Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

A Sgilziergákiól Párizsig

Jelenet a Maffia parancsára című olasz filmből, melyet a második műsorban szombaton este láthattak a nézők

ricfc-sorozat újabb epizódja például aligha. A kriminek szánt film (amelynek egyik lényeges eleme aZ izgalmas- ság kellene, hogy legyen) ezúttal legföljebb azzal borzongatta meg és borzasztot- ta el a nézőket, hogy egy gyilkossággal, szexis tánccal, szép nővel is rendelkező kompozíciót hogyan sikerülhetett alkotóinak ilyen reménytelenül unalmasra hangolniuk. A kifulladni látszó sorozat e darabjánál még a Fent a Spitzbergáknál című tévéjáték is izgalmasabbnak tűnt, pedig a téma itt „mindössze” egy magányos anya és egy megromlott házassá- gú férj találkozása. A szót persze itt sem szabad túl komolyan venni. Hiszen a drukk megint csak arra vonatkozhatott, hogy vajon az életből jól ismert, szokványos történetet, az ezerszer megírt helyzetet (melyet most Benedek Katalin fogalmazott meg) képesek-e a földolgozók új szemszögből megvilágítani.

Drámaiatlan sztori ... nyidottak egyáltalán nem zárták volna ki valami egészséges feszültség megteremtését. Talán, ha az ismétlődő órák lehangoló voltát nem a terjengőséggel igyekeznek az alkotók érzékeltetni... Talán ha a mű mélyében eredendően benne rejlő Iróniát igyekeztek volna a felszínre segíteni... Ha ... De hát utólag bár könnyű, mégsem érdemes tanácsokat osztogatni.

November 15-én A. ’6-án Varga Domokos ifjúsági író az egri járás vendége lesz. 15-én 14 órakor Mátraderecs- kén találkozik ifjú olvasóival. Ugyanezen a napon 17.30 órakor a noszvaii községi könyvtárban rendhagyó szülői értekezletet tart. Ide nemcsak az érdeklődő apákat és anyákat várják, hanem az általános iskolai, a

És végül, nem mehetünk el szó nélkül a szombaton fő adásidőben sugárzott Párizsi élet című operett mellett sem, amely bármennyire is tetszetős volt, mégis a keddi Montmartre-i ibolya után már kissé soknak tűnt. A műfajt persze sokan kedvelik, s őket semmiképpen sem éz-hette csalódás. Garancia volt erre nemcsak a kiváló zeneszerző, Offenbach neve, de a Romhányi József átültette szöveg is és mindenek- fölött a parádés szereposztás.

napközis nevelőket és \^z óvónőket is. /"

16-án délután két órakora tarnaleleszi diákok ismerkedhetnek meg vele ötkor pedig a siroki pedagógusoknak számol be gyakorló szü- ■lői tapasztalatairól és alkotói tevékenységéről.

A rendezvényeket mindenütt a helyi bibliotékákban tartják, s itt minden könyvbarátot szívesen látnak.

Németi Zsuzsa

fl vendég: Varga Gomokcs

író-olvasó találkozók az egri járásban /

A rendező, Zsurzs Éva mindenesetre a feldolgozás módjával hűen igazodott a történet sablonossáC’hoz S így, bár Pécsi Ildikó érett asszonyi bájával, új színeket fölvallantó színésztudásával mindent megtett az ellenkezője érdekében, a tévéjáték mégiscsak egy maradt a sok hasonló közt.

Egy most születő országos tévésvetélkedőről vagy jót vagy semmit... vagy leginkább nagyon keveset. Hiszem, ahogy egy csecsemőről, úgy a bölcsőben ringó műsorról is nehéz megjósolni, mivé nő fel, mivé növi ki magát. Pénteken Ti és Mi címmel kezdett hatalmas vállalkozásba Vitray Tamás vezényletével Antal Imre és Szilágyi János, A férfiak és nők örök harcára (?) alapozó produkcióról egyelőre annyit (a játék jelenlegi színvonalához igazodóan), hogy a kritikus (nő)ben ha azonnal fölötlik a kérdés, vajon a játékvezetők közt miért nincs a szépnem egyetlen képviselője sem... ?

A tévé szerkesztőinek a hét műsorkínálatával — úgy tűnik — ezúttal sikerült a „széles tömegeket” mindennap a képernyő elé ültetnie. Hiszen kit ne érdekelne egy jó krimi, egy érdekesnek ígérkező tévéjáték, egy újszerű vetélkedő, avagy egy régi ízeket idéző operett, hogy a jó pár moziban már sikert aratott filmet ne is említsük.

Kérdés azonban, hogy a leültetetteket mennyi ideig tartotta aztán fogva az ígéretes produkció... A Der~

latkozta a tévéújságban maga a szerző is ... Mert a hangsúly ezúttal nem any- nyira a kaland kibontakoztatására esik, mint inkább a főhősnő, Olga mindennapjainak szürkeségére, s arra, hogy az egyhangúságot, a fenyegető magányt miként igyekszik megújuló erővel elviselni, s talán leküzdeni. Drámaiatlan sztori? Nos, úgy tűnik, a föntebb elmonSó barátom, M. mesélte a következő történetet:

— A két alapvető tényt közlök. Egy: bombázás alatt születtem, negyvennégyben. Kettő: tegnapelőtt esztrádműsort tekintettem meg. Három (ez ,,alapvetőn kívüli” tény): összetörtem a kocsimat és a fejemet.

A fenti három tényből következik az alábbi történet: Engedd meg, hogy pontokba szedjem, mert — józan állapotomban — rendszerező elme vagyok.

Első pont:

Soha életemben nem voltam esztrádműsoron, utálom a táncdal-kandúrokat. a hülye konferansziékat, az olcsó humoristákat, és magamat, ha mégis végighallgatom őket a tévében. De hogy egy- szier élő hakni esztrádot is végigülök, soha nem gondoltam volna. Igaz, azt se, hogy repülök egy-két métert a kocsimmal és a bal ajtó üvegén át dugom ki a fejemet.

Kezdjük az eseményeket valahol az elején:

Barátnőm és jó barátom, Erzsébet hívott meg, a kul- túrotthonba, „kitűnő műsor lesz, neves fővárosi művészekkel”. és ott lesz N. P. is, a kappanhangú énekes, akit Erzsi imád...

Erzsébet Érden lakik, én Budapesten. A 70-es úton indultam az ESZTRÁD felé. T. Szerkesztő, itt számtalan

QMmtm

U% november u. kedd

szójáték kínálkozik, kezdve Erzsi ÉRD-ekeitől az én ÉRD-eklődésemen át egészen az autó-ESZTRÁDAlG, amelyen szintén eljuthattam volna ÉRD-re... De, engedőimével, folytatom M. barátom elbeszélését. B. P.

Diósánál karamboloztam. A bekötő útról érkezett egy baromi nagy teherautó, meg is állt, ahogy ez kötelező számára, és amikor éppen előtte húztam el, megindult. Talán a sofőr se tudta, miért. A teherkocsi hűtője a Wartburgom hátulját kapta el, a kocsi megperdült, ütést éreztem a homlokomon, üvegcserepek hasítását... De, ellentétben a követelményekkel, nem ájultam el. kimásztam a kocsiból, és egy indokolatlan mozdulattal lezártam a csomagtartó felpattant fedelét.

Üjra beültem, indítottam, a motor és a sebváltó ép maradt, csak a hátulját vonszolta a kocsi, mint egy rosszul eltalált vad. Indultam Érd felé. Vigasztalóan intettem a holtsápadt pilótának, áld maga se hitte el, mi történt. Főképp azt nem, hogy a homloksebemen kívül semmi $nás bajam. nem történt „Sebaj”, nyögtem Érd felé utaz- tamban, „fizet a biztosító”.

