Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

S' Ji néző Ha az állam ném is — mi­ként azt a Napkirály vallot­ta állítólag —, de a néző az én vagyok. Még ez sem egé­szen pontos. A nézők mi va­gyunk. S a többes számban bár benne foglaltatik az egyes is, de a mindennapok tévés-vitáiban, a nekem tet­szett — neked nem összeve­tésében jószerint kideríthetet­len: melyik műsor, melyik műsortípus tetszik, vagy nem tetszik a nézőnek. Általában. iVeg lehet-é egyáltalán pon­tosan tudni, kit mi érdekel, van-e egyáltalán mód és le­hetőség — hiszen de gusti- bus non est disputandum: az ízlésen nem lehet, vitatkozni — a néző ízlésének, érdeklő­désének kitapogatására, hogy aztán ez az ízlés összhang­ba hozassák a megfelelő po­litikai orientáció szándékai­val? Egy megközelítően helyes „átlagolás” elérése e tekin­tetben a sikert jelenti, az akár csak megközelítő kép is egy-egy műsorfajta né­zettségi fokáról, az átlagos néző átlagolható vélemé­nyéről már igen biztos fo­gódzót adhat a műsorszerke­zet és -típus alakításához, a műsorok hatásának érzéke­léséhez és értékelhetőségé­hez. Egyszóval a szerkesztői munkához, Ezt a „fogódzást” végzi rendszeresen ■— egy- egy műsort és egy-egy esztendő egészét is te­kintve — a Tömegkommuni­kációs Kutatóközpont. E műhely reprezentatív felmé­réseket végezve, egzakt tu­dományos módszerekkel vizs­gál olyan kérdéseket, mint például hogyan alakul a té- vénézéssél töltött idő, milyen a műsoi4ok fogadtatása, azon belül is műsortípusonként, sőt nemenként, koronként és műveltségi szintként vonva le mindezekből az értékelhe­tő következtetéseket. Az impulzusok hídja Ama közhely, miszerint a televízió nagyhatalom, meg-. kíván egy másik közhelyet is: a hatalommal élni kell tudni. Nos, a közhelyek lé­nyegében mindig alapvető igazságokat fogalmaznak meg, s ha ez így van, akkor a hatalommal való okos, he­lyes, a néző és a politika igé­nyeinek összehangolásával — igén gyakran persze ezek fe­A mmm mmm "***' __ _____ . ' ■ L5£íl KÉPERNYŐ ELŐTT dik egymást — való élés nél­külözhetetlen eszköze az effajta vizsgálat. Haszna ket­tős — vagy többszörös? —: a televízió szerkesztői és a nézői egyaránt jól járnak. A kutatók munkája mintegy hidat ver a szerkesztők és a nézők között, s ezen a hídon szakadatlan az impulzusok áramlása mindkét irányban. Nincs módunk és helyünk arra, hogy a rendkívül ter­jedelmes vizsgálat eredmé­nyeivel — 1977-re vonatkoz­nak a feldolgozott adatok, de arányait tekintve mind­ezt megközelítő pontossággal érvényesnek érezhetjük a most elmúló esztendőre is — részleteiben is foglalkozzunk. Az adatok és tények egy ré­sze érdektelen is a „kívülál­lóknak”, más része olyan műsorokra vonatkozik, ame­lyek legfeljebb ma már csak típusaikban emlékezetesek a nézők számára, s nem önálló alkotásként az élmény friss hatáséval. Ám néhány tény az igen gazdag anyagból így is igen érdekes és figyelem­reméltó. A Iv-híradá az élen A tévé ne politizáljon, a tévé szórakoztasson. ;— ugye ismert ez a jelszó, amelyet, ha már csökkenő hevességgel is, de még meglehetősen so­kat és sokan hangoztatnak Az elemző vizsgálatokból ugyanakkor kitűnt, hogy a hangoztatók hangja az erős, illetőleg az erősebb, mint a tulajdonképpeni igazság. Mert bár a