Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
Akár mottó Is lehetne: nem a városok formálják az utakat, Itanem az utak teremtik meg a városokat. Legalábbis a román történész Nicolae lorga szerint. És különösképpen nincs is okom kétségbevonni megállapítását, most, hogy a közelmúlt napokban lasiban jártam, amelyet a történelem utjai formáltak olyanná, mint amilyen napjainkban és nem átallom még a közhely-jelzőt sem oda- llleszteni: a történelem kanyargós útjai. E város neve nem sokat mond a ma ifjú nemzedékének, ha csak turista jó sorsa Romániát barangolván el nem vitte ide, Moldávia egykori fővárosába, a mai lasí megye székhelyére, a Dél-Kárpátok és a Pmt közötti dimbes-dombos szemre szép, de gazdálkodásra nem mindenütt alkalmas tájára. Am, a még nem is túl távoli történelem véres betűkkel jegyezte fel, sőt véste a csontokba a város nevét, ahol a második világháború egyik — ki tudná mennyi ez az „egyik”? — kataklizmája zajlott le. Ott, ahol most a hegyoldalra futó út — két oldalán hársfasorral, egyik mögött az Eminescu szobrát és fáját őrző csendes parkkal — megtorpan egy hatalmas és modern épület előtt, a mezőgazdasági akadémia lépcsőinél, ott ahol csikorogva fordul meg az itt is sárga villamos, megkerülve a szovjet hősi emlékművet, s ahol most a tél havas és derűs csendje öleli a tájat. Ott állt fél évig a frontvonal. Alit? Hullámzott e „vonaltól” ide-oda, és hullámai vériszaposak voltak és romot tornyoztak romra, úgy harmincegynéhány esztendeje már. A kelet-nyugati és az észak-déli utak, a vizek és hegyek találkozása középen, Moldávia Ölén ülő több száz éves virágzó város rommá lett, nyolcvanezer lakójának a fele elmenekült, elpusztult a háború viharában, a nád haláltáborokban. Ügy harmincegynéhány esztendeje már. Mert az évek tovalopakodnak, csak a sebek, az emlékek ülik meg kitartóan a lelkünket. És a történelem nem szűkölködik gúnyosan tragikomikus fintorokban sem: ami elpusztult itt, az jobbára a belváros volt. És amik úgy ahogy megmaradtak, azok az Iasihoz húzódó, attól védelmet remélő városszélt jelentő kis falvak szegényes parasztházal voltak. Igazuk volt e házaknak és lakóiknak. A háború dühe a város „kőbástyáira” zúdult elsősorban, nem ereszkedett le odáig, hogy fa* és vályogházakat vegyen célba. Amint a háború szeléből kaptak e városszélt jelentő falvak, az is elég volt azért a számukra. De last élni akart. És életre is kelt. Napjainkra megközelítően 350 ezer lakosú, óriási Ipari negyedével, s talán még annál is nagyobb egyetemi városrészével, múzeumaival, hegytetőkre Is települt monostoraival, restaurált és rekonstruált műemlékeivel, új áruházaival, szállodáival Románia második legjelentősebb városává nőtte ki magát. Olyan várossá, amelynek volt erkölcsi és anyagi ereje, hogy kibírja az elmúlt évi földrengés, ha nem is háborús méretű, de mégis hatalmas pusztításait is, s amelynek lakóiból töretlenül árad a munkakedv és valami lassúdad mozgásnak tűnő, valójában megfontolt, kiegyensúlyozott élettempo. Ott álltam fenn a Cetatuta kolostor várfalnak is beillő mellvédjén a váratlanul beköszöntött decemberi napsütésben. A város úgy terült el ott lent a völgyben, az egykori tó helyén, mintha megelégedetten nyújtózkodna egy nagyot a téli napsütés simogató melegében. Ide nem hallatszott fel semmi a város zajából. Itt állni „látszék az idő” bár az élet alattunk gyors tempóban ‘haladt. Békés, csendes volt a táj, töprengésre is ösztönző. Déjà vu. Már láttam. Ez az ismert érzés fogott el hirtelen. Mintha egyszer már láttam volna ugyanezt a békés csendű tájat, ezt, vagy egy ilyen várost, ezt, vagy ilyen kék eget a fejem felett és a távoli erdőket, az elmosódott vállú hegyeket. Igen, mintha már láttam volna valahol. Vologdában, a tajga ölén, fenn a szovjet északon talán? Vagy Damas hegyéről letekintve Damaszkuszra, amely fehéren vakította bele hátát a mindig kék szíriai égbe? A marséiPe-i Szent Szűz templomának lépcsőiről láttam-e ugvanezt és ugyanígy, amint a szembe fekvő If várát csodáltam a leszálló alkonyaiban? Talán Prága volt, amint a Hradsinból bámultam aranyát, vagy Szófia volt-e ott a Vitosa lábalnál? Mert „déjà vu”: már láttam. Ezt és így; ezt a békét és csendet, s ölén a csendnek a nagyon is zaiosan lüktető emberi életet, munkát. Iasi egy város. Amelyet beírt a történelembe a háború, s amely beírta nevét az emberiség történetébe. Város, amely ugyan számottevő lehet egy ország — Románia — életében, de amely önmagában véve, akár még lakóinak számát, gyárainak produktumát illetően is elveszne az emberiség tudatának katalógusában, hisz annyi más ilyen társa van a világon. Hogy nem vész el, hogy van, hogy létezik — a társai teszik ezt. Merthogy annyi más város van csak itt Európában is, amely társa lett e megyeszékhelynek: sorstársa. Megjárta, megélte a háború poklát, lakói, kövei együtt nyögték a fegyverek pusztítását, s társaival együtt fogadta meg ez a város is: soha többé háborút. A Déke tette azzá Iasit, ami. Meg a békével élni tudó lakói persze. És ez a béke az. amely „hasonlóvá” teszi társaival szerte Európában, s egyben ez a béke, az érte és vele való munkálkodás módja, hite és eredménye teszi mássá, egyénivé és egyedülállóvá ezt a várost. Az itteniek arra büszkék és nem mulasztják el fennen hirdetni sem, hogy mennyi híressé vált alkotó származik e városból, hány fia lett világhírű, hány egykori és jelenkori lakója szolgálja a város és az egész ország jó szellemének gyarapítását. Az emlékek megőrzése az élők kötelessége. Megőrizni azokét. akik nagvot és sokat tettek a városért, a népért, ám azok emlékét is, akik csak annyit, hogy: meghaltak érte, Névtelenül. De a mai Iasi példája is igazolja: nem értéktelenül. Akár mottó is lehetne: nem a városok formálják az utakat, hanem az utak teremtik meg a városokat. De hadd tegyem hozzá, éppen innen fentről, a Cetatula kolostor mellvédjéről látni, igen jól látni: a városok formálják a békét. Es a jövőt. A magukét és ezáltal egy kicsit a világét is. A teremteni tudó városok. r<. “cSwíi~z "ássuumc Tíz emelet boldogság Az ő címükre érkezett boldogságnak éppen a tizedik emeletig kell lifteznie, ha éppen működik is az a fránya szerkezet. — Tessék mondani, itt laknak Kovács Mihályék? — kérdezi meg illendően. A fiatalasszony kitárja majd az ajtót és int: — Fáradjon beljebb, érezze magát otthon, már vártuk. A boldogság nem kéreti magát, belép az új lakásba, végigjár mindent: az előszobát, a három lakóhelyiséget, a konyhát, a fürdőszobát. bekukkant a gardróbszekrénybe, megáll a kis Zsuzsi ágya előtt a kisszobá- ban, kinéz a loggiára is, ztán megelégedetten lete- epszik egy kényelmes fotelja. — Igen, így gondoltam — mondja. — Akkor én maradok is. Hol is lenne jobb helye a oldogságnak, mint az új akástoan. a fiatal házasokul, a gyöngyösi Április 4-e úton. a december közepére ikészült tízemeletes házán? o o o o Furcsa táj, furcsa kép. Mint valami romantikus filmben, ahol az emberek csak lézengenek a kihalt utcán, az elhagyott, nyitott ablakú házak között. Minden olyan, mintha élne. de mégsem. A Barackos utca épületeiben már csak itt-ott lakik ember. Lebontják ezt a részt, ahogy látszik is ott, ahol már a falak a földre omlottak, és a helyükön nyitott tilrségben egymásra akták a daruval a dobozo- at, a betonvázat, a jövendő tthonok falait. Az 1. sz. ház még embe- ket rejt magában, óvja >ket. a hideg, a hó, a fagy '’len. Még egy kicsike ide- í, amíg a fiatalok be nem völ tűznek a tízemeletes ház- a, a szülők pedig a nagy- rétiéi lakásba. Ügy vannak 'k már, mint aki elindult Hicélia felé, de még nem ér- ezett meg. Átmeneti álla- otban. A valamikori peins rend már fellazult, de csomagolás még nem kezdőit meg. A napok pedig retteneie- .n lassan telnek. Mindenki oíná már az óra mutatóját előre, gyorsabb mozgásra ösztönözné. ha tehetné. de ugyanakkor egy kicsit tarla- nak is attól, amit annyira várnak. Eddig együtt élt a két család, hírom nemzedék, hiszen a kis Zsuzsi is ott gü- györészik már a kis ágyban, és amikor megvirrad az a nap, a költözésé, akkor minden olyáh könnyű lesz- olyan “•yflsifiaiftffr, #v «*• derűs és vidám, de mégis szomorú, hiszen anyuék is mennek, a fiatalok is, külön-külön. Milyen lesz azután, csakugyan miagána hagyatva? Kérdi a fiatalasszony, aki korábban soha nem volt külön a szülői háztól, és bármennyire is önállóságra nevelték, a tudat, a bizonyosság, hogy történjék bármi, anyu ott van, mellette van, neki mindent ei lehet mondani, rá mindenben lehet számítani, ez már egyetlen perc alatt végleg megszűnik majd. Létezik teljes, hiánytalan boldogság? o o o o Mostanában mór szinte nincs olyan nap, hogy legalább a közelébe ne járna annak a tízemeletes háznak. — Ugye szép? — kérdezte a férjétől tegnap, amikor a sarkon megálltak, hogy megnézzék a házat, az ő házukat. — Es nagyon kényelmes is — bólintott a férj. Nemrég elkérték a lakás tervrajzát az irodán. A berendezés miatt. Jó előre ki kell jelölni mindennek a helyét. Azt is tudni kell, milyen bútor fér el a falak között, minek hol lehet helyet szorítani. Napok, hetek teltek el ezzel a kellemes gonddal. Pedig a leltár még eléggé hiányos. A nagyszobába való szekrénysort már megvették. A hálóba a széles heverő kerül majd, amit az esküvő előtt vásároltak. A gyerekágy nélkül a kis Zsuzsi nem lehetne el. Tv és rádió, edények- poharak, szerviz, más egyéb már szintén a hurcolkodásra vár. Szőnyeg egyelőre nem lesz, mert két szobában úgy is faltól falig borítja a padlót a leragasztott textilanyag. Az ablakokra sem jut függöny. A falak síkját majd híres festők képeinek reprodukcióival törik meg, ha erre is jut pénz később. Naponta álmodják újra a lakást, választják a berendezését, esetenként még csendes vita is kikerekedik ebből a lelkes lobogásból, ami a jövő képét vetíti eléjük. A várakozás hetei mintha félálomban, enyhe lázas állapotban telnének el. Csupa vibrálás körülöttük is, bennük is mindeh. o o o o Mint egy felgyorsított film, olyan gyorsan követ- ’k egymást az események. i\et eve, szeptemberben, Mária napra meghívta a barátnőit egy kis szelíd, otthoni bulira. — Sör és lemezek, más semmi. Srácok sem lesznek — közölte a meghívottakkal. Egyik barátnőjét azonban fiútestvérei nem engedték el egyedüL Ha már ott voltak, be kellett hívni a srácokat is. A legjobban akkor lepődött meg az ünnepelt. Ko- valcslk Mária, amikor a meghívásnak az első szóra eleget tettek a fiúk. Akkor még a legrejtettebb agy te- kérvényében sem éledezett semmiféle vonzalom a Misi iránt. De. hogy a házibulit a zenés szórakozóhelyen folytatták, ott már megmegnézte magának a fiút. Karácsony táján pedig úgy találta, ha az ismeretségből házasság lenne, nem is bánná. Lett is. A rá következő májusban. Dehát, hol lakjanak? Albérlet, határozták el> nem nyűglődnek őseik nyakán, utóvégre meg tudnak ők állni a saját lábukon is. ’Anyu ugyan szelíden megjegyezte, ha albérletbe mennek, akkor is lesznek körülöttük felnőttek. Nem lenne mégis egyszerűbb, ha a már ismert „öregekkel” maradnának? — De külön háztartást vezetünk — jelentette ki a fiatal asszonyjelölt. — En akarok gondoskodni a férjemről, A mama mindig úgy főzött. hogy meg tudja kínálni a gyerekeket is. Ezért aztán egyszercsak vége lett a nagy-nagy önérzetből fakadó kis különállásnak. — Tegyétek félre a forintjaitokat új lakásra — ajánlotta a mama. Érdemes lett volna erre nemet mondani? o o o o Amikor bement a városi tanácsra, hogy lakásigénylését bejelentse, csodálkozva néztek rá. — A férje a nagyfilgedi tsz-ben üzemmérnök, ön a gyöngyösi főiskola alkalmazottja, gyerekük sincs. ez Így nem megy. Még tanácsi érlékesítésű lakást sem kaphatnak. Megtudták, hogy a lakásépítő szövetkezetben megürült egy hely. Pályázó viszont jócskán van erre az egyetlen helyre. Rohanás a lakásszövetkezeibe. — Valamivel több mint százezer forint a beugró. Majdnem elájult. Honnan szedjenek össze ennyi rengeteg pénzt? Nagyszülők nincsenek. a keresztmamák. táján. Otthonról? Egyik ág sem állt úgy anyagilag, hogy egy-egy köteg bankót lezseren ki tegyenek az asztalra. — A főiskola ötvenezer forint kölcsönt ígért A férjem is kapott tízezer forint segélyt a munkahelyén. Vettünk is fel pénzt. A munkatársaktól i$ kértünk. Tudnál adni ötszázat? Mennyi van nálad? Kétszáz? Az u jó lesz. Még ezer hiányzik a befizetéshez, Kinél van valami pénz? Mosolyogni való már így, utólag, pedig akkor milyen keserves volt. Éppen két hónap múlt el akkor a házasságkötésük óta. És elő kelett teremteni azt a hallatlanul nagy összeget a föld alól is. — Az idén egy hold vöröshagymát termesztett a háztáji földjén a férjem. Minden szabad idejét ott töltötte a hagymában. A sógorok is, a barátok is, a munkatársak is besegítettek. Én is voltam kint kapálni, amíg bírtam a terhességem miatt. A teméntelen hagymát itthon kellett megtisztítani, ládákba rakni. Olyan volt a keze mindegyikünknek• hogy... Sajnáltam is a férjem, úgy jött haza minden* nap, hogy szinte beesett az ajtón a fáradtságtól. Míg egy vasárnapunk sem volt együtt. Kellett a pénz. Keservesen, majdhogy nem fogcsikorgatva, de ősz- szejött. A tartozás egy részét Is sikerült letörlesztenlük, a baráti kölcsönökből Is már csak egy kis töredék van hátra, — Anyuék a szanálásból kapott pénz egy részét a három lányuk között szétosztották. Halkan mondom, ab* bői fizettünk be autóra. Ne lepődjön meg. Megért bennünket? o o o o — Ha osztályozni lehetne a boldogságot? Sorrendben az első lenne a kislányom. Zsuzsika* második a férjem, a harmadik pedig a lakás, a mi lakásunk. Sainte szégyenlősen, kis- lányosan néz. — Ha majd kezünkbe vesszük a kulcsot és benyi* tunk az új lakásba... Nem is tudom, milyen érzés lesz, de nagyon klassz, nagyon jó. Vp-e? Igen, ott fent a tizedikén, a tízemeletnyi boldogságból egy rész az övék lesz. Hát nem szép ez a karácsony? G. Molnár Ferenc Három királyok Rékássy Csaba rajza lasi
