Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-25 / 278. szám
PEN TEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: r I l" r • •• rr r a Felelős szó a jovoert „AZ EMBERISÉG ÁLMA a háborús konfliktusok nél-j kuli világról nem utópia, ez elérhető és megvalósítható < mindazoknak a közös erőfeszítéseivel, akik készek har-< colni érte” — állapítja meg a varsói szerződés tagálla- ] mainak nyilatkozata. A politikai tanácskozó testület két-< napos moszkvai ülésének terjedelmes dokumentuma] alighanem ezzel az alapvető mondattal sommázható ieginkább. Ellentmondásos világhelyzetben: az enyhülés tenden-< ciájának egyre nyilvánvalóbb térhódítása és bizonyos} imperialista körök növekvő aktivitása közepette tekintet-< ték át a világ eseményeit a varsói szerződés magas szintű párt- és kormánydelegációi, köztük a magyar küldött-Î ség, amelyet Kádár János vezetett. A tanácskozás nyil-J vánvaló célja tükröződik a nyilatkozatban: reális helyzet-} elemzésből kiindulva programot adni, megszabni a leg_< sürgetőbb teendőket. Mindenekelőtt az európai helyzetet} tette vizsgálata tárgyává, ami magától értetődő, ha fi-< gyelembe vesszük, hogy a varsói szerződés tagállamai J földrajzilag szorosan ehhez a kontinenshez kötődnek. < Nem kerülte el a csúcstalálkozó figyelmét a fegy-} verkezési verseny alakulása sem. A határozat a többi1 között hangsúlyozza: „A fegyverkezési hajsza megszűnte-} tésében lehetőség van határozott előrelépésre. Minden < erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy ez megtörténjék”. Hasonló állásfoglalással nem először lépnek föl a szocialista országok az imperialista törekvések megakadályozá- ' sara. a hadiipari komplexum kardcsörtetésének ellensú- lyozására. MOST IS — akárcsak a korábbi, két évvel ezelőtti bu- ] karesti tanácskozáson — a varsói szerződés tagállamai1 kifejezésre juttatták, hogy semmiképpen nem törekednek ] erőfölényre erőfeszítésük kizárólag a szocialista világ« védelmi képességének biztosítására irányul. A szocialista országok alapvető feladataiból adódóan' a moszkvai csúcs ismételten elkötelezte magát a gyár-' matosítás, az imperializmus és az elnyomás ellen harcoló ] erők támogatása mellett. Nagy nemzetközi visszhangra tarthat számot a csúcs-] találkozó nyolc pontban rögzített felhívása. Ebben a« Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé Európa] és a világ valamennyi ál'amát és népét a leszerelés, az ! enyhülés sürgető feladatainak az előmozdítására ösztönzi. Nem egyszer utal a dokumentumnak ez a befejező része ] arra. hogy a konkrét intézkedéseket, a megteendő lépé-1 seket záros határidőn belül elvárja a világ közvéleménye, a népek érdeke. Különös fontosságot ad a felhívásnak, hogy a NATO] szokásos, decemberben sorra kerülő értekezlete előtt« látott napvilágot, kimondatlanul is azzal a szándékkal, hogy az atlanti tömb végre felelősségteljes módon reá-} gáljon korunk legégetőbb kérdéseire. A MOSZKVAI NYILATKOZAT ugyanis ezekre keresett^ választ. A világ sorsa iránti aggodalomtól áthatva, a} földkerekség népei érdekében. A jövő század iránti felelősség tudatában. Gyapay Dénes Leszerelésről az ENSZ-ben A Szovjetunió ENSZ-kül- döttsége hivatalosan a közgyűlés politikai bizottsága elé terjesztette az arról szóló szovjet határozattervezetet, hogy ne telepítsenek nukleáris fegyvereket ilyen fegyverekkel nem rendelkező államok területére. A javaslatot — mint ismeretes — nagy i