hétvégeken volt — és van — legtöbb a tévé előtt eltöltött perc — kere­ken kétszáz —, mégis a kép­ernyő előtt eltöltött átlago­san napi 144 percből a leg­nagyobb nézettséggel a Tv- híradó áll az élen. De a ma­ga heti egyszeri jelentkezésé­vel az élenjárók között ott találjuk a Hét műsorát is. Ugyancsak sok-sok percet jelentenek a nézők több mint felénél a különböző ri­port- és dokumentumfilmek is, amelyeknek nézettsége egylkénél-másikánál elérte a nézők 80 százalékát. És e nyolcvan százalék túlnyomó többsége elismeréssel is nyi­latkozott ezekről a műsorok­ról. És ami még idekívánkozik: az egyéb, és különösen a szó­rakoztató műsorokban ugyan nagy volt a szóródás a nézők arányát és a produkció meg­ítélését illetően, ám a politi­kai adások, az aktuális poli­tikai műsorok tekintetében már egységes volt a nézőtá­bor. Mégpediglen a tetszését illetően. Érle és miatta A nézőt tehát vizsgálják, ízlését. kedvét, tetszését, vagy nem tetszését a műso­rokat illetően, kutatják, elemzik, feldolgozzák. A színházban fagyosan hallgat­nak a széksorok, vagy lelke­sen tapsolnak a.tenyerek, vi­szonylag egyszerű hát annak megítélése a színész, a ren­dező, az igazgató számára, hogy tetszett-e a produkció, vagy sem. A televíziós ké­szülék nem tud visszajelez­ni. A munkahelyen, villamo­son, autóbuszon azon frissi­ben eldicsért, megszidott mű­sorok ítélete tovalebben, s ha egyáltalán összegyűjthető is lenne, nem bírná el a kel­lő alaposságot, a hitelesség és elkötelezettség kritériu­mát. A nyugati nagy tévétár­saságok is végeznek közvé­lemény-kutatást, szigorúan üzleti megfontolásokból és a tudatos manipuláció érdeké­ben. Csak a köz véleményé az érdekes a számukra, s nem a közösség véleménye, még kevésbé a közízlés formálá­sa, csak a közönség igényei­nek kiszolgálása. A hazai tö­megkommunikációs kutatá­sok módszereikkel, szándé­kaikban a közönség érdekeit kívánják szolgálni. Évről év­re égyre jobban, hatékonyab­ban. A néző érdekében és nemcsak miatta. Gyurkó Géza Milyen titkokat rejt a kozmosz? Beszélgetés dr. Kulin György csillagásszal A neves tudóst nemcsak szakmai berkekben tartják nagyra, hanem ismeri és tiszteli 6t a csillagászat ra­jongóinak sok tízezres tábo­ra. Dr. Kulin György — bár elmúlt hetvenhárom eszten­dős — közel áll a fiatalok­hoz nemcsak felfedezései, nemcsak közérdeklődésre számot tartó munkássága ré­vén, hanem azért is, mert tudományos-fantasztikus re­gényei népszerűek az ifjúság körében. Így érthető, hogy az egri Megyei Művelődési Központ­ban elsősorban a minden titkok nyitját kereső diákok hallgatták meg érdekessé­gekben bővelkedő előadását. Munkatársunk életpályájá­nak jelentősebb fordulóiról, kiemelkedőbb eredményeiről, az ismeretterjesztés szerepé­ről kérdezte őt. Egy talánnyal kezdődött — Hogyan lesz valakiből csillagász? Miért éppen ezt a hivatást választotta? — Ötéves voltam, ami­kor megjelent a Halley üs­tökös. Akkoriban ez a neve­zetes esemény pánikot kel­tett mindenütt. Elterjedt a hír: hamarosan itt a világ vége. Rémülettel vegyes cso­dálkozás lett úrrá rajtam. A katasztrófa természetesen el­maradt, az emberek elfeled­ték az ijedelmet, én azonban nem nyugodtam. Az izgatott, hogy miért alakultak így a dolgok. Homályosan sejtet­tem: mindez nem véletlen, s a természeti jelenségeknek fellelhető okuk van. Ez az élmény ma is frissen él ben­nem, mert voltaképpen ek­kor jegyeztem el magam a tudománnyal, s a későbbi „házasság” ma is harmonir kus. A talányok persze idő­vel egyre sokasodtak, s meg­fejtésük után újabb kérdője­lekre bukkantam. A tájéko­zódás igénye, az Iámeretleft feltérképezésének vágya sar­kallt folyton. A vallásos szemlélet örökségeként áz örök érvényű igazságok után nyomoztam, s magam szá­moltam le az illúziókkal, s 6. — Félix úr, hogy maga milyen választékos. Az elismerésre hátráló szerényseggel válaszolt a szomszéd. — Jaj nekem, néha irtó­zom tőle. Ez a csiszolt stí­lus valóságos istencsapás rajiam. Hiába küzdők elle­ne, van valami született adottság a modoromban. Né­ha viszolygok tőle, érzem, hogy fölöslegesen terheli az egyéniségemet, de nem te­hetek róla. Ugye fárasztó? — Sőt.' — biztosította el­ragadtatásáról. Paula. — O, milyen elnéző tud lenni. Emlékszik, drága Paulácska, amikor a ked­ves és az általam oly sokra becsült kitűnőség, neveze­tesen az ön papája megvá­sárolta ezt a telket? Én már akkor bizton reméltem, hogy ritka harmonikus barátság­ra van kilátásom. Erre csipetnyi melankóliá­val közölte Paula: — En meg azt reméltem, hogy valamivel hamarabb tudunk majd házat építeni a telkemre. *U7S. november 21., kedd Dezső határozottan moró- zus lett a tulajdonviszonyra vonatkozó kijelentéstől. A szomszéd érdeklődése vi­szont még jobban felvilla­nyozódott. — Talán ez idő szerint is Paulácska becses nevén van a telek? — Hangsúlyozottan — vi­lágosította fel Edit gúnyos hangsúllyal. A kőfaragó érdesen mor­dult: — Nem tartozik ide! — O, persze értem, per­sze — sietett Félix az en- geszteléssel. — Mit is szá­mit a telekkönyv egy ilyen példamutató családban. Akadémiákon kellene taní­tani azt a megértést, amely olyannyira tiszteletre méltóvá teszi a Burján családot. Ál­lítom önöknek igaz lelkiis­merettel, hogy ez a nagy­szerű család még ennél is többre, sokkal-sokkal több­re képes. A fehér hajú Burján rö­viden, de annál sürgetőbben kérdezte: — Például? — Ö, ne tessék haragud­ni, egészen magával raga­dott a lendület. Az önök fantasztikus produktuma merész kalandokra csábítot­ta képzelőerőmet. Ha netán szertelenül fellobogna a fan­táziám, erről egyáltalán nem tehetek, ezért csak is az önök lelkesítő eposza a fe­lelős. Komoly vagyont hoz­tak tető alá másfél év alatt! Színtiszta szorgalommal, tö­mény becsülettel, vaske­mény akarattal, a tehetség egészséges leleményével. Burján Péter, a nehéz tagjait mind kevesebb tü­relemmel ácsorogtató kőmű­ves rimámkodva vágott a szomszéd szavába. — Félix úr. Drága Félix úr. Szeretnék udvarias há­zigazda maradni. Hát kell ez nekünk? — Vállalalom a kockáza­tát, hogy kidobnak. de őszinte elragadtatásomból akkor sem engedek — ma- kacsolta meg magát a szom­széd, és máris újabb szóno­ki rohamra indult. — Mi~ ért baj az, ha az önök ön­zetlen barátjának lobog a képzelete?! A Burján csa­lád, amelyből feltehetően csak egyetlen létezik az egész keleti féltekén, bizo­nyítottan összkomfortos te­hetség. A talentumok rend­kívül szerencsés kombiná­ciója. Ez a család mindenre képes. A világon mindenre, ami az építő akmával kapcsolatos. Dezső nem bírta tovább a flegma hallgatást. — Ne hülyéskedjen már. Minek ekkora dumával kör­befutni azt a büdös melót? Hiszen szakemberek va­gyunk. A papa is kőműves, meg a Zoli öcsém is. En kőfaragó vagyok, de értek mindenféle burkoló munká­hoz. Edit tervezőmérnök. Mi kell még? Tartós lábikrák, meg bivalyizmok Ide — mutatott dorong felső kar­jára. — Na meg jó sok le­mondás. Másfél évi baromi ptírizés. aztán kész a villa. Raita. Félix úr! Megismé­telheti! Érdeklődve és udvariasan figyelt a szomszéd, mintha dicsérték volna. — Csakhogy nekem nincs ehhez tehetségem. Viszont gondolatban tovább szőttem a maguk nagyszerű sorsát. Ugye nem haragszanak meg érte? Talányos érdeklődés fe­lejtődöft á mérnöknő szép arcán. Ahogy előbbre nyúj­totta kislány os fejét, barna fürtjei lazábbra oldódtak. — Sőt. Tiszteljük a költői hajlamait. A szomszéd kilökte magát a vesszőszékből. — Csak egyetlen újabb nekibuzdulás kellene és önök milliomosok lennének. Szíveskedjenek elővenni pa­pírt és ceruzát. Méltóztas- sanak .kiszámítani. Tartoz­nak összesen háromszáz­húszezer forinttal. A ház telek nélkül egymillió-hat­százezret ér, vagyis laká­sonként négyszázezret. Ez a lehetőség grandiózus. Ügy, ahogy mondomp tisztelettel: grandiózus! Ettől bizony elfelejtett be­szélni a Burján család há­rom jelenlevő tagja. Leg­jobban a nyugdíjas kőmű­ves döbbent meg, elsőnek mégis ő nyitotta szóra a száját. — Jó. Megcsodáljuk és el­felejtük. Lenyűgözöttségéből mes­terkélt nevetéssel ocsúdott a szép mérnöknő. Meg­ijedt az egyezéstől, hogy azonost gondolt a szom­széddal. És eszébe jutott a siófoki keszeg. — Elkésett, szomszéd úr! — mókázott. — Ez aztán a telepátia. Félix úr és a papa lelki rokonok. A zsdgerek belseiéig meg­szeppent az öreg. Ó is em­lékezett még az általa em­legetett siófoki keszegre. — Ez nem tréfa. Hagy­juk. Hagyjuk... Hifii (Folytatjuk) rájöttem, hogy ilyenek nin­csenek, hiszen folyton válto­zó törvények által megsza­bott világba születtünk. Sok milliárd esztendővel ezelőtt nem volt naprendszer, s a teret igen ritka állapotú anyag töltötte be. Aztán jött az ősrobbanás, majd a koz­mosz felkínálta az élet lehe­tőségét. Mindez igy egysze­rűen hangzik, ám valójában sokkal összetettebb, bonyo­lultabb, töprengésre készte- tőbb. Csoda-e, ha ma is azt vallom: egykor jól válasz­tottam. A többi események egymásutánja. 1932-ben sze­reztem meg a diplomát, s igen nehezen kaptam állást a Szabadsághegyi Csillagvizs­gálóban. .Tó érzéssel mond­hatom: nem dolgoztam hiá­ba, s a siker is társamul szegődött. Igaz, kemény árat fizettem érte. de megérte.­Jelzések a világűrből? — Ma egyre kedveltebb a sci-fi. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy igen sokan firtatják: léteznek-e értelmes lények a tőlünk több millió vagy mil­liárd fényévnyire eső boly­gókon. Mi erről a vélemé­nye? — Az ember — s ez ter­mészetes, mert lényéből fa­kad — hozzá hasonló, a szellem adományával felvér­tezett társakat keres a koz­moszban. Vannak-e? Én azt hiszem: igen. Jókora dő­reség lenne azt állítani, hogy a Föld a rnindenség központ­ja, a már feltérképezett, a a még felfedezésre váró cso­dák hazája. Elképzelhető, hogy tólünk igen távol is van alacsonyabb vagy fej­lettebb szintű civilizáció. Re­méljük a jelzéseket, de ed­dig még egyet sem fogtunk fel. Idővel azért valóra vál­hat a nagy álom. Addig azonban igen hosszú az út, addig jókorát kell lépnünk előbbre, az emberiségnek még tovább kell bővítenie a tudás tárházát. Ennek érde­kében tevékenykedünk, ezért gyűjtögetjük az építőkocká­kat. Az égyén sorsa, léte a világegyetem óráján nem is mérhető. Feladata mégis félémelő, mért. ha az adott társadalomban megtalálja a helyét, ha kibontakozhatnak a képességei, akkor faja jö­vőjéért szorgoskodott, s aho­vá nem jutott el, elérnek majd utódai. Téves hiedelmek — A sajtó olykor izgalmas híreket közöl az ufókról. Néha kritikusan, néha min­den kommentár nélkül. Ml az álláspontja? — Évente általában tíz­ezer levelet kapok: íróik nemcsak útbaigazítást kér­nek, hanem arról is tudósí­tanak, hogy itt vagy ott ezeknek az űrhajóknak a nyomára bukkantak. Aztán mindig kidérül: tévedtek. Csak a tapasztalás bizonyító erejében hiszek. Ha valaki tényekkel igazol egy állítást, azt meg lehet és kell is vizs­gálni. Erre bármikor kész­séggel vállalkoznék. Hadd tegyem hozzá megnyugtatá­sul: Ilyen partnerrel még nem akadtam össze. A rej­telmek felborzolják a fantá­ziát, s a vélt élmények köré aztán legendák szövődnek. Ezeknek viszont semmi kö­zük nincs a tudományhoz. Messziről elvileg érkezhet­nek értelmes társaink, de er­re még nem volt példa. S lia már Itt tartunk, hadd osz­lassak el még egy veszedel­mesen terjedő hiedelmet: a horoszkópokkal való bűvész­kedés tulajdonképpen ámí­tás, félrevezetés, csalás: semmi köze nincs a valóság­hoz. Akkor sem, ha felké­születlen sarlatánok így akarnak hatni a hiszéke­nyekre. Óriás kiterjedésű még az Ismeretlen birodal­ma, a rejtélyekkel azonban megbirkóznak — ha nem is máról holnapra — a tudó­sok. Ifjú szivekben — Miben látja a csillagá­szati ismeretterjesztés leg­fontosabb tennivalóját? — Számos elfoglaltságom mellett erre mindig nagy gondot fordítottam. Nem saj­náltam a fáradtságot, s a cél érdekében megtettem minden tőlem telhetőt. Ma­gam is népszerűsítettem az ügyet szerte az országban* Örülök annak, hogy lelkes kol- légáimnmal együtt nemhiába tevékenykedtem. A baráti kö­rök taglétszáma másfél évti­zed alatt tizenötezerre nőtt. Esztendőnként mintegy há­romezer előadás .hangzik el, s ezek elősegítik a tisztánlá­tást, a babona ízű vélekedé­sek eloszlatását. Felnő egy, az újra fogékony, a kozmosz titkaira kíváncsi tábor. Jő érzés tudni, hogy nem hiá­nyoznak a stafétaváltók, hogy az ember munkálkodá­sát ifjak serege fejleszti to­vább. .. Pécsi István Nyári táborozás emlékei A Magyar Üttörő Szövetség 1973. évi határozata alánján hozták létre a balatoni úttörőváros gyermekalkotóinak a galériáját Zánkán. A cél az volt, hogy a táborozok esztétikai és művészeti ismereteit bővítsék, ízlésüket formálják és a képzőművészeti tevékenység iránt érdeklődő úttörők mun­káját kibontakoztassák, illetve irányítsák. Évente a legsi­kerültebb alkotásokból vándorkiállítást szerveznek, s ezt most két hétig a hatvani úttörők is megtekinthetik - heivj cukor, és konzervgyár művelődési otthonában. A kiállítás 9 nyári táborozás élményanyagából készült alko+ásokít mu­tatja be. CFotó: Szabó í-ándórj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom