Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-27 / 254. szám
A politikus, a hazafi érdemeit méltatták Károlyi Mihály-emlélcülés Párád fürdőn Dr. Hajdú Tibor előadását tartja Csütörtökön délelőtt — a Farádfürdőd Állami Gyógy™ fürdő Kórház tanácstermében — Károlyi Mihályém- lékülóst rendeztek, amelyet Heves megye Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága, Párád Közös Községi Tanácsa és a HNF helyi bizottsága, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, és a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága szervezett Ezen — többek között — megjeleni Marmoly György, a járási pártbizottság munkatársa, Páti Jenő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, dr. Lopták Zoltán, az egri járási hivatal el nökheäyettese. Szalay István, a megyei tanács általános elnökhelyettese mondott megnyitót Hangsúlyozta, hogy a neves államférfi felismerte a cselekvés időszerűségét és szűk. ségszerűségét, s osztályát is megtagadva küzdött a haladó eszmék diadaláért. Vállalva ezért a megpróbáltatások sorát, az emigrációé esztendők számos gondját. Jelezte: példamutatása napjainkban is tiszteletreméltó, egyénisége minden megbecsülést megérdemel. F.zt követően dr. Hajdú Tibor, a tudományok doktora, a Magyar Tudományé* Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos tőmunkatánsa elemezte a nagy hazafi politikai pákájának jellegzetes fordulóit. Utalt arra, hogy élete első felének nagy részét Párádon töltötte, s épp ezért később is szívesen idézte fel ezeket az éveket Már fiatalként is zavarta az. hogy egy nagybirtok urm, hogy amíg ő minden jóban dúskál, addig a falvak lakói folyvást nyomorognak. Ez a szociális érzékenység később is jellemezte, s hozzájárult ahhoz, hogy a baloldali mozgalmak hive lett, és a progresszív gondolatok valóra váltásáért kardoskodott. Harminchat esztendősen lépett a közélet porondjára, ismerte a politika megannyi gyakorlati fogását, cselvetését. Nem volt naiv, mégis elsősorban a nagy célok vonzották, s minden tettét ezekhez igazította. Nem az egyéni siker, a pillanatnyi érvényesülés érdekelte, nem óhajtott percember lenni, aki elvtelenül szerez kétes babérokat. Munkálkodásának értelmét a milliókért való tevékenykedésben látta. Ezért foglalkoztatta a földreform kérdése, emiatt követelte a minél hamarabbi békét. A Tanácsköztársasággal nem azonosult. de kételyei ellenére is rokonszenvezett a munkáshatalommal. A bukás után viszont nyíltan vállalta a forradalom örökségét. Mindig szocialistának vallotta magát- s emiatt nemegyszer még elvbarátaival "Vhözvelenebb híveivel is nézeteltérése adódott. 1944. bén rádióüzenettel fordult egykori uradalmának népeihez. Arra hívta fel figyelmüket, hogy csat! aOáMást 1918. október 27-, péntek Károlyi Mihályné üdvözlése (Fotó: Szántó György) kozzanak a szovjet hadsereghez, s vele együtt harcoljanak a német fasiszták ellen. A felszabadulás után örömmel jött haza s készséggel lett párizsi nagykövet. Idővel mégis a szám- kivetést választotta, mert elutasította a terebélyesedő személyi kultusszal járó túlkapásokat. Dr. Litván György, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főm unka társa Károlyi egyéniségéről beszélt. Kiemelte: első köztársasági elnökünk — s ezt a história búvárai egyértelműen bizonyították mérnem volt sikeres politikus, s igazi magányban töltötte életének utolsó szakaszát. Mégis huszadik századi történetünk egyik legnagyobb, legtiszteletreméltóbb személyiségévé formálódott az utókor emlékezetében. Ennek egyik oka az, hogy győzedelmeskedtek az általa hirdetett eszmék. Az is tény, hogy sokoldalúsága, markáns karaktere már a kortársak csodálatát is felkeltette. Amibe belefogott, azt lankadatlan energiával végig is vitte. Nem szerette a tömjénezést, mégis sokszor volt ebben része. Amikor a világháború idején átutazott Horton, az ott tartózkodó katonák a béke apostolaként üdvözölték. Hiányzott belőle a merevség, mindig lépést tartott az idővel* s kritikusan szemlélte korábbi cselekedeteit. 1919 végén, a fehérterror korszakában például így fogalmazott: „Engem a magyar forradalom leverése forradalmasított igazán. Érzelmileg és értelmileg egyaránt.” Dr. Nagy József kandidátus, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola főigazgatóhelyettese a földosztással kapcsolatos elképzeléseit taglalta. Kutatói alapossággal szólott Károlyi kormányának terveiről. a meglehetősen késve elfogadott — épp ezért már valóra nem váltható — földreformtörvényről, annak hibáiról, bürokratikus voltáról. Egyedül a párád—debrői földesúr mutatott példát, amikor 1919. február 23-án Kápolnán szétosztotta birtokát. Dr, Szecskó Károly történész érdekes adalékokkal szolgált Károlyi és Heves megye kapcsolatának megvilágításához Elmondotta; hogy a megyei törvényhatósági bizottsági üléseken a haladásért emelt szót, bírálta Tisza István miniszterelnök önkényes intézkedéseit, s ezért a helyi ellenzék őt tekintette vezérének. A megyeszékhely díszpolgárává is választotta. Ezt ugyan a Horthy-rezsim alatt visszavonták. de 1947. februárjában az őt megbecsülő egriek ismét megtisztelték ezzel a címmel. Az emlékülés dr. Szűcs László kandidátus, főiskolai főigazgató elnöki zárszavával ért véget. Ezután került sor a SZOT- gyermeküdülőben Károlyi Mihály emléktáblájának ünnepélyes leleplezésére. A kegy eletes rendezvényen dr. Sipos Istvánnak, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében megjelent a politikus özvegye is. Dr. Szűcs László avató beszédében aláhúzta: ,,Ö is úgy indult, mint többi arisztokrata társa a fóti, a parádi kastélyok, a fővárosi paloták világából. Gondtalan, fényűző élet várt rá is. Mégsem ezt választotta. Ha nem is fiatalon, de ráeszmélt kora anakronisztikus ellentmondásaira, a magyar társadalom megoldatlan, vagy félig megoldott kérdéseire. Ráérzett a nincstelen paraszt földéhségére, a magyar függetlenség látszólagosságára, a demokratikus szabadságjogok hiányára, a Kárpátomé- dence népeinek, nemzetednek ellentéteire, s egy demokratikus forradalomban mindezek harcos szószólójává vált. ösztönösen is tudta hová kell állnia, mit kíván, hazája. népe érdeke.” A koszorúzás után Károlyi Mihályné köszönte meg a figyelmességet, az őszinte tiszteletadást. Felidézte a valaha Párádon töltött éveket, a lakosság egykori nyomorát, s elismeréssel 6zóit a fel- szabadulás után kibontakozó társadalmi fejlődésről, az utókor hálájáról. Délután a gyógyfürdő kórház aulájában az ülés résztvevői megtekintették Asszonyt Tamás. Munkácsy-díjas szobrászművésznek, az emléktábla alkotójának érem- kiállítását. Pécsi István A szó olyan, mint az őszi falevél. Lehull, felkapja a szél- játszik vele, kavargatja egy ideig, aztán viszi, hordja szerteszét. A múltkor nálam járt egy ember. Szomorú volt, panaszkodott. — Elhiheti. Egy szó, csupán egyetlen szó tett tönkre... Pedig milyen könnyen bánunk a szóval. Nők, férfiak. egyaránt — tisztelet a kivételnek. — Hallottad? Azt beszélik. — Ne mondd! És ő mit szól ehhez? — Nem is tudja. De ígérd meg. hogy senkinek egy szót sem... Bizony így vagyunk sokszor a szóval. Kimondjuk, útjára engedjük, hadd kavarja, hordja kénye-kedvére a szél.. A történet rövid, érdemes rá odafigyelni: — Egy ember megbetegedett. Eleinte könnyelműsködött, de később mind gyakrabban sűrűsödtek a panaszok. — Menj el, fiam, az orvoshoz — biztatta a felesége. — Orvos, orvos. Minek nekem orvos? Valami kis nyavalya, majd csak kikúrálom magam... Az ember egészsége azonban törvény dolog. Sokszor tényleg segítenek a háziszerek, a kézlegyintésnek sincs súlyosabb következménye. Néha azonban előfordul, hogy a könnyelműség, az indokolatlan félelem a kezeléstől, vagy éppen a nemtörődömség, súlyosan megbosszúlja magát. így történt ebben az esetben is. Emberünk ágynak dőlt, majd hosszú időre kórházba került. Nehezen teltek ott a napok. Különösen, amikor megtudta, hogy betegsége súlyos és hogy egész életén át nagyon kell majd magára vigyáznia. A betegségről gyógyulása után sem beszéltek. — Felépültél, rendbe jöttél, dolgozhatsz is — erősttgette a felesége —, az egészségedre meg majd közösen vigyázunk. Teltek-múltak a hetek, a hónapok. Egyszer a barátjával iszogattak. Lekerültek a pincébe is. És ott a sok-sok pohár közben kicsordult a titok. — Pajtás, én beteg vagyok. Dolgozom, de beteg vagyok. Érted ! Barátom vagy, neked elmondom, ha megígéred... Régi dolog, hogy a borral vegyített ígéret egy fabatkát sem ér. így is történt. Az elhangzott szót tovaröppentette a szél. Először lágyan megérintette, azután fölkapta és vitte, vitte szerteszét. A falu két hét múlva tele lett a hírrel. És azóta egy ház üresen maradt az alvégben, mert kiköltöztek belőle Végleg. A múltkor, amikor nálam járt — mint említettem — szomorú volt és panaszkodott. — Egy szó. Csak az az egy szó el ne hangzott volna Tudja, más ha városban lakik az ember. Egy nagy városban. De így... Szavak röpködnek a levegőben. Rajzanak, mint a méhek. Simogatnak, szúrnak, mint a fullánk, melyiket milyen szándékkal engedték útjára. És néha ölnek is, vagy mérgeznek. Egyikben lassan ölő méreg van, a másikban azonnal ható. Igaz, a szavak örömet is hozhatnak. Vigasztalást Ez a beszélgetés ezzel az emberrel számomra tanulságos volt. Nagyon tanulságos. Azért mondtam el, hogy másokat is rádöbbentsek: a szavaknak nemcsak a törvény előtt van súlyuK. Akkor is vigyázni kell rájuk, ha viccből tréfából, vagy éppen jópofaságból ejti ki Őket az ember... Szalay István A béke forradalma 5. Á társadalmi probléma A budapesti október után, november elején pár nap alatt lezajlottak a vidéki városok forradalmai. A fejlettebb és polgárosodottabb városi közigazgatás ezekben is meg tudta akadályozni, hogy a népharag elemi erővel a vagyon elleni megállíthatatlan rohamban zúduljon fel. Bár fosztogatások, dézsmálások — főleg a lumpenrétegek és a hazaözönlő éhes katonatömegek erőszakoskodásai révén — előfordultak, maguk az öntudatos szervezett munkások járultak hozzá a rend helyreállításához, jól tudván, hogy a spontaneitásnak határai vannak. Más kérdés, hogy a forradalmi párt hiányában a szociáldemokrata párt mérséklő, a szocializmus „bevezetését” időszerűtlennek tartó befolyására a kelleténél jobban csillapodtak le a kedélyek. A vidéken azonban gyökeresen eltérő volt a helyzeti Valóságos parasztforradalom zajlott, le. általános lázadás a régi közigazgatás és az úri és földesúri vagyonok ellen. Szervezetlenül, helyi jelleggel, viharos lendülettel és nagy intenzitással. Leszámolás és bosszú volt ez a háborúért, az elesettekért, a rokkantakért, a nélkülözésekért — az elmúlt majd ezer évért. A nemzetiségi területeken a szociális feszültségek a nemzeti ellentétekkel is súlyosbodtak. még pusztítóbb igazságtevést eredményezve. A fegyverrel hazaérkező volt frontkatonák mindenütt az élvonalban támadták a magtárakat, a földesúri kastélyokat, a jegyzői lakokat, a parókiákat, a vadaskerteket, csendőrőrsöket, kocsmárosok- kereskedők házait. Nem voltak ritkák az egyéni bosszú, sőt az antiszemitizmus megnyilvánulásai sem. Jó ideig eltartott, amíg az itt-ott fennmaradó régi és a szerveződő új karhatalom erői (ma már elfelejtett kegyetlenséggel és vérengzéssel) leverték — voltaképpen saját parasztforra- dalmukat. A földkérdés A falusi népharag kiváltó oka a földkérdés majd százados megoldatlansága volt. Abban a helyzetben, amikor a szociáldemokrata vezetőség fel sem vetette még a gyárak és bányák államosításának ügyét (csak a polgári forradalom vége felé került a kérdés napirendre), a tulajdon- viszonyok megváltoztatásának ígérete a földre korlátozódott. Ezt az igényt a forradalom kormányzata kielégíteni is igyekezett, ám éppen egyensúlyozó-lavírozó, mindenki óhaját figyelembe venni akaró politikája miatt maga a földreform már elkésett. Világosan látta ezt Károlyi: ,,Nem tudhatjuk, mennyi időt engedélyez a sors nekünk a kormányzásra. Nem szeretném, ha az én birtokom felosztatlanul maradna.” A történelmi név viselője azonban fehér holló volt mind szociális érzetével, mind ek- koron már szkeptikus előrelátásával. A Károlyi-birtok kápolnai felosztását, a hivatalos földosztás megkezdését viszont sok helyütt megelőzték a földfoglalások, amelyek kész helyzetet igyekeztek teremteni a törvény előtt és a törvény ellenére. Maga a törvény az ötszáz holdon felüli nagybirtok és a kétszáz holdon felüli egyházi birtok kártérítéses kisajátítását rendelte el. Öt—húsz holdas családi birtokok, egy —öt holdas családi kertek és kisebb számban kétszáz holdas középbirtokok létesítésének tervéből indult ki, de nemcsak parcellázásra, hanem különböző típusú szövetkezetek alakítására is lehetőséget nyújtott. Igényjogosultnak tekintette az uradalmi cselédeket és a földmunkásokat, ezeken belül is főleg a hadviselteket, illetve ezek hozzátartozóit. Végrehajtási utasítása azonban olyan bonyolult volt, hogy megvalósítása esetén is évekig elhúzódott volna végrehajtása. Megkésettsége és bonyolultsága pedig végső soron azt eredményezte, hogy a földreform nem öntött tiszta vizet a pohárba, nem tett lehetővé visszafordíthatatlan egyértelműséget a föld tulajdonviszonyaiban; egyszóval nem döntötte le jogi-gazdasági alapjukról a földbirtokos osztályokat, nem segítette a polgári rend stabilitását — úgy, ahogy az az utódállamok radikális földreformjai esetében történt. A megoldatlan kérdések tehát halmozódtak. Új forradalom felé „Közben megjelent a Vörös Újság... új érzések támadtak az emberben. Annyit meg lehetett állapítani, hogy egész eddigi gondolatvilágunkban és az egész munkásmozgalomban valami újszerű megnyilvánulásnak vagyunk tanúi, aminek jelentőségét és következményeit pontosan felmérni még nem tudjuk. Még teljesen hiányoztak a helyes fogalmak és elképzelések arról. hogy mi készül bennünk és körülöttünk. Az új mozgalmat nem is méltattuk kellő figyelemmel, de ugyanakkor már féltünk is tőle. Nem tudtuk, hogy türelmesen kell-e szemlélődni, vagy vadul ellene kell-e tömi?! Mai szemmel nézve az akkori helyzetet, a közöttünk alakuló viszonyt úgy tudnám meghatározni és jellemezni, hogy nekik velünk szemben már a startolásnál Is hatalmas fölényük, bizonyos hatalmas erőtényezőjük volt, ami szerintem abból állt, hogy volt egy nagy titkuk: ők már ismerték az orosz forradalmat. .. ” A fenti sorokat a hazai szociáldemokrácia jobboldalának egyik vezéralakja, Buchinger Manó írja emlékirataiban. „Ha lehetséges lett volna négy hónap alatt az egységes Szociáldemokrata Párton belül való egységes forradalmi cselekedet... mi régi harcosai a régi Szociáldemokrata Pártnak nem szakadtunk volna el, hanem szívest örömest dolgoztunk volna együtt” —• írta Kun Béla a Tanácsköztársaság kikiáltása után. Ám mindez nem volt lehetséges, így nem maradt más hátra, mint új alapokra fektetni a munkásosztály harcát. Hogy milyen sikerrel történt ez, hogy a munkásegység „megbontása” milyen új típusú egységnek lett a kiindulópontja, azt az októberi forradalom miniszterének. Juhász Nagy Sándornak emlékei is bizonyítják: „Március hóban Budapest utcáin már együtt tüntetett a szocialista és bolsevista tömeg és köztük minden különbség elmosódott. Kitűnt ez az anyagi természetű követelésekből, melyeket kétségtelen a kommunisták vetettek be a köztudatba, azonban azt egyformán követelte minden proletár.” Március második felére a megoldatlan szociális kérdések. az erősödő munkásmeg- mozçlulâsok, a kettős hatalomban bekövetkezett eltolódások már egyértelműen a proletárforradalom lehetőségét ígérték. Derer Miklós (Folytatjuk) Következik: 6. A nemzeti kérdés