vonásokban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter fejtette ki a közgyű- 33. ülésszakának általános politikai vitájában. A szovjet javaslat az ENSZ-tagállamok széles körű támogatását élvezi. Hazautazott a magyar párt- és kormányküldöttség (Folytatás az 1. oldalról) moszkvai nagykövetségén és találkozott a magyar kolónia képviselőivel. A küldöttséget dr. Szűrös Mátyás nagykövet köszöntötte. Kádár János, az MSZMP KB első titkára a delegáció vezetője tolmácsolta a küldöttség üdvözletét a Szovjetunióban dolgozó magyaroknak és baráti beszélgetést folytatott a találkozó részvevőivel. BULGÁRIA CSEHSZLOVÁKIA, LENGYELORSZÁG. MAGYARORSZÁG, AZ NDK ÉS A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTJAI VEZETŐINEK ÉS KORMÁNYFŐINEK NYILATKOZATA MOSZKVA A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság. a Német Demokratikus Köztársaság és Elutazott a jugoszláv küldöttség Losonczi Pál, az E’nöki Tanács elnöke és Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bi. zottság tagjai pénteken az Országházban fogadták a jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzetgyűlése elnökének, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága tagjának vezetésével — hazánkban tartózkodott küldöttségét. a Szovjetunió kommunista és munkáspártjainak vezetői és kormányfői megvitatták a Közel-Keleten kialakult helyzetet és hot irozot- tan elítélték az F-vesült Államok égisze alatt ‘ogant egyiptomi—izraeli különutas egyezségek politika iát, amely újabb veszélyes bonyodalmakhoz vezet a térségben. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az ilyen hfl« lönutas arabellenes alkudozás ellentétben áll a térség összes népeinek, köztük eg izraeli népnek a javát szolgáló átfogó politikai rendezés érdekeivel, ellentétes g nemzetközi biztonság követelményeivel és az ENSZ határozataival. A testvéri országok kommunista és munkáspártjainak vezetői és kormányul kijelentették, hogy támogatják az arab országok allâmes kormányfőinek bagdadi értekezletén született határozatokat. Ügy vélik, hoev ezek a határozatok fontos hasznos szerepet látszana’* majd a közel-keleti probléma hatékony és igazsáooi rendezéséért, a közel-ke1 et| és az általános békéért v'_ vott harcban. (MTI) Bolíviai államcsíny La Pazban nyugalom uralkodik. Attól eltekintve, hogy fegyveresek őrzik a bolíviai főváros kulcsfontosságú pontjait, semmi jel sem utal a hajnalban lezajlott’ katonai államcsínyre. Pereda elnök hollétéről ellentmondásos jelentések érkeztek : egyes értesülések szerint hivatalában fogva tartják, mások szerint — mint a légierő volt főparancsnoka — arra a légitámaszpontra menekült, ahonnan a júliusi hatalomátvételt előkészítette. Meg nem erősített rádiójelentések tudni vélik, hogy repülőgépen el-j hagyta az országot, s feltehetően Chilében vagy Para-, guayban keres menedéket. A hadsereg főparancsnoksága által kiadott és David Padilla-Arancibia tábornok, a hadsereg főparancsnoka által aláírt közlemény — amelyet polgári ruhás fegyveresek juttattak el a lapok szerkesztőségeibe — hangoztatja: „az új vezetés olyan Bolívia létrehozását tűzte ki célul, amelyről a bolíviaiak nemzedékek óta álmodtak” és rövidesen általános választásokat ír ki. Ítélethirdetés a Boráros léri HÉV-kaleset ügyében A Fővárosi Bíróság 6zéles körű bizonyítási eljárás után pénteken ítéletet hirdetett az 1978. április 13-án beköürán H feszültségek háttere Délkelet-Irán sivatagos hegyvidékét szeptember közepén az ország történelmének egyik legsúlyosabb földrengése rázta meg, bizonyítva, hogy Irán földrengésveszélyes zónában fekszik. Vonatkozik ez a társadalmi feszültségekre is, hiszen az országot két éve folyamatosan olyan politikai földrengés sújtja, amely kimenetelében nem kevésbé súlyos és alapvető változásokat okozhat Irán politikai-gazdasági szerkezetében. A „NAGY TÁRSADALOM” Mielőtt az események részletesebb magyarázatára térnénk, érdemes szemügyre venni a hátteret, azokat a körülményeket, amelyek vé- gülis szeptember 8-én a Ja- leh téri mészárlásokhoz vezettek, s amelyek továbbra is fenyegetik a fennálló rendszert, annak alapját, a monarchiát. A hatvanas évek elején a megszaporodott olaj bevételek lehetővé tették, hogy a sah, mint a hatalom legfőbb birtokosa, hozzálásson kedvenc tervének, az iráni „nagy társadalom” eszméjének valóra váltásához. Olyan Iránt tervezett létrehozni, amely a Perzsa-öböl térségének vezető hatalmaként katonai-politikai-gazda- sági befolyása alá vonhatja a környező országokat. az Ind iái-félszigettől egészen a Közel-Keletig. Nagyratörő tervei azonban — mint a legutóbbi másfél év eseményei igazolják — kudarcot vallottak, megbuktak a realitások rögös talaján. 1961- ben kezdte el az uralkodó a „fehér forradalom”-nak nevezet iparfejlesztési programját, amelynek fő feladatául azt jelölte meg, hogy Irán a századfordulóig világméreGMêmism 1978. november 23. szombat tekben is számító ipari nagyhatalommá váljék. önmagában az iparfejlesztés — mint gazdasági program — tiszteletre méltó törekvés, azonban a „miértnél” fontosabb a „hogyan”. Nem a pénz hiányzott ahhoz, hogy sikerre vigye a fehér forradalmat, hanem az átgondolt fejlesztés, mindenekelőtt annak mérlegelése, hogy vajon a modern ipari állam szerkezete mennyiben egyztethető össze a sah által véglegesnek és változtat- hatatlannak vélt iráni abszolút monarchia sajátosságaival. Az ázsiai országban az elmúlt években jelentős ütemű iparfejlesztés ment végbe — ez minden vitán felül áll. A modern üzemeket szemügyre véve látszik, hogy sehol sem sajnálták a pénzt a legújabb technika megvásárlására. Ez azonban nem minden. Az Iranian National Car teheráni autógyárában magam is tapasztaltam a sietős iparfejlesztési program néhány árnyoldalát. Felépítették például a motorgyárat, amelynek termelése jóval kevesebb, mint a néhány méterrel odébb felhúzott óriási karosszériapréselő csarnok kapacitása. ennek aztán az az eredménye, hogy a karosszériaműhely fölös termékei, az autócsontvázak hónapokig porosodnak, rozsdásodnak a gyárudvaron, mielőtt motort tudnának beléjük építeni. Az állam hitelekkel, engedélyekkel támogatja a magánvállalkozást. de nem szól bele, hogy a tőkések mit, mennyire és hogyan fejlesztenek ki. Ebből aztán az is következik, hogy évi sokszázezer autós kapacitású személygépkocsi-gyárak épülnek az országban, viszont katasztrofális a hiány a széles néptömegek igényeit kielégítő, megfelelő élelmi- szeripari, közfogyasztási cikk- termelő gyárakban. A teheráni terv- és költségvetési hivatal főosztályvezetője ehhez még hozzátette, az állam csak olyaa területeken avat; kozik be a gazdaság folyamataiba, amelyek iránt „a magántőke nem érdeklődik”. Mert ugyan ki képzelhetne el autógyárakat, tévé-össze- szerelő üzemeket, textilkombinátokat megfelelő energiabázis, nyersanyagbázis nélkül? Márpedig a tőkeigényes és kevésbé nyereséges energiaipar, alapanyagkitermelés állami kézben van. A sah és szakemberei azonban kifelejtették a számításból, hogy az ipar kifejlődésével kialakul a nagytőkés-vállalkozói réteg, amely a vitathatatlan gazdasági hatalom mellett politikai hatalmat is akar. A monarchia így szinte kitermelte azokat a tőkés köröket, amelyek bekapcsolódtak a jelenlegi rendszerrel szembenálló erők tevékenységébe, noha ezek a tőkés csoportok csak a rendszer reformját, nem pedig alapvető megváltoztatását követelik. PARASZTOK A BÁDOGVÁROSOKBAN Ami a mezőgazdaságot illeti, ezen a téren sem dicsekedhet az iráni vezetés túl nagy sikerekkel. 1963-ban ugyan megkezdték a földreformot, azonban elmaradtak a gyakorlati eredmények. A földhöz juttatott parasztok ugyanis anyagi eszközök, gépek, megfelelő tőke hiányában képtelenek voltak hatékonyan, nyereségesen művelni a földet. Az elszegényedett parasztok tömegével áramlottak a nagyvárosokba, a fővárosba, munkát keresni. Jelenlétüket ma is a Teherán körüli „bádogvárosok”, a hullámpapírból, hulladék- „ ból összetákolt kalyibák százezrei árulják el. Éjszaka a külvárosi utcákat — ahol a rendőrség megtűri őket — ellepik a járdán éjszakázó nincstelenek. (Ehhez csak annyit, hogy Irán nemzeti jövedelme egy főre számítva több mint kétszerese a magyarországinak.) A mezőgazdasági politika kudarca kényazéritette rá a kormányt, hogy a legsúlyosabb feszültségeket rögtönzött lépésekkel próbálja levezetni. Szeptember 16-án a kormány átfogó gazdaságfej- Űészfési tervet hozott nyilvánosságra, amely — s ez is mutatja az intézkedések kapkodó, tűzoltó jellegét — a korábbi ipar- és mezőgazdaságfejlesztési koncepcióval homlokegyenest ellenkező irányba mutat. Hogy az'infláció, a rossz munkakörülmények. a kevés bér miatt elégedetlenkedő, széles tömegeket leszereljék, a gazdasági vezetés kihirdette a kisvállalkozások (ipari, mező-, gazdasági egyaránt) támogatásának elsődlegességét. (Eddig mindenütt a nagyszabású vállalkozásoké, az országos jelentőségű beruházásoké volt az elsőbbség.) Az idei nyarat a gazdasági minisztériumokban — nyilván a politikai feszültség hatására — az idegesség, a kapkodás jellemezte. A tervhivatalban például Nostrati tervezési főosztályvezető elmondotta. hogy eddig négyszer dolgozták át az éves tervet, s még mindig nincs végleges variáció. Hozzátette, hogy a mezőgazdaságot illetően a kormány megrettent az agrárpolitikát bíráló hangoktól és a következő ötéves terv egyik feladatául azt tűzte ki, hogy mezőgazdasági termékekből önellátó legyen az ország. Ma például a gabonaféléknek csaknem felét Irán importból kénytelen beszerezni, noha az ország hagyományosan önellátó volt a korábbi időszakokban. 500 SZÁZALÉKOS ÁREMELKEDÉS A hibás gazdasági és politikai döntéseket mindenekelőtt a dolgozók érezték meg. Az évi 30—50 százalékos infláció. az alapvető élelmiszeráraknak az elmúlt három évben történt 3—500 százalékos emelkedése. a nyomorúságos munkabérek elsősorban a tömegeket sújr tották. Valójában tehát a tömegtüntetések a rossz gazdasági helyzet, az egyre rósz* szabbodó életfeltételek miati robbantak ki, jóllehet a kormány, a sah vallási fanas tikusok elszigetelt akcióinak próbálta ezeket beállítani.. Nem véletlen, hogy a fővárosban lezajlott tüntetések részvevői a nagy bankokat, lúxusáruházakat támadták meg, kifejezve elégedetlenségüket amiatt, hogy a sah által ígért „nagy társadalomiból nekik csak az infláció, a szegénység jut. Mint az illegalitásba kény- szerített iráni kommunisták helyzetelemzése megállapítja, a tömegmozgalmak gerincét a gazdasági-politikai helyzet miatt elégedetlen kizsákmányolt osztályok alkotják, mindazonáltal a rendszerellenes megmozdulásokhoz csatlakoztak az értelmiség, a burzsoázia egyes rétegei is. Viszont mást akar a rend- szerellenes burzsoá és ismét mást az ugyancsak a rendszerrel szembenálló munkás. Ezt az ellentétet próbálja kihasználni a vezetés. megosztani akarván a rendszerrel szembenálló erőket. A sah, a körülötte álló politikusok, láthatóan ki akarnak egyezni a „mérsékelt” ellenzékkel. Azokkal szemben viszont, akik alapvető változásokat akarnak, s a sah nélkül képzelik el a jövőt, a titkosrendőrsé’g, a hadsereg elit-alakulatai a legbrutálisabb módszerekkel lépnek fel. Miközben a sah és a kormány engedélyezi a polgári pártok többségének megalakulásai, a munkásnegyedekben, a külvárosokban robbanógolyókkal lövetnek a tömegbe, gyilkoltatják _ halomra az elégedetlenkedőket, tartóztatják le vezetőiket. Az országban a gazdasági és a politikai válság olyan mérvűvé vált, hogy a vezetés kénytelen volt a hadsereget megbízni a kormány- alakítással. Ez a lépés egyúttal felveti a korlátozott burzsoá demokráciának még a látszatát is kerülő katonai diktatúra kialakulásának a lehetőségét. A kibontakozás útjai tehát még nem alakultak ki. Mindenesetre, mint azt egyik teheráni beszélgető partnerem, a neves újságíró, Amir Taheri megállapította: az ország olyan ponthoz érkezett, ahonnan nincs visszatérés a múlt eszközeihez, módszereihez. Dunai Petet vetkezett HÉV-baleset miatt Ladó Sándor László és társa ellen indult bűnügyben. A vasúti közlekedés biztonsága elleni, halált és különösen nagy kárt okozó gondatlanul elkövetett bűntett miatt Ladó Sándor Lász-,. ló elsőrendű vádlottat főbüntetésül három évi és nyolc hónapi, fogházban letöltendő szabadságvesztésre és a villamos motorvezetői tevékenységtől négy évi eltiltásra, Vanyorek Károly' másodrendű vádlottat főbüntetésül két évi és nyolc hónapi — ugyancsak fogházban letöltendő — szabadság- vesztésre és a villamos motorvezetői tevékenységtől három évi eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás szerint 1978. április 13-án, délután 15 órakor a Csepel felől érkező — négy motorkocsiból és két pótkocsiból álló — HÉV személyvonat fékezhetetlenség következtében a Boráros téri állomáson a vágány végén álló ütközőbakot áttörte, s a felvételi épületbe rohant. A baleset következtében 18-an meghaltak. 13-an súlyos, 10-en pedig könnyű sérülést szenvedtek. A társadalmi tulajdonban két és fél millió f<H rintot meghaladó kár kelet-? kezett.« A Fővárosi Bíróság ítélete szerint a balesetnek az volt a közvetlen oka, hogy a vonat légfékberendezéséber» hiba keletkezett, s így a lég- fékrendszer nem kapott sűrített levegőt. Ezért a légnyomás annyira lecsökkent, hogy már nem volt elegendő a fékhatás kifejtéséhez. A bíróság által megállapított tény az is, hogy a vonat egyik motorkocsijának gyorskapcsolója már az elinduláskor hibás volt. Ennek azért van jelentősége, mert a kapcsoló és a légsűrítők hibája összefüggött E vonatkozásban tehát a szervizszolgálat is mulasztott. A műszaki hibák mellett azonban a vádlottak gondatlansága is közrejátszott a baleset bekövetkezésében. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész a vádlottak terhére súlyosbításért fellebbezett, a vádlottak és védőik három napi határidőt tartottak fenn, esetleges fellebbezésük bejelenesere. IMID 4
