Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-19 / 273. szám
Vagy alusznak, vagy nem hallják, Vagy talán nem is akarják? Budapesten, Pécsett, Szegeden és Győrben már bevezették a lépcsőzetes munkakezdést. És korántsem csak a termelőüzemek módosították munkarendjüket, hanem az intézmények dolgozói, valamint az iskolák tanulói is más-más időpontokban látnak reggelente munkához, illetve a tanuláshoz. Az új munkarend eredményeként az említett városokban számottevően csökkent a helyijáratú autóbuszok, villamosok zsúfoltsága, és jóval kulturáltabbá. kényelmesebbé vált a reggeli, valamint a délutáni utazás is. Az új műszakbeosztás kidolgozása, összehangolása, bevezetése természetesen nem volt könnyű, egyszerű feladat, de hogy nem is lehetetlen, azt mindennél ékesebben bizonyítja, hogy Budapesten. Pécsett, Szegeden és Győrben már sikerült. Eger: isiniWi a másiktól vár’a Aligha járunk messze az Igazságtól ha azt mondjuk: az egriek is meg tudnák ezt csinálni. Ha akarnák, egészen biztosak vagyunk benne, hogy sikerülne. A szomorú valóság azonban az, hogy a — 4-es számú Volán Vállalat kivételével — az egriek, úgy látszik, egyelőre nem akarják. Illetve egészen pontosan fogalmazva: még ma is csak ott tartanak, hogy mindenki a másiktól várja a műszakkezdés módosítását. Közben naponta százak, ezrek lökdösik egymást a buszokon, senki sem kíméli a gyermekeket, az öregeket, a reggeli és a délutáni csűcsforgálomban naponta történnek botrányok, incidensek az autóbusz-megállókban. így volt ez már tavaly, tavalyelőtt, így van ez most is. és ha nem történik a budapestihez, vagy a szegedihez hasonló hatékony intézkedés, akkor az elkövetkezendő években még nagyobb zsúfoltsággal kell számolni a város tömegközlekedésében. Variáció!! egy tárnára Indítson még több buszt a Volán! Sűrítsék a járatokat! Ilyen és ehhez hasonló ötletekkel érkeznek vissza a válaszlevelek a Volán címére az érintett üzemek, vállalatok, intézmények vezetőitől. Különösképpen hangsúlyozni sem kell, hogy a levelek aláíróinak többsége nem a helyi járatú autóbuszban érkeznek meg munkahelyükre. A zseniálisnak látsző javaslatok két ok miatt sem érnek többet a fabatkánál. Az egyik: a város helyi járatú autóbuszparkjának bővítése anyagiak és kocsik hiányában gyakorlatilag teljesen lehetetlen. Már az is majdnem, hogy meghaladja a vállalat teherbíró képességét, hogy Egerben ötpercenként — egyetlen más vidéki városban sem tudták ezt megvalósítani még — indulnak a legforgalmasabb utakon az autóbuszok. A másik:- a jelenleginél több buszra nincs szükség, mert a csúcsforgalom után tulajdonképpen egyik járat sincs megfelelően kihasználva. A kételkedők bármikor meggyőződhetnek róla. De ezt bizonyítja egyebek mellett az a reprezentatív felmérés is, amelyet a közelmúltban végeztek a vállalat, valamint a Közlekedéstudományi Kutató Intézet szakemberei. Megoldásnak maradt tehát az egyetlen lehetőség, vagyis a lépcsőzetes munkarend bevezetése. A Volán már eljuttatta újabb javaslatát az üzemekhez, a vállalatokhoz, az iskolákhoz, valamint a város közlekedéséért felelős állami szervek vezetőihez. Ha az egyetértést tettek is követik, akkor néhány nap múlva nemcsak közelharc árán lehet majd feljutni az egri helyijáratú autóbuszokra. Valaki csendesen! Az eddigi próbálkozások kivétel nélkül azon buktak meg, hogy a munkahelyek, az intézmények és az iskolák vezetői részt vettek ugyan a kölönböző megbeszéléseken, de vagy aludtak, vagy nem hallották, de lehet, hogy nem is akarják a jelenlegi munkarendet megváltoztatni. Mindeddig így volt ez Budapesten, Győrben, Szegeden és Pécsett is, amíg az arra illetékes felsőbb szervek nem nyomták meg a