Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-10 / 265. szám
Elsősök - tanévvesztés nélkül Sohasem volt akkora újító szándék, annyi kísérletező pedagógus a magyar iskolákban. mint napjainkban: nevelőink az oktató-nevelő munka minden területén keresik az újat, a réginél hatékonyabb pedagógiai eljárásokat. Száz körül jár a „bejegyzett” — országos, illetve helyi szervek által engedélyezett — iskolai kísérletek száma. Ezek között minden bizonnyal sok olyan van, amely nem a nevelés megújításának szükségszerűségéből született, hanem csupán a pedagógiai divatok utánzásaképpen; ezek gyorsan kimúlnak, nyomot sem hagyva maguk után. Azokat a kísérleteket viszont, amelyek a nevelés-oktatás egy-egy olyan fontos csomópontján keresik az újat. mint a matematika vagy az anyanyelv tanítása, a közösségi és a munkára nevelés, a természettudományos tantárgyak integrálása stb.„ megőrzi a neveléstörténet. Automatikus továbbhaladás • Oktatáspolitikai szempont, ból az automatikus továbbhaladási kísérletnek van a legnagyobb jelentősége. Ez az általános iskolai első osztályosok tanévvesztésének megszüntetését, végeredményben a tankötelezettségi törvény jobb iskolai végrehajtását tűzte ki célul. Az előzményekhez tartozik, hogy az 1970-es évek elején a bukások aránya az első osztályban elérte a 11 százalékot. A tanévvesztők közül sokan egészségi vagy családi okok miatt maradtak el szellemi fejlődésükben, mások pedig — főleg a cigánygyerekek — rendszertelenül vagy egyálta. lón nem jártak iskolába. Idejében felismerte az oktatásügyi irányítás. hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Az a tanuló ugyanis, aki mindjárt kudarccal kezdi iskolai pályafutását. vagy csak ritkán találkozik az iskolával, illetve idő előtt, a nyolcadik osztály elvégzése nélkül hagyja el azt, az olyan hátránnyal kerül az életbe, amely a későbbiekben csak igen nehezen, némelyeknél pedig egyáltalán nem szüntethető meg. A kísérlet arra az alapgondolatra épült, hogy az általános iskola 1—2. osztályát egyetlen fejlesztési szakasznak kell tekinteni, és csak a második osztály végén kell a tanulók érdemjegyekkel elbírálni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendszeresen iskolába járó elsős gyerek gyenge tanulmányi eredménnyel is a második osztályba léphet1, nem Jcell'osz- tályt ismételnie. Hiszen minden remény megvan arra, hogyha a pedagógus fokozott figyelemmel kíséri a nehezen tanuló diák fejlődését, és a tanítási óra után is foglalkozik vele, akkor a második osztályban utóléri a többieket. ettől kezdve pedig már zökkenő nélkül együtt haladhat velük. Először. 1972-ben 227 iskola tanítói láttak munkához. Az volt az első feladatuk, hogy a tanév eleién megállapítsák, kik azok, akik nehezen, akadozva indultak, akiknek nagy nehézséget jelent az iskolai élet. Ezeknek a tanulóknak a fejlődését éber figyelemmel kísérték, már a tanórákon is többet foglalkoztak velük, mint a normális ütemben haladókkal. Az Oktatási Minisztérium egyébként heti négy órát biztosított, hogy a tanító ezekkel a fejlődésben elmaradt gyerekekkel a tanítás után külön U foglalkozzék. A tanévben rendszeresen értékelték a gyerekek teljesítményét. tudását, de érdemjegyekkel másfél évig egyáltalán nem osztályozták őket. Ezen idő alatt különböző motiváló, serkentő megoldásokkal tették őket érdekeltté a tanulásban. Hagyományos bizonyítványt csak a második osztály befejezésekor kaptak. Talán nem érdektelenek a következő adatok : a kísérlet a kezdő évben a 227 iskola 8983 tanulójára terjedt ki. Közülük 8577-en léphettek másodikba, ez a szám 95.5 százaléknak felel meg. Kitűnő eredmény ez, a következő éveké nemkülönben. Négy évvel később, amikor már több mint ezer iskolában ötvenezer elsős kisdiák tanult a kísérleti módszer alapján, az évet sikeresen záró tanulók aránya mindenütt meghaladta a 95—96 százalékot. Vagyis a kísérlet elérte célját: alaposan csökkent a tanévvesztő kisiskolások száma, a bukási arány 1976-ban má~ csak hat százalék volt. A jól megalapozott kísérlet fényesen igazolta, hogy az ép értelmű és rendszeresen iskolába járó, de lassúbb fejlődé- sű gyerekek döntő többsége a kétéves fejlesztési szakaszban különböző pedagógiai eszközökkel felzárkóztatha tők. A kísérlet bevált A tapasztalatok alapos elemzése után megszületett a nagy horderejű döntés: a kísérletet általános pedagógiai gyakorlattá kell tenni. Az 1977/78-as tanévben már minden iskola eszerint dolgozott, s a mostani tanév végén. azaz 1979. júniusában, amikor a 2. osztályban megkapják első bizonyítványukat a tavalyi iskolakezdők, minden bizonnyal figyelemre méltó eredményeket összegez majd a minisztériumi jelentés. Pedagógusok, kutatók, irányítási szakemberek egy. aránt azt vallják, hogy a fel- szabadulás után ez volt a legkiemelkedőbb pedagógiai kísérlet hazánkban. Haszna a tankötelezettségi törvény- végrehajtásában is megmutatkozik, hisz ezentúl mind kevesebb gyereket ér kudarc az iskoláskor kezdetén ennél fogva mind többen fejez, hetik be általános iskolai tanulmányaikat évvesztés nélkül. Ily módon az általános iskola jobban teljesítheti elsőrendű kötelességét: népünk műveltségének megalapozását. P. Kovács Imre À tanácskozás elmaradt Csütörtökön reggel a rádió közölte: Egerben honismereti tanácskozást tartanak. A hír érdekesnek ígérkező információt közölt a hallgatók sok milliós táborával. így hát nem csoda, hogy az újságíró érdeklődött a szervezést magára vállaló Hazafias Népfront megyei bizottságán. Akkor lepődött meg igazán, ugyanis arról tájékoztatták, hogy valóban volt ilyen elképzelés, szerepelt is a tervekben, csakhát a meghívókat egyéb okok miatt nem küldték ki a résztvevőknek. Apró dolognak tűnik ez, mégis bosszantó, mert a hírverés országos volt. S mi történik, ha néhányan mégis eljöttek volna? Ügy látszik, ez a veszély nem fenyegetett. A rendezvényre állítólag egy hét múlva kerül sor. Akkor majd kiderül, hányán jönnek össze. Időpontot mindenesetre nem közlünk, mert. hátha azok a meghívók ismét nem jutnak el a címzettekhez. (pécsi) A siker kötelez...! Szokoiay-est és Debussv-mű ! a Hatvani Kamarazenekar A szerencsés Arca hosszúkás, rosszul borotvált, szeme sötétbarna? W fekete csíkos nadrág fölött vastag, egygombo« sportzpV V Inkább harmincöt, mint negyvenévesnek nézem. Fellépése egy csöppet sem nevezhető félszegnek, sőt határozott, bátor.' Kivesz a belső zsebéből egy megsárgult újságlapot, gondosan kihajtogatja, és elém teszi. — Itt van kérem, a rendelet. Én cigány vagyok, engem az állam kölcsönnel segít. Elolvasom a tavalyi újságcikket, amely ugyan semmilyen rendeletet nem tartalmaz, hanem egy riportot közöl arról, hogy miként próbálják megoldani a helybeli cigányok letelepítését, a régi telepek felszámolását. — Kért már kölcsönt? — Kértem, de keveset adnak. Abból ugyan nem épít házat senki. Beszélgetünk, összehajtogatja újra az újságpapírt és mint valami varázsszert, óvatosan a zsebébe csúsztatja. És ahogyan szó szót követ, kitárulkozik egy érdekes, csodálatos világ. — Valahol az árok partján egy kocsiderékban születtem, mint ahogyan a nóta is mondja. Tízen voltunk rajkók, egy kivétellel mindegyik fiú. Az apám foltozott, kést köszörűit, csontot, tollat gyűjtött, mikor mihez volt Szerencsbe. Csak a telet töltöttük otthon a putriban, de amint egy csöppet tavaszodott, mindjárt nekiindultunk a világnak. M’ -3 felcseperedtünk három fiútestvérem meghalt, mi meg szétszéledtünk az apánk mellől. Engem örökbe fogadott egy kon« dás, akitől a pofonokon kívül tisztességes ruhát, meg ennivalót is kaptam. Abbahagyja a beszédet, megkérdezi, elszívhat-e egy cigarettát? Mély slukkot húz tüdőre és aztán folytatja. — Addig voltam ennél az embernél, amíg a Ián " a botlo tam. Gyerek lett, gyorsan menni kellett a háztól. / a itt élünk a telepen. De valahogy nem tetszik nekem má z az élet. Elegem volt belőle. Azt mondják, azért, mert a magyar asszony telebeszélte a fejemet. Lehet. Dolgozni mentem a téglagyárba. Eleinte csak olyan kelletlenül fogad aki mint ahogyan a cigányokat szokták. Aztán egyszer azt mondta Gazsi bácsi: Gyere, more! Fizetek neked egy fröcs- csöt! Attól kezdve becsületem van, mert Gazsi bácsi ám nem mindenkivel ül le egy asztalhoz... Nézem figyelem ezt az embert. Tetszik, hogy van élet-' kedve, vannak tervei. Elmondja, hogy milyen házat épít majd Üvegverenda is lesz, kiskert előtte. Három éve egyazon helyen dolgozik, tisztelik, megbecsülik. — Aztán, tetszik tudni, ezek otthon úri cigánynak csúfolnak. Csak azért, mert dolgozom, meg hogy tisztességes ruha van rajtam. Két gyerekem már iskolás. Ezért is..: Pedig én sosem tagadom meg a cigányságomat. Ez vagyok,' ennek születtem. De miért kell minden cigánynak tetvesnek, meg csavargónak lennie? Amikor a magasabb kölcsönről esik szó. megint előkapta a régi újságpapírt. Üjra kiteríti előttem, biztat, olvassam el még egyszer, mert ebbe mindent beleírt a kormány... Valóban szükség volt a segítségre. A községi tanács elnöke telefonon ígért gyors intézkedést és személyes patro- nálást. — Rendben van. meglesz a magasabb kölcsön! — Feláll.’ rám néz. felém nyújtja a kezét. — Köszönöm —. mondja, és most már a zsebkendőidbe csavarja a ..rendeletet”, amely szavai szerint meghozta neki a szerencséjét... Szalay István új évadjának műsorán A siker babérjain nyugodva, mintha kicsit elaludt volna a Hatvani Kamarazenekar. Itt az ősz erősen, de készülődésüknek kevés a nyoma. — Fenntartónk a művelődési központ, amelynek otthonát a nyáron átépítették. Ez kényszerűen gátolt bennünket a munkában, a hangversenyprogram kialakításában — mondja megállapításunk kapcsán Világi István dirigens, az együttes „Szocialista kultúráért” éremmel kitüntetett vezetője. — A napokban azonban sikerült egyeztetnünk a téli. tavaszi műsort, s mivel a szükségszerű átalakítás . befejeződött, nincs akadálya az alkotómunkának. Elkapkodni semmit sem akarunk! Amatőr zenekar lévén, sikerre csak gondos felkészüléssel számíthatunk. Ezért az új évad első koncertjét a karácsony előtti napokra terveztük. amikor az ünnep hangulatához illő, versekkel is színesített, Mozart-, Händl-, Debussy-művekből álló programot mutatunk be a zenekedvelő közönségnek. Későbbiek során megtudtuk. hogy a zenekar munkájának hagyományaihoz igazodva. ismét vendégül látnak hangversenyeiken néhány jeles szólistát. Tervezett második műsorukban barokk és XX. századi muzsika keveredik, s a helybeli közönség ennek keretében hallhatja Petz Pál trombitaművészt, aki utóbb olasz földön remekelt. S bemutatják Debussy Két tanc-át. amelynek zongoraszólistája Papp Attila lesz. — Nemrég kiállítást nyitott, majd a Fegyveres Erők ©ÄBg 1978. november 10., péntek Klubja művészetbarát körének találkozóján volt Hatvan vendége Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, akit egyéb baráti szálak is a városhoz kötnek. Élmény volt minden egyiittlét a világhírű szerzővel, sőt azt is elmondhatom, hogy ittléteiből zenei kultúránk tovább gazdagszik — mondottá Világi István. — A kiváló komponista fuvola-miniatűröket küld zeneiskolánknak, hogy e műfajban segítse oktatómunkánkat. Várjuk továbbá, hogy a Hatvani Kamarazenekar részére írt művének partitúráját mielőbb kézbe vehessük. S talán országos érdeklődésre számíthat a műveiből tavaszra tervezett (szerzői est, amelyen a nekünk ajánlott zenekari művet maga Szokolay Sándor vezényli. Természetesen szólóesteket is tervezünk! S változatlanul célunk a fiatal szerzők és hangszeresek bemutatása. E programból bizonyosra vehető egy csellózongora est Onczay Csabával. A könyvtárban zeneiskolánk tanárai szerepelnek majd. Felidézve Szokolay Sándor legutóbbi hatvani látogatását, a zenekar szépnek ígérkező vállalkozásához kívánkozik egy további lehetőség. Kitűnő zeneszerzőnk kezde- ményezően ajánlotta fel, hogy az új-hatvani vagy gyöngyöspatai műemlék templomban népszerű nyári orgonahangverseny-sorozat felett vállal védnökséget, s indításként, ellenszolgáltatás nélkül, koncertet ad művei- ből._ Úgy véljük, ekkora lehetőséget. ilyen gesztust nem szalaszthatnak el a hatvaniak. S amikor falakra kerül az 1979-es Zenei Hét műsorplakátja, ott találjuk rajta a Vérnász, a Hamlet zeneszerzőjének a nevét, aki ez- íttal orgonistaként is elénk árja magát. (moldvay) I. Végigvezették a hatalmas boltíves bejárat alatt. A mentős lazán fogta a karját, de. érezte: ha megugrana, rögtön bilinccsé szorulnának az ujjai. Az átjáró jobb oldalán portásfülke, baloldalt a falnak támasztva egy rozoga bicikli. Jobbra fordultak. nem mentek fel a hatalmas lépcsősoron; megálltak a málló vakolatú, dohos folyosón egy rozoga fehér ajtó előtt. Káp- rázó szemmel olvasta: FELVÉTEL. A sofőr a szomszédos ajtóhoz lépett, kopogtatott. Most egyedül van a mentőssel, talán menekülhet, ne, gondolta, de remegő térde, háborgó gyomra, kába feje eltanácsolta a kísértéstől. Az állomáson már megtapasztalta a mentős karja erejét. Még egy farbarúgást Is kapott, amiért nem akart be. szállni a kocsiba, azóta is sajog a tompora. A sofőr visszalépett — alig látta az arcát szikrát hányó szemével. Megroggyant. — Nyugi! — mordult rá a mentős és karjába markolt vaskezével. Vártak. Elért hozzá a sok-sok mállott vakolat, a dohos szag. Nem értette: hová hozták a tiszta, csempézett folyosók, a hófehér mosdók és szobák után. Börtön csak nem lehet, hiszen nyitva a kapu. Hirtelen Kinyírt az ajtó, alacsorv, hullámos, fekete hajú, fehér köpenyes lépett ki, mögötte szőke, magas nő és szikár, bajúszos férfi — mosolyogtak. Megrándult — rászorultak kétoldalt a karok. Úristen, három köpeny az nagyvizit! Megint sokan