Második pont:

Erzsébet lelkesen várakozott a kultúrház előtt. Leállítottam a kocsit, ki akartam szállni, de aztán inkább kiestem. — Jaj! — sikkantott Erzsébet. — Részeg vagy?

Akkor kezdődött a bombázás. Iszonyú zajt hallottam, aknák, gránátok, ötszáz kilós bombák explodáltak a fejemben, láttam magám, amint egyévesen fekszem az óvóhelyen, fehér pólyában, ijedt szüleim között, pislákoló lámpa alatt. (Mindezt csak a filmekben láthattam, de tény, hogy az érdi kultúrház előtt hatalmas légitámadás ütött rajtam.)

— Vérzik a homlokod — mondta Erzsébet rémülten, és csak most vette észre a megrongált csomagtartót. — Karamboloztál?

Behatoltunk a kultúrház- ba.

Harmadik pont:

A bombázás alábbhagyott, csak néha robbant fel egy- egy elkésett akna. De az esztrádműior kezdetekor

’’

Bolya Péter:

Esztrád :

Tanácskoznál! Europa

asszonyai

Hol tart ma Európa nőtársadalma? Hogyan érvényesül a női egyenjogúság, mini alapvető emberi jog, a munkában, a tanulásban az anya- és gyermekvédelemben, az egészségvédelemben. Ezek és számos hasonló kérdés lesz a ma Budapesten megnyíló, s az európai dolgozó nők helyzetével foglalkozó szeminárium napirendjén. Az ENSZ égisze alatt 1975-ben megrendezett nők világkonferenciája — melyre Mexikóban került sor — 1975—-1985. között meghirdette a nőit' évtizedét. Ez alatt az egy évtized alatt számos tanácskozáson a nőket érintő legfontosabb kérdések megvitatására, a nők helyzetének javítására teendő intézkedések meghatározására kerül sor. Ennek legyében rendezték meg már Latin-Amerika és Ázsia dolgozó asszonyainak tanácskozásait. Most Európán a sor. a házigazda a Magyar Nők Országos Tanácsa A ma megnyíló tanácskozásra 90 európai szervezet, szövetség jelentette be részvételét. Közöttük a szocialista országok nőküldöttsé. gei mellett többek között a portugál török, angol, svájci nőszövetségek, s különböző nyugat-európai szakszervezetek képviselői. Ez utóbbiak jelenlétét az indokolja, hogy a tanácskozáson nagy súllyal szerepel a dolgozó nők helyzete. Bejelentette részvételét az ENSZ néhány szakosított szerve, mint a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a Gazdasági és Szociális Bizottság, s mindezeken túl a DÍVSZ és a Cimea képviselői.

Kormányunk nevében dr Trethon Ferenc munkaügyi miniszter méltatja a tanácskozás fontosságát, köszönti a résztvevőket. Nem kell külön hangsúlyozni, milyen jelentősége van napjainkban e tanácskozásnak, hiszen ott. ahol a nők életkörülményeit vitatva, értékelve szó esik a jövőről, természetesen állást foglalnak a béke, a biztonság kérdésében is. Mélységesen igaz hogy a béke legerősebb védelmezői az asszonyok, s ez kifejezésre jut é tanácskozáson is. Miután Európa különböző országaiból érkeznek a résztvevők, nvilván lesznek egymástól eltérő álláspontok, de egv- ben e tanácskozás is példája lesz arínak, hogyan lehet összehangolni érdekeket más és más politikai felfogású emberek véleményét, ha egy-egy közös ügyről — jelen esetben a nők helyzetéről, egyenjogúságáról s a békéről van szó.

Célja e tanácskozásnak á nőmozgalmak erősítése és munkájuk összehangolása a szak- szervezetek érdekvédelmi munkájával.

Tapasztalatcsere és a feladatok közös meghatározása, röviden talán így lehetne összefoglalni a tanácskozás feladatait. S állásfoglalás a nőket mindennapi éleHjkben talán a legjobban érintő dologban, a béke és biztonság me rő ■ *sében. Ez utóbbi igen nagy súly- l.val e he1 'a’bn hiszen a nők Európa összlakosságának mintegy felét jelentik.

—d.—

wevvwrr

f

9 ■

Az „Üj partok között”, Aíinogenovnak a harmincas évek közepén írt hang játéka a hőskorba, a szocialista építés, az első ötéves tervek karába vitte a hallgatót, abba a korba, amikor a belső ellenség, a kishitűség leküzdése után gondolni lehetett a tervszerű építésre. Az időpont 1927, színhely Szovjet- Ukrajna, az első vízi erőmű építése a Dnyeperen. A cím részben az új partok közé terelt ősi folyóra, részben a kamenkai és jaroszlavi parasztok életének új formájára mutat, akik elhagyva omladozó viskóikat, új életet kezdenek itt az építkezésen, utóbb a gyáraikban. Ezért is van az, hogy a hallgató hiába keresi az irányító, eseményeket mozgató főhőst: a hangjáték főszereplője egy eszme, maga a nép. „Nézd meg, apám, nézd meg, hogyan építjük a szocializmust!” — írja Dmitri, a fiú apjának, aki az építkezésre érve keresi ezt a valamit. ------------------------------------------s

a

mikor kirohant a színpadra egy pingvinhez hasonló konferanszié, újbóli támadtak a légierők.

— A szentségit — suttogtam, befogtam a fülem, hogy ne halljam, amint a zenekar robbanó tust húz a műsorvezető intésére. Erzsébet most már nem törődött velem, nézte az ESZTRÁDOT.

Bevonult egy szőke tánc- dalénekesnő. de kezében felrobbant a mikrofon. A zongorista a billentyűkre csapott, szőnyegszerűen hullottak a bombák, G-dúrban repültek a levegőbe a gyárak, házak, pályaudvarok. Tapsvihar, a nő meghajol, ránk zuhan a felső emelet, a légó- sok poros csecsemőt kotornak elő a romok alól. Újra bejön a műsorvezető, gyújtóbomba pörög az ujján, most! felrobban, szikra zúg felém, elkapom a fejem, „hülye vagy?”, suttogja Erzsi, még mondanék valamit, de látom, hogy kibiztosítva áll a nagydob, csak egy lábmozdulat kell, hogy felrobbanjon...

— Ne! — ordítottam fel, riadtan néztek rám, aztán már senki nem törődött velem. mert N. P. száguldott be a színpadra, meghajolt, indult a zenekar, s a nagydob első puffanása mindent szétrobbantott. engem, a termet, a hangszereket, az egész épületet. Sötét lett, pokoli sötét.

Negyedik pont:

— Te aztán szépen elájultál — mondta Erzsébet az előcsarnokban, — Pont a legjobb nesznél, „Nézz körül! Mit látsz? Rengeteg embert látok, ember, ember hátán, ameddig a szem ellát, es mind nyüzsög”.

De hogyan történt ez akkor? Csákánnyal és ásóval, mert a gépek csak később érkeztek meg. De ha meg is jelentek, nem volt, aki működtesse. Napirenden voltak a gondatlanságból és hozzá nem értésből származó géptörések. Volt időszak, amikor magasabb bért követelve nyolcszáz ember elhagyta a gátat. Erre kommunista műszakok, versenymozgalmak megszervezésével feleltek. Az emigráns rádió károgó hangja, amely a szocialista hatalom kalandor-vállalkozásáról, szabotázsokról, sztrájkokról szólt, nem ért el a munkások közé, de mit is ért volna, hiszen az emberek tudták, miért dolgoznak. Aztán amikor felrobbantották az utolsó gátszakaszt, a robajló víz elmosta az ellentéteket, apró viszá- I lyokat, s az erőmű élni kezdett, áramot adott fűrésztelepeknek és gyáraknak. (Pedig hol volt ez a bratszki erőműhöz képest.)

A hangjáték dramaturgja — Maráz László — írja, hogy a harmincas évek hangjátékainak népszerűsége vetekedett a filmekével, mert ezekben a drámákban a szovjet emberek saját életük fordulópontjait, egy új világ körvonalait fedezték feL Szerzőik a dokumentum - játékok hitelességével ábrázolták a jelen erőfeszítéseit és sikereit. Afinogenov is él a megjelenítésnek ellentétekre épülő lehetőségeivel. A maradiság és haladás, a józan ész és babona, a türelmes szó, és elvetemült erőszakosság fényei és árnyai, szikrázó viták és megértés pillanatai teszik izgalmassá a' küzdelmes történetet. Az emberen kívüli mozzanatok, a harangzúgás, az emigráns rádió hangja, a szerszámok kopogása, moto. rok és láncok zaja, a lezúduló, a falut elöntő vízáradat hozza közel a hallgatóhoz a távoli táj és sodró erejű munka lüktetését.

A ma is kitűnő hangjának bemutatása fényt vetett azokra a kezdeményezésekre, amelyekkel a fiatal szovjet állam írói megkísérelték kifejezni a jelent és a formálódó jövőt.

Egy új műfaj — a dokumentumesszé — megjelenésének lehettünk tanúi „A Károlyi.jelenséa” fejezeteit

hallgatva. Mesterházi Lajos és Major Ottó párbeszéde nem 'műfajteremtő szándékkal készült, de minden bizonnyal azzal a céllal, hogy glóriákat és balhiedelmeket bontson le modern történelmünk egyik nagy alakjáról.

A dokumentumszínház lényege, hogy a valóság töredékeiből a múlt vagy a jelen társadalmi folyamatának olyan modelljét teremtse meg, amelyben nem az események állanak a középpontban, hanem az ehhez vezető út és a következmények. A dokumentumjátékok szerzői a társadalom széles rétegeit, a hős vallomásait, kortársak véleményét szólaltatják meg. olykor önmagukat is vitára késztető erővel.

Károlyi Mihály, Zrínyi és Eötvös formátumú jelenség, mert noha a XVII, és XIX. századi társadalmi-történeti szituációk különböztek a huszadik századéitól, a járható út, a nemzeti fennmaradásának kérdése 1918-ban legalább annyira égető probléma volt mint 1868-ban vagy 1664-ben. Erkölcsi óriás, aki körül tévhitek és legendák alakultak ki a mai ember képzetében. Mindez a húszas évek elején ellene vezetett manipulációkkal és az emigrációban eltöltött 27 évvel magyarázható. Az, hogy az utca és a presszók embere költőnek, zeneszerzőnek, szakácsnak, bolsevik grófnak tartotta, semmit sem von le emberi nagyságából. Ezekért a torz válaszokért sem a történészek, sem az iskolák nem vonhatók felelősségre, mert mindig lesznek emberek, akiket legjobb szándékaik ellenére sem érdekel-, nek a társadalmi folysutátok. Bárhogyan is legyen, tény, hogy Károlyi nem vállalta Horthy szelepét, de vállalta a proletárdiktatúra szolgálatát, a kommunizmust. Eszméi, hitei megvalósultak s némi nosztalgiával írta: „Amikről egy nemzedék álmodik, az a következő nemzedék számára már valóság.” Hogy kő /ethető-e, lehet-e példa? Te mészete- sen. igen, elvhűségi n, a demokrácia vállalás ban, a népben való hitben.

Izgalmas történe' ?móra volt ez, több mint egy emlékműsor alkalmi darabja,- szép példája a történe'mi oknyomozásnak, a történelmi ismeret terjesztésnek.

Ebergényi Tibor