figyelmeztető csengőt Nos, erre lenne, erre van most szükség Egerben is, mert különben félő, hogy minden marad a régiben. Márpedig Eger lakosságának nem kevesebb, mint 15 százaléka veszi naponta igénybe a helyi járatokat. Csak a Csebokszári-lakóte- lepről több mint 5500 dolgozó indul reggelente munkába. Hasonló a zsúfoltság a Lajosvárosban és a város déli ipartelepén is. És nemcsak hajnalban, reggel, hanem délután is. Nincs mire várni, tetszik, nem tetszik: be kell vezetni a lépcsőzetes munkakezdést Egerben is. Mindössze 10—15 perccel kell eltolni a műszakkezdést, s máris kulturáltabbá, pontosabbá és kényelmessé válik a közlekedés a városban. Budapest, Pécs, Győr és Szeged jóval nagyobb városok Egernél, sokkal több az üzem, az intézmény, az iskola, vagyis jóval többen veszik igénybe naponta a helyijáratokat és indulnak más-más időpontban munkába. A példák adva vannak tehát az egrieknek. Lehet. csak akarni kell. Nem egymásra várva, hanem együtt cselekedve. Ébresztő tehát, egriek! Koős József Terven (elül 5 GOß Ionná szén! A Nógrádi Szénbányák szorospataki aknaüzemében dolgozó szocialista in-:,?!-Mi vállalták, hogy az éves ter* ven felül — amelv 300 ooO tonna — 5000 tonnával több jó minőségű feketeszenet termelnek ki. A szoc*«”“*» brigádok közül is kirm-'ke- dik a Mező Imre é« a rin brigád, amrivek már több ízben kantak kbíl# munkájukért k'tüntetö rímeket. A kénen: a Gagarin szocialista brigád. (MTI fotó —’ Danis Barna felv. — KSÍ Megmozdul az óriás szalag Ûjaïb Iteímiiy óvásira kísziiiaek Bélapátfalván A napokban megmozdul az épülő, új, bélapátfalvi cementgyár nyersanyagszállító, úgynevezett távolsági szalagja. így ha vannak is még kisebb-nagyobb lemaradások a nagyberuházás területén, megint csak átadásra készülődnek egy jelentős létesítménynél. . — Nem volt könnyű, amíg idáig jutottunk! — mondja Fülöp István, a Fémmunkás Vállalat helyi kirendeltségének fiatal vezetője. — Ugyais S0 millió forintos megbízásról, egészen pontosan 2347,3 méter hosszú pályáról van szó. Magyar cég, az UVÀTERV elképzelései alapján készültek az alapozások és a szükséges váz- szerkezet. míg a technológiai berendezéseket — a Japánban gyártott, különleges, acélbetétes, gumiheveder kivételével — lengyelek tervezték, szállították. A kivitelezésre pedig csak úgy vállalkozhattunk, ha az Üt- és Vasútépítő Vállalat, a Gép- és Felvonószerelő Válfiárom és fél esztendő tapasztalatai Alapos felmérést, tervszerű munkát követelt a veszélyhelyzet megszüntetése Beszélgetés a második országos pincekonferencia után Három és fél évvel ezelőtt i— 1975. áprilisában — rendezték meg Pécsett a pince- rendszerekkel foglalkozó első szakmai konferenciát. Annak idején a pince- és üregrendszerek kialakulásáról, a jelentős károkat okozó, s nem egy helyen életveszélyes helyzetet teremtő beomlá- okról, illetve e pincelabirin- íusok feltárásának, felmérésének lehetőségeiről esett sző. A szakemberek mostani pécsi tanácskozásán — mint arról egy korábbi lapszámunkban már beszámoltunk — a ma már hat várost érintő gond egy részének megszüntetéséről, a megelőző és veszélyelhárító munka eredményeiről készítettek számvetést. A konferencián részt vettek az egri .műszaki szak-, emberek is, akik közül többen tartottak előadást, s szóltak a téma kapcsán. Erről az aktív részvételről, s az országos számvetés tapasztalatairól kérdeztük a konferenciát követően Zámbori Ferencet, az egri városi tanács osztályvezetőjét. — Azzal az előnnyel utazhatott Pécsre az egri szakemberek csoportja — mondta elöljáróban Zámbori Ferenc —, hogy az első konferencián megjelölt feladatok java részét sikerrel teljesítették, s ez egy sor olyan tapasztalattal