Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-19 / 298. szám

i követelmények és a valóság Kérdések a vezetésről— a műszaki hetek II rügyén Beszcigetés ír. tan Lászlóval, a MTESZ negyei szenrezeléneh titkárával Az idei műszaki hetek tű témája a vezetői munka volt. Ankétok, előadások szóltak a vezetők képzéséről, a vezetés hatékonyságáról, s természetesen, a vitákban nemcsak a vezetők kaptak szót, hanem a vezetettek is. A megyében immár nagy hagyományú rendezvény-so­rozat idei tapasztalatainak összegzésére a fő rendező társadalmi szervezet, a MTESZ megyei titkárát kér­tük meg, s beszélgettünk a vezetői munkáról, a tájékoz­tatók, viták ürügyén. — Több előadás hangzott el az idei műszaki heteken gazdálkodásunkról, népgaz­daságunk helyzetéről, érté­kelve fejlődésünket, szólva nem is kevés gondunkról, — mondta bevezetőként dr. Domán László. — Azt a tényt, hogy fejlődött a vál­lalata, minden vezető be tudja bizonyítani, de az is kétségtelen, a fejlődés mér~ teke és iránya, különösen nemzetközi összehasonlítás­ban, egyáltalán nem kielégí­tő. A növekedés üteme nem lesz olyan nagy, mint a ko­rábbi években, s ha mond­jak egy üzemben nem nő a termelés, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy ugyanúgy kevesebb lesz a vezetői fel­adat is. A vállalat céljait meghatározni, a körülmé­nyeket gondosan mérlegeim; ez az első számú vezetői fel­adat. A vezetőnek kell ki­dolgoznia a fejlesztés irá­nyát, megszabnia a tenniva­lókat, a takarékosabb, gaz­daságosabb munka érdeké­ben. De csak úgy általában nem lehet mindezekről in­tézkedéseket kiadni. Nerh lehet úgy dönteni például, hogy általában takarékos­kodjunk az anyagokkal. Az igy megfogalmazott célkitű­zés következményei olyan döntések lehetnék, amelyek márr akadályozzák az értel­mes munkát. Például: a mi gyárunkban sok a tőkés im­portból származó gép. A ke­nőanyagok ára egyre drá­gább. Hallván a jelszót: ta­karékoskodjunk az anyagok­kal, a művezető máris elha­tározhatná, hogy kevesebbet használjunk fel a drága zsírokból, olajokból. Taka­rékoskodik, lehet még meg is dicsérik érte, -a gépek meg hamarabb tönkremennek. A célkitűzés legyen mindig konkrét, s ez a vezetőnek igen fontos feladata. — Hogyan érvényesül ilyenkor a demokratizmus? — Véleményem szerint akkor jó az irányítás, ha a eél megfogalmazása előtt a oeeeóé« minden szintjén megvitatják a feladatokat, közösen számba veszik a lehetőségeket, Én vezetőnek nevezek mindenkit, aki csak egy ember munkáját is irá­nyítja és döntési joga van. Mindenkinek ismernie kell a célokat, és tudnia a saját feladatát. Mert egyébként — s ez a második számú ve­zetői feladat — a jó elhatá­rozás csak akkor ér valamit, ha végre is hajtják, s e vég­rehajtásnak minden mást alá kell rendelni. A vezető­nek kötelessége kikérni a véleményeket az előkészítő szakaszban. De miután a döntés megszületett, akkor már a demokrácia helyett inkább a feladatok teljesíté­séről kell beszélni. — De a döntések nem biztos, hogy jók s ez csak akkor derül ki, amikor a munka már elkezdődött... — Alapvető vezetői fel­adat az is, hogy a célok megvalósításához biztosítsa­nak minden feltételt. Ezalatt nemcsak az anyagot, a tech­nikát értem, hanem a mun­kások felkészítését is. Ter­mészetes, hogy nem minden döntés jó, és ez valóban csak akkor derül ki, ha a megvalósítás elkezdődött. De — s itt is a demokra­tizmusról van szó — az el­lenőrzésnek érvényesülnie kell. Az információknak gyorsan vissza keli kerülni­ük a vezetőkhöz, hogy