Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
Egyszemélyes háború Hitler étién... Marlene Dietrich hadat üzen Humorszolgálat — A mama visszaküldte ezt a marhahúst — lép be a boltba egy kisfiú. — Miért? — Mert olyan kemény, hogy cipőt lehetne vele talpaltatni. — Hát akkor tegye aztl — Akarta, de nem tudta rajta átverni a szögeket! t— — Mit gondolsz, mikor a legideálisabb a válás? — ?? — Akkor, ha mindegyik szülő elköltözik az új partneréhez. a gyereknek pedig megmarad a lakás és az autó. <5, gyáva hősöm, ügyesen megugrottál a szégyen elől, amíg játszottam szerepem rivalda fényében, egyedül. Nyomorult segítséged én nem kértem, soha, semmikor se. A kulisszák közt feketén eliszkoltál, nem vettek észre. S szégyenben, lázálomban úgy mentem a közönség elé ki, hogy minden bajt, minden gyanút egyedül nekem kell viselni. BELLA A HM ADULIN A : Q, gyáva hősön! Ô, a földszint, hogy kacagott a védtelennek nem kegyelmez. olyan ártatlan mosolyom. s oly szemérmetlen veszteség ez. A hebehurgya tömegek nem várnak az igazi hősre a hősre, aki reszketett, ne féli hát, nem adlak ki mégse Enyém a gyötrő veszteség, szerepünk — az én szerepem a gyötrelem — csak az enyém S jöttek mohó küldönceid, a bánatomra szomjazottan, leejtett vállal állok itt, a szégyenben elhagyatottan. de mennyi, mennyi gyötrelem (Mezey Katalin fordítása' ' Dietrich a fronton Hatalmas kalapjaival, fekete selyemharisnyáival, enyhén rekedt hangjával, hosszú cigarettáival, érzéki és morbid melankóliájával, végzetes pillantásaival, tulajdonképpen kihívást intézett a békebeli tisztesség ellen, fittyet hányt a polgári szalonok puritanizmusának és a negédes konformizmusnak. És, csak úgy „mellesleg”, példát mutatott a művészvilágnak. Marlene Dietrich, a „világ legtökéletesebb lábainak” birtokosa ugyanis a második világháború éveiben tanúsított magatartásáért megkapta a francia Becsületrendet. Ez pedig nem akármilyen kitüntetés, különösen ha tudjuk: Marlene Dietrich német földről indult el a világhír felé, s minden lehetősége meglett volna arra, hogy hazájában is sztár legyen, egyetlen szavára vártak az UFA vezetői. De Dietrich „nem”-et mondott. Számára Hitler Németországa nem számított hazának. A harmincas évek vége nem könnyű periódus a színésznő életében. A kék angyal, majd a már hollywoodi Marokkó, s a Megbecstelenített sikersorozatát a Sanghaj expressz megkoronázta ugyan, hiszen az akkor rekordnak számító hárommillió dolláros bevételt érte el, de rendezője, Joseph von Sternberg szerződését a Paramount nem kívánta megújítani. Márpedig Sternberg nélkül Dietrich tudja, nincs biztonságban, elvégre ő „találta ki”. Sternberg — meglehetősen naivan — visszatér Németországba, bízva abban, hogy barátai, Pommer és Reinhardt segítenek neki állást találni. Csakhogy ... mire megérkezik, kiderül, mindketten Londonba menekültek. Az UFA nem hajlandó vele tárgyalni. Stembergnek nincs más választása, visszatér Hollywoodba. Nagy nehezen, inkább Dietrich kéréséré, mintsem a Sternberg iránti bizalom jeleként, elkészítik a S~őke Vénusz, A vörös cárnő, A nőstény ördög című filmeket, de egyik sem fedezi a kiadásokat 1937-re úgy tűnik, Marlene Dietrich karrierjének befellegzett. Repertoárja kimerült. A rafinált ötletek, külsőségek unalmassá váltak, nem használt már sem a Ca- diüacek hosszú sora. sem a pletykák és rágalmak ^reklám- hadjárata. Egyre