fogják körbe, egymás után kérdezgetik ősz- sze-vissza, faggatják, belezavarják, gúnyosan vigyorognak rajta! Hova került! Talán mégis jobb lenne otthon? Az alacsony fiatalabb nála, a másik kettő még fiatalabb. Bámulják. A sliccéhez kapna, de szorítják a karját. A hullámos hajú kul. csőt vesz elő, kinyikorgatja a megvetemedett ajtót — ez lehet a főorvos, ettől kell félni, bár a másik kettő !s lesi, egyszerre majd rávetik magukat a kérdéseikkel, talán le is vetkőztetik Már benn vannak előtte, felhunyorog a neonfény. A fekete helyet mutat a hosz- szú. keskeny helyiség végén a két magasnak, azok átvetik a lábukat. Utcai nadrág, cipő a köpenyek alatt — ellenőrök? mifélék? Az orvos papírok között matat, az erős karok belökik — bárcsak ő is olyan erős lehetne, mint otthon, egy rántással lerázná magáról a sötétkékeket! Bezárul mögötte az ajtó — fogoly. Áll bizonytalanul. a rosszulléi elnyomja az italt. Mindenki hallgat. A főorvos kinyit egy könyvet, felnéz. A sofőr megszólal: — Doktor úr kérem a városi állomáson a járőr adta át nekünk. Megtalálták nála a zárójelentést. A sínek mellett a földre vetette magát és üvöltözött. — Sínek mellett? — Igen. Dilis ez, nem öngyilkos. — Papírok? A sofőr előkotorja zsebéből az ő személyijét, a pénztárcáját, amit elszedtek tőle. Az orvos elveszi, belenéz, olvas. Csend. A két fehér leplezetlenül mustrálja a túlsó végről. Sutyorognak. Mögötte a két sötétkék. Középen a főorvos megbillen, a magas pultnak támaszkodik. Végre felnéz. — Szóval, ma bocsátották el? Ma hát, mit mondjon, úgyis látja. Csak tudná, mit műveltek vele két hétig, hogy ösz- szement. mint a Samu nadrágja. Hátulról megbökik, odanéz a mentős követelő képébe. — Na?! — Mit na? — megpördül vele a világ a fejfordítástól. — Válaszolni! — Ja? Máma, hát igen. — Kacsó Jánosnak hívják? — Igen, annak. Küszködik az egyensúlyáért. megint felfele törekszik a gyomra. Fogadkozik, hogy nem néz hátra többé. Az- orvos vigyorog: — Na, Kacsókám, hát hol volt maga két hétig? Hol lett volna? Nem Iá? i főorvos? Vagy ez is cse 2, Megpróbál egyenesen állni, összeszorítja a sarkát. Csak el ne essen. — Kórházban. — Bizony Kacsó, csak nem akármilyen kórházban, hanem idegosztályon. Igaz? Bólint. Hiába, ezek mindent tudnak, egy banda, nekik könnyű. — Aztán miért került idegosztályra, Kacsó? — Mert beteg voltam. — Na látja. Az orvos megint furcsán nevet. Ezekről sohsem lehet tudni, megmondta a géplakatos Elek: ez mind ravasz, dörzsölt népség. — Magát ma délben elbocsátották. Mit mondtak magának, Kacsókám? — Hát, hogy hazamehetek. Mi az eget mondtak volna. ha elengedték. Pedig hiába törtem magam, ho^y legalább egy hétig, tíz napig maradhassak legalább míg az a kurva almaügy elcsitul otthon. — Mást nem mondtak?! Megvonja a, vállát: hát, hogy meggyógyultam. Hiába tanított az a hülye Elek meg az osztálybeliek. Valamit biztosan eltitkoltak, hiszen Elek fél évet is kibírt kezelésen. — Azt nem mondták, hogy ne \igyon?! — keményenik meg hirtelen a főorvos hangja. Tényleg mondták, a fene belé, de hát az asszony is mondja, mindenki mindenkinek mondja, csak úgy. — Nem is ittam. — Mennyit? — Egy korsó sört. Már harapná a nyelvét: beugratott a kurafi. ezek azért tanultak, hogy lépre csalia- nak. Csak ne szédülnék eny- nyire. hogy résen lehetnék. — Szóval, egy korsó sört meg egy fél rumot, — Hányszor? j — Egyszer. Bizonyisten! j (FolytatjukI I