mi­előbb módosítani lehessen a hibás döntéseket. De persze a munka nem állhat le ilyenkor sem, annak fegyel­mezetten tovább kell foly­tatódnia. — Gyakori az a vád, — * nem is alaptalanul —, hogy « vállalatok vezetői nem képviselik a népgazdaság ér­dekeit. Vajon miért ellenté­tes a népgazdaság és a cso­port érdeke? — Azt, hogy állandó ér­dekazonosság legyen, naiv dolog feltételezni. A lényeg azt bebizonyítani, hogy a hosszabb távon érvényesülő népgazdasági érdek lehet az alapja a csoport-, és az 'egyéni érdek kielégítésének is. Vezetői feladat úgy poli­tizálni, hogy minél többen megértsék ezt. Az ellent­mondásokat nem szembeál­lítani kell, hanem segíteni a feloldást. Ki örül annak pél­dául, hogy jövőre nem nö­vekednek olyan ütemben a reálbérek, mint a korábbi években? Pedig hosszú tá­von az egyén érdekét is szol­gálja ez a döntés, mert ha most nincs korlátozás, akkor a következő években már II lignit reneszánsza A nartsaerweaetefc rövide­se® szamot adnak râla: mát tetteik az. idei tervek, gaz­dasági célok teljesítéséért. A beszámoló taggyűlések egyik rendeltetése ugyanis, hogy mindem egyes párttag, tiszt­ségviselő magatartását, munkáját minősítse. A mér­leg egyik serpenyőjében a követelmények, a maiakban a végzett munka; egyszóval a vállalás és a teljesítés szembesítésére készülünk. Konkrét értékelések Az értékelések konkrétsá­guk, személyhez kötöttségük révén természetesen más és más képet mutatnak majd. Egy dolog azonban bizo­nyos: valamennyi pártszer­vezetnél felvetődik a kér­dés: hogyan lehetne a poé­tikai munka eszközeivel ha­tékonyabban segíteni a gaz­daságpolitikai célok eléré­sét? Mind a személyek, mind a szervezetek munkáját olyan szempontból kell te­hát számba venni: mit tet­tek, milyen politikai hatást értek cl? Eddig is követel­mény volt, hogy ne a gaz­dasági tények, adatok pusz­ta felsorolásával, a vállalat, vagy az üzem eredményei­nek hangoztatáséval, a ne­hézségek, sajátosságok ’ ecse­telésével „minősítsenek’’. Mégis nagyjából e körül zajlottak az értékelések. A gazdasági és politikai mun­ka kölcsönhatását sok he­lyütt úgy egyszerűsítették: ha jók a gazdasági mutatók, akkor ez a politikai tevé­kenységre is vonatkozik. És fordítva is: az alacsony teljesítmények, elmaradások a politikai munka gyenge­ségeire utalnak. Az össze­függés persze kétségtelen. Ám adott időszakban és. körülmények között lehet­nek pozitív és negatív irá­nyú eltérések. Ezért a po­litikai munka eredményes­ségét, hatását külön is és főleg másként, kell nézni. Ez természetesen nehe­zebb, mint a termelési fo­lyamat számokkal kifejez, hető mérése. Túl a mennyiségen Az eredményességhez nél­külözhetetlen a '•enő. a fegyelem, a munkások es vezetők közötti elvi _ viszony, az igényesség, az új iránti fogékonvság, a szüntelen érdeklődés és figyelem ma­sok tevékenysége iránt, is. Abban ugyanis, hogy ki ho­gyan dolgozik, nem egyedü­li mérce az erőfeszítés, a törekvés, a múlthoz viszo. nyitottság. Hogy az ország szükségleteit, a lakosság sokirányú és növekvő igé­nyesi, ksetégrteöfc, termcitwc­nyeimket el is kei! adnnfc. Elismerjük vagy sem, tet­szik vagy sem, gazdálkodá­sunk, termelésünk minőéi, tése nemzetközi mércével történik. Azért érdemes újra és újra felhívni erre a pártszervezetek figyelmét, mert az tapasztalható, hogy egy-egy időszak vagy kö­vetelmény teljesítésének el­bírálása még mindig meny- nyiségi, még mindig for. máiis. És ez a mennyiségi szemlélet nem kis mérték-' ben tartja hadállásait azo­kon a területeken is, ahol pedig politikai minősítések­re lenne szükség. Az érté­kelésekben, beszámolókban, többnyire arról kapunk ké­pet: hányán tanulnak, hány százalékra teljesítették a tervet, hány szocialista bri­gád van. s milyen « napló­juk, hány párttagnak van megbízatása stb. Káros kétarcúság Tulajdonképpen jó dolog hogy szinte minden párt­tag tanul, hogy alapszer­vezetenként a párttagok 75—80 százaléka rendelke­zik konkrét pártmegbíza­tással. Ám az adatok még­is hiányérzetet keltenek : nem sokat árulnak el a munka tartalmáról. A szá­mok, tények önmagukban csak felszíne® helyzetképet adnak, bizonyítványt ma­gyaráznak, elégedettséget keltenek, netán szemfény­vesztésre- mások elkáp- ráztatására valók. A követelmények és a valóságos folyamatok szink­ronja azt igényli, hogy ne esak szóban helyeseljük a munka érdemi, kritikus ér­tékelését, hanem a gyakor­lat is aszerint történjék. Mi tagadás, ez idő szerint jelentős az eltérés. Vannak — mindnyájunk által elfo­gadott — jó elveink, hatá­rozataink, és egy esetenként másfajta gyakorlatunk. A józan ész tiltakozik az effajta — enyhén szólva — kétarcúság ellen és felteszi a kérdést: miért kiváló egy vállalat? Nyilván nem ak­kor és azért, mert az em­berek tízezreinek munkát ad, mert nagy hagyomá­nyokkal rendelkezik, mert rendkívüli ember, mondjuk az igazgatója. Hanem azért, mert terményeit szívesen vásárolják itthon és külföl. dón egyaránt. Ez a norma: előbb vagy utóbb ehhez kell igazodni. Ebben nem lehet engedményt tenni. Hogy ez nem sima út, s nem is minden vállalat szá” mára garantálható az állan­dó siker, sőt átmeneti ku­darcok sem fak? Ez _a termelés lei óból adó­dik: igények; . Kell kielégí. V tenie. emel vek emrmm vál­tóénak . S következésképpen azé az eredmény, aki gyor­san reagál. Ne i köenycbti ellenállás irányába Nehézségeken kesereg®» vagy csökkenteni a magas követelményeket azért ve­szélyes, mert így elodázzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a gaz­dálkodás minőségi oldalé, nak fejlesztéséhez. Ha ugyanis a különböző támo­gatásokkal, kedvezmények­kel fenn lehet tartani a vállalat jó hírnevét, esetleg szokásos nyereséget, már korántsem olyan elsődleges a korszerű és jól eladható áruk arányának^ növelése, a tartalékok feltárása, a kész­letgazdálkodás javítása, az anyag- és energiatakaré. kosság, általában az, ami­vel a magasabb színvonalú gazdálkodás elérhető. A ter­melés, gazdálkodás kultúrá­jának fejlesztése ténylegesen göröngyös út. s ki válassza a nehezebbét, ha a köny. nyebbhez is hozzáférhet? Ez a fajta megoldás, ha a pártszervezet támogatását is élvezi, évekre visszavet, mert lázat csillapítanak, amikor operációra tenne szükség. A gazdálkodás megújuló vagy kiújuló sebei láttán, többen hajlamosak „rend­őrért” kiáltani, ilyeténképp: „szigorítsák a jogszabályo­kat”. Szükség lehet erre is — meg is történt, vagy igen hamar sor kerül rá. De nem ez orr. egyedüli megoldás, ez kevés az eredményességhez. A közgazdasági szabályozók, a rendeletek, előírások ha mégoly nagy horderejűek is, nem csodaszerek, nem auto­matizmusok. Ezt is, mént minden egyebet. emberek alkotják, s emberek juttat, jak érvényre. A SBemtétett. hrdati neeen&k — amelynek alakí­tásában, fejlesztésében min­den pártszervezetnek elsőd, leges a szerepe — éppen azért nemcsak a követel­mények megfogalmazásánál, hanem a végrehajtásban is döntőek. Az új esztendőben előt­tünk álló feladatokat —, amelyet az idei mulasztá­sainkkal is megterheltünk — esak úgy tudjuk