kevesebbet beszélnek a színésznőről, aki pedig pompás estélyeken látja vendégül a kor hírességeit, Maurice Chevalier.tői Claudette Colbert.ig, Lili Damitától Gary Cooperig. Közben Marlene férje, Rudolf Sieber súlyosan megbetegszik, s visszavonul birtokukra, a kaliforniai San Fernando Valleybe, hogy életét a nagyon is prózai tyúktenyésztésnek szentelje. Két év telik így el, munka nélkül. Ráadásul a közelgő háború idején egyre több baja származik német állampolgárságából. Hitler, aki tisztában volt vele, milyen nehéz a színésznő helyzete és ugyancsak tudatában volt annak a hatalmas propagandalehetőségnek is, amelyet esetleges visszatérte jelentene, Goebbels tanácsára, küldötteket meneszt hozzá diszkrét javaslatokkal, tervekkel. Bármilyen kategorikus a visszautasítás, Hitler újból és újból próbálkozik — eredmény nélkül. Ekkor az egyik filmlap, a Tribune nyílt támadást intéz Dietrich ellen: „Ez a német nö lerúgta cipőjéről hazája földjének porát.” Marlene nem válaszol. Hivatalosan. A barátainak ez a magyarázata: „Amikor elhagytam 1932-ben Németországot, egy este a hajón meghallgattam a rádióból Hitler beszédét. Eddig sohasem hallottam. És ettől a rekedt hangtól olyan rosszul lettem, hogy visszavonultam a kabinomba lepihenni. Nem, sohasem lennék képes arra, hogy visszatérjek hazámba, ahol egy ilyen ember fanatizálja a tömegeket!” 1939-ben amerikai állampolgár lesz. Munká azonban sehogy sem kínálkozik számára. A csőd szélén álló Universal Pictures vezetőinek jut újra eszébe neve. Marlenenek szánják a Deslry újra nyeregbe száll című westernoaródia női főszerepét Joe Pasternak filmjével a cég is. Dietrich is kinn vannak a vízből. S hogy minden jól menjen, Marlene életében megjelenik Jean Gabin. 1941. Amerika hadat üzen Németországnak. Marlene azt ajánlja a katonai hatóságoknak, szervezzenek turnékat a katonák számára. 1943-ban Észak-Afrikába utazik ahol sorra vetítik Amerikában készült nagy filmjeit. A vetítések végén megjelenik a színésznő is, hogy beszélgessen a katonákkal, énekeljen nekik. Három év alatt a szövetségesek valamennyi országát bejárta. És erről Goebbels is tudott. Nem volt elragadtatva. Megpróbálták „meggyőzni” Marlenét. Semleges országokban dolgozó diplomaták hada próbált a színésznővel kapcsolatba kerülni. Majd a Gestapo vette kezébe az ügyet. Gondoskodva a hír kiszivárogtatásáról. letartóztatta EUsabethet. Dietrich testvérét, azzal a gondolattal, hátha ez hat majd, s Marlene meggondolta magát. Tévedtek. Néhány hónappal később bosszúból Bergen Belsenbe, az egyik koncentrációs táborba szállították a szerencsétlen asszonyt. De Marlene ugyanakkor kosárszámra kapja a gratuláló, dicsérő leveleket. Goebbels nem csalódott: a konok kis porosz asszony valóban háborút indított Hitler ellen, meglehetősen szerény eszközökkel: egymillió dollárra biztosított csodás lábszárával, énekhangjával, azzal, hogy bebizonyította. vannak másfajta németek is ... Aztán a háborúnak vége lett. A 4.1 éves színésznő sorra kapta a kitüntetéseket. A francia Becsületrendet és az amerikai Szabadság érdemérmet. Európa felszabadítói között vonult fel. A hajdani .szexbomba magától értetődően bújt bele az ellenállók kék uniformisába. Az igazi művésznek semmi sem lehetetlen. Nemlaha György Rozsnyainé vacsora közben így szólt férjéhez: — Közeleg a születésnapom és rá két napra a tiéd is. Kötelező ígéretet kell tenmünk egymásnak: mellőzzük az ajándékokat! — Nem helyeslem. Nem foszthatjuk meg egymást az ajándékozás örömétől. — Még hogy öröm ? — kérdezte gúnyosan az asszony. — Gondolod. hogy én tavaly örültem, amikor ' ki kellett Cserélnem a szűk kardigánt és a rikító mintájú hálóingeket? — Akkor mit mondjak én? — mérgelődött Rozsnyai,— hiszen te rózsaszínű nyakkendővel ijesztettél meg, és egy rabruhához hasonló, erős csíkozású pizsamával. Mintha nem lett volna nekem elég a házasság rabsága. — Ne tegyünk egymásnak szemrehányást. Beláthatod, hogy jobb. ha idén vem adunk egymásnak ajándékot. — Igazad van. Ebben tökéletes lett köztünk a nézetazonosság. De mi lesz a Piroskával, ö is szokott ajándékot kapni ennek a két napnak örömére. Ha bekapcsolnánk Piroskát is az ..aiándék nincs” akcióba, vem érné őt nagy onlódás? — Hát nem tudom.. Szerintem, őt teVesen hidegen hagyja az ajándék, tavaly nem mutatott Meglepetés fikarcnyi örömet sem, amikor megkapta az új csizmát. Ismerheted a lányodat, semmi sem hatja meg, nem szentimentális, kevés érzés van benne. — Mit kívánsz egy mai lánytól? Sóhaj volt a válasz. Harmadnap Rozsnyai mégis elhatározta, hogy fogadkozása ellenére mégis vesz valami ajándékot feleségéne k, ezért elő akarta venni a lexikon DON—FEL kötetéből a dugipén- zét. Legnagyobb megdöbbenésére azon az oldalon, ahol a pénzt elrejtette, csak címszavak voltak, az ezerötszáz forint hiányzott. — Irén kiszimatolta, hogy hová dugtam a pénzt, — villant át az agyán a gondolat. Nem tévedett. mert később, amikor az asszony megpillantotta az asztalon a lexikont, nevetve jegyezte meg: — Hát igen. Elég sok bajom volt a dögnehéz lexikonokkal, mert csak a negyedik kötetben találtam meg. Éreztem hogy nem tartod be a megállapodásunkat, hiszen csak mi. nők tudunk ál’hatatosak maradni. Én bezzea nem hagytam meg semmit az eredetileg neked szánt ajándékra félre tett pénzből, hozzácsaptam a te dugipénzedhez, és megvettem azt a kosztümöt, amelyre régóta vágytam. — Na jó, nem teszek neked szemrehányást. De mi legyen Piroskával? Valóban ne vegyünk neki semmit? — Tudod mit. adjál neki egy kis pénzt. Annak talán örülne. Egyébként 6 is ígért valami kedvea meglepetést. Másnap Piroska megkérdezte szüleitől: — Kíváncsiak vagytok a meglepetésre? Apa. vedd le a polcról a Peer—Róbert kötetet. Te is a lexikonba szoktad dugni a pénzt, én is azt használtam fel pár nappal ezelőtt rejtekhelynek. Rozsnyal a Rákóczi György címszó alatt megtalálta Piroska házasságát igazoló anyakönyvi kivonatot. — Te titokban férjhez mentél? — hördült fel az apa. felesége pedig megölelte a lányát, és könnyeivel küszködve kérdezte: — Hogy tudtál anyád előtt is titko- lódzni! Az apa nyersen kérdezte: — Ha szabad érdeklődnöm, ki a férjed? — Harmadéves egyetemi hallgató, kint vár a gangon. — Hívd be gyorsan! A házaspár el volt készülve arra. hogy a fiúnak torzonborz szakálla, vállig érő haja van, farmer nadrágja pedig kopott. rongyos, tehát „divatos" lesz. Meglepetésükre jól öltözött. borotvált képű, rövidre nyírt hajú. illedelmesen köszönő fiatalember lépett be. A bemutatkozás után Rozsnyai az ajkára tóduló kérdések helyett mindössze csak ezzel fordult a fiúhoz: — Se szakállad se nagy hajad, de még ! kajla bajuszod sincs, hogy van az, hogy ennyire elütsz a töb- biektöl? ; — Tetszett volna engem az esküvőnkön látni! De Piros, ka megkért, hogy a szülei miatt váaas. sam le a hajamat, szakállamat. Eleinte haboztam, de meg. fogadtatta velem, hogy mielőtt bemutatkozom borbélyhoz megyek. Baráta. im most biztosan azt fogják hinni, hogy feltűnési viszketeg- ségben szenvedek. Palásti László — Minek örülsz? — Elment tőlem a feleségem. Azt mondja, hogy nem tud élni egy olyan ostoba emberrel, akinek nincs se háza. se autója, se víkendhá- za, csak egy közönséges szövetkezeti garzonja! — És hová ment? — A volt férjéhez. / — De miért jött el tői«, ha annak mindene van? — Hiszen éppen erről van szó! Mindent az alatt a két év alatt szerzett, amíg a felesége velem élt! — Mi a véleményed a magántulajdonról? — Nem helyeslem. — Akkor már értem, hogy miért mész még szabadságra is a szolgálati gépkocsival... — Nemrég leesett a.z órám, és ment tovább. — Ez érdekes. Ha én leejtem. fekve marad. A részeg tengerész kijön a kikötőváros egyik kocsmájából, és elterül egy pocsolyában. Amikor egy arra haladó férfi megpróbálja talpra állítani, a tengerész tiltakozik-' — Engem hagyjatok, először a nőket és a gyerekeket mentsétek meg! Apu, segíts...! Tótumfaktum...?! A címbeli nyelvi formát ebből a mondatból emeltük ki: „ö a tótumfaktum ebben az üzemben”. Akik tanulták a latin nyelvet, tudják, hogy a két latin szóból (totum és factum) álló összetétellel nevezték meg apáink a mindenre használható /embert, aki jobb keze, mindenes« egy közösségnek. Ma is gyakran szoktuk minősíteni vele azt a személyt, akire minden elintéznivalót rá le. hét bízni, mert minden munkára felhasználható. Ritkábban arra az emberre ts mondják, aki kezében tartja az ügyek irányítását, s akitől egy szervezett kö. zösségben a legtöbb függ. Hallottam már olyan felszólalást is, amelyben ez a szóalak használati értékét tekintve ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba illeszthető bele: mindenes, bizalmi ember, az ügyek irányítója stb. Egészen sajátos stílus- értékben jelentkezik ez a kifejezés Benke László ver. sének ebben a részletében: „Ömlött a tikkadt mezőre I a sok, szent, komédiás / tó- tumfaktum-fajta” (Szekér a harangszóban). Bár ritkán, de még ma is hallhatjuk és olvashatjuk az ugyancsak latin diktum.fak. tűm szókapcsolatot is. Magyar megfelelője: úgy tett, amint mondta, a szót tett is követte. Garay János Az ob. sitos című alkotásában sem véletlenül olvashatjuk ezt a versmondatot: „Dictum.fac. tűm, úgy lett, hej de nem hiába”. Szó- és szólásgyűjtő alkalmakon gyakran jegyezhettünk fel olyan féllatán-fél. magyar szólásokat is, amelyek adatszolgáltatóink sze. rint a „deákos világból” ragadtak ránk, s nemritkán még ma is jelentkeznek szó. beli megnyilatkozásainkban. Egerben is ismerik és használják például ezt a szólás, formát: Rájött a bóna óra: (úgy örül, mintha elment volna az esze. veszekedik, mérgeskedik, idegeskedik). A latin bona hóra (jó óra) jelzős szerkezet adott alapot a szólásmód megalkotására. Ugyancsak a latinoskodó szólások körébe vonhatók ezek a szólásszerű kifejezések is: Ergo: vigyorgó. Az okoskodó, a fontoskodó emberre mondják, aki sokat ergózik, azaz magyarul: te. hátozik, tulajdonképpenezik. Ha pedig valaki mindig ugyanazt mondja, csak leg. feljebb a nyelvi formát változtatja meg. ezzel a keve. rék nyelvi formával illetik: Cikónia meg a oóhia f.\ gólya magyar szó. latinul : cico- nia). f)r Bakos József
