Népújság, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
r Á Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ünnepi ülése a KMP megalakulásának 60. évfordulóján {Folytatás a 2. oldalról) politikai úton és politikai eszközökkel kívánja elérni. Ahol fegyveres harcra polgárháborúra került sor, ott ezt mindig a reakciós burzsoázia provokálta ki, amely a haladással szemben kész volt minden eszközt, a fegyveres fellépést is igénybe venni; ez a történelem ta- i núsága. ! A politikai hatalomnak : minden országban osztály- ; jellege van. A kapitalizmus szóvivői a hatalomra jutott munkásosztályt erőszakkal j- vádolják. Azok teszik ezt, akik mélyen hallgatnak arról, hogy a kapitalista rendszer államának lényege —- minden változatában — a nagytőke diktatúrája az elnyomott osztályokkal szem- ! ben és a dolgozók kizsák- i, mányolásának biztosítása. U A munkásosztály hatalma, a proletárdiktatúra állama mindenütt, ahol létrejött — Magyarországon is — a nép túlnyomó többségének a ha- I talmát teremti meg. A hatalom gyakorlásába a munkásosztály bevonja a dolgozó tömegeket, és olyan széles körű demokráciát valósít meg» ame. lyet a nép korábbi történelme során nem ismert. !' Lenin már 1919-ben, a pol- j gárháború, a külföldi inter- ’ vendó elleni harc időszaká- ). ban és éppen a magyar munkásoknak küldött üzenetében mutatott rá, hogy „nem \ egyedül az erőszak a proletárdiktatúra lényege, és nem , elsősorban az erőszak. A j proletárdiktatúra legfőbb lé- •j nyege a dolgozók vezető osztagának, élcsapatának, egyetlen vezetőjének, a proletá- riátusnak a szervezettsége és fegyelmezettsége. A proletá- riátus célja, hogy megteremtse a szocializmust, megszüntesse a társadalom osztályokra tagozódását, dolgo- ' zóvá tegye a társadalom valamennyi tagját, és az em- 1 bernek ember által való mindenféle kizsákmányolását i megfossza talajától." A proletárdiktatúra államának működésében az elnyomó funkciók fokozatosan csökkenek, s helyükbe lépnek. növekednek az állam szervező funkciói a szocialista gazdaság és kultúra építésének területén. A Magyar Népköztársaságban, mint általában a szocialista országokban, a fejlődés fő iránya a társadalom, az állam életében a demokratizálás, a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása. Pártunk tapasztalatai is igazolják a marxizmus— leninizmusnak azt az általános érvényű tanítását, hogy a szocialista állam a szocializmus építésének előrehaladásával maga is fejlődik, s ennek során a proletárdiktatúra állama olyan összenépi állammá al"kul át, amelyben a mun. kásoszfály továbbra is megőrzi vezető szerepét. Végső célunk elérése, a kommunista társadalom felépítése pedig megteremti az államhatalom elhalásának feltételeit. Ma már három világrészben vannak szocialista országok; a szocializmus világ- rendszerré vált. A szocialista forradalom győzelme az egykori cári Oroszországban, a Szovjetuniónak, a világ első szocialista államának létrejötte. fennállása, példája és tapasztalatai erősen hatnak a társadalmi és nemzeti fel- szabadulásért harcoló népekre. Mégis látni való, hogy az alapvető azonosságok mellett minden egyes mai szocialista országban másképpen, eltérő módon és formában, más-más időpontban győzött a szocialista forradalom. Az eltérő nemzeti hagyományok és adottságok, az egyes országok különböző belső erőviszonyai következtében, a nemzetközi helyzet időközben megváltozott tényezői miatt ez természetes. A marxista—leninista elmélet alaptétele, hogy a szocialista forradalom győzelméhez sokféle út vezet, és minél több nép választja i » a szocializmus útját, annál változatosabbak lesznek annak formái. Lenin már 1916- ban kifejtette: „minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd■ a demokrácia ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének. Nincs semmi, ami elméletileg nyomorúságosabb és gyakorlatilag nevetségesebb volna, mintha valaki a jövőt ebben a tekintetben a történelmi materializmus nevében egyhangú szürke színnel akarná felvázolni." Leninnek az elet realitásain alapuló zseniális felismerését a magyarországi osztályharcok tapasztalatai, forradalmunk győzelmének és szocialista fejlődésünknek sajátosságai is megerősítik, s a győztes szocialista forradalmak példáján minden esetben igazolódott. A szocializmus építésének egyik sajátossága, hogy a szocialista országok egy részében egy párt, másokban több párt működik. Tapasztalataink szerint a szocializmus rendszerében az egy, vagy többpártrendszer nem elvi, hanem az adott országok hagyományai, társadalmi viszonyai alapján eldöntendő gyakorlati, politikai kérdés. Elvileg lehetséges, a gyakorlatban pedig valószínű, hogy a jövőben, amikor még több nép fog a szocialista fejlődés útjára lépni, növekedni fog az olyan szocialista országok száma, ahol a történelmi tradíciók vagy más okok miatt több párt fog működni. A mi utunk más volt. Magyarországon — rövid időszakoktól eltekintve — a polgári szabadságjogok gyakorlatilag hiányoztak, az osztályöaszeütközések viszont rendkívül kiélezettek voltak. Ilyen történelmi feltételek között alakultak ki mai viszonyaink, amelyek lényege a munkásosztály hatalma, s egyik jellemzője, hogy politikai rendszerünkben egy párt működik. Hazánkban a földesúri és a Kapitalista osztályok megszűntek, társadalmunkban csak dolgozó osztályok vannak. s mi már sem tőkés bírálóink kedvéért, sem a szocialista fejlődés lehetséges új útjainak teóriái miatt nem fogunk burzsoá, vagy kispolgári pártokat szervezni, nálunk már nem létező osztályok képviseletére. A mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt két párt, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülésével, a marxizmus-le- ninizmus eszmei alapjának elfogadásával jött létre. A magyar munkásosztály, népünk nagyra értékeli a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták történelmi művét, a két munkáspárt 1948-ban megvalósított egyesítését. A munkásegység híveinek elévülhetetlen érdeme, hogy az egyesülést követő időszak durva szektás hibái, az elkövetett igazságtalanságok ellenére, megvédték az egyesült pártot a revizionisták. az osztályellenesség támadásaival szemben az 1953. nyarától 1957. tavaszáig húzódó politikai krízis legviharosabb eseményeinek közepette is. Ezzel döntően hozzájárultak a munkásosztály hatalmának megteremtésé1’ez 1948-ban. annak megvédéséhez 1956-ban, és a szocialista fejlődés feltételeinek biztosításához mindmostanáig. A mi tapasztalataink ugyanúgy, mint az osztályharc általános, nemzetközi tapasztalatai arra mutatnak, hogv ahol két vagy több jelentős tömegbefolvással rendelkező munkáspárt van, ott ezek egyesülése nagy mértékben erősítheti a munkás- osztály egységét és meghatványozhatja politikai erejét. Ez lehetőség, az viszont elengedhetetlen, hogy a munkásosztály napi érdekeinek sikeres védelme, történelmi céljainak elérése érdekében a tőke elleni harcban az adott ország munkáspártjai megtalálják az együttműködés, az akcióegység alkalmas és hatékony formáit. A társadalmi rendszerek között a demokráciáról, az emberi jogokról folyó vitában a kapitalista rend védelmezői a politikai rendszer kérdéseit előszeretettel állítják be úgy, mintha a szocialista rendszer sajátossága az „egypártrendszer és a diktatúra”, a kapitalista rendszer sajátossága a „többpártrendszer és a demokrácia” volna. Ez elméletileg és a valósággal szembesítve egyaránt gyökeresen hamis és mesterkélt állítás. Mindenki tudja, hogy ma mind a szocialista, mint a fejlődő, mind a kapitalista országok között egyaránt vannak olyanok, amelyekben egy, illetve több politikai párt működik, s ez önmagában nem határozza meg az adott rendszer demokratikus vagy nem demokratikus jellegét. A magyar kommunisták, akik egy negyedszázadon át illegalitásban, a fasiszta rendszer börtöneivel, statáriummal is dacolva harcoltak. egyáltalában nem becsülik le a polgári demokratikus szabadságjogok jelentőségét, de a rendszerek vitájában a lényegről kell beszélni. A kapitalista országokban, ahol a nagytőke kezében van a tényleges hatalom, ahol kizsákmányolják a dolgozókat és az emberi lét alapfeltételeit biztosító kérdésekben például abban, hogy kapnak-e munkát, semmiféle törvényes beleszólási jogot nem biztosítanak számukra, akárhány politikai párt működjék is, ettől a rendszer még nem lesz demokratikus. Ezzel szemben a szocialista országokban. ahol megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, ahol a nén a maga sorsának ura lett, ahol az állampolgárok érdeke’t maga az ál'am is védelmezi, ahol a dolgozóknak közvetlen szavuk van az é’et alapvető feltételeit b,-r*o- sító kérdések eldöntésében» mint például abb-n, legyen bár c«ak egvet'en párt. a politikai rendszer mégis m»gasaM>rendű és demokratikusabb. Politikai rendszerünk képes arra, hogy a dolgozó osztályok és rétegek, sőt az egyes dolgozók érdekeinek az alkotmányban és törvé- nyeinikben meghatározott jogainak érvényesülését a mindennapi gyakorlatban megvédje és biztosítsa. Ennek érdekében pártunk szövetségi politikát folytat, amely megteremtette a dolgozó osztályok, a munkásság és parasztság osztályszövetségét, az értelmiséggel, a kispolgári rétegekkel való összefogást, a párttagok és páríonkívüliek, ,a materialisták és hívők egységét a hazafias népfront mozgalom keretében, a munkás- osztály vezetésével, a szocialista társadalom felépítésének céljával. Politikai rendszerünk jó működését biztosítja, hogy hatékonyan, önállóan, társadalmi rendeltetésüknek megfelelően dolgoznak a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, az országos nőtanács és a nőbizott- ságofc. valamint számos más tömegszervezet, tömegmozgalom és érdekképviseleti szerv. Kedves elvtársak! Történelmi utunk tapasztalatairól szólva nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk. hogy pártunk megalakulásának percétől nrndmáig hazafias és internacionalista párt volt» s az lesz a jövőben is. Az osztályöntudatos munkásokat, a kommunistákat, különösképpen a munkásosztály forradalmi pártját nem átallotta hazafiatlan- sággal vádolni az a földbirtokos és kapitalista osztály, amely a Habsburgok hű kiszolgálója, majd a Hitler- fasiszták első és utolsó csat-. lősa volt, amely az első világháború és a második világháború alatt egyaránt vágóhídra hajtotta népünk millióit idegen érdekekért, a végpusztulás szakadékéba vitte mindkét háborúban az országot, a nemzetet, s amely kizárólag és mindenkor saját önös osztályérdekeit tartotta szem előtt. Ezzel szemben pártunk, a magyar munkásosztály az imperialista háborúk ellen harcolt, a Magyar Tanács- köztársaság idején forradalmi honvédő háborút vívott, a második világháború éveiben üldözött pártként, más hazafiakkal összefogva harcolt a fasizmus ellen, a független, szabad, demokratikus Magyarországért. A felszabadulást követő időkben, mint kormányzó párt magára vette a nemzet sorsáért a felelősséget. Ma is az a legfőbb célunk, hogy népünk, nemzetünk függetlenségét, szabadságát, békéjét és boldogabb, szocialista jövőjét, a haza felvirágzását szolgáljuk. Mint a munkásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapata, pártunk mindig fennen hirdette a proletár internacionalizmus elvét, és hozzá való hűségét tettekkel bizonyította. Pártunk szolidáris a világ kommunista és munkáspártjaival, a Szovjetunióval, a varsói szerződés tagországaival, a szocializmust építő minden nénpel, a szabadságukért küzdő «énekkel» a világ haladó erőivel. Azok az elvtársaink, akik a polgárháború éveiben Oroszországban fegyvert ragadtak a forradalom győzelméért, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak a Spanyol Köztársaságért, akik úgyszólván minden európai országban csatlakoztak az antifasiszta fegyveres ellenállás osztagaihoz, távol a hazától, mégis a hazáért, népűnkért és a népek szabadságáért harcoltak. Pártunk mindenkor és ma is' a leghatározottabban elutasította és elutasítja mind a burzsoá nacionalizmust, mind a kozmopolitizmust. a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveit követi, ennek szellemében neveli népünket, ifjúságunkat. Nézetünk szerint e két fogalom elválaszthatatlan egymástól. Jelképesen szólva, ezért vagyunk egyaránt hűek nemzetünk piros-fehér-zöld zászlajához és a nemzetközi munkás- mozgalom vörös lobogójához. Népünk békéjét védi, szocialista jövőjét biztosítja, hogy óvjuk, és szüntelenül erősítjük barátságunkat és szolidaritásunkat a Szovjetunióval, a szocializmus, a haladás országaival és népeivel, a világ kommunista és munkáspártjaival. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus eszméjéhez, a népek barátságának ügyéhez való hűség a magyar nép nemzeti érdekeinek leghívebb szolgálata. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A történelmi út áttekintése, a harcok néhány fő tapasztalatának sorravétele után szólni kell pártunk jelenlegi helyzetéről, napi munkánk időszerű kérdéseiről is. Pártunk, amely ma kereken 790 ezer tagot számlál, ideológiailag, politikailag és szervezetileg egységes, a tömegekkel szoros a kapcsolata, a munkásosztállyal összeforrva dolgozik, politikája a nép támogatását élvezi. A hat évtized hosszú és nehéz küzdelmeire a párttagság, a párt harcát támogató öntudatos munkások, parasztok, értelmiségiek határtalan áldozatkészsége volt jellemző. A vad, fasiszta osztályellenséggel vívott harc útját végig az áldozatok. a mártírok sírjai szegélyezik. Ha a nárt mai helyzetére. népünk mai szabad, emberhez méltó életére, országunk fejlődésére gondolunk, akkor azt kell mondanunk, volt értelme a harcnak, a« áldozatok nem voltak hiábavalók; eredményeink nagyok. A megfelelő irányvonal és a célok meghatározásában, a harc megszervezésében és irányításában a pártnak megvan a maga felelőssége, mással nem pótolható, döntő szerepe, de ha az eredményekről szólunk, akkor mi a történelemformáló erők, a tömegek, munkásosztályunk, népünk helytállásáról, öntudatos munkájának eredményeiről beszélünk. A harc legnagyobb és minden másnál fontosabb eredménye hazánkban a munkásosztály hatalmának kivívása, a dolgozók államának, a Magyar Népköztársaságnak megteremtése. A munkásosztály hatalmának védelme, országunk törvényes rendjének biztosítása ma is legfontosabb feladatunk. Ezzel védjük elért vívmányainkat, és ez biztosítja jövendő fejlődésünk alapvető feltételeit. A munkásosztály hatalmának, a népi államnak köszönhető, hogy lerakhattuk hazánkban a szocialista társadalmi rend alapjait, nagy lépésekkel előhaladhattunk a gazdasági és a kulturális építésben, az élet- színvonal emelésében, a magyar nép ma a fejlett szocialista társadalmat építheti és bizakodva nézhet a jövőbe. Az utóbbi két évtizedben fejlődésünk töretlen. Meg- védtük és megszilárdítottuk a munkásosztály hatalmát; véghezvittük a mezőgazdaság szocialista átszervezését; továbbfejlesztettük a szocialista tervgazdálkodást megvalósító gazdaságirányítási rendszerünket ; szélesítettük és mélyítettük államunk, társadalmunk egyik fő lényegi vonását, a szocialista demokráciát A céltudatos munka eredményeként 1977-re — 1930- hez viszonyítva — a nemzeti jövedelem. négy és félszeresére. az ipari termelés nyolcszorosára, a mezőgazdasági termelés kétszeresére emelkedett; az egy keresőre jutó reálbér két és félszeresére, a reáljövedelem egy lakosra számítva több mint háromszorosára nőtt. Az 1975 végén befejezett első 15 éves lakásépítési program alapján 1 millió 50 ezer lakás épült; minden harmadik család új lakásba költözött Társadalmunk fejlődésével összhangban kiterjedt hazánkban az ideológiai képzés, növekedett világnézetünk. a marxizmus—leni- nizmus befolyása, erősödött a szocialista közgondolkodás, széles körben tudatosodtak a szocialista erkölcs és életmód normái. Ez megmutatkozik a szocialista munkaverseny, a kommunista szombatok, a szocialista brigádmozgalom fejlődésében és a lakosságnak a helyi feladatok megoldása, a környezet szépítése és védelme érdekében végzett önkéntes és egyre szélesedő társadalmi munkájában. A tudomány, az oktatás, a szakképzés, a közművelődés, a kultúra fejlődésének és terjedésének eredményeként műveltebb, felvilágosultabb, szélesebb látókörű ás érdeklődőbb lett a magvar nép, mint bármikor történelmünk során. A magyar társadalom ma eredményesen dolgozik az 1975-ben megtartott \1. kongresszuson megjelölt eladatok megoldásán. A Központi Bizottság ez év áprilisi ülésén megállapította, hogy a kongresszus irányvonala a gyakorlatban igazolódott, népünk egyetépt azzal és tettekkel támogat * megvalósítását. Jelentős eredmények születtek a szocialista építés jelen szakaszának konkrét tennivalói# törvénybe foglaló V. ötéves népgazdasági terv. végrehajtásának eddigi menetében. A Központi Bizottság — kötelessége szerint — rendszeresen riápirendre tűz: es megtárgyalja a szocialista építőmunka fontos kérdéseit, így kerültek megvitatásra a közelmúltban a termelési szerkezet megváltoztatásának tennivalói, valamint a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar. az építő- és építő- anyagipar feladatai. ma'J az új. második. 1990-ig szóló 15 éves lakásépítési terv irányelvei. Pártunk vezető testületének tevékenységet megfelelően kiegészíti a Minisztertanács azonos irányú folyamatos munkája, és segít az országgyűlés, amely legutóbbi ülésén — mint ;s- meretes — átfogóan megtárgyalta a közoktatás é* a közlekedés helyzetét. feladatait. s a további fejlődés irányát meghatározó távlati célokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fö területen a terv szerint halad, bár a terv külkereskedelmi előirányzatainak teljesítésében lemaradások mutatkoznak. A nemzeti jövedelem 1978-ban előreláthatóan 4,5 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, gyarapodnak a népgazda» ’ g termelőerői, nő a fogyasztás, emelkednek a bérek és a keresetek. 93 ezer új lakás ■’oül. Folyamatban van az 979. évi népgazdasági terv lökészítése. A fejlődésnek mo«t nlv»n szakaszában vavvnnk "mikor az anvag» te-"»..»--»'—j és né"ünk nyelnek- élets,'fnvon’>,*”~k javításába e'ért <»dd'-| vívmányaink mefr«zilá»"».-_ tása. és a jövőbeni to-"'* fejlődés felté^e’e'uek :ó megalapozása a döntő feladat. Ezért jelenleg a munka kulcskérdése e terülten, hogy a minőséül és hatékonysági tényezők fokozottabb előtérbe állításával biztosítsuk népgazdaságunk kiegyensúlyozott feilődését, (Folytatás a 4 oldalon) .Nmusiabi 1978, november fflL kedi . |
