Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

MEGYÉNK NYOLC KIVÁLÓSÁGA, REMEK SPORTOLÓJA SZEREPELT EBBEN AZ ESZTENDŐBEN VI LAG. VAGY EURÔPA-BAJNOK1 VERSENYEKEN. MINDEGYIKÜK MEGTETTE, AMIT VÁRTAK TÓLE, BECSÜLETTEL, KÉPESSÉGÉHEZ MÉRTEN JÓL HELYTÁLLT. KARÁCSONY ÜNNEPÉN A SZOKOTTÓL ELTÉRŐEN, MAS SZEMSZÖGBŐL IGYEKEZTÜNK M EGISMERN1 ÉLETÜKET, ÉLETMÓDJUKATOTTHO­NUKBA LÁTOGATTUNK 0,0 ------­( rttfumáfaui. „arany szobában Az újdonsült egyéni világ­bajnokot munkahelyén, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban kerestük. Az istálló felé vettük az irányt, valamivel előtte azonban álljt parancsolt a látvány. Bárdos György derékig te­metkezett egy felnyitott mo- torházú Lada 1300-asba. Kö­szöntünk, ezzel együtt cso­dálkoztunk: — Jó napot, jó munkát! — Köszönöm, boldogulok vele. — Mi az, nemcsak a lo­vakhoz érti — A fenét, csupán fagyálló folyadékkal töltöttem fel az autót. Ez nem ördögi. — Hát mi lenne az? — Ha a Fülöp Sanyi kitű­nő lovait jövőre is az enyé­mek előznék meg. — Ez még messze van. A delet viszont elütötte a ha­rang, nem ebédel? — Éppen most készülök haza. Lux kutya Is szemre veszi a Bárdos-fiúk karácsonyi ajándékát: Bizsut, a pónilovaL ~ Elvinne? A motort jóformán föl sem pörgette, már a Bárdos-lakás Örökölte, örökül hagyja Mátyás Viktorral csak a lovakról lehet beszélgetni. Terelgetném én másfelé a témát, de nem megy. Min­dig visszakanyarodunk az örökölt szerelemhez, ami már az ifjabb Mátyusoknak — Viktornak, Zsuzsinak és Eszternek is vérébe ivódott — Itthon is a ló az alfa és az omega. A lovasvilág ak~ kor igazi, ha állandóan fog­lalkozik vele az ember. Gye­rekkorom óta nem a rekord, hanem a szépség érdekel. Ha valaki gyorsan akar menni, üljön repülőre. A ló mást tud, de amit tud. azt más nem tudja, azt semmi mással nem lehet bemutat­ni. Ott kell sürgölődni körü­löttük. Ez a munka nem is­meri a nyolcórás munkaidőt. Kinn vagyok hétfő hajnaltól Szilvásváradon. Ha a három legfontosabb, az etetés. az ápolás, a hajtás rendben van, azért arról is meg kell győződnöm, hogyan pihen­nek „munkatársaim”. Ha hét végén nincs program, nyu­godt edzés ígérkezik, azért vagyok kint. Legközelebb Viktor fiám került a lovakhoz, ott volt velem a világbajnokságon is, de elsősorban lovaglással folgalkozik. A lányoknak meg az a feladatuk, hogy legalább lovasférjet válasz- szanak — tréfálkozik Má- tyus Viktor. A kisebbik lány, Eszter megkísérli a tiltakozást, de édesapja köz­bevág: — Nem igazi ám ez a palotaforradalom. Leg­utóbb épp az Eszter fenekét törte fel a nyereg. Zsuzsira meg nyugodtan bízhatom a bemutatók rendezését: Ha ő szervezi a dolgokat, nem kell aggódnom, rendben megy minden. Az egyik dédapám 48-as huszártiszt volt. A másik a művészetek pártolója. Ez a kép. a falon, az ö szerzemé­nye. Azt ábrázolja, hogyan ébresztgeti a halott katonát jó barátja, a lova. így jön össze a dédapát örökség, amit az éh családom is to­vább örökít Kevés szabad időmben szí­vesen hallgatok zenét, ma­gyar nótát, operettet, de ak­kor is azon jár az eszem, hogyan lehet rá léptetni. Amelyik lóval eredményt akarok elérni, azzal együtt kéll élnem, hangsúlyból, hanghordozásból Is érteinek. A gyeplő a kezemben, vagy villanydrót, am% tolja őket előre, vagy selyemzsinór, amivel simogatni lehet. Hatéves koromban az el­ső ..szerelem” is'azon ment el, hogv a kislánv csikóbő­rös hintóval csalogatott ma­gukhoz. Nem volt hintaló, oda lett a barátság is. Sze­rencsére a feleségem megért, elviseli, hogy a lovaimnak élek... előtt álltunk. Benn Bárdos bácsi, Gyuri édesapja és VB- aranyérmesünk felesége, Má­ria asszony fogadott. A bel­ső, utcai szobába tessékeltek. A feleség iskolába készítette a kis Gyurit, majd tett-vett a tűzhely körül. Az utcait a legtalálóbban „arany”-szoba névvel illethetnénk. Hogy miért? — Ennyi érme a világon csak Abonyinak van! Kecskemét hősének szavai­ban egy pillanatra sem ké­telkedtünk. Sőt irigykedve tettük hozzá a kiságyban cse­peredő Attila láttán : — Ennyi érem, ■serleg és díjszalag között kevés gyerek nő fel. Hjah, kérem, az ismerke­dést a sporttal nem lehet elég korán kezdeni. Francia—magyar, vagy esküvő Zsebpénz a szülőktől Ritka az a sportesemény Egerben, amelyiken ne len­ne ott. Persze ilyenkor ne­ki nincs versenye. A leg­könnyebb elérni a pályák szélén, valamelyik tornate­remben, vagy mint e be­szélgetés során történt, a körcsarnokban. Nem mintha otthon szüleinél ne csön­gettünk volna. — Délelőtt aludtam biz. tos, merthogy beteg vol­tam. Most sem vagyok tel. jesen rendben, de ezt az emlékversenyt nem lehetett kihagyni. — Ezek szerint unatko" zott néhány napot? — Egy főiskolás, vizsga. időszak előtt, ilyet ne mondjon. Karácsony után rögtön pszichológiai-szigor, lat vár rám Juj! — Tanulni azért mégsem kell egész nap. Zenét hall. gatni például szeret? — À könnyűzenét leg. alább annyira, mint ebben a korban a nagy átlag. Sze. retem a Boney M.. az Ab- ba számait, hazai kedven, cem az Omega. El ne fe. lejtsem, nemrég kaptam egy magnót. Táncolni is imá. dók. — Egy fiatal lánynak ez utóbbi aligha gond? — Fontos a válasz? — Ha nem titok? — Egy csoporttársammal járok. Kármán Kati a legjobb magyar egyéni . helyezést érte el az 1978-as norvégiai tájfutó VB.n. Válogatott versenyző, aki az új esz­tendőben ismét dr. Nagy Árpád edző irányításával készüL Hogy eredményei mögött mennyi a szülői ál­dozatvállalás, szinte szé­gyenlősen mondja: — Kisebb fajta mosodát vezet évek óta édesanyám, amikor a szintén tájfutó öcsém és az én szerelései, met tisztítja. Noha eredmé. nyeim után már adnak eredményességi 'juttatást, a korábbi zsebpénzt továbbra is megkapom otthonról. Édesapa pedio gyakran visz kocsiiával edzésre, a he. gyekbe. Ezért érzi úgy Kati: cse­rébe kötelező a jó szerep­lés! Pál Ilona, a Hatvani Kini­zsi atlétája, és Páldi Róbert testnevelő ta­nár szeptembei 3-án ünnepel­te egyéves há­zassági évfor­dulóját. — Nem tud­tunk összehá­zasodni — me­séli Ica. — A versenyek mi­att állandóan halogatni kel­lett az időpon­tot. — Azért si­került — vág közbe Robi. — Éppen a ma­gyar—frartcia viadallal esett egybe az eskü­vőnk. Még nászúton sem voltunk. — Most talán Zakopánéban szilvesztere­zünk —- bi­zakodik a fiatalasszony, — ha addig nem jön közbe semmi. Hatvanban dolgoznak mind a ketten, lakásuk azonban Petőfibányán van. A hatvani állással ígért la­kásra még várni kell. Na­ponta utaznak be reggel, vissza este. — Az a szerencsém, hogy Robi megértő. — Megértő? — replikázik a férje. — En sokkal fana- tikusabban csinálnám, ha olyan eredményeim lenné­nek, mint neked. Jövőre a legcsekélyebb követelmény a nemzetközi szint teljesíté­se. Az olimpiára figyelünk, arra kell készülni Robi és Ica között Kriszti apu­kája Foci és minibob A Bp. Honvéd—Ajax ÜEFA-kupa labdarúgó-mér­kőzés első, népstadionbeli összecsapásán a lelátón iz­gult. Szurkolt a piros-fehé­reknek, bár vérbeli Újpest- drukker. — Az a pompás 4—1 alig­hanem megérte? — Meg bizony, még innen, Szilvásról felugorva is. Bálint Mihályról eddig bi­zonyára kevesen tudták, hogy egy másik sportágnak is rab­ja. Két éve Mezőszilasról ér­kezett vissza családostól, a lovait ugyanis eladták Ang­liába. — Vittek volna bennünket a lovakkal együtt, a férjem azonban nem akart cseléd­nek menni — mondaná Té­riké, a feleség, a Szilvásvá­rad! Állami Gazdaság admi­nisztrátora, ha szolgálati la­kásukban társalognánk. Mivel azonban magyar bajnokunk szerint egy fogat­hajtó legfeljebb reggel 6 előtt és este 6 után van csak otthon, erről a látogatásról lemondtunk. Maradt az is­tálló. Egyébként is zavarnánk, mert a ház asszonya a hét­hónapos Anitával éppen eléggé elfoglalt A nagyob­bik gyerek, a „trónörökös” Tamás, hétéves. Iskolás és él-hal a lovakért. — Nézze csak, úgy vagyok ezzel, mint bárki más. Én is örülök annak ha a fiam örö­költ tőlem valamit. Tamás alighogy hazajön, szalad az istállóba. A méneket lovagol­ja. De, más is van a világon... — A srác nemrég kapott minibobot. Hó is volt hely is, nagyon megkedvelte. Tud­ja milyen jól lehet kormá­nyozni?... Kriszti 13 hó- napos baba, aki annak rendje és módja sze­rint igényli az apukáját Hogyisne, mi­kor olyan jól lehet vele ham cúrozni. Apa biztos kézzel fogja, remek sétákra viszi az új lakásban és mindig hoz neki valamit. — Nem kell ahhoz ün­nepnek következnie, hogy Jóska ajándékot hozzon. Amikor az edzőtáborokból hazatér, vagy csak a vá. rosból jön, már az ajtóban elkezdi. „Na, mit hoztam?” Ezzel... Nagy Józsefné, kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes kötöttfogású birkózónk fele. sége szinte ezekkel a mon. dótokkal fogadott. Amiben ugye benne van: mennyit van távol az otthontól az élsportoló férj, s ezért őt, a feleséget nemigen irigyel, hetik.­— Most is Tatán van, es. téré érkezik. A karácsonyt és a szilvesztert végre együtt töltjük, már alig várjuk. — És a moszkvai olimpia idején? \ A szabadfogású birkózásban Kriszti * legyőzhetetlen — Ez az egy hely. ahová én magam is küldeném. Majd csak ellennénk a tv előtt Krisztivel. — Éva! A sportol ófelesé, get mennyire érdekli a sport? — Férjem itthon sokat beszél a vele történtekről, nekem mondja el legoszin. tébben a dolgait. Igyekszem mindig türelmesen meghall­gatni, megérteni. Tudom, erre szüksége van. A birkó­zásban egyébként a nevek­hez már arcokat tudok köt­ni. A röpke • látogatás végén Kriszti a nyíló ajtóig kísért, Mosolygott mintha érezte volna, apud nemsokára jön. Jön és megint hoz valamit A karácsonyfa alá diavetű: tót tesz. íróasztalnál a „világjáró0 Eprütt a Fodor család. Ez kivételes alkalom. A nagy­szobában üldögél a családfő, Dezső bácsi, a Csepel Autó­gyár hegesztője, Sárika néni, az édesanya, és a nagyobbik gyerek, Dezső a feleségével-. Ági, a „világjáró” úszó most éppen a kisszobában tanul. Pótolja a lemaradását, ami a különféle versenyek, uta­zások miatt alaposan megnö­vekedett Úgy kell előcsalo­gatni a tankönyvek közül. Az asztalnál Sárika néni vi­sz) a szót — öröm, izgalom, ideges­kedés, minden van abban, hogy Ági magas szinten spor­tol. Korán kel, megy úszni, ha itthon van, mi pedig in­dulunk munkába. Este fél hat, hat körül találkozunk ismét, akkor vacsorázunk, majd kezdi a tanulást. Sok­szor még nézni is nehéz, hogy tanulna, de ott alszik el a fáradtságtól a könyvre ha­jóvá, az íróasztal mellett. Legfeljebb szombaton jut idő arra, hogy tévét nézzen, ha éppen jó a műsor. Most, amióta gimnáziumba jár, kü­lönösen sok gondot okoz az iskolai munka és az úszás egyeztetése. Mert az iskola is kötetei, az úszásban is mind többet kell tennie az eredményekért. Ági kicsi kora óta úszik. Természetesnek vettük, de soha nem gondoltuk, hogy ilyen szintre jut. Ha verseny­re utazik, nemcsak azért iz­gulunk, hogyan érkezik ha­za, hanem azért is, hogy mi­lyen eredménnyel Nyolc országban járt az idén Fodor Ágnes. Az esz­tendő felét otthonától, szülei­től, szülővárosától távol töl­ti, s bár a családhoz, a ha­zai konyha ízeihez ragaszko­dó gyerek, ha Egerben van, akkor is csak az estéket töltheti együtt azokkal, aki­ket szeret. — Osztálytársaimon lá­tom, irigykednek, hogy so­kat hiányzóm. De aligha cserélnének velem, amikor pótolnom kell az elmulasz­tott tanulást. Szerencsére osztályfőnököm, Pelle Jutka édesanyja itt lakik a szom­szédunkban. ök segítenek, mert az iskolai korrepetálás délután van, amikor nekem edzenem kell S ez így lesz a moszkvai olimpiáig... — A nyári szünet után tar­tottak egy hét pihenőt — mondja édesanyja — de ez a gyerek akkor is lejárt az uszodába.., I A külföldi képeslapok, az Ágiról megjelent újságcikkek albumokat töltenek meg A kisszobában számolatlanul, kilókban mérhetően gyűlnek az érmek, s hogy tovább gyarapodjanak, ahhoz így, ilyen fegyelmezetten kell él­Egyenjogúság — de mikor? az ABf •îr1.hâz csemegéi is együtt válogat. — Megvitatjuk mindig a szakmai dolgokat — folytat­ja Ica. — A férjem gyakran jobban izgul, mint én. A családtervezés is a sport függvénye a Páldi házaspár­nál. Az olimpia előtt nem gondolhatnak gyerekre, de utána mindjárt kettőt sze­retnének, egy fiút és egy kislányt.. —r- Ha az időm engedi, szeretek olvasni, kézimun­kázni — mondja Ica. — Most éppen német nyelvtan- folyamra járok. — Mondtam iratkozzon be. tanuljon nyel t, ne csak mosolyogjon, ha külföldön A Boros házaspárnál há- lásabb és kedvesebb riport­alanyokat és témát nem kí­nál sportújságíró számára Heves megye. Talán elfo­gadják a krónikás vélemé­nyét, hiszen jó ideje asztala van a háznál. Eleinte csak Zoli és me­gint Zoli miatt csengettünk. Aztán égy sportházassághoz gratuláltunk. Idén, nyár vé­gén pedig már Zoli hozta a nassolnivalót. A beszélgető- partner a VB-n járt Ilona volt. Kevéssel rá Borosné Schmiedmeister Ilona meg­nyerte a magyar bajnoksá­got. Monspart után Borosné! — Vagy Boros után Boros­né? Zoli: Én négyszer nyertem magyar bajnokságot. Ica: Nekem ez volt az első egyéni. — Ez aztán az egyenjogú­ság! Ica: Szerintem is. h Zoli: Még ne kiabáljuk el Az egri Arany János úti# szépen berendezett lakásuk­ból nem szívesen mozdulnak ki. Nem töltenek egyelőre annyi időt otthon, hogy megunnák. Ritkán moziba, színházba mennek, szűk ba­ráti körük egy-egy házasnár tagját látják vendégül. Na­ponta Zoli szüleinél étkez­nek (Ica budapesti). Mostan­ság a férj szerint: „Felesé­gem szorgalmasan készül arra az időre, amikor már főzni kell.” — És a családtervezés? —1980-ban nem lesz vi­lágbajnokság, akkor szeret­nék szülni — mondja a baj­noknő. Az év legjobb férfi tájfu­tója erre rábólint IRTA: Budavári Sándor és Virágh Tibor FOTÓ: Szántó György J

Next

/
Oldalképek
Tartalom