Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
Nyolcmillió kerestetik Senkit ne tévesszen meg a fenti cím. a szóban forgó nyolcmilliót — amely forint— nem a rendőrség keresi. Vagyis nem tűnt ei. mert hogy egyelőre még nincs. Illetve van, — lennie kell, hiszen egy megye gazdálkodásában nem olyan egetverő összeg ez —. csak éppen más célra előirányozva, betervezve. Gondot most az okoz: honnét lehetne előteremteni, pontosabban szólva elvonni a szükséges forintokat. Mégpedig fájdalommentesen, hogy máshonnét se nagyon hiányozzék. Nem könnyű feladat, hiszen úgy kell számolni, osztani,' hogy megvalósuljon az a bizonyos szólás: a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. S ha már a népi bölcsességnél tartunk : addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér! Ez is igaz. Ám igaz az is, hogy két évvel ezelőtt, az egri Gárdonyi Géza Színház nagyméretű üvegablakairól élet- veszélyre figyelmeztető látleletet, állítottak ki a szakemberek. „Rögzíteni kívánjuk, hogy a portál, a jelenlegi kialakításban nem megfelelő, és az üvegtörések, az épület mellett közlekedőkre közvetlen életveszélyt jelentenek" — summáz az 1976. novemberében kelt statikai szakvélemény. Szerencse kísérte eddig a járókelőket és az előcsarnokban várakozó közönséget is: jó időben robbant a két súlyos üvegtábla,, közelében senki sem tartózkodott. Négy évvel ezelőtt tört ki először a homlokzati üveg, s azóta 14 tábla repedt meg, ezeket ki is cserélték, ám repedés, sőt, robbanás fenyegeti az új üvegtáblákat is. Mi tagadás, nem az átütő színházi sikerek feszítik szét Thália templomának homlokzatát. Először az épület alatt húzódó pincerendszerre gyanakodtak a szakemberek, majd kiderítették: az idő előtt elrozsdásodott vas tartószerkezet a ludas. (Milyen kár. hogy nem a pince, mert akkor már lenne keret a felújításra !) Ezért kell kicserélni. Más betegségben is szenved ez a színházi épület, amelynek felújításáért riadót fújt a rádió reggeli krónikája is. Glosszázó kollégánknak igaza van: ki kellene végre cserélni a rossz, korszerűtlen, és a környezetre oly ártalmas szénfűtést, végleg meg kellene javítani a beázó tetőt, új tűzjelző berendezés, új telefonközpont, új hangosító- és világosítófelszerelés kellene. Mindez bizony nagyon. És a nyolcmillió forint! A már említett szakvélemény alapján a megyei tanács művelődési osztálya intézkedésére a színház megrendelte az új homlokzat terveit, amely ez év szeptemberében elkészült. S hogy a színház új ruhája ne csak praktikus, hanem egyben szép, művészi, és városképileg összehangolt is legyen, a tanács kérésére a Képző- és Iparművészeti Lektorátus egymillió forintos támogatást ígért, és festőművészt bízott meg a színes üvegablakok tervezésével. Mindez biztató. Különösen, ha építőipari kapacitás Felhívás Az Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, mezőgépiparban dolgozó tehetséges szakmunkások számára egyetemi, főiskolai felvételre előkészítő tanfolyamot indít. Az 1979. szeptemberében kezdődő, tízhónapos, intenzív tanfolyamra jelentkezhetnek mindazok, akiknek munkahelye a MÉM-tárcához, illetve a KGM-tárcán belül a Mezőgép Tröszthöz tartozik. A tanfolyam 26 hetes bentlakásos és 12 hetes otthoni tanulással egybekötött szakaszból áll. Ennek eredményes elvégzése és sikeres egyetemi, főiskolai felvételi vizsga letétele után a résztvevők a mezőgazdasági, élelmiszeripari, fagazdasági, műszaki, közgazdasági és jogi felsőoktatási intézmények nappali, esti vagy levelező tagozatán — üzemi ösztöndíjasként (havi 2500—3500 Ft) — tanulhatnak tovább és szerezhetnek egyetemi vagy főiskolai diplomái, A tanfolyamra történő jelentkezés egyik alapvető feltétele a munkahely (vállalat, mezőgazdasági termelőszövetkezet) egyetértő ajánlása, míg a többi feltétel a 10/1978. (VIII. 29.) OM-MÜM. számú együttes rendelet (Magyar Közlöny 57. szám) 4. §- ban található meg. Ugyancsak e rendelet intézkedik a tanfolyamra felvettek anyagi és szociális juttatásairól. Kérjük az érdeklődő munkahelyeket és szakmunkásokat, hogy továbbtanulási (taníttatás!) szándékukat a munkahelyi cím, a továbbtanulásra kiválasztott felsőoktatási intézmény megjelölésével levélben, legkésőbb 1979. január hó 31-ig az alábbi címen jelentsék be. Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága Szakmunkás Tanfolyama 2103 Gödöllő, Agrártudományi Egyetem. Az érdeklődők részére a tanfolyam részletes felvételi tájékoztatóját levélben megküldjük. Dr. Feteke László, a SZÉT vezetője is van a tervek mögött. Az is van! A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ígéri: befogadja a felújítást. a következő évben el is végzi, mégpedig gondo-. san ügyelve arra, hogy a munkálatok ne zavarják a színházi előadásokat. S most jön az a bizonyos ..de .. De a munkát meg kellene rendelni. Mégpedig sürgősen. Am megrendelni csak akkor lehet, ha az illetékesek biztosan tudják, honnét veszik (el) a felújításhoz szükséges ötmilliót, és a gázfűtés beszereléséhez nélkülözhetetlen hárommilliót forintot. Ezzel a kör be is zárult. A címben jelzett nyolcmillió tehát továbbra is kerestetik. őszintén szólva nem tudom valójában, sok-e, avagy kevés-e az a bizonyos nyolcmillió. Ez az ősz- szeg házak, épületek egyikének felúiítására bizonyára túlontúl sok. de egy megye színházának megmentésére talán nem is annyira. Hiszen „a színház nemzeti ügy” — mondta az új győri színház felavatásakor a kulturális miniszter, s e megállapítás általános érvénvű, vonatkozik az egri színházra is. amelynek előadásait több mint 80 ezren látogatják évente. Az újságíró pénzt nem tud adni. Még csak biztos tippet sem. Legfeljebb meditál, töpreng arról, hogy: az életveszély elhárítása a felújítás, ma bizonyára sokkal többe kerül ugyan, mint amennyibe tegnap került volna, ám még mindig sokkal kevesebbe, mint amennyiért holnap, vagy holnapután végzik majd el a munkát; ha sokat késlekedik a döntés, előfordulhat, hogy amikorra meglesz a pénz, már nem lesz kapacitás; nem beszélve arról, hogy a homlokzat csakugyan életveszélyes, s így bizony előfordulhat, hogy kényszerűségből nem fogadhatja közönségét a színház, vagyis bezár Thália egri temploma. Mindenki egyetért, hogy ez lenne a legeslegrosszabb és egyben a legeslegdrágább megoldás. Márkusz László Géműim 1978. december 3.. vasárnap 17. A mémöknő tett egy lépést a férje felé, derekát is feszesebbre húzta, hogy tartása ingerlőbb legyen, de hűvösődő hangjával mégis elhúzódott Danikától. — Hát akkor melyikünk legyen a családfő? Én a havi háromezer-négyemmel? — Tedd hozzá az én kétezer-ki lencszázamat is. — Na és. Ha hozzáteszem. Az még mindig csak hatezer-háromszáz. — Kettőnknek éppen elég. Úgysem akarsz gyereket. Ez igaz volt, mégis durvaságként fogadta Edit. Külsőre éppen csak a szeme rebbent. Befelé jajdulással rándult össze. Nem akart gyereket Álláspontja egyszerű kinyilvánításán túlmenően a bántás szándékával tettetett értetlenséget: — Eredetileg az élet értelméről kívántam beszélni! Kissé ijedt mosollyal b lintott helyeslést a tanár. — Stimmel. Mivel hogy az élet értelméhez állítólag a gyermek is hozzátartozik. Itt volt a pillanat, Edit- nék csak egy mozdulattal kellett volna jeleznie, hogy kész az oldódásra, egészen az ölelésig, de a taszítás mellett döntött. Csakis így hitte biztosnak támadó fölényét Hozzá is fogott rögtön a rohamhoz. — Már megint passzát szelet sóhajtottál. Nekem sajnos nincs ilyen nagy tüdőm. Én csak arról beszélhetek, hogy reggel nyolcra munkába kell szaladnom, este fél ötkor meg haza, itthon folytatni a gürcölést. Számolok az irodában, számolok magunknak. A hivatalban még költhetek, de itthon csak beoszthatok. Beoszthatom a havi hatezerháromszázat. Azt a rengeteg pénzt! Számolhatom akárhogy, nekem kevés. Igenis kevés! Krumplira, tejre, olajra, csőtésztára elég. Vehetek néha pár méter való- M műselymet, sőt. egészen itka konfekciócipői ^ :mit csak félmillió nő visel íz országban. Uram bocsá’ negyedévenként egyszer a kozmetikushoz is beülhetek, Elvi politikánk tükre Kádár János .eszsdeinelt és cikksine’i gpjteióyís kötetről HAT ESZTENDŐT fog át Kádár János beszédeinek és cikkeinek legújabb gyűjteményes kötete, amelyet most jelentetett meg — az idei politikai könyvnapok alkalmából — a Kossuth Könyvkiadó. E beszédek és cikkek túlnyomó többsége nem ismeretlen az olvasó számára, mivel azok annak idején a sajtóban, tévében és rádióban napvilágot lát- tak; csupán néhány olyan beszéd található a kötetben, amely most kerül első ízben a nyilvánosság elé. ’ Am együttesen. összefüggéseikben a korábban már olvasott, hallott beszédek és írások egy töretlen folyamat tükreként más dimenzióba kerülnek. A kötetet forgatva átfogó képet kaphat az olvasó arról, miként gazdagodott és vált valóra a gyakorlatban a párt politikai irányvonala. Láthatjuk, miként észlelte a felvetődő új kérdéseket a párt, hogyan rajzolódtak ki a megoldás körvonalai, milyen tapasztalatok alapján, milyen gondolati folyamatok eredményeként alakult ki egy-egy állásfoglalás, hogyan fogalmazódtak meg a konkrét célok és törekvések az utóbbi hat esztendőben. Pártunkban a politikai állásfoglalások és döntések kollektív munka nyomán, testületek együttes elhatározásaiként születnek. Nem titok azonban — s miért is kellene titkolni? —, hogy a politikai irányvonal kidolgozásában és érvényesítésében jelentős személyes szerepe volt és van a Központi Bizottság első titkárának. Beszédeiben. írásaiban a kolelktív vezető testületek állásfoglalása tükröződik, de kiolvasható belőlük személyes hozzájárulása is a közös elhatározások megszületéséhez. Ilyen módon nyújt képet ez a kötet a párt egészének politikai törekvéseiről és tetteiről. E POLITIKAI tevékenység fő irányvonala több mint két évtizede változatlan, töretlen. Kádár János több alkalommal is hangsúlyozta, hogy ezt a politikai irányvonalat. amelyet több párt- kongresszus is megerősített, a gyakorlat folyamatosan igazolta. Ez a politika élvezi a nép bizalmát, támogatását. „A mi politikánk igazát, erejét, tényleges befolyását legjobban az bizo-. nyitja — mondotta 1974 tavaszán a nyíregyházi pártaktíván —, hogy nálunk az emberek a nemzetközi helyzet feszültebb periódusában vagy bizonyos szempontból nehezebb hazai helyzetben akkor nyugodtak meg, amikor meggyőződtek róla, hogy elveinkhez, politikánkhoz hűek vagyunk, a követett irányvonalon nem változtatunk, kijelölt utunkon haladunk tovább.” ’ Ugyanakkor Kádár János rámutatott arra is: a párt és az ország fejlődése nemcsak azért egyenes vonalú, mert „a párt a kongresszusok által kijelölt fő irányvonalat megtartotta, hanem azért is, mert sohasem tért ki a gyakorlat által felvetett kérdések marxista—leninista megválaszolása elől”. Ezért nemcsak a XI. kongresszus előkészítése idején (amikor az idézett szavak elhangzottak). hanem minden szakaszban helytálló, általános érvényű gondolat, hogy ,.a párt fő politikai irányvonalát... a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolásával újítva, gazdagítva kell tovább erősíteni és folytatni”. Ennek a megújításnak és gazdagításnak lényeges eleme. hogy a párt egyaránt figyelmet fordít az aktuális napi és a távlati problémákra. feladatokra. Az egymást követő beszédekben és cikkekben végighúzódik a kommunista forradalmiság- nak ez a felfogása, amit pártunk első titkára a KISZ KB ülésén mondott felszólalásában így fogalmazott meg: „A forradalmárnak a napi és a távlati dolgokat mindig együtt kell néznie. Mert aki a napi érdekeket nem nézi, csak a távlatiakat, az nem forradalmár, hanem holdkóros. Az sem lehet forradalmár, aki csak a napi érdeket nézi, mert nem látja a folyamatot.” Egy másik lényegi eleme a párt által alkalmazott megközelítési módnak, hogy „munkánkban érvényesítjük a szocializmus építésének nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeit, és ugyanakkor figyelembe vesszük a nemzeti történelemből és az ország konkrét helyzetéből adódó sajátosságokat”. Bármelyiket hanyagolnánk eh a marxizmus—leninizmu* alkotó alkalmazásának e két fő kritériuma közül — figyelmeztet a Politikai Főiskolán elhangzptt beszéd —, lehetetlenné válna a szocializmus további eredményes építése, veszélybe kerülnének eddigi vívmányaink. A MARXIZMUS—leniniz- mus ilyen módon felfogott alkotó alkalmazása akkor lehet eredményes, ha szüntelenül törekszünk a valóság alapos megismerésére, ha a párt a tények ismeretére és elemzésére alapozza politikáját. A kötetben közölt valamennyi beszédet és írást ez a higgadt, mértéktartó. szélsőségektől mentes valóságlátás jellemzi. „A pártnak, a munkásosztálynak és a népnek nem dicsekvő és nem önmarcangoló értékelésre van szüksége, hanem az eredmények súlyának, jelentőségének megfelelő számvetésére és a hibák önkritikus elemzésére” — hangsúlyozta a KB 1972. novemberi ülésén elhangzott előadói beszéd. Ebben a szellemben húzza alá a pozitív és optimista hangvétel indokoltságát, amikor munkánk egészét tesszük mérlegre, amikor az élet minden területén érzékelhető, nagy jelentőségű eredményeinket vesszük számba. De figyelmeztet arra is: „akkor védjük helyesen a párt. a kommunisták becsületét, ha nem próbáljuk elhitetni a közvéleménnyel, hogy a kommunisták sohasem hibáznak”. A munka gyönge pontjainak) felvázolása természetesen nem valamiféle öncélú dolog: arra szolgál, hogy a párt „kellő időben és csírájában felismerje, korrigálja; illetve megszüntesse a fejlődés egészségtelen tendenciáit — amelyek akkor még nem okóznák nagy bajt, de ha a párt úgy hagyná évekig okozhatnának A párt ebben a szellemben vette szemügyre és elemezte az utóbbi hat esztendőben is a társadalom életének valamennyi szféráját a bel- és külpolitika minden kérdését. Akár nemzetközi kérdésekről, akár gazdasági helyzetünkről, akár a köz- gondolkodás alakulásáról szólott pártunk első titkára, mindig az előbbiekben vázolt felfogás jegyében értékelte a végzett munkát.- jelölte meg a tennivalókat A felelős politikusként vizsgálva az eseményeket, vagyis szüntelenül azt kutatva, mit kell cselekednünk, milyen terveket kell végrehajtanunk az előrehaladás érdekében. Annak a tudatában, amit a köu tetben utolsóként közzétett — a Hajdú-Bihar megyei pártaktívaülésen elhangzott — beszéd zárógondolataként emelet ki: szavunk hiteléi azok a sikerek adják, amelyeket a hazai építőmunkában elértünk. Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyelnek”. TÖRTÉNELMI fejlődésünk egyik legfontosabb eredménye, hgoy a társadalmi vi-j szonyok mélyreható átalakítása következtében ma a cselekvés össztársadalmi méretekben egyirányú lehet —, az alapvető politikai kérdésekben kialakult egység alapul szolgál az egységes cselekvésre. Kádár János szinte minden beszédében és írásaiban kiemeli a különböző osztályok és rétegek ősz. szefogásának, az e célt szolgáló szövetségi politikának: fontosságát, a párt és a dolgozó nép naponta megunt lő egységének nélkülözhetetlenségét Amint ezt több alkalommal hangsúlyozta: „Aa új társadalom az egész népnek épül. s a párt vezetésével a kommunistáknak és a pártonkivülieknek, a népnek, a történelmet formáló törriegeknék. együtt keli megvalósítaniuk.” ahol a presszós tündér mellett én vagyok a Hamupipőke. Ez lenne az élet értelne?! Mindig is megalázónak érezte Danka, hogy a presz- szós fruskák többet kereshetnek, mint a diplomás nők. Mégsem helyeselhetett a feleségének. — Kérdezd meg azoktól, akiket irigyelsz. Nyilván ismerik a nagy titkot, amely az élet értelmére vonatkozik, különben nem hozna ennyire lázba a példájuk. — Ne beszélj mellé. Te talán azért élsz, hogy örökké a rozoga bicikliden járj tanítani? — Gondolhatnád, hogy a biciklim egészen mellékes. Eredeti vágyam : szeretnék boldog lenni. Biciklivei vagy anélkül. — Kiábrándítóan banális vagy — szólta le Edit őszinte szomorúsággal. A tanár cseppet sem rös- telkedett, hogy megpirongat- ták a közhelyért. Sőt ráduplázott, ezzel fejezve ki, hogy esze ágában sincs meghuny- nyászkodni a közhelyekkel szembeni gőg előtt — Elismerem, a banalitások becsülése nálam születési hiba. Korábban kellett volna észrevenni. Látod, ha most jókedvűek lennénk, elmondanék néhány banális gondolatot az élet értelméről. De hagyjuk. Hiányzik ehhez az a naiv emelkedettség, amikor az istenien együgyű unber épp azáltal kap szelem! bátorságra, hogy megfe- edkezik a bátortalanságáról. Két percen belül megszűnne az élet, ha mindenki Hegel színvonalán gondolkodna. Persze, a minőség tekintélye sérthetetlen, de csak akkor, ha emberbarát. Ugyanez vonatkozik a banalitásokra is. Ne gúnyold, ne szóld le, ha gondolatilag talán együgyű, de jóságában magasrendű. Mert nemcsak bölcseletileg művelt férfiak, de szent naiv öregasszonyok is ápolták hajdan a pestis járványok áldozatait. Na már most, ha egy ilyen öregasz- szony roppant banálisán vélekedik az életről, szabad-e megvetnünk őt a kényes gondolati nívó nevében? — Ö, te nagyképű. Ha tudnád, mennyire idegesítő vagy... — Hol banális vagyok, hol nagyképű — tűnődött jámbor derűvel a tanár. — És főképp idegesítő. Kimondottan elviselhetetlenné teszem magam azzal, hogy nem árusítom ki az emberi méltóságomat, a verejtékemet, az egész jelenemet és a jö- vőmet. Mindazt a pénzben ki nem fejezhető csekélységet, amiért élni érdemes. — Ez csak köd! Csupa homály! — támadt rá lobogó harciassággal a felesége. — Még mindig nem tudom, hogy miért is élünk. Én, te, ő, meg az egész többes szám. Úgy viselkedett Danka, mintha meghátrált volna. Pedig egyre biztosabban állt a lábán: — Miért élünk, miért élünk! Üsse kavics, megpróbálom elmondani erről a magam házilagos véleményét. (Folytatjuk)