járt, amelyről ezúttal érdemes beszámolni. Elmondhattuk például: a 120 kilométer hosszú pincerendszerből 21,6 kilométernyit betöméssel tettünk „ártalmatlanná”, 4,7 kilométeres szakaszt pedig úgy erősítettünk meg, hogy az továbbra is hasznosítható. Ezzel a város alatt húzódó, s feltérképezett pincerendszer 22 százalékát tettük rendbe. A veszély- helyzet megszüntetése ezeken a részeken alapos felmérést, tervszerű munkát követelt. Beszámolóinkkal, tapasztalatainkkal főként azoknak a szakembereknek tudtunk segíteni, akik ma még Pécsett, Budafokon, Nagymaroson, Szekszárdon és Szentendrén a munka elején vannak. A homoktömítéses, vagy a kőzetcsavar ozásos technológia ismertetése is ezt a célt szolgálta, mivel nálunk mind a két módszer bevált. Igyekeztünk felhívni a figyelmet arra, hogy például a legújabban alkalmazott kőzetcsava- rásos módszer az eddigiektől lényegesen olcsóbb, gyorsabb és gépesített munkát tesz lehetővé. Azt hiszem, ezzel az ismertetéssel tudtunk legtöbbet adni a konferencia résztvevőinek. — Mit kaptak, milyen új tapasztalatokat szereztek Pécsett az egri szakemberek? “ Technológiában nem adott újat a tanácskozás, mert megegyeztünk abban, hogy a ma ismert legfejlettebb módszereket kell együttesen alkalmaznunk, ezek ugyanis szinte kivétel nélkül alkalmazhatók. Ami érdekes volt számunkra, az inkább a partnerekkel, a különböző vállalatokkal, intézményekkel való együttműködés kapcsán hangzott el. Egerben is kialakult az évek során bizonyos együttműködés például az Országos Műemléki Felügyelőséggel, illetve a régészeti szakemberekkel — ennek köszönhető, hogy a Szépasszony-völgyben, valamint a Verőszalában sikerült megmenteni néhány történelmi értékű pincesort —, de úgy érezzük, hogy Pécsett jobb a közös munkálkodás. Ugyancsak az eredményesebb megelőző és felújító munkát teszi lehetővé a dunántúli városban, hogy a pincerendszeri munkálatokban részt vevő vállalatok, beruházók, tervezők és a tanács szocialista együttműködési szerződést kötöttek. Ezzel sokkalta tervszerűbb lett a tevékenységük, mint eddig volt. Ugyancsak a nálunk is hasznosítható elképzelések közé tartozik a megerősített pincék, üregrendszerek hasznosítása Pécsett föld alatti autóparkolók, sa rúzsok, esetleg gyalogos aluljárók kialakításának a lehetőségéről beszéltek. Ezen a téren Egerben is lesz mit tennünk: raktáraknak, vendéglátó és szórakoztató egységeknek lehet átalakítani az újjávarázsolt pincéket. Van már példa erre: a Taverna is így jött létre, de terveznek még pincesörözőt és borozót is a város vendéglátó vállalatai. A borkombinát is igényt tart egy sor pincére, így ezt tudva, már ennek megfelelően alakítjuk ki az amúgy is munkát, beruházást igénylő rossz pincéket. — Mindent összevetve: miként ismerték el az Egerben végzett pincemegerősítő munkát, az itteni szakemberek kísérletező, tapasztalatokban gazdag tevékenységét? — Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy jó úton járunk, s mint a már eddig elkészült pincefelújítások is bizonyít, ják, jó munkát végeztünk. A gondunk csak az, hogy az egri pincerendszer 78 százalékának a megerősítése, felújítása még hátra van, s ki tudja, nem bukkannak-e elő újabb és újabb üregek, amelyek már eddig is olyan sok pénzébe kerültek az országnak, a megyeszékhelynek... — mondta befejezésül Zámbori Ferenc. Szilvás ístváa lalat, az Építőipari Gépesítő Vállalat dolgozóit, sőt a lengyelek és a távol-keleti ország néhány szakemberét is segítségül hívjuk... Szakaszos tervszolgáltatás alapján, éppen két esztendeje kezdtük a munkát, meglehetősen változó domborzatú terepen. A bélkői iránya 410-es szintjéről indultunk, s 68,8 méteres magasságkülönbséget kellett „áthidalnunk” a gyárig. Részeiben szereltük, elemeiből állítottuk össze az acélpályát. S amíg az említett távolságot „áthidaltuk”, az összesen csaknem másfél száz szerkezetegység között szó szerint is készítettünk hidakat. Kereken: harmincat! — Mi volt a legérdekesebb, legizgalmasabb? — Talán a hídépítés. Üzemi vállalatok, amelyek érietek fölött kellett megoldani a feladatot A legnagyobb szalaghidak 63,8 méteresek, több mint száztonnásak. Megvallom, ekkora méretű és súlyú szerkezetek beemeléséről eddig nem is hallottam vállalatunknál! A megbízás puszta gondolata is borzongató volt! — Hogyan sikerült elvégezni a munkát? — Az új gyár már régen kész tmk- és öltöző-szerviz épületeinek közelében két, nagy teherbírású árbóedarut vettünk igénybe, hogy e létesítmények fölé emelhessük a hídtestet. Eredetileg egyedi megoldású behúzó állványokat kellett volna készítenünk, de a 6,5 müliós költséget soknak találtuk. A gyártás, szerelés és a munka végeztével történő bontás költségvetésénél ugyanis ennyit emlegettek. Külön is fájónak találtuk, hogy a mindezekhez felhasznált, mintegy 200 tonnányi acél- szerkezettel később szinte nem tudtunk volna már mit kezdeni. Egyszóval: alvállalkozónkkal közös újítás alapján megváltoztattuk a korábbi elképzelést, s nagy megtakarítás mellett, a már említett módon végeztünk a feladattal. .. Az egyik hídtestet mindössze néhány óra alatt sikerült úgy a helyére emelnünk, hogy a legkisebb mértékben sem veszélyeztettük az alatta levő épületeket, míg a másikkal, hasonló sikerrel, egy váratlanul jött esőzés miatt, három nap alatt jutottunk idáig. Ügy, hogy június 1-én már a tel.es munkaterületet átadhattuk a technológiai szerelőknek. Azóta pedig az alvállalkozók is úgy haladtak. hogy a legszükségesebb ellenőrzések végett rövid időre megindíthatják már a szalagot. Ami, persze még jócskán innen van a végleges befejezésen! — Tulajdonképpen, csak az acélszerkezeti munkák elvégzéséről és a Japánból szállított gumiheveder „vég- telenítésétől” — egybevulka- nizálásáról — beszélhetünk még — mondja Martin Antal, a cementgyár létesítményi főmérnöke. A gépészeti és villanyszerelési feladató..« csupán közelítenek befejezésükhöz. Még a generálkivitelező Fémmunkás Vállalat számára is hátravan egy nagyobb megbízás teljesítése a március közepére tervezett „hideg járatásig”. Április 15-én ugyanis már azt szeretnénk, ha a tulajdonképoe- ni próbaüzem is megkezdődne. .. Az eddigi ütemmel egyébként elégedettek vagyunk, s bízunk abban, hogy a tervezett határidőre minden az elképzeléseink szerint alakul. (gyóni) November 22-én: Birze a he yiipar iertöeiiiol A megyei tanács kereskedelmi és ipari osztálya közösen az SZVT és a közgazda- sági társaság megyei szervezetének kereskedelmi szakosztályaival november 22-én, szerdán az egri Technika Házában helyiipari ankétot rendez. Az ankétra meghívót kaptak mindazok a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi vállalatom amelyek érdekeltek a megye ellátásában . és ott lesznek a helyi fogyasztási cikkeket gyártó termelők; vállalatok, ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Az ankéttal egyidőben a ruházati, a vegvesiparcikk- és a bútorágazatban börze is nyílik Egerben. A szakosított árubemutatón felsorákoztafca s, az ják a helyiipar kínálaté a kereskedelem bem azokat az áruféleségekéi amelyek nem kaphatók üzletekben, s gyártásukra vállalkozót keres. Az ankét és a börze célia javítani az ellátást olyan módon, hogy a választékú- a helyiipar által gyártott termékekkel bővítsék a kereskedelmi egységek, s kialakuljon a termelők és kereskedők között együttműködés. az ösztönző 1958. november 19., vasámaaí
