Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Újra itt a tel. Újra megérkezett a karácsony, a meglepetések napja, no meg a jól megérdemelt pihenés ideje is. Most jó néhány napig lehet játszani a lcará- csonyra kapott játékokkal, forgatni lehet a karácsonyi ajándékkönyveket, amelyek új mesékkel, új izgalmas történetekkel ajándékozzák meg azokat, akik szívesen olvasgatnak. Es elő lehet venni a szánkót, a bobot, s irány a hegyek, a szelídebb dombok, csak úgy száll lefelé a friss havon a szán. Mert reméljük, Télapó puha fehér hóval is megajándékoz benneteket a szünidőre. Egy kis lélegzetvétel ez, hogy azután a félévi bizonyítvány jegyeit megtartsátok, tovább javítsátok, kinek hogyan kell. De most még a pihenés, a szünidő elején vagyunk. Használjátok ki okosan, szórakozva, játszva, tanulgatva, olvasgatva. És egy kicsit segítve otthon. Jó pihenést, jő szórakozást, ehhez a szórakozáshoz szántuk részetekre a mesét, a rejtvényeket. Kellemes karácsonyt, gyerekek! Körbe — körbe Olvassátok össze a kör betűit olyan sorrendben, amilyenben a betűk alatti ábrák a kör közepén követik egymást. A megfejtett szövegből megtudjátok, mit kívánunk minden kedves olvasónknak. iWUdd&uun iffiitoro -JUB3Í sautant :saitafOaví Peti rajzai A nyáron Peti a Balaton mellett nyaralt. A kellemes órák sokszor teltek el rajzolással. Egy alkalommal — amikor tréfás kedvében volt — néhány állatot rajzolt Átvonuló hattyúk Perl egy borongás decemberi reggelen lelkendezve szaladt be az udvarról. — Édesapám, édesapám! — kiabálta már messziről. — Gyorsan tessék jönni. Óriási fehér libák vannak a tavon! Feri édesapja halászmester volt, de szabad idejében szenvedélyesen vadászott is, így azután érdekelték a madarak. Hamar kapta à távcsövet és kisietett a kert sarkához, ahonnét már végigpillanthat'ótt a nagy halastó tükrén. — Jól van, Ferkő, — dicsérte meg fiát, aki izgatottan topogott mellette, — érdekes madarak, ritka vendégek nálunk. Csak éppen nem libák, hanem hattyúk! Méghozzá bütykös hattyűk! Feri elkérte édesapja távcsövét és hosszasan nézegette a vízen úszó nagy madarakat Ezek a lúdfélékke! rokon madarak valamikor fészkeltek hazánk területén, az akr koriban még meglevő hatalmas mocsarakban. Az énekes hattyú, melynek cSőrtö- ve szép citromsárga, a XVIII. században költött itt Utoljára, a narancspiros cső- rű és felette fekete bütyköt viselő bütykös hattyúról még a múlt századból is vannak fészkelési adataink. Emléküket a rég kiszárított lápok helyén számos elnevezés őrzi. A végeláthatatlan vadvizek, nádasok és mocsarak felszámolásával azonban eltűntek a hattyúk is, és ma már csak mint ritka vendégek, átvonulok jelentkeznek. A bütykös hattyú a Britszigeteken, Lengyelországban, az NDK-ban, Svédország déli felében, valamint a Fekete-tenger mentén fészkel, az énekes hattyú a magas északról érkezik hozzánk. Ugyancsak északi el- terjedésű a hozzá hasonló, de kisebb termetű kis haty- tyú is, melynek mindössze néhány hazai előfordulása ismeretes. Az öregek mindhárom fajnál hófehérek, a fiatalok barnásak. A hattyúk igazi eleme a víz. Lábaik eléggé hátul helyezkednek el, a szárazföldön éppen ezért meglehetősen esetlenül mozognak. Annál kecsesebben úsznak a vízen, a hullámok között, de ügyesen és kitartóan repülnek is. Felszállás előtt hatalmas szárnyaikkal paskol- ják a felszínt, de ha már a levegőben vannak, gyorsan repülnek előre. Ez pedig nem kis teljesítmény részükről, hiszen a bütykös hattyú például a legsúlyosabb madár- fai, Európában, akár a 20 kg- ot is elérheti. A hattyúk fő tápláléka növényi anyagokból áll, de csigákat, kagylókat és különböző vízi rovarokat is fogyasztanak. Hazánkban mindhárom faj védelem alatt áll. Schmidt Egon f Karácsonyi utazás TÉT r .... *KD r _ 1 NO r L ; KA ) 1 fMRÖ Ebi és Gabi elhatározták; hogy karácsony napján meglátogatják a nagymamát. Ók Tét községben laknak, a nagymama pedig Barcson. Kérdés, hogyan jutottak el a testvérek a nagymamához. Persze vasúton, autóbuszon, vagy pláne gépkocsival könnyű az utazás, de a rejtvény-utazás sokkal körülményesebb. A megoldás S kővetkező: az alábbi hálózatban TÈT- ről kiindulva folyamatosan írjunk be egy-egy szótagot a kockákba, úgy, hogy az mind az előtte, mind az utána levő szótaggal értelmes szót adjon. Segítésként néhány szótagot beírtunk a hálózatba. j •soHva-vH-na-VH-ia-vo-Haa-oN-vívi-OH-óH-isó-oH-siA-aaa .-OS-Hoa-ii-Naa-xax Móra Ferenc: Tél apó haragja Bégen történt biz ez, régen. Abban az időben, amikor még tűzön aszalták a jeget, jégre tették a meleget. Az volt csak a jó világ, víg világ. Még akkor a só is sósabb volt. Virágosabb a tavasz, hosszabb a nyár, oldottabb az ősz. Hogy nagyot ne mondjak, nagyobb volt akkoriban a búzaszem, mint most a mákfej. A mogyoró olvasva is elmehetett volna diónak. A diót pedig meg kellett törni a küszöbön, mert hajába nem fért volna be az ajtón. No, hanem a Tél apó akkor is csak olyan goromba legény volt, mint mostanában. Akkor is csak olyan öreg volt, mint az országút, s ha savanyú kedvében megrázta fehér szakállát, egyszerre beborult a víg világ, szép világ. Nem látszott ki egyéb a nagy hóból, csak a varjúnépség, az sem tudott egyebet kiáltani, csak azt, hogy kár, oda van a nyár. Bizony kár, — sóhajtottak az emberek, — mert többet ér egy nyár száz télnél. Ohohó. Ohohó — sikoltolt mérgében a Tél apó, hogy csak úgy csikorogtak bele a száraz ágak. — Ugyan minek is teremtette a jó isten ezt a gonosz telet? Virágtör- delőnek, madárpusztítónak, e mbersanyargatónak ? Hihihi, huhuhu, hahaha! — kacagott be Tél apó a kéményeken, hogy csak, úgy borsózott bele az emberek háta. Hej de nagy öröm lenne, ha egyszer megenné a farkas a telet! No hanem erre már csakugyan megharagudott a Tél apó. Kapta magát, vette a sátorfáját, s úgy elszelelt, hogy meg sem állt, amíg azok mögé a zordon hegyek közé nem ért, ahol a madár se jár. Ott ütött tanyát az égnek meredő ormokon, onnan süvöltözött le bőszen a nagy világra; no, megállja- tok, majd hívjátok még visz- sza Tél apót! — Csak azt lesd, — nevettek az emberek. Soha gazdagabb termést nem adott a föld, dúsabb gyümölcsöt nem hoztak a fák, mint abban az esztendőben. Alig győzték az emberek betakarítani a termést. Siessünk, emberek, — biztatták egymást, amíg a Tél üpó megint a nyakunkba nem ÜL Bizony nem jött a Télapó, kár volt tőle ijedezni. A napocska szüret után is csak úgy szórta a szikrákat, mint aratáskor, nem volt aki felleget terítsen eléje. Tele volt virággal a mező, nem volt aki letarolja. Tele dallal az erdő, a hideg szelek nem kergették el a madarakat. — Nini, — örvendeztek az emberek — nyilván csakugyan megette a farkas a telet. Nem nagy becsülete lesz az idén a kemencének. Nem is kellett tűzrevaló után járni senkinek, sütött a napocska úgy, hogy a fák már meg is sokallták. Le- perzselődött, leégett róluk a levél. Nem bólintgatott lá- gyan-szeliden mint máskor, csörgött, csikorgóit, rossz volt hallaná Lesült a rét, kiégtek a mezők, hasadozott a föld, a csillagfényes tikkadt éjszakákon fel-fel sóhajtott az égre: — Könyörülj rajtam, Tél apó, takargass be puha fehér takarövaL Bezzeg az emberek sem áldották már a végtelen nyarat. Kicsorbult az eke a kiégett földben, nem lehetett szántam, vetni. Nagy kínnal, ha bírtak is itt-ott barázdát hasítani, hiába szórták bele a magot. Nem vette gondjaiba a Tél apó, nem takargatta be puha fehér hóval. Féreg ette, egér elhordta, szárazság megölte a drága vetőmagot. Nincs vetés, nem lesz kenyér! — sóhajtoztak az emberek, s reménykedve te- kintgettek a magas hegyek felé, hátha leszáll mégis közibük Tél apó. De nem szállt ám le, akár hogy is könyörögtek neki. Abban az esztendőben nem látták a telet, de nem is ettek kenyeret. Lett olyan éhség, hogy hullottak az emberek, mint ősszel a légy. Akik megmaradtak, nem győztek hálálkodni Tél apónak, amikor újra leszállt a földre; Ó, Tél apó, mit érne nálad nélkül a nyár! Tél apó jókedvűen nevetett, s megígérte, nem haragszik meg többet, ha az emberek sem ártják magukat az ő dolgába. Hanem hogy emlékezetes legyen a lecke, sose nőtt akkorára a dió, mint régen. Pedig, ugye kárí, egymás tetejére. Soroljátok fel ezeket az állatokat. •jçj-isz ‘itpoitoJj[ ‘oií7!A ‘aanjjs ‘uçizsoao ís^CojSojaí