megol­dani, ha kesergés és „ki­járó emberek”, kiskapuk keresése helyett a szó ne­mes értelmében dolgozunk, az eddiginél jobban gazdál­kodunk. A normákból ez­által lehet valóság — más kitút nincs. Batogk Mária Az energiahordozók, _ ki­váltképpen pedig a kőolaj árának az utóbbi években bekövetkezett ugrásszerű emelkedése miatt ismét megnőtt az érdeklődés a szén, s elsősorban a külfej­téssel olcsóbban kitermelhe­tő fűtőanyag iránt. A távoli Ausztráliában csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Álla­mokban, vagy a közelebbi Szovjetunióban. Görögor­szágban, Jugoszláviában, Romániában, Lengyelország­ban a külszíni bányászat hallatlan fejlődése tapasztal­ható. A szerkezeti változás ha­tást gyakorol hazai iparunk­ra is, s amikor újabb, nagy kapacitású erőműveknek az ezredforduló táján esedékes­sé válható létesítéséről esik szó, a szakemberek főleg a lignit fokozottabb hasznosításával számolnak. Lignitben ugyanis megle­hetősen gazdagok vagyunk, mennyisége — a felmérések alapján — az összes hazai földtani energiakészlet mint­egy 60—70 százalékára tehető Másrészt a sokáig nem túl­ságosan nagy becsben tar­tott szénfajtáról az ország legnagyobb bányája. a vi- sontai Thorez-üzem csaknem 10 esztendő tapasztalataival bizonyította, hogy — meg­határozott gazdasági, nagy - eagreneft, műszoléi lefestelek «jäßett-----lé£W—ifi» tetk-­r iájával is eredményesen fordítható villamosenergia­termelésre. Természetesen amellett, hogy a háztartá­sokban tüzelőanyagnak, a mezőgazdaságban talajjaví­tónak, míg az iparban pél­dául gázgyártásra egyaránt felhasználható. Hazánkban az erőműi szükségletek kielégítésére — a kutatások megállapításai szerint — több szénmező is kínálkozik. A’már régebben emlegetett bükkábrányi mellett szóba került a toro­nyi, a kál-kápolnai, a nagy- rédei. az erdőtarcsai, a komjáti illetve a karácsondi —detki lehetőség is. Mint látható: különösen Heves megye adottságai ad­nak módot a választásra. Jóllehet, itt a bükkábrányi vagy komjáti telepeknél ma­gasabb a fedőréteg vastagsá­ga, a föld alatt rejtőző szén­készletek nagysága minden­képpen figyelmet érdemel. Karácsond—Detk. amolyan utánpótlás lehetne Visonlá- nak. A Tódcbrőtől keletre húzódó területről azonban már az előkutatások után is megállapítható, hogy a Gagarin Hőerőműnek az előbbinél tenyerese« ç&etia faowtfeag. fetateatisas* ná. sőt, akár önálló, új, 2500 megawattos erőművet ellát­hatna. Nem különben érde­kes az egykori, ecsédi kül­fejtéstől keletre elterülő, Nagyréde és Gyöngyös kö­rül feltárható lignitvagyon, amely a nógrádi, erdőtar­csai szénkinccsel együtt mondjuk, a mostani Mát- ravidéki Hőerőmű térségé­ben táplálhatna vagy 30— 33 esztendeig egy új, 1500 megawattos teljesítményű energiatermelő üzemet. Nyilvánvalóan. egyelőre ezek is csak alternatívák. S ami talán a többitől inkább feléjük tereli az érdeklő­dést: a már itt kialakult, megszerzett értékes szakmai tapasztalat, a tervek rneg”a- lósításához rendelkezésre ál­ló vagy a más helyektől ta­lar» könnyebben kiképezhe­tő üzemi gárda. Ami ilyen­féle elképzeléseknél — ugye? — cseppet sem lehet közömbös. Tény, hogy szőkébb ha­zánk — ahogyan mondani szokás — benne van a „ka­lapban”. S akár reá esik majd a < álasztás. akár sem. annyi bizonyos, hogy « htt-jm kgatabnek jövője van. A keloetcshe t£BP steéeHrrn. lehetőségünk nem lesz életi színvonal-politikánk terv szerinti megvalósítására. — Előfordul, hogy kiváló képességű vezetők mögött elhalványul a „második vo­nal". Ez is indokolja azt * kérdést, amit a műszaki he­tek rendezvényein gyakran föltettek: ki a jó vezető? — Én is gazdasági veéető vagyok, a saját véleménye» met mondom erről, azt, amit magamnak is követelmény-, ként szabok meg. A vélemé­nyemet nem biztos, hogy mindenki elfogadja, erről az ankétokon, kerekasztal-bc- szélgetéseken is alakultak ki viták. A vezetői munkának egyik legfontosabb minősí­tője az, hogy hogyan dol­goznak a beosztottak. Nincs olyan, hogy a vezető kiváló, csak a beosztottai gyengék. De a korszerű irányításban nem is fordulhat elő a dön­tési jogok összpontosítása. A döntéshez való jogot el kelt osztani, s ezzel megnő a többi vezető felelőssége, a képességek kibontakozásá­nak lehetősége. Az az alkotó vezető, aki másoknak is al­kalmat ad az alkotásra, el­ismeri, biztatja a kezdetné-’ nyezóket. Sőt, azt is alkotó vezetőnek tartom, aki ugyan új ötletekkel nem jelentke­zik, de jól hasznosítja mun­katársai javaslatait, olyan légkört iud teremteni, hogy szívesen jelentkeznek javas­lataikkal a dolgozók. — A vezetésben is vannak tehát tartalékok, ezekről a tarta­lékokról több igen sikeres rendezvényen volt szó az idei műszaki heteken. A megnyitón például Trethon Ferenc munkaügyi minisz­ter előadásán, vagy azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelynek vitavezetése Vas­kó Mihály, a megyei pártbi­zottság első titkára volt, Négy egymást követő szom­baton mintegy száz résztve­vővel ankétsorozatot tartot­tunk Rendszerszervezés a gyakorlatban címmel. A fa­ipar, az élelmiszeripar nap­jain ugyancsak az időszerű tennivalók jegyében rendez­ték a szakemberek találko­zóit. A társ rendező szervek programjaival együtt több mint 180 előadás, műszaki tanácskozás, ankét, kiállítás, termékbemutató szolgálta a megyében a műszaki hetek célkitűzéseit: azt, hogy tár­sadalmi munkánkkal is hoz­zájáruljunk a jövő nagy fel­adatainak végrehajtásához. Ilekcli Sándor hogy egyre sokoldalúbban vizsgálják, mind többet em­legetik. Korántsem meglepő, hogy nemrégiben már nemzetközi szemináriumon tárgyaltak, vitatkoztak a té­máról, miközben a legcélra­vezetőbb megoldást keresték — s ezt a tanácskozást ép­pen a Mátraalji Szénbá­nyáknál rendezték. Számos értékes észrevétel, javaslat elhangzott ezen a tanácskozáson — több más mellett szóba került a med­dő- és a hamutartalom csök­kentése. a lignit minőségé­nek dúsítással történő to­vábbi javítása — sa felszó­lalások komolyságán hatá­rozottan érződött, hogy nem kevésről van szó. A legke­vésbé sem mindegy, hogy a magyar népgazdaság a bő­ségesen rendelkezésre álló lignit eddiginél nagyobb mértékű felhasználásával — vagy más energiahordozók költségesebb importjával fe­dezi fokozódó szükségleteit. Máris számos érv szól » lignit mellett, s a következő idők tudományos vizsgáló­dásai. műszaki fejlesztései még meggyőzőbbé tehetik a számításokat. S az eleddig haszontalan­nak tartott szén évtizedek­re megoldhatja nr: ország energiaellátási gondjait. Ahol az M3-ast vallatják A Betonútépítő Vállalat hatvani kirendeltsége földtani laboratóriumának fontos szerepe van az M3-as autópálya építkezésénél. Az itt dolgozók rendszeresen végzett föld­rétegtömörségi és teherbírási speciális vizsgálatai nagyban befolyásolják a. készülő autópálya minőségét. Képünkön az Ecsed határából beérkezett földmintákat „vallatja” a Proc­tor tómórségvizsgálö ^enen Mühihanser Márta, és Szalaí Margit laboráns. Ifíotös .fesató- Bands**­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom