcban éJő magyar emigránsok kö. ZÖtt. Pártcsoportot szerve­zett. főleg értelmiségiekből, akik aztán együttműködtek a svájci kommunista párt. tál. Szőnyi Tibor tevékeny szerepet vállalt a Magyar Függetlenségi Front svájci szervezetének létrehozásá­ban és a front folyóirata, nak szerkesztésében, tanul­mányok, cikkek írásában. 1945 tavaszán tért vissza Magyarországra. Azonnal bekapcsolódott a párt mun. kájába. A Magyar Kom­munista Párt központi ap. parátusának szervezési osz­tályán dolgozott. Kezdetben mint munkatárs, később pe­dig az osztály helyettes ve­zetője. Szőnyi Tibor névé. hez fűződik a mai Pártélet című folyóirat elődjének, a Pártmunkásnak a létrehozá­sa is. 1947. szeptemberben nevezték ki a Központi Ve­zetőség káderosztályának vezetőjévé. A párt felső vezetésé­ben eluralkodott bizal. matlanságnak, törvénytelen eljárásoknak első áldozatai közé tartozik. 1949 májusa, ban letartóztatták, a Rajk- per egyik vádlottjaként ha­lálra ítélték és 1949. októ. ber 15-én kivégezték. A párt igazságot szolgál, látott a személyi kultuszból fakadt törvénytelenségek ál­dozatainak. így neki is. Re­habilitálták és 1958.ban a Kerepesi úti temető mun­kásmozgalmi hőseinek pan. teonjában helyezték örök nyugovóra hamvait. A váci kórház ma dr. Szőnyi Tibor nevét viseli. V. S. Beszélsz lengyelül? !)í kihyv a nyelvtanulóknak A Lengyelország című fo­lyóiratban az elmúlt két évbn megjelent, nagy si­kert aratott „Beszélsz len­gyelül?” nyelvleckesorozai módosított és bővített vál­tozatát könyv alakban is ki­adta a folyóirat varsói ma­gyar szerkesztősége. A tan­1978. december 30., szombat könyv 21 leckéje a legfon­tosabb hangtani, alaktani és mondattani ismereteket tar­talmazza párbeszédes for­mában folyamatosan ismétli és gyakoroltatja a lengyel nyelv mintegy ezer alap­szavát. A könyvet Varsányi István a Budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban működő lengyel nyelvtanfolyam tanára írta. Az új nyelvkönyvet a Len­ivel Kultúra boltjában (VI. Népköztársaság útja 32.) vásárolhatják meg az érdek­lődők. igyekszik megnevettetni a közönséget. Gruber Franciból így lesz egy legkevésbé sem hősszerű csetlő-botló figura, szerelmé­ből (Szilvássy Annamária) egy édes buta liba, a meny­asszony jelöltből (Drahota Andrea) egy hűvösen szép nő, akinek okossága a „tra­gédiája”. A jól Ismert hely­zetek pedig így váltanak át fergeteges mulatságba, ahol megtörténhetik, hogy a vő­legény beletottyan az ágíyba, a halálosan beteg leány pár­nája alól szépítőszerek hul­lanak a padlóra, és végül, hogy a sóti kanonok fején is csattan egy torta. Franciás szellemesség, har­sány komédia, hű korrajz, filmes önirónia, és még le­hetne sorolni, mi mindent sűrített a rendező filmjébe. A lényeg azonban röviden összefoglalható: siker. És ko­rántsem csak azért, mert a kitűnően pergő produkció szinte egyetlen pillanatot sem hagy a komolyságra. Nem kis része van ebben a felsoroltakon kívül az ope* rátörnek, Illés Györgynek, aki kamerájával a képeket bájosan sziruposra igazítja. Nénseli Zsuzsa H IcgiiatalaMi Harmincéve«. Legfiata­labb a megye MHSZ-tftkárai között. Ennek ellenére „múlt­ja” van. Egyrészt tartalékos tisztként részt vett minden honvédelmi versenyen, s azok előkészítő munkájában, meg aztán iskolának számít az új funkcióban eltöltött esztendő is, — A mozgalmi életben ál­talában a gyakorlat nevel. Tandíj pedig a siker, máskor a kudarc — mondja — Hat­vani János, aki tavaly régi „motorostól” vette át a sta­fétabotot. — Igen, Szabó Sándornak szintén sokat kö­szönhetek. Nem volt komo­lyabb eseményünk, amiben ne segített volna. Egyszer jó tanáccsal, máskor munkával. Mire büszke leginkább a város új MHSZ-titkára? Vagy mire nem emlékszik szívesen? Találkozásunk al­kalmával e kérdéseket is na­pirendre tűztük, éspedig kő­telező őszinteséggel, Utóbbit egyébként maga Hatvani Já­nos hangsúlyozta, mondván, hogy a gondok agyonhallga- tása nem jelenti azok meg­szűnését. Hüvshvö taglétszám — Igen fontosnak tartot­tam az elmúlt esztendőben klubjaink taglétszámának növelését, amiben a szövet­ség legrégebbi tngiai, mint például Nánási Ferenc. Ba­lázs Béla, Fábián Mihály, Szűcs János, Felföldi Pista bácsi, Szűcs Ferenc komo­lyan támogattak. Puszta rész­vételük, szereplésük példája közénk vonzotta a fiatalokat, idősebbeket, s így értük el, hogy Hatvanban és a vá­ros környéki községekben mű­ködő tizenhárom klubunk lét­száma általában 10—15 szá­zalékkal szaporodott. Mi okoz gondot a fejlesztésben? El­sősorban és legfőképpen a munkahely. A tartalékosok körében észlelhető Időnkénti lemorzsolódás amiatt van, hogy a klubtevékenységet nehéz egyeztetni a termelő- munkával. Ugyanebben gyö­kerezik a sorkötelesek hon­védelmi előkészítésének ne­hézsége, a gépjárműoktatás sok-sok zökkenője. Szervez­tünk az idén is két osztályt, már régen túl kellene len­niük a hivatásos jogosít­vánnyal járó vizsgán, de Német Ferenc és Vona Já­nos oktatóink legjobb aka­38. — Tiszteletteljes prepozí­cióm a következő. Tekintsük úgy, hogy foglalóm az egész Ingatlanra vonatkozik. Üd­vös lenne Ilyen értelmű meg­állapítást tenni az előlegről szóló nyugta szövegében. Ami a nyugtát Illeti, természete­sen csak ideiglenes érvényű. Már tanúkról is gondoskod­tam, utólagos engedelmük- kel. Nálunk várakoznak. Holnap intézkednénk az ügy­ben, hogy elkészítsük a vég­leges adásvételi szerződést, közjegyzői segédlettel. Dezső a fejébe vette, hogy mostantól ő lesz a családi érdekek képviselője. Ko­molyra fordult a dolog, eh­hez mérten ő is iparkodott minél komolyabban visel­kedni. Már-már hivatalos hangot ütött meg. — Félix úr, elgondolását az utolsó betűig helyeslem. Már csak két dolgot kell tisztáznunk. — Mégpedig? — Az egyik, hogy mikor adjuk át az ingatlant. A másik, hogy mikor fizeti ki a teljes vételárat. — Helyes — biccentett energikusan a fémdíszműves es fény villant kopasz feje- búbján. — Ajánlatom épp oly korrekt, mint amilyen logikus. A szerződés megkö­tésével egy időben letétbe he­lyezzük a vételár fennmara­dó részét. Önök kötelezik magukat, hogy a szerződés dátumától számított húsz na­pon belül átadják nekem az üres ház kulcsait. Ennek megtörténte után kézhez kapják a közjegyzőnél letét­be helyezett összeget, vagyis egymillió-százötvenezer fo­rintot. Elfogadható? Ünnepélyesen, s a megille- tődéstől kissé fátyolos han­gon nyilatkozott Dezső: — Áldásom reá. Mit szól a többi érdekelt? Zoltán Is méltó kívánt len­ni a nagy horderejű pillana­tokhoz. A milliós összeghez illő tekintély tudatában szeg­te le kövér állát. — El van intézve. Én se tudtam volna jobban kigon­dolni. Hibátlanul meg kellett ad­ni a módját, Dezső tehát a húgára szegezte tekintetét — Részemről rendben van — nyugtatta meg a mérnök­nő olyképpen, mintha szóra­kozottságból ocsúdott volna. A kőfaragót bezzeg nem A sorköteles gépjármű vezető-tan folyam hallgatói gyo'-ran látogatnak el a néphadsereg egyik közeli alakulatához szakmai gyakorlatra. (Fotó: Szabó Sándor) rata ellenére sem szereztek megfelelő gyakorlatot fiatal­jaink. Azt hiszem, e tekin­tetben a különböző munka­helyekkel kell majd egyez­kednünk, s mivel fontos fel­adatról van szó, talán sike­rül is... I Büszkeségek Az MHSZ Kossuth téri központjában néhány klub­vezetővel is találkoztunk. Így tudtuk meg, hogv a cu­korgyár, a Damjanich Szak­munkásképző Intézet, . az áfész, a konzervgyár, a Baj­za gimnázium, továbbá He­réd és Boldog lövészklubjai 1978-ban tömegesen indítot­tak versenyzőket a Honvé­delmi Kupa, a Felszabadulá­si Kupa küzdelmeiben, an­nál sajnálatosabb a nagy múltú vasutas-lövészklub visszaesése. Nincs minősített csapatuk, a legjobbak most már gyöngyösi színekben in­dulnak. Több örömük telt az MHSZ hatvani vezetőinek az A-kategóriás rádiósklub­ban, amelynek válogatott ke­rettagjai vannak, dicsérvén Szűcs János felkészítő mun­káját, Büszkék arra, hogy Szőke Péter. Szilágyi Mihály, Szöllösi Juliánná személyé­ben három helybéli sportoló képviselte hazánk színeit a „Testvériség-barátság” nem­zetközi összetett honvédelmi versenyen. A modellezők közül pedig A/l-es kategóriá­jú vitorlázó gépével úttörő­olimpikon lett Ócsai Gábor, míg Horváth Ferenc DM-tí- pusú hajója megyei második helyet szerzett a Jiatvani MHSZ-mozgalomnak. Tovább az úton — Az idei eredmények, de a fölmerült problémák is arra köteleznek bennünket, hogy tovább járva a meg­kezdett utat, javítsuk a klubok tevékenységének fel­tételeit — jegyezte meg be­szélgetés közben Hatvani Já­nos. — Ilyen szempontból komoly előrelépést ígér az udvarunkon épülő és a kü­lönböző gépjárművezető-tan­folyamokat szolgáló oktató-, hibaelhárító termek munkái­nak befejezése. Ezzel Össze­függésben jutnak végleges otthonhoz az iskolai sportöl­tözőben szórongó, jobb sors­ra érdemes modellezőink. Bí­zom továbbá a vasúti cso­mópont vezetőiben, hogy a régi erők mozgósítása, a munkahelyi nehézségek ki­rekesztése révén ismét olyan lövészklubot szerveznek, amely méltóképpen repre­zentálja e sportágban váro­sunkat. Kár lenne az áldo­zatért, amit nem olyan ré­gen a lőtér megépítése révén hoztak.. (moldvay) környékezte szórakozottság. Inkább azt is feledte, hogy az imént még fátyolosra vált a hangja. Mozgékony lett, mintha rámoláshoz készült volna, s visszazökkent meg­szokott stílusába. — Akkor hát, Félix úr, önre vár a költői munka. Foglaljon helyet ott, ahol a legboldogabbnak képes érez­ni magát, és támaszkodjon a híres szókincsére, önre hárul a foglalóról szóló nyugta megszövegezése. Mellékes jel árulta el, hogy a bizsust sem kímélte meg az izgalom. Szükségte­lenül összegombolta pocak­ján sallangos bőrkabátját. — Igenis, rögtön hozzálá­tok. Papírt, tollat, indigót kaphatnék? Önök pedig mél- tóztassanak addig megszá­molni az előleg Összegét. Az egészből most ezt vél­te a legfontosabbnak Dezső. Széles önbizalommal nevetett az asztal közepén tornyosu­ló pénzre. — Nekem aztán menni fog a számolás, Félix úr! Elhi­heti, nedves szivacs nélkül Is menni fog. Hát akkor ne lopjuk tovább a napot. Vé­gezze ki-ki a maga köteles­ségét! Edit feltűnés nélkül csele­kedett. A középső szobában lerámolta a kerek asztalká­ról a söröspalackokat és a poharakat, szárazra törölte a hólyagos lapot, papírt, indi­gót, golyóstollat készített rá, a nyűtt fotelek egyikét is közelebb igazította. — Talán itt — kínált he­lyet Félixnek. A bizsus tisztelettudó haj- longással fogadta az előzé­kenységet. — Köszönöm..? Nagyon köszönöm... Ezután a mérnöknő is át­ment a bal oldali s 'bába. helyet foglalt az o vnótlan ebédlőasztalnál, amelyet a többiek már körbeültek. Mintha imádkoztak volna, szótlanul, magukba mélyed- ve számolták a pénzt. Elvett az asztal közepéről egy kö- teg ötszázforintost lehúzta róla a szürkéslila szalagocs­kát, maga is számolni kez­dett. Félix Elek pedig odakint szövegezte a nyugtát. Akárha tengerfenékre me­rült volna a ház, tökéletes csend fogadta magába. Danka Károly ezen a va­sárnapon értette meg a ván­dor kocsmázókat. Azokat a szerencsétlen foglyokat, akik szökni próbálnak bánatuk fantomja elől. Akik bonyo­lult útvonalakon keresik sza­badulásukat, s kocsmáról kocsmára osonva élik bele magukat a menekülés sike­rébe, hogy aztán tetőző má­morukban hangoskodva dir csekedjenek bilincstelen ke­zükkel. Józanul értette meg ezeket a béklyós szánandókat. Egyet­len kortyot sem ivott. De a menekülést megkísérelte. Sodródó csavargással, vélet­len találkozásokkal, futó be­szélgetésekkel. Elüldögélt a rakparton, bámulta a horgá­szokat, egy festőművész ba­rátjával a helyi piktorok gyűlölködéséről váltott szót, játszott néhány sakkpartit a városi tanács csónakházában, meghallgatta egvik tanártár­sa különös elméletét a szel­lemi munka értékcsökkené­